Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)
1967-07-20 / 170. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1967. július 2®. Rusk sajtóértekezlete Rusk amerikai külügyminiszter szerdán — március 28 óta először —- sajtóértekezletet tartott az amerikai külügyminisztériumban. Rusk, akit Washingtonban a »héják« táborába sorolnak, kijelentette, hogy az Egyesült Államok »megfelelő válaszlépés híján« nem szünteti be Észak-Vietnam bombázását, amely — mint mondotta — »súlyos megpróbáltatást jelent a VDK számára«. Rusk megismételte azt az amerikai propagandaszólamot, hogy a dél-vietnami szabadságharc »Észak kísérletét jelenti arra, hogy erőszakkal elfoglalja Dél-Vietna- mot«. Azt mondotta, hogy »amennyiben Észak-Vietnam nem hagy fel ezzel a szándékával« (vagyis a dél-vietnami nép nem szünteti be harcát), akkor Vietnamban »kemény napok várhatók«. A külügyminiszter azt jósolta — immár ki tudja, hányadszor —, hogy eljön a nap, amikor, úgymond »Hanoi elismeri, hogy nem tudja elérni céljait«, és akkor az Egyesült Államok órákon belül kész tárgyalásra. A közel-keleti helyzetről szólva Rusk »igen veszélyesnek és sajnálatosnak« minősítette azt, hogy a Szovjetunió fegyvereket szállít az arab országoknak. A Szuezi-csatorna kérdéséről szólva Rusk azt mondotta, hogy az Egyesült Államok a szabad hajózás híve az összgs nemzetközi vízi útvonalakon, beleértve a Szuezi- csatornát is. r Eletjel Theodorakisztól A Times szerdán először közöl írásos életjelt Mikisz Theodorakisztól, a világhírű görög zeneszerzőtől és politi- i hústól, aki a katonai puccs jóta Görögországban rejtőzik. Theodorakisz egy dalt szerzett az illegalitásban, amelynek a Szabadságdal címet adta. A kottát — a szerző kézSulyos repiiiőszerencs az Egyesült Államokban A Piedmont Airlines ameri- küldtek a katasztrófa színhekai légitársaság egy három- motoros sugárhajtású Boeing —727-es utasszállító gépe, fedélzetén ötfőnyi hajózó személyzettel és 73 utassal, szerdán az észak-karoliniai Hendersonville közelében a levegőben összeütközött egy kis magánrepülőgéppel. A kis gép lángolva lezuhant és a földön felrobbant. A hatalmas utasszállító gép az ösz- özeütközés után rövid ideig még folytatta útját, de azután hirtelen zuhanni kezdett, és egy magas hegy oldalának ütközve felrobbant. Azonnal mentőcsapatokat 'yére, de életben senkit sem találtak: a robbanás ereje akkora volt, hogy a gép roncsai messzire szétszóródtak, s az utasok a íelismerhetetlen- ••égig összár one: sl ód tak. Az amerikai hadügyminisz- . ári um szóvivője bejelentette, hogy McNaughton, az Egyesült Államok újonnan kinevetett haditengerészeti miniszere is az utasok között volt. \ Pentagon szóvivője szerint McNaughton miniszter feleségével és 11 éves kisfiával röviddel a katasztrófa bekövetkezése előtt szállt fel a gépre. (MTI) rásában és aláírásával — ényképmásolatban közli a fimes. Levelében ' Theodorakisz így ír: »A Hazafias Front mindenfelé tevékenyen szervezi a nép demokratikus ellenállását a diktatúra ellen. Bizonyosak lehettek abban, hogy a fasiszta zsarnokok nemsokára olyan váratlan csapást kapnak,. hogy még csak fel sem ocsúdhatnak tőle.« Theodorakisz Athénben harcol a katonai rezsim ellen, a görög ifjúság őt tekinti vezetőjének. (MTI) n Hold felé tart az Explorer—35 Az Egyesült Államoknak a Kennedy-fokon levő támaszpontjáról szerdán, magyar idő szerint 15.19 órakor egy háromlépcsős Delta rakéta segítségével 103 kilogramm súlyú űrlaboratóriumot lőttek fel a Hold irányába. Az Explorer—35 elnevezésű űrlaboratórium feladata a napszelek és a bolygók közötti mágneses terek, kiváltképpen pedig a Hold környékének vizsgálata. Ha a kísérlet sikerül, az Explorer—35 húrom nap alatt jut el a Hold közelébe, és ekkor — előreláthatólag szombat délelőtt — Földről továbbított rádiójellel működésbe hozzák az űrlaboratórium fékezőrakétáját. Ez biztosítja, hogy az Explorer—35 Földünk örök útitársának a boglyává váljék, és két-három éven keresztül clipszis alakú pályán a Hold körül keringjen, információkat továbbítva Földünkre azokról a sugárzásokról, amelyek veszélyt jelenthetnek a Hold meghódítására törő és a jövőben a világűr távolabbi térségeit felkeresni kívánó űrhajósok számára. (MTI) Kínai provokációk a szovjet-kínai határon Konsztantyin Szimonov cikke a Pravdában Konsztantyin Szimonov, a neves szovjet író a Pravda szerdai számában riportot közölt a szovjet Távol-Keletről. Mint írja, Habarovszk városából a kínai határnak arra a szakaszára utazott, ahol a közelmúltban »vörösgárdisták« próbáltak duhajkodni. Szimonov egyhónapos távol-keleti útja során látogatást tett a határőrök klubjában. Megmutatták neki azoknak a határőröknek a fényképét, akik különböző kitüntetéseket kaptak »bátorságukért és helytállásukért, amelyet ebben az évben, röviddel ezelőtt a Szovjet államhatárok sérthetetlenségének biztosítása közben tanúsítottak«. »Fegyveres összetűzésekre a szó szoros értelmében nem került sor, de valóban férfias helytállásra volt szükség« — írja Szimonov. A szemtanúk és részvevők elbeszélése nyomán Szimonov arról ír, hogy nemrégiben, amikor még az Usszuri-folyón állt a jég, a kínai »vörösgárdisták« napokon keresztül rendszeresen megpróbáltak átkelni a folyó túlsó partjára, megsérteni a Szovjetunió határait. Üvöltözve vonultak fel, és teherautókkal hajtottak rá az útjtikat álló határőrökre. Volt úpv, hoev néhány százan, néha viszont ezren is részt vettek a provokációban. Minden jel arra vall, hogy a zavargások részvevőit a környező kínai falvakból terelték a határra. A színjáték részvevői között voltak persze tudatlan, iskolázatlan, a propaganda által feltüzelt emberek is, akiknek azt sugalmazták, hogy fontos és hasznos vállalkozás részvevői. Akadtak olyanok is, akik tört oroszsággal osztályszolidaritásra hívták fel a szovjet határőröket, hogy azok ne hallgassanak »az amerikai imperializmus szolgálatába szegődött« tisztjeikre. A zajos és erőszakoskodó tömegben azonban nem volt nehéz észrevenni a szorgalmasan ide-oda cikázó, polgári ruhába öltözött katonákat, akik ezt az egész »érzelemkitörést« szervezték. Szimonov megjegyzi, hogy a fényképeken, amelyeket a határőrök készítettek, egyebek között jól láthatók ezek a szervezők is. A Szovjetunió távol-keleti határain semmi sem csap át, senki sem kel át — jegyzi meg az író. Itt a Távol-Keleten nyugodtan szembenéznek azzal a szovjetellenes duhajkodással, ami most a szomszédos Kínában folyik. Itt már régóta megszokták, hogy az úgynevezett »nehéz határszakasz« fogalma naponta újra meg újra megnyilvánul. gumimatracok Camping sátrak Camping asztal Camping szekrény 193,— Ft-tól 9C0,— Ft-tól 120,— Ft és 520,— Ft-lg 6800,— Ft-ig 185,— Ft 150,— Ft Kapható a Balaton melletti ajándékpavilonokban. J50$.5L-li Egy ideig ez a már megszokott érzés szinte teljesen elmosódott, most azonban újra megjelent. Nos, ez olyan realitás, amivel sajnos számolnunk kell. Ennyi az egész, semmi több — fejezi be írását Konsztantyin Szimonov. (MTI) Megkezdődött a Csombe-per A bíróság pénteken dönt a kiadatásról Az algériai legfelső bíróság előtt szerdán, magyar időszerűit tíz órakor megkezdődött a Csőmbe -per. A volt kongói miniszterelnököt erős biztonsági őrizet mellett az Algírtól ŰO kilorhéteirnyire fekvő El Harras-börtömből vezették elő. Az elnöklő Üld Audia bíró néhány perccel a tárgyalás megnyitása után bejelentette, hogy tekintettel »a gyűlölet és bosszú által befolyásolt légkörre« — ami Csőmbe életét 'enyegeti, a tárgyalás zárt jtók mögött folytatódik. A határozat ellen Abdellah algé— •iái ügyvéd, Csőmbe megbí- •ott jogtanácsosa tiltakozást jelenteit be. A bíróság szerdai ülésén háromórás tárgyalás után ágy határozott, hogy Csőmbe Kongónak való kiadatásáról pénteken, a bíróság nyilvános ülésén jelenti be döntését. Az UPI hírügynökség algériai tudósítója szerint a bíróságra lényegében annak eldöntése vár, hogy a kinshasai Kongó politikai, vagy közönséges bűncselekmények vádjával kérte-e Csőmbe kiadatását. Az algériai törvénykönyv ■ugyanis csak kezbűntényes vádlottak külföldi kiadását teszi lehetővé. Csőmbe védelmére René Floriot neves párizsi ügyvédet szerződtették, aki hétfő óta Algírban tartózkodik, de miután Florit nem tagja az algériai ügyvédi kamarának, a tárgyaláson nem jelenhet meg, ezért algériai kollégája, dr. Ben Abdellah ügyvéd képviseli. A legfelső bírósági tárgyalás valószínűleg az eddigieknél jobban tisztázni fogja Esőmbe elrablásának körülményeit. Két spanyol rendőrre volt bízva Csőmbe őrizete — ezeket már fölmentették a gép elrablásának gyanúja alól. A repülőgép két angol pilótája is hamarosan kiszabadul. Rajtuk kívül három belga és egy francia állampolgár tartózkodott a gépen. Valószínűleg a francia: egy büntetett előéletű, Bodenan nevű férfi kényszerítette jutalom reményében géppisztollyal a pilótákat az útirány megváltoztatására. Garrison ellentámadása Garrison New Orleans-i ügyész vádiratot adott ki a helyi televízió egyik munkatársa: Richard Townlay, valamint az NBC New York-i televíziós társaság William Sheridan nevű riportere ellen. Külön-külön mindegyikük részt vett olyan műsorok ösz- szeállításában, amelyek rontották a Kennedy-merénylet összefüggései után nyomozó Garrison vizsgálatának hite- l (MTI) lét. Garrison azért vádolta meg őket, mert állítólag mindketten meg akarták vesztegetni legfontosabb tanúját: Perry Russót, hogy műsorukban valljon Garrison ellen. A New Orleans-i bíróság a két riporter ellen indított keresetet kedden kezdte tárgyalói. Townley 7500 dollár, Sheridan 5000 dollár óvadék llenében maradt szabadlábon. A Maggiore tó párt án Dulles és Wolff március 8-i találkozását követően az SS tábornok alighogy átlépte az olasz határt, amikor a vámhivatal épületében egy Milánóból jött SS tiszt átnyújtotta neki Kaltenbrunner levelét, amelyben sürgősen Innsbruckba hívatta Wolfíot. Miközben ugyanis Wolff távol volt, Kaltenbrunner kereste és azt a választ kapta, hogy az SS tábornok Svájcban van. Ez gyanús volt __ W olff késő éjszaka azt az üzenetet küldte Kalterbrun- nemek, hogy halaszthatatlan ügyei miatt nem tud utazni. Nyilván letartóztatástól tartott — írja Dulles. I Egy váratlan fordulat Nagyjából ezzel egy időben még egy váratlan fordulat történt. Kesselringet visszahívták Olaszországból és helyére Wittinghof vezérezredest nevezték ki. Mint Dulles írja, ekkor érkezett meg az a két tiszt, akit Alexander tábornok küldött Castertából a tárgyalásokra. Az egyik Lemitter tábornok volt, aki abban az időben Alexander tábornok törzsének helyettes főnöke volt, a másik egy brit vezérőrnagy, a hírszerzés főnöke. Dulles március 14-én a francia—svájci határon találkozott velük és informálta őket a fejleményekről. A tisztek szintén értesüléseket hoztak a tarsolyukban — és ezekről az értesülésekről Dulles azt írja, hogy »vegyes érzelmekkel« töltötték el. A Volff tábornokkal való találkozásáról készült jelentést ugyanis a vezérkari főnökök bizottságán keresztül elküldték Moszkvába, és az ottani katonai missziók révén eljuttatták a szovjet kormányhoz. les olyan közlést kapott, hogy Wolff tábornok március 19- én érkezik a svájci határra. A találkozó színhelyéül a Maggiore tó partján fekvő Asconát jelölték ki. Ezúttal Wolff Dollmann nélkül érkezett: az ezredest azért hagyta hátra, hogy ha időközben Himmlertöl vagy Kalten- brunnertől az akciót befolyásoló távirat jönne, nyomban továbbítani tudja. I Lemnitzer garanciái A találkozó színhelyéül egy hegyoldalban fekvő villa szolgált. A szövetséges hadvezetés tábornokai március 19-én reggel érkeztek. Wolff és kísérete akkor már Asconában volt. Dulles és Gasvernitz előzetes megbeszélést folytatott Wolf fékkai, majd Dulles bemutatta a németeknek »katonai tanácsadóit« — valójár ban Lemnitzer tábornokot és a brit hírszerző főnököt. Ezúttal a kapituláció technikai részleteiről volt szó. Ha a németek el tudnak menni Svájcba, innen el tudják szállítani őket Dél-Olaszországba, a szövetséges haderők parancsnokságához. Wolff azt mondta, hogy két német meghatalmazott kell: egy a Wehrmachttól és egy az SS-től. Lemnitzer hangsúlyozta, hogy a meghatalmazottak Svájcba lépésének pillanatától a szövetségesek garantálják, hogy a németeket titokban és biztonságban szállítják el a szövetséges parancsnokságira, illetve onnan vissza. Tíz nappal később, március 3Ó-án Zimmer átlépte a svájci határt és közölte, hogy Wolff találkozott Kesselringfíárrma jnajwal kásóhfa Dúl- inul, slci túiwMTana »ía^nAJá. aát és felhatalmazta, hogy ezt közölje Wittinghoffal is. Wolff azonban nemcsak Kesselringgel találkozott, hanem — Himmlerrel és Hitlerrel is. | Jelentés Hitlernek Wolff és Himmel találkozójára Berlinből száz kilométernyire északira, egy klinikán került sor, amelynek Hitler egyik személyes orvosa volt az igazgatója. Himmler — Dulles szerint — arra készült, hogy árulással vádolja meg Wolf főt, aki erre felmutatott egy levelet. A feladó az olaszországi német nagykövet volt, a címzett pedig Hitler. A nagykövet levelében olyan utalás is szerepel, hogy a szövetségesekkel fölvett érintkezés célja az, amit Hitler is el akart érni: a szövetségesek olaszországi előnyomulásának valamelyes visszafogása. Wolff kérte, hogy Himmler és Kaltenbrunner kísérje el Hitlerhez: az ő jelenlétében kívánt Berlinben beszámolni az akciójáról. Hitler maga áz akciót ugyan alapos hatásköri túllépésnek minősítette, de nem vádolta meg Wolffot azzal, hogy a háta mögött cselekszik. A kihallgatás vége felé kijelentette, hogy Wolff- nak legalább hat-nyolc hétig ki kell tartania, mert addig ő, Hitler is tartani tudja magát Berlinben. Ezalatt pedig a szövetségesek között amúgy is kirobban a konfliktus, amire Hitler komolyan számított. — Térjen vissza Olaszországba, tartsa a kapcsolatot az amerikaiakkal, de igyekezzék jobb feltételeket kicsikarni — bocsátotta útjára Wolffot Hitler... (Folytatjuk.) Filmezze élményeit! II nyár elmúlik — Az élmény megmarad! álveU az OFOIÉRI szakiizleliea! (5047)
