Somogyi Néplap, 1967. június (24. évfolyam, 128-153. szám)

1967-06-30 / 153. szám

Péntek, 1967. június 30. 3 V SOMOGYI NÉPLAP Ne pazaroljuk a vizet! KÉTHELYI KÉPEK Virágzik a mák a kéthelyi határban. A héthelyi Aranyka­lász Tsz nyolc holdon termel az idén mákot. A termést a fogyasztási szövetkezet útján értékesítik. Mákból a terme­lőszövetkezet 90 000 forint bevételre számít Gépi erővel takarítják be a réti szénát a termelőszövet­kezetben. A 150 hold területen géppel vágták le a dús füvet, majd rendscdrózták, száradás után pedig kazlakba hordják. A termelőszövetkezet 50 hold gyümölcsösét és 76 hold sző­lőjét már negyedszer permetezik. Kilenc permetezést üte­meztek be ebben az évben. Mivel egy-egy permetezéskor 5—600 liter permetlé kell holdanként, így egy év alatt több mint félmillió liter permetlét használnak fel. (Fotó: Grábner) Mi kapható a zöldség-és gyiimölcsboltokban? A déli Balatcm-part idei vendégei eddig 600 mázsa cseresznyét, 20 vagon burgonyát, 2 va­gon szamócát és sok száz mázsa zöldséget fogyasztottak el, pedig az igazi szezon csak nemrég kezdődött. Az idén a zöldségfé­lék egy része később került piacra a Bala­ton mentén is, mint az elmúlt években. A sió­foki MÉK-kirendeltség a múlt héten csak egy alkalommal tudott pa­radicsomot szállítani a boltoknak, akkor is keveset. A zöldpapri­kát még mindig da­rabra árusítják, kevés az őszibarack és a málna. Ha némelyik boltba több jut ezek­ből a gyümölcsökből, a magas árak miatt kevesen vásárolják. Küher Jánossal, a Szövet­kezetek Somogy megyei Ér­tékesítő Központjának igaz­gatójával hétfőn meglátogat­tuk a fonyódi és a siófoki kirendeltséget, végigjártuk a zöldség- és gyümölcsbolto­kat, hogy képet kapjunk a déli part zöldség- gyümölcs­ellátásáról. Fonyódon a raktár elől hajnal öt órakor indultak ki a teherkocsik, hogy a bol­tokba és az üdülőkbe kellő időben eljusson a megrendelt áru. Zöldborsó, burgonya, zöldség jutott mindenhova elegendő, de málna helyett csak cseresznyét, meggyet tudtak biztosítani. A korszerű raktár hűvös pincéiben Baditz Zoltán ki­rendeltségvezető kalauzol bennünket. — Hétfő mindig nehéz nap, mivel vasárnap sehonnan sem kapunk árut. Ilyenkor csak a szombati' készlet se­gíthet. A két-három napos zöldség vagy gyümölcs pe­dig nyilvánvalóan nem ér fel a frissen szedettek Teherautók kanyarodnak szorosan a rámpák mellé, szamóca és meggy érkezett. — Egykettőre elérik a sza­móca — mondja a kiren­deltségvezető —, de egyelő­re málna sincs elegendő. A hét közepére, a hét végére várunk csak nagyobb szál­lítmányokat. A hétfői gyengébb ellátás meglátszik a boltok és a pavilonok szegényes »-kiraka­tain« is. Balatonbogláron, a strand melletti zöldségbolt­ban a vasárnap még 24 fo­rintos őszibarackot húsz fo­rintért árusítják, de még így sem igen fogy. A cse­resznye nyolc forint, viszont olcsó a káposzta, a karalá­bé, és van karfiol is. Balatonszárszón a délutá­ni órákban a partmenti pa­vilonsor zöldség-gyümölcs- boltjában két főzőtök dísze­leg, némi zöldborsó-maradék, fonnyadt zöldség és hagyma­csomók társaságában. A bolt­vezető a múlt heti gyér for­galom tapasztalatai alapján csak keveset rendelt a zöld­ségfélékből. A kiszállított cseresznyét és meggyet vi­szont minőségi kifogás miatt — nagyon helyesen — nem vette át a kirendeltség­től. Ezzel szemben Siófokon csaknem valamennyi bolt árubőséggel fogadott ben­nünket. A kirakatokból ri­bizli, málna, meggy mosolyog a vásárlóra, és nincs hiány választékban sem. Csupán a zöldborsó minősége kifogá­solható. Ha egyelőre kevés van is belőle, de már vásá­rolható a zöldbab is. A siófoki kirendeltségtől naponta kétszer kapnak árut a legforgalmasabb boltok. A korszerűtlen telep kedden száz mázsaszám fogadta a meggyet, az újburgonyát. Uborkából negyvenöt mázsa érkezett. Ez a készlet négy­öt napra is elegendő. A minap Fonyódon érte­kezleten találkoztak a járás termelőszövetkezeteinek ker­tészei a MÉK-kirendeltség vezetőivel, ahol a legfonto­sabb feladatokat beszélték meg. A értekezleten elhang­zottak szerint a következő időszak zöldség- és gyü­mölcsellátása megnyugtató­nak mutatkozik, ugyanis a felvásárolt áruból elsőként a Balaton-part ellátását bizto­sítják. Ahhoz, hogy a Bala­ton mentén nyaralók elegen­dő és jó minőségű zöldség­hez, gyümölcshöz jussanak, a boltvezetők »bátrabb« ren­delésére is szükség lesz, mi­vel az árak fokozatos csök­kenésével várhatóan tovább növekszik majd a forgalom. Nagy József i Hány hal úszott el? Három tóban tenyészik a halállomány Őrei határában. S hogy a ponty nemcsak hal­pénzzel, hanem forinttal is fizet, azt a szövetkezet fő­könyvelője legutóbb a veze­tőség ülésén adatokkal is bi­zonyította. Az őszi lehalászás utáni időszakra terveztek csupán bevételt, viszont olyan sok volt az ivadék, hogy abból is adhattak el a tavasszal mintegy hatvanhat és fél ezer forint értékben. Olyan nagy ez a váratlanul kapott összeg, hogy felér az évi tervnek pontosan a kéthar­madával. Ez a haltenyészet idei alakulásának előnyös, kedvező oldala. Mindjárt hangot kap azonban a kétke­dő érdeklődés is: — Mennyi hal maradt, van-e elegendő? S aki ezt kérded, nem az ivadékok eladásának esetle­gesen túlzott mértékére gon­dol. Arra kér választ, hogy a májusi áradás okozott-e kárt. Az történt ugyanis, hogy a víz alámosta egy helyen a töltést, úgyhogy az út alatt előbb csak szivár­gott, majd pedig át is folyt a víz. Mehetett el vele hal is. Ment-e? Ha igen, hát mennyi? Ez itt most a fő­kérdés. Akik a vezetőségben va­lamilyen tisztséget viselnek, és most erről tanakodnak, azok közül senki sem mond­ja, hogy látott volna az át- szivárgásnál elúszó halat. S ami meg a tóban van, azo­kat persze nem számolhatja senki — Megszámolni nem le­het, az igaz. De hát egyál­talán mutatkoznak-e benne? — gördül tovább a vita. — Hogyan kellene mutat­kozniuk? — Ennek a pecázók lehet­nének a megmondhatói. Ök meg nem mehetnek, ügye még a közelébe se a tónak — próbálja ezzel másra te­relni a szót valaki. A vezetőség egyik tagja azonban mégiscsak valamifé­le biztosabb támpontot ke­res: várhatják-e, hogy lesz annyi hal az ősszel amiért megkapják az évi tervezett bevételből még hiányzó har­mincötezer forintot? Ezért már kérdezi is; — Mit tud erről a halász? Az nincs itt, de van, aki nemrégiben beszélt vele. Azt tapasztalta és újságolta is, hogy az etetőárokban nem talál takarmánymaradékot. Mind megeszik, amit kapnak. S annyit kapnak, amennyi az eredeti, hétezres állo­mánynak jár. Nyugvópontra jut ezzel a vita. Biztos, hogy a halak­nak nem az étvágyuk jobb, hanem megvannak mindany- nyian, illetve, ha úszott is el közülük valamennyi, nem úszhatott el sok. S aki nem­régiben arra járt, mondja is a vezető testület teljes meg­nyugtatására: — Van hal jóformán ab­ban a tóban. A múltkor Is hosszasan elnéztem, hogy hogyan ficánkolnak ... K. JL KÁNIKULAI VÍZFOGYASZTÁS — ÚJ KUTAK LÉPNEK BE A Idézet a Népszabadság egyik számából: »Harmincmá- zsányi téti csigát gyűjtöttek össze Mezőkövesd környékén és adtak át a szövetkezeti felvásárlóknak. A Tisza men­ti részeken — Borsodivánka környékén — a kecskebéka­gyűjtés is teret hódít. A csiga és a béka zötnében külföld­re kerül, de a kecskebéka — a tervek szerint — hamaro­san felkerül a mezőkövesdi és a miskolci éttermek étlap­jára is.-« A múltkor a megyei párt- bizottság ülésén, mezőgazda­sági napirend tárgyalása köz­ben is szó esett ilyen dolgok­ról az általános fogyasztási szövetkezetek termelésszerve­ző és felvásárlási tevékeny­ségével összefüggésben. Még mindig gyakori, hogy néme­lyek csak megmosolyogják, ha az éti csiga, a béka meg a nyúl és a galamb értékesí­tésének szervezéséről halla­nak — hangzott él a megál­lapítás, majd követte a lé­nyeg megértetésére szolgáló okfejtés: — Érdemes mind­egyikkel foglalkozni. Pénz jár érte. S a külföld devizával fi­zet. Mindez tehát szerves része annak a sokrétű munkának, amit a fogyasztási szövetke­zetek megyénkben is végez­nek. Ehhez tartozik a háztá­ji, illetve ház körüli termel­tetésnek a szövetkezés ala­csonyabb formájában valóha­mennyiségéhez viszonyítjuk azt, akkor megállapíthatjuk, aogy a napi 9700 köbméterről 11 300 köbméterre nő a vízter­melés. Ha figyelembe vesszük a strandot és a Patyolatot el­látó vízkivételi művek be­építését, hozzátehetjük, hogy újabb hétszáz köbméter ivó­vizet nyertünk. S akkor napi 12 000 köbméter vízzel szá­molhatunk. — Mikor számíthat a város lakossága a cse­ri és a sántosi vízmü­vekre? — Az eddig említett intéz­kedések ha nem oldják is meg, azonban enyhítik a me­gyeszékhely vízproblémáját. Megnyugtató megoldást a jó ütemben épülő cseri és sán­tosi vízművek üzembehelyezé­se hoz majd. A megyei ta­nács és a DUVIÉP szocialis­ta szerződése szerint augusz­tus 20-án a cseri, november 7-én a sántosi vízmű meg­kezdi a vízszolgáltatást. Na­ponta kétezerhatszáz köbmé­ter vizet ad majd a cseri, öt­ezer köbmétert a sántosi víz­mű, s ez összesen hétezer- hatszáz köbméter pluszt je­lent. 1967 utolsó hónapjában kétszer annyi vizet kap a vá­ros, mint a múlt év decem­berében, s ez naponta 19 300 köbméternek felel meg. — Mit kér a vízművek a lakosságtól? — Mivel a víztermelést a két vízmű belépéséig nem növelhetjük tovább, a legna­gyobb takarékosságot kérjük a város lakóitól. Ha az ala­csonyabban fekvő, vízzel job­ban ellátott területeken nem pazarolják a vizet, sokat se­gíthetnek a város vízhiánnyal küzdő területein lakókon. Azt kérjük tehát, hogy csak a legszükségesebb mennyiséget használják fel. Ellenőrzéseink során találkoztunk felelőtlen vízpazarlással. Ilyen esetben eljárunk a szabálysértők el­len. Ha a város lakói vízpa­zarlást tapasztalnak, azonnal jelentsék a vállalatnak (Ber­zsenyi utca 18. sz., telefon 13-375; 13-376), hogy intézked­hessünk. A nyári ellátás gon- jain csak közös erőfeszítéssel enyhíthetünk — fejezte be nyilatkozatát Vétek József Lajos Géza tékony segítése. Csupán a nagyatádi járásban 29 szak­csoport működik. Ebben a ta­vaszban a járási tanács vég­rehajtó bizottsága előtt adott számot róluk, tevékenységük­ről a mezőgazdasági osztály, öt társulás a tojástermelés fejlesztésére alakult, hat cso­portban 482 törzsnyúl szapo­rulatát nevelik eladásra. A ház körüli gyümölcsfák vegy­szeres növényvédelmének meg­oldására négy községben fogtak össze. Vagy itt van a málna mellett a szamóca: hetvenötén együttvéve hét holdon termelik ugyancsak a fogyasztási szövetkezet szer­vezésében. Olyan tevékenység mindez — amint hangsúlyozta is a megyei pártbizottság ülésé­nek egyik felszólalója —, amelyik nem von el számot­tevő mértékben erőt, eszközt vagy figyelmet a közös gaz­dálkodástól. Amikor például érik a szamóca, a napi meny­nyi séget reggel korán és gyorsan leszedheti a család1, és a szokott időben mindenki mehet a dolgára. Ugyanez elmondható a hib­ridcsirkék neveléséről, a nagy tojáshozamú baromfifajták gondozásáról is — tehát ez sem megy a közös tevékeny­ség rovására. Éppen ezért az ilyen ház körüli hasznos fog­lalatoskodás nemcsak jelen­tőségének szavakban való el­ismerését érdemli meg, ha­nem arra is érdemes, hogy a közös gazdaságok vezetői a lehetőségek szerint támogas­sák is a gyakorlatban. Csak egyetlen példát. Leginkább takarmánytarmő terület hiánya miatt hiúsulnak meg a házi- nyúltenyésztés további fej­lesztésének tervei. Pedig nem 'ehetetlen megtalálni a meg­oldást. Ezzel is érdemes fog­lalkozni — föltárni párt- és tanácsi fórumon is a nehéz­ségeket, hogy így előbb le- küzdhessük azokat. Kutas József SZOLGÁLTATÁSBA Sokan bosszankodtak amiatt a napokban, hogy nem folyt víz a csapokból. Nemcsak a szerkesztőségben, hanem a vízműveknél is többször csen­gett a telefon, s elsősorban a város magasabb részein la­kók reklamáltak. Megkérdez­tük Vétek Józseftől, a So­mogy megyei Víz- és Csator­namű Vállalat igazgatójától, milyen gondokat okozott a hirtelen beköszöntött nagy meleg. — Többen megkérdez­ték, nem csökkenti-e a város ivóvízkészletét az ipari üzemek na­gyobb igénye? — Intézkedéseink elsősor­ban arra irányultak, hogy korlátozzuk a ivóvíz felhasz­nálását ipari célra. Teljesen megvontuk a szolgáltatást a húsüzemtől, a baromfifeldol­gozótól és a hűtőháztól. Ezek az üzemek önellátásra tértek át. A Patyolat rongymosó részlegét a Deseda patakon elhelyezett felszíni vízkivéte­li mű látja el. A Villamossági Gyár Toponári úti telepén fo­lyó nagy építkezés ugyancsak innen kapja a vizet. Az ecet­üzem ivóvizet használt hű­tésre, megvontuk tőle. Köte­leztük a Tejipari Vállalatot, hogy helyezze üzembe az át­vett kútjait, s onnan vegyen vizet. Megállapítottuk, hogy az üzemek nem használtak több vizet, mint december­ben. — Növekedett-e a víz­termelés az utóbbi időben? — Igen. Az eddigi intézke­dések némi javulást hoztak némely városrészben, máshol azonban nem volt tapasztal­ható javulás. A strand ellá­tását a Kapos folyón épített felszíni vízkivételi mű szol­gálja, s így naponta három­száz köbméterrel több ivóvíz jut a város lakosságának. Kedden üzembe helyeztük az első mélyfúrású kutat a fá- cánosi vízműtelepen. Ez öt­száz köbméterrel több vizet jelent naponta a megyeszék­helynek. A második kutat most fúrjuk ugyanitt. Már folyik a Deseda-völgyben fúrt négy kút bekötése. Jú­lius 10-re várható a munkák befejezése, s így újabb öt­száz köbméter ivóvizet nye­rünk naponta. A Kapos folyó és a Zselic patak környékén folyó alacsony fúrások vár­ható vízhozama háromszáz köbméter naponta. Éz július 30-ig ugyancsak a hálózatba kerül. Jobb ellátást biztosít a nyomásfokozó üzembehelyezé­se az északnyugati városrész­ben. Ha a múlt év decemberi Érdemes vele foglalkozni

Next

/
Oldalképek
Tartalom