Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)

1967-07-21 / 171. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1967. július TL Ötperces tanácskozás után elnapolták az ENSZ-közgyülés ülésszakát Az ENSZ-közgyűlés rend­kívüli és sürgős ülésszakának csütörtök délelőtti ülése ma­gyar idő szerint 17.10-kor megnyílt. A közgyűlés ülését ötper­ces tanácskozás után pénte­ken, magyar idő szerint 20 órára napolták el. Tly módon újabb 24 órát kaptak azok a küldöttségek, amelyek a két­harmados többség számára elfogadható határozati javas­lat kidolgozásán fáradoznak. A csütörtöki ötperces ülé­sen Pazsvak, a közgyűlés el­nöke tájékoztatta a küldötte ségeket arról, hogy a hétfő óta folyó tárgyalásokon nem 'sikerült kidolgozni a megfe­lelő határozat szövegét. Ez­után Finnország képviselője javasolta, hogy péntekig még tegyék lehetővé a tanács­kozás folytatását. Az izraeli kormány szerda este azonos szövegű levelet juttatott el az ENSZ közgyű­lésének elnökéhez és a Biz­tonsági Tanácshoz válaszul Gromiko szovjet külügymi­niszter levelére. Izrael a le­vélben elutasítja azt a szov­jet megállapítást, amely sze­rint Tel Aviv a Szuezi-csa- toma térségében folytatja agresszív katonai provokáció­ját. Razzia Plaiafieldhen Az amerikai képviselőház szerdán este 347 szavazattal 70 ellenében elfogadta azt a so­kat bírált törvényjavaslatot, amely szövetségi bűnténnyé nyilvánítja, ha valaki, más amerikai állam területére lép­ve, «-lázongásra uszít« — vagy más szóval: részt vesz olyan tüntetésben, amely nem a sa­ját államában zajlik le. A polgárjogi mozgalom ellen irányuló reakciós törvényja­vaslatot főként a déli demok- -aták és a republikánusok támogatták. A törvény szerint azokat, akiket a jövőben más állam területén polgárjogi tüntetésen kapnak, maximáli­san ötévi börtönnel és tízezer dolláros pénzbüntetéssel sújt­hatják. A törvényjavaslat most a szenátus elé kerül jó­váhagyásra. Plainfield New Jersey ál­lambeli városban, ahol az el­múlt napok alatt elkeseredett néger tüntetések folytak, Ri­chard Hughes kormányzó szerdán este monstre razziát rendelt el. A Reuter jelentése szerint 400 nemzeti gárdista ás rendőr körülfogta a néger negyedet, és házról házra jár­va kutatott fegyverek után. \zokat a félautomata kézi- fegyereket keresték, amelye­ket néger csoportok vasárnap éjjel vittek el a helybeli 'egyvergyárból. Harminchat puska közül mindössze kettőt találtak meg, de a razzia barbársága ismét rendkívül íeszült helyzetet teremtett a néger negyedben. Ojukwu meg akarja nyerni a háborút ROBBANÁS LAGOSBAN Ojukwu ezredes, a Biafrai Köztársaság — Nigéria külön vált keleti tartománya — vezetője az enugui rádióban nyilatkozott a katonai hely­zetről. Nyilatkozatában a töb­bi között kijelentette: »Cé­lunk megnyerni a háborút, leverni az ellenséget, és megsemmisíteni, ami csak marad a hitelét vesztett ni­gériai hadseregből.« Ojukwu elismerte, hogy a biafrai fegyveres erők kivo­nultak Ogoja városából, de hozzátette, határozottan el­lenőrzésük alatt tartják az De Gaulle az Odera-Neisse határ elismerésére ösztönzi Kiesingert Mint jól tájékozott bonni forrásokból most kiszivárgott, De Gaulle legutóbbi bonni látogatása alkalmával azt ta­nácsolta Kiesinger kancellár­nak, hogy az NSZK sürgősen ismerje el az Odera—Neissj; határt. De Gaulle kijelentet­te, hogy az Odera—Neisse határ elismerése jó hatást kel­tene Kelet-Európábán, és lényegesen megköny- nyítené az NSZK törek­TELEX Ilitek Brnóban befejeződött a nemzetközi gazdasági együtt­működés beink ja tanácsának ülése. Az ülésen Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország. Mongólia, a Német Demokratikus Köztár­saság, Románia és a Szov­jetunió küldöttsége, valamint a bank képviselői vettek részt. De Gaulle elnök csütörtö­kön a Colbert cirkáló fedél­zetén a franciák közigazgatá­sa alatt álló St. Pierre és Miquelon szigetére érkezett, ötnápos tengeri utazás után kilenc órát töltött a szigeten, majd folytatta útját Kanadá­ba. A Lengyel Népköztársaság lakossága ez év március 31- én 31 millió 869 ezer fő volt. Willy Brandt, a Német Szövetségi Köztársaság kül­ügyminisztere a Román Szo­cialista Köztársaság kormá­nyának meghívására 1967. augusztus elején hivatalos látogatásra Romániába érke­zik. Az amerikai atomerőbizott- ság bejelentette: jóváhagyta kis mennyiségű rádióizotóp orvosi kutatásra történő el­adását a Német Demokrati­kus Köztársaságnak. A francia légierő 31 éves pilótája Nord—100 típusú fel­derítő gépét szerdán angers-i családi háza fölé vezette, és szárnyait billegetve húzott el integető felesége és két gyer­meke fölött. A manőver nem sikerült: a gép, amelyben a pilótán kívül még két sze­mély tartózkodott, a család szeme láttára lezuhant. Uta­sai szörnyethaltak. véseit, hogy javítsa vi­szonyát a szocialista or­szágokkal. Kiesinger válaszában azt ma­gyarázta, hogy véleménye sze­rint egyoldalú nyugatnémet »engedmények« nem jelente­nének semmiféle előnyt. Az 5 meggyőződése szerint egy általános európai békerende­zés előtt egyoldalú német lé­péseket a másik fél nem ho­norálna. Mint a kancellár a CDU-képviselőknek mon­dotta, úgy érezte, hogy De Gaulle ezt az érvelést elfo­gadta. Ennek ellenére a CDTJ köreiben De Gaulle-nak ez a tanácsa nyugtalanságot keltett, különösen arra való te­kintettel, hogy De Gaulle ősszel Varsóba utazik. Már jó ideje ismeretes volt, hogy De Gaulle szük­ségesnek tartja az Odera— Neisse végleges határnak az elismerését, mind ez ideig azonban nem kívánta sem Adenauertól, sem Erhardtól, hogy ezt a lépést az NSZK megtegye. Most azonban — hangoztatják bonni körökben — nyilvánvalóan úgy véli, hogy az új nyugatnémet kor­mány, amely oly sokat be­szél új keleti politikájáról, erre a lépésre esetleg haj­landó lenne. (MTI) A birodalmi korszak zárófejezete Az angol polgári lapok to­vábbra is nosztalgikus hangu­latú vezércikkekben foglal­koznak a Wilson-kormány kedden közzétett »védelmi« fehér könyvével. »Egy csillogó korszak vége« című vezércikkében a Daily Mail csütörtökön ezeket írja: »Az előirányzott védelmi meg­takarítások ezúttal sokkal mélyebb jelentőségűek, mint pusztán a katonai kiadások csökkentése. Ez a döntés a római légiók hazahívásához hasonlítható. A királyi hadi­flotta hajói többé nem fognak hét tengeren cirkálni több kontinens támaszpontjairól ki­indulva, s a királyi légierő gépei sem fogják többé hét tenger és öt kontinens egét szántani. Ez a döntés nem­csak a brit impérium utolsó fejezte, hanem egyszersmind az európai imperializmus utolsó éveinek hírnöke. »A Daily Mail végül hangoztat­ja: »Nagy-Britannia ott fogja folytatni, ahol elkezdte — Európában, és ez még sürge­tőbb szükségszerűséggé teszi csatlakozását a Közös Piac­hoz«. Hasonló következtetésre jut a Times cikkírója is. (MTI) Az Amerikai Egyesült Ál­lamoknak — június elsején lezárt statisztikai adatok sze­rint — 198 938 000 lakosa volt, beleértve a külföldön állomásozó katonaságot. A szám 2 209 000-rel haladia meg a tavaly hasonló idő­szakban lezárt adatokat. azonos nevű tartományt. Kö­zölte, hogy a nigériai szö­vetségi csapatokat visszavon­ták Nsukka városából, ame­lyet most már teljes mérték­ben a biafrai hadsereg ellen­őriz. Elmondta, hogy a keleti tartomány különböző részei­ből 61 000 önkéntes ment Snuguba, de ez nem elegen­dő, 100 000 önkéntesre van szükség, hogy azok kisegít­sék a reguláris hadsereget ESnuguból, Biafra fővárosá­ból Lagosba érkezett európai utazók a két szemben álló fél hadijelentéseivel kapcsolatban elmondották, hogy azok hite­lessége kétségbe vonható, sze­rintük ugyanis-sehol nem fo­lyik semmiféle harc. Szerda este Lagos egvik elővárosában egy mozi előtt bomba robbant, majd hat­vanméteres lángok csaptak a magasba. A merénylet az utolsó előadás előtt történt, a mozi már majdnem meg­telt. A jelentések szerint ti­zenegy személy életét vesz­tette, harmincketten pedig megsebesültek. Az egyik se­besült elmondta, hogy a bombát egy üres tartály­autóban helyezték el, amely a mozi előtti forgalmas út­kereszteződésnél parkolt. A sűrűn lakott negvedben a »obbanás után megszakadt az áramszolgáltatás. A hrivszín- re érkezett rendőrség lezárta a körnvéket. Ez volt a harmadik bom­bamerénylet Lagosban rövid időn belül. (MTI) A volt saigoni nagykövet tájékoztató körútja Washingtoni diplomáciai körök közlése szerint Johnson elnök felkérte Taylor tábor­nokot, az Egyesült Államok volt saigoni nagykövetét, hogy egy küldöttség élén lá­togasson el a vietnami há­borúban az Egyesült Álla­mok oldalán részt vevő or­szágok fővárosaiba. Az uta­zás célja, hogy Taylor tábor­nok tájékoztassa a szövetsé­ges kormányokat McNamara legutóbbi vietnami látogatá­sának tapasztalatairól. Taylor valószínűleg e hét végén in­dul kőrútjára. W. Woods tengernagy, az észak-vietnami tengerpartok ellen irányuló amerikai bom­bázások egyik irányítója, washingtoni sajtóértekezletén kijelentette, hogy a VDK partmenti védelme megerősö­dött. Ennek következménye az, hogy a VDK partmenti tüzérsége megrongálta az amerikaiak .16 hajóját, meg­ölt két amerikai tengerészt és huszonkét másikat megsebe­sített. A dél-vietnami szabadság- harcosok csütörtökre ‘ virradó éjjel Phuoc Tuy tartomány­ban aknavetőkkel támadták a kormánycsapatok állásait. Észak-Vietnam fölött szer­dán légi harc folyt az ame­rikai légierő és a VDK va­dászgépei között. Saigoni amerikai közlés szerint a lé­gi harcban egyik fél sem vesztett gépet. Az amerikai haditengerészet bombázógópei szerdán olajraktárakat tá­madtak a Tonkini-öbölben. A Vietnamról kötött genfi megállapodás aláírásának 13. évfordulója alkalmából Belg- rádban,ülést tartott a vietna­jugoszláv koordinációs bizott­ság. Az ülés részvevői táviratot intéztek a Hanoiban székelő vietnami békebizottsághoz és a DNFF-hez. A távirat teljes támogatásáról biztosítja a vietnami népnek az ameri­kai imperialisták ellen vívott mi nép támogatására alakult l igazságos harcát. Heves tiltakozás Ausztriában Habsburg Ottó látogatása ellen Ausztriában országszerte heves tiltakozásokat váltott ki Habsburg Ottó legutóbbi dél-tlroli látogatása. Mint is­meretes, Habsburg Ottó az elmúlt napokban Bajoror­szágból Dél-Tirolba látoga­tott, ahol régi monarchista párti hívei zajos ünnepléssel fogadták. A bécsi sajtó szerint Ottó megszegte az osztrák kor­mánynak tett ígéretét, hogy tartózkodni fog mindenfajta politikai tevékenységtől. Az ország legkülönbözőbb ré­szeiből érkeznek tiltakozó le­velek a belügvminisztérium- hoz, követelve Habsburg Ot­tó látogatási engedélyének visszavonását. (MTI) A TITKOS KAPITULÁCIÓ III. Vörösgárdisták Liu Sao­• Vörösgárdisták szerdán éh- | ségsztrájkba kezdtek, amelyet — mint bejelentették — mindaddig folytatnak, amíg Lm Sao-csi elnököt nem tá- volítják el a pekingi kor­mánynegyedből. A CTK pekingi tudósítójá­nak jelentése szerint a kí­nai főváros Csüng Nan Hai kerületének (itt lakik Mao Ce-tung és több más vezető személyiség) nyugati kapuja előtt csütörtökön nagvsvűlés volt, amelynek részvevői meg­fogadták. hogy »kiebrudalják onnan Liu Sao-csit és végleg leszámolnak vele«. éhségsztrájkja esi ellen Itt a »kulturális forradalom« óta ez volt az első gyűlés, és ennek során olyan követelések hangzottak el, hogy Liu Sao-csit ad­ják ki a tömegeknek és a nép ítélkezhessen fe­lette. Teng Hsziao-ping, a Kínai Kommunista Párt főtitkára és más vezetők ellen is el­hangzottak támadások a gyű­lésen. A hírügynökségek megálla- oítják, hogy ez a naP""vűlés volt eddig a leghevesebb tüntetés Liu Sao-csi ellen. (MTI) Caserta, 12 óra 17 perc Dulles úgy állítja be köny­vében, mintha Wolff a saját szakállára vette volna fel a kapcsolatot vele. Ezzel szem­ben — mint a Za Rubezsom című szovjet külpolitikai he­tilapban olvashatjuk — a szovjet történeti kutatás azon a véleményen van, hogy Wolff Hitlernek és környeze­tének elgondolását követte, akik különbékét szerettek vol­na kötni az Egyesült Álla­mokkal és Angliával. A szov­jet lap természetesein nem tartja lehetetlennek, hogy eközben Wolff, látván a náci Németország elkerülhetetlen összeomlását, valamelyest túl­lépte eredeti felhatalmazását, és megpróbált jó pontokat szerezni magának az ameri­kai hírszerzőknél. I Utasítás a követségeknek Mindenesetre tény, hogy a hitleri Németország külügy­minisztériuma még 1945 elején utasította a semleges orszá­gokban működő diplomatáit: vegyék fel a kapcsolatot az amerikai és az angol diplo­máciai missziókkal, iparkod­janak kiaknázni a Hitler-el- lenes koalíció fő államai: a Szovjetunió. illetve az USA és Anglia közötti ellentéte­ket. A titkos kapituláció cí­mű könyvében Dulles éppen azt bizonyítja dokumentum- szerűen, hogy Washington és London a szovjet szövetséges háta mögött tárgyalásokat kezdett az ellenséggel. A kü- lönbéke-tárgyalások és az olaszországi kapitulációval Kapcsolatos hosszadalmas el­járások, amelyeket különben a nyugati német fronton ha­sonlóak követhettek volna, szabaddá tették volna a né­metek kezét Európa déli és nyugati felében. Ez pedig azt jelentette volna, hogy a né­metek fokozni tudják ellenál­lásukat a szovjet hadsereggel szemben — egy olyan pilla­natban, amikor a szovjet had­sereg már az Oderáinál, Ber­lin kapujánál volt. A Dulles mögött álló szovjetellenes kö­rök célja az volt, hogy meg­győzzék a hitleristákat: te­gyék lehetővé, hogy az angol —amerikai csapatok Német­országnak minél nagyobb da­rabját hódítsák meg. Márciusban, a Dulles által említett tájékoztatást köve­tően, a szovjet kormány meg­engedhetetlennek minősítette a háta mögötti alkudozást. Az ügyben a három nagyha­talom kormányfői több ízben is közvetlenül levelet váltot­tak — egészen április köze- oéig. Ilyen előzmények után érkezett el 1945. április 21-e. | „Wolff úton van...“ Ezen a szombati napon Dulles azzal tért vissza Bem­be, hogy itt már Wolff visz- szaérkezésének híre fogadja majd. Ehelvett egy távirat várta Washingtonból. A ve­csoportja utasította, hogy sza­kítson meg minden kapcsola­tot a német megbízottakkal. Az OSS zárja le az ügyet, és tájékoztassa a szovjet illeté­keseket Archer és Dean moszkvai szövetséges katonai képviselőkön keresztül. Dulles — mint írja — ép­pen a parancs végrehajtásá­nak módján töprengett, ami­kor Weibel telefonon közölte: Wolff, a szárnysegéde, vala­mint Wittinghof tábornok egyik magas rangú vezérkari tisztje úton vannak Svájcba, hogy aláírják a kapitulációt. Wolffék készek voltak hala­déktalanul Casertába utazni, hogy megállapodjanak az észak-olaszországi német csa­patok, mind a Wehrmacht, mind az SS kapitulációjáról. Javasolták Dullesnek, hogy a részletek tisztázása végett ha­ladéktalanul találkozzanak Luzernben. »Nekem pedig szigorú parancsom volt, hogy semmiféle kapcsolatot ne tartsok velük« — írja Dulles. Ezért rádióüzenetet küldött Alexander tábornoknak és washingtoni feletteseinek: új utasításokat kért. Alexander tábornok nyomban válaszolt. Azt táviratozta: a vezérkari 'őnökök egyesített csoportját az előző parancs felülvizsgá- ’atára kérte, »hogy legalább meggyőződhessünk róla, ko­molyak-e a németek szándé­kai és miiven a meghatalma­zásuk. Alexander tábornok azt remélte, hogy eközben si­kerül visszatairtanom Wolffot zérkari főnökök egyesített és társait, amíg Washington ból és Londonból megjön a végleges döntés« — emléke­zik vissza Dulles. | Három távirat A döntés pedig április 27- én reggel három, Dullesnek címzett, szigorúan titkos táv­iratban, megjött. A korábbi tilalmat feloldották. A vezér­kari főnökök egyesített cso­portja utasította Alexander tábornokot: készüljön föl a német meghatalmazottak fo­gadására Casertában, hogy aláírják a kapitulációt. A táviratok azonban azt is kö­tötték, hogy Svájcban semmi- iéle előzetes tanácskozásra nem kerülhet sor, és Casertá­ba meghívták a Szovjetunió katonai képviselőjét is. A né­met meghatalmazottakért még aznap megérkezik a repülő­gép ... A »titkos kapituláció« he­lyett immár — nyílt kapitu­lációra került sor: a nápolyi királyok hajdani casertai vá­rában, 1945. május 2-án déli 12 óra 17 perckor (greenwichi idő szerint). A Dulles-féle svájci titkos tárgyalások ugyan bonyodalmakat okoz­tak a szövetségesek viszonyá­ban, de ezek a bonyodalmak végül megfelelő nyomot hagy­tak, amit nemcsak az mutat, hogy a szovjet katonái képvi­selő jelen volt az olaszorszá­gi német haderő kapituláció­jánál. Az amerikai és angol csapatok parancsnoksága a nyugati fronton végül nem mént bele a különbéke-tár- gyalásokba, bármennyire is 'áradoztak ezen a németek — emlékeztet a Dulles memoá­rokhoz fűzött kommentárjá­ban a Za Rubezsom című >zovj»t külpolitikai hetilap. (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom