Somogyi Néplap, 1967. augusztus (24. évfolyam, 180-206. szám)
1967-08-03 / 182. szám
9sHt&rt£k, 1987. augusztus S. 3 SOMOGYI NÉPLAP FALUSI ARCOK Túri uram és a többiek 5 Két korcs kuvasz liheg az iroda előtti fák árnyékában Olyan lusták a nagy melegben, hogy még a fejüket sem mozdítják a látogató felé. A homokfutó elé fogott lovak is álmosan bóbiskolnak. Somogyszil főutcája csöndes és kihalt. Egy meztelen felső testű középkorú ember jön kerékpárral Igái felől. Megáll az iroda előtt, és bekiált az ablakon: — Az elnök merre van? — A kombájnokhoz ment — hangzik bentről a válasz. — Biztosan ott találod. A kerékpáros újra nyeregbe ül, és elhajt a falu alsó végére. A főagronómus irodájában négyen ülnek az asztalok körül. A gépállomási kom- bájnosok teljesítményét ösz— Mit mondjak magának? . .. szesítik. Elmondom, hogy Paska Ferenc főállattenyésztőt keresem. A mezőgazda- sági kiállításra kerülő te- nyész- és hízóállatok gondozóit szeretném megismerni. A főagronómus hellyel kínál. — Minden percben itt lehet a főállattenyésztő. Éppen ebben az ügyben várja a minisztérium szakembereit. Pár perccel később valóban nyílik az ajtó, és bejön egy magas, vállas fiatalember: a somogyszili Petőfi Tsz főállattenyésztője. Figyelmesen végighallgat, aztán tömören ennyit mond: — Bemutatom magát Túri uramnak. Pontos és megbízható tájékoztatást fog nyújtani. Az ablakon át látni, hogy egy kerékpáros kanyarodik be az udvarra. — Már itt is van. Biztosan megérezte, hogy róla beszélünk — mosolyodik el a fő- álattenyésztő. — Majd meglátja, hogy milyen ember! — És miért hívják Túri uramnak? — Azért, mert. 1: Elharapja a szót, mert közben nyílik az ajtó, és belép egy sűrű csupa erő ember. — Túri vagyok. Túri Lajos, állattenyésztési brigádvezető. Olyan a keze, mint a vas. — Éppen magáról beszéltünk. — Rólam? Aztán mit, ha szabad tudnom? A főállattenyésztő viccesen elüti a kérdést. — Kísérje ki az elvtársat a ipajorba. És mutasson meg neki mindent. A brigádvezető egyetértőén bólint. — Mehetünk is, ha nincs ellene kifogása. A major tetszetősen rendezett. Kifogástalan bekötőút, két oldalán fiatal nyárfák és platánok. Kilenc hófehérre meszelt istálló van itt. A brigádvezető csendes szóval beszél: — Látja ez az, amiben én sem hittem. — Miben nem hitt? — Abban, hogy nyolc év alatt ide jutunk. Hogy büszkélkedhetünk majd mások előtt. Hogy lesz mit mutogatni. Tudja, ha régen hozzám igazi barát jött, ítohasem mulasztottam el | megmutatni neki a jószágaimat. Én az életem nagyobbik részét nem a lakásban, hanem az istállóban töltöttem el. Amikor nálunk is megalakult a szövetkezet, £ogatas szerettem volna lenni mindenáron. Egy ideig hajtottam is a lovaimat. Egyszer nagyon elkeseredtem. Ez akkor volt, amikor divatba jött az észnélküli lóeladás. Egy fél délelőttön át néztem, hogyan válogat az olasz kereskedő. Megalázóan alacsony árat adott a legjobb lovainkért. Nagy darab, kövér ember volt ez az olasz. A szeme is alig látszott ki az arcából. Néztem, figvel- tem, és egy idő után éreztem, hogy haragszom rá. És aztán magunkra is haragudtam ... Egy ideig szótlanul jön mellettem. A némaságából is érzem, hogy kemény volt ez a régi harag. Az irodán kapott tájékoztatás szerint az utóbbi időben évente átlagosan 9 000 000 forintot hoz a szövetkezet állattenyésztése. Az idén 1300 hízott sertést, 250 hízott marhát, 8 tenyészbikát és 700 OOC liter tejet értékesít a szövetkezet. A to- vábbtenyésztésre alkalmas üszőket megtartják. Jelenleg 13,9 liter a fejési átlag. Az állatgondozók közül: Máté Ferenc, Schultheiz István, Septe József, Nagy Elemér, Váczi József, Kudari István, Vajda János, Láhm János és Morvái Imre nevét említették. »Mindegyikük kiválóan végzi a dolgát.« A kiállításra kerülő állatokat ezek a gondozók nevelték. Az istállókban is rend és tisztaság van. A látogató csak a fertőtlenítési szabályok megtartása után léphet be. A rendet szigorúan megköve- vetelik mindenkitől. Túri Lajos brigádvezető majorjában 420 tehén, 60 ló, 20 csikó és 220 hízott sertés van. A brigádvezető mindent megmutat és elmagyaráz. —• őszintén szólva nagy szerencsénk, hogy ide csábítottuk Paska Ferencet fő- állatenyésztőnek. Ennek az embernek éppen úvv mindene a jószág, mint régen a 'egjobb gazdáknak. És tudó» mányosan nézi a dolgokat. Néha bizony kerekre nyílott a szemünk ... Vógigmegyünk az összes is — A brigádvezetőnk is meg a főállattenyésztőnk is szívvel teszik a dolgukat. Ez a Lajos deres fejjel állt neki tanulni. És tisztességgel megállta a helyét ott is ... Septe József homlokára tolja a sildes sapkát, és rákönyököl a vasvilla nyelére. — Mit mondjak magának? Azt csinálhatom, amit szeretek. Jószág nélkül nem érne az életünk egy fabatkát se. A major bejáratánál bú- csúzkodunk a brigádvezetőtől. hív <3^ Hiába tiltakoztam, azóta így — Miért kapta a becenevet? raszt létemre érettségi vizs— Az uramat? — Azt. — A főállattenyésztő akasztotta rám. Mivelhogy pagát tettem. Hiába tiltakoztam, azóta így hív... Németh Sándor Rekordterméssel fizetett a búza Siófokon Befejezték az aratás-csép- lést a siófoki Egyetértés Termelőszövetkezetben, s így Márton Lajos, a tsz elnöke immár pontos számvetés alapján tájékoztathatott a terméseredményekről. Elsőként legfontosabb tényként emyti, hogy a búza 336 hold átlagában 19 mázsa 80 kilogrammot adott. Ez a legnagyobb hozam a szövetkezet történetében. Két évvel ezelőtt 16,32 mázsát takarítottak be holdanként, s az számított mindeddig rekordnak, tavaly ugyanis a kedvezőtlenebb termesztési körülmények miatt 15 mázsáig jutottak eL Az ilyen számadás kiváló alkalom a nagy termést eredményező módszerek felidézésére is. Nem túl korán, de idejében vetnek mindig a siófokiak; tavaly október 18- ra elvégeztek. Jó elővete- mény, szakszerű talajmunka, holdanként átlagban 285 kg műtrágya, aztán tavasszal a szükség szerint vegyszeres gyomirtás meg karbamidos kezelés — ez röviden a magyarázata annak, hogy rekordhozamot értek eL A vetésterület legnagyobb hányadán Bezosz- táját termelnek, s ez a búzafajta 20 mázsa 60 kilót adott. Kisebb területen a bánkúti hasonlóan fizetett. A kísérletként termelt francia búza szintén beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A megtermett , gabonából személyenként 230 kilót, ösz- szesen 12 vagonnyit kap a tagság családi szükségletre. S mivel a tervezettnél jóval több termett, központi készletbe is nagyobb mennyiséget adhatott a szövetkezet: 20 vagon helyett 40 vagonnal értékesítettek. Befejezésül a szövetkezet el- 1 nőké elmondta, hogy gondosan készülnek az őszi vetésre, jól elmunkált földbe teszik majd a búzát és a rozsot az idén is mind a 340 holdon. MIT TENNE? — Hogyan valósítaná meg a termelési tanácskozáson elhangzott javaslatokat? Ezt kérdeztük a Kaposvári Vas- és Fémipari Vállalat néhány dolgozójától. A kérdésre adott válaszokat lapunk február 19-i számában közöltük. A minap ismét ellátogattunk a vállalathoz. Megkerestük azokat, akikkel korábban beszélgettünk. Most azt kérdeztük tőlük, megvalósultak-e javaslataik. O Talpas József betanított lakatos annak .dején elmondta, hogy a szek- fónygyártók rossz munkája, íanyagsága miatt akkoriban sokat mérgelődtek az össze- illasztők. Mivel az előbbiek nem tartották meg az előírt méreteket, az utóbbiak csak igen nagy munkával tudták összeilleszteni az alkatrészeket. Talpas József ekkor azt mondta, hogy részbei a szekrénygyártók tudatának átformálásával, részben a hanyag munkát végzők leleplezésével szüntetné meg a bajt ö a szekrényeket egy kis tablóval látná el, s amikor a gyárt- mányt egyik munkás átvenné a másiktól, ellenőrizné a mérethűséget Észrevételét rávezetné a cédulára. így könnyen meg lehetne állapítani, ki volt hanyag. Talpas József most jó hírrel szolgált. A szekrényműhelyben megszűnt a korábbi áldatlan állapot. Igaz, nem az ő javaslatát valósították meg teljesein. De nem is ez a fő, hanem az, hogy most jó aminőség, nem kell mérgelődni miatta. A műhelyben a kollektívát két csoportra osztották, az egyik csak alkatrészt gyárt (előkészít), a másik csak passzít Most egyrészt nem félkész terméket, hanem alkatrészeket vesznek át egymástól a munkások, másrészt mindenki ugyanazt a műveletet végzi mindig. így pontosan megállapítható, ki követte el a hibát. Az új módszer eredménnyel járt. Talpas József elmondta, hogy hatottak az emberek tudatára is. Ha kellett, szankciókat is alkalmaztak. Aki nem végzett jó munkát, annak a brigád javaslatára csökkentették fizetését. Ez a lehetőség ma is fennáll. © Kardos Ferenc lakatos volt írásunk másik szereplője. Helytelenítette, hogy a munkásoknak gyakran el kell szaladgálni a TMK-ba villanyszerelőért. Azt javasolta, hogy minden üzemrészbe helyezzenek egy villanyszerelőt, s annak a bérét tegyék függővé a műhely telj esítményétőL Pósfai István üzemvezető arról tájékoztatott, hogy a szakmunkás javaslatát nem tudták megvalósítani, mert nincs annyi villanyszerelő, hogy minden műhelybe jusson. Más megoldást találtak. Elrendelték, hogy mindenféle villanyszerelési problémával a fcmk vezetőjéhez kell fordulni írásban. Annak a kötelessége azonnal intézkedni. A munkásoknak tehát nem kell villanyszerelőért szaladgálniuk. Kardos Ferenc azonban nemigen érzi ennek kedvező hatását. Ugyanis, amikor megkérdeztük, hogyan valósult meg javaslata, azt felelte, sehogyan. Nincs változás. Amikor az üzemvezető magyarázni kezdte neki, hogy mi van érvényben jelenleg, azt vála- zolta, elfogadhatónak tartja a megoldást O Pungor János szakmunkás februárban a saerszámellátással foglalkozott Kifogásolta, hogy a munkásoknak a szerszámokért gyakran el kell menniük. Azt tanácsolta, adjanak a műhelyekbe a brigádvezetőknek egy zárható szekrényt. Ebben tartsák a kisebb értékű szerszámokat. Ha valamelyik eltörik, a brigádvezető a szekrényből adjon helyette másikat. Így a munkásnak nem kell a raktárba mennie. Az üzemvezető szerint a javaslat eleve rossz volt, hiszen egy utasítás kimondja, hogy szerszámokat nem szabad a műhelyekben tárolni. Nem is lenne egészséges, mert a szerszámok a műhelyekben ragadnának. Csak azok juthatnának hozzá, akiknél éppen van. Pungor János nem értett ezzel egyet. Azt mondta, hogy 5 kéziszerszámokra és köny- nyen törő szerszámokra (fúrókra stb.) gondolt, amikor javaslatát megtette. Ezekből pedig lehetne tartani a műhelyekben, A kéziszerszámok és köny- nyen törő szerszámok műhelyben tartásával már az üzemvezető is egyetértett. Abban a reményben búcsúztunk el tőle, hogy ha kicsit későn is, de megvalósul Pungor János javaslata. Ezt kívánja az üzem érdeke is. Szegedi Nándor r — örül az ember szíve, ha végignéz a soron .., tállón. A brigádvezető egyre jobban tűzbe jön. A kiállításra kijelölt tenyészbikák és növendék üszők istállójában találkoztunk Schultheiz István és Septe József gondozókkal. Éppen etetnek. A szép jószágról, a munkáról és a megbecsülésről beszélgetünk velük. Schultheiz István: — Ügy nézem én ezeket a bikákat, mintha az enyémek volnának, örül az ember szíve, ha végig néz a soron. Meg aztán mindannyian megtaláljuk a számításunkat is. Nekem eddig még minden évben megvolt a hatszáz munkaegységem. Amíg Túri Lajos a takar- mányos kocsissal tárgyal, csöndesen megjegyzi még: A BIZALOMNAK ARA VAN Nehéz megszerezni, de annál könnyebb elveszíteni a bizalmat. Ezt példázza B. István esete is. Történetét a barcsi lakatosüzem dolgozói jól ismerik. Sok-sok vajúdás után ők szavaztak ismét bizalmat a fiatalembernek, s ők figyelik most minden lépését, minden megmozdulását, hogy megfelel-e ennek a bizalomnak. m — Az ital volt az oka... Amikor ittam, minden megváltozott ... Nem is tudom, hogy mit miért csináltam... Másnap meg már nagyon szégyelltem magam, nem mertem bemenni dolgozni... Napokig nem mutatkoztam az üzem környékén sem... Hallgatom B. Istvánt, tőle akarom megtudni, hogyan vélekedik önmagáról, a »zűrjeiről«, s ami a legfontosabb: a kollektíva döntéséről, hogy visszavették, visszafogadták. Mert az ő becsülete a szó szoros értelmében már kitelt az üzemben, s kétheti igazolatlan távoliét után utánaküldték a munkakönyvét: boldogítson másokat. Van Barcson ember elég, aki dolgozni szeretne a lakatosüzemben. De akadtak emberek ebben a kis kollektívában, akik mégis lelkiismeretfurdalást éreztek miatta. »Fiatal ember, családi gondja akad éppen elég ... Van-e jogunk ahhoz, hogy eltaszítsuk? Felelünk, felelhetünk érte, az emberért?-« Aztán megszólalt a másik oldal: »Rendben van, feleljünk érte ..., de az üzemen kívül. Próbáljuk meg ott nevelni...« És mégis győzött a munkásszív, a szocialistává formálódó ember akarata: a párt- és a KISZ-titkár eh mondta a gazdasági vezetőnek, hogy van az üzemben egy ifjúsági brigád, ha azok az emberek Pistát visszafogadják, akkor vegyék vissza hivatalosan is. Dömsödi Imre brigádvezető előállt a javaslattal: — Az egész kollektíva döntsön. Ha elfogadják, akkor mi kezeskedünk érte, hogy nem lesz több baj vele... 2. — Nagyon rossz érzés volt ott állni az emberek előtt... Féltem, nem tudtam, kinek mi lesz a véleménye ... Megfogadtam én ott előttük, hogy nem lesz több baj velem, de hát hisznek-e nekem? ... Hittek neki. Üjra fölvették, a brigád meg befogadta. S felelősséget vállalt érte. — Én először elleneztem — mondja Gőböíös Ferenc brigádtag —, valahogy nem hittem ennek az egésznek a sikerében. Azóta persze más a véleményem, hiszen nagyon szorgalmasan dolgozik, nem él vissza a bizalommal. — Ebből az egész históriából az a tanulság, hogy a történtekért azért mi is felelősek vagyunk — kapcsoló- di a beszélgetésbe Matécz János szb-titkár. — Hát szabadott engedni azt, hogy két hétig feléje se néztünk ennek az embernek, azt sem tudtuk, él-e vagy hal-e? O meg napról napra nagyobb lelkiismeretfurdalást érzett, így mondta el legalábbis, és félt a kollektíva szeme elé kerülni. A KISZ-titkár véleménye: — Ügy gondolom, a brigádban nem érzi száműzött- nek magát Pista, hiszen mindig olyan munkát kap, amit a többiekkel együtt kell csinálnia. Éreznie kell neki, hogy közénk tartozik... S nem szabad okot adnia arra, hogy a többiek zúgolódjanak miatta... Mert B. Istvánt nemcsak a brigád figyeli, hanem az egész üzem kollektívája is. Nemrég egy napig hiányzott, csúsztatott. Bizony máris hallatszottak olyan hangok, hogy kár volt visszavenni, lám, nem használt neki a lecke. — Másnap mondtuk is neki, hogy mit hallottunk ... Bizony eléggé a szívére vette.,i — Tudom én jól, hogy figyelnek az emberek ... De higgye el, nem érzem nyűgnek, hogy rajtam a szemük ... Valahogy jóindulatú figyelésnek vélem mindezt ... — Tehát hasznos ez a pat- ronálás? — Nézze, ha itt az üzemben nem térítenek észre, akkor esetleg nagyon rossz vége lett volna ennek az egész históriának ... Nem tudom... Az az ital, a sör, az zavart meg mindig ... Nem mondom, most is megiszok néhány pohárral, die vigyázok arra, hogy mennyit... 3. Azt mondja az szb-titkár: — Nekünk bíznunk kell benne még a történtek ellenére is. Ha itt van közöttünk, akkor előbb-utóbb rájön, hogy rossz úton járt. Ha viszont ellökjük magunktól, akkor könnyen megindulhatott volna a lejtőn. Persze hivatalosan az már nem ránk tartozott volna, mi jog szerint jártunk el, amikor az igazolatlan mulasztás sorozata miatt elküldtük... . Barcson az a hír járja, hogy a mi üzemünk valamiféle nevelőintézet, az emberek itt megváltoznak.... Hát Pistával is megbirkózunk valahogy ___ Ebben a nagy csa'' I ádban... Polesz György
