Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)

1967-07-06 / 158. szám

KÉRVÉNY HELYETT... Marcaliban — mint jeggyel nem rendelkező utast — le­adtak a reggeli vonatról. A jegyhiány oka: autóbusszal érkeztem a böhönyei vasút­állomásra többedmagammal, s hiába várakoztam a pénz­tár előtt, már nem tudtam jegyet váltani. Különben is a pénztáros megnyugtatott mondván, akinek van érvé­nyes autóbuszjegy-igazolása, az büntetés nélkül válthat jegyet a vonaton is. Hittem szavainak, s ráfi­zettem (vagy fizetek!), mert a kalauz nem hitt nekem. Azt követelte: mutassak olyan igazolást, amely tanú­sítja, hogy a busz késett, ak­kor nem kell büntetést fi­zetnem. Végül is magyaráz­kodásomra — hiába mutat­tam az aznap lyukasztott autóbuszjegyemet — csak arra volt hajlandó, hogy 10 forint pótdíjat számoljon fal. (Fizettethetett volna velem 20 forint büntetést.) Mivel en­nek a kifizetésére sem vol­tam hajlandó, mint jegy nél­küli utast adott le Marcali­ban. Ott a szimpatikus pénz­tárosnő.— bár érvelésemmel egyetértett — azt tanácsolta: kérvényezzem meg, talán az igazgatósán eltekint a pótdíj megfizetésétől. Kérvény helyett sok ezer átszálló — autóbuszutas ne­vében javasolom: változtas­sák meg ezt a bürokratikus rendeletet, s fogadják el iga­zolásnak az érvényes autó- buszjegyet olyan esetben, amikor az autóbusz érkezése és a vonat indulása között nincs meg az előírt 30 perc átszállási idő. Nemcsak az­ért, mert a MÁVAUT is a KPM gyermeke, hanem mert ezt követeli meg az éssze­rűség! Exzcl csökkenthetnék a bürokráciát, a kalauz mun­káját, s bosszankodástól mentenék meg az utasokat. Sz. L. SomogyiHéplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJ-A : Elkészült a szántécSrévi kompállomás Július 22—23 Négyéves munka után vég­re elkészült a szántódrévi kompállomás: az épületet ked­den adták át rendeltetésének. A modern vonalú állomás mintegy kétmillió forintos költséggel épült; tágas váró­terem, három pénztár és egy bisztró áll az utasok rendel­kezésére, a kompok személy­zete pedig kényelmes pihenő­szobákban várakozhat az in­dulásra. Az átadáson Horváth Imré­ŐRSÉGVÁLTÁS — Életem fontos szakaszá­nak tartom az eltelt hét esztendőt, igyekeztem meg­tenni, amit a közösség elvárt tőlem. Szép feladat volt egy csaknem száztagú KlSZ-szer- vezet életét irányítani, osz­tozni örömeiben és gondjai­ban. S hogy »-kiöregedtem-«? Annyira soahsem fogok, hogy ne számíthatnának továbbra is rám — mosolyodik el dr. Bérezi Antal, a kórház KISZ- szervezetének búcsúzó titká­ra. Nehezen indultak. Nem volt helyiségük, akadozott a szervezés, hiányzott az össze­fogó erő. Aztán mindenki feladatot kapott, lassan, de egyre határozottabban megta­nultak közösen előrelépni. A szervezet nővérekből, irodai dolgozókból, orvosokból áll. Az ő jogos igényüket elégí­tette ki a KISZ támogatásá­val beindított Másodorvosi Fórum. — Az elsők között alakult meg az országban ez az ér­dekvédelmi, tudományos mun­kát segítő szervezet. Célul tűztük ki a szakmai soviniz­mus kiirtását, a gyakran fel­bukkanó közösség iránti kö­zöny letörését. Neves előadó­kat hívtunk meg, vitát ren­deztünk az előadások anya­gából. Mint mindenkor, most is segített a pártszervezet: dr. Csorba Lajos párttitkár, dr. Tarján László igazgató-főor­vos, dr. Halka Sándor főor­vos és folytathatnám tovább a sort. Végül bebizonyosodott, hogy a fiatalok nemcsak szakmai képzettségüket gya­rapítják, hanem a politikai munkából is szívesen részt vállalnak. A KISZ eevre hatékonyab­ban kapcsolódott be a kórház életébe. A jutalmazandók ki­választásánál nem szülelett döntés a beleegyezéseik nél­kül. Többször előfordult, hogy iavaslat'ikra új ielölte- ket kellett a listára fölvenni. Hogy a KT>5Z tokintélve ígv megerősödött, abban nem ke­vés szerepe van dr. Bérezi Antalnak. — Csak úgy érezheti az em­ber magát egésznek, ha nem burkolózik csupán szakmai kérdésekbe, hanem figyelem­mel kíséri és segíti megolda­ni közössége problémáit. Ne­kem, mint fiatal orvosnak kiváló lehetőségem volt ezt az érdeklődésemet hasznosí­tani. Természetesen most, hogy át kell adnom a staféta­botot, nem szakadok el ed­digi feladataimtól. Pártpatró- nusa vagyok a KISZ-nek, szí­vesen veszem a megbízatáso­kat. Aki a stafétabotot átveszi: dr. Orbán Ilona. — Elődöm munkája köte­lez, igyekszem a nyomában maradni. Rengeteg elképzelé­sünk van, úgy érzem, előbb- utóbb valóra válnak. Társadalmi munkában a kórház területén helyiséget akarnak építeni, könyvtárat, klubot berendezni, ahol poli­tikai tanfolyamokat tarthat­nak, az esti iskolások vizs­gára készülhetnek. Jó alka­lom a pénzszerzéshez a kór­ház célgazdaságában dolgoz­ni, itt bérük ötven százalékát kézhez kapják. Számítanak rájuk a kórház rekonstruk­ciós munkálatainál is. — A fiatalok szívesen vesznek részt a művészeti csoport tevékenységében, hi­szen a program mindig érde­kes. Előadók jönnek a TIT- ből irodalmi estekre, műsor­ral készül az irodalmi szín- nad, kamarakórusunk, tánc­csoportunk van. Kirándulást terveztünk a Balatonra és '■'földre is. A búcsúzó és a jelenlegi titkár is említette, mennyire lényeges az egyetemről kike­rülő orvosok bevonása az if­júsági munkába. Fersze nem lényegtelen, hnw milyen volt az egyetemi KTSZ-élet. hiszen, ha ott kedvet kannak a kö­zösségért tenni, munkahelvü- kön is igénylik ezt. Különö­sen. ha ez a közösség, olyan, mint P kérházé . . Pintér Dezső vei, a Balatoni Hajózási Vál­lalat igazgatójával beszélget­tünk a kompállomásTÓl. — Ezerhétezáznyolcvannégy- ből származnak az első írá­sos bizonyítékok arról, hogy Szántód és Tihany közé kompjáratot kértek az akko­ri emberek. Noha ez a leg­ideálisabb átkelőhely a két part között, akkor a komp nem épült meg. Ezarnyolc- száznegyvenhat márciusában valaki azt javasolta, hogy in­duljon kompjárat a Bala­tonon, de hosszanti irányban. Hidvég és Akarattya között. Nem tudunk róla, hogy ez a merész ötlet megvalósult vol­na, viszont az biztos, hogy Szántód és Tihany között 1928-ban már rendszeresen közlekedett a Komp I. jelzésű járat, természetesen nem mo- forral, hanem evezőkkel haj­tották. Ezt a kis kompot szé­lesítettük meg kilenc évvel -zelött, hiszen a forgalom már nagyon indokolttá tette. A jelenleg közlekedő Komp II. hatvanegyben, a Komp III. pedig hatvannégyben állt munkába. Érdemes néhány forgalmi adatot is megemlí­teni. Ezerkilencszázharminc- ban kétezer-egyszáznegyven- négy személygépkocsit és hu­szonhatezer utas vitt át a Komp I. a két part között. Tavaly a két komp forgalma minden eddigi rekordot meg­döntött: kétszáztizenhárom­ezer gépkocsi és csaknem egy­millió utas kelt át a kompo­kon. Végeredményben ez a hatalmasra megnövekedett forgalom indokolta, hogy új forgalmi épületet készítsünk a révhez. Az új állomásépület im­pozáns látványt nyújt, főleg a Balaton felől, parabolikus építészeti megoldása megyénk­ben egyedülálló. S amiről mi is meggyőződtünk: már az át­adás napján nagyon sok bél­és külföldi turista kapta len­csevégre a déli part modern vonalú létesítményét. P. Gy Népláncosok dunántúli találkozója Földváron A néptáncosok hagyomá­/os somogyi találkozóját az .dén július 22—23-án rende­zik meg a balatonföldvári szabadtéri színpadon. A ren­dező szervek — a Somogy megyei Tanács, a Szakszerve- etek Megyei Tanácsa és a lalatoní öld vári Községi Ta­nács — erre a találkozóra öt Somogy megyei és öt főváro­si, illetve dunántúli csoportot hívtak meg. A részvevők: a csurgói, a buzsáki népi együttes, a ka­posvári Somogy Táncegyüt­tes, a BM-együttes és a sió­foki Balaton Együttes; a 3yőri Vagon- és Gépgyár együttese, a Csepel Tánc­együttes, a Fejér megyei Né­pi Együttes, a Dunaújvárosi 7it:r.ü együttese; a Dombó­vári Művelődési Ház tánc­csoportja mellett egy külföl­di együttes, a jugoszláviai Savez Omladine Hrvafcske együttes is bemutatkozik és több helyütt a megyében is "öllép ezekben a napokban. A program szerint július 22-én délután 6 órakor tart­ják meg a menettáncok ünne­pélyes fölvonulását. Ezután a SZOT-étterem előtt felvonják a megye kék-sárga színű zászlóját, s ünnepélyesen megnyitják a kétnapos ren­dezvényt. Az első nap műso­ra 20 órakor kezdődik meg a szabadtéri színpadon, majd este 11 órakor rendezik meg mintegy 450 részvevővel a néptáncosok bálját. Ezen mintegy négyszáz külföldi vendég részvételére számíta­nak. Másnap, július 23-án, va­sárnap délelőtt szakmai an- kéttal folytatódik a találkozó programja. Ezen A néptánc­mozgalom helyzete és idősze­rű kérdései címmel Vásárhe­lyi László, a Népművelési In­tézet osztályvezetője tart re­ferátumot. A szakmai ankét másik témaköre: a néptánc- csoportok zenekísérete. A ta­nácskozáson művészeti veze­tők, koreográfusok, tánc szakreferensek és Somogy megyéből a néptánc szakkör vezetők vesznek részt. A vasárnapi műsor ugyan­csak 20 órakor kezdődik. Harcban a burgonyabogár ellen Éjszaka is permeteznek Berzencén A berzenci Jobb Élet Ter­melőszövetkezet kétszáz hol­don termel burgonyát. Idejé­ben felfedezve a burgonyabo­garak megjelenését* mindhá­rom gépükkel megkezdték a védekezést A veszedelmes kártevő elleni küzdelem az utóbbi napokban szinte már elkeseredetté vált. Mert minden erőfeszítés hiába­valónak bizonyult. Huszics István szakmunkás és Nagy Viktor irá­nyításával a bárom traktoros, Dergecz Ferenc, Dergecz János és Jakab János szinte másnaponként permetezte végig a táblákat. A DL—40-es szertől maximális ada­gokat használtak. De a bogarak mintha megmakacsolták volna magukat. A berzenceiek szakta­nácsért folyamodtak, s azt a fel­világosítást kapták, hogy a hu­szonöt fok fölötti melegben a szer hatása Igen csökken. Ezért sikertelen igyekezetük. A berzenceieknek azonban nem mindegy, hogy megment- hetik-e burgonyájukat a kár­tevőktől. Ezért most egy utol­só lehetőséggel próbálkoznak. Vasárnaptól kezdve a három gép éjszaka dolgozik. Besze­reztek egy újat > r ' vegyszert is. Hogv milyen eredmény kíséri ezt az állha­tatos fáradozást, még nem lát­ják tisztán, az majd a napok­ban dől eL Túl a borharapókon N em lehet olk különösebb panaszra, a természet, az Idegenforgalmi Hivatal és a vendéglátóipar jó­voltából igazán kellemesen érezheti magát a kül­földi vendég a Balaton déli partján. Programjába vehed egy­napos yacht- vagy félnapos (pinceszerrel egybekötött) vitor­lás túrát, ezenkívül kőröshegyi szalonnasütés is kecsegteti minden héten egyszer. Sőt tervezzük már azt is, hegy egy jó kiadós vacsorával egybekötött naplemente-nézőbe is el- visszuk Bélatelepre a kíváncsi túristákat. Am be kell valla­nunk, hogy ha valami igazi, eredeti magyar különlegesség után érdeklődnek tőlünk, ugyancsak törhetjük a fejünket, hová is vigyük tájjellegű kuriózumot nézni a vendégeket. A betyárromantika emlékeit, a népművészet, a somogyi fa­ragás eredeti szépségét, a balatoni halászat eszközeit csakis a fcaíposvári múzeumban csodálhatja meg és Rippl-Rániait is csak a megyeszékhelyen láthat a turista. A Zichy-emlók- múzeum sajnos eléggé kiesik a tómenti útvonalakból, be kell hát érni azzal, ami van: egy-két kisebb kiállítóhely szerény anyagával, néhány alkalmi néptánc-rendezvénnyel vagy folklórműsorral. fgy azután, ha itt üdül, jól érezheti magát a külföldi, és kellemesen gondol vissz a magyar boa-okra, a tájra, a Bala­tonra. Pedig jóval többre is emlékezhetne, sokkal színesebb, tartalmasabb, maradandóbb programot is adhatnánk. Külö­nösen azoknak, akiknek a halászlén, a borharapókon túl va­lami másra is volna igényük. Akik szívesen megnéznék Hippi-Rónai képeit, ha nem lennének olyan messze; akiknek élményt jelentene a táj eredeti népművészeti, néprajzi anya­gának átfogó történeti bemutatása (a pár hetes »modem-« fa­ragások kiállítása helyett), ha legalább valamilyen elképze­lésünk lenne állandó balatoni kiállító pavilonra, teremre vagy helyiségre. Ilyen azonban nincs. És nincs egyetlen tájjellegű állan­dó falukiállításunk a déli parton, pedig lehetne. Legalább olyan, amilyet az őszre közösen elkészít a kanizsai és a ka­posvári múzeum — a csurgói járásban. S talán nem túlzás, ha arra gondolunk, hogy vannak adósságaink szellemi nép­rajzunk továbbfejlesztésében is. Két kitűnő műkedvelő népi együttesünk előadásában — hozzáértő feldolgozások kercté- ben — bizonyára a somogyi betyárvilág hagyományainak is sikere lenne. Jó lenne lassacskán pótolnunk pótolnivalóinkat. Jó len­ne megtalálnunk végre a ml saját somogyi idegenforgalmi nevezetességünket. Túl a borharapón, a magyar konyhán és a fónyódx naplementén. Félreértés ne essék: szükség van rá­juk, a maguk helyén, De ez nem minden ... V. E. Amerikai reklám Egy New York-i temet­kezési vállalat a követke­ző hirdetéssel igyekszik megnyerni a tv-nézők tetszését: Sajnos nem részletezhetjük, milyen kényelmet nyújtanak leg­újabb gyártmánvú kopor­sóink, mert akkor roha­mosan emelkednék az öngyilkosságok száma. HALLOTTUK A bíró a tanúhoz: — Nem tudott közbe­avatkozni, amikor látta, hogy mindketten felkap­ták a széket, és ütni kezdték egymást? — Kérem —i védekezik a tanú —, harmadik szék nem volt. * * * A papirruhák után Lon­donban megjelentek a papírból készült kalapok is. Egy kalap ára egy font sterling. Micsoda ötlet 1 Kőből készült névjegye­ket hoztak forgalomba a Német Szövetségi Köztár­saságban. Az újdonság előnye, hogv nem dobják a papírkosárba, hanem díszként vagy nehezék­ként használhatják. Hároméves sakkparti A világ leghosszabb sakkpartiját Szanimir Ivkov jugoszláviai föld­műves, egyébként az or­szág egyik legjobb levele­ző sakkozója játszotta. Ellenfele a szovjet Kas- kadanov volt. Játszmájuk három évig tartott és döntetlenül ért véget. Elvi döntés Emilia Hornberger &4 éves háziasszony egy ess- lingeni (NSZK) hateme­letes ház pincelakásában savanyú káposztát főzött. Amikor az ételszag szét­terjedt a lépcsőházban, az érzékeny orrú lakók és a háztulajdonos felhábo­rodtak, és beperelték az asszonyt. A bíróság ki­szállt a helyszínre, és megállapította, hogy a »németek nemzeti eledele nem büdös«. A szórakozott brit L. Hunter angol polgár igen szórakozott lehetett, amikor Bristolban leállí­totta a kocsiját és eltávo­zott. Mire visszaért, a ko­csi eltűnt, és csak később derült ki, hogy már vi­dáman úszott Brazília fe­lé. A szórakozott polgár ugyanis egy tengeri hajó rakodósorompóján par­kolt. * * * Súlyos szabálysértésért került Angliában bíróság elé egy kőművesinas: éjszakai keréknárútja al­kalmával autószerencsét­lenséget idézett elő. Véde­kezésként azt adta elő, hogy holdkóros, és nem tud semmiről. Somcgyi Néplap A2 MSZMP Somogy megye! Bizottsága és a Somogy megye! Tanács lapja. Főszerkesztő} WIRT1B LAJO% Szerkesztőség r Kaponlr. Latinka Sándor u. 2. Telefon: 11—510. 11—511 Kiadja a Somogy megyei Le*'!kiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 11—515 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapba 12 Ft. Index: 250K7. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom