Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)

1967-07-13 / 164. szám

YTLAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! ÁRA i 60 miÉB SomogyiMéalaa I AZ lyiSZMP MEGVETI BIZt ÍTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LÁPJA > | XXIV. évfolyam 164. szám. 1967. július 13., csütörtök TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS Szerda délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a Névköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás—pa­raszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nyers Rezső és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságé nak tagjai, továbbá a Politi­kai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek szám os vezetője. Az ülést Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa — az országgyűlés ez év április 14-én berekeszteit ülés­szaka óta alkotott — törvény erejű rendeletéiről szóló je­lentést az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően bemu­tatta, s azt a képviselők kézhez kapták. Az országgyűlés az Elnöki Tanács jelentését tudomásul vette. Kállai Gyu­la bejelentette továbbá: az országgyűlés külügyi bizottsága ''edden ülést tartott, s úgy határozott, hogy határozati javaslatokat terjeszt az orszá ggyűlés elé az európai biz­tonság kérdéseiről, valamint a közel-keleti helyzetről. Az országgyűlés ezután elfogadta az ülésszak napi­rendjét: 1. A Minisztertanács beszámolója. 2. Az országgyűlés külüg yí bizottságának határozati javaslatai. Ezután Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke emelke­dett szólásra. FOCK JENŐ: Népünk szorgalmasan és eredményesen dolgozik a nagy nemzeti program megvalósításán Tisztelt országgyűlés! Ígéretet tettem arra, hogy az országgyűlés ma kezdődő ülésszakáin beszámolunk a Minisztertanács tevékenysé­géről és terveiről. Ehhez hí­ven most számot adunk azok­ról a belpolitikai és nemzet­közi kérdésekről, amelyek népünket, kormányunkat fog­lalkoztatják. A szocialista tár­sadalom teljes felépítése fo­lyamatában a mi viszonyaink között most különös fontos­ságúak a gazdasági kérdések. Ezért számadásunk más fon­tos társadalmi, politikai kér­déseknél részletesebben szól az ország' gazdasági helyzeté­ről. Tanácsának választási felhí­vása és ezt bizonyítja a már­cius 19-i országgyűlési és ta­nácstagi választás eredmé­nye: több mint 7 millió ál­lampolgár juttatta szavazatá­val egyértelműen kifejezésre, hogy magáénak vallja a párt­nak, a Hazafias Népfrontnak, a kormánynak a szocializmus teljes felépítésére irányuló programját. Azóta népünk szorgalmasan és eredménye­sen dolgozik e nagy nemzeti program megvalósításán. Bel­politikai életünket az utóbbi hónapokban a dolgozó töme­gek jelentősen megnövekedett közéleti tevékenysége, a szo­cialista demokrácia kiszélesí­tése, a társadalom erősödő egysége, a szocializmus irán­ti bizalma jellemzi. Belpolitikai életünk nagy­fokú megélénkülését, a szo­cialista demokrácia fejlődé­sét tükrözték a közelmúltban tartott országos tanácskozások is. Ezeken népünk valameny- nyi osztályának és rétegének képviselői részt vettek. Part­tagok, pártonkívüliek, marxis­ták és más világnézetűek, hí­vők és nem hívők együtt vi­tatták az aktuális problémá­kat, ismertették építő javas­lataikat. A szakszervezetek XXX. kongresszusán a mun­kások és alkalmazottak, a termelőszövetkezetek első or­szágos kongresszusán és a SZÖVOSZ tanácskozásán a falusi lakosság, a KISZ kong­resszusán az ifjúság, a Ma­gyar Tudományos Akadémia nagygyűlésén a tudósok, a művészeti szövetségek össze­jövetelein az alkotó értelmi­ségiek fejezték ki egyetérté­süket és szimpátiájukat a párt és a kormány politikájával. A felszólalások, a javasla­tok, az új gondolatok és a se­gítő bírálatok á' részvevők fe­lelősségérzetéről és bizalmá­ról tanúskodtak. Ez a kor­mány munkájához jelentős se­gítséget nyújt. Közös teendő­ink megoldásához ezután is kérjük dolgozó népünk aktív közreműködését. Gazdasági építőmunkánkban kedvezően érvényesülnek a Központi Bizottság határozatai Hazánkban békés épitömun- ka folyik. Népköztársaságunk állami és társadalma rendje szilárd. A szocialista nemzeti egység széles bázisra, a dol­gozó tömegek bizalmára, ön­tudatára és hazaszeretetére épül. Egész népünket egyre inkább áthatják a párt kong­resszusán megtárgyalt gondo­latok. A soronlévő teendők ál­lami jogszabályokban is meg­fogalmazódnak, s folyik a végrehajtás mindennapos szor­gos munkája. Gazdasági épitőmunkánkat alapvetően az jellemzi, hogy továbbra is kedvezően érvé­nyesülnek pártunk Központi Bizottságának 1964. decembe­ri határozatai. Ez a határozat az eredményesebb gazdálko­dás feltételeit és feladatait szabta meg. 1966-ban a bonyolultabb, nehezebb körülmények . között is megfelelő volt népgazdasá­gunk fejlődése. Az előző évi­hez viszonyítva a nemzeti jö­vedelem 8, az ipari termelés 7, a mezőgazdasági termelés pedig mintegy 8 százalékkal Pártunk IX. kongresszusára készülődve a kommunisták áttekintették s megvitatták a megelőző évek politikai, gaz­dasági és kulturális fejlődé­sét és gondjait. A megtett út és a jelenlegi helyzet felelős­ségteljes elemzése, a politika fő vonalának stabilitása, a so­ron következő esztendők leg­fontosabb feladatainak kö­rültekintő kijelölése a társa­dalom teljes egyetértésével találkozott. Bebizonyosodott: ismét,' hogy a kommunisták jól ismerik a nép egészének vágyait, akaratát, helyesen fogalmazzák meg a- jól szer­vezett. fegyelmezett munká­val reálisan elérhető céljait. Ezt az egyetértést fejezte ki a Hazafias Népfront Országos TÁJÉKOZTATÓ KÖZLEMÉNY a szocialista országok testvérpáríjai és kormányai vezetőinek budapesti tanácskozásáról Július 11—12-én Budapes­ten tanácskozást tartottak a szocialista országok kommu­nista és munkáspártjainak vezetői és kormányfői. A ta­nácskozáson részt vett: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke, Zsivko Zsiv­kov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Bolgár Népköztársa­ság Minisztertanácsának első elnökhelyettese; Antonin No­votny, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának első titkára, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság elnöke, Jozef Lenárt, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága el­nökségének tagja, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke; Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének elnö­ke, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnö­ke, Vlagyimir Popovics, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Jugosz­láv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének főtit­kára, Kiró Gligorov, a Ju­goszláv Kommunisták Szövet­sége Központi Bizottságának tagja, a Jugoszláv Szocialis­ta Szövetségi Köztársaság szö­vetségi végrehajtó tanácsának alelnöke; Wladislaw Gomul- ka, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak első titkára, Józef Cyran- kiewicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Lengyel Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke; Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, Fock Jenő, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke, Pullai Árpád, a Magyai- Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak titkára: Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egység- párt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demok­ratikus Köztársaság Államta­nácsának elnöke, Willi Stoph, a Német Szocialista Egység­párt Politikai Bizottságának tagja, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke; Leonyid lljics Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának ^főtitkára, Alek- szej Nyikolajevics Koszigin, a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságá­nak tagja, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szö­vetsége Minisztertanácsának elnöke, Borisz Nyikolajevics Ponomarjov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára. A tanácskozásra az emlí­tett országok kommunista és munkáspártjai vezetőinek és kormányfőinek ez év június 9-én Moszkvában megtartott találkozóján történt azon megállapodás értelmében ke­rült sor, miszerint állandó kapcsolatot tartanak egymás­sal az izraeli agresszió kö­vetkeztében kialakult közel- keleti helyzet kérdéseiben. A tanácskozás részvevői eszmecserét folytattak a leg­újabb közel-keleti esemé­nyekről. Megállapították, hogy az agresszió eredmé­nyeként Izrael által elfoglalt területek megszállva tartása az ENSZ alapokmányának és a nemzetközi jog alapvető elveinek lábbal tiprása, és merénylet az a rab államok szuverenitása és területi in­tegritása ellen. Izrael ural­kodó körei, akik mögött az imperializmus, elsősorban az USA agresszív erői állnak, hódító politikájukkal kihí­vást intéznek a világ béke­szerető erői ellen. A tanácskozás részvevői ismételten leszögezték, hogy a képviselt testvérpártok és szocialista országok határo­zottan támogatják és a jö­vőben is támogatni fogják a baráti arab államok igazsá­gos harcát az izraeli agresz- szió következményeinek fel­számolásáért, mindenekelőtt az izraeli csapatoknak az ál­taluk elfoglalt arab terüle­tekről való haladéktalan ki­vonásáért. Állást foglaltak az agresszió elleni harc és a közel-keleti béke helyreál­lítása érdekeinek megfelelő eszközök még teljesebb fel- használása mellett. A tanácskozás részvevői tájékoztatták egymást a ba­ráti arab államoknak orszá­gaik által nyújtott politikai támogatásáról, valamint a gazdasági segítségről, bele­értve azokat az intézkedése­ket, amelyek hozzájárulhat­nak az imperialista agresz- szió áldozatául esett Egye­sült Arab Köztársaság és más arab országok iparának és mezőgazdaságának a fej­lesztéséhez. Tájékoztatták továbbá egymást az arab államok védelmi képességé­nek erősítését, 'valamint az ezen országokkal való hosszú leiáratú gazdasági együtt­működést célzó intézkedé­sekről. Egyhangúlag kifejez­ték szilárd elhatározásukat, hogy a jövőben is összehan­golják erőfeszítéseiket ezen célok megvalósításában. A tanácskozás elvtársi lég­körben, a teljes egység je­gyében zajlott le. Ä tanácskozás részvevői elhatározták, hogy a közel- keleti helyzet kérdéseiben a ’övőben is állandó kaocsola- tot tartanak egymással. (MTI) emelkedett. Az ipari termelés emelkedésének mintegy 80 százalékát a termelékenység növekedése alapozta meg. A termelőmunkában jobban fi­gyelembe vettük a szükségle­teket, s így. a készletek ki­sebb mértékben növekedtek. Külkereskedelmi forgalmunk bővült, különösen a szocialis­ta országok viszonylatában. A többlet nemzeti jövede­lemből arányosan többet for­dítottunk a lakosság fogyasz­tására. A bérből és fizetésből élők, valamint a mezőgazda- sági lakosság reáljövedelme körülbelül 5 százalékkal emel­kedett. A múlt évben hozott ár-, bér- és szociális intézke­dések hatására jelentős réte­gek életszínvonala az orszá­gos átlagot meghaladó mér­tékben nőtt, másoké nem vál­tozott, s voltak rétegek, ame­lyeket az intézkedések együt­tes hatása hátrányosan érin­tett. 1967 első hónapjaiban nép­gazdaságunk a tervezettnél nagyobb mértékben fejlődött. Az ipari termelés eddigi ered­ményedből arra következtet­hetünk, hogy az ipar éves tervét túlteljesíti. A mezőgaz­daságban , azzal számolha­tunk, hogy a termelési tervek megvalósulnak. A lakosság áruvásárlásai várhatóan meg­haladják a tervben előirány­zott szintet. Népgazdaságunk egészséges fejlődése és tervszerű előre­haladása mellett azonban ta­lálunk kedvezőtlen jelensége­ket is. Több árucikkből nem lehetett teljes mértékben ki­elégíteni a megnövekedett ke­resletet. Nem lehetünk még megelégedve iparunk export- képességével. A műszaki és a minőségi színvonalat tovább kell javítani, és fokozni kell termékeink versenyképességét. E feladatok megoldásáért az év hátralévő részében még igen sokat tehetünk — s kell is tennünk. Dolgozunk ötéves tervünk fő célkitűzései alapján az 1968-tól 1970-ig terjedő évek­ben megvalósítandó felada­tok meghatározásán. Szám*­(Folytatás a 2. oldalon^

Next

/
Oldalképek
Tartalom