Somogyi Néplap, 1967. augusztus (24. évfolyam, 180-206. szám)

1967-08-03 / 182. szám

Somogyi Néplap AZ- MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA A NYUGDÍJAS ÁLLATGONDOZÓ l & Szabó Miklós, a kis- korpádi Latinka Sán­dor Termelőszövetkezet állatgondozója május 30-án beküldte igazo­lásait. és kérte, liogy nyugdíjazzák. S július 5-én kézhez kapta a Társadalombiztosítási Igazgatóság Kaposvár­ról küldött értesítését: megállapították igény­jogosultságát és vissza­menőleg március 1-től kezdődően folyósítják nyugdíját. Így ő az el­ső, aki Kiskorpádon az új tsz-nyugdíjrendelet alapján kapja járandó­ságát. Már korábban betöl­tötte ugyan hatvanötö­dik életévét, de a nyug­díjazásához szükséges okmányok beszerzése hosszabb időbe tellett. Bács megyéből jött ugyanis ide, Bátmoros- tor szövetkezetében kezdte az ötvenes évek­ben a közös munkát. Dolgozott Somogybán a sárdi lótenyésztő gazdaságban, a nagybajomi Zöldmező Tsz-ben, majd családi körülmé­nyei úgy alakultak, hogy Kiskorpádra került. Itt öt év óta — mint egész életében — jószággal bánik. Borjút nevelni, tehenet fejni, disznót, gőbölyt hizlalni — min­denre készségesen vállalkozott, mindenütt helytállt, ahol szükség volt rá. Most is mondja: — Belátom, hony iluen nagy dologidőben emberhiány van. Szólt a jószánfelélős. meg különben is azon vagyok, hogy el-eljárok dolgozni ide a majorba, amíg csak tehetem. Személyében példázza Kiskorpádon az új nyuadíj- rendelet megvalósulását, a paraszti nyugdíjak emelésé­nek örvendetes tényét. Szorgalmára, mindennapos helyt­állására vall, hogy tavaly kereken 470 munkaegységet szerzett; a szövetkezet jó gazdálkodását mutatja, hogy az erre járó részesedésnek a havi átlaga 2000 forintra rúgott. Mostani járandósága kiszámításánál ez volt az alap, s 11 nyugdíjév figyelembevételével a tavalyi havi jövedelem 35 százalékát kapja: 700 forint a nyugdíja. Jóval meghaladja hát az új rendeletben megszabott al­só határt, a 400 forintot. Házastársi pótlékként 100 forint járul a nyugdíjához. És még dolgozik, segít a többi ser­tésgondozónak. Megvan a biztos létalapja öregségére. Kutas József Zsúfolt a Balaton A nem hátráló kánikula há­lására rohamosan duzzad a Balaton vendégserege. Sok kemping szűknek bizonyult. Tihanyban a két hete meg­nyitott »póttábort« azóta sem sikerült megszüntetni. Az el­ső osztályú táborokban csak­nem 30 000 vendég tartózko­dik, további tízezerre tehető az ifjúsági és úttörő táborok lakóinak száma. A fizetővendéglátó-szolgá­lat nyaralóiban több mint 1.2 000 vendéget helyeztek el. Meghaladja az ötvenezret azoknak a száma, akik ro­konaik és ismerőseik magán­nyaralóiban töltik szabadságu­kat. A szállodákban, motelek­ben és a turistaszállókban telt ház van. Az idegenforgalmi hivatalok szerint a Világ több mint húsz országából érkez­tek vendégek a Balatonhoz. Szerdán újabb vége látha­tatlan autókaravánok futat­tak be a tó különböző pont­jaira. Szerdán, a nagy hőség­ben, becslés szerint mintegy 150 000 ember keresett mene­déket a Balaton vizézen. Világhírű a Ganz-transzformátor Egymás után érkeznek a külföldi megrendelések a Ganz Villamossági Művekben készülő transzformátorokra, ge­nerátorokra, amelyek jó műszaki tulajdonságaik miatt ke­resettek a világpiacon. Képünkön: szerelik a legújabb export generátort. (MTI-fotó — Bara István felvétele.) Jegyzetfüzetemből Q barkácsolás veszélyéről Rendőrségi hír: Áramütést kapott és meghalt rádióbarká­csolás közben Bodó Jenő 16 éves ipari tanuló, ságvári la­kos. Mindenki, akinek gyerme­ke van, megdöbbenéssel ol­vasta ezt a tragikus hírt. S nagyon sok emberben azon­nal felötlött a kérdés: miért kellett meghalni ennek a 16 éves fiúnak? Nem figyelmez­tették talán megfelelő ko­molysággal arra, hogy milyen veszéllyel jár, ha avatatlan kezek villanyt szerelnek? Pedig egy tizenhárom éves fiú már életével fizetett ha­sonló villanyszerelés közben. Egy másik fiúcska szülei tá- vollétében kémiai kísérleteket akart elvégezni, de szándéka balul végződött: a robbanás után három ujját le kellett operálni. Jó és hasznos dolog, ha a tanulók nem Vesztegetik el szabad idejüket; ha rádiót, távirányítású hajót vagy re- pülőmodellt barkácsolnak, megismernek, megszeretnek egy-egy szakmát. Tudjuk, mi­lyen öröm a fiataloknak, ha látják, hogy fáradozásuk eredménnyel jár. Árammal dolgozni, robbanóanyaggal kí­sérletezni azonban fiatal, ta­pasztalatlan gyerekeknek egyet jelent az állandó életveszél­lyel. Ez a veszély elsősorban azoknál jelentkezik, akik úgy gondolják: eléggé érettek, képzettek ahhoz, hogy otthor egyedül — szüleik távollété ben vagy tudtával — végez-' nek különböző kísérleteket. Bátorítani kell a tanárok nak és a szv1"’ 3 fi''1alo kát arra, hogy barkácsolja­nak, ám világosítsák fel ar­ról is őket, hogy ne otthon végezzék kísérleteiket, hanem az iskolában, az ifjúsági szervezet vagy az MHS szak­köreiben, ahol képzett szak­emberek segítik munkájukat. S ahol éppen ezért sokkal ki­sebb a veszélye annak, hogy jó szándékuk tragédiával vég­ződjék. S*. U VAN ÜGY AZ EMBER, hogy érzi, újságba kívánko­zik, amit hall, már látja is, milyen tördelésben lát nap­világot a történet — ám nem veheti elő jegyzetfüzetét, mert ezzel megakasztaná a mondóka kerekét. Egy ilyen alkalom után írtam be jegy­zeteim közé ezt a kis szót: szalmakalap. Majd, ha időm lesz, gondoltam, hozzákere­kítem a hozzá tartozó törté­netet, és leírom az egészet. Hát itt tartok most. Ültünk az árokpart gye­pén, én fűszálat rágcsáltam, a szomszédom a kialudt pi­páját szíttá jó hangosan. Kissé távolabb parkírozott a szép, csillogó Volga, ame­lyikkel kijöttünk, s az egyik háznál időző kollégát vártuk. Az árokparti ülőszomszédom helybeli volt, unalmában szegődött mellém, miután egy darabig a kerítés mögül nézegette a háza előtt üldö­gélő idegent. — Szóval újságíró... Az­tán sokfelé járnak, ügyel — Bizony, nagy ez a me­gye, a Drávától fölnyúlik a Balatonig. — És, téeszek persze min­denhol vannak. Nálunk is van __ M áshol hogyan boldogul­nak? Olvasom ugyan az új­ságban, hogy itt ez van, ott meg az.... De mondja, tényleg olyan jól megy most már? — A LEGTÖBB HELYEN JÓL MEGY a soruk az em­bereknek, és a többi szövet­kezet is fölveszi a lépest, csak nekik még kell egy kis idő. — Hát, tudom én, tényleg így lehet.... Mert igaz, hogy én csak azt látom, ami itt- van, de a menyem is mond­ta, hogy milyen gazdag téeszek vannak... Járt vala­hol tapasztalatcserén a töb­bi asszonnyal, busszal. — Jó az, ha látják, mi van máshol. Tanulhatnak belőle. — Igaz, még a rosszból is lehet valamit tanulni. Akkor van baj, amikor az ember a saját kárán okul.... Szép az az autó. Mennyit kóstálhat? — Több mint százezer fo­rintot. RAJZOS TV-MŰSORPROQRAM NÓTA$ZÓ... KÉKTÉHY... TV-ttÖTTE?...-AVIL/íGTtaKÍÍPE ELŐTT~ — Nemrég a szomszéd -is vett egy autót. Csak az ki­sebb. De belefér a család, mennek is vasárnaponként rokonokat látogatni, néha a fiam meg az unokám is el­megy velük a Balatonra... Hát most ilyesmire gyűjtik a pénzt a faluban. A mieink is venni akarnak. Mindig vesznek valamit nekem is. Nézze csak ezt a kalapot! — Szép kalap. Az ilyen szalmakalap való nyárra. — rvi........ a kartam én a fejemre tenni, azt mondtam, ne csináljanak belőle madárijesztőt. De addig mondták, hogy így meg úgy, ne legyek olyan csökönyös.... Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szeretem ezt a kalapot. Mé­gis. Tudja, ki hordott ilyen kalapot régen nálunk? A mi falunkban nem volt jegy- zőség, a szomszéd faluból járt át a jegyző. Az hordott ilyen fehér szalmakalapot nyáron. Már messziről meg­ismertük, amikor hozta a hintó. A bírónk szerint vala­mi rangos ismerősétől kapta a jegyző úr azt a nyári fej- revalót. Egyszer egy szüreti mulatságon kijelentette, a kalapjával fizet, ha szőlőlo­pás közben elfogják a cső­szök. Le is szakított a föl­aggatott fürtökből egyet, de elcsípték. A kalapot mégsem adta.... — Ennyire emlékszik még erre a történetre? — ERRE MINDENKI EM­LÉKEZIK a faluban. De má­ma már nevetünk rajta. Ha holnap megvenné a fiam az autót, nem is nagyon csúdcíl- koznának. Most már ez se furcsa. A kalap miatt se szól senki.... Azaz hogy mégis. A minap, amikor éppen éjfél körül megkerültem az egyik istállót, merthogy éjjeliőr vagyok a téeszben, az elnök köszönt rám és azt mondta, úgy világít a kalapom, hogy zseblámpa nélkül is megta­lált. Jót nevettünk aztán, ahogy most magával itt le­ültünk, és neki is eszébe ju­tott az a régi kalaphisiória, arról bes élgettünk.... Hernesz Ferenc Talány Egy skóciai iskolában a tanítónő azt mondja a kis Tomnalc: — Tegyük fel, hogy a mamid meglepett benne­teket egy tortával. Ti né­gyen vagytok, a mami ép­pen négy felé akarja szel­em, mikor megérkezik nagybátyád vendégségbe feleségével és két kislá­nyával. Most akkor anyukád hány felé szele­teli a tortát. — Sehányfelé — vá­laszolja Tom. — Vissza­teszi a hűtőszekrénybe. Hallottuk Két reumabeteg fekszik a gyúrópadon. Az egyik jajgat, a másik szótlanul tűr, sőt — néha moso­lyog. Később a nyöszörgős megkérdezi: — Hogy tudja ilyqn könnyen elviselni ezt óz erős gyúrást? — Ugyan, hát azt hi­szi, hogy a reumás lábam nyújtom oda a gyúrónak? A legfurcsább bír Finchley amerikai lap­kiadótól egy ízben meg­kérdezték, mi volt a leg­furcsább hír, amelyet va­laha is olvasott — Még a régi jó idők­ben történt — mesélte Finchley. — Annak ide­jén Oregonban éltem, és egy helyi lapban. nagy betűkkel az első oldalon ezt a közleményt olvas­tam: »Nagyon fontos, rendkívül érdekes jelen­tést kaptunk lapzárta előtt. A hírt holnap kö­zöljük.« Ha rövid a kardod... ... toldd meg egy lépés­sel — tartja a közmon­dás. Az egyik ktsz-ben a mérő colstokot tartották rövidnek a műhely dolgo­zói, hozzá toldottak hát egy nyelvet, azaz egy húszcentis részt Tulajdo­nosa, amint dolgozik ve­le, dolgozik, egyszer csak feltűnik neki, hogy vala­mi nem stimmel. Ha a colstokot nézi, az »egy­méteres«, ha a bádogot, az egy méter húsz centi. A műhely kuncogva fi­gyeli a néma dühöngést, s mikor kiderül a turpis­ság, se vége se hossza az élcelődésnek. — Magad vagy az oka — mondja az egyik —, mindig rettegtél, hogy a hőségben összeszárad a colstokod. Láttalak, mikor titokban szüntelenül ön­tözted. Most aztán néze­getheted. Jól megnőtt!... És még mondja valaki, hogy nem vagyunk tré­fás nemzet... * —vm— Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megye! Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztői WIRTB LAJOS. Szerkesztőség: Kaposv**« Latinka Sándor u. 2. Telefon: 11—510. U—511 Kiadja a Somogy megye! Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. TeletOD II—516 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL előfizetési dij egy hónapra 12 Ft. Index: 250G7. Készült a Somogy megyei Nyomd} / ipari Vállalat kapcsván üzemébe! ) Kaposvár, Latinka Sándor utca

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom