Somogyi Néplap, 1967. augusztus (24. évfolyam, 180-206. szám)
1967-08-22 / 198. szám
Kedd. 1967, augusztus 22. 9 SOMOGYI NÉPLAP Klubavató Karódon Szombaton este a községi pártszervezet, a községi tanács cezetöi és sok meghívott jelenlétében klubot avatott a karádi .szakmaközi bizottság. Ami ezt az eseményt megelőzte: ajtó- és ablakfestés, villanybevezetés, takarítás, rengeteg társadalmi munka, amit a karádi szakszervezeti tagság saját klubjának létrehozásáért vállalt. A megnyitó után a jelenlevők nyomban birtokukba vették a jó ízléssel berendezett klubot, kézről kézre jártak a társasjátékok; saját televíziójukon nézték végig a tévé szombati műsorát, kiírták az első sakkvar- senyt Sülle József, a szakmaközi bizottság titkára elmondotta, hogy a jelenlegi könyvállományukat rövid időn belül a sokszorosára gyarapítják. Az ünnepség a késő éjszakai órákba nyúló» bizonyítva, hogy a régi, kihasználatlan tanterem a karádi szakmaközi bizottsághoz tartozó szervezett dolgozók meghitt otthonává lesz. Jéghokicipőt exportál a Bőripari Ktsz a Szovjetunióba és Svédországba Először szállít jéghokicipőt a Szovjetunióba a kaposvári Bőripari Ktsz. Az ARTEX megrendelésére már régebben elkészítették a szövetkezet szakemberei a négyezer cipőt. A külkereskedelmi vállalat azonban most talált piacot a nagy mennyiségű hokicipőre. A Boripari Ktsz csomagolás előtt tükörfényesre tisztítja a fekete színű marhabox cipőket. Az ARTEX most újabb megrendelést adott a kisipari ktsz-nek. Kétezer-négyszáz jéghokicipőt gyárt a szövetkezet svéd exportra. A cipők fekete marhabox felsőből készülnek bordó díszítéssel, sárga tűzéssel, sárga filc nyelvbéléssel, dupla rézringlivel. A cipőt sárga fűzővel, ragasztott fekete műanyag talppal kérte az ARTEX. Sok tapsot kapott a csehszlovák úttörők népi tánca. látogatott el ide a környező falvakból, járásokból is. Üttörő formaságokkal, zászlófelvonással kezdődött az eseménysorozat. A három nemzet zászlóját helikopter hozta s apró ejtőernyőkkel ereszkedtek alá a lobogók. A fonyódi vízi úttörők kíséretében dobszóra vitték a rúdhoz a pajtások a zászlókat, s a három himnusz hangjaira felkúsztak a lobogók, hirdetve, hogy ez a vasárnap a zászlók alatt a barátság, a jókedv és a vidámság jegyében telik el. A nap programjában szereplő eseményeken a megyei és a járási vezetőkön kívül részt vettek a megyében tartózkodó lengyel delegáció tagjai is. Kovács Béla, a Fonyódi Járási Pártbizottság főelőadója ünnepi beszédében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójáról és az alkotmány ünnepéről emlékezett meg, majd játék, sport, szórakozás következett. EGY NAGY FAKERETEN negyvenöt léggömb himbálózott. A Kis ügyesek, kis okosok délelőtti vetélkedőjének egyik próbaállomása az volt, hogy a csapatok légpuskával eltalálják a ballonokat. Min- i den találat egy pontnak számított a csapatteljesítményben. Egyes rajtszámmal a siófoki, kettessel a fonyódi, hármassal a szovjet, négyessel a csehszlovák, ötös számmal pesorakoztak a pajtások. Nem volt elég felmászni a kötélre, hanem fenn egy-egy üveg bambit is el kellett fogyasztaniuk. Ezután következett a legnehezebb, legösszetettebb feladat. összesen tíz perc állt rendelkezésre ahhoz, hogy a pajtások a mágneses táblán ösz- szerakják egy-egy intervíziós állomás szétvagdalt szignálképét, fölismerjék és megjelöljék a borítékokban talált politikai, művészeti, irodalmi személyiségek, illetve neves sportolók képeit. Itt is ügyeskedtek a pajtások, Jevtusenkótól kezdve József Attilán keresztül a Pro- tapopov házaspárig sok-sok képet ismertek föl és határoztak meg helyesen a versenyzők. Közben a csapatok fele a sátorverésnél szorgoskodott. Az utolsó műsorszám után a zsűri kihirdette az eredményt: az első helyet a fonyódi csapat, a másodikat a marcali, a harmadikat a csehszlovák, a negyediket a szovjet, az ötödiket a siófoki szerezte meg. A versenyzés és az eredmény- hirdetés utáni örömet csak növelte a pajtásokban az, hogy a serlegeket és az okleveleket Zsivótzky Gyula és Varjú Vilmos neves sportolóink adták át. A VETÉLKEDŐT MŰSOR KÖVETTE a szabadtéri színpadon. Valamennyi csapat Nemzetközi úttörőtalálkozó ÜNNEPSÉGEK AZ ALKOTMÁNY ÜNNEPÉN (Folytatás az 1. oldalról.) nyes, szép munkájáért, elsősorban Thurzó László városi főmérnöknek és Csongrádi János technikusnak, akik a könyvtár és az orvosi rendelő terveit társadalmi munkában készítették el, val-mint az építőmunkásoknak a szép kivitelezésért. Köszöntötte a textilmüvek nődolgozóit is, akik a könyvtár előtti teret parkosították. A beszéd után Szentiványi Kálmán SZOT-dijas író olvasott fel készülő regényéből, Sipos Gyula József Attila-díjas költő pedig néhány versét mondta el. A vidéki rendezvények közül említést érdemel az immár kilencedszer megrendezett munkás-paraszt találkozó Somogyegresen. A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat ferencvárosi malmának dolgozói jöttek el megyénkbe, és meghitt hangulatban együtt ünnepeltek a helybeliekkel. A fővárosi vállalat és a somogyegresi termelőszövetkezet kapcsolata még 1959-es keletű: a ferencvárosiak abban az időben rendszeresen segítették a falut szállítógépekkel, munkaerővel; ők tartották rendben a termelőszövetkezet gépeit és könnyítették a közös gazdaság anyag- és árubeszerzési gondjait A betakarítás után mindig eljöttek a faluba, s így történt ez az idén is. A vendégeket a község vezetői nagy szeretettel köszöntötték, és arra kérték őket, hogy továbbra is ápol- iák ezt a barátságot. Délután a faluban nagygyűlés volt, ezen Vörös Lajos, a Tabi Járási Tanács vb-titkára mondott ünnepi beszédet. A gyűlés után a budapesti vállalat és a helyi KISZ- szervezet fataljai műsorral szórakoztatták a megjelenteket. A megye más községeiben ugyancsak bensőséges ünnepségeken emlékeztek meg az alkotmány születésének évfordulójáról: csaknem mindenütt kulturális és sportműsorral szórakoztatták a helybelieket és a faluba érkezeit vendégeket. Vidám szórakozás Kaposváron, a Cseri parkba» KEDVES ÉS KELLEMESEN eltöltött vasárnapra emlékezhetnek azok, akik részt vettek a csillagvári nemzetközi úttörőtalálkozó égésznapos programján. Benépesült a vár környéke: a mintegy ötszáz úttörőn kívül — szovjet, csehszlovák és magyar pajtások jöttek el — szép számmal kivonult Balatonszentgyörgy lakossága is, és sok érdeklődő dig a marcali úttörők versenyeztek. Nagy izgalommal figyelte a nézősereg a gyerekeket, egy-egy találatot megtapsoltak, lelkesen biztatták a pajtásokat. A második feladat sem szűkölködött izgalmakban: piros papírkorongokat kellett átlyukasztani kislabdá- val. Könnyűnek látszott a feladat, ám nagy ügyességet igényelt. Ezután kötélmászáshoz legjobb táncosai, szólistái lépjek fel, színvonalas kis úttörő-fesztivál kezdődött. Nagyon kedves volt a szovjet pionírok egyik műsorszáma: azoknak az országoknak a dalaiból, táncaiból adtak elő, amelyek fölött a szputnyik áthalad. A közönség nem fukarkodott a tapssal. Szép sikert arattak a csehszlovák népi táncosok és a siófoki, a buzsáki úttörők is. A műsorral egy időben kispályás futball- és kézilabdameccseken mérték össze erejüket és ügyességüket a három ország úttörői. A közös ebéd után tréfás társasjátékokat rendeztek, vidámsággal, kacagással. Kevés ilyen eseménydús és vidám vasárnapra emlékezhetnek a Csillagvár öreg falai... Strubl Márta ÖRÖM PÁLMAJORBAN A testes Junakot sokan megnézik, amint vé- gigpufog a homokos utón. Ez az út a mintegy félezer lélekszámú Pálmajor egyetlen, hosszú és elég foghíjas utcája. Cigánygyerekek csodálkoznak ránk innen is, onnan is. Apró házacskák udvaraiból kerülnek elő, velük szalad a kutya is, és megügatja a motort. A tanácsi vezetőktől megtudom, hogy Pálmajorban a település lakosságának a fele cigány. A major iskolájában — csak alsó tagozat van itt — még inkább az ő javukra billen a mérleg. A gyerekek úgy kerülnek az első osztályba, hogy nem tudnak magyarul. Boros László igazgató és felesége éppen ezért eleinte a gyerekek nyelvén boldogul csak — mindketten beszélik ezt a nyelvet, több mint egy évtizede tanítanak itt —, és nagyon sok a gondjuk-bajuk ezekkel az egyébként nagyon hálás apróságokkal. j—r—-----7 7 ... I Ahova igyekszünk, az a maI Liganyovoda epul. | jor készülő létesítménye: az óvoda. Úgy mondták a tanácsi vezetők: cigányóvoda lesz ez. Ugyanis zömmel ezek a barna bőrű gyerkőcök töltik majd meg. Hogy mit jelent az óvoda az iskolára való előkészítés szempontjából, azt nem kell külön hangsúlyozni. Ebben az esetben tehát nemcsak arról van szó, hogy egy fél ezer lakosú település óvodát kap, hanem az a legfontosabb: kik lesznek majd a lakói ennek az óvodának. Olyan gyerekek, akiknek a szülei alig tudnak írni-olvasni; akik a magyar nyelvet éppen hogy csak törik — és most alig várják, hogy elkészüljön az óvoda. Kérdik az építőktől a boltban vagy éppen a kocsmában, mikor fejezik már be? Középkorú cigányasszonnyal beszélgetünk, több gyerek veszi körül. Mutatja, melyik megy most másodikba (nagyon talpraesetten válaszodat a kis legény), aztán egy kislányra mutat: ő most megy majd elsőbe. S mindjárt felhívja rá a tanítónő figyelmét, hogy fogja szigorúan, mert nem mindig fogad szót. — Egy gyerek megy majd óvodába. Bár már készen volna az épület, hogy vihetném... Legalább elmehetnék a téeszbe dolgozni! Bent a faluban, Nagybajomban van óvoda, de oda a cigányok közül jobbára csak a muzsikusok gyerekei járnak. Ez most majd itt lesz helyben, télen és nyáron egyformán elérhető, harminc gyermeknek nyújt biztos otthont, gondos nevelést egész napon át. Kifelé az elmaradottságból. Nézzük az épülő óvodát Szép, egészséges környezetben lesznek majd a gyerekek. A lakóházat 50 000 forintért vette meg a tanács, a gazdasági épületeket lebontották, a használható anyagot beépítik az új épületbe. A jövő hónapban beköltözhetnek. Lesz itt meleg vizű fürdetés minden reggel, »munkakezdés« előtt, aztán külön ruha, amit addig használhatnak a gyerekek, amíg az óvodában vannak. Régen örültek a pálmajoriak annyira egy közlétesítménynek, mint ennek, ami most épül. Az igazi öröm azonban mégiscsak az lesz, amit majd évek múlva azok éreznek, akik most ennek az óvodának a lakói lehetnek. A velük való törődés, gondoskodás egy életre szólóan meghatározhatja az utat, amely kifelé vezet az elmaradottságból... Hemesz Ferenc
