Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)
1967-09-30 / 232. szám
nLAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Ara i 50 FULÉB SomogyiMéplao AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEJ3YEI TANÁCS LAPJ A XXIV. évfolyam, 232. szám. VEGET mi 1967. szeptember 30., szombat A MAI SZAMUNK TARTALMAZOL: A jövő heti rádió- és tv-műsor 15. o.) TŐLÜK FÜGG Falusi arcok 16. o.) ww AZ ORSZÁGGYŰLÉS Elfogadták a tsz-törvényt A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről, valamint a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslatok együttes tárgyalásával folytatta tanácskozását pénteken reggel 9 órakor az országgyűlés. Az ülésén részt vett > Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Focik Jenő, a kormány elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Nyers Rezső és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Folitikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjak A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Vass Istvánnénak, az országgyűlés alelnökének megnyitója után a pénteki tanácskozás első szónoka, Fehér Lajos, a kormány elnök- helyettese emelkedett szólásra. FEHÉR LAJOS: Érdemes volt a közös gazdálkodás fejlesztéséért küzdeni! — Tisztelt országgyűlés! Két igen fontos, egész termelőszövetkezeti mozgalmunk továbbfejlődését érintő törvényjavaslat fekszik önök előtt. Kidolgozását pártunk IX. kongresszusa kezdeményezte. Irányelveit ez év első felében megtárgyalta a mezőgazdasági termelőszövetkezetek sok százezres »parlamentje«: tsz-parasztsá- gunk tehát már leadta szavazatát a két tervezetre. Egyöntetűen támogatja és most tisztelettel azt kéri az országgyűléstől: emelje törvényerőre azokat! A szövetkezeti közgyűléseSzövetkezeteink — elsősorban fogyasztási jellegűek — voltak már a múltban, a tőkés Magyarországon is. De mezőgazdasági termelőszövetkezetek csak a szocialista Magyarországon vannak és lehetnek: termelőszövetkezeti mozgalmunk szocialista rendünk édes gyermeke! Fél évtized tapasztalatai és eredményei immár a gyakorlatban igazolták, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet bevált, rugalmas, jó gazdálkodási forma. A termelő- szövetkezet, amely a szocializmust valósítja meg a falun, sikeresen illeszkedik be közös gazdaság fejlesztésében. És alkalmas arra is, hogy az élet- és munkakörülmények javításával elősegítse szocialista forradalmunk egyik nagyon fontos céljának valóra váltását: az ipari és mezőgazdasági munka, a város és a falu közötti különbségek fokozatos megszüntetését. Termelőszövetkezeti mozgalmunk általános fejlődése mögött elmaradt a jogalkotás. Szövetkezeteink többsége gyorsan kinőtte azokat a kereteket, amelyeket az 1959. évi 7. sz. törvényerejű rendelet és egyéb jogszabály, Az országgyűlés ülésterme a tanácskozás alatt. valamint az átszervezés idő' szakában kialakított alapszabályminták megszabtak. E jogszabályok több tekintetben elavultak, s ma már gátolják a fejlődést. Üj szabályozásra, új törvényekre van szükség, amelyek szentesítik a szövetkezeti élet kialakult új formáit. Egyúttal egyengetik a további fejlődés útját is. A termelőszövetkezeti és földjogi törvénytervezetek ezt a célt szolgálják. Vállalatszerű gazdálkodást folytassanak a szövetkezetek ken, a küldöttgyűléseken, az országos kongresszuson lezajlott széles körű, igen élénk és termékeny vita egyben azt is megmutatta: parasztságunk valóiában már leadta szavazatát a mozgalomhoz való csatlakozáskor, a tsz-be. való belépésekor és már akkor — végérvényesen szavazott. És nem bánta meg, mint ahogy nem is bánhatta meg! Az átszervezés óta eltelt immár több mint fél évtized egyenletesen felfelé ívelő gazdálkodási eredményei és saját élet- körülményeinek határozott javulása láttán joggal ítélheti meg úgy: érdemes volt a közös gazdálkodás fejlesztésén dolgozni, fáradozni, küzdeni! a szocialista tervgazdálkodás rendszerébe, abban élet- revalóan, mozgékonyán tud létezni, boldogulni. A kizsákmányolásmentes közös gazdálkodást megvalósító szövetkezetek alkalmasak' arra, hogy a gazdálkodás jövedelmezőségével úgy fejlesszék a mezőgazdasági termelést, hogy mind jobban helyt állhassanak a társadalmi szükségletek kielégítésében. A termelőszövetkezet, mint gazdálkodási forma, alkalmas arra, hogy — a szocialista elosztás elveinek a munkadíjazásban és jövedelemelosztásban sokszínű, de következetes alkal mazásával — megfelelő jőve delmet biztosítson tag iáinak s érdekeltté tegye őket a A két törvénytervezet kidolgozását és jóváhagyását nemcsak a szövetkezeti mozgalom fejlődése, hanem a gazdaságirányítási reform megvalósítása is sürgeti. A reform szellemének felel meg a törvény- tervezetnek az a törekvése, hogy a termelőszövetkezet fogalmát az új helyzet követelményei szerint korszerűsítse. A törvénytervezetben ajánlott, korszerűsített fogalmazás szerint: a termelőszövetkezet önkéntesen társult dolgozó parasztok társas szervezete és egyszersmind szocialista nagyüzem, amely önálló, vállalat- szerű gazdálkodást folytat. A termelőszövetkezet e kettős természetéből elsőként az a következtetés és feladat adódik, hogy a tsz vezetésében és egész működésében az eddiginél következetesebben kél! megvalósulnia a szövetkezeti demokrácia és a vállalatszerű gazdálkodás sajátos egységének. Akkor dolgozik jól egy- egy tsz vezetősége, ha megérti és a tagsággal meg tudja értetni a reform során a mező- gazdaságban már jórészt bevezetett új intézkedéseket, és képes lesz azokat a gazdálkodásban hatékonyan, rugalmasan alkalmazni. A termelőszövetkezet fogalmának előbb idézett meghatározásából adódik továbbá az a következtetés és feladat, hogy egyrészt fejlesztenünk kell a termelőszövetkezetet, mint a parasztok társulását, úgy is mondhatnánk, hogy szövetke- zetdbbé kell tenni a szövetkezeteket, másrészt erősítenünk kell a szövetkezeteket, mint nagyüzemeket. Oly módon kell fejlesztenünk azokat, hogy mindinkább vállalatszerűbbek legyenek, azaz korszerű, önálló vállalatszerű gazdálkodást folytassanak. Milyen követelményekkel ' ;r a szövetkezeti jelleg erősí ^se? A gazdaságirányítási reform lényeges jellemzője a szövetkezeti önkormányzat eddigieken túlmenő elvi elismerése és gyakorlati alkalmazása. Az új törvénytervezetek is ezt kívánják előmozdítani. A termelőszövetkezet szocialista közösség. A termelő- szövetkezetekben testületi vezetés érvényesül. Az elmúlt években kitűnt, hogy a döntési és intézkedési jogkörök eddigi rendezése nem számolt eléggé a termelőszövetkezetek nagyüzemi méretednek gyors ütemű növekedésével, a gazdálkodás belső differenciálódásával, a nagyüzemi működés gyakorlati követelményeivel. Éz elsősorban abban jelentkezett, hogy a közgyűlés szerepe túlméretezett és elaprózott volt, ugyanakkor a szakvezetők és a munkaszervezeti egységek vezetői saját hatáskörükben alig intézkedhettek. A törvénytervezet a tsz-köz- gyűlés kizárólagos hatáskörét csak a működés és gazdálkodás alapvető kérdéseire tartja fenn. Ugyanakkor megfelelő önállóságot és ezzel együtt járó felelősséget biztosít a szövetkezet operatív vezető testületének, az üzemi vezetőknek és szakembereknek. Ügy gondolom azonban, hogy a szakvezetők tevékenységének konkrét szabályozását a törvény-tervezetből a végrehajtási utasításba kellene áttenni. A szövetkezeti törvény másik alapvető vonása az, hogy a tagok kollektív tulajdonosai és egyben dolgozói, munkavállalói is szövetkezetüknek. Ez a sajátos vonás végigvonul a szövetkezet működésének és gazdálkodásának úgyszólván valamennyi területén. A törvénytervezet számos lényeges változást és korszerűsítést javasol: így például a tagsági jogok és kötelességek jobb összehangolásában, a vezetés ^elépítésének, szervezetének, 'ovábbá a munka megszervezésének és díjazásának továbbfejlesztésében. A törvényben, mint Dimény Imre elvtárs is hangsúlyozta, világosabb és az eddiginél határozottabb megfogalmazást kap az, hogy a tagoknak nemcsak jogai, hanem kötelezettséged is vannak. E kötelezettségek közé nemcsak a rend- sere, ennek nyomán az évközi miintatrÓcí7Ófi +Ot4/vrilr * ---------3 _____*____ _________i'U ________1_____3 ' s zeres munkavégzés tartozik, hanem az is, hogy a tag vegyen részt rendszeresen a szövetkezet életében. A gazdaságirányítási reform fontos vonása, hogy nagyban előmozdítja az önálló vállalati gazdálkodás kibontakozását nemcsak az Iparban, hanem a mezőgazdaságban is. Milyen követelményekkel jár a tsz-ek vállalatszerű gazdálkodásának fejlesztése, miben áll az önálló vállalati gazdálkodás lényege? A fő követelmény, hogy a vállalatok képesek legyenek a termelésük eredményeként keletkező bevételeikből fedezni ráfordításaikat és a termeléshez szükséges eszközöket. A kormány a felvásárlási áraknak két lépcsőben végrehajtott, illetve végrehajtandó együttvéve mintegy 17 százalékos felemelésével, az egyszeri hitelrendezéssel, továbbá a termelőszövetkezeti jövedelemszabályozásról, az adózásról és az állami támogatási rendszer megreformálásáról a közelmúltban hozott határozatával lényegében' a termelőszövetkezetek nagyobb részében megteremtette az önálló gazdálkodás legfontosabb pénzügyi feltételeit. Az említett ár-, adó- és egyéb pénzügyi intézkedésekkel lehetővé vált, hogy a korszerű nagyüzemi gazdálkodás követelményeinek megfelelően a termelőszövetkezetek is létrehozzanak — tosan — fejlesztési, részesedési, szociális-kulturális és jövedelembiztonsági alapokat. Az elkövetkezendő években fokozatosan megnyílik a lehetőség a részesedési alap, ezen belül a munkadíjalap képzérendszeres garantált munkadíjazásra. A garantált munkadíjazás bevezetésevei kapcsolatban szeretném felhasználni az alkalmat két közkeletű félreértés eloszlatására. Először: elvi kérdést jelent az, hogy nem az állam garantálja a tsz-tagságnak a munkadíjak évközi rendszeres kifizetését, hanem maga a termelőszövetkezet. Az állam a garantált munkadíjazásnak csak a pénzügyi feltételeit igyekszik megteremteni, mint ahogy az általam előbb felsorolt intézkedésekkel nagyjá- ban-egészében meg is teremtette ezeket. Másodszor: maga a termelőszövetkezet sem garantálja tagjainak a várható teljes évi jövedelmet, csupán a betervezett részesedésnek legfeljebb 80 százalékát. Az ezen felüli rész a kiegészítő részesedés — vagy ha úgy tetszik, a »mozgó bőrrész«, vagy »nyereség« — a valóságban ingadozó jövedelemrész lesz, amely függ a gazdálkodás jövedelmezőségétől, s részben a piaci helyzet alakulásától is. Űj elvként került be a törvénytervezetbe az a meghatározás, amely szakít a tsz-jö- vedelemelosztás eddig érvényben levő úgynevezett maradék elvének gyakorlatával és kimondja, hogy a munkadíjat a jövőben termelési költségként erejüktől telhetőén és fokoza- I kell elszámolni. A területi szövetségek feladatai A IX. pártkongresszus állás- foglalása alapján a termelőszövetkezetek országos kongresszusa ez év tavaszán elindította a termelőszövetkezetek demokratikusan kialakított társadalmi szervezeteinek létrehozását. A kongresszus megválasztotta a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát, nyárutóján pedig elkezdődött 3 területi szövetségek gazdasági körzetenként -történő megalakítása. Ezek lényegében ön- kormányzati testületek, csakúgy, mint az őket létrehozó termelőszövetkezetek. Létrehozásuk és működésük a szövetkezeti demokrácia újszerű továbbfejlesztését jelenti. Mi a feladatuk e társadalmi képviseleti szerveknek? A szövetségek fő feladata i,a létrehozó termelőszövetkezetek jobb együttműködésének elősegítése, ennek révén az eredményes, önálló gazdálkodás előmozdítása, érdekvédelmük hatékonyabb ellátása. Nem lehet feladatuk, hogy valamiféle termelőszövetkezetek fölött álló hivatalok legyenek, nem parancsolgathatnak a termelő- szövetkezeteknek és nem is láthatnak el állami hatósági jogköröket. Ez az elbürokratizálódás veszélyét hozná magával, és hamarosan tönkretenné az egész ügyet. Ellenben feladatuk a szövetségeknek a termelőszövetkezetek egymás közötti kooperációjának kifejlesztése anélkül, hogy sértenék a részt vevő termelőszövetke(Folytatás a 2. oldalonj
