Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)

1967-07-12 / 163. szám

Szerda, 1967. Julias 12. 3 SOMOGYI NÉPLAP Napirenden a jubileumi verseny tapasztalatai ELKÉSZÜL-E A MŰVELŐDÉSI HÁZ? A Szakszer­vezetek Me­gyei Tanácsá­nak székhazá­ban a szak- szervezeti megyebizottságok titkárai beszámoltak a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 50. évfordulójának tiszte­letéire indított mun ka verseny­ről. A megbeszélést Suri Sán­dor, az SZMT titkára irányí­totta. Részt vettek rajta a me­gyei pártbizottság agitációs és propagandaosztályának és ipa­ri osztályának képviselői is. A megyebizottságok titká­rainak beszámolójából kitűnt, hogy a megyénk üzemeiben dolgozók többsége versenyez. Például a Tanácsi Építőipari Vállalatnál a dolgozók 81 százaléka tett felajánlást. A Kaposvári Cukorgyárban 21 brigád (170 fő), az ÉM Álla­mi Építőipari Vállalatnál 171 brigád (1118 fő) versenyez. Az is megállapítható, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójá­nak tiszteletére szép vállalá­sok születtek. A Gyékényes! Kavicsbánya 100 000 köbmé­ter terven felüli kavics kiter­melését, a barcsi lakatosüzem a terv határidő előtti teljesí­tését, 3200 normaóra megta­karítását, az ÉM Somogy me­gyei Állami Építőipari Válla­lat a széplaki Hírlapüdülő, a siófoki orvoslákások, a Pan­nónia Szálló, az északnyuga­ti városrész V/3-as épületé­nek, a Bányászüdülő és étte­rem határidő előtti átadását, a cukorgyár dolgozói 121000 forint megtakarítást vállal­tak. Kitettek magukért a töb­bi üzemek, vállalatok is. A KPM Közúti Üzemi Vállalat­nál, a Tanácsi Építőipari Vál­lalatnál, a faipari vállalatnál, a Kefeanyag-kikészítő Válla­latnál számottevő az az ősz- szeg, amelyet a jubileumi ver­seny során akarnak többlet­ként felmutatni. Az idei versenyre az jel­lemző, hogy jóként a terme­lékenység növelését, a minő­ség javítását segíti elő. A leg­több brigád arra törekszik, hogy az általa készített mun­ka mind az üzem vezetőinek, mind a lakosságnak megnyer­je a tetszését. A tanácskozáson azt is megtudtuk, hogy az üzemek dolgozói részben már valóra is váltották vállalásaikat. A cukorgyáriak 81 733 forintot takarítottak meg az első fél­évben, az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat nyolc épületből hatot határ­idő előtt átadott. A KPM Közúti Üzemi Vállalatnál mintegy négymillió forintra tehető az az összeg, amelyet többletként produkáltak. Nagyrészt a versenynek kö­szönhető, hogy a faipari vál­lalat kikerült a hullámvölgy­ből. A Tanácsi Építőipari Vállalatnál a dolgozók több­sége száz százalék fölött tel­jesítette feladatát. Részben ezért sikerült a vállalatnak az első félévi tervet túltelje­sítenie. & sorolhatnánk to­vább az eredményeket. De néhány problémáról is szó esett a ta­nácskozáson. ___________Az üzemekben nem értékelik rendszeresen a munkát, nem közük a ver­seny eredményeit, nem nép­szerűsítik a legjobb teljesít­ményt elérő brigádokat. A propagandában bizonyos tar­tózkodás figyelhető meg. Ez részben talán abból adódik, hogy sok helyen túl nehéz­II többség versenyez Néhány probléma Készülnek az új tanévre Nagyatádon Tatarozzák az iskolákat — Bővítik a tanulócsoportokat Űj nevelők állnak munkába — Tovább fejlesztik a kabinetrendszerű oktatást A Nagyatádi Járási Ta­nács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén megtár­gyalta a nagyatádi általá­nos iskola munkájáról, fej­lesztésének terveiről szóló jelentést. Ezzel kapcsolat­ban megérdeklődtük, ho­gyan készül az iskola a tanévre, milyen változások várhatók? Selmeczy Miklós igazgató a többi között arról tájékoz­tatott bennünket, hogy fel­szerelésben sokat fejlődött az iskola az elmúlt ót esztendő alatt. Szinte minden tante­remben kicserélődött a bú­torzat. Javult, ám korántsem kielégítő a szemléltető eszkö­zökkel való ellátottság. Az iskola nevelőellátottsága jó, a pedagógusok lakáshelyzete megoldódott. A tanulmányi eredmény az elmúlt években lényegesen nem változott, viszont a szá­mok mögött reálisabbak az eredmények. Az év végi ta­nulmányi átlag 3,63 volt. A bukás lényegesen alacso­nyabb, mint a megyei átlag, mindössze 4,7 százalék. Az oktató-nevelő munka érdekében megszervezték a tantestület rendszeres szak­mai és politikai képzését. A tanulók nyári elfoglaltságá­val kapcsolatban megtudtuk, hogy az idei nyáron mint­egy félezer tanuló (ez a fel­ső tagozatnak több mint a fele!) visznek egy-egy hetes táborozásra Balatonmáriára, az iskola saját táborába. A tanulók nagy része bekapcso­lódik a termelőmunkába is: Csökkentett munkaidővel könnyebb fizikai munkát vé­geznek a konzervgyárban és a mezőgazdaságban. Közben készülnek az új tanévre. Valamennyi isko­lát tatarozzák. a tanterme­ket kifestik. Erre mintegy százezer forintot költenek. Az iskolák környezetét a szü­lők és az Erdészeti Tudomá­nyos Kutató Intézet dolgo­zóinak segítségével hozzák rendbe. Eddig mintegy 36 000 forint értékű társadal­mi munkát végeztek. Az új tanévben két tanu­lócsoporttal bővül a felső ta­gozat, így lehetőség nyílik az ötvenen felüli létszámú osz­tályok bontására. Négy új nevelő kezdi meg munkáját az iskolában; egy alsó tago­zatos, két matematika-fizika, és egy magyar-történelem- orosz szakos pedagógus. A végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén megállapí­totta, hogy eredményes volt a kabinetrendszerű oktatás, és ezért tovább kell fejlesz­teni. Ennek az a lényege, hogy minden tárgyat szak­teremben oktatnak. Ezek a termek jól fel vannak sze­relve szemléltető eszközzel és biztosított a többoldalú ráhatás. A televíziós oktatás álta­lánossá vált az alsó tagozat­ban. A felső tagozatban még szervezeti nehézségek akadá­lyozzák ezt. A végleges meg­oldás az új tanév feladata lesz. Azonban az új tanév­ben több problémával is meg kell küzdeni itt. Például a régi napközi otthon helyisé­gét át kell adnunk, még mi­előtt az új elkészült volna. Ezért ideiglenesen — kb. 1968 szeptemberéig — átme­neti megoldásként egy szük­ségépületben kapnak helyet a politechnikai műhelyek és a napközi is. A jövő évben megkezdődik az új iskola építése. Ebben öt tantermet az iparitanuló-képzésre, hár­mat pedig általános és isko­lai oktatás céljaira rendez­nek be, ezenkívül új előadó­termek és egvéb mellékhe­lyiségek is épülnek. B. 8. nek, bonyolultnak vélik a ver­seny népszerűsítését. Amikor pl. Suri Sándor elvtárs azt mondta, hogy szívesein lát­nák egy-egy jó teljesítményt elért lány vagy asszony fény­képét a kefeüzemben, az egyik felszólaló így reagált: Hová tegyék a fényképeket, talán a diófára? A verseny­híradók, faliújságok hatása nem attól függ, hogy hol he­lyezzük el, hanem attól: fris­sek-e, reálisain tájékoztatják-e az embereket a versenyről. Szívesein olvassák az embe­rek az ilyen beszámolókat ak­kor is, ha csak az üzemrész falán jutott nekik hely. Hiba az is, hogy még min­dig nem elég hatékony az anyagi ösztönzés. Több he­lyen nem élnek a jutalom hú­zó erejével, nem gondolnak arra, hogy a jutalomra fordí­tott százasok ezreket hoznak a vállalatnak. Nem a jutal­mon kell takarékoskodni, er­re bőven van lehetőség az élet más területén. í Mire kell most JKScn Wíai: Ä értékelésre ni? A verseny _____________i lendületének f okozására. Fontos, hogy a szakszervezeti bizottságok mindenütt értékeljék a jubi­leumi versenyt és vizsgálják meg, hogyan tehetnék azt még hatékonyabbá. A fő cél: az eddigi vállalások teljesíté­se. Ám ha valahol úgy látják, hogy új vállalásokkal még jobb eredményeket tudnak el­érni, ott nem szabad gátat vetni a kezdeményezésnek. Ügyeim kell arra, hogy az új mechanizmusra való fel­készülés közben ne szoruljon háttérbe a munkaverseny. Jusson idő a teljesítmények értékelésére és a tájékozta­tásra is. Azért kell ezt hang­súlyozni, mert némelyek azt mondják, nem elég hatékony náluk a munkaverseny, mert az emberek nem tudják, mi­lyen lesz ezután a vállalatok gazdasági helyzete. A megbeszélés — állapítot­ta meg Suri elvtárs — hasz­nos volt A tapasztalatok alapján a megyei bizottságok kellő támogatást adhatnak majd az alapszervezeteknek. A megbeszélésnek a jubi­leumi verseny minden bi­zonnyal hasznát látja, és no­vember 7-én, a nagy évfor­dulón arról számolhatunk majd be, hogy megyénk dol­gozóinak munkasikerei mél­tóak az évforduló jelentőségé­hez. Sz. N. Ha az ember csak a szemmel látható külsőségeket nézi, a csurgói járási művelődési házat szemlélve mél­tán teszi föl így a kérdést: hát itt is csak a nekibuz­dulás volt dicséretes? Belül az épület szépen átalakit- va, az utcai homlokzat rendben, de ez csak kieme­li, hangsúlyozza azt az elhanyagoltságot, arai az ud­vari részen fogadja az embert. Szétszórt homokhalom, s be nem fejezett munka nyomai. Vajon miért van így? A Csokonai-ünnepségek be­fejeztével miért tört meg az a szép lendület, amiről tanúbizonyságot tettek itt a községi tanács építői? He­lyi emberek mondják, öröm volt nézni, a szó szoros értelmében éjjel-nappal dolgoztak az építők, hogy az ünnepségre elkészüljön a kultúra háza. A művelődési ház átalakítására elkészült a terv, és megvan az anyagi fedezet is. A belső átalakításon túl különösen az udvari rész, az új épületszárny ki­alakítása igényel sok munkát. Szakköri szobák. új gondnoki lakás stb. építését tervezik. Az első feladat az volt, hogy az épület belső része készüljön el a nagyszabású ünnepségek idejére. Ezt a feladatot sike­rült megvalósítaniuk. S hoOy leállt azóta a munka, azt két tényezővel magyarázzák. Egyrészt az építőket elszólította más egyéb sürgős feladat, másrészt bizo­nyos részlettervek még hiányoznak. Egyik indok sem olyan azonban amit el lehetne fogadni. A községi ta­nácson elmondták, hoay az építők már folytathatnák a munkát, és a részlettervek elkészítése sem okoz külö­nös gondot. Azért is fontos ennek a munkának a meg­gyorsítása, mert tárgyalások folynak arról, hogy tizen­két lakás épüljön a járási székhelyen. Márpedig, ha a tervből valóság lesz, akkor minden erőt a lakáséoités köt le, s akkor a művelődési ház átalakítása valóban elhúzódik. Reméljük, a szép nekibuzdulásnak — ha megsza­kítással is ■■— hamarosan lesz folytatása. V. M. 5<&m — Hogy hogyan jutottunk el az elhatározásig? Beszél­gettünk róla, hogy jó lenne egy ilyen szép célt kitűzni, ha már évek óta olyan szépen összefogunk. És akkor jött Maza Márta: — Mintha etry nagy családban volnék... P erget István tsz-elnök: | Irénke, a párttitkár, és kéz- — Éppen a minap je- [ be vette a dolgot... lentettem be vezetőségi ülésen a kertészeti brigád szándékát. Ügy döntöttünk, hogy ha ők is komolyan ve­szik elhatározásukat, mi min­den segítséget megadunk ne­kik. Koletár Józsefné párttitkár: — Már tavaly szerettük vol­na nyélbe ütni ezt a hasznos kezdeményezést, de különböző okok miatt nem lett belőle semmi. Most aztán minden biztosítottnak látszik, a lelke­sedés, a segítő szándék s min­denekelőtt ez a mindenre kész női kollektíva. Ha ez si kerül, az állattenyésztők is munkába lendülnek a szocia­lista brigád címért. * * * Kint járunk a halastónak nevezett, de inkább csak ki­sebb vízgyűjtőnek mondható víztükör partján. Itt terül el a kaposfüredi Aranykalász Tsz alig harmincholdas öntö­zéses kertészete. Húsz asz- szony, két lány meg egy fér­fi — ez a fürediek kertészeti brigádja. Az egyetlen férfi maga a brigádvezető, a bérel­számolóból — technikumi érettségi után — szakvezetővé előlépett Papp Ferenc. Kz egyetlen beteg asszony ki­vételével együtt van az egész brigád. — összeszoktunk már és mindig összefogtunk. Higgye el, itt még nem okozott gon­dot, ha valaki betegség vagy más ok miatt hiányzott. Meg­csináltuk helyette is. Most is eggyel kevesebben vagyunk, de nem marad ki egyetlen sor sem ... — Láthatja, különböző ko­rúak vagyunk. A vállalások teljesítése így sem lesz ne­héz, mert moziba, színházba nemcsak a fiatalok szeretnek járni. A dolog végét együtt fogjuk meg, szórakozni is együtt megyünk majd ... Ahogy elnézem őket, a negyvenen innen vannak va­lamennyien. Jókedvűek, derű­sek, és mindig számíthat rá­juk a szövetkezet. Nemcsak á kertészetben dolgoznak, a ré­pából is vállaltak részt. Nyol­cán már végzett kertészeti szakmunkások, Maza Marika is szakmunkástanuló, egy éve van még hátra. — Jó itt dolgozni — mond- kislány. — — Itt senki sem lóg ki a sorból — mondja Papp Ferenc brigád­vezető. A vállalásukról beszélge­tünk, arról a közös elhatáro­zásról, amiről a tsz-elnök és a jelenlevő párttitkár előzőleg tájékoztatott. Kérdezni szinte alig kell, egyik beszélő a má­siktól veszi át a szót. Ügy érzem magam, mintha egy nagy családban volnék. Szeretem ezt a munkát, ezért választottam a kertészetet. — Szórakozni hova jár? — Közel van Kaposvár, gyakran bemegyünk. — A keresetével hogy van megelégedve? — Ezerkétszáz forintot szá­molhatok havonta, annyit ke­resek, amíg itthon vagyok. Végigmegyünk a brigád idei munka tervén. A kerté­szet bruttó bevételi előirány­zata 533 000 forint, ennek tíz­százalékos túlteljesítését vál­lalták. Meg azt, hogy az idő­szerű munkákat idejében és jó minőségben elvégzik, a ta­valyihoz képest három szá­zalékkal csökkentik a munka- és anyagköltségeket ugyan­azon a területen. Aláírásuk­kal hitelesítették ezt az ígére­tüket csakúgy, mint a töb­bit. Ezeket: minden héten öt napot a kertészetben, illetve a répában töltenek, és az év vé­gére egy-egy brigádtag átla­gosan 160 munkaegységet sze­rez; a kertészeti növényeket legkésőbb november közepéig betakarítják. Részt vesznek majd a télen a pártszervezet által külön a nők részére szer­vezendő politikai oktatáson, a brigádvezető pedig az ebéd­szünetekben rendszeresen tá­jékoztatja őket a fontosabb kül- és belpolitikai esemé­nyekről, a termelőszövetkezet gazdálkodásának eredményei­ről. Aztán azt is vállalták, hogy a többi tsz-tagot figyel­meztetik a közös tulajdon fo­kozottabb védelmére; a szö­vetkezeti bolt építkezésénél társadalmi munkával segíte­nek; egyszer közösen mennek moziba és színházba, és kiér­tékelik a látottakat; megláto­gatják a barcsi és az igali tsz-t, s továbbra is ápolják a meglevő jó közösségi szelle­met. Írásba foglalták, miként se­gíti a brigád munkáját a tsz. Brigádnaplót készíttetnek a kertészetieknek. Szövetkezeti költségen utaztatják a Kollek­tívát az említett tsz-látogatá- sokra. S ha a vállalásokat a tervnek megfelelően teljesítet­ték, a megtisztelő jelvényen és oklevélen kívül 150 forint jutalmat adnak a brigád minden tagjának. Támogatá­sukról így biztosították az asz- szonyokat, lányokat; »A terv­vel egyetértünk, annak meg­valósításához a brigádnak a szükséges politikai, gazdasági és pénzügyi segítséget megad­juk. Ezt aláírásunkkal iga­zoljuk.« * * * Ebédhez ülnek mind a ker­tészetiek. A brigádvezető köz­ben elvégzi a papírmunkát. Nézem őket, és nem látom je­lét a fáradtságnak. A falu más-más különböző részéből valók, más utcából. S most mennyire egyek. Ezt kellett érezniük akkor is, amikor vállalásaikat megtették. Hermész Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom