Somogyi Néplap, 1967. június (24. évfolyam, 128-153. szám)
1967-06-18 / 143. szám
Tasártias, 1967. június 18. 3 SOMOGYI NÉPLAP A JÓ GAZDA Bejártuk néhány héttel ezelőtt a barcsi Vörös Csillag határát. Mindenen a gondosság és szorgalom jegyeit láthattuk. Szépen fejlődésnek indultak a tavaszi kapások; a kalászosok pedig rekordtermést ígérnek. Bár a gazdaember ilyenkor még nem szívesein nyilatkozik a kilátásokról, de a Isz- vezetők itt egyszerűen nem tehették meg, hogy az érdeklődő kérdésekre ne válaszoljanak. Kiváló a búza. Az őszi árpa meg húsz-huszonöt mázsát mutat egyik-másik táblán: »Benne van ebben a harminc is•« — szólt az egyik látogató. Helyben hagyták a szavait. De maradjunk csak az őszi árpa egyik táblájának huszonnégy-huszonöt mázsás terméskilátásánál. Ezt a határrészt a barcsi egyéni parasztok Zsíros-mezőnek nevezték. Akkoriban sehogy sem tudtak itt hat-nyolc mázsa búzánál többet termelni. Most meg — rendben van, számoljunk óvatosabban — mondjuk húsz mázsa árpát ad ugyanannak a földnek egy-egy holdja. Jó gazdája van ennek a mezőnek. Általánosítva mondhatjuk: a Vörös Csillagnál jobb gazdája a barcsi határnak még sohasem volt. Gazda. Jó gazda. Tekintélyes gazda. Régi fogalmak ezek. Kialakulásuk hosszú ideig tartó folyamat eredménye. Vizsgálatuknál hagyjuk most figyelmen kívül mindazt, ami ehhez a paraszti ranghoz az akkori világ vagyoni előjogaiból tapadt; emlékezzünk arra, hogy az igazi tekintélyt az egyéni gazdálkodás idején sem az »akinek több a földje, annak több az esze is« tarthatatlan és hamis formula adta, hanem a valóságos érdem. Minden faluban — sőt mondhatni: valamennyi utcában — megvolt az az ember, aki atoarva-aíkaratlanul példát adott a többinek. Pontosabban szólva: példát vettek róla mások. Mert figyelték, és igazodtak hozzá. Ha egyik nap belekezdett valamibe, ezt tették másnap az utcabeliek is. Mit tartottak róla? Jó gazda, mert soha semmivel el nem késik, mindig mindent megiesz a maga idejében. Földje a mezőn kiválik a többi közül — olyan rendezett állapotok uralkodnak kis birtokán, hogy gazdaságára ráillik a mintaszerű jelző. A példaképnek az is jellemzője, hogy józan mérlegeléssel, gondos beosztással gazdálkodik — mai jövedelemből tartalékol holnapi váratlan kiadásokra is. Éppen a legtapasztaltabhak azok, akik a leginkább szükségét érzik annak, hogy szüntelenül gyarapítsák hozzáértésüket, gazdagítsák ismereteiket. A tanfolyamot végzett ezüstkalászos gazdák is többnyire éppen ezek közül az érdeklődők közül kerültek ki. A legjobb gazdákra, a falusi tekintélyekre figyelt egy-egy község parasztsága akkor is, amikor megkezdődött a szövetkezetek szervezése. S amikor a tagság az alakulás után érdemeket mérlegelve vezetőit választotta ki saját soraiból, akkor rendszerint a jó gazdák közül a legjobbakra szavazott. Az egyéni gazdálkodás idején munkával szerzett tekintély ezzel a jogfolytonossággal jött át a múltból a jelenbe. Ha a legjobbakról, a oéldaadókról beszélünk, akkor kevesekről, íalvanként egy-két emberről beszélünk Ám nem tévesztettük szem elől, hogy a jó gazdák közé sokkal, de sokkal többen tartoztak. S o szövetkezetbe lépve a parasztság objektíve magával hozta a gondos gárdái mivoltának szellemi értékeit. Más kérdés, hogy ezek a hasznos tulajdonságok a kezdet kezdetén még nem érvényesülhettek a maguk teljességében. Szintén igaz, hogy ennek biztosításáért, a szövetkezeti paraszt gazda öntudatának és felelősségének általános kibontakoztatásáért még sokat kell tenni. De a jelenlegi helyzet jelzi, sőt bizonyítja: nagy utat tett meg a parasztság már ebben az irányban. Hiába mond akárki akármit, a közös gazdálkodásra való áttéréssel járó kezdeti nehézségek már akkor is ösztönözték erőfeszítésre a tagság döntő többségét. Gazban maradt eleinte a közös kukorica egy része? Nincs egyetlenegy földszerető gaz- daetnber sem, akiben a kárörvendő cinizmus helvett ne a megoldás keresésének érzése támadt volna föl már akkor is. Nem sok idő telt el az átszervezés óta, és a tsz-ta- got csakhamar szövetkezeti gazdává fogadhatta a közvélemény. Ami valamikor a parasztembert jó gazdává tehette, mindaz javarészt továbbra is megmaradt, és hozzá számos új vonás járult. A régi és új tartalom kialakuló egységéből csupán egyet, megítélésem szerint a legfontosabbat emelem ki: ez a parasztember földszere- tete. Nem elvont fogalom ez csupán, hanem olyan tulajdonság, amelynek érvényesülése és hatása kézzel íog- hatóan érzékelhető. Nem kell más, csak utazás közben nézzen szét az ember, ami látvány elé tárul, abból véleményt alkothat. Mit jelent a földet igazán szeretni? Azt jelenti, hogy bevetjük, gondozzuk, hasznosítjuk minden talpa- latni részét. A patalamiak például ezen a tavaszon hét- százötvennégy hold közös szántójukhoz átvettek a büs- siektől százhuszonöt holdat. Ha ez megnövelte is feladataikat, idejében elmunkálták mindet. Balatonszabadi határában a November 7. Tsz úgy nyert háromszáz hold termőföldet, hogy le- csapolással visszahódította azt a területet a belvíztől. A földszeretet mást is magában foglal. Nincs rossz föld, csak rossz gazda — mondták régen. Ügy yan időszerű intelem ebben a mondásban, hogy ki-ki megértheti belőle: növelni kell a föld termőerejét, nehogy a szövetkezet rossz gazdának bizon~,iuljon. Továbbá: a talajművelés korszerűsége, alapossága ugyancsak a földszeretet bizonyítéka. Ebben a tekintetben a mezőgazdaság szocialista nagyüzemi rendszere korszakos vátlo- zást hozott. Ma is akkor tarthat igényt a jó gazda megtisztelő rangra a parasztembereknek bármelyik szövetkezeti közössége, ha valamennyi teendőjét idejében és gondosan elvégzi. Kapospula határában a cukorrépa levele már május közepén ellepte, eltakarta a földet. Megcsodálta azt még külföldi professzor is. A mikeiek dohányültetvényét, az eddig gyengén gazdálkodó somogyszobi Béke Tsz tavaszi vetését bárki megnézheti. Kaposfő szövetkezeti gazdái sem szégyenkeznek immár néhány év óta munkájuk megkésése miatt — új vezetőik úgy gazdálkodnak, hogy mindenre jusson elegendő erő is, idő is. Most virágozhat ki a paraszti szorgalom, most érlelheti meg igazi gyümölcsét. A kisüzemi gazdaság parcellája korlátot jelentett a termelés fejlesztésének útj ján, nem adott arra további lehetőséget. A nagyüzem létrejötte döntötte le ezeket a korlátokat. Megnyitotta, szabaddá tette a tudomány és a technika bevezetésének, hathatós érvényesülésének útját. Gondoljunk csak a gépesítésre, a vegyszerek kiterjedt alkalmazására, a nagyhozamú növényfajták termesztésére, helyenként az öntözés megvalósítására, a tudományosan megalapozott gazdálkodásra. Mivel mindezt az egyéni paraszt sohasem tudta volna megadni földjének, ezért tehát — átfogó értelemben — a szövetkezeti parasztság a föld legjobb gazdája. Azzal válik valóban jó gazdává mindenki, ha derekasan teljesíti a közösség iránti kötelezettségeit. A szövetkezeti paraszt- emberek helső átlakulásának ezekben a nagy iskolaéveiben erre tanítja őket korunk követelménye. Anyagi érdekeikre épül a jó szövetkezeti gazdává válás elvének elfogadása, annak gyakorlati tettekre váltása. Ez a folyamat sorra-rendre intézményesen hatásos ösztönzést kap újabb és újabb kedvező agrárpolitikai intézkedések formájában. A párt úgy rendezi társadalmunk dolgait, hogy fokozatosan megteremtődjenek a szövetkezeti parasztok élet- körülményei további javításának feltételei. Az lehet és csakis az a parasztság válasza minderre, amit zárszám- rdó közgyűlésükön a bala- tonendrédi párttitkár így fogalmazott meg: »Ne féljen a munkásosztály, ne féljen a városi nép, ha ezután is így javul a parasztság élete, akkor nem marad gazban a mező.-« Szemléletes, kifejező állásfoglalás. Népi-nemzeti kincsünk a termőföld. Kötelessége is meg hivatása is a parasztságnak, hogy vigyázzon rá. Művelje, gondozza, szeresse a földet, népünk vagyonát úgy, mint aki a többi dolgozóval együtt gazdája nemcsak a földnek, hanem az egész országnak. Ügy vélem, ebben az átfogó követelményben nagyrészt be is teljesedik annak a társadalmi elismerésnek az új tartalma, amit a jó gazda rangja jelent most is és a jövőben is. Kutas József Növelték a szociális-kulturá támogatást Szívesebben veszik ki részüket a közös munkából a szövetkezeti gazdák és csavel lehet kedvet adni a munkához. Belföldi országjáró kirándulásra vitték tavaly ládtagjaik, ha érzik, hogy is a fiatalokat, ellátogattak nemcsak a megszolgált munkadíj uikat kapják meg igyekezetükért, hanem — ha szükség van rá —, szociális segítségben is részesülnek, kulturális igényeiket is hazánk fővárosába és Vi- segrádra meg .Veszprémbe. Ezen az úton csaknem hat- vanan vettek részt. Meg lehet érteni Fáró László tsz- elnök örömét: »Az egyik étigyekszik kielégíteni a gazda- teremben megkérdezték, miság vezetősége. Ezért határoztak úgy a kéthelyi Aranykalász Tsz-ben még 1964-ben, hogy a szokástól eltérnek, és többet tartalékolnak szolyen iskolának a növendékeivel érkezett a buszunk, mert hogy olyan rendesen viselkedtek a gyerekeink. Mondtam, nem járnak ezek ciális-kulturális kiadásokra a mind egy iskolába, szövet- felosztható részesedésből. Az kezeti dolgozó valamenyalapszabály szerint két százalékot tették félre évente, de az említett közgyűlésen három százalékot szavaztak meg a tagok. Ettől kezdve gyakorlattá vált, hogy például betegségi segélyt nem a betegség harmincadik, hanem ötödik napjától fizetnek. Megnézrtük, mire megy a tartalékolt pénz, s milyen indokok alapján juthanak hozzá a tagok. Megtudtuk, hogy a legnagyobb összeget be- tegisegélyezésre, tanulmányi hozzájárulásra, különböző szaklapok és könyvek vásárlására és a fiatalok tanulmányi kirándulásaira költötték. Az Aranykalász Tsz szoros kapcsolatot tart fenn egy NDK-belj szövetkezeti gazdasággal, rendszeresen látonyi...« Az idén Szegedre mennek a szabadtéri játékokra vagy Egerbe. Az idősebbeket meg Harkányba viszik ugyancsak szövetkezeti költségen. Az új kormányrendelet életbe lépése után nem adnak temetkezési segélyt. Ha viszont a szövetkezeti gazdát bármilyen elemi csapás éri, betegség veszi le a lábáról őt vagy a közösben dolgozó hozzátartozóját, akkor segítségükre sietnek. A fiatal házasokat ezer forint készpénzzel támogatják. (Tavaly 7000 forintot fizettek ki házassági hozzájárulás címén az új családot alapító tsz-ta- goknak). A család rászorult- ságáitól függően, szociális körülményeinek megfelelően gatják egymást. Jutalom ez rendkívüli segélyt folyósítaa tapasztalatcsere-látogatás annak, aki részt vehet benne. Augusztusban példul négyen mennek a testvérszövetkezethez naik. A múlt évben a betegségi segély mintegy 70 000 forint volt. Harmincnégy forintos munazok, akiknek a munkájával különösen elégedettek: Szabó József növénytermesztési brigádvezető, Harangozó István tehenész, Nagy Dezső takarmányos és Varga Sándor szerelő, a tsz pártszervezetének titkára. Hogy mennyire törekszenek az igények kielégítésére, arra talán a legjobb példa a fiatalok támogatása. Az idén mintegy nyolcvan fiatal dolgozik a közösben, s úgy számolnak, hogy jövőre még többen, legalább százhúszan lesznek. A vezetőség és a tagság is jól látja, hogy miKóthelyről, kaegység-érteket tervezett az Aranykalász Tsz erre az évre. A szociális-kulturális alapot a felosztható részesedéstől függően képezi a tsz, mégis az alapszabály szerinti minimális két százaléknál többet tartalékolnak erre a célra. De még ez is kevés. Tavaly a 120 000 forintot még megtoldottak 17 000 forinttal az egyszámlájukról. Az idén -is a tavalyi összeget tették félre, s ha a szükség úgy hozza, ismét kiegészítik. Az emberek nagyon értékelik az ilyen gondoskodást... Hermész Ferenc Negyven brigád a szocialista címért Az új feladatokhoz igazodik a gépjavító állomások munkaversenye ÜZLETBÖVÍTÉS « ■s Hatvan négyzetméter alapterülettel bővítette a Somogy megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat a 301-es önkiszolgáló boltot. Az átalakítás 250 000 forintba került. Eddig havónta egymillió forint forgalmat bonyolítottak le, az üzlet bővítése után a kétmillió forint forgalmat is elérhetik. A csúcsforgalom idején három pénztárat állítalak be. A gépállomások átszervezésével kialakult új helyzet követelményeihez igazodik- a dolgozók versenye is, s mozgalmuk az előtérbe került új tennivalók jobb, szakszerűbb és gazdaságosabb elvégzésére irányul. A gépjavító tevékenység kibontakozása az, ami most ebben a tekintetben is hatással van a versenycélok megválasztására. Tavaly a szocialista címért küzdő brigádok többségét a traktorosok alakították. A helyzet azóta megváltozott, az arány megfordult. Ebben az évben a megyében a traktorosok 18 és a szerelők 22 brigádja nevezett be a versenybe. A gépi munka természetesen csak nagyságrendjéből veszített, de jó minőségének jelentősége változatlanul megmaradt. Jobbára az a gép- és gépjavító állomások teendője, hogy elsősorban a gyenge termelőszövetkezeteket szolgálják ki traktoraikkal. Ez munkaköri feladat is, erkölcsi-politikai kötelesség is. A vezetők a jutalmazás lehetőségeivel élve is igyekeznek ennek az elvnek érvényt szerezni. Ami pedig a szerelőket illeti: ők a gépjavító állomások jövőbeli központi alakjai. A szakmunkások fiatal gárdájának kialakítására ezért szervezetten is igen nagy gondot fordítanak. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség szervei és szervezetei a szakszervezettel és a gazdasági vezetéssel együttműködve tavaly megrendezték a Szakma ifjú mestere mozgalom próbáit. A Mernyén tartott vizsgán néhány állomás hatvankét fiatalja felelt meg a követelményeknek. Az idén az egész megyére kiterjesztik ezt a mozgalmat. Megindítják a Kiváló ifjú mérnök- és a Kiváló ifjú technikus-mozgalmat is. A gyakorlott idősebb műhelymunkásokat külön is megkérik, hogy nagy gonddal segítsék a kezdőket, adjanak át nekik minél többet gazdag szakmai tapasztalataikból. HASZNOS TARTALÉK Célprémium a legszorgalmasabbaknak Az öreglaki Kertészeti Tsz az idei pénzügyi terv elkészítésekor célprémiumra nem tett félre pénzt, pontosabban erre nem irányzott elő összeget költségvetésében. Mégis hzozányúlhatnak egy nagyon hasznos tartalékhoz, ha kell: a reprezentációs alaphoz. Közgyűlési határozat alapján tartalékolják ezt a 15 000 forintot. A reprezentáció fogalma itt nem azonos azzal, amit általában értenek rajta. Ugyanis ebből fedeznek sok olyan, a termelés sikerét előmozdító kiadást, ami tartalmát illetően a célprémiummal azonos. Felhasználásáról mindig a termelőszövetkezet vezetősége dönt. Az idei tavaszon ebből a pénzből kaptak a vetési munkákban legjobb eredményt elért traktorosok: Horváth Vendel és Horváth Lajos 100—IC forintot. Ugyanenyit fizette ki a gabonák, a kukorica és burgonya vegyszerezéséne befejeztével Duduka Imt gépkezelőnek és Gaál Lász'l növényvédő szakmunkásnál Munkadíjon, prémiumon k vüli ösztönző ez az összeg, b kevésnek látszik is. Megél demlik az emberek, mert te jesítményük több az átlagos nál. Így indokolták a pénz k fizetését Nagy József, Ho1 váth László és Tóth János t£ karmányoksoknál, Vincze J( zsef, Tomity Józsefné, Ki szás Zoltán és Fábián Józsi állatgondozónál is. A műnk: ért munkadíj jár, a rendk: vüli feladatok teljesítéséért, kiemelkedő eredményekéi viszont célprémiummal j.. talmaznak.
