Somogyi Néplap, 1967. június (24. évfolyam, 128-153. szám)

1967-06-04 / 131. szám

Vasárnap, 1967. június 4. 3 SOMOGYI NÉPLAP A számok birodalmában Jubilál a magyar statisztika M/t tud az elektronikus adatfeldolgozói — Nemzetközi rangon 2000 munkás és 2000 paraszt háztartása A napokban ünnepelte a Központi Statisztikai Hiva­tal az önálló magyar hiva­talos statisztikai szolgálat létrejöttének centenáriu­mát: száz esztendővel ez­előtt kelt a Magyar Sta­Véma: a gazdasági élet Az önálló magyar statisz­tikai szolgálat felállítása hosszú ideig váratott magára. A Magyar Statisztikai Hiva­tal első vezetőjének Keleti Károlyt nevezték ki 1867 májusában. Vezetésével a hivatal jelentős eredménye­ket ért el; 1869-ben például sikeresen bonyolította le a népszámlálást, számos adat­gyűjtést szervezett, és meg­kezdődött a hivatalos sta­tisztikai adatok publikálása. Fejlődött, nemzetközi ran­got vívott ki magának a ma­gyar statisztika, de a két vi­lágháború között visszaesett és újabb fellendülésére csak Évkönyvek, zsebkönyvek, adattárak tisztikai Hivatal alapító ok­mánya. Az évforduló alkalmából érdemes utalni arra, hogy hazánkban először 1848-ban alakult statisztikai szervezet, ez azonban a szabadságharc bukásával megszűnt. a felszabadulás után kerül­hetett sor, amikor az eddi­ginél sokkal nagyobb köve­telményeket támasztott vele szemben a szocialista társa­dalmi és gazdasági fejlődés. Ennek megfelelően 1948—49 után a hivatal munkájában előtérbe került a különböző gazdasági folyamatok egysé­ges és rendszeres megfigye­lése; az ipari és építőipari termelés csaknem teljes számbavétele, a beruházások folyamatos statisztikája, a jövedelmi viszonyok, az élet- körülmények alakulásának folyamatos és részletes fel­mérése. A Statisztikai Hivatal mun­káját elsősorban a statisztikai publikációk tükrözik. Ezek közül a legismertebbek a statisztikai évkönyvek, zseb­könyvek, a népszámlálásokról kiadott kötetek. Az első év- köny 1872-ben jelent meg, s azóta — kisebb megszakítá­sokkal — összesen 70 alka­lommal látott napvilágot. Az utóbbi években fokozódott a hivatal publikációs tevékeny­sége- az évkönyvekkel, zseb- könyvekkel, népszámlálási kötetekkel, különböző adat­tárakkal, együtt tíz év alatt mintegy 500 témajelentés köz­lemény, tanulmány jelent meg. Havonta rendszeresen kiadják a Statisztikai Havi Közleményeket, amelyek szin­tén jubilálnak: tíz évvel ez­előtt jelentek meg első kö­tetei. Az utóbbi néhány hónap »terméséből« érdemes meg­említeni a Beruházási adat­tárt, amely 1960-tól nap­jainkig tartalmazza a meg­valósított beruházásokat; azt, hogy mire költöttük a mil- liárdokat. A statisztikusok tevékeny­sége felöleli a társadalmi— gazdasági élet valamennyi területét. Folyamatosan vizs­gálják a lakosság jövedelmi viszonyainak, életkörülmé­nyeinek alakulását, az egyes társadalmi rétegek helyzetét és általában a társadalom »átrétegeződését«. A vizsgá­latokhoz nagy segítséget A több százezer dollár ér­tékű angol gyártmányú elektronikus adatfeldolgozó, egy külön erre a célra épült, patika tisztaságú légkondi­cionáló készülékkel működő, állandó páratartalmú épület­részben dolgozik. Egy má­sodperc alatt 150 000 össze­adást, több mint 25 000 szor­zást végez el, s percenként 70 000 számot (jelet) lehet a berendezésbe »betáplálni«. Szükség esetén egyébként két-három hasonló teljesít­ményű berendezést is hozzá lehet kapcsolni; erre azon­ban egyelőre nincs szükség. nyújt az a mintegy 4000 ház­tartás, amely rendszeresen jegyzi jövedelmét és kiadá­sait. A községeink főbb adatait ismertető 350 oldalas kötet sokoldalúan jellemzi a ma­gyar falvakat, s megbízha­tóan dokumentálja milyen különbségek mutatkoznak a községek fejlettségében és ellátottságában. A területi, a népességi, a lakosság foglal­kozási összetételét bemutató adatokon kívül, áttekintést nyerhetünk ebből a statiszti­kai felmérésből a boltháló­zatról, az oktatási és a nép­művelési intézmények sűrű­ségéről, az egészségügyi el­látottságról, a lakáshelyzet­ről, a közművesítésről. Egy másik felmérés összegezése­ként nyilvánosságra hozták 2000 munkás, illetve alkal­mazott, valamint 2000 pa­raszti ‘ és kettős jövedelmű család véleményét életszínvo­naluk alakulásáról. Fejlődtek a statisztikai számbavételek, adatfeldolgo­zások és elemzések módsze­rei is. Korábban az úgyne­vezett lyukkártyarendszerű gépesítés jellemezte az adat- feldolgozást; ezt első alka­lommal az 1949-es népszám­lálás anyagának feldolgozásá­nál alkalmazták. Az idények azonban már ezeken a gé­peken is túlléptek. Ezért 1967. január 1-től a meglevő lyukkártyagépek helyett be­állították az ország első elektronikus adatfeldolgozó berendezését. A fő probléma ma jelenleg ugyanis az, hogy a remek berendezést »táplálni« tud­ják: szinte éjjel-nappali munkával állítják össze a statisztikusok a különböző vizsgálati anyagokat, az úgynevezett programokat, és a több hónani előkészítő munka alapján az elektroni­kus adatfeldolgozó rövid idő alatt produkálja a megbízha­tó, részletes eredményt. Ha pedig valahol hiba csúszik a programba, a gép azonnal jelzi és kéri a hiba kijavítá­sát. Cjlaki László Egy másodperc: 25 ezer szorzás — Csönd kell, érő, uram? Csönd kell! Mindennek meg­vannak a szabályai. Ennek is. Ha teszem azt, én kiülök oda a mólóra, akkor mi hasznom van? Jönnek az emberek, egyik a másik után, megállnak a hátam mögött, és figyelnek. Aztán azt mondják: birka türelmű ember. Képes egy bottal a kezében órákhosszat a vizet nézni. Pedig aki horgászni akar, az nem fogja a horog­botot. Én nem egy botdarab­bal megy ki. Én mindjárt láttam magáról is, hogy nem vérbeli. Aki vérbeli horgász, az neon jön ki egy vágott fűzfavesszővel. Az nem saj­nálja a pénzt rendes fölszere­lésre. — Hogy mondja? Ritkán jut ideje ilyesmire? Vallja be őszintén, hogy talán há­romszor ha volt horgászbot a kezében. Vagy még annyi­szor sem. Honnan tudom ezt? Ha vérbeli horgász len­ne, akkor nem jönne ide beszélgetni velem. A horgá­szok csöndes szavú emberek Legalábbis akkor, amikor bot van a kezükben. Ez is sport kérem. Ez a sport nem pe­dig az, amikor teleengednek hallal egy medencét, és oda ültetik köréje a dilettánsokat. Aztán üvöltöznek, ha a hal­tömegből valamelyik horog­ra akad. Én nem szeretem a tömeget, ha horgászok. Látja, itt csönd van. Ott szemben azt is látom, hogy a vonat fut a túlsó parton. Ha tiszta az idő. még az autókat is meg lehet látni. Ott zaj van, <fe itt csönd. Hogy magát HAN csípik a szúnyogok? Menjen el a KÖJÁEL-hoz, és kérjen rovarirtót. Ebből is látszik, hogy nem jár ilyen helyre. Aki a vízparton tölti el a szabad idejét, azt megismerik a szúnyogok és nem bánt­ják. Hogy ez biológiai buk­fenc? Lehet, hogy maga an­nak tartja, de én tudom. Én tapasztaltam ezt Nekem ezek az állatok a barátaim. Nem mondom, amikor betűz a nap, néha engem is megszúmak, dehát mondja meg őszintén, ott kinn az életben nem bán­tották még soha magát? Nem más az, uram. Az sem más. Higgye el nekem, én jobban tudom ezt. A fiam lehetne. No, maradjon csöndben, úgy látom, ebből valami lesz... A fene egye meg, elment. Te meg szúrsz? ... No látod, többet nem fogsz csípni, de miért szívtad tele magad ennyi vérrel? Még az inge­met is összekented. — Látja, elment. Azért ment el, mert maga itt állan­dóan beszélt. Tudja, nem szeretem én, ha mindig be­szélnek, duruzsolnak a fü­lembe. A drótok duruzsolását azt szeretem. Maga talán nem is látott életében annyi osz­lopot, amennyit én megmász­tam. Itt végig a parton. Ha valahol vezetékszakadás volt, csak engem küldtek fel. Én SOK meg mentem^ örültem, hogy mászhattam azokat a csupasz fákat Mert mikor fölmen­tem, mindig a fülembe du­ruzsoltak a vezetékek. Nem hiszi el, ezeken a drótokon én emberi hangokat hallot­tam? De ott fönn azért min­dig csönd volt Ezek a han­gok valahogy nagyon mélyről jöttek, ölt szoktam én meg a csöndet. Meg itthon is. A vityilló ott a vízparton az enyém. Hogy jól néz ki? Hát mit tehet a nyugdíjas ember? Festegeti a házát hogy ne legyen olyan rút Én szeretem a kényelmet. S a kényelemhez ez is hozzátar­tozik. Meg a berendezés is. Mindig sokat adtam a be­rendezésre. Jöttek már ide is, hogy adjam ki a szobát. Mindig azt mondtam: nem. Elvégre nem élünk Törökor­szágban, hogy az igazhitűek- nek minden ajtó nyitva áll. És egyébként is honnan tud­jam én, hogy kiben mi van? Óvatos ember vagyok. Ott a drótok között szoktam meg az óvatosságot. Ott nem le­hetett kapkodni. Mert mi van, ha megcsúszik az em­ber. Zsuppsz, és készi v — Hogyan lehet ilyet kér­dezni? Hogy én unom itt magam? Akkora tere van itt az embernek, hogy azt ki mondani is nehéz. Egészen a túlsó partig látni. És figyel­jen csak. Ha így leül, akkor A mikroszkópos felügyelő A rövid pihenőt az tud­ja csak igazán értékelni, aki ismeri a 24 órás szolgálat sokszor megerőltető fáradsá­gát, néha óráknak tűnő ke­serves perceit. A zavarta­lannak ígérkező félóra a nap bármelyik szakaszában jó pihenőnek számít. Elcsendesedik a kis szoba, csak a távolodó vonatok do­bogása járja át altató ne­szével a falakat. Időnként összekoccanó vagonok dö­rögnek az állomás felöl. A munkaeszközök, a szúrcsap és a vágókés az asztalon pi­hennek. Mellettük egy mik­roszkóp. Jóformán ez jelenti a felügyelő teljes fölszerelé­sét. Gazdájuk fiatalember, 32 éves. November óta dol­gozik a növényvédelmi szol­gálatnál Gyékényesen. Há­rom társával vizsgálják nap mint nap a külföldről érke­ző növényi szállítmányokat. A szárcsap, a vágókés és a mikroszkóp arra kell, hogy a zsákokból, báláJttiól min­tát vegyenek, hogy belföldi növényi kultúránkat megóv­ják a szállítmányokban meg­bújó esetleges rovaroktól, kártevőktől. Kezükön keresz­tül jut el hozzánk a spanyol rizs, a szicíliai citrom, az izraeli narancs, a görög ma­zsola és a török dohány. Mintát vesznek, vizsgálód­nak, nem lapul-e a gyü­mölcsben vagy a takarmány- keverékek között egy-egy veszélyes rovar, vagy annak kifejletlen lárvája. Bóra Sándor agronómus fél éve dolgozik a gyékénye­st határállomáson, és máris megszerette ezt a munfeát. Különös szakma, nemigen hasonlítható semmi inás fog­lalkozáshoz. Reggel nyolctól, másnap reggel nyolcig tart a munkaideje. A szekrény­ben, az asztalon mindenütt mintacsomagok sorakoznak. Régebb óta porosodók és egészen frissek, a délelőtt érkezett földidió-darából. — Vannak 120—140 vago- nos napok is. Ilyenkor szin­te szünet nélkül talpon kell lenni. Naplókat terít elém. — A vizsgálatok mellett elég sok időt vesz el az ad­minisztráció. Minden egyes ellenőrzött vagonhoz nö­vényegészségügyi bizonyít­ványt kell adni. Az állásidő csökkentése miatt gyorsan és körültekin­tően kell dolgozni. Ahogy gyorsul a vonatok menetide­je a határállomáson, egyre több szállítmány érkezik, a növényvédelmi szolgálat munkatársainak felelőssége is mindig nagyobb lesz. — Ritkán akad egy-egy nyugodtabb nap, ilyen mint a mai. Ma pálmamagdara és gya- potmagdara érkezett. Abrak­keverékhez lesz mint fehér­jepótló. Aztán dohány Tö­rökországból, gyapot Egyip­tomból. Amikor R ijekában hor­gonyt vetnek az Indiából vagy Afrikából érkező hatal­mas teherhajók, egy hét múlva kezdődnek a százhúsz vagonos napok. Olyankor gyorsan telik az idő, egyfor­mák a délelőttök és az éj­szakák. Vagonból vagonba, tízesével telnek a mintazacs­kók, készülnek a növény­egészségügyi bizonyítványok. Március 31-től a citrom és a narancs hűtökocsiban ér­kezik. Ilyenkor elég csak a hőmérsékletet ellenőrizni. — Közvetlen fagypont fe­lett már megáll a földközi­tengeri narancslégy lárvájá­nak fejlődése, és így nem jelenthet veszélyt a mi ba­rackosainkra. — Melyik kártevők, rova­rok a legveszedelmesebbek? — A fogas nyakú gabona­bogár, a dohánybogár és az amerikai kis lisztbogár. — Megszokásból a latin nevü­ket mondja előre. — Szeren­csére ritkán találkozni ve­lük. Ha mégis előfordul, hogy egy-egy vagonban ta­lálunk élő rovart vagy akár a bábját is, gyors intézkedés­re van szükség. Csak így óvhatjuk meg gazdaságain­kat a nálunk még ismeretlen rovaroktól, kártevőktől. Leemeli a zsizsikszitát a mikroszkóp mellé. Végső esetben, ha fárad a szem, ezek segítenek. A fiatal kreo- los arc most is fáradtnak látszik, csak ha beszél, ak­kor élénkül föl egy kicsit. A reggel még nagyon messze van. Álmositó, monoton do- hogás, egyhangú, lomha nesz a távolodó vonatok üzenete. Élesen csörren a telefon. A hallgató membránja is, mint a recsegő hangszóró: »Szerelvény érkezik«. — Ezért is szeretem — mondja kifelé menet — ér­dekes és fárasztó, körülte­kintést és gyorsaságot köve­tel az embertől... Nagy József Műszakiak vetélkedője a textil művek ben A LEGJOBBAK RÉSZT VESZNEK AZ ELŐDÖNTŐN A Pamutfo­nó-ipari Vállalat megrendezi a fiatal mérnökök, technikusok ve­télkedőjét. Az a cél. hogy a műszakiak fölelevenítsék a középiskolában és az egyete­men tanultakat. A vállalat tizenhat üzemében már meg­kezdődtek a selejtezők. A kaposvári gyárban hétfőn volt nem lát mást, mint ott a víz színéhez érő eget. A hosszú­járatú hajó mindig ott a kék fűzfa ága között bukik fel először. Pontnak látszik, az­tán mindig nagyobbra nő és itt megy eL Nem mehet messze, mert a hullámverés ide is kiér. Nyolc-tíz perccel később lehet érezni a víz mozgását, amint a hajó el­megy- A nádasét is hallom. Mert tudja, lélegzik a nád, s ha jobban hajtják a levelét, már mérgelődve zörög. Erről a zörgésről azt is meg lehet tudni, hogy ember vagy ál­lat jár közötte. De ember nem nagyon jön. Nem szere­ti a szúnyogokat. A hangokat meg, amit a nádas ad, nem hallják meg. Fül kell hozzá. Pedig tudja, milyen jó volna, ha minden hangot meghalla­nának az emberek? Nemcsak azt. ami kedvező nekik. A kedvezőtlent is. Mert higgye el, a szúnyog .akkor is mu­zsikál, ha mi nem halljuk. De mi van akkor, ha senki sem hallja? Akkor is éppen úgy dong minden. S látja, ott a túlsó partot? Éppen most megy egy vonat. Ugye érde­kes? Olyan, mintha néma film lenne. Csak a füstje lát­szik. A sípszó majd nemso­kára ide ér ... Na látja, már itt is van. Azt mondják, hogy fáziseltolódás. Még itt is van, pedig csöndes minden. Hát ahol zaj van? Maga hallotta már a túlsó partot kiáltani? Még nem? Pedis folyvást kiált. A nyugalmat, a csöndet kiáltja felénk. Én ezért szeretek itt lenni. Kercza Imre a vetélkedés. Néhány perccel a verseny előtt Dékmár Má­ria és Kovács Sarolta techni­kusokkal beszélgettünk. El­mondták, hogy nagyon iz­gulnak. Először nem akartak benevezni. Később azonban rászánták magukat Ám ide­jük már nemigen jutott a felkészülésre. De azért bíz­nak. Az Izgalom az írásbeli munkán meglátszott. A zsű­ri, amelynek tagja volt töb­bek között Vida László, a Pamutfonó-ipari Vállalat ter­melési és technológiai főosz­tályvezetője, a legtöbb fiatal papírjára nullát írt az első feladat után. Csupán Kovács Sarolta, Dékmár Mária és Gelicz Józsefné kapott pontot. A második feladatnál már a többiek is kezdtek fel­ocsúdni. Az írásbeli vége felé Dékmár Mária azonban lemaradt, és egy fiú, Zsideg László pontszámai szaporodtak. Kovács Sarolta, Gelicz Józsefné azonban megőrizték előnyüket. Az írásbeli végén Kovács Sári­nak 78, Gelicz József nének 77, Zsideg Lászlónak 65 pontja volt Ahhoz, hogy a három legjobb teljesítményt jól lehessen érzékelni, szük­séges tudni, hogy a leggyen­gébben szereplő műszaki csu­pán 9 pontot szerzett. Érdekes, hogy a legnehe­zebb feladatnak a munka­ügyi rendelkezésekkel kap­csolatban föltett kérdések számítottak. Ezekre adták a leggyengébb válaszokat. A fiatal műszakiak nem isme­rik jól a fegyelmi büntetése­ket, az igazolatlan mulasztás következményeit. A szóbelin Gelicz Józsefné ugyan már nem szerepelt olyan jól, mint az írásbelin, ám a táblára felírt pontokból már lehetett látni, hogy az előbb említett három fiatal közül kerül ki az első, a második és a harmadik he­lyezett. Ez a föltevés a há­romórás vetélkedő végén be is igazolódott. A legjobbnak Kovács Sarolta hizonvult. 0 nyerte el az 500 forintos tárgyjutalmat A második helyre Zsideg László, a har­madikra pedig Gelicz Jó­zsefné került A fiatalember 300, a fiatalasszony pedig 200 forint értékű tárgyjutal­mat nyert A zsűri elnö­ke megálla­pította, hogy a fiatal műszakiak vetélke­dője hasznos volt Az egy hónap múlva sorra kerülő elődöntőn, s az azt gyorsan követő budapesti döntőn is bizonyára jól szerepelnek az itt kitűnt fiatalok. Megvan az esélye a gyárnak az első hely megszerzésére. (Szilvást Zol­tán, a gyár főmérnöke, a zsűri egyik tagja ugyanis ki­jelentette, titkos vágyuk az első hely megszerzése.) A vetélkedő alapján bátran ki­jelenthetem — mondta az elnök —, hogy a kaposvári gyár fiataljai se tudnak ke­vesebbet, mint a vállalat más üzemének műszakiai. A hát­ralevő időt azonban jól föl kell használni a tanulásra. Róna Imre, az üzem igazga­tója ehhez még hozzáfűzte, hogy nagyobb gondot kell fordítani a szabatos műszaki mondatfűzésre. Miköz­___________ ben Ve­res Zoltánná, a vetélkedés fő szervezője (az ő érdeme is, hogy tizenkét fiatal ne­vezett be, s hogy a verseny mintaszerűen zailott le) meg­kérdezte a három jól szerep­lőtől, milyen tárgyjutalmat óhajt, mi sem tétlenkedtünk. Kissé közelebbről igyekez­tünk megismerni a legjob­ban szereplőket. Megtudtuk, hogy Kovács Sári és Gelicz Józsefné fonónőként kezdték a textilművekben. Aztán be­iratkoztak a technikumba, tanultak, s oklevelet szerez­tek. Ma a laboratóriumban dolgoznak. Zsideg László az üzem ösztöndíjasaként vé­gezte el az egyetemet A hátralevő időben közö­sen készülnek fel az elődön­tőre, illetve a döntőre. Bíz­nak abban, hogy Budapesten jól szerepelnek. S zegedi Nándor A VERSENY | A ZSŰRIÉ A SZŐ DÖNTŐ ELŐTT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom