Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)
1967-09-22 / 225. szám
Péntek, 196?, szeptember 22. 3 SOMOGY!NÉPLAP Az új mechanizmus küszöbén Magfogás öt ven holdon Nagyon fontos és időszerű témát tárgyalt meg a városi párt-végrehajtó bizottság a közelmúltban. Fölmérte, milyen fokon áll a város huszonkét gyárában, üzemében, kisipari szövetkezetében a gazdaságirányítás új rendszerére való felkészülés. Hűen tükrözte a jelentés és a vita, hogy sajátságos helyzetben van a megyeszékhely ipara. Több üzem és vallalat nagyon fiatal, a megerősítéséért tett erőfeszítések egybeesnek az új mechanizmusra való készüléssel. Fia az irányítás szempontjából nézzük a város iparát, akkor tarka képet mutat: az üzemek egy részénél a trösztök, a nagyvállalatok felkészülésével szoros összefüggésben vizsgálható a telepek és a gyáregységek előkészülete. A vb elsősorban a politikai irányítás javítása, a felkészülés meggyorsítása érdekében tűzte napirendre a témát. Több figyelmet a mechanizmusra Pontos kép rajzolódott ki a jelentés alapján arról, hogy nem egyforma felelősséggel és önállósággal készülnek a vállalatok a nagy vizsgára. A minisztériumi vállalatok általában sokkal előrébb állnak a felkészülésben, mint a helyiipariak és a kisipari szövetkezetek. A szolgáltató vállalatok még hozzá sem kezdtek a piackutatáshoz. Ennek egyik oka, hogy a gazdasági vezetők egy része nem meri vállalni a kockázatot. A kisebb vállalatokra jellemző," hosv még nem végezték el a tervezéshez szükséges gazdasági számításokat. Ha pedig megtették, ezek a számítások nem elemzik mélyen a helyzetet. Nem kielégítő a felkészülés a 13. sz. Autóközlekedési Vállalatnál. Itt és az Épületszakipari Vállalatnál csak úgy lehet megszüntetni a munkásvándorlást, ha valóban ösztönző bérezést alkalmaznak. Kevés a szakember az építő- és a helyiiparban. Az utánpótlás végett több dolgozót kellene technikum- küldeni. S hogy mi a párt- és a szakszervezeti alapszervezetek feladata az üzemekben? A helyes közgondolkodás kialakítása, a gyors és pontos tájékoztatás. Útmutatás a pártszervezeteknek A vita középpontjában állt, hogyan változik a gazdasági vezetők gondolkodása és szemlélete az új mechanizmus szellemének hatására. Müller László elvtárs szerint a pártszervezeteknek elsősorban azt kell megvizsgálniuk nagyon kritikus szemmel, hogy alkalmazzák-e az üzemben az eddig megjelent rendeletek és határozatok lényegét. A parancsnoki kar szilárd elvi alapon küzd-e az új gazdasági szellem meghonosításáért, képes-e észszerűen és gazdaságosan felhasználni a kapott eszközöket, vagy még mindig a minisztériumra, a tanácsra Vagy a KISZÖV-re vár. Próbaszámítások nélkül egyetlen vállalat sem élhet meg. A kialakult új helyzetben a megye iparosodásának lehetősége a vállalatok kezében van. Ha kialakították a fejlesztési elképzeléseket, hozzáigazították szervezetüket a mechanizmushoz, megvizsgálták szakmai és politikai szempontból a kulcsposztokon állók képességét, gondoskodtak a jövő évi termelésről és megtették a biztonsági intézkedéseket is, akkor köny- nyebben vághat neki a jövő évnek a vállalat, s többet tehet Somogyért is. Inke Sándor elvtárs arra hívta fel a figyelmet, hogy nem ilyen alapos a felkészülés a középvezetőknél és a munkásoknál. Az új mechanizmus sikere nemcsak" fent, hanem főként lent dől el, éppen ezért nagyon nagy politikai feladat a közgazdasági szemlélet meggyökereztetése a vállalatok minden szintjén. Vétek József elvtárs ugyanerről beszélt hozzászólásában. A csoportvezetők és a művezetők nem támogatják javaslataikkal;' elképzeléseikkel a vállalatvezetést. Ha például kérnek egy gépkocsit, egy esztergapadot, arra már nem tudnak válaszolni, hogy gazdaságosan kihasználhatja-e az üzem, nem fizet-e rá. Véleménye szerint nagyon sokat tehetnek a kommunisták, hogy ezekben a rétegekben is meginduljon az erjedés, változzon a szemlélet. Mindenkivel meg kell értetni, hogy az új keresését senki sem végzi el egyetlen kollektíva helyett sem. Ésszerűbben gazdálkodjunk a szakemberekkel Róna Imre elvtárs,1 a megyei párt-vb tagja a jobb és elmélyültebb elemzés fontosságát hangsúlyozta. Véleménye szerint föl kell készíteni erre a munkára az üzemeket, az embereket. Kevés a megfelelő közgazdász, s ezzel függ össze, hogy nem sokat léptünk előre az elemzésben. Nagyon fontos erre felhívni a figyelmet, mivel sok területen elkéstünk a fejlesztéssel. Ez egyrészt annak a következménye, hogy a gyárak nem végeztek elég alapos számításokat, s az átfutási idő is hosszú volt. Gyorsítani kell a több megoldást tartalmazó fejlesztési elképzelések megvalósítását. A káderhelyzetről szólva leszögezte, ha ésszerűbben gazdálkodnak az üzemek a szakemberekkel, mindenkit a képességeinek és a tudásának megfelelő beosztásba helyeznek, sokat javulhat a helyzet. Javasolta, hogy elsősorban a helyi emberekre építsenek mindenhol. A városi pártbizottság sokat tehet azért — mondta —, hogy az egyik üzemben fölöslegessé váló szakemberek megtalálják a helyüket a város más vállalatánál. Az idei pártoktatés fóruma lehet az új gazdasági szellem terjesztésének, ha a propagandisták minden témánál felhasználják a helyi tapasztalatokat, gondokat. Ennek révén az érdeklődés megnő, formálható a közvélemény, s egészséges vita bontakozhat ki. Somogyi József elvtárs, a városi pártbizottság első titkára a teendőkről szólva megállapította, hogy most már mindenhol szükséges befejezni a vállalat helyzetének elemzését, s elvégezni a felkészüléshez szükséges minden munkát. Akkor hoz gyümölcsöt az új mechanizmus, ha minden nap megvizsgálják a gazdasági és a politikai vezetők, hogy lelkiismeretesen elvégezték-e a tennivalókat. A brigádvezető ne várjon a művezetőre, a művezető az osztályvezetőre, az pedig az igazgatóra, az igazgató meg a felsőbb szervekre, hiszen az új mechanizmus önálló gondolkodásra és cselekvésre sarkall. Mindenki tegye meg azt, ami rá vár. Fontos feladat, hogy a középvezetők és a munkások felkészítésére az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet fordítsanak minden üzemben. Most már mindenütt cselekvő munkára van szükség, s ha a vezetők és a pártszervezet nem tudják erre ösztönözni mindazokat, akiken áll vagy bukik a felkészülés, akkor zökkenők várhatók. A jelentésből és a vitából is kiderült, hogy másmás fokon áll a város üzemeiben a felkészülés, tapasztalható még bizonytalanság, bátortalanság. Éppen ezért a pártszervezetek rendszeresen foglalkozzanak a felkészüléssel, ellenőrizzék, mit tettek a gazdasági vezetők. A lucerna meg a vörösbe- re 205 holdjából számottevően nagy területet, ötven holdat kiválasztottak magfogásra a gadányiak. Olyan évben tették ezt, amikor az aszály miatt minden szál takarmánynak megnőtt az értéke. Igyekeztek a Táncsics Tsz vezetői az Idei ellátást úgy biztosítani, hogy a pillangósok jövőbeni termelését kellően megalapozzák. — A maghiány már sokszor visszavetett bennünket; rájöttünk, hogy az a legbiztosabb, ha magunk fogunk magot saját szükségletünkre — mondja Domonkos László brigádvezető. Aztán magyarázatként még részletesebben indokolja elhatározásukat. Személyes próbálkozására is visszaemlékezik. — Elmentem a tavasz elején Boglárra tanfolyamra. Arra számítottam, hogy társaimtól sikerül lucemamagot szerezni. Kérésemre az egyik előadó felszólította őket: jelentkezzen, aki tud magot — esetleg másért cserébe —adni; senki, de senki nem jelentkezett. Mert másutt sem termeltek tavaly elegendőt, kivált nem fogtak fölösleges meny- nyiségben apró magot Ez hát az a parancsoló szükség- szerűség, ami Gadányban arra vezetett, hogy a pillangósok termőterületének minden negyedik holdját meghagyták Lendületben a gyár Rengeteg a répa az udvaron] Az úsztatok mellett állandóan jönnek a vagonok meg a teherautók. Minderre azt válaszolja Röhrig Imre, a Kaposvári Cukorgyár osztályvezetője, hogy kevés a répa. Csak éppen annyi van, amennyi a biztonságos üzemeléshez elég. De nem is kell több. ^Amikor ilyen meleg van, akkor jobb, ha az úsztató nincs tele répával. Az osztályvezető szerint naponta kétszázötven vagon répát vesznek át. Ezzel biztosítani tudják a folyamatos termelést. Mert sok répa kell a gyárnak. Van is belőle. Az idei termést harmincezer vagonra becsülik. Ebből hu- szonnégyezret a kaposvári gyár dolgoz fel. A répa itt örömet is meg gondot is jelent. Míg a lépcsőn ballagok föl a gyárba, az osztályvezető adatain gondolkodom. A gyár igazgatója, Tóth Lajos mondta, hogy az idén jobb a ré- oa, mint tavaly. Több benne a cukor. A minap a melasz a centrifligánál okozott egy kis zavart. — Tele van a gyár cukorral — mondja az igazgató. önkéntelenül kérdezek rá: — A raktárak is? — Nem — feleli, aztán magyarázatként hozzáteszi: — Az új szűrőberendezés most vizsgázott. Nem engedte úgy a melaszt, ahogyan kellett volna, emiatt. De hamarosan kimegy ez a melasz, és okkor minden rendben lesz. Meggyorsítjuk az ütemet. — Mit jelent ez? — Százhetven, száznyolcvan vagon répát dolgozunk fel most naponta. A tervünk kétszáznegyven vagon. Valamivel később | az igazgató, hogy a szűrőberendezésnél sokkal nagyobb gondot okozott a munkaerő- hiány. Amikor termelni kezdett a Sirér, száz időszaki munkás hiányzott. Mit volt mit tenni, az állandó munkásokat rakosgattuk egyik helyről a másikra. Az emberek állandó munkahelyre vágynak. Főleg a fiatalabbak. Pedig ennek a gyárnak van varázsa. Aki szereti a munkát, az könnyen megköt itt. Az időszakiak egy része is évről évre visszatér. A műszaki osztályon Ilyen adatokat sorolnak: Stéger Jakab huszonnégy esztendeje minden kampányban itt van, Németh Albert meg Matus Imre a huszadik őszt kezdte meg ebben a gyárban. Galambos György tizenkét éve mindig visszatér. Mi hozza vissza ezeket az embereket? A kérdésre Szerecz László főmérnök próbálja megfogalmazni a választ: — Szeretik a gyárat, és lehet számítani a munkájukra. Az igazgató csendesen beszél: — Ezek a régi emberek beletartoznak a törzsgárdába. Az 50. év forduló jegyében MEZŐGAZDASÁGI FIATALOK TALÁLKOZÓJA NAGYBAJOMBAN Nagyszabású rendezvényre készülnek a Somogy és a szomszédos megyék mezőgazdaságában dolgozó fiatalok A KISZ az MHSZ-szel és a munkásőrséggel közösen találkozót és emléktúrát rendez október harmadik vasárnapján Nagybajomban. Délelőtt akadályversennyel egybekötött emlé'riúrán vesznek részt a fiatalok. Somogy, Tolna, Baranya és Zala megye huszonöt — öt öttagú — csapattal képviseli magát. Az egyes állomásokon a szovjet mezőgazdasággal, mezőgazdasági technikával kapcsolatos kérdésekre kell választ adniuk, ezenkívül szovjet gyártmányú mezőgazda- sági gépeken kell bemutatniuk szakmai tudásukat, fel- készültségüket. Ugyancsak délelőtt koszorúzzák meg a nagybajomi szovjet hősi emlékművet is. Délután gazdag műsoros programot láthatnak a találkozók részvevői, amit tánc, szórakozás követ. A versenyben legjobb eredményt elért csa.patok között jutalmakat osztanak ki. Az új szűrőberendeaéft. most magfogásra. A legszebb részeket választották ki erre a célra. S azt is jó előre elhatározták, hogy a betakarítás után a magot haladéktalanul elküldik az öreglaki tisztítóba. Az idén vetett vöröshere most az esőzés után kap csak erőre. Ezekről a táblákról vvorsan letakarították a gabona szalmáját, nehogy kipusztuljon a sok szalmapet- rence alatt a gyenge takarmánynövény. Nem a szalma nyomta el, hanem az aszály tett benne kárt. Más években ilyenkor szokott adni egy kaszálást. Ezen a nyáron viszont jóformán ki sem hajtott, a föld feletti része úgyszólván teljesen elszáradt; szerencsére a gyökere azonban átvészelte a hosszan tartó szárazságot Nem kaszálhatták meg a tarlóherét a gadányiak — tehát ezért is mondja a brigádvezető: — Tavaly a szénánk egy része megázott a renden, mégis jobban jártunk, mint az idén, amikor a takarmány ugyan teljesen szárazon került kazalba, de más növények nagyon megszenvedték az esőhiányt. Mégis sikerült jó sok télire valót betakarítaniuk. Kivált a pillangósokból igyekeztek készleteiket gyarapítani. Valamilyen ok miatt felszámolták a juhászatot, s a birkalegelőt bérbe adták az állami gazdaságnak — de nem pénzért, hanem lucernaszéna ellenében. . Nyolc kocsisuk hozta egyszerre a lucernát, s a brigádvezető a hídmázsán pontosan megmérte az összes szállítmányt; az összegezéskor kiderült, hogy a hatvan mázsából hetvenöt kiló hiányzik még. Kell az is. Kell a szénának minden szála. — Sőt azt is elmondhatom, hogy Horváth Pál főállattenyésztőnk minden etetésre való mellékterméket összegyűjtet. Kint a mezőn volt róla szó, hogy a maglóhere szalmáját sem a lovaknak kellene adni, hanem jobb lenne a silóba bekeverni — mondja befejezésül a növénytermelési brigádvezető. Bizonyosra vehető, hogy tudnak gondoskodni jószág- állományuk téli ellátásáról* pedig a legértékesebb szálas takarmányt adó pillangósok 205 holdjából számottevően nagy területet, ötven holdat kiválasztottak magfogásra a gadányiak. Lemondtak a nyár végén ennek az ötven holdnak az egyszeri kaszálásról, de ezen az áron nyertek annyi- magot, hogy a jövő tavasszal sem a vállalattól, sem a bogiári tanfolyamon nem kell kérniük. Az állattartás biztonságának fontos feltétele ez. Kutas József Milyen a cukor? ! A munka nekik az életet jelenti. S mi tudjuk, hogy szívesen jönnek. És szívesen is fogadjuk őket. Persze ilyenkor, a kampány kezdetén sok olyan ember fordul meg itt, akit csak a fizetés érdekel, a munka nem. Itt van egy hónapig, s mire a letiltás is ide érne az előző munkahelyükről, tovább állnak. Akad, akinek négy-ötezer forint tartozása is van. Hát ezekre az emberekre nem lehet építeni. A gyár egyhangú duruzso- lással nyeli a vagonszámra ide szállított répát. Minden év hoz valami újat | ebben az üzemben. Tavaly úgy ígérték a munkásoknak, hogy mire megint megindul a gvár, új öltöző, mosdó várja a műszakba indulókat. A főmérnök most kimutat a lyár ablakán; — JVfés nem kész. Szeptember tizenötödike volt a szerződéses határidő, de az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat nem tartotta meg ezt Véleményem szerint két hetet is elhúzódik még az építkezés. Gond ez a gyárnak, de bent a munkahelyeken nem nagvon lehet észrevenni. A gépek diktálják az ütemet. S a kánikulai melegben a csupasz felsőtestű emberek azért dolgoznak, hogy a répából kikényszerít- sék az összes cukrot. Mert kell a cukor. Főleg a mokka. Azt mondják, az ország évi mokkacukor igénye nyolcszáz va"on. Ennek csaknem a felét Kaposváron főzik. Három műszakba-n dolgoznak az asszonyok. S úgy számolnak, hogv ha leáll a gyár, a mokkarószl o<*nek még azután is lesz munkája. De a gitár még a h“tköz- nanokat éli. Most kezd hele- 1 on dűlni g munkába s: az moherek lendülete a gy^j. lendületét követi KarcjKL Tűire
