Somogyi Néplap, 1967. augusztus (24. évfolyam, 180-206. szám)
1967-08-20 / 197. szám
SOMOGYI WSYEAY Í Vasárnap, 1967. angnsztne 26, „LÉPÉST KELL TARTANI A TECHNIKAI FEJLŐDÉSSEL...” EGY KIVÁLÓ NÉPMŰVELŐ PORTRÉJÁHOZ Az igazi értékek csöndben születnek alkotójuknak a látványos niagamutogatás nem kenyere. Szita Ferencet, a megyei könyvtár igazgató- helyettesét ilyennek ismerem. Halk, határozott egyéniség, akit a munka és az új iránti lelkesedés fűt, és akit forrongó türelmetlenséggel bosszankodni, mérgelődni már sokszor hallottam. Harsányan szólni még soha. Nem könyvtárosnak készült Az Idegen Nyelvek Főiskoláján végzett 1955-ben s Kaposváron, a megyei könyvtárban kapott állást. Így lett könyvtáros, néhány év múlva pedig az igazgató helyettese. Munkássága hozzákapcsolódik a romogyi könyvtárhálózat kibontakozásához, az olvasómozgalom mai, országosan is számottevő eredményeihez. A »hőskorszaktól", a falusi letéti könyvtáraktól, a tanácsi hálózat kialakításán keresztül a mai korszerű, szabadpolcos rendszerig. Megfigyeltem, a könyvtári munkáról mindig az egésznek, a népművelés egészének részeként szólt. Saját munkája eleven bizonyíték arra, hogy irányításával minden mozzanatot a gyakorlatban is az ösz- ázefüggések szemléletével valósítanak meg a Palmiro Togliatti Megyei Könyvfarban. — Mi a munkaköre a könyvtárigazgató helyettesének? — A tanácsi könyvtárhálózat módszertani és belső, szervezési, ügyintézési irányítása; koordináció a népművelés egyéb ágazataival, ünnepi könyvhetek, író-olvasó találkozók, irodalmi klubok, rendezvények szervezése; könyvtári propaganda... — Mit tart jelentős sikernek az utóbbi évek törekvései között? — A szabadpolcos rendszerű hálózat kiépítése 1962-től folyik. Ma a megye 260 tanákorszerű szabadpolcos rendszerű. Közülük több, mint harminc már jövőbe mutató barátságos otthona az olvasóknak ... S itt érdemes megállnunk. Szita Ferencnek egy 1962-ben megjelent Falusi könyvtárak elhelyezése és berendezése című brosúrája országos feltűnést keltett szakmai körökben. Ebben pontos szakrajzokkal illusztrálja, hogy milyen legyen a korszerű falusi könyvtár bútorzata, speciális berendezése. S ma már hatféle bútorkollekciót gyártanak (az idén például Somogy megyében félmillió értékben) Szita Ferenc tervei alapján. »Hiányzott a falusi könyvtárak fölszerelése. Éreztem, hogy itt kellene valamit tenni. A műszaki rajzot mindig szerettem — és így kezdődött ...« Csak kevesen tudják, hogy hobby, munkaidőn túli kedvtelés eredménye a fomyódi, a kéthelyi, a szőkedencsi és sok más falusi klubkönyvtár meglepően szép vonalú, modem berendezése. A mosdósit különös szeretettel említi a tervező: ez Somogy legszebb falusi kiskönyvtára. Bútorzatát darabonként évente gyarapították, mindegyiket natúr színű kőrisből. Szakmai berkekben több újítását országosan is bevezették. Így például a kölcsönzés »tasakos« rendszerét. »Ezzel egyszerűsítettük az adminisztrációt. így csupán egykét mozdulat a kölcsönzés hivatalos része. Irkálás helyett inkább az olvasóval be- szélgesssen a könyvtáros ...« — Milyen tudományos munkával foglalkozik jelenleg? — Az eredményes könyvtári munkának át kell fognia a művelődés minden területét. Most az új marcali járási könyvtál- munkáján tanulmányozom azt, hogy milyen a korszerű járási könyvtár, hogyan illeszkedik bele az egész járás kulturális életébe. — Miben kellene előbbrelépni a legjobban? — Szeretem az újat, a korszerűt, azt, amiben van fantázia. Szeretnénk a könyvtári munkában is lépést tartani a technikai fejlődéssel. Mindenekelőtt ebben van sok tennivalónk. Ideális, jó munkahelyen dolgozom, jó tanítómestereim vannak és nagyon szeretem a munkatársaimat, a megyei és a járási könyvtárosokat. Jó velük együtt dolgozni ... W. E. esi könyvtára közül 80—90 mar Ne iakarékoskodjunk az érzelmekkel NEM ART, HA NÉHA AT- VEDLIK AZ EMBER KÜLFÖLDIVÉ, s olyan szemmel néz a megszokott tájra, városra, mintha éppen most érkezett volna valamelyik szomszédos országból. Bolgár újságírókat kísértem a közelmúltban. s akkor éreztem és láttam igazán, mennyi mindennel büszkélkedhetünk barátnak és rokonszenvező- nek egyaránt. Felötlött bennem, hogy egész évben i'yen Csodálkozás é büszkeség csendült ki a megjegyzésekből. Aztán az együttes ülésen felszólalt a vitában a megyei tanács-vb, tsz-elnök tagja: — Ügy érzem, mintha először jártam volna Kaposváron, noha minden héten itt vagyok valamilyen hivatalos ügyben nagyon nagy öröm volt látni ezt a fejlődést A napokban a Villamossági Gyár 2. számú gyáregységében voltam. A párttitkárral indultam el abba a műhelybe, ahol az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron nagydíjjal kitüntetett olvadó biztosítót készítik. Mentünk az udvaron, s hirtelen megjelent előttem ugyanennek az udvarnak a tíz évvel ezelőtti képe. Szecskavágókat szereltek sorozatban ugyanitt. Azt hiszem, hogy különös kommentárt nem szükséges hozzáfűzni mindehhez. Nekem elszorult a torkom, hiszen a somogyi ipar tízéves fejlődését mértem le két pillanat alatt emlékek felelevenítésével. S ez az érzés mée fokozódott, amikor a szakemberek elmondták és megmutatták. miiven nagyszerű gépeken és miiven körülmények között készülnek ahaszemmel kellene figyelni a megye, az ország fejlődését, s tiszta szívből örülni minden lépésnek, amellyel előrébb mentünk. S hogy ez így van, ezt megerősítette bennem egy epizód. Kaposvár fejlődésérő' tárgyalt a megyei és a városi tanács-vb. Előtte a két végrehajtó bizottság tagjai gépkocsikba ültek, s megtekintették a legnagyobb építkezéseket. s elragadtatás, és öröm zánknak hírnevet szerző középfeszültségű biztosítékok. UGYANEZT ÉREZTEM AKKOR, amikor három héttel ezelőtt megint megnézúj erőt önt ha rendszeresen ler összehasonlítja a néhány évvel ezelőtti t valóságot a maival. Hogy én éppen a tíz évet alkalmaztam mértékegységként, annak az az oka, hogy ennyi ideje élek Somogybán. Emlékszem az akkori megérkezésre: az esti vonat hozott Kaposvárra, az állomás előtt konflisok sorakoztak, az utcák sötétek voltak és kihaltak. Ha akkor lefényképeztem volna mindezt, s most melléhelyezném a változást mutató mai fölvételeket: az utcákon suhanó farmotoros Ikaruszokat, a neonfényeket, az ostornyeles lámpákat, az új lakótelepeket, gyárcsarnokkat, irodaházakat, üzleteket és még nagyon sok egyebet, már ezzel meghúznám a fejlődé' egyre följebb ívelő vonal-5!. c- 'ehet-e tudomásul venni gazdagodást, a megve ir>ar; erősödését, egyetlen városunk gyarapodását és szépülétem Nagyatádon az épülő új konzervgyárat. Méretében és formájában lenyűgöző a megye legnagyobb gyárcsarnoka, megdobog a szív, amikor föltekint az ember lentről az óriási épületre. S hogy mi volt ugyanitt tíz évvel ezelőtt? Kóceráj. Sár. Rossz utak. Kézikocsin húzkodták a konzerveket. Most elektromos targoncák hordják a raktárba a gyár termékeit. Az üzemekben korszerű gépek mossák, címkézik az üvegeket, nagy tejjesítményű automaták könnyítik meg a munkát Ezt meglátni s ennek örülni, sőt érzéseinknek kifejezést adni — bizony, valljuk meg őszintén, még elég ritka. Pedig az emberbe, léri a megtett utat, sét szó nélkül?! Nem, természetes, hogy nem. ÉPPEN EZÉRT RAGADTAK MEG KADAR JANOS ELVTÁRS SZAVAI. Az MSZMP Központi Bizottságának első titkára Fejér megyei látogatása alkalmával, az Agárdi Állami Gazdaság jánosmajori kerületében jegyezte meg: — Dolgozunk, alkotunk és mintha az érzelmekkel takarékoskodnánk. Pedig olyasmi történik itt, ami erőt ad mindannyiunknak. Számtalan példával támaszthatnám még alá az elmondottakat. Azt hiszem, hogy szükségtelen tovább sorolni mindazt, ami nekünk, somogyiaknak adhat erőt A figyelmeztetés nekünk is sző' sokkal jobban figyeljük, bernit alkotunk, s ne taka koskodjunk az érzelmekkel. Lajos Géza Negyvenöt év után».. VI ár messziről hallani a markoló csobbanását, mikor nagy lendülettel a vízbe csapódik. Meglódulnak a drótkötelek, kavarogni kezd a víz, s a markoló máris kiemelkedik a sáros kavicster- hével. A tó melletti töltésen tele vágónkkal küszködik a kis Diesel-motor, súlya alatt hajlanak a talpfák. A kocsikísérő meglóbálja piros zászlócskáját, a szerelvény felgyorsul. Elrobog előttünk, félre kell ugranunk, mert a vagonok eresztékein csorog a víz. — Meglehetősen alámossa a pályatestet, állandó karbantartókra van szükség, akik ellenőrzik a szakaszt — mutat Ritecz János üzemvezető egy csákányozó embercsoportra. Az ÉM Kavicsbánya Vállalat gyékényesi üzemében éjjel-nappal, megállás nélkül folyik a munka. Hiába jön ünnep és vasárnap, dolgozni kell, az ipar várja a kavicsot. A betonelemgvár, a cementgyár, a masaséoítők. Pécsen, Komlón, Dombóváron és Szombathelyen, s ki tudja még hány építkezésen. Az üzem az év elején felajánlotta a Nagy Iktóberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére, hogy kitermel 100 000 köbméter kavicsot. A vállalással jóval a határidő előtt, még e hónapban meglesznek. — Jó a kapcsolatunk a MÁV-val, Igaz előfordult, hogy 180 helyett csak hatvan kocsit adtak, de a szállítással nekik is vannak problémáik. Külön vágányunk van nem messze az állomás könnyen kapcsolódunk a há- 'ózatba. A régi bánya helyén sima tükrű tó van, rajta csónakok, kicsi stégek. A parton apró íkendházak, horgásztanyák ár száz méterrel odébb az I i kavicsbánya vize a markológépekhez közel zavaros. — Hát még az új gép hogy föl fogja zavarni — mutat büszkén az üzemvezető az emeletmagas monstrumra. — Nemsokára üzembe állítjuk, be kell hoznia a 10 milliót, ameny- nyiért vásároltuk a nyugatnémetektől. Ez a kotrógép naponta 350—400 vagonnal is -kirág« a mederből, egyszerre hat köbmétert »harap«. Ügy számítjuk, -neókétszerezi majd a terme1'C.SÚ A bányászok Ls gyakran nézegetik, latolgatják, milyen íze lesz a munkának mellette. A töltésen szembe jön ve» »Kavicsbányász volt kérem nekem már az lünk egy idős, apam is...« hajlott hátú munkás, lapátját a vállán tartva lépeget egyik talpfáról a másikra. Ideér, köszön. — Na, hogy tetszik a masina? Ha ez már régen is meglett volna ... Lemondóan legyint, kalapját a tarkójára tolja. Beszél, beszél, nem is kell kérdezni. — Tizenöt éves koromban már lapátot nyomtak a kezembe, aztán irány a bánya! Hajnaltól késő estig tartott a -obot, hajtották az embert. Istenem, valamiből élni kell, itt volt munka, hát ide jöttem. Kavicsbánvász volt nékem kérem már az anám is. abba nvomorodott bele, nem sokáig bírta szegény. Csodálkozik? Hát nézze a tenyeremet! Mutatja, kegyetlenül kérazoknak az időknek köszönhetem. Könnyebb lett aztán, mikor húsz évvel ezelőtt államosították a vállalatot Nem mondom, hogy nem kívánták az embertől a nagy melót, de nem annyira. p ár év óta a vágányja- •*- vítóknál dolgozik, nem nehéz munka. Musztács Béla 59 éves. Számolgatja a hónapokat a nyugdíjig. — Tudja, nem is azért, mert nem szeretek itt dolgozni, de elfáradtam már. Hiába, negyvenöt évig ilyen munkában. Nem mondom, ha mindig ígv kellett volna, ahogy most dolgoznak az emberek,- belőlem se szállt volna el az erő. Alkonyodik, jő" a váltás. Musztács Rét* - s hazafelé ges. ind--’ «— Ezt a tuskó kezemet Pintér Dezső
