Somogyi Néplap, 1967. augusztus (24. évfolyam, 180-206. szám)

1967-08-08 / 186. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1967. augusztus S. ioiason érzi a világközvélemény no ekvö nyomását A londoni Times hétfői ve­zércikkében sürgeti az ame­rikai kormányt, hogy szün­tesse be Észak-Vietnam bom­bázását. Johnson elnök meg- bízottainak délkelet-ázsiai kőrútjával kapcsolatban a lap rámutat: a bombázás »szükségességének és hasz­nosságának« megítélésében aligha tekinthető a legjobb bírának az a hat ország — Ausztrália, Űj-Zéland, Dél- Korea, Dél-Vietnam, a Fü- löp-szigetek és Thaiföld —, amely az Egyesült Államok oldalán részt vesz a vietna­mi háborúban. Ezeknek az országoknak különleges okuk van Ameri­ka támogatására. Dél-Korea és Dél-Vietnam csatlós ál­lam, Thaiföld jól keres a háborún, és az Egyesült Ál­lamoktól függ, s ugyanez ér­vényes a Fülöp-szigetekre is. Ausztrália és Űj-Zéland ugyan más kategóriába esik, de az ő megítélésük épp oly téves lehet. Ha már a dél­kelet-ázsiai térségben köz­vetlenül érintett országok vé­leményéről van szó, akkor fel lehetne sorolni azokat az államokat is, amelyek el­lenzik a bombázást, például Kambodzsát, Burmát, Indiát, Pakisztánt, Ceylont és Indo­néziát. Azokat a távolabb fekvő országokat pedig, ame­lyek ugyancsak ellenzik Észak-Vietnam bombázását, szintén nem lehet azzal vá­dolni, hogy nincsenek tekin­tettel a harcoló amerikai ka­tonák életére. Sőt, éppen azért sürgetik az Egyesült Államokat a bombázás meg­szüntetésére, mert úgy vélik, hogy ez csökkentené az em­beráldozatokat, és közelebb hozná a békét Vietnamban — írja a Times. A kommunista Morning Star vezércikke megállapítja: Johnson elnök nyilvánvalóan érzi a bombázás beszünteté­sét követelő világméretű nyo­mást. Ez a magyarázata an­nak, hogy az amerikai elnök a bombázópolitika demonst­ratív támogatását kérte azoktól a kormányoktól, ame­lyek csapatokat küldtek Dél- Vietnamba. Ez a manőver azonban senkit sem fog meg­téveszteni: egyenesen nevet­séges az a feltevés, hogy Johnson most a vietnami ag­resszióban részt vevő szövet­ségeseinek »kívánágát teljesí­ti«, amikor folytatja a bom­bázást. (MTI) Zavaron jelentések nigériaiból Az AFP jelentése szerint a biafrai katonai parancsnok­ság legújabb közleményében azt állítja, hogy Ikrika-szige- ténél sikerült visszaverni a szövetségi csapatok partra­szállási kísérletét. A biafirai rádió arról tudó­sít, hogy szabad on bocsátot­ták Stanley Gray-1, a Shell olajtársaság nigériai igazgató­ját Gray és társai vasárnap elhagyják Enugut és Lagosba mennek. A helyi kormány igazgatóbizottságot állított fel a Shell-javak kezelésére. LAGOS Lagosban vasárnap este be­jelentették, hogy Joe Akahan ezredes, a nigériai hadsereg 30 éves vezérkari főnöke egy helikopter-szerencsétlenség so­rán életét vesztette. A heli­kopter két pilótája ugyan­csak életét vesztette. Lagos- ban hangsúlyozzák, hogy a gépet nem biafrai részről lőt­ték le, hanem szerencsétlen­ség érte. A lagosi angol főbiztos va­sárnap cáfolta az enugui rá­diónak azt a közleményét, amely szerint Anglia 48 kü­lönböző harci repülőgépet szállított a lagosi kormány­nak. Ugyanakkor az a B—26- os vadászbombázó, amelyet a nigériai szövetségi kormány csapatai állítólag lelőttek, s amely a biafrai légierő ge­rincét képezte, vasárnap is­mét megjelent Enugu fölött. Enuguban azt hangoztatják, hogy a szövetségi erők való­színűleg egyik saját gépüket lőtték le. Biafrában közölték: a légierő, vagyis a B—26-os bombázó támadást intézett Makurdi észak-nigéria város sllen. LONDON A Times lagosi tudósítójá­nak hétfői jelentése szerint a jelek arra mutatnak, hogy a Kelet-Nigériában dúló háború a végéhez közeledik, és a szakadár Biafra összeomlása »inkább hetek, minit hónapok alatt elkerülhetetlenül bekö­vetkezik«. (MTI) „Ágyúk nélkül vívott polgárháború“ Kínában A Szánkéi Simbun című japán lap pekingi tudósítója a kínai helyzet további rom­és tíz bányában leállt a ter­melés. A Vörös Zászló című fo­„A iöríénclem legnagyobb útonállója u Romney michigani kor­mányzó vasárnap megszüntet­te a faji okokból két héttel ezelőtt kirobbant zavargások miatt Detroitra és környéké­re elrendelt szükségállapotot. Kansas államban Wichita városban szombaton este ki­gyulladt egy raktár, s a rendőrség véleménye szerint gyújtóbomba idézte elő a tü­zet. A rendőrség 19 személyt letartóztatott a kijárási tila­lom megszegése miatt. A pennsylvaniai Pittsburgban szombaton éjjel többszáz né­ger fiatal kirakatokat zúzott be, s a helyszínre siető rend­őröket kőzáporral fogadta. A rendőrség másfél órai mun­lásáról számol be. Elmondja, lyóirat hétfői számában első hogy Északkelet-Kinában, az ízben ismerte el, hogy a ország fő szémtermelő vidé- Mao-ellenes erők sokhelyütt kén körülbelül száz gyárban a katonaság támogatását él­vezik. A lap vezércikke meg­állapítja: Arra kell töre­kedni, hogy a katonai léte­sítményekben »elpusztítsuk a burzsoázia erősségeit, külön­ben az egész párt és állam egy napon színt változtat«. Az Aszahi Simbun pekingi utoai plakátok alapján ismer­teti Lin Piao kínai honvé­delmi miniszter megjegyzé­sét. A kínai vezető a tartós zavargásokat »«ágyúk nélkül vívott polgárháborúnak« mi­nősítette. Ugyancsak a Szánkéi Sim­bun pekingi tudósítója sze­rint Liu Sao-csi kínai ál­lamfő, T eng HsrAao-ving pártfőtitkár és Too Csu volt propagandafőnök úgynevezett »bírálati gyűléseken« tagadta, kával helyreállította a ren­det. NEW YORK A Reuter arról ad hírt, hogy New Yorkban gyűlést tartottak az úgynevezett feke­te hatalom hívei. Rap Brown néger vezető — aki óvadék ellenében van szabadlábon — beszédet mondott, s felszólí­totta a négereket, fegyverez­zék fel magukat. Johnson el­nököt Brown »a történelem legnagyobb útonállójának« nevezte. Brown megvádolta a kor­mányt, hogy náci módszere­ket alkalmaz a négerekkel szemben, »de mi nem akar­juk a zsidók szerepét betol teni« — mondotta. (MTI) hogy ellene van a pártnak és Mao elnöknek. A japán tudósító ezt az ér­tesülését az utcákon megje­lent faliújságokról szerezte. Ezeket a gyűléseket a kor­mánynegyedben tartották és innen hangszóróval közvetí­tették a Mennyei Béke-téren egybegyűlt egymilliós tömeg­nek. Japán laptudósítók elmond­ják, hogy a pekingi vörös- gárdista csoportok azt akar­ták, hogy Liu Sao-csi sze­mélyesen jelenjen meg a tö­meggyűlésen, de a hatóságok és pártvezetők elutasították ezt a kérést mondván, hogy »annak teljesítése jelenleg nem lehetséges«. Péntekre a vörösgórdisták újabb gyűlést terveznek, amelyen Csen Ji külügymi­nisztert akarják megbírálni, mert minisztériumában »nem helyesen hajtotta végre a kulturális forradalmat«. (MTI) Ellenforradalmárokat hallgattak ki O a szolidaritási értekezlet előtt Román—nyugatnémet közlemény Vasárnap közös román— nyugatnémet közleményt ír­tak alá Villy Brandtnak, az NSZK alkancellárjának és külügyminiszterének hivata­los romániai látogatása ered­ményeiről. A közlemény rámutat: a tár­gyalások során megvizsgálták a két ország kapcsolatait, va­lamint nemzetközi kérdése­ket. Mint a közlemény meg­jegyzi, Ion Gheorghe Mau- rert, a minisztertanács elnö­két meghívták NSZK-beli lá­togatásra. A Romániában tartózkodó Villy Brandt, vasárnap dél­előtt Mamai a f eketengeri fürdőhelyen sajtóértekezletet tartott. Elmondotta, hogy megbeszéléseket foly tatott Ceausescuval, Stoicával, Mau- rerral, Manescuval. A két or­szág külügyminisztere gazda­sági-technikai szerződést írt alá és megállapodás jött lét­re a .tanácskozáson kulturális szerződés megkötésére. BERLIN A Neues Deutschland, a Német Szocialista Egységpárt Központi lapja vasárnapi számában megjegyzéseket fűz Willy Brandt nyugatnémet külügyminiszternek »az euró­pai realitásokról« Bukarest­ben tett kijelentéseihez és rámutat, hogy ezek a szavak csupán a régi agresszív poli­tika folytatását hivatottak leplezni. A nyugatnémet külügymi­niszter ugyanis Bukarestben azt mondotta, hogy az euró­pai biztonság kérdését realis­ta szemszögből kell megítélni, és hogy minden európai or­szágnak szerepet kell benne játszania, »így a német földön fennálló két politikai rend­szernek is.« (MTI) Potsdam éberségre int Tévednek, hogy a Szovjetunió huny a militarizmus neonácizmus erősödése fölött — írja a Pravda hétfői szá­mában azzal összefüggésben, hogy a bonni hatóságok so­rozatosan megszegik a potsda­mi egyezményt. Bonn szeretné felülvizsgál­ni a második világháború következményeit. Atomfegy­verekre és az egész német nép kizárólagos képviseleti jogára törekszik. Megkísérli nyíltan vitatni a Potsdamban aláírt okmányok nemzetközi jogi érvényességét. A cikk hangoztatja, hogy mind Bonnak, amely szeretné meg­kerülni a potsdami megálla- oodásokat, mind pedig a nyu­gati hatalmaknak, amelyek e megállapodások semmibevéte­lére ösztönzik Bonnt, egy­aránt maradéktalanul be kell tartaniuk a potsdami egyez­ményt. (MTI) akik azt hiszik, szemet és a Mozgalmas napja volt va­sárnap a latin-amerikai szo- lidritási értekezletnek. A latin-amerikai országok­ból összegyűlt küldöttek előtt kihallgattak hat ellen­forradalmárt, akit a kubai biztonsági szervek a közel­múltban fogtak el. A több mint négy órán át tartó ki­hallgatáson kérdéseket tettek fel az ellenforradalmároknak a világsajtó képviselői, köz­tük amerikai újságírók is. A hat ellenforradalmár közül négyet július 18-án fogtak el — egy nappal titkos partra­szállásuk után. Céljuk az volt, hogy ellenforradalmi szervezetet építsenek ki, ter­rorcselekményeket hajtsanak végre, végül pedig, hogy merényletet kövessenek el Fidel Castro miniszterelnök ellen. A kihallgatás során a hat ellenforraíjplmár közül né­gyen elismerték, hogy a CIA látta el őket pénzzel és kiképzésüket is az amerikai ^ hírszerző központ irányította. Az ellenforradalmárok ki­hallgatása után Arismendi, az Uruguayi Kommunista Párt főtitkára rámutatott, hogy egyetlen latin-amerikai ország sem érezheti magát biztonságban az amerikai felforgatással szemben, majd határozati javaslatot nyújtott be, amely elítéli az Egye­sült Államokat. A kubai főváros másik va- ' sárnapi szenzációja az volt, hogy a repülőtéren várat­lanul leszállt egy kolumbiai gép: öt álszakállt viselő uta­sa fegyverrel kényszerítette a pilótát, hogy eredeti útvo­nalától eltérve Havannába repüljön. A gép fedélzetén 73 utas tartózkodott. A gépet elrabló öt fiatalembert a ku­bai hatóságok kihallgatják — az utasokat és a renülőgép személyzetét egy elegáns szállodában látják vendégül. (MTI) Tisztogatások Indonéziában Az indonéz hadseregben tovább tartanak a tisztogatá­sok. A Reuter jól tájékozott forrásokra hivatkozva jelen­ti, hogy elbocsátották Su- marsono dandártábornokot, Kelet-Jáva rendőrparancsno­kát, sőt vannak olyan hí­rek is, amelyek szerint őri­zetbe vették. Utóda a nyu- gat-szumatrai rendőrpa­rancsnók, Siswadi dandártá­bornok lett. A legnagyobb tisztogatás Közép-Jáván volt: ezer ka­tonatisztet és sorkatonát tá­volítottak el a hadseregből. Az indonéz katonai ható­ságok letartóztatták dr. Ali Sastroamidjojo volt minisz­terelnököt, az Indonéz Nem­zeti Párt egykori elnökét, mert állítólag kormányelle­nes összeesküvésben vett részt. A vád szerint vissza akarta juttatni a hatalomra Sukarno elnököt. Vele együtt letartóztattak két másik politikust is, de nevüket nem hozták nyil­vánosságra. Bajok a bonni motorral AZ EGYIK HAMBURGI HETILAPBAN a szerkesz­tőséghez írott levelek között egymás mellett jelent meg Helmut Rastätter és Ernst K. Lampe haragos írása. Rastätter, a Rheinland-pfalzi Wachenheimböl azt írja a szerkesztőnek, hogy ha a pénzt — az állam pénzét — esztendőkkel ezelőtt nem pocsékolták volna »sötét csator­nákon át« fegyverkezésre, akkor »most nem kellene a kisnyugdíjastól is elvenni néhány márkáját«. Ernst K. Lampe hamburgi polgár azon háborodik fel levelében, hogy »a jelenlegi válságos helyzetben az az Erhard, aki jorészben felelős a mai gondokért, magas nyugdíján fe­lül évi 85 000 márkát kap szolgálati autóra, sofőrre, tit­kárnőre és titkárokra«. A két levél éppen csak jelzi, hogy a Szövetségi Köz­társaság közvéleménye egyre idegesebben keresi az oko­kat, amelyek a jelenlegi, fölöttébb zűrzavaros gazdasági helyzetig vitték a bonni államot. Természetesen túlozna és torzítana az, aki már most gazdasági válságot emle­getne az NSZK-ban, noha a legutóbbi termelési adatok pár százalékkal elmaradnak a tavalyi év hasonló idő­szakának eredményeitől. Annyi azonban kétségtelen, hogy a július elején a koalíciós kormányban kirobbant és ha­marosan nyilvánosságra került viták a bonni állam gaz­dasági élete betegségeinek pontosabb diagnózisát segíte­nek összeállítani. Kiesinger kancellár nemcsak arra adott utasítást, hogy a kánikulára való tekintettel egy ideig a tanács­terem helyett a Schaumburg-palota kertjébe vigyék ki a minisztertanácsi asztalt, hanem arra is, hogy »az állam- háztartás rendbehozását« tűzzék napirendre az 1971-ig terjedő idő pénzügyi terveinek megvitatásával egy idő­ben. A szakemberek már csak azon vitatkoztak, hogy tizenöt, vagy tizenhét milliárd márkás deficittel kell-e számolni az 19G8-as eszteftdöben. Az államháztartási hiányhoz járult egy másik, nem kevésbé súlyos jel, a munkanélküliek számának emelkedése. Bár a hivatalos statisztika óvatosan csak 3—4 hónapos késéssel közli a munkanélküliek számát, mély megdöbbenést keltett, hogy májusban 459 0-00 volt a munkanélküliek száma a Német Szövetségi Köztársaságban — s ez különösen akkor szembetűnő, ha összehasonlítjuk az adatot az egy évvel ezelőttivel1 1966 májusában ugyanis még csak 108 000 munkanélküli volt, tehát a jelenlegi szám több mint négyszerese a múlt évinek. Hozzátartozik a képhez az is, hogy a segédmunkások mellett növekszik a munkanél­küliek száma az építőipari szakmákban és néhány vas­ipari szakmában is. A KIES INGER VEZETTE KOALÍCIÓNAK a költség- vetési hiány fedezésére — így mondják a keresztényde­mokrata gazdaságpolitikusok — »a pénzügyi motor fel- gyorsítására, a kiadások drasztikus csökkentésére és gyors bevételnövelésre van szüksége«, de számolni kell azzal is, hogy a kormányzatnak a lehető leggyorsabban 5—8 milliárd márkás hitel után kell néznie. A kiadások csökkentéséről Helmut Rastätter leveléből is értesülhet­tünk: a kisemberek pénztárcájából még kiemelhető már­kákhoz valóban könnyebb hozzáférni, mint a nagyválla­latok által az elmúlt másfél évtizedben zsebrevágott és alig megadóztatott profithoz. Ma már pontosabban látható, hogy a legkülönbözőbb adóemelések önmagukban még nem elegendőek a sürgő­sen szükséges bevételnöveléshez; ezért került sor arra a bejelentésre is, amely a koalíció és ezen belül a ke­reszténydemokrata párt kínos válságához vezetett: csök­kenteni fogják az NSZK hadügyi költségvetését is. Félreértés ne essék: a hadügyi költségvetés csök­kentése egyáltalán nem jelent változást az NSZK ag­resszív nemzetközi politikájában. Kiesinger kancellár egy kérdésre felelve közölte: a költségvetés csökkentése nem áll összefüggésben az »enyhülést kereső« politikai irány­zattal. Mindenesetre: Schröder hadügyminiszter már többször is lemondással fenyegetőzött, mert azt állítja, hogy »a tervezett csökkentések után a Bundeswehr nem teljesítheti feladatait«. A kereszténydemokrata párt evan­gélikus szárnya, amelynek Schröder a vezetője, nemcsak támogatásáról biztosította a hadügyminisztert, hanem hűvösen reagált Kiesinger minden békülési kísérletére. A kereszténydemokrata belvillongások mellé oda kell ten­nünk azt a most már szemmel látható ellentétet is, amely a hadügyi költségvetés csökkentése kérdésében a koalíciós partnertől elválasztja a szociáldemokratákat is. Brandt külügyminiszter ugyanis egy interjúban kijelen­tette: a költségvetés esetleg a NATO szerepének átérté­kelését is magával hozhatja. Az egész szanálási program kérdésében egyre vilá­gosabban rajzolódnak ki a koalíciós partnerek közötti ellentétek. Igaz ugyan, hogy a szociáldemokraták nevé­ben maga Brandt próbálta megmagyarázni, miért idege­síti pártját a CDU belső válsága. »Talán egyesek cso­dálkozhatnak, hogy a szociáldemokrata párt aggódik a CDU-értr. Pedig ez így van, mert az állam érdekében aggódunk és nem érzünk kárörömet, hogyha a keresz­ténydemokrata unióban zűrzavar van. Nem jó... ha egyik vagy másik koalíciós partner energiáját viszályokra fordítja« — magyarázta Brandt. GAZDASÁGI VÁLSÁGRÓL EGYELŐRE MÉG KO­RAI BESZÉLNI az NSZK-ban, de a gazdasági élet pan­gása, az egyre terjedő bizonytalanság olyan ténv. ame­lyet immár senki sem tagadhat Bonnban. S a gazdasági élet vezetői megjegyzik: szó sem lehet a motor felgyor­sításáról, mert a jövedelemelvonás, az adóemelés elsősor­ban a vásárlóerő gyors csökkenését és a vállalkozók be­ruházási kedvének megszűnését hozza magával, ami »a motor újabb lassulását eredményezi majd«. Az egyik nyugatnémet gazdaságkutató intézet szerint 1967-ben 10— 15 százalékkal kisebb lesz a beruházások összege, mint tavaly. A hatvanas évek elejének korlátlan profitszer­zési lehetőségei megszűntek az NSZK-ban — és ahogy a tudós arcú szociáldemokrata Schiller gazdaságügyi mi­niszternek a minap a düsseldorfi tőzsdén megmondták a tőkés beszélgető partnerei: a Rajna-parti tőkéseket hiába buzdítja Bonn újabb befektetésekre, csak akkor hajlan­dók újabb beruházásra, ha az megfelelő profitot biztosít. A szanálási program adatai ma már nyilvánosságra kerültek — s egyszerre támadják azokat a nagytőke em­berei és a szakszervezetek: egyhangúan azt mondják, azok nem a pangás felszámolását, hanem állandósítását eredményezik. Gárdos Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom