Somogyi Néplap, 1967. augusztus (24. évfolyam, 180-206. szám)

1967-08-27 / 203. szám

Decemberben megjelenik AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJ A AKADOZÓ GÁZELLÁTÁS, BOSSZANKODÓ FOGYASZTÓK » . •. A miniszterhelyettes szóit arról is, milyen ugrás­szerűen növekszik a pro- pán-butángáz felhasználása. 1965-ben 35 000 tonnát fo­gyasztottak — főieg a ház­tartások —- s az idén ez a mennyiség előreláthatólag 100 000 tonnára emelke­dik . .(MTI-jelentés őr. Lőrincz Imre nehézipari mi­niszterhelyettes beszédéről, melyet a szegedi földgáz­hasznosítási tanácskozáson mondott el.) SZERKESZTŐSÉGI pos­tánkban szép számmal ta­lálunk az utóbbi időben olyan olvasói leveleket, amelyek ilyen vagy olyan formában • propán-bután-gázellátásról szólnak: kielégítetlen igények­ről számolnak be, vagy pedig szállítási visszásságokat tesz­nek szóvá. Nemrég irtunk ép­pen arról, hogy az üz­letekben már korlátozás nélkül lehet különféle gáztűzhelyet vásárolni, csu­pán a bekötés nem megy simán, ugyanis reduktorhiány gátolja a munkát Nagyatádi olvasóink korábban azt kifo­gásolták, hogy hiába mennek el az üres palackkal a csere­telepre, csalódottan kell tá­vozniuk, mert nincs gáz. Erre a panaszra reagált az ÁFOR budapesti központja és a Kö­zép-dunántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat is. Mind­két levél elismerte, hogy az időszakos gázhiányt az újud­vart töltőállomáshoz tartozó körzetben — így Somogy me­gyében — megfelelő tartály- kocsi hiánya és egyéb műsza­ki probléma okozta. Az ÁFOR közben már intézkedett, új tartálykocsikat bérelt, s azóta zökkenőmentesnek mondható a gázellátás. Ekkor újabb panaszok ér­keztek, most már a szállítás miatt. Levelet kaptunk Sza­básról, Igáiból, Somogyvárról, s a levélírók az AKÖV szállí­tási rendszerét kifogásolták. Az igaliak például azt írják, hogy az ÄKÖV darabárus já­rata hetente kétszer megy át a falun, s ez viszi, illetve hozza a palackokat De a cseréért a tulajdonosnak be kell utaznia Kaposvárra, s jobbik eset, ha sikerül is gázt kapnia a csere­telepen. Summa summárum, az oda- és visszautazással, a gázpalack szállításával a 33 forintos gáz 94 forintba kerül. Ez pedig sok! Viszont ha mód nyílna rá, hogy az AKÖV ne csak a darabárus járattal szál­lítaná a palackokat, hanem a hét meghatározott napján »gá­zos járatot« indítana — s a kaposvári módszerhez hason­lóan bonyolítaná le a cserét —, sok bosszúságtól kímélné meg az embereket SOMOGYVÄRI levél­írónk a késedelmes szállí­tásról írt, arról, hogy csaknem két hetet kellett várnia, míg az AKÖV továbbította palack­jait Rohrbacher József kese­rűen megjegyezte levelében: Míg a MÁV szállította a pa­lackokat, soha nem fordult elő ilyen eset... Talán ennyi elég Is a felso­rolásból. A tények azt bizo­nyítják, hogy az utóbbi időben valóban ugrásszerűen megnö­vekedett megyénkben is a pro- pán-butángáz fogyasztása, egy­re több család jutott és jut ehhez a praktikus, kényelmes fűtőanyaghoz. Az viszont bizo­nyos, hogy az ellátás és a szál­lítás nem mindenütt tart lé­pést az igényekkel és a köve­telményekkel. Ma még elég kevés községben működik gáz­cseretelep, a fogyasztók kény­telenek központi ellátóhelyek­ről beszerezni a palackokat Ehhez szükségesek az AKÖV járművei. A gázellátás azon­ban szolgáltatás, és mint ilyen­nek, elsősorban a fogyasztói igényekhez kell alkalmazkod­nia. Talán nem idevaló szó a piackutatás, de mégis ez kö­zelíti meg leginkább a lénye­get; azt, hogy gyors, rugalmas módszerekkel a szolgáltató vállalatok igyekezzenek fo­gyasztóik kedvében járni. A CÍMBEN AKADOZÓ gázellátásról szOi> TÜNK. Pillanatnyilag a re- duktorhiányt kivéve — ami el­sősorban az új bekötéseket hátráltatja — nem tudunk megyei jellegű ellátási gon­dokról, s ehhez minden bi­zonnyal hozzájárult, hogy Szónyből, Százhalombattáról, Hajdúszoboszlóról is érkezett gáz Újudvarra, melyet aztán lefejtettek és palackoztak. Jó volna, ha a szállítási gondok­ról sem kellene mostanában szót ejteni. Éz azonban nem tőlünk függ ... Polesz György a% új telefonkönyv Utoljára 1963-ban készült megyei távbesaélőnévsor, azóta azonban nagyon sok adatváltozás történt, s igen sok új elő­fizetőt is bekapcsoltak a hálózatba. A Posta-vezérigazgató­ság éppen ezért új távbeszélő-névsorok — vagyis ahogy a közvélemény mondja: telefonkönyvek — kiadását határozta el. Az 1967-es telefonkönyv decemberben jelenik meg 9500 példányban. A névsorszerkesztéssel kapcsolatos munkálatok máris megkezdődtek a postán, éppen ezért arra kérik az előfizető­ket, hogy adataikat egyeztessék a jelenlegi telefonkönyv ada­taival, s az esetleges változásokat legkésőbb szeptember vé­géig írásban közöljék a helyi postahivatallal. Ha a bejelen­tések szeptemberben nem érkeznek be, akkor az új telefon- könyvben is a régi adatokat tudja a posta szerepeltetni. Ha az új telefonkönyv elkészül, az előfizetők vagy ér­tesítést kapnak, hogy hol vehetik át, vagy pedig a posta­kézbesítők viszik el a telefontulajdonosoknak. Az új könyv alakja és nagysága azonos lesz a jelenleg használatos név­sorral. Vigyázat, ködveszélyl Néhány napja új — de mé gis minden évben ismétlődő — veszély leselkedik az országutak vándoraira, a járműveze­tőkre: a késő esti, éjszakai órákban egyre több helyen száll le a köd, sűrű tejszerű függönnyel takarja el a szabad ki­látást. Nem összefüggő még ez a ködfelhő — bár némely szakaszon jó néhány kilométer hosszúságban borítja az utat —, ám hirtelen rohannak be le a járművek, és éppen ebben rejlik a veszély: szemből is j öhet autó vagy motor, s ilyen­kor nehéz észrevenni. 1 Jó dolog ilyenkor a felezővonal az országúton, hiszen bi­zonyos mértékig segíti a járművezetőket a haladásban, de csak erre számítani, csak ennek a segítségében bízni nem szabad. Az első és talán legfontosabb jó tanács: kisebb se­bességgel haladjanak a járművek ezekben a ködveszélyes időkben, hiszen a száguldás nem vezet jóra. S azt is érdemes szem előtt tartani, hogy gép kocsiutaziásunkat ■— ha csak egy mód van rá — ne halasszuk az esti, éjszakai órákra. A köd veszélyes és alattomos ellenfél. Csak fokozott óvatossággal lehet védekezni ellene. < P. Gy. VENDEQLATO A BRIQAD Egy vendégkönyv tanulságai Szóvá tettük már, hogy a hozzánk látogató tízezrek nem is csekély hányada a balatoni üdülés mellett a magyar konyha remekein, a szórakozóhelyeken és a bor­harapókon kívül tartalma­sabb látnivalók után is ér­deklődik. Sajnos a déli par­ton még mindig nincs alkal­mas, korszerű kiállító helyi­ség, ahol bemutathatnánk azokat a világhírű alkotó­kat, akiket joggal és büsz­kén vall a magáénak ez a megye. Ám talán képzőmű­vészeténél is nagyobb ér­deklődés nyilvánul meg So­mogy és a Balaton menti táj néprajzi, népművészeti kincsei iránt. Ezt az igényt sem tudjuk kielégíteni. A szentgyörgyi talpasház mesz- sze van, kiesik a forgalom­ból. A Néprajzi Múzeum Siófokra tervezett balatoni kiállítását elhalasztották. Maradt tehát a leltei nép- művészeti kiállítás kicsi, de valóban reprezentatív anya­ga — alig három héten át. S ehhez fűződik egy harma­dik észrevételünk: sajnos ezt a keveset se tudjuk megfé- lelően és méltó keretek közt propagálni. Érdemes, lapozgatni a ki­állítás vendégkönyvében. Egyszerű turisták — hazai és külhoniak — egybehang­zó véleményeként olvashat­juk: »Ez a kiállítás nagyobb propagandát, nagyobb kö­zönséget érdemelne!« — — »Kár, hogy nem lehet néhány darabot megvá­sárolni belőlük«... »Kár, hogy a népművészeti bol­tokban ezek a tárgyak nem kaphatók«. És szinte refrénszerűen valamennyi beírásnál: »Kár, hogy ez a gyönyörű kis kiállítás nél­külöz minden magyarázó szöveget«. S nem ártana a rendezőknek elgondolkod­ni ezen a soron is: »A ki­állítás nagyon szép, de alig jutottam el ide. Miért nem jelzik táblák, hogy merre van?« A megjegyzések mellett sok elismerő sorral találkoz­ni. Sok szeretet, büszkeség, őszinte öröm és boldogság tükrözői e bejegyzések. S mennyire nem tudunk élni a kiállításnak ezzel a nagy­szerű hatásával! A látogatók észrevételei jogosak: Fi­gyelmünkből annyira sem futotta, hogy a szebbnél szebb faragások szerzőit a tájjellegű motívumok és for­mák szülőhazáját feltüntes­sük. (Emiatt különben már korábban országos kiállítá­son is megbírálták a Népi Iparművészeti Tanácsot.) És mivel a leilei kiállítást ha­gyományosan minden évben megrendezik, jó lenne már most levonnunk a tanulsá­gait. (Wallin ger) — Te, füstöl a cipötalpad! — kiabált az egyik fiú. — Rúgjátok el egymás bo­káját! — kontrázott a bri- gádvepető. A kör közepén ügy ropta a táncot a fiatal technikus és a Braun Éva brigád egyik legrégibb tagja, Far­kas And, hogy a fergeteges tempó a többi fiatalra is átragadt, belekurjgngattak■ a táncba, ütemesen verték a tenyerüket. Jeli Julika csípő­re tett kézzel az ajtófélfának dőlt, s gyönyörű szopránján együtt énekelte a hangle­mezzel: »Sej, haj Rozika, mondok neked valamit...« A lakatos táncba vitte a brigád másik tagját, Szalai Irént, egyre magasabbra emelkedett a hangulat. Az ajtó előtt összeverődtek az esti műszakban levő lányok és asszonyok, s úgy bámul­ták a szórakozó KlSZ-ese- ket Az ötletet a KlSZ-taggyű- lés adta. Ebben ' az évben megkétszereződött a Kefe- anyag-kikészitő Vállalat KISZ-szervezetének a lét­száma. — Hadd ismerkedjenek a fiatalok! — mondta a KISZ- titkár. A klubestet a Braun Éva brigád rendezte. Tavaly má­sodik helyen végeztek az if­júsági brigádok versenyében, s ezerhatszáz forint jutal­mat kaptak a KlSZ-bizott- ságtól. Szendvicseket készí­tett a brigád, sört, üdítő italt vett, csokit s meglepe­Jobb lesz a rádióvétel Sajtkonzerválás — tormával A jó minőségi! sajtot, amíg csak «■érlelődik-« a sajtgyár pol­cain, a mikroorganizmusok töm­kelegének támadása fenyegetik. Sok vesződség van a sajtkarikák­kal, forgatni, törölgetni, szellőz­tetni kell az értékes terméket a penészedés, nyálkásodás elkerü­lése végett. Szovjet kutatók rendkívül egyszerű módszert dol­goztak ki a sajtkarikák megóvá­sára: tormából készített — az emberre tele j sen ártalmatlan — kivonattal permetezik be a ki- sebb-nagyobb sajt »-malomkere­keket-«. Az így kezelt sajtot nem veszélyezteti többé * mikrobák támadása. ki Készül a 300 kilowatt teljesítményű Kossuth adó. Az Elekt­romechanikai Vállalat műhelyében már befejezték az első 150 wattos egység munkálatait. Az »erősebb« adó 1968-ban országszerte megjavítja a vételi viszonyokat. Képünkön: az új adó egy részlete. (MTl-fotó r— Fényes Tamás felvétele.) léseket is tartogattak jócs­kán. Esküdt Miklós KISZ-titkár mosolyogva sürgött-forgott a fiatalok között. Hol itt állt meg beszélgetni, hol amott noszogatta táncra a lustáb­bakat. — A brigádvezető? — ö az — mutatott egy magas, vékony, tupírozott kontyú lányra. A brigádvezetőt Han tál Magdolnának hívják., tizen­egy éve dolgozik a gyárban. Általános iskolás kora után került a műhelybe. A sze­mén láttam, hogy örül a jó hangulatnak. — Hányán vannak a bri­gádban? — Heten, mint a gono­szok. — Ki a legrégibb brigád­tag? — Farkas And. Egy vidám molett lány in­tett oda. ö két éve van a gyárban. — Hogy érzi magát? — Mint mindenki, nagyon jól... — Gyakran rendeznek ilyen klubestet? — Ez a második — szól közbe a brigádvezetői — Az idén — javítja And. Tánclemezt tesznek föl lányok a gramofonra. — Milyen ez a brigád? — Nagyon jó — úgy mondja ezt Farkas And, hogy öröm hallgatni. A munkára terelődik a sző. A brigádvezető, And és a többiek is szeretettel és lelkesedéssel beszélnek ar­ról, amit a gyárban csinál­nak. — Én szólóban dolgozom — mondja Magdolna. — Büntetésből van külön — tréfál vele a másik lány. — Romantikus ember, sze­reti a regényt. Néha meglá­togatom, súgok neki, aztán már megyek is ki. A beszélgetés félbeszakadt, mert táncolni viszik a lá­nyokat. Nemsokára tíz óra, s akkor vége a klubestnek. — Nagyon jól éreztük ma­gunkat — búcsúznak a fia­talok a titkártól és a brigád- vezetótők L. G mvo/zo* Morzsák Két úr beszélget: — Hol töltötte a sza­badságát? — Baden-Badenben. — Miért mondja két­szer? Nem vagyok én süket Égy asszony kinyitja az ajtót a szerelő előtt, aki a televízió megjavítása végett jött — Mikor maguknak te­lefonált, még itt lakott • • * Egy amerikai politikus így szól az újságíróhoz: — Érdekes, a legutób­bi cikkében egy szót sem irt arról, amit én magá­nak bizalmasan elmond­tam. ... Egy New York-i étte­remben a vendég ezt a megjegyzést teszi: — Maguk elrontják ezt a kitűnő francia konyhát mert olyan amerikai ára­kat számolnak fel, ami el­veszi az ember étvágyát • • • Egy 80 éves ember le­leplezi hosszú életének titkát: — Ezt az autósoknak köszönhetem. Mindent el­követtek, hogy el ne gá­zoljanak. * • • A hétéves Mary meg­nézte a Hamupipőke cí­mű filmet és kíváncsi volt vajon én «merem-e a mesét — Tudom, hogyan vég­ződik — feleltem neki óvatosan. — Hogyan? — Hamupipőke és a herceg boldogan élnek életük végéig. — Rosszul tudja — mondja diadalmasan. — összeházasodtak. * * » A tanár megkérdezi a növendéket, megtörtént-e vele valaha, hogy lelki­ismerete szavára hallga­tott. — Melyik hutlámhosz- szon? * » • Egy stewardess a repü­lőgép rendetlenkedő nyolc­éves utasához: — Mit fészkelődsz any- nyit? Mindjárt kiküldetek játszani! A gyerek nyomban el­hallgatott. Kísértés Egy kisfiú sokáig áll­dogált egy narancsgarma­da előtt, élvezve az érett gyümölcs illatát. Gyanús lett az elárusítónak. — Mint látom, te lop­ni akarsz? — Dehogyis, igyekszem nem ellopni a narancso­kat. Somcgyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő s WIRTS LAJOS. Szerkesztőség j Kaposvte* Latinka Sándor a. 2. Telefoni U—510. 11—513 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. o. 2. Telefoo ll—510 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Pr *ta. Elő­fizethető a helyi postát /ataloknál és postáskézbesífv ínéi. Előfizetési díj egy hónapö» 12 Ft. Index: 2506T Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom