Somogyi Néplap, 1967. augusztus (24. évfolyam, 180-206. szám)
1967-08-06 / 185. szám
Vasárnap, 1967. augusztus 6. 3 SOMOGTI NÉPLAP KÉPEK A KAPOSVÁRI NAGYMALOMBÓL Befejezéshez közeledik a gabonabetakarítás megyénkben is. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek sorra-rendre szállítják a kenyérnek valót a vállalati magtárakba. Már az idei termésből őrölt lisztet árusítanak a boltokban, és ebből sütnek kenyeret a pékek. Somogy legnagyobb gabonafeldolgozó üzeme a Kaposvári Nagymalom, ide látoggattunk el a napokban. Megtudtuk, hogy a betakarítás megkezdése óta mintegy 900 vagon idei gabonát vettek át, s ebből 150 vagonnyit őröltek lisztté. Az eddigi tapasztalatokból ítélve megállapítható, hogy a búza minősége jobb a közepesnél, s így jó közepes minőségű a liszt is. A beérkezett idei búza tulajdonságait műszerekkel is »vallatják-«. Ezzel a sütőipari értéket — a liszt vízfelvevőképességét, tésztaszilárdságát — mutatják ki. A malom tulajdonképpeni rendeltetése csak a feldolgozás volna, de működik itt egy csomagolórészleg is, ott mérik és csomagolják a lisztet, hogy aztán somogyi, de a megyén kívüli boltokban a háziasszonyok is megvásárolhassák. A malom feldolgozó tevékenységét könnyíti meg majd az az ezer vagon gabona befogadására alkalmas siló, amely az ország egyik legnagyobb gabonaraktára lesz. Ha ez elkészül — a tervét már papírra fektették — meggyorsul a gabonaátvétel, ezenkívül mód nyílik arra is, hogy minőség szerint tárolják az őrlésre váró kenyérnek valót. Épülő boltok, javuló Két évtized céltudatos fejlesztési munkájár'a volt szükség ahhoz, hegy a bolti hálózat bővítése elérje a mai szintet, amikor a fogyasztási szövetkezetek központjában már a 40—50 lakost számláló települések, a puszták igényeivel is érdemben foglalkozhatnak. Amíg fogyasztási szövetkezeteink idáig eljutottak, elavult mestergerendás szatócsüzletek, düledező kocsmák sorát kellett elfogadható vegyesbolttá, büfévé, falatozóvá, presszóvá alakítani. Ahol bővítési, felújítási lehetőség sem volt, ott, új üzleteket kellett építeni. A bolti hálózat gyors fejlesztése még korántsem ért véget: minden évben új üzletek épülnek, romos épületek helyén korszerű vegyes- és szakboltok nőnek ki a földből. A Kaposvári Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet működési területén a korábbi egyesítéssel még tovább nőtt a javításra, felújításra váró üzletek sora Taggyűléseken, küldöttértekezleteken rendszeresen fölvetették az áruellátási hiányosságokat. A kisebb szövetkezetek egyenként csak keveset fordíthattak az üzletek korszerűsítésére, csinosítására. Az egyesült, 'megerősödött szövetkezetek, így a kaposvári fogyasztási szövetkezet fejlesztési tervének ttiegoldását is minden évben ugyanaz fenyegette: az építőipari kapacitás hiánya. Pedig a szövetkezethez tartozó 25 községben és Kaposváron a lakosság jogos kérését csak a gyors ütemű fejlesztés oldhatta meg. — Saját építőbrigádunkkal három-négy év alatt az egész üzlethálózatot rendbe hozhatjuk — mondta Fűzi Ferenc, a szövetkezet elnöke. A tíztagú brigád most a toponári vegyesboltot építi. Nemrég adták át az impozáns, belső elrendezését tekintve is modern kaposújlaki vegyesboltot. Toponárról Gálosfára mennek, ahol épületátalakítás várja őket. Egy falusi lakóházat vegyes- és italbolttá alakítanak át. Ezután hozzáfognak a kaposvári vasútállomással szemben levő italbolt étteremmé alakításához. A borozóval egybeépített magyaros étterem harmadosztályú lesz. Ha az idő engedi, a Toponár központjában álló romos, szövetkezeti épület lebontását is megkezdik, hogy jövőre egy presszóval, étteremmel, önki- szolgáló élelmiszerbolttal ajándékozzák meg a falut. Az épület udvarán kerthelyiséget rendeznek be. A Cseri parkban 2 200 000 forintból a városi tanács építői hamarosan megkezdik a szövetkezet vendéglőjének, eszpresszójának építését, amely akárcsak a kaposfüredi vegyesbolt és eszpresszó, csak jövőre készül el. A szövetkezet elnöke számokkal bizonyította, menyivel gazdaságosabb a saját brigáddal való építkezés. Hogy a berendezések, a pultok, a faburkolat, az ajtó- és ablak- tokok akadozó leszállítása ne hátráltassa a kivitelezők ellátás munkáját, asztalosrészleget hoztak létre. Ha a szövetkezet bolthálózata nem tud elegendő munkát biztosítani az egyelőre két műhelyben dolgozó asztalosoknak, akkor a többi szövetkezettől is vállalnak munkát. A boltok karbantartóinak szociális és munkakörülményei egyelőre meg sem közelítik azokét, akik az új vagy a felújított tiszta üzletekben dolgoznak. Hamarosan azonban az ő gondjukon is köny- nyítenek. Üj, nagyobb műhelybe költözik át a részleg a Petőfi térre. Akkor megszűnik majd az az áldatlan állapot, hogy a deszkaanyagot az asztalosok cipelik át az utca egyik oldlán levő műhelyből a másikba, a gyalugéphez. A részlegek létrehozását a szükség sürgette, és csak így kaphatott több település új boltot. így hozhatták helyre a régi üzletek egy részét. Ta- száron, Kaposújlakon és a Gálosfához tartozó Kistótvá- rosban az idén új boltokat nyitottak, és még újabb átadására is sor kerül. A szövetkezet hálózatfejlesztési munkáját, a kistótvárosiak tudják leginkább értékelni, mert a Zselicségben meghúzódó pusztán, ahol még villany sincs, ősztől tavaszig sáros utak választják el őket a világtól bekötőút hiányában, de van már egy vegyesboltjuk, ahol a mindennapi fogyasztási cikkeken kívül a legszükségesebb iparcikkekhez is hozzájuthatnak. Nagy JózseA Műszerrel mutatják ki a liszt sütőipari értékét. Talán így jobb kenyeret sütnek majd a pékek az idei búza lisztjéből. Kisebb tételekben, kilós csomagokban is ad ki lisztet a boltoknak a nagymalom. A háziasszon} ok már ebből süthetik a foszlós kalácsot, a rétest és a többi édességet. Találkozó Kevesen ismerik itt egymást, pedig egy vállalat fiataljai. Az egyik fiú Hajdú- Biharból jött, a másik Csongrádból, a harmadik a Kisalföldről. Kőolajosok. Az ország különböző tájain dolgoznak. Erre a napra — mintegy kilencvenen vannak — a vállalat hozatta el őket autóbusszal a tengődi vadászházhoz. Ismerkedni és ünnepelni. Megünnepelni azt, hogy egyhetes kemény munkát végeztek az érdi fennsíkon, olyan területen, ahol gépekkel nem tudtak volna boldogulni. A KISZ VII. kongresszusa tiszteidére egyhetes önkéntes ifjúsági tábort szerveztek. — Nemcsak a majd negyedmillió forintos munkál értékeli a vállalat vezetősége — mondja Dohány Imre, a vállalat igazgatója —, hanem azt is, hogy önzetlenül vállalták a terven felüli munkát. A Petőfi brigád tagjai például a pihenőidejüket áldozták fel. Dolgozóink nagy része fiatalember, s én méltán vagyok büszke rájuk ... A délelőtti »hivatalos« ünnepségnek sincsen hivatalos hangulata. Aján Gergely, az alapszervezet KISZ-titkára röviden beszámolt a KISZ- fiatalok tevékenységéről, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére tett felajánlásról: — A vonalon dolgozó munkások jobb ellátása érdekében vállaltuk, hogy nyolc étkezőbódét készítünk el még ebben az évben. A vállalat vezetői elismeréssel szólnak a KISZ-tagokról. A pártszervezet, a szakszervezet egyaránt diV __________________ T engődön cséri őket. Munkájukat támogatják, segítik. Először a megyében ennél a vállalatnál vették meg jutalmul a legkiválóbb ifjúkommums- táknak az Ifjú Gárdaegyenruhát. A huszonegy egyenruhás fiatalnak, a párttitkár zászlót adott át, rajta a szakszervezet szalagjával. A délután és az este a fiataloké. Zene, tánc, szórakozás, járőrverseny. Apró figyelmességekkel igyekeznek emlékezetessé tenni a találkozót, a könyvjutalmakon, okleveleken kívül dobostortát is készítettek a két legjobb brigádnak. — Amikor megígérték, hogy elhoznak bennünket ide, arra gondoltunk, úgy is elfelejtik — mondja az egyik fiú a Petőfi brigádból — képzelheti hát menynyire irigyeltek bennünket a többiek, amikor megérkezett értünk Érdre az autóbusz ... Reggel már fürödtünk a Balatonban. Néhányon vagyunk, akik most láttuk először, hisz az ország másik végén élünk. Valamenyiük érzését tolmácsolta — keresetlen szavakkal, a szerepléstől kissé lámpalázasan, egyszerűen — o brigádvezetö: — Nagyon köszönjük ezt a mai napot. Érezzük, hogy törődnek velünk. Jó tapasztalni, hogy nemcsak a vállalat egy-egy munkását Látják bennünk, hanem olyan fiatalokat, akik szeretnek szórakozni, akikre mindig lehet számítani. Mi a jövőben is így akarunk dolgozni, c ígérjük, hogy a munka minden frontján helytállunk. S. M. __________________J FALUSI ARCOK A „bejáró4 4 brigádvezető Azt mondja, most került egyenes vágányra az élete. Neve: Böszörményi József. Huszonkét éves. Három hónapja növénytermesztési brigádvezető a vízvári Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. Eddigi élet- történetét tőmondatokban így foglalta össze: »Három éve szereztem oklevelet a szentlőrinci mezőgazdasági technikumban. Gyakornoki időmet a Pécsi Állami Gazdaságban töltöttem. Mire megszoktam, közölték velem, hogy nincs státuszom. Egy ledig kilincseltem és bíztam az ígéretekben. Aztán rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű dolog ezen a pályán elhelyezkedni. Hét hónapig segédmunkás voltam építőipari vállalatnál. Akkor kaptam egy ajánlatot. Ha van érzékem hozzá, legyek ügyfélszerző az Állami Biztosítónál. Vállaltam. Tizenegy falu tartozott hozzám. Egy évig jártam a körzetemet. Vezetőim elégedettek voltak a munkámmal, anyagilag is jól jöttem ki. Itt, Vízváron minden héten találkoztam Bodor Jánossal, a termelőszövetkezet föagronó- musával. Sokat beszélgetett velem, határjárásra is elvitt. És most itt vagyok ...« A járás egyik legfiatalabb brigádvezetője. Csöndes és szerény. Keserűen mondja: — Tudja, hányszor kinevettek engem? — Miért? — A2ért, mert ehhez a pályához vonzódtam... — Otthon is? — Apám Érdemes örült, volt tanulni 1 tanulni ? hét, de a lasztásom szomorította. Szünetet tart, majd így folytatja: — A technikumban és a tangazdaságban a szakma szeretetére, tiszteletére neveltek bennünket. Arra, hogy szükség van. ránk, hogy várnak minket a szövetkezetek. Hamar megtanultam, hogy az életben ez nem ilyen egyszerű. Akarni és küzdeni is kell tudni nagyon. Vászonnadrágot és szürke inget visel. Gyakran megigazítja a szemüvegét. — Amikor segédmunkás lettem, napközben is sokat beszélgettünk a társaimmal. Jó néhányszor megkérdezték tőlem: érdemes volt tanulnod? Segédmunkás érettségi nélkül is lehettél volna!... Végső soron igazuk volt. Éreztem, hiába magyaráznám, hogy én nem irodista, hanem gyakorlati szakember akartam lenni. Társaim zömmel a föld, a szövetkezetek elől jöttek el hazulról. Sokan kinevettek, ha a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről beszéltem. Lehet, hogy különösen hangzik, de a csalódások után még inkább vonzódtam a mezőgazdász pályához. Csak azért vállaltam el a biztosítónál felajánlott állást, mert falun lehettem. Most utólag bevallom, hogy itt, Vízváron mindig több időt töltöttem. Ahogy elvégeztem a munkámat, mindig megkerestem Bodor János főagronómust. Szakmai dolgokról beszélgettünk. Ha ideje engedte, maga mellé vett, és végigjártuk a különböző munkahelyeket. Most három hónap után ugyanúgy csodálom ezt az embert, mint akkor, amikor megismertem. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyit tud dolgozni. És én még fáradtnak sohasem láttam. Már egy éve ismertük egymást, akkor egy napon így szólt hozzám: — Tisztességgel letöltötted a próbaidőt. Ha kedved van, idejöhetsz hozzánk brigádvezetőnek ... — Szóhoz sem tudtam jutni a meglepetéstől. Hát mégis sikerül? A főagronómus eny- nyit mondott még: — Én már ajánlottalak a vezetőségnek. Azt hiszem, egyetértenek a javaslatommal. Ha akarod, holnap vagy holnapután meg- beszéljük a többit... — Azt feleltem, hogy én legszívesebben már most, azonnal munkába állnék. Amikor bejelentettem a munkahelyemen, hogy mi a szándékom, egy kicsit furcsán néztek rám, és azt kérdezték, hogy meggondoltam-e jól ezt a dolgot. Amikor aztán elmondtam, hogy tulajdonképpen most kerülhetek az igazi helyemre, megértettek. Három nap múlva valóban munkába állhattam. A szövetkezet legfiatalabb brigád*vezetőjéhez hatszáz hold szántó tartozik. Sorolni is kezdi mindjárt: — A Malmi dűlő, a Papp tábla, a Gasparics dűlő, a Csonka, a Cinka és a Fúró dűlők. Egyelőre még »bejáró«. Szülőfalujából Komlósdról jön mindennap. Reggel negyed ötkor indul, mostanában hót— nyolc óra körül megy haza. Hat pár fogat, tíz állandó dolgozó tag és harminchat bedolgozó asszony t van a gondjaira bízva. A ' főagronómus- tól tudom, hogy befogadta a falu. — Nem tétlenkedik egy percig sem. Beáll ez kaszálni is meg aratni is... Én úgy látom, hogy ez a fiú itt akar megöregedni. Hamarosan megoldják a lakásproblémáját. Alig várja már, hogy végleg ideköltözhessen, mert itt, Vízváron került egyenes vágányra az élete. Németh Sándor Egyenes vágányon az élete Lejárt a „próbaidő“
