Somogyi Néplap, 1967. augusztus (24. évfolyam, 180-206. szám)

1967-08-06 / 185. szám

Vasárnap, 1967. augusztus 6. 3 SOMOGTI NÉPLAP KÉPEK A KAPOSVÁRI NAGYMALOMBÓL Befejezéshez közeledik a gabonabetakarítás megyénk­ben is. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek sorra-rendre szállítják a kenyérnek valót a vállalati mag­tárakba. Már az idei termésből őrölt lisztet árusítanak a boltokban, és ebből sütnek kenyeret a pékek. Somogy leg­nagyobb gabonafeldolgozó üzeme a Kaposvári Nagymalom, ide látoggattunk el a napokban. Megtudtuk, hogy a betakarítás megkezdése óta mintegy 900 vagon idei gabonát vettek át, s ebből 150 vagonnyit őröltek lisztté. Az eddigi tapasztalatokból ítélve megállapít­ható, hogy a búza minősége jobb a közepesnél, s így jó közepes minőségű a liszt is. A beérkezett idei búza tulaj­donságait műszerekkel is »vallatják-«. Ezzel a sütőipari ér­téket — a liszt vízfelvevőképességét, tésztaszilárdságát — mutatják ki. A malom tulajdonképpeni rendeltetése csak a feldolgozás volna, de működik itt egy csomagolórészleg is, ott mérik és csomagolják a lisztet, hogy aztán somogyi, de a megyén kívüli boltokban a háziasszonyok is megvásárol­hassák. A malom feldolgozó tevékenységét könnyíti meg majd az az ezer vagon gabona befogadására alkalmas siló, amely az ország egyik legnagyobb gabonaraktára lesz. Ha ez el­készül — a tervét már papírra fektették — meggyorsul a gabonaátvétel, ezenkívül mód nyílik arra is, hogy minőség szerint tárolják az őrlésre váró kenyérnek valót. Épülő boltok, javuló Két évtized céltudatos fej­lesztési munkájár'a volt szük­ség ahhoz, hegy a bolti háló­zat bővítése elérje a mai szintet, amikor a fogyasztási szövetkezetek központjában már a 40—50 lakost számláló települések, a puszták igényei­vel is érdemben foglalkozhat­nak. Amíg fogyasztási szö­vetkezeteink idáig eljutottak, elavult mestergerendás sza­tócsüzletek, düledező kocsmák sorát kellett elfogadható ve­gyesbolttá, büfévé, falatozóvá, presszóvá alakítani. Ahol bő­vítési, felújítási lehetőség sem volt, ott, új üzleteket kel­lett építeni. A bolti hálózat gyors fejlesztése még koránt­sem ért véget: minden évben új üzletek épülnek, romos épületek helyén korszerű ve­gyes- és szakboltok nőnek ki a földből. A Kaposvári Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szövet­kezet működési területén a korábbi egyesítéssel még tovább nőtt a javításra, fel­újításra váró üzletek sora Taggyűléseken, küldöttérte­kezleteken rendszeresen föl­vetették az áruellátási hiá­nyosságokat. A kisebb szövet­kezetek egyenként csak keve­set fordíthattak az üzletek korszerűsítésére, csinosítására. Az egyesült, 'megerősödött szövetkezetek, így a kaposvá­ri fogyasztási szövetkezet fej­lesztési tervének ttiegoldását is minden évben ugyanaz fe­nyegette: az építőipari kapa­citás hiánya. Pedig a szövet­kezethez tartozó 25 községben és Kaposváron a lakosság jo­gos kérését csak a gyors üte­mű fejlesztés oldhatta meg. — Saját építőbrigádunkkal három-négy év alatt az egész üzlethálózatot rendbe hozhat­juk — mondta Fűzi Ferenc, a szövetkezet elnöke. A tízta­gú brigád most a toponári ve­gyesboltot építi. Nemrég ad­ták át az impozáns, belső elrendezését tekintve is mo­dern kaposújlaki vegyesboltot. Toponárról Gálosfára men­nek, ahol épületátalakítás várja őket. Egy falusi lakó­házat vegyes- és italbolttá alakítanak át. Ezután hozzá­fognak a kaposvári vasútállo­mással szemben levő italbolt étteremmé alakításához. A bo­rozóval egybeépített magyaros étterem harmadosztályú lesz. Ha az idő engedi, a Toponár központjában álló romos, szö­vetkezeti épület lebontását is megkezdik, hogy jövőre egy presszóval, étteremmel, önki- szolgáló élelmiszerbolttal aján­dékozzák meg a falut. Az épület udvarán kerthelyiséget rendeznek be. A Cseri parkban 2 200 000 forintból a városi tanács épí­tői hamarosan megkezdik a szövetkezet vendéglőjének, eszpresszójának építését, amely akárcsak a kaposfüredi vegyesbolt és eszpresszó, csak jövőre készül el. A szövetkezet elnöke szá­mokkal bizonyította, menyi­vel gazdaságosabb a saját brigáddal való építkezés. Hogy a berendezések, a pultok, a faburkolat, az ajtó- és ablak- tokok akadozó leszállítása ne hátráltassa a kivitelezők ellátás munkáját, asztalosrészleget hoztak létre. Ha a szövetkezet bolthálózata nem tud elegen­dő munkát biztosítani az egyelőre két műhelyben dol­gozó asztalosoknak, akkor a többi szövetkezettől is vállal­nak munkát. A boltok karbantartóinak szociális és munkakörülmé­nyei egyelőre meg sem köze­lítik azokét, akik az új vagy a felújított tiszta üzletekben dolgoznak. Hamarosan azon­ban az ő gondjukon is köny- nyítenek. Üj, nagyobb mű­helybe költözik át a részleg a Petőfi térre. Akkor megszű­nik majd az az áldatlan álla­pot, hogy a deszkaanyagot az asztalosok cipelik át az utca egyik oldlán levő műhelyből a másikba, a gyalugéphez. A részlegek létrehozását a szükség sürgette, és csak így kaphatott több település új boltot. így hozhatták helyre a régi üzletek egy részét. Ta- száron, Kaposújlakon és a Gálosfához tartozó Kistótvá- rosban az idén új boltokat nyitottak, és még újabb át­adására is sor kerül. A szövet­kezet hálózatfejlesztési mun­káját, a kistótvárosiak tudják leginkább értékelni, mert a Zselicségben meghúzódó pusz­tán, ahol még villany sincs, ősztől tavaszig sáros utak vá­lasztják el őket a világtól be­kötőút hiányában, de van már egy vegyesboltjuk, ahol a mindennapi fogyasztási cikkeken kívül a legszüksége­sebb iparcikkekhez is hozzá­juthatnak. Nagy JózseA Műszerrel mutatják ki a liszt sütőipari értékét. Talán így jobb kenyeret sütnek majd a pékek az idei búza lisztjéből. Kisebb tételekben, kilós cso­magokban is ad ki lisztet a boltoknak a nagymalom. A háziasszon} ok már ebből süt­hetik a foszlós kalácsot, a rétest és a többi édességet. Találkozó Kevesen ismerik itt egy­mást, pedig egy vállalat fia­taljai. Az egyik fiú Hajdú- Biharból jött, a másik Csongrádból, a harmadik a Kisalföldről. Kőolajosok. Az ország különböző tájain dol­goznak. Erre a napra — mintegy kilencvenen van­nak — a vállalat hozatta el őket autóbusszal a tengődi vadászházhoz. Ismerkedni és ünnepelni. Megünnepelni azt, hogy egyhetes kemény munkát végeztek az érdi fennsíkon, olyan területen, ahol gépekkel nem tudtak volna boldogulni. A KISZ VII. kongresszusa tiszteidé­re egyhetes önkéntes ifjú­sági tábort szerveztek. — Nemcsak a majd ne­gyedmillió forintos munkál értékeli a vállalat vezetősé­ge — mondja Dohány Im­re, a vállalat igazgatója —, hanem azt is, hogy önzetle­nül vállalták a terven felü­li munkát. A Petőfi brigád tagjai például a pihenőide­jüket áldozták fel. Dolgo­zóink nagy része fiatalem­ber, s én méltán vagyok büszke rájuk ... A délelőtti »hivatalos« ün­nepségnek sincsen hivatalos hangulata. Aján Gergely, az alapszervezet KISZ-titkára röviden beszámolt a KISZ- fiatalok tevékenységéről, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére tett felajánlás­ról: — A vonalon dolgozó munkások jobb ellátása ér­dekében vállaltuk, hogy nyolc étkezőbódét készítünk el még ebben az évben. A vállalat vezetői elisme­réssel szólnak a KISZ-ta­gokról. A pártszervezet, a szakszervezet egyaránt di­V __________________ T engődön cséri őket. Munkájukat tá­mogatják, segítik. Először a megyében ennél a vállalat­nál vették meg jutalmul a legkiválóbb ifjúkommums- táknak az Ifjú Gárda­egyenruhát. A huszonegy egyenruhás fiatalnak, a párttitkár zászlót adott át, rajta a szakszervezet sza­lagjával. A délután és az este a fiataloké. Zene, tánc, szóra­kozás, járőrverseny. Apró figyelmességekkel igyekez­nek emlékezetessé tenni a találkozót, a könyvjutalma­kon, okleveleken kívül do­bostortát is készítettek a két legjobb brigádnak. — Amikor megígérték, hogy elhoznak bennünket ide, arra gondoltunk, úgy is elfelejtik — mondja az egyik fiú a Petőfi brigád­ból — képzelheti hát meny­nyire irigyeltek bennünket a többiek, amikor megérke­zett értünk Érdre az autó­busz ... Reggel már füröd­tünk a Balatonban. Néhá­nyon vagyunk, akik most láttuk először, hisz az or­szág másik végén élünk. Valamenyiük érzését tol­mácsolta — keresetlen sza­vakkal, a szerepléstől kissé lámpalázasan, egyszerűen — o brigádvezetö: — Nagyon köszönjük ezt a mai napot. Érezzük, hogy tö­rődnek velünk. Jó tapasztal­ni, hogy nemcsak a vállalat egy-egy munkását Látják bennünk, hanem olyan fia­talokat, akik szeretnek szó­rakozni, akikre mindig le­het számítani. Mi a jövőben is így akarunk dolgozni, c ígérjük, hogy a munka min­den frontján helytállunk. S. M. __________________J FALUSI ARCOK A „bejáró4 4 brigádvezető Azt mondja, most került egyenes vá­gányra az éle­te. Neve: Bö­szörményi József. Huszonkét éves. Három hónapja nö­vénytermesztési brigádvezető a vízvári Vörös Csillag Terme­lőszövetkezetben. Eddigi élet- történetét tőmondatokban így foglalta össze: »Három éve szereztem oklevelet a szent­lőrinci mezőgazdasági techni­kumban. Gyakornoki időmet a Pécsi Állami Gazdaságban töltöttem. Mire megszoktam, közölték velem, hogy nincs státuszom. Egy ledig kilin­cseltem és bíztam az ígére­tekben. Aztán rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű do­log ezen a pályán elhelyez­kedni. Hét hónapig segédmun­kás voltam építőipari válla­latnál. Akkor kaptam egy ajánlatot. Ha van érzékem hozzá, legyek ügyfélszerző az Állami Biztosítónál. Vállal­tam. Tizenegy falu tartozott hozzám. Egy évig jártam a körzetemet. Vezetőim elége­dettek voltak a munkámmal, anyagilag is jól jöttem ki. Itt, Vízváron minden héten ta­lálkoztam Bodor Jánossal, a termelőszövetkezet föagronó- musával. Sokat beszélgetett velem, határjárásra is elvitt. És most itt vagyok ...« A járás egyik legfiatalabb brigádvezetője. Csöndes és szerény. Keserűen mondja: — Tudja, hányszor kinevet­tek engem? — Miért? — A2ért, mert ehhez a pá­lyához vonzódtam... — Otthon is? — Apám Érdemes örült, volt tanulni 1 tanulni ? hét, de a lasztásom szomorította. Szünetet tart, majd így folytatja: — A technikumban és a tangazdaságban a szak­ma szeretetére, tiszteletére neveltek bennünket. Arra, hogy szükség van. ránk, hogy várnak minket a szövetkeze­tek. Hamar megtanultam, hogy az életben ez nem ilyen egy­szerű. Akarni és küzdeni is kell tudni nagyon. Vászonnadrágot és szürke inget visel. Gyakran meg­igazítja a szemüvegét. — Amikor segédmunkás lettem, napközben is sokat beszélgettünk a társaimmal. Jó néhányszor megkérdezték tőlem: érdemes volt tanul­nod? Segédmunkás érettségi nélkül is lehettél volna!... Végső soron igazuk volt. Érez­tem, hiába magyaráznám, hogy én nem irodista, hanem gyakorlati szakember akar­tam lenni. Társaim zömmel a föld, a szövetkezetek elől jöt­tek el hazulról. Sokan kine­vettek, ha a nagyüzemi gaz­dálkodás előnyeiről beszél­tem. Lehet, hogy különösen hangzik, de a csalódások után még inkább vonzódtam a mezőgazdász pályához. Csak azért vállaltam el a biztosító­nál felajánlott állást, mert falun lehettem. Most utólag bevallom, hogy itt, Vízváron mindig több időt töltöttem. Ahogy elvégeztem a munká­mat, mindig megkerestem Bo­dor János főagronómust. Szakmai dolgokról beszélget­tünk. Ha ideje engedte, maga mellé vett, és végigjártuk a különböző munkahelyeket. Most három hónap után ugyanúgy csodálom ezt az embert, mint akkor, amikor megismertem. Egyszerűen hi­hetetlen, hogy mennyit tud dolgozni. És én még fáradt­nak sohasem láttam. Már egy éve ismertük egymást, akkor egy napon így szólt hozzám: — Tisztességgel letöltötted a próbaidőt. Ha kedved van, idejöhetsz hozzánk brigádve­zetőnek ... — Szóhoz sem tudtam jutni a meglepetéstől. Hát mégis sikerül? A főagronómus eny- nyit mondott még: — Én már ajánlottalak a vezetőségnek. Azt hiszem, egyetértenek a javaslatommal. Ha akarod, holnap vagy holnapután meg- beszéljük a többit... — Azt feleltem, hogy én legszívesebben már most, azonnal munkába állnék. Ami­kor bejelentettem a munka­helyemen, hogy mi a szándé­kom, egy kicsit furcsán néz­tek rám, és azt kérdezték, hogy meggondoltam-e jól ezt a dolgot. Amikor aztán el­mondtam, hogy tulajdonkép­pen most kerülhetek az iga­zi helyemre, megértettek. Három nap múlva valóban munkába állhattam. A szövetkezet legfiatalabb brigád*vezetőjéhez hatszáz hold szántó tartozik. Sorolni is kezdi mindjárt: — A Malmi dűlő, a Papp tábla, a Gasparics dűlő, a Csonka, a Cinka és a Fúró dűlők. Egyelőre még »bejáró«. Szülőfalujából Komlósdról jön mindennap. Reggel negyed ötkor indul, mostanában hót— nyolc óra körül megy haza. Hat pár fogat, tíz állandó dolgozó tag és harminchat be­dolgozó asszony t van a gond­jaira bízva. A ' főagronómus- tól tudom, hogy befogadta a falu. — Nem tétlenkedik egy percig sem. Beáll ez kaszálni is meg aratni is... Én úgy látom, hogy ez a fiú itt akar megöregedni. Hamarosan megoldják a lakásproblémáját. Alig várja már, hogy végleg ideköltöz­hessen, mert itt, Vízváron ke­rült egyenes vágányra az éle­te. Németh Sándor Egyenes vágányon az élete Lejárt a „próbaidő“

Next

/
Oldalképek
Tartalom