Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)

1967-07-13 / 164. szám

N evét az ismert szólistákéval együtt jegyzik a legnagyobb külföldi dzsesszfesztiválokon. Háromtagú együttesével most egy siófoki presszó tera­szán játszik minden délután fél öttől. Itt kerestük meg mi is a nagybőgő művészét. — Merre járt legutóbb? — Szólistaként Stockholmban, azután fesz­tiválokon Berlinben, Frankfurtban és kon­certeken is több nyugati államban. Persze nemcsak a trióval. Olykor négy- vagy ötta­gú együttesre hangszerelem a számainkat. A NAGYBŐGŐ MŰVÉSZE — Mi a véleménye a mai magyar tánc­zenéről? — A működő beategyüttesek többsége di­lettáns, a kottát sem ismeri. És sajnos a közönségnek sincs elég összehasonlítási alap­ja. Nyugati vagy akár cseh és lengyel együt­teseket hallgatva érezni igazán az óriási kü­lönbséget. A beat-nek a lüktetésében van a varázsa. Nálunk: a hatalmas hangerő leple alatt De csökkentsük felére a hangerőt —, o vaiázs ... S a mi közönségünk eh­hez jhva. — i . ja.szanak jó beatzenét? — r i .ául az Animals -együttes, ök nem­csak :.at-et játszanak. Zenészek is... — Itthon gyengén állunk a dzsessz isme­retével és élvezetével is. Nincs ennek, tábo­ra, közönsége. Miben látja ennek az okát? —• Elhanyagolt terület ez. Nincs megszer­vez-re. Lengyelországban, Csehszlovákiában például dzsessz klubok működnek, ahol csak ezt i a. r , mondok egy meglepő ese­tet: Gyula, Bék ,;aba környékén turnéztunk nemrége... ._js:.koncertet adtunk egy 10 —15 perces rövid ismertető előadással. Ma­gunk is megdöbbentünk azon, hogy milyen sikert váltottak ki ezek a hangversenyei: mind a fiatalok, mind a felnőttek körében. Persze az is igaz: nem mindegy, ki és mi­lyen dzsesszt milyen színvonalon játszik. — És mi lenne a megoldás nálunk? — Több dzsesszt kellene játszani. — Egyetértünk. De én megtoldanán, hogy hatásos, jó ismeretterjesztő előadások­kal és klubokban is minél többet. Sőt, itt a szórakozóhelyeken is bizonyára szívesen ven­né a hallgatóság. Önnek más a véleménye? — Ez nem megy... Mi is csak ritkán játszunk dzsesszt. A vendéglátóipari vezetők fél­nek: »-Elmegy a közönség«... — Mik a további tervei? — Mindenekelőtt klasszikus zenésznek tartom magam. Koncertekre készülök és dzsessz-hangversenyekre. Ősz­től: nyugati turnékra és Len­gyelországba is. Ezenkívül az a tervem, hogy alakítok egy 4—5 tagú beat-T^rr'-.- A-az dzsesszt játszunk és jó beat­zenét is. Lejárt a zeneszünet, vissza­tér a hangszere mellé, a pó­diumra. Kitűnő zongorista és dobos a partnere. Egy »örök­zöld« angol táncdalt kezdenek el. Sajátos egyéni feldolgo­zásban, sok színnel díszítve előkészítik a dal zenei köze­gét a szólóhangszer rögtönzé­séhez. A hangszer ezúttal a nagy­bőgő, a szólista: Pege Aladár, a Zeneművészeti Főiskola 23 éves végzős hallgatója. Wallinger Endre TÁBORI TRUBADÚROK Az úttörő tábor szinte rá­épült a villára. A ház az el­ső sátortól alig hárommé­ternyire i>an. A házban hosz- szú hajú szőke gimnazista kislány nyaral. A sátorban egy szegedi úttörőőrs és egy gitár. A gitár esténként megszó­lal: »Plim-plim«... A napokban már valami dallamot is előcsalogatott a gitár ifjú pengetője. S lassan az esti műsor »repertoárja« is összeállt. Némi vitával persze, hisz ez a »nagyok­nál« se megy simán. A szó­váltás behallatszik a nyitott ablakon. Két »fej« a sátor­ajtóban: — Próbáld az 11 silentió-t. — Te hülye, annak nincs szövege!... — Mit üvöltesz? Ügyis tu­dom, hogy a kislánynak akarsz imponálni!... — Eéééén?! Talán te!... Tagadd le, hogy napok óta erre próbálod a hangod, meg azt, hogy „Balatoni Lorelei, »szölke« tünemény ...” — Tisztára meg vagy zöl­dülve! ... Inkább csináld azt, hogy Isten veled, édes Piroskám ... Azt legalább tudod. Majd én meg ének­lem, a te hangod még úgyis mutál... Ámor azonban, úgy látszik, másfelé szerződött. Az első taktusok után ajtó nyílik, s a fényárban két borzas tru­badúr-fej villámgyorsan el­tűnik a libbenő sátorponyva mögött. Utánuk nagyot csö­römpöl a gitár. Húrjai ihle- tetlen is gúnyorosan pendül- nek: »Plim-plim...« BALATONI Mini „limesi" Bámulatos, hogy nálunk egy idegen szó milyen gyor­san és főleg milyen széles területen képes meghonosodni. Alig egy esztendeje, hogy elterjedt a »mini«. A jövevény egy csa%>ásra otthonra lelt előbb a »pici« mellék nevünk családjába,n, majd — különösebb jelentésmódosulás nél­kül — »alig-x-ra magyarítottuk, főleg a mini bikini és a mini szoknya viselete nyomán. (Merészebb változatainál kettőzzük a szót is. Lásd még »A lábamon alig-alig ál­lok«...) Elég az hozzá, elterjedt, és hála a technikának és a vendéglátóiparnak, ma már az élet legkülönbözőbb terü­letein találkozunk az aligmini változataival. Például. Szemlélgetem a siófoki hajóállomásnál a bisztró polcait. Apró, töppedt sütemények halmaza. Mini túrósbukták és alig rétesek... Két harapás az egész. Per­sze elfogy, mert mit tehet a vendég, ha egyszer éhes? Döntöttem. Szomjas vagyok és limonádét iszom. Adom a blokkot, s hallom, gépiesen: »egy limesi«... A kislány dolgozni kezd. Két deci szóda, egy nagy kanál por­cukor és két (kettő) gerezd citrom. Zutty, bele a turmix keverőjébe. Búg, zúg a keverő, mint egy haragos vulkán. Az ember rácsodálkozik, áhítattal nézi, nézi, és máris ott van előtte egy pohár opálosan fehér színű lé. Megkóstolom. Jó édes, és mintha tényleg volna va­lami citromos íze. Vagy csak úgy megszokásból érzem? Már szinte olvasom egy általános iskolai számtanpél­da szövegét: Egy citromnak hány gerezdje szükséges ah­hoz, hogy a vendéglátó egység maximális nyereséghez jus­son a limonádé kimérésével á2,30 forintos ár mellett? Nem fognak ki rajtam. Atyai tekintélyem szilárd lé­szen, mert én már tudom, hogy egy citromnak két (kettő) gerezdje szükséges egy limonádéhoz... — w. e. — Édes a pihenés a tá­borban még reggeli után is, a felhúzott sátor­ponyva alatt. Ezek a pajtások az enycsi já­rásból (Borsod megye) jöttek a Balaton mellé. Megérdeklődtem, hogy telt az éjszaka? Nem történt semmi kü­lönös — mondták —, háromórás váltással négy őr vigyázta a tábor nyu­galmát. Csak az egyikük ijedt meg egy pillanat­ra egy nagy fehér tuskó- tól. Lehet, hogy ezért nem vette észre, hogy két pajtásuk macskaléptek­kel suhan sátorról sátor­ra, fekete cipőkenőcsös dobozzal a kezében ... Reggel azutájn örömre ébred a tábor. Hiszen nincs nagyobb öröm, mint tele torokból kacagni —• a más bajuszán, cipoke- nőcsas ábrázatán. Persze azért nem árt ilyenkor előbb a tükörbe néz­ni... Ezt a jó tanácsot kap­tam, ha a táborba men­nék, erre vigyázzak. Én meg továbbadom, hátha más is hasznát vehe­ti... MS gumimatracot, pilleágyat, bőröndöt, fényképező­gépet, sátrat és autócsomagtartót a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat budapesti és balatoni boltjaiban. (5050) BALATONI SLÁGER A krémcsokaládé KOSTOLJA MEG ÖN IS! Balatoni szórakozó­helyek Látogassa a Pannónia Szál­loda és Vendéglátó V. üze­meit: SZÁNTÓDRÉV rEvcsarda Étterem. Nyitva 12—15 óráig, 17—24 óráig. Különleges betyárételek, jól ápolt borok, cigányzene. PAPRIKA BAR. Nyitva 22-től — éjjel 4 óráig. Zene, különleges báritalok, koktélok. TÁNC. KŐRÖSHEGY SIÓFOKON, Baltyány utcában: TÜNDE BAR. Nyitva 22-től — éjjel 4 óráig. Mártírok útján: PIPACS BÁR. Nyitva 22-től — éjjel 4 óráig. Petőfi sétányon: eden bar. Nyitva 22-től — éjjel 4 óráig. Zene. Különleges bel- és kül­földi italok. Tánc. Petőfi sétányon: EURÓPA BÁR. Nyitva 22-től — éjjel 4 óráig. 13 emeletes szállodánk TETŐ­TERASZÁN. Remek kilátás. Kitűnő italok. Zene. KÖRÖSHEGYI CSÁRDA. Nyitva 18-tól — éjjel 2 óráig. Kitűnő falatok, szalonnasütés, jól ápolt tájjellegű borok. Ci­gányzene. ZAMÄRD1 NESEBAR — BOLGÁR CSAR­DA. Nagyvárad tér. Nyitva 18-tól éjjel 2 óráig. Várják kedves vendégeiket a Siófoki Általános Fagyasz­tás! és Értékesítő Szövetkezet vendéglátó egységei: SIÓFOK BALATON PRESSZÓ. A főté­ren, a víztoronnyal szemben. Hidegkonyhai készítmények, bel- és külföldi borkülönleges­SLABW4 ZL-----­E MYHÉN SZÁRÍTÓ HATÁSÚ A szépségApoi ás a FÜRDŐSZOBÁBAN KEZDŐDIK r— co O 1/5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom