Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)

1967-07-20 / 170. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1967. július 2®. Rusk sajtóértekezlete Rusk amerikai külügymi­niszter szerdán — március 28 óta először —- sajtóérte­kezletet tartott az amerikai külügyminisztériumban. Rusk, akit Washingtonban a »héják« táborába sorolnak, kijelentette, hogy az Egye­sült Államok »megfelelő vá­laszlépés híján« nem szünte­ti be Észak-Vietnam bombá­zását, amely — mint mon­dotta — »súlyos megpróbál­tatást jelent a VDK számá­ra«. Rusk megismételte azt az amerikai propagandaszóla­mot, hogy a dél-vietnami szabadságharc »Észak kísér­letét jelenti arra, hogy erő­szakkal elfoglalja Dél-Vietna- mot«. Azt mondotta, hogy »amennyiben Észak-Vietnam nem hagy fel ezzel a szán­dékával« (vagyis a dél-viet­nami nép nem szünteti be harcát), akkor Vietnamban »kemény napok várhatók«. A külügyminiszter azt jósolta — immár ki tudja, hányad­szor —, hogy eljön a nap, amikor, úgymond »Hanoi el­ismeri, hogy nem tudja el­érni céljait«, és akkor az Egyesült Államok órákon be­lül kész tárgyalásra. A közel-keleti helyzetről szólva Rusk »igen veszélyes­nek és sajnálatosnak« minő­sítette azt, hogy a Szovjet­unió fegyvereket szállít az arab országoknak. A Szuezi-csatorna kérdésé­ről szólva Rusk azt mondot­ta, hogy az Egyesült Államok a szabad hajózás híve az összgs nemzetközi vízi útvo­nalakon, beleértve a Szuezi- csatornát is. r Eletjel Theodorakisztól A Times szerdán először közöl írásos életjelt Mikisz Theodorakisztól, a világhírű görög zeneszerzőtől és politi- i hústól, aki a katonai puccs jóta Görögországban rejtőzik. Theodorakisz egy dalt szer­zett az illegalitásban, amely­nek a Szabadságdal címet ad­ta. A kottát — a szerző kéz­Sulyos repiiiőszerencs az Egyesült Államokban A Piedmont Airlines ameri- küldtek a katasztrófa színhe­kai légitársaság egy három- motoros sugárhajtású Boeing —727-es utasszállító gépe, fe­délzetén ötfőnyi hajózó sze­mélyzettel és 73 utassal, szer­dán az észak-karoliniai Hen­dersonville közelében a leve­gőben összeütközött egy kis magánrepülőgéppel. A kis gép lángolva lezuhant és a földön felrobbant. A hatal­mas utasszállító gép az ösz- özeütközés után rövid ideig még folytatta útját, de azután hirtelen zuhanni kezdett, és egy magas hegy oldalának üt­közve felrobbant. Azonnal mentőcsapatokat 'yére, de életben senkit sem találtak: a robbanás ereje akkora volt, hogy a gép ron­csai messzire szétszóródtak, s az utasok a íelismerhetetlen- ••égig összár one: sl ód tak. Az amerikai hadügyminisz- . ári um szóvivője bejelentette, hogy McNaughton, az Egye­sült Államok újonnan kineve­tett haditengerészeti minisz­ere is az utasok között volt. \ Pentagon szóvivője szerint McNaughton miniszter felesé­gével és 11 éves kisfiával rö­viddel a katasztrófa bekövet­kezése előtt szállt fel a gépre. (MTI) rásában és aláírásával — ényképmásolatban közli a fimes. Levelében ' Theodora­kisz így ír: »A Hazafias Front mindenfelé tevékenyen szer­vezi a nép demokratikus el­lenállását a diktatúra ellen. Bizonyosak lehettek abban, hogy a fasiszta zsarnokok nemsokára olyan váratlan csapást kapnak,. hogy még csak fel sem ocsúdhatnak tő­le.« Theodorakisz Athénben har­col a katonai rezsim ellen, a görög ifjúság őt tekinti ve­zetőjének. (MTI) n Hold felé tart az Explorer—35 Az Egyesült Államoknak a Kennedy-fokon levő támasz­pontjáról szerdán, magyar idő szerint 15.19 órakor egy háromlépcsős Delta rakéta segítségével 103 kilogramm súlyú űrlaboratóriumot lőt­tek fel a Hold irányába. Az Explorer—35 elnevezésű űr­laboratórium feladata a nap­szelek és a bolygók közötti mágneses terek, kiváltképpen pedig a Hold környékének vizsgálata. Ha a kísérlet sikerül, az Explorer—35 húrom nap alatt jut el a Hold közelébe, és ekkor — előreláthatólag szombat délelőtt — Földről továbbított rádiójellel műkö­désbe hozzák az űrlaborató­rium fékezőrakétáját. Ez biz­tosítja, hogy az Explorer—35 Földünk örök útitársának a boglyává váljék, és két-három éven keresztül clipszis alakú pályán a Hold körül kering­jen, információkat továbbítva Földünkre azokról a sugár­zásokról, amelyek veszélyt jelenthetnek a Hold meghódí­tására törő és a jövőben a világűr távolabbi térségeit felkeresni kívánó űrhajósok számára. (MTI) Kínai provokációk a szovjet-kínai határon Konsztantyin Szimonov cikke a Pravdában Konsztantyin Szimonov, a neves szovjet író a Pravda szerdai számában riportot kö­zölt a szovjet Távol-Keletről. Mint írja, Habarovszk váro­sából a kínai határnak arra a szakaszára utazott, ahol a közelmúltban »vörösgárdis­ták« próbáltak duhajkodni. Szimonov egyhónapos tá­vol-keleti útja során látoga­tást tett a határőrök klubjá­ban. Megmutatták neki azok­nak a határőröknek a fény­képét, akik különböző kitün­tetéseket kaptak »bátorságu­kért és helytállásukért, ame­lyet ebben az évben, rövid­del ezelőtt a Szovjet állam­határok sérthetetlenségének biztosítása közben tanúsítot­tak«. »Fegyveres összetűzésekre a szó szoros értelmében nem került sor, de való­ban férfias helytállásra volt szükség« — írja Szimonov. A szemta­núk és részvevők elbeszélése nyomán Szimonov arról ír, hogy nemrégiben, amikor még az Usszuri-folyón állt a jég, a kínai »vörösgárdisták« napokon keresztül rendszere­sen megpróbáltak átkelni a folyó túlsó partjára, megsér­teni a Szovjetunió határait. Üvöltözve vonultak fel, és teherautókkal hajtottak rá az útjtikat álló határőrökre. Volt úpv, hoev néhány szá­zan, néha viszont ezren is részt vettek a provokációban. Minden jel arra vall, hogy a zavargások részvevőit a környező kínai falvak­ból terelték a határra. A színjáték részvevői között voltak persze tudatlan, isko­lázatlan, a propaganda által feltüzelt emberek is, akik­nek azt sugalmazták, hogy fontos és hasznos vállalkozás részvevői. Akadtak olyanok is, akik tört oroszsággal osz­tályszolidaritásra hívták fel a szovjet határőröket, hogy azok ne hallgassanak »az amerikai imperializmus szol­gálatába szegődött« tisztjeik­re. A zajos és erőszakoskodó tömegben azonban nem volt nehéz észrevenni a szorgal­masan ide-oda cikázó, polgá­ri ruhába öltözött katonákat, akik ezt az egész »érzelem­kitörést« szervezték. Szimo­nov megjegyzi, hogy a fény­képeken, amelyeket a határ­őrök készítettek, egyebek kö­zött jól láthatók ezek a szer­vezők is. A Szovjetunió távol-kele­ti határain semmi sem csap át, senki sem kel át — jegyzi meg az író. Itt a Távol-Keleten nyugodtan szembenéznek azzal a szov­jetellenes duhajkodással, ami most a szomszédos Kínában folyik. Itt már régóta meg­szokták, hogy az úgynevezett »nehéz határszakasz« fogal­ma naponta újra meg újra megnyilvánul. gumimatracok Camping sátrak Camping asztal Camping szekrény 193,— Ft-tól 9C0,— Ft-tól 120,— Ft és 520,— Ft-lg 6800,— Ft-ig 185,— Ft 150,— Ft Kapható a Balaton melletti ajándékpavilonokban. J50$.5L-li Egy ideig ez a már meg­szokott érzés szinte teljesen elmosódott, most azonban új­ra megjelent. Nos, ez olyan realitás, amivel sajnos szá­molnunk kell. Ennyi az egész, semmi több — fejezi be írá­sát Konsztantyin Szimonov. (MTI) Megkezdődött a Csombe-per A bíróság pénteken dönt a kiadatásról Az algériai legfelső bíróság előtt szerdán, magyar idősze­rűit tíz órakor megkezdődött a Csőmbe -per. A volt kongói miniszterelnököt erős bizton­sági őrizet mellett az Algírtól ŰO kilorhéteirnyire fekvő El Harras-börtömből vezették elő. Az elnöklő Üld Audia bíró néhány perccel a tárgyalás megnyitása után bejelentette, hogy tekintettel »a gyűlölet és bosszú által befolyásolt lég­körre« — ami Csőmbe életét 'enyegeti, a tárgyalás zárt jtók mögött folytatódik. A határozat ellen Abdellah algé— •iái ügyvéd, Csőmbe megbí- •ott jogtanácsosa tiltakozást jelenteit be. A bíróság szerdai ülésén háromórás tárgyalás után ágy határozott, hogy Csőmbe Kongónak való kiadatásáról pénteken, a bíróság nyilvános ülésén jelenti be döntését. Az UPI hírügynökség algé­riai tudósítója szerint a bíró­ságra lényegében annak el­döntése vár, hogy a kinshasai Kongó politikai, vagy közön­séges bűncselekmények vád­jával kérte-e Csőmbe kiadatá­sát. Az algériai törvénykönyv ■ugyanis csak kezbűntényes vádlottak külföldi kiadását te­szi lehetővé. Csőmbe védelmére René Floriot neves párizsi ügyvé­det szerződtették, aki hétfő óta Algírban tartózkodik, de miután Florit nem tagja az algériai ügyvédi kamará­nak, a tárgyaláson nem jelen­het meg, ezért algériai kollé­gája, dr. Ben Abdellah ügy­véd képviseli. A legfelső bírósági tárgya­lás valószínűleg az eddigiek­nél jobban tisztázni fogja Esőmbe elrablásának körül­ményeit. Két spanyol rendőr­re volt bízva Csőmbe őrizete — ezeket már fölmentették a gép elrablásának gyanúja alól. A repülőgép két angol pilótája is hamarosan kisza­badul. Rajtuk kívül három belga és egy francia állam­polgár tartózkodott a gépen. Valószínűleg a francia: egy büntetett előéletű, Bodenan nevű férfi kényszerítette ju­talom reményében géppisz­tollyal a pilótákat az útirány megváltoztatására. Garrison ellentámadása Garrison New Orleans-i ügyész vádiratot adott ki a helyi televízió egyik munka­társa: Richard Townlay, va­lamint az NBC New York-i televíziós társaság William Sheridan nevű riportere el­len. Külön-külön mindegyikük részt vett olyan műsorok ösz- szeállításában, amelyek ron­tották a Kennedy-merénylet összefüggései után nyomozó Garrison vizsgálatának hite- l (MTI) lét. Garrison azért vádolta meg őket, mert állítólag mindketten meg akarták vesz­tegetni legfontosabb tanúját: Perry Russót, hogy műsoruk­ban valljon Garrison ellen. A New Orleans-i bíróság a két riporter ellen indított ke­resetet kedden kezdte tárgyal­ói. Townley 7500 dollár, Sheridan 5000 dollár óvadék llenében maradt szabadlábon. A Maggiore tó párt án Dulles és Wolff március 8-i találkozását követően az SS tábornok alighogy átlépte az olasz határt, amikor a vám­hivatal épületében egy Milá­nóból jött SS tiszt átnyújtot­ta neki Kaltenbrunner levelét, amelyben sürgősen Innsbruck­ba hívatta Wolfíot. Miközben ugyanis Wolff távol volt, Kaltenbrunner kereste és azt a választ kapta, hogy az SS tábornok Svájcban van. Ez gyanús volt __ W olff késő éjszaka azt az üzenetet küldte Kalterbrun- nemek, hogy halaszthatatlan ügyei miatt nem tud utazni. Nyilván letartóztatástól tar­tott — írja Dulles. I Egy váratlan fordulat Nagyjából ezzel egy időben még egy váratlan fordulat történt. Kesselringet vissza­hívták Olaszországból és he­lyére Wittinghof vezérezre­dest nevezték ki. Mint Dulles írja, ekkor érkezett meg az a két tiszt, akit Alexander tá­bornok küldött Castertából a tárgyalásokra. Az egyik Lem­itter tábornok volt, aki ab­ban az időben Alexander tá­bornok törzsének helyettes főnöke volt, a másik egy brit vezérőrnagy, a hírszerzés fő­nöke. Dulles március 14-én a francia—svájci határon ta­lálkozott velük és informálta őket a fejleményekről. A tisz­tek szintén értesüléseket hoztak a tarsolyukban — és ezekről az értesülésekről Dulles azt írja, hogy »vegyes érzelmekkel« töltötték el. A Volff tábornokkal való ta­lálkozásáról készült jelentést ugyanis a vezérkari főnökök bizottságán keresztül elküld­ték Moszkvába, és az ottani katonai missziók révén eljut­tatták a szovjet kormányhoz. les olyan közlést kapott, hogy Wolff tábornok március 19- én érkezik a svájci határra. A találkozó színhelyéül a Maggiore tó partján fekvő Asconát jelölték ki. Ezúttal Wolff Dollmann nélkül érke­zett: az ezredest azért hagy­ta hátra, hogy ha időközben Himmlertöl vagy Kalten- brunnertől az akciót befolyá­soló távirat jönne, nyomban továbbítani tudja. I Lemnitzer garanciái A találkozó színhelyéül egy hegyoldalban fekvő villa szol­gált. A szövetséges hadveze­tés tábornokai március 19-én reggel érkeztek. Wolff és kí­sérete akkor már Asconában volt. Dulles és Gasvernitz elő­zetes megbeszélést folytatott Wolf fékkai, majd Dulles be­mutatta a németeknek »ka­tonai tanácsadóit« — valójár ban Lemnitzer tábornokot és a brit hírszerző főnököt. Ez­úttal a kapituláció technikai részleteiről volt szó. Ha a né­metek el tudnak menni Svájcba, innen el tudják szállítani őket Dél-Olaszor­szágba, a szövetséges had­erők parancsnokságához. Wolff azt mondta, hogy két német meghatalmazott kell: egy a Wehrmachttól és egy az SS-től. Lemnitzer hangsú­lyozta, hogy a meghatalma­zottak Svájcba lépésének pil­lanatától a szövetségesek ga­rantálják, hogy a németeket titokban és biztonságban szállítják el a szövetséges pa­rancsnokságira, illetve onnan vissza. Tíz nappal később, március 3Ó-án Zimmer átlépte a sváj­ci határt és közölte, hogy Wolff találkozott Kesselring­fíárrma jnajwal kásóhfa Dúl- inul, slci túiwMTana »ía^nAJá. aát és felhatalmazta, hogy ezt közölje Wittinghoffal is. Wolff azonban nemcsak Kesselringgel találkozott, ha­nem — Himmlerrel és Hit­lerrel is. | Jelentés Hitlernek Wolff és Himmel találkozó­jára Berlinből száz kilomé­ternyire északira, egy klini­kán került sor, amelynek Hitler egyik személyes orvosa volt az igazgatója. Himmler — Dulles szerint — arra ké­szült, hogy árulással vádolja meg Wolf főt, aki erre felmu­tatott egy levelet. A feladó az olaszországi német nagykövet volt, a címzett pedig Hitler. A nagykövet levelében olyan utalás is szerepel, hogy a szövetségesekkel fölvett érint­kezés célja az, amit Hitler is el akart érni: a szövetsége­sek olaszországi előnyomulá­sának valamelyes visszafo­gása. Wolff kérte, hogy Himmler és Kaltenbrunner kísérje el Hitlerhez: az ő jelenlétében kívánt Berlinben beszámolni az akciójáról. Hitler maga áz akciót ugyan alapos hatáskö­ri túllépésnek minősítette, de nem vádolta meg Wolffot az­zal, hogy a háta mögött cse­lekszik. A kihallgatás vége felé kijelentette, hogy Wolff- nak legalább hat-nyolc hétig ki kell tartania, mert addig ő, Hitler is tartani tudja ma­gát Berlinben. Ezalatt pedig a szövetségesek között amúgy is kirobban a konfliktus, amire Hitler komolyan szá­mított. — Térjen vissza Olaszor­szágba, tartsa a kapcsolatot az amerikaiakkal, de igye­kezzék jobb feltételeket ki­csikarni — bocsátotta útjára Wolffot Hitler... (Folytatjuk.) Filmezze élményeit! II nyár elmúlik — Az élmény megmarad! álveU az OFOIÉRI szakiizleliea! (5047)

Next

/
Oldalképek
Tartalom