Somogyi Néplap, 1967. június (24. évfolyam, 128-153. szám)
1967-06-01 / 128. szám
Csütörtök, 1967. június 1, 3 SOMOGYI NÉPLAP Népgazdasági tervezés az áj mechanizmusban Ügy szól van nem telik e! olyan hét, hogy ne kerülnének nyilvánosságra az új gazdasági mechanizmus fontosabb részkérdéseit elrendező vagy szabályozó gazdasági bizottsági határozatok. Ezúttal olyan kérdésről van szó, A népgazdasági tartalma az új gazdasági viszonyoknak megfelelően jelentősen megváltozik: — a népgazdasági tervezés közvetlenül a kormány és a gazdaságirányííó szerveik feladatainak meghatározására irányul és a népgazdasági terv döntéseket csak ebben a körben tartalmaz. A népgazdasági terv tehát a jövőben nem határozza meg részleteiben a gazdasági szervezetek feladatait, és nem tartalmazza az erőforrások részletes szétosztását vagy felhasználását; — a népgazdasági tervezés szerves részévé válik a gazdasági szabályozó eszközök tervezése és koordinációja. Eddig a népgazdasági tervezés a gazdaságpolitikai célok megvalósításának eszközrendszerét nem. tartalmazta. Újszerű feladat, tehát a tervezés körébe bevonni a közigazdasági szabályozó eszközök (árak, hitelek, kamatok, vámok. a jövedelmek sitb.) egymással összehangolt rendszerét, illetve ezek szinkronizálását a tervben foglalt célokkal. A hosszú tá\ amelyet végleges határozat még nem szabályozott, ám az elgondolásokat az illetékes szakemberek már kidolgozták. Ilyen fontos kérdés a népgazdasági tervezés rendszere. tervezés jellege, A népgazdasági terveket a jövőben is a párt és az állam vezetőszervei hagyják jóvá. A népgazdasági tervek elsősorban a népgazdaság fejlődését általában jellemző főarányokat és a fejlődés főbb jellemvonásait tartalmazzák. A népgazdasági tervezés az új gazdasági mechanizmusban csak akkor tehet eleget a vele szemben támasztott követelményeknek, ha megszűnik a jelenlegi szakaszosság, vagyis az egyes tervperiódusok egymástól való merev elválasztása. Az áthidalás módszere a népgazdasági tervek egységes rendszerének vagyis a különböző időtartamú tervek egymással összekapcsolt láncolaitángk a megteremtése. A különböző időtartamú tervek tartalmát a megtervezem dő gazdasági folyamiatok objektív jellege határozza meg. Ennek megfelelően megkü- különböztetünk hosszú távú (általában 15 éves), középtávú (általában 5 éves) és rövid távú (általában éves) terveket. ú terv célja, fogo és elsősorban a jellemző tendenciák és szerkezeti változások feltárására, illetve meghatározására irányul. A tervek egységes rendszerében, az új gazdasági mechanizmusban meghatározó szerepe lesz a középtávú terveknek. E tervek leírják és meghatározzák a népgazdaság fejlődési tendenciáit, egyensúlyi követelményeit, a gazdaságpolitikai célok és a gazdaságirányító szervek alapvető feladatait és cselekvésük fő irányát. Az ötéves tervezés részben a hosszú távú tervben meghatározott célokból, részben a mindenkori gazdasági helyzet elemzéséből indul ki. A középtávú terv, jellegénél fegva már részletesebb és tartalma két fő részből áll. A terv első fő része tartalmazza a gazdaság fejlesztési célokat, a fontosabb szerkezeti változásokat, a népgazdasági egyensúly föltételeit és követelményeit. A középtávú terv tehát már számszerűen is előírja a termelés és a nemzeti jövedelem alakulását és felhasználását, a fogyasztás és a felhalmozás arányát, a fő népgazdasági ágak fejlesztésének arányait, az ágazatokon belül legfontosabb szerkezeti változásokat, példáid az energiafelhasználás változásait, a beruházások előirányzatát és ágazati szerkezetét, a nemzetközi kapcsolatok fejlesztését és a külkereskedelmi struktúra kívánatos változását, a foglalkoztatottság és az életszínvonal alakulását, az állami tartalékok növekedését és a termehogy felvázolja a legfontosabb társadalmi-gazdasági folyamatok fő irányát, és kijelölje a népgazdaság fejlesztésének, a nemzetközi kapcsolatok bővítésének, az életszínvonal emeterv nem terjed ki a népgazdaság minden ágazatára és folyamatára; jellege tehát étlőerők területi elhelyezésének, valamint a telepítéspoüitíka irányelveit Az ötéves terv második fő része lésének hosszú távra érvényes, alapvető célkitűzéseit A hosszú távú terv elsősorban a távlati gazdaságpolitika kialakítását szolgálja. Ez a terv bizonyos kiinduló alapot biztosít az öit éven belül esedékes feladatok meghatározásához. Ilyen jellegű feladatok például az energetika és az alapanyagipar néhány nagy beruházása, a szakemberképzés, a nem termelő kommunális és szociális nagyberuházások, a lakásépítés programjai stb. E példákból is láthatjuk, hogy a hosszú távú a gazdaságpolitikai célok megvalósítását szolgáló eszközöket „tartalmazza. Ez a tervfe- jezat meghatározza az egyedi nagy beruházásokat, a célcsoportos beruházásokat, az árpolitika és az árszabályozás irányelveit, a külkereskedelmi szabályozás irányelveit (a devizaszorzók változásait, a szubvenciós politika irányelveit stb.), a pénzügyi politika irányelveit, a vállalati alapok képzésének főbb szabályait, a vállalati nyereség-adóztatás föltételeit, a hitelpolitikai irányelveket és ezen belül az alapkamatláb mozgási sáv- jait, a törlesztési határidőket, a munkaügyi, bérpolitikai Célokat és a területi, telepité-s- politikai célck megvalósítását előnyösen befolyásoló eszközöket Az éves tervezés az ötéves tervben meghatározott gazdaságpolitikai célokból indul ki, és e célkitűzések megvalósításának, a gazdasági helyzet változásának folyamatos elemzésére támaszkodik. Az éves terv tartalma hasonló az ötéves tervhez. Első fő részében a fejlesztési célok éves ütemezése és az éves egyensúlyfól- tételek és követelmények szerepelnek. Második fő részébál határozzák meg az adott évre vonatkozó gazdaságpolitikai intézkedéseket. Ebben a tekintetben azonban már jelentős különbség van a két terv funkciójának jellegében. Messzemenő érdekek fűződnek ugyanis ahhoz, hogy a középtávú tervben meghatározott közgazdasági viszonyok (árarányok, devizaszorzók, a nye- reségadóatatás föltételed stb.) legalábbis a középtávú terv időszakában azonosak maradjanak, mert ez a stabilitás a népgazdaság irányításában és a vállalatok vezetésében egyaránt előnyös. Számos olyan közigazdasági eszköz van azonban, amelyeknek módosítása szorosan kapcsolódik a »napi« gazdasági élethez. Ilyenek a mindenkori árformák és a hatósági árszabályozás köre, a hitelpolitika föltételeinek bizonyos kiigazítása, a hitelkibocsátás irányának kívánatos módosítása, a munkaügyi, a bérpolitikai intézkedések éves ütemének és konkrét tartalmának meghatározása, a kontingensek és egyéb adminisztratív szabályok megállapítása, és általában a termékforgalmazás befolyásolása stb. Mivel a népgazdasági terv feladatait nem bontják le kötelező mutatóként a vállalatokra, és ezek teljesítéséhez nem is fűznek anyagi konzekvenciákat, a tervező szerveknek az eddiginél megfelelőbb partnered lehetnek a legnagyobb vállalatok, amelyeknek nem áll érdekükben a tartalékok eltagadása, a fejlődési tendenciák torzítása. Az általuk szolgáltatott információit tehát hűebben fogják tükrözni az objektív gazdasági valóságot, mint jelenleg. A tervező szervek és a vállalatok közötti együttműködés előnye, hogy ezáltal nemcsak a tervező szervek jutnak hozzá értékes információikhoz, hanem a vállalatok is tájékozódhatnak a reálisan számításba jöhető gazdaságpolitikai elképzelésekről, gazdaságfejlesztési célokról, a számukra fontos népgazdasági ágazatok várható növekedéséről. Az így kapott információk közgazda- sági »fixpontot« jelenthetnek a vállalatok terveinek elkészítéséhez, fejlesztési és üzletpolitikájuk kialakításához. Dr. Varga György MÉRNÖKÖK A TÁBLA ELŐTT Azt hiszem, hogy ezt a tanári kart sehol sem tartják nyilván, talán példa is kevés van rá, hogy önszántából vállalkozzon néhány áldozatkész fiatal mérnök rosszul tanuló harmadéves ipari tanulók korrepetálására. — Már tavaly is foglalkoztunk ketten ipari tanulókkal. Most azonban sokkal többen kapcsolódtunk be. Elosztottuk a tantárgyakat. Dr. Kovács Gyula jogász történelmet, Bubori József mérnök szakmai ismereteket. Szemen László géprajzot, én pedig matematikát tanítok. Egri Lajosné technológiai csoportvezető két éve dolgozik a Vas- és Fémipari Vállalatnál. ő tájékoztatott először a vállalat munkájáról Aztán Bubori József, aki társadalmi ösztöndíjat kapott a vállalattól, s szeptember óta technológus Kaposváron. — Az volt a célunk, hogy fölelevenítsük a régi anyagot. — Sikerült? — Hát nem vettem észre, hogy jobban foglalkoztak volna az anyaggal. Én belenéztem a könyveikbe, mondtam is nekik, elvárom, hogy ők is belenézzenek. A sötét szemüveges, kék köpenyes Egriné veszi át a szót: — Azt tapasztaltam, hogy az elevenebb magaviseletűek többet tudnak, mint azok, akik semmi vizet sem zavarnak, csendben meghúzzák magukat. Krumpach Ottó műszaki osztályvezető veszi át a szót: — Sok munkájuk van a kollégáknak, s mivel a tanulókat csak munkaidőben lehet oktatni, a szabad idejük rovására tanítottak... A kötelezettségüknek eleget kellett tenniük, s még nem számítottam a fölkészülést. A téma más irányba fordul, amikor Egri Lajosné megjegyzi, hogy nem az megy ipari tanulónak, aki szeret tanulni. — Pedig az épületlakatos szakma megkívánja a magas szintű szakmai intelligenciát. Enélkül nem rendezkedhet be sorozatgyártásra egy üzem sem — mondta Krumpach Ottó. Tizenhét harmadéves épü- letlakatós- tanuló jár a korrepetálásra. Kornos Tibor szakoktató büszkén mondja, hogy a tizennyolcadik három hónappal, előbb szabadult, mert részt vett a Szakma kiváló tanuló- ja-versenyben. — Azért ilyen is van közöttük — szól közbe Gyenes Antal szakoktató. Megkérem a szakoktatót, hívjon ki néhány fiatalt. Magas, sovány fiú jötj; ki elsőnek a műhelyből. Hága Jenőnek hívják, kaposvári. Közepes volt félévkor, magyarból kettese volt. Megkérdezzem a barna fiútól, érdemes volt-e az órákra eljárni. — Persze... fölelevenítettük a régi anyagot. A gige—nagypusztai Cser- nus Zoltán a következő. é zömök, szőke gyerek két egész nyolctizedes bizonyítványt hozott az általánosból, most mindenből kettese van. A második félévben három tantárgyból rontott. Legnehezebben a számtant és a szakrajzot tanulja. — Mindenki szívesen ment az órákra. Mindig felkészülten álltak a tábla elé a mérnökök ... Csak történelemből tanultunk olyat, amiről az iskolában nem is hallottunk. Megkérdem Zolitól, milyen szakmunkás lesz belőle. Konokul hallgat, lesüti a szemét. — Hogy nézel a vizsgák elé? — terelem más irányba a szót. — Nagyon meg kell fogni a tanulást. Kornos Tibor szakoktató kíváncsian nézi az arcomat Vajon mit olvashat le róla Azt hiszem, szomorúságot. Berek János igazgató szavai jutottak eszembe: egy ipari tanuló oktatása huszonnyolcezer forintba kerül. S a fejlődő üzemnek jó szakemberek kellenek. Magas fiú a harmadik, ö is kaposvári, Pajor Gáspár a neve, itt azonban csak Gazsinak szólítják. Két tantárgyból bukott, szakmai ismeretből és szakrajzból. Minden kérdésre gyorsan és talpraesetten válaszol. Bevallotta, hogy hanyag. — Milyen munkás lesz belőled? — Azt az idő dönti el — Akik tanítanak. Akiket i tanítanak. Aranykalászos gazdaként kezdte vágja rá. Amikor a szakoktató elkísér a kapuig, ezzel búcsúzik Szendrei Antal, a zselickis- laki Egyetértés Termelőszövetkezet elnöke, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának tagja azok közé a gazdasági vezetők közé tartozik, akik sok mindent kockáztatnak a közösségért, egyebek között az ilyen véleményt is: — Folyton jár-kel a szövetkezet ügyében. Ha hozzánk bejön a járásra, nem megy el addig, amíg a problémát el nem intézte. És ha valami mellett eltervez, nem enged a negyvennyolcból. Ha a szövetkezetükről van szó, annyira önző, mintha egyéni érdekeiért hadakozna — mondta róla néhány évvel ezelőtt a járási tanács egyik munkatársa. Az ilyenfajta önzést persze senki se veheti/zokon, még akkor sem, Ka néha tényleg kényelmetlen az erőszakos kö- vetelődzés. A közösség érdekében tanúsított kiállása csak elismerést válthatott ki a járási tanácsnád, és ezért becsülik otthon is azok a szorgalmas szövetkezeti gazdák, akikért vitába száll a kerékkötőkkel — mert ilyenek is akadnak Zselickislakon. Milyen volt a középparasztból lett tsz-elnök útja az egyéni gazdaságtól a közösig? Erről ő maga így beszél: — Az én örökségem nyolc hold föld volt, ugyanennyi a feleségemé. Ezen a területen gazdálkodtunk a sajátos zse- licségi körülmények között. Törzskönyvezett teheneket meg tenyészkanokat tartottam ás értékesítettem. Kiállításra is vittem jószágot. A beszolgáltatás idején is úgy-ahogy föltaláltam magam, hiszen a tenyésztési szerződés alapján takarmány-juttatásban részesültem. Aranykalászos gazda voltam, nem értem be a szüleimtől átvett tapasztalatokkal. Ezzel a tudással igyekeztem boldogulni. Nem dicsekvésképp mondom, de két tehenem mindegyike 6300 liter körüli évi tejhozammal fizetett. És mindkettő saját tenyésztésű volt... — Aztán megalakult a szövetkezet. Hogyan találta meg a helyét, a számítását a közös gazd al kodásban ? — Hogy a közös gazdálkodás előnyösebb, kifizetődőbb, mint az egyéni, ezt tudtam. Egyet mondtam akkor gyakorta: nem szabad csak az egyik lábbal belépni, kell ahhoz mint a kettő, és hozza magával ki-ki a szorgalmát. Ez az alapja a jó eredménynek. 1962-ben 17 forintot ért a munkaegység. Talán azért volt ilyen mérsékelt az indulás, mert sokan bizonytalankodtak. A következő évben már a jó eredménnyel gazdálkodó szövetkezetek sorába kerültünk, 33 forintot fizettünk egységenként. Ez a szám így emelkedett a tavalyi zárszámadásig: 36, 37 és végül 40 forint. — A számok egyenletes erősödésről tanúskodnak, a Zse- licségben kevés szövetkezet büszkélkedhet ilyen eredménnyel. Hogyan rakták le az erősödés alapjait? — A beszélgetés elején említette, mit mondtak rólam a járásiak. Ez igy igaz, sokszor voltam akaratos. De higgye el, szükség volt erre. Itt van például a kukorica, amit nálunk szinte szent növénynek tekintenek. Azt mondták, ne legyen több Hungazinnal vegyszerezve, csak a vetésterület negyven százaléka. Nem fogadtunk szót, s ezzel kerülhettük el a gazosodás miatti kiesést, mert kézi erővel bizony nem győztük volna. Huszonnégy mázsa kukorica termett tavaly holdanként, májusi morzsoltban számolva. Az idén egy táblán emelt adagú műtrágyakísérletet végzünk, és harmincmázsás termésre számítunk. Amint látja, időközben új ■ ■ ■ majort építettünk a kövesét mentén. Növeljük a tehénállományt meg a sertés- állományt, hiszen a takarmánytermeléssel máris biztosítottuk ennek az ágazatnak a fejlesztését, itt van hold erdő. kitermelésen túl saját feldolgozásra is berendezkedtünk, s ez köbméterenként 2000—2500 forint bevételt jelent. így próbálunk élni a sajátos tájegység lehetőségeivel. — Az idén tavasszal megválasztottak a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa tagjának. Az országos fórumnak sok dolga lesz, de ez a nunka valamennyi szövetkezet érdekében történik. Soksok tapasztalat, vélemény sűrűsödik ott majd össze, s ezek alapján a kormányszervek is hatékonyabb intézkedéseket tehetnek. Mert kellenek még intézkedések ahhoz hogy a szövetkezeti mozgalom olyan eredményeket tegyen a népgazdaság asztalára, amilyeneket joggal elvárnak tőle. Szendrei Antal a gondolkodó parasztemberek típusához tartozott, s tartozik ma is. számolva irányít, előrelátóan szervez. Tapasztalatokra és új ismeretekre épít, szót ért a tagsággal — és ennek az ötvözete érlelt eddig és érlel ezután is gyümölcsöt Zselic- sislakon, és minden bizony- lyal eredményre vezet ez a nőst már hozzá tartozó Zse- ioszentpálon is. Hernes« Ferenc tőlem: — Legalább csak tíz százalékkal több értelmes fiatal kerülne hozzánk. A 3,2 tizedes bizonyítvány már jó volna... Most értettem csak meg, milyen nagy dologra vállalkoztak a fiatal mérnökök. Lajos Géza Fűztelepítés a kaposvári járásban A mély fekvésű, vizenyős területek hasznosításával már tavaly kísérletezett egy-két termelőszövetkezet a kaposvári járásban. A megmunkált, majd fűzzel betelepített terület még mindössze né- nány holdat tett ki. Az idei évben egymás után több termelőszövetkezet is hozzáfogott az eddig haszontalan berkek, sást, savapyú szénát termemé vizes rétek beültetéséhez. A magyaregresi Kossuth Tsz pl. 20 holdon telepít füzest az idén. A közös gazdaságok vezetői úgy tervezték, hogy a fűzvesszőböl elsősorban kosarat köttetnek. A kosárfonás mindennapi munkát ad majd a téli időszakban is a termelőszövetkezeti tagok egy részének. A nyers vessző értékesítése sem okoz majd gondot: kerti székek, lakásdíszek készítésére a háziipari ktsz-ek szívesen felvásárolják. A járási tanács illetékesei szerint az 50—60 holdnyi füzes néhány éven belül már jelentős mennyiségű füzvesszöt ad a tsz- eknek. Előzetes számítások szerint egy hold kihasználatlanul álló berek, évi 3000 forint nyereséget hozhat a szövetkezeteknek-
