Somogyi Néplap, 1967. augusztus (24. évfolyam, 180-206. szám)

1967-08-19 / 196. szám

Szombat, 1967. antrusztus 19. 3 SOMOGYI NEPEAP Egész nyáron öntöztek Talán most majd tarthat- I fület azonban nem kertésze­nak egy kis szünetet. Eddig nemigen volt megállásuk, egész nyáron öntöztek. A szö­vetkezet vezetői egybehang­zóan állítják, hogy öntözés nélkül kiégett, terméketlen pusztasággal volna egyenlő az üdén viruló, gazdag termés­sel fizető vörsi kertészet. ti, hanem más, szántóföldi növényt terem. Káposztát, burgonyát és silókukoricát látott el vízzel egész nyá­ron az esőágyúkkal mű­ködő öntöző berendezés. S a várható hozam? Találgatá­sokba nem szívesen bocsát­koznak. Az üzemegység ve­Tóth József a dűlőről kör­be mutat. — A karfiol tíz hold, a paprika meg tizen­hat Most igen szép a négy- holdnyi paradicsom, szedik a lányok, összesen ez a har­minc hold a miénk — ma­gyarázza az öntözőcsapat egyik tagja. Hárman dolgoznak együtt, ők kezelik ezt a berendezést A vizet hozó hosszú caövet fővonalnak, elágazásait pe­dig szárnyvonalaknak neve­zik. Mint a vasutasok. Ha már az elnevezést tőlük vet­ték, akkor a munkarendben is igyekeznek a MÁV-hoz igazodni: nekik is megvan a menetrendjük. Hallgassuk csak, mit mond erről a kis csapatba tartozó Miklosics József. — Lejárt az idő, a papri­kánál át kell telepítenünk. Vagyis mivel ez a rész már két és fél órán át kapta a vizet, egyelőre elég ez neki, ezért most odébb visszük a szárnyvonalát a szórófejekkel együtt Elmondják, hogy hatvan millimétemyi esőnek felel meg a paprikára ennyi idő Blatt adott vízmennyiség. A fővonal következő elágazójá­hoz szerelik a csatlakozást, hadd essen másutt is a mes­terséges eső. A karfiolt figyeli harmadik társuk, Péter József. Ez a növény már szomjasabb, nyolcvan milliméternyit kap egyszer-egyszer az éltető víz­ből. Ennek megfelelően a há­rom órát is meg kell halad­nia egy-egy szakasz öntözé­si idejének. — Éppen teg­nap járt itt a MÉK embere, s nézte, hogy mikor szed­hetünk a karfiolból. Égy mondta, mástól nemigen kapnak ebben a szárazság­ban. Ezen a vidéken májusban volt utoljára számottevő csa­padék. Azóta kiadós eső nem áztatta meg a határt. S amit a természet a növényzettől megtagadott, azt az ember igyekszik a technika segítsé­gével pótolni. Azt mondják a termelőszövetkezetben, hogy a két öntözőberendezésüknek az idén vették legjobban hasznát. Elérték, hogy nem kényszerültek tétlenül szem­lélni az aszály kegyetlen pusztítását a kertészetben, hanem az öntözéssel jó ter­mést alapozhattak meg. A másik berendezésre nem har­minc hold, hanem ennek többszöröse jutott. Ez a te­zetője szerint a burgonya itt megadja holdanként a száz­száztíz mázsát, összehasonlí­tásul az elnök megemlíti: — Ahol nem öntöztünk, ott jó, ha negyven mázsa megterem. Forog a szórófej, szabályos sugarakban ömlik a víz. A levegőben ködszerűen szét­terjed és finom permetként hull a karfiolra. Az előbb még fonnyadozó levelek fel­frissülnek, új életre kelnek tőle. Naponta itt három hold­ra jut víz, s tíz nap kell, mire a számyovnal a szóró­fejekkel ugyanerre a helyre, a harminc holdnak ugyan­arra a szakaszára visszatér. Reggel hattól este hétig dol­goznak az öntözők. Sár sehol sem keletkezik. Szomjas a föld, beissza a víznek min­den cseppjét Kutas József Két hír Karódról Megszerették napközi otthont öregek az (Tudósítónktól.) Tavaly november 2-án a tabi járásban elsőként nyi­tották meg Karádon az öre­gek napközi otthonát. 24 idős, többségében egyedül élő, magára maradt ember talált itt otthonra és magányt fel­oldó közösségre. Jól össze­szoktak, megértik egymást. A napközi-ellátással valameny- nyien elégedettek. Délelőtt 9- től délután négyig, fél ötig töltik idejüket a napköziben, ahol .beszélgetnek, tréfálkoz­nak, rádióznak, pihennek, el­olvassák az otthonba járó új­ságokat. Az öregek többsége termelőszövetkezeti járadék­ban részesül, s mivel jövedel­mük nem éri el a havi négy­száz forintot. térítésmentes ellátásban részesülnek. Felújították a mozit A karádi művelődési ház­ban levő régi, igen elavult és hiányos berendezésű mozi­helyiséget a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat csaknem egymillió forintos költséggel felújította. A nézőtér régi, korhadt padlózatát parkettá­val cserélték fel, az oldalfa­lakat és a mennyezetet pe­dig mutatós habszivacs le-'* mezekkel burkolták. A néző­tér növelésével az ülőhelyek száma 160-ról 186-ra emelke­dett. Kicserélték az összes elektromos berendezést és vezetéket is. A nézőtér és a mennyezet rejtett világítást kapott. Az újjáépített mozi két korszerű vetítőgéppel is gazdagodott, így szélesvásznú filmeket is bemutathatnak. Hogyan épül a kórház Siófokon? A beszélgetés végén ezt mondja Szecsei Ede főépítés­vezető: — Nekünk érdekünk, hogy ebben az évben befejezzük a siófoki kórház építését. Kü­lönben a téliesítés meg a fű­tés félmillió forintos többlet- költséget okoz a vállalatnak. Azt hiszem, nem kell mon­dani, hogy mit jelent ez. Már negyedik éve épül... — Egy ilyen kórházat az ön véleménye szerint mennyi idő alatt lehet megépíteni? — Két év elég hozzá. Ez pedig már a negyedik esz­tendeje épül. Amióta én itt vagyok, háromszor volt ha­táridő-módosítás. A legújabb határidő: 1968. május 31. — Mi hátráltatja a mun­kát? — Az, hogy állandóan mó­dosítják a belső berendezé­seket. Ezek költségkihatásai­ról a Beruházási Iroda még mindig nem tud nyilatkozni. A Fémmunkás Vállalat pedig hetek óta mindössze két em­berrel dolgozik. — Az építők? — Harmincegy emberünk meg 15 harmadéves ipari ta­nulónk van az építkezésen. De nem tudunk dolgoztatni. Olyan munkát nem akarunk elvégezni, amiről tudjuk, hogy úgyis megbontják. A Be­ruházási Irodának kellett vol­na a gépi berendezésekről gondoskodnia. És itt van a ve- július 5-i jegyzőkönyv: »A Somogy megyei Beruházási Iroda kérdi a MEDICOR Mű­veket, hogy a Pécsi Tervező- intézet által elkészítendő mó­dosított költségvetéshez ter­vezési adatokat mikor tud szolgáltatni?*! Elavultak a klíma- berendezések Mindez már az első befe­jezési határidő után. Az épít­kezésen az embernek olyan érzése támad, mintha a sió­foki kórházért senki sem fe­lelne. A hosszú építkezés kö­vetkeztében egészen ' furcsa eset állt elő. A tervezés ide­jén még korszerűnek hitt klímaberendezések máris el­avultak. Emiatt új terveket kellett készíteni. Közben a Láng Gépgyár leszállította az eredeti berendezést. Most ezek között válogatnak a Csőszerelő Vállalat emberei, hogy az új berendezéshez mit tudnak használni belőle. A kazánok már négy hónap­ja Siófokon vannak, de be­szerelésüket még nem kezd­ték meg. ugyanis a Láng Gépgyár az ÉM Somogy me­gyei Állami Építőipari Válla­lattól kért szakembereket eh­hez a munkához. Mivel az építőknek ilyen szakembere nincs, azért vette át a szere­lést a Csőszerelő Vállalat. Október elején elkészül a siófoki .rendelőintézet. Ám nem kezdhetik meg benne a munkát, mert nem tudják fűteni a kórház kazánjai nél­kül. Itt állnak tehát a kazá­nok beszerelésre várva, de a klímaberendezésnek még nincs meg a módosított ter­meg a tervet, nem tudunk semmit sem csinálni — mond­ják Siófokon. f — Hiába lenne most akár­mennyi ember az építkezé­sen, nem tudnának dolgozni. A belső berendezéseket is most tervezik át Amíg a MEDICOR Művek nem adja Sürgős tárgyalást! A kórház építkezésén egyelőre mindenki másra hi­vatkozik. Az építők a ter­vek miatt nem tudnak dol­gozni. A belső szerelést vég­ző vállalatok egyrész az épí­tőkre hivatkoznak, másrészt pedig a terveket várják. Fé­lő — s ettől tart az ÉM So­mogy megyei Állami Építő­ipari Vállalat siófoki építés- vezetősége is —, hogy később meg majd azért nem megy a munka, mert mindenki ott akar dolgozni. Korábban volt már olyan kívánság, hogy amikor az egyik szakipari vállalat dolgozik, akkor má­sok hagyják abba a munkát. Ez azonban nem viszi előbb­re a kórház építésének ügyét. A legutóbbi tárgyaláson azt kérték' a Somogy megyei Beruházási Irodától, hogy hívjon össze minden érdekelt vállalatot, s közösen beszél­jék meg a tennivalókat; épü­letenként mérjék föl, kinek mit kell tennie a határidő megtartásáért, s amit vállai, azt meg is kell követelni tőle. Az óhaj elhangzott, eddig azonban még senki sem tett semmit a kooperációs tárgya­lás megvalósításáért. Igaz, ehhez először tervekre len­ne szükség. Mindenesetre va­lakinek sürgősen intézkednie kell. Ez az érdeke az épí­tőknek, a beruházónak meg a sófoki járás lakosságának is. Kercza Imre Hatvanmillió forint érték! ómnak lesz piac jövőre BESZÉLGETÉS A TEXTILIPARI VÁLLALAT JÖVŐJÉRŐL A fejlesztés bizonyos fokig függvénye a piacnak. Ha nincs kereslet azok iránt a termékek iránt, amelyeket a vállalat előállít, akkor nehéz a termelést fejleszteni. Ezért mindenekelőtt azt kérdeztem a Somogy megyei Textilipari Vállalat vezetőitől, hogy mi­lyenek a kilátások a piacon. — Kedvezőek — hnondta Cser Sándor főkönyvelő. — Nemrég végeztünk egy föl­mérést a kereslettel kapcso­latban. Megállapítottuk, hogy 1968-ban — a jelenlegi ter­melői áron számolva — a vállalat 59—60 millió forint értékű árut értékesíthet. Ezután azt kérdeztem, ho­gyan akarja biztosítani a vállalat e nagy mennyiségű áru előállítását. Még nem biztos, hogy vál­lalkoznak a hatvanmillió fo­rint értékű ára előállítására. Régi gépen fiatalos lendülettel A MEGÁLLAPÍTÁS hihe­tetlennek tűnik ugyan, de igaz: Balatonőszödön két ember aratta le csaknem az összes gabonát az idén. Kato­na Imre tsz-föagronómus ezt mondja: — Ilyen prímán még soha nem ment az aratás. Másfél hónap alatt teljesen végez­tünk mindennel. A két embert Feszli Lász­lónak és Csehi Imrének hív­ják. Egy kombájnt »hajtot­tak-» ketten egész nyáron. — Mi ezt a gépet kiselej­tezve vettük tizenkilencezer forintért — mondja a föag- ronómus. — Körülbelül ki- lencvenezret kerestünk vele ezen a nyáron. Nyugodt em­berek hajtották, nem is volt különösebb fennakadás. Ha az idő engedte, csaknem min­dig mentek. — A járási tanácson hal­lottam, hogy az őszödi kom- bájnosok elsők lettek a já­rásban. Az agronómus csaknem úgy ugrik fel az íróasztal­tól: — Ezt most hallom elő­ször, de kitűnő dolog. Mond­tam én, hogy ezekre az em­berekre lehet számítani. A négyszázhatvannégy hold aratniválóból négyszázat ta­karítottak be. A többit ara­tógépek vágták le. — Kié az érdem a mun­kában? ■— Elsősorban a két em­beré. ietzii volt « főnök, Csehi Imre pedig a segédve­zetője. Nyárádi György megbízott tsz-elnök a gépműhely ud­varán intézkedik. Azt kér­dem tőle, mivel tudná a leginkább jellemezni ezt a két kombájnost? — Hát, kérem, ezek olyan csöndes emberek, hogy alig lehet a szavukat hallani. De rendkívül szívósak. A gépet meg úgy szeretik, mint más a családját. — Aztán más té­mára vált: — Tavaly két hónapig kínlódtunk az ara­tással. Most szinte észre se vettük ezt a munkát. Ok ketten tudták, hogy mit kell tenni. Tették is. Dél van a gépműhelyben. Az elnökön kívül egy szere­lőt látni még az udvaron. Es a megkopott, poros SZK—3- as kombájnt. A nagy munka befejezése után állították ide, hogy kitisztítsák, és el­végezzék rajta a javításokat. De valahogy nem jut sorra. A traktorok sürgősebbek most. A nézelődés csöndjét az elnök töri meg: — Jövőre könnyebben boldogulunk. Vettünk egy új SZK—4-es kombájnt. — Aztán a bejárat felé mutat. — Ott jön Feszli La­ci, beszéljen vele. A KOMBÁJNVEZETÖ NYUGODT, megfontolt moz­dulatokkal jön a gépek kö­zül. A kombájn mellett ne­hezen, rajta valahogy köny- nyebben el tudom még most is képzelni. Kérdem is tőle: mennyit dolgozott naponta az aratás idején. — A gépen körülbelül ti­zenkét órát. Meg a javítás, karbantartás. Én nem szá­moltam, hogy mennyi idő ment el naponta. — öreg a gép, sok volt a hiba? — Ha másfél napot áll­tunk javítás miatt, akkor so­kat mondok. Vigyáztunk rá, mert tudtuk, hogy holnap is ezzel kell dolgoznunk. Egy biztos. Nyaralni nem értünk rá. Nem is akartunk. Nehéz lenne néhány szó­val bemutatni ezt az em­bert. falán a nyugodtság az, ami a leginkább jellemzi. — Most mivel foglalko­zik? — Segítek itt, a műhely­ben. Javítjuk az UTOS-t. Azt várom, hogy kész le­gyen. — Ha kész lesz? — SZÁNTANI MEGYEK. Meg silózni. Az elnök mondta, hogy sürgős a siló­zás. Ha sürgős, akkor meg kell fogni. — Mi volt a legnehezebb a nyáron? — A por. Sokszor úgy porzott a gép, hogy majd­nem megfulladtam. — S a legszebb? — Ha egész nap tudtunk dolgozni. K. L Mindenesere arra töreksze­nek, hogy a piaci lehetősé­geket kihasználják — mond­ták. Mivel Kaposvárom hely hi­ányában üzembővítésről nem lehet szó, elsősorban vidéken tapogatóznak. Marcaliban már az idén megkezdték a fejlesz­tést. Sikerült szerezniük egy olyan épületet, amelyben mintegy kétszáz főt foglal­koztathatnak. Elém tették az üzem tervrajzát, mintegy bi­zonyításul annak, amit mond­tak. Az üzem októberben már megkezdi a termelést. Nyit- rai György műszaki vezető azonban megjegyezte, hogy kétszáz embert csak akkor tudnak munkába állítani, ha az új szociális helyiség is el­készül. Ez a jövő évre vár­ható. A jelenlegi szociális létesítmény csak mintegy száz fő igényét elégíti - ki. Ez azt jelenti, hogy egyelőre csak harminccal növelhetik az új üzembe átköltöző marcali részleg létszámát. A új marcali üzem nagyon szerencsés helyen van, nagy, beépítetlen terület tartozik hozzá. Bármikor bővíthető. Ha szükség lesz rá, élnek is ezzel a lehetőséggel a válla­lat vezetői. Heresznye fejlesztése is fog­lalkoztatja Bíró Lajos igaz­gatót. Mindent megtesznek, hogy a szükséges varrógépet idejében megszerezzék. Leg­utóbb a csepeli varrógépgyár pártbizottságához fordultak segítségért. A pártbizottság támogatásáról biztosította őket. Heresznyén a bedolgozó-há­lózat bővítésével is előmoz­díthatják némiképp a terme­lési érték növelését. A válla­lat vezetői ki akarják hasz­nálni a két műszakban rejlő lehetőségeket: a konfekció­részlegben bevezetik a máso­dik műszakot. Ha már a jövőről írunk megemlítjük, hogy a vállalat vezetői újabb járási székhe­lyen, Barcson is igyekeznek bázist kiépíteni. A járási és a községi vezetőkkel már tárgyaltak az ügyben. Sajnos még nem sikerült üzemnek megfelelő helyiséget találni. Ámde ismerve a barcsi mun­kaerőgondokat, a járási és a községi vezetőknek főként a nők foglalkoztatásával kap­csolatos álláspontját, azt ír­hatjuk, hogy nem kell so­káig várni a barcsi konfek­cióüzemre. Írásunk elején azt állítot­tuk, hogy hely hiányában a vállalat kaposvári központi telepét nem tudják fej­leszteni. Igaz, hogy épít­kezésre itt már nem kap­nak engedélyt, ám ez nem jelenti azt, hogy a köz­ponti telep fölött megállt az idő. Bíró Lajos igazgató ar­ról beszélt, hogy a Május 1. utcában az egyik raktárból üzletet alakítanak ki. Ebben a mintabolt-félében árusítják majd azokat a ruhákat, ame­lyeket hulladékból készíte­nek a bedolgozók. A bolt na­gyon sok hasznot hoz: pro­pagálja az árut, s lehetővé teszi, hogy a hulladékot ma­gasabb áron értékesítsék, mint a MÉH-nél, s alkalmat ad a bedolgozó-hálózat bőví­tésére Kaposváron. A utóbbival kapcsolatban az igazgató megjegyezte: A vállalatnak gazdaságosabb, ha bedolgozókkal készítteti el a ruhákat. A főkönyvelő csatlakozott a gondolathoz, és arról beszélt, hogy a fej­lesztéssel együtt milyen in­tézkedéseket tesznek a gaz­daságos termelés kialakítá­sáért. — Egyik legfontosabb lé­pésként létrehozzák az infor­mációs csoportot. Ennek a fő feladata a gazdasági elemzés, a gyors tájékoztatás á vál­lalat belső helyzetéről és a piacról. Ehhez az igazgató még hoz­záfűzte: Két fontos dologra kell nagyon ügyelnünk: a szállítási határidők megtartá­sára és a minőségre. Ha ezekkel baj lesz, nehéz hely­zetbe kerülünk. Mi azonban arra törekszünk, hogy egyik­kel se legyen probléma. Szegedi Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom