Somogyi Néplap, 1967. június (24. évfolyam, 128-153. szám)
1967-06-25 / 149. szám
vasárnap, 1967. június 25. s SOMOGYI NÉPLAP AZ EMBEREK VÉLEMÉNYÉT KUTATVA Szovjet újságírók Somogvban A BESZÉLGETÉS mindig ada kanyarodott vissza, hogy Hogyan is élnek nálunk, a <nai faluban a parasztemberek, milyen a sorsuk, milyen érzések, gondolatok foglalkoztatják őket. Pergett a film- *zalaCT forgott a magnótekercs és lap-lap után telt meg a jegyzetfüzetben. Vlagyimir Geraszimov, a Pravda, Alek- szardr Kaverznyev, a Moszkvai Rádió, Vlagyimir Gusze.v, a Moszkvai Televízió budapesti tudósítója két napot töltött a megyében. Érdekes, tanulságos és igen sok élményt adó két nap volt ez. Nem véletlenül állt érdeklődésük középpontjában az ember. Végső soron a munkában kialakult kapcsolatok változásaiban, a gondolkodás- módban mérhető leginkább a gazdaságpolitikai intézkedések hatása, s ezek az emberi relációk híven tükrözik azt az utat is, amelyet a szocialista nagyüzemi Gazdaság megtett nálunk. Útbaigazítást az a tájékoztató adott nekik, amelyet Szigeti István, a megyei párt- bizottság titkára tartott Illés Dezsőnek, a megyei párt- bizottság titkárának, Kocsis Lászlónak, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályvez» i.»,»..— aa Tobak Istvánnak, a megye, pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetőjének jelenlétében. Az út ezután két faluba vezetett. Először Homokszent- györgyre, majd másnap Bala- tonszabadiba. Mindkét gazdaságot az eredményesen, jól dolgozó szövetkezetek között tartjuk számon. Az idáig vezető út azonban más volt ebben a déli »burgonyás-« faluban, és más a Balamn-parti nagyüzemben. És úgy érzem, mindkét tapasztalat érdekes volt szovjet kollégáink számára. HOMOKSZENTGYÖRGYÖN a gazdálkodásra vonatkozó beszédes számokat sorakoztatta föl Berki József tsz-el- nök bevezető tájékoztatójában. Aztán előkerült a falu határának térképe, s a beszélgetés akaratlanul is oda kanyarodott: milyen volt az élet azelőtt, amikor a térképen még nem sorakoztak szabályos rendben a termelőszövetkezetet, a nagyüzemet jelentő táblák. Fölelevenedett a múlt: a nagybirtok határa, a kisparaszti gazdaságok apró földdarabjai. — S hogy alakult az emberek véleménye; a tulajdonforma, a gazdálkodás megváltozása hogyan hatott az itt élőkre? — hangzott a kérdés. És a feleletben benne volt a kezdeti évek nehézsége, amire valamennyien jól emlékszünk; a kezdeti tétovaság, az itt-ott jelentkező nézeteltérések, amelyeknek legfőbb alapja a régi egyéni földterület nagysága volt. Ügy szoktunk ezekről beszélni, hogy az "alsó és felső faluvég« problémája. — Ahogy teltek aztán az évek — emlékezett az elnök, — ezek a hangok mindinkább elcsendesedtek. És ma már valóban a végzett munka a társadalmi megbecsülés alapja. Az emberek megítélésében is, az a mérvadó, hogy ki milyen odaadással, törekvéssel fáradozik a szövetkezetért. S míg nézték az épülő, gyarapodó Űjmajort s a már rendezett Dénesmajort, tovább folyt a beszélgetés. Kérdés nélkül is szóba került, ami a mai falut legjobban foglalkoztatta és foglalkoztatja: a IX. kongresszus határozatai, az ezt követő gyors intézkedések kedvező hatása. Homokszent- jyörgyön negyvenkét fiatalt vettek föl a legutóbbi közgyűlésen, és azóta is szép számmal voltak jelentkezők. EGY NAPPAL KÉSŐBB Balatonszabadiban ugyanezeket a gondolatokat fejtegette Valter Imre tsz-elnök. Nem kérdésre, hanem spontán bukkantak föl ismét ezek az összefüggések. És érthető is ez, hiszen a falu közéletét, a gazdálkodást is meghatározza az a sok hasznos, fontos és kedvező intézkedés, amelyekről a pártkongresszuson határozat született. Kertészkedő ■iszonyokat,, hatalmas, épülő pillangós kazlat, biztos alapokat jelentő szép jószágállományt örökített meg a filmszalag. S közben Vlagyimir Geraszimov és Alekszandr Kaverznyev azokat a momentumokat kutatta, hogy Valter Imrének, — aki négy évvel ezelőtt került a gazdaság élére —, és vezető társainak hogyan sikerült ilyen eredményeket elérni a sok nehézséggel küzüo, területileg nagy gazdaságban. — Hogy kezd hozzá egy elnök, amikor megérkezik egy gyenge gazdaságba? Mi az első teendője? A kérdés rövid, de talán napokat is lehetne beszélni róla. A vendégek azonban az utalásokból — hiszen az időből többre nem futotta — is megértették a Kossuth-díjas elnök módszerének lényegét: megismerni az embereket, mindenekelőtt visszaadni a bizalmukat, hitüket, s aztán szervezési és egyébb intézkedésekkel megteremteni a termelékenyebb gazdálkodás feltételeit. A KÉT NAP hamar elszaladt. Búcsúzóul szovjet kollégáink rövid látogatást tettek a Balatonújhelyi Állami Gaz daságban. Talán a sok kedvező élmény, talán az itt látottak nyomán alakult ki bennük az elhatározás: ha -tehetik, hamarosan ismét ellátogatnak megyénkbe, hogy hírt adjanak a szovjet sajtóban, rádióban, televízióban az itteni munkánkról, a somogyi emberek életéről, gondolatairól, véleményéről — egyszóval mindennapjainkról. Vörös Márta Porrog, 1967. jún22. CSÜTÖRTÖK. Különös esemény nélküli, egyszerű munkanap Porrogon. Tűz a nap, a hőmérő higanyszála közel járhat a harminc fokhoz. Szél alig jár, a szőlőhegy cseresznyefáin mozdulatlanok a feketére érett, elvénült gyümölcsök. Kényelmesen ballag a gazda a tőkék között, hátán a Dermetezővel. Bordóilé csepp- jei csillannak gyöngyözve a. tenyérnyi leveleken. Ráérősgondos minden mozdulat, megszokott a kar mozgása, a permetlé sistergő szóródása. Az asszony a présház mögött átkarolja a zöld hajtásokat, és a karóhoz köti. Meleg van a földeken, és ilyenkor kevés a beszéd. A kapa engedelmeskedik a kéznek, megkerüli a zsenge kukoricát és testvérszomszédját, a babot, s földre teríti a gyomot. Hantok zúzódnak, por száll fölfelé, tisztulnak a sorok. Sokan dolgoznak a szőlőben, sokan a háztáji szántón, sokan a közösben. Mindenki, aki mozogni tud, talpon van és tesz-vesz valamit valahol. Hol van már a tétlenségre kárhoztató évszak . . . EZ A KUKORICA itt háztáji, köztes bab is van benne. Tivoltéké a parcella. Ezer öl, éppen a nagy tábla sarka. Tivolt Jávosné nem győzné segítség nélkül, a lánya, LaHÉT ÉVE KÉRIK Ésszerűbben Balatonboglár központjában a legnagyobb élelmiszerbolt eladói és vásárlói nap mint nap szidják a balaton- lellei sütőüzemet Pedig a kenyér minőségiével nincs baj. Pirosra sült, finom bélű kenyeret, ropogó süteményt szállítanak a környező boltokba az üzemből. A túrakocsi még reggel hét előtt elindul az első rakománnyal, és előbb a jobb old'alt »/teríti* Fonyódig, visz- szafelé pariié a baloldalt. Már hét órakor elrobog a bogiári nagy élelmiszerbolt előtt, ahol a vásárlók egész csoportja ácsorag friss pékárura várva. Miután a kocsi Fonyódra ér, visszafordul és gyakran kilencet mutat már az óra, mikor Boglárra ér. A bolt vezetői hét éve kérik a sütőipartól, hogy ne ragaszkodjon ilyen mereven a régi gyakorlathoz, de hiába. Kérésüket nem hallgatják meg. Aztán csak azt kérték a bolt eladói, hogy legalább egy kosár kenyeret és egy kosár süteményt tegyenek le az üzlet előtt — akár a másik oldalon —, de mivel ez sem szabályos, nem egyeztek bele. Tudjuk, hogy a balatoni utak forgalmasak már a kora reggeli órákban is. Annyira azért mégsem, hogy a kereskedők két kosár pékárut ne vihessenek át az úttesten. Ez a megoldás mutatkozik a legésszerűbbnek, ezért kérik a sütőipartól, hogy reggel, ha csak egy percre is, álljon meg a túrakocsi a község központjának legnagyobb élelmiszerüzlete előtt. N. J, xatos Pálné hajtja mellette a sort. Otthon vannak ebben a munkában. A derék megszokta, a tenyér már nem törik föl, a csukló nem sajog. Mesterei ennek a mesterségnek ... — Jó a földje. Sok esőt kapott, és még nem szárította ki a nap. Nem erős, de porhanyó. Most segít a nap. A kivágott gazt mindjárt eltikkasztja, az már többet nem ered meg .. . Az idősebb asszony mondja ezt, közben nem. áll meg kezében a kapa. Így vannak mind a parasztasszonyok, szeretnek straccsolni az Idegennel, de csak úgy, hogy mellette a munka is megy tovább. — Melyik szebb? Ez vagy a közös kukorica? — Az szebb, erősebb. Meg vegyszeres. Ebben itt az a jó, hogy közel van hozzá a krumpli, ott ni, mindjárt a kukorica végében. Nálunk sok A VADŐR N yarat csúfoló hideg eső permetez, a felazott erdei utak szinte járhatatlanak. Ilyenkor a vad sem mozdul, búvóhelyet keres magának. Meghúzódik valahol a sűrű rengetegben. A vadőrt mindennapi munkája szólítja az erdőbe. Fölszerelése a puska és a tarisznya. A tarisznyában egy napi élelem, mert az út elején még nem tudni, milyen feladatok várják. A csizma és a vadászkalap komiszabb időt is látott. Lépései metronóm-szerű jelzések az erdő nedves csendjében. A csizma nyomában összeszalad az esővíz, az apró pocsolyákban a szürke ég egy-egy darabja remeg. 25 600 holdat őriz másodmagával Szehágel János újvárfalvai vadőr. Dermedt téli hajnalokon, ragyogó júniusi reggeleken, mindennap az erdei utakat járja. Az élete ez a hatalmas rengeteg. Ismeri az őzek, a szarvasok csapásait, előtte nincs titka a 25 000 holdnak. Szerelmese a természetnek, csodálója az örök megújulásnak. Az állatok viselkedése nyitott könyv a vadőr előtt — Az özbika rövidebben riasztja a csordát, a suta hosszabban. A hangjukból lehet következtetni még a küllemükre is. Ilyen hangokat akkor hallatnak, ha még nem tudják, miféle veszély közeledik. Fiatal szarvasbika lép ki a süppedős, homokos útra. Magas a fejtartása, arisztokratikus, kényelmes a lépte. A vadőr a szemével int, a kutyákat magához hívja. — Ez még gyerek — jegyzi meg csendesen —, az öregebbek már nem mutatkoznak ilyen közelről. Az igazi vadász nem a puskájának vagy a vad húsának él, hanem kedvtelésének: a sétáknak. A dúvad irtása, az más. A rókát, a szárnyas ragadozókat éppen a nemesvadak védelmében kell irtani. — Tudja hogyan kell a rókáról két bőrt lehúzni? — kérdezi ravaszkás mosollyal. — Évente hatszáz szárnyas ragadozó, 120—150 róka kerül puskavégre. Mivel a töltényt a vadőr is a saját pénzén veszi meg, így nem mindegy, mennyire mestere a fegyverének. A jó vadásznak tudnia kell azt is, hogyan lehet egy rókáról két bőrt lehúzni. Nem nehéz. Kétszer kap pénzt érte, egyszer 25 forintot a róka orráért, egyszer pedig a bundáját értékesítheti. A rókabőr ára mindig a divattól függ, most felszökött a téli bunda értéke, mert ismét divatba jött a rókaprém. A szűcsök 80 forintot is adnak egy-egy jobb rókáért. A pró szemű, kicsi baju- szú ember a vadőr. Szívós, jókedélyű vadász. Harminckilenc óta járja az ösvényeket, védi a nemes vadakat. Munkaidejét mindig a tennivalók határozzák meg. Nyáron rendbehozza a sózókat, etetőket, takarmányt gyűjt a télre, figyeli, hogyan fejlődnek a fiatal őzek, szarvasok. — A tavasz az erdőben olyan, mint a mezőn a vetés. Nyáron át pedig figyeli, dédelgeti az ember a felnövő kis állatokat. Felkutatja kedvenc tanyájukat, egyszóval készül az őszi aratásra, n.ert a vadászoknál az ősz az aratás ideje. Télen napraforgóval, ré.u*al, lombiakarmannyai, csicsókával teríti meg az etetőket a vadőr, és még a goromba idő beállta előtt megkezdi a szoktató etetést. így a vad tudja, hol talál eleséget akkor is, amikor már mindent elfed a hó. A munkáról, az időjárásról, a vándormadarak költözéséről pontos naplót vezet. Szereti az erdő vadjait, a húsáért mégsem lőne le egyet sem. Pedig a családban mindenki kitünően ért a nyúl, a fácán és az őz elkészítéséhez. Mégis ritkán kerül ilyen Szenageiek asziutara. i-e^iy a vaddisznó húsát rántva a gazda is szereti. — A nagyobb vadászatokon néha egy-egy kétmázsás disznó is puskavégre kerül. Ha nagy vadat lő valaki, az erdőn megfújják a vadászkürtöt. Ezzel adják tudtára a rengetegnek, hogy nem akármilyen állat esett el. A z erdőről úgy lueszéi, mintha a társa lenne. Tulajdonképpen az is. Mindent tudnak egymásról. Nagy József a részes, így aztán kevés az egység... A FIATALASSZONY karjai szép egyenletesen sültek barnára. Lakatosnét kérdem. — Mindig együtt dolgoznak? — Én nem vagyok benn a téeszben, csak segítek. Az én vállalásom Porrogszentkirá- lyon van, mert ott laktunk az urammal, amikor a vállalásokat összeírták. Várom, hogy majd szólnak, mikor menjek a kukoricámhoz, de lehet, hogy az is vegyszeres lesz. Akkor nem kell neki kapa... Nem érek rá mindig, mert otthon van egy ötéves kisgyerek. Az uram Csurgón dolgozik, a faiparinál... — Az enyém meg az állattenyésztésben volt eddig — folytatja Tivoltné. — Most hol ezt, hol azt csinálja. . amit érmen rábíznak, mert a marhákat kiengedték a zöldre... És jönnek, jönnek. egyre közelednek a parcella végéhez. — Sok a dolog ilyenkor — hangzik az egyszerű megállanítás. Az idősebb asszony csendesen folytatja: — Nem akar elfogyni. Az egyiket még le se tettük, már föl kell venni a másikat. De majd csak vége lesz .. . Tegnap is itt voltunk. A férfiak takarmányt hordanak, némelyek a szőlőben vannak, kötöznek meg permeteznek. Egyszerre megy minden, mert most jó az idő ... A FÉRFIAK takarmányt hordanak, kazlazzák a szénát. Kárnicz János föl-föl néz a kazalra, figyeli hogyan csavarják a szarvakat a sarkokra, és szól, ha hibát lát. Mert innen lentről többet látni És az állattenyésztési brigádvezetőnek tudnia kell, milyen a ió kazal, nehogy beázzon és •nkre menjen. — Ez most a legsürgősebb. Megszáradt, hordjuk Tetőt rá és készen van. Ez a biztos téli takarmány. Most kell csinálni, mert ha már megjön a nagv aratás. oda kell az erő . . . A férfiak hátán, ott fenn a kazal tetején sötét az ing az izzadságtól. De nem sztdiák a napot, inkább azt mondják, Mven idő kell most ennek a munkának SEMMI KÜLÖNÖS nem történt ezen a csütörtöki napon Porrogon. Az utcán alig láttunk valakit, a földeken adtak talé’kát névmásnak az emberek. Dolgoztak, izzadtak, nlfáradtqk estére kelve ezen a nnnfényes, igazi nvári hétköznapon Hemesz Ferenc
