Somogyi Néplap, 1967. június (24. évfolyam, 128-153. szám)

1967-06-11 / 137. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1967. júnhis M. JZúnij az ts éhen Az eső zuhogott. A lány nekidőlt a hirdetőoszlopnak, hogy ne érjék a ferdén zú­duló cseppek. — Mi az... már nem bá­mulod úgy?... — kérdezte ez amatőr pszichológus. A lány összevonta szem­öldökét és a barna orkános férfi után pillantott. — Szeptember van ... ak­kor május volt — suttogta. * * • Nos, igen ... akkor május volt. A nyitott ablakon át a virágzó vén hársak illata szökött a harmadik emeleti szobába. Néhány apró bogár semmire — morogta —, maf­la a lány, mafla az ifjú! És akcióba lépett. Elcsípte az ifjút. A barna orkános megtorpant, hátrált... bosz- szúsan pislogott — Pardon — gondolta. A lány nem tudott alud­ni... ábrándozott, dúdolga- tott és verset írt a május­ról ... az első szerelemről. Másnap a lány észrevette, hogy valami összezavarta a nyitány oly kedves ritmusát. A segítőkész összedörzsölte kezét: — Fel a fejjel! Én ehhez jobban értek! — A vízbe pottyant em­ber megfullad, ha eszeveszet­ten ficánkol! — érvelt dor­gáló hangon a pszichológus. Oda a hársak alá nem ment többé ... máshol is voltak hársfák. Csak a sze­mét kellett behúnyni. • * • Az eső zuhogott. A barna orkános eltűnt az utca for­gatagában. — Nincs többé... s én kacagva emlékezem! — sut­togta a lány. — Na-na! Szerelmes vagy — szólt a pszichológus. A lány futni kezdett. Kis (Szekeres Emil rajza) meg egy méh betéved* a ki- — Sátán... sátán! — so- patakocskák hömpölyögtek a hajtott ablakszrányak közé és kogott a lány. fekete aszfalton, s csurogtak keserves zümmögéssel röp- — Ez a hála... te liba? muzsikálva a lefolyókba. A ködött. A lány odasietett és — frottyant fel a segítőkész, lány elővette táskájából a óvatosan kiterelte a vergő- * * * szerelmes verset, amit utol­dőket a szabadba. Ahogy szaporodtak a so- jára írt. Gombóccá gyűrte és A pszichológus azonnal ele- rok a papíron, egyre mélyül- beledobta a vízbe, mezte és étrékelte a csele- tek a ráncok a pszichológus — Szerelmos vagy! — szólt kedetet. homlokán. A levél elment. — Pszichikai felhangolt- — Őrültség! — ordította a ság, vulkánszerű jóságkitöré- pszichológus, gsek... szerelem! — Másképp kellett volna... * Azután a lány kiment a — szipogott a lány. teraszra és hosszasan nézte Elment a második a hársak alatti keskeny alag- is. utat. A barna orkános sietős — őrültség! őrültség! léptekkel átvonult az udva- tombolt a pszichológus, ron és bement a szemben ál- — Mit kell csinálni? ló épületbe. A lány arcán szipogott újra a lány. pír lobbant. Szapora mozdu- — Felejteni! — Soha! latokkal simítgatta köpenye zsebét, ami egy cseppet sem volt gyűrött. — Színészi képességek a legszükségesebb minimum alatt — egészítette ki ^diag­nózisát-« a pszichológus. A lány lement a hársak alá. Jó ideig töprengve né­zegette a pászit között ágas­kodó apró virágú vadszáz­szorszépeket, majd bemerész­kedett a pázsitra. Letépett néhányat a virágokból. Az úton megint feltűnt a barna orkános. Űvy sietett, mintha nem látta volna a fűben fog- lalatoskodót. A lány föl sem pillantott. — Kis komédiások ... — mosolygott a pszichológus. A férfi megállt. Nevén szólította a lányt. — ... nekem szedi a virá­got? — és kisfiúsán félre­hajtotta a fejét, mosolygott, míg két kezét zsebre vágta. — No csak... — pislogott a pszichológus — ez nem is rossz! —• Magamnak szedem! — válaszolt a lány. — Bumm! Te csacsi... — dörmösött a pszichológus. — Ejnye, de önző! — szólt a férfi és elköszönt. — Dehogy önző! Járatlan. — legyintett bosszúsan a pszichológus. A lány szomorú lett egy pillanatra. — No mindegy ... majd délután. • * * — Köszönöm! Köszönöm ... nagyon kedves.... — mo­tyogta a férfi és arca, ha le­het, még pirosabb volt a lány arcánál. — Ez döntetlen, gyerekek. — csettintett a pszichológus. A segítőkész, aki eddig szótlanul szemlélte a dolgo­kat. összevont szemöldökkel felállt a bel véről. Elégedetle­nül köbénsclt. — Nélkülem nem mennek hangosabban a pszichológus. A vízáram magával ra­gadta a kis papírt és a le­folyó rácsán át eltüntette az utolérhetetlenség labirintjai- levél ban. — Szerelmes vagy! — kiáltotta rekedten a pszicho­lógus. A lány lehajtott fejjel sie­tett tovább. Már nem tudott vitatkozni önmagával. Halász Ilona TV-ELOZETES VAS AKARATTAL. (Szer­da, 19.00.) Riportfilm. A zirci járás községei többsé­gükben mezőgazdasági műve­lésre kevésbé alkalmas földe­ken gazdálkodnak. A riport­film bemutatja, hogy az itt dolgozók mégis hogyan érik el az országos tying feletti színvonalat. Láthatjuk a cseszneki fafeldolgozó segéd­üzemi tevékenységét is, amely hozzájárult ahhoz, hogy a tsz tagjainak 2000 forintra emelkedett a havi átlagjöve­delme. A riportfilm azt pél­dázza, hogy az odaadó mun­ka, a jó vezetés, a megfon­tolt tervezés mostohább ter­mészeti adottságok ellenére is tud jó eredményt produ­kálni. RIPORTER KERESTETIK. (Szerda, 20.20.) Döntő. Az utolsó adásban már csak ket­ten versengenek az elsősé­gért, ám a helyezettek is részt vesznek a műsorban, nekik is ekkor adják át a dí­jakat. A döntő részvevői az adás előtti nap reggelén a Boráros téren kísérelnek meg riportokat készíteni olyan munkába, iskolába igyekvők­kel, járókelőkkel, akik szá­mára az a nap jelentősebb­nek ígérkezik, mint a többi. Például érettségijük lesz, vagy éppen a kórház értesí­tését várják: fiú-e vagy lány. És délután az ifjú riporte­rek elkészítik a reggeli ri­portalanyokkal a folyvást ia. A HÉT FILMJEI körfii a Drága halott című magya­rul beszelő csehszlovák (adás: csütörtök, 21.20.) és a Pá­rizs—Müncheni hálókocsi cí­mű NDK-filmet (adás: va­sárnap, 16.00) ajánljuk. A Drága halott című filmvígjá­ték Stanley Haughton angol író novellájából készült. Az örökösök marakodnak a ha­gyatékon, hiszen az örökha­gyó elhunyt — szabad a vá­sár. Ez persze mindenkit ar­ra késztet, hogy levegye az álarcát... A Fárizs—München-1 háló­kocsi: krimi. Hans-Joachim Hildebrandt filmje eredeti­leg tv-képernyőre készült. Nálunk egy éve a mozik mu­tatták be. A gyilkos kilétét már a film elején megtud­juk, és a gyilkosság közvet­len oka sem marad rejtve. A történet mégis bővelkedik iz­galmakban ... , magas gátak Igazgató: — Rajtam kívül aki felkészült a válaszra, meg- alaposan megismeri az ügyet, senki nem tudja az esetet. Az mondja: Persze azért, hogy nem men­osztályfőnöke sem. A kislány — Egy falumbeli Cú. Ta- jen üres kézzel, elárulhatom: ismét itt van, szorgalmasan valy érettségizett. De nem itt valóban az említett fiú volt a tanul, készül az érettségire. — teszi hozzá sietve. csábító. Az apa soha nem Ügy tudják a társai, hogy vak- Felszárítja a könnyeit Be- nyúlt a lányához. Ennyit út- bélműtétje volt. Legfeljebb szélni kezd. ravalóul. sejtik, de még suttogást sem — Igazgató úr, én nem va- A faluban a tsz elnökét ke- hallottam. Pedig néha tesz- gyök egy olyan lány, ne tes- resem. Köaépkorú, helybeli nek is a valósághoz a gyere- sók azt hinni. És a fiú el is parasztember. Készséggel áll kék. vesz. rendelkezésemre. B. J. bri­Beszélhetnék a lánnyal? — Es otthon? Hogy élnek a gádvezetőről érdeklődöm, éle­Igazgató: Ne haragudjon, szülei? .. . ... ,, térül, magatartásáról, munká­Megigertem neki, hogy az is- A lány hallgat. Aztán Iá- kólában kettőnk titka marad, sultan néz maga elé: jarol‘ De az anyját és az apját föl- — Élnek? Azt nem lehet Az elnök: — Száraz, meg­keresheti. Megadom a című- életnek nevezni. fáradt ember. De hajtíhatat­ket. — Nocsak. lan, szívós, irgalmatlanul tud A történet? Tessék. — Veszekedés, hangos csa- dolgozni. Az asszonnyal nem Bejön hozzám az anya — tározás, aztán meg hetekig jól élnek. Tudja, cselédként egyszerűen öltözött falusi semmi. Egy szó sem. Kerné- nősült be annak idején, a asszony, amolyan 55—60 éves- nyék, mint a fa. Érzéketlenek, negyvenes évek elején. Az nek látszik, amint azonban ki- Apám rendszerint késő este asszonynak huszonnégy hold­derült, valójában 46 —, és vetődik haza — brigádvezető ja. Egyedülálló lány volt, a száraz hangon közli velem, a tsz-ben —, anyám kinn a szülei ugyanis csakhamar hogy a lánya terhes. Két és mezőn meg az állatok körül, meghaltak, érdekes, egy hónap fél hónapos Szóval, még le- aztán szótlanul be az ágyba, különbséggel. A lány hozzá- het segíteni ’ rajta. Az aipa? A Szeretjük egymást a fiúval, ment Lehet, hogy szerette? férje. Igen, a tulajdon édes- Egyik este tíz óráig kimarad- Vagy éppen csak férfire volt apja. Jól hallotta. És hozzá- tam, beszélgettünk, tervez- szüksége? Meg látta, hogy tette, hogy a rendőrségen is tűk a jövőnket. Féltem, hogy szorgalmas, erős ember. A följelentést tett. kikapok. De nem szóltak. Má- lány is dolgos volt, rettenete­Megdöbbenve hallgatóin, sodszor sem. Mintha nejn is sen dolgos. És komoly. Zár- Kérdésre, tanácsra nem vár, élnék. w kózott Egyébként se szép, se gyorsan elköszön. Gondolko- Amikor föleszméltem, mi csúnya. Amolyan átlagos. A dásra kevés időm volt. Csak történt velem, nem tudtam gyűlölködés -együtt kezdődött másnapig halogattam a be- mit tegyek Szökni akartunk, a házasságukkal. Ki tudná szélgetést a kislánnyal. meg az öngyilkosság is eszem- pontosan megmondani, miért? Hivattam az irodába. Hely- be jutott Aztán mégis meg- Igen, annyit tudott a falu, lyel kínálom. Ránézek, lesüti mondtam anyámnak az ügyet, hogy az ember korszerűbben a szemét. Sír A kérdés feles- Az arcát nem láttam. Csak akart gazdálkodni, az asszony legesnek látszik. annyit vetett oda: majd síin- azonban ellene volt mönden­Várom, amíg lecsillapodik, tézziík, ne szólj senkinek! nek; ami új, betegesen félt el­Igazgató: — Egyelőre én térni a megszokottól, és az sem mondok egyebet. Menjen irányítást nem adta ki a ke­el, keresse fel a szülőket. Le- -éből. Leginkább az új ese- het, hogy nem állnak szóba léden veszekedtek. A férj éra- maival sem. De érdeklődjön beribb bánásmódot akart be­— Édesanyja járt itt. És egy hirtelen ötlettel tel­jesen feleslegesnek tűnő kér­dést teszik föl: — Ki az apa? Pillanatig habozik, de mint a faluban. Érdemes lesz, mert vezetni, felesége pedig meg­Andrássy Lajos ÉJSZAKAI MŰSZAK Most minden nug teged a pelyhes meleg dunna közt sí .lógat az álom a szövőgépéit zugasát figyelve őt nézem én: a karcsú szőke lányon kék-aprópöttyes kendő, s úgy feszül mellén a köpeny, amint igazítja makrancos najtincsét, máit kerek almán a hamvas bőr — s kedvem magasra szítja, ha énekel — s én hallgatom itt lopva míg cikázik a gépen a fonál: pacsirta szól így rét fölött, dalolva míg tavaszodván párjához talál. S én észre sem vettem elszállt az éjfél míg pontos, szép ringását versbeloptam a gép előtt: mint nádszálét — o szél csókját kerülve ringó ét... Zajosan virrad, a műszak véget ért. A lányka a vég vászonba szőtte álmait... Én is hihetném: álom volt, ha csókra nyújtott ajkával nem állana itt... I Rónay György FÉRFIPORTRÉ A férfi szobájában ül s egy régi délelőttre gondol, mikor a pályaudvaron állt a fölnőttek közt rövid nadrágban és feszengve gyúrta két hátratett kamasz-kezét, melyen a körmöknél a bőr kiszálkásodott — a vonat kerekét nézte, s hirtelen tágra meredt szemmel az ablak mozduló négyszögét, melyen a lány derékig kihajolva integetett, de nem neki, s közben oszloptól oszlopig suhanva, menthetetlenül mind kisebbre zsugorodott imádott arca — erre gondol, s szíve váratlanul nehéz lesz, mint a kő. Nemrégen A Wroclawi egyetem könyv­tárában találtak rá Giordano Bruno kéziratára. Ez az egyet­len tőle származó kézirat Len­gyelországban, és a világon is csak keveset ismernek a ku­tatók. A tintával írt kéziratot egy könyvben találták, árhely' agykor Giordano Bruno tulaj­dona volt A felfedezés A. Nowicki, a wroclawi egyetem filozófia- történeti tanszékének vezető­je nevéhez fűződik. »-Ez a fel­fedezés nem a véletlen műve, — jelentette ki Nowicki, — hanem hosszú és aprólékos ku­találták... tatás eredménye. A filozófia- történeti tanszék elhatározta ugyanis, hogy nyilvántartásba veszi és alaposan megvizsgálja a Lengyelországban őrzött ré­gi kiadású könyvek valaimeny- nyi példányát, közöttük az olyan gondolkodok műveit is, minit Giordano Bruno, Cam- panella, stb. Így tudtuk meg, hogy Lengyelország, amelyről eddig azt hitték, hogy nincs birtokában Giordano Bruno műveinek egyetlen korabeli kiadása sem, a valóságban 39 művével rendelkezik-«. szakasztottá volna a munká­ban. ötvenkilencig kínlódtak. Közben voltak kuláklistán, álltak a teljes összeomlás szé­lén. A férfi egy-két évig vala­mi városi vállalatnál dolgo­zott, a birtokot meg részesen műveltették. Jobban mondva csak az asszony, mert a férje legföljebb havonta egyszer jött haza. A tsz megalakulásával azon­ban nem bírta tovább az em­ber. Jelentkezett, fölvettük. De földet nem hozat, mert az asszony nem lépett be. Kívül maradt, közelíteni sem lehe­tett feléje azokban a napok­ban. Egyediül próbálkozott a földdel. Kaszált, kapált, álla­tokat gondozott, napszámosok­kal bajlódott. Aztán beleful­ladt. Felajánlotta a közösnek. A kimért részt megműveli, de inkább a háztájiban dolgozik. Az apa: — Nem tartozik senkire az életünk. Ilyen volt, ilyent adott a sors. Nem te­hetünk ellene. Igen, följelen­tett a rendőrségen. De nem először ötvenhétben fegyver­rejtegetésért. Pedig életemben nem volt ilyesfajta szerszám a kezemben, katona se voltam. Nem nyugszik, amíg el nem emészt. Hogy miért? Nehéz lenne elmondani. Én is sze­rettem a földet, a tulajdonát is, de sohasem tudtam meg­érteni őt. A birtoklást, amin kívül semmi nem létezett a számára. — Valahova el kel­lene mennem. De hova? Vál­ni? Falun, kérem ... Az vá­rosi szokás. A kislány? Igen, sajnálom. De nem tudok érte tenni. Belefáradtam. Majd azért bol­dogul, mert nem buta, életre való. Neki könnyű, nemsokára elmehet innen. — Igen, meg­botlott. Dehát más is járt így, kérem. Talán férjhez megy, ahogy mondja, elveszi a fiú. Nem rossz gyerek, az apját is ismerem. Rendes család. Igen, engem okoznak meg a családi életünket, hogy ez elő­fordulhatott. Én azt mondom magának, az ott is megtörté­nik, ahol a legszigorúbban fogják a lánygyereket. Hi­szen nem lehetünk mindig mellettük. Persze, én is hibás vagyok, nem tagadom. Az anya: (A disznóól körül foglalatoskodik. Éppen csak rám pillant, ahogy meglát. Valóban, inkább a hatvanhoz látszik közelebbnek. Fogja a söprűt, gyors, megszokott moz­dulatokkal kicsapdossa a ke­rítés piszkát.) — Hagyjanak békén! Elég volt a rendőrség zaklatása is. Leülöm azt a négy hónapot rágalmazásért, amit a nyakamba sóztak, ott egye a rosseb a gazdaságot, legalább ez se lesz! Pusztul­jon el, ahogy van! Mondom, az ügyvéd szerint megvan a remény a felfüg­gesztésre. Nem szól. összeszoritott szájjal, gyors mozdulatokkal teszi a dolgát. Még kérdeznék, de beviharzik a lakásba, jelez­vén, hogy részéről a beszélge­tést befejezettnek tekinti. Tört, magányos teremtés. Kerüli az embereket. Ahogy a faluban mondják, a lánysága is szokatlan volt. Nem eifrál- kodott, bálban, társaságban sohasem látták. Azt tartják, az apja természetét örökölte. Lehet. De beleszületett egy életformába, magas, vastag, erős gátak közé, amelyeken — úgy látszik — a legszilárdabb bástyákat is romba döntő rengés sem tudott még rést ütni. S. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom