Somogyi Néplap, 1967. május (24. évfolyam, 103-127. szám)

1967-05-18 / 116. szám

Sommi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA * Megkezdődött a szakszervezeti üdültetés 000 felnőtt és gyermek pihenhet a dél-balatoni SZOT-iidülőkben Balatons zabadi tói Szántó­dig szerdán megnyíltak a dél-balatoni szakszervezeti üdülők, mintegy 2500 be­utalt érkezett meg kéthe­tes pihenésre. Pénteken Földvártól Fonyódig ugyan­csak megnyitják a SZOT- üdiilőkct, s így az első turnusban 6090 vendég pi­henhet a magyar tenger partján jó munkája jutal­mául. Dr. Kátdossy Rudolf, a SZOT Dél-balatoni Üdültetési Igazgatóságának ■ vezetője munkatársunknak elmondot­ta, hogy ebben az évben 65 000 felnőttet és gyermeket tudnak fogadni üdülőik­ben. A gyermeküdültetésben 11000, a családi üdültetés keretein belül pedig 4000 gyermek érkezik majd a szülőkkel együtt a Balaton somogyi partjára. A gyer­meküdültetés június 9-én kezdődik és augusztus 29-ig tart, s a korábbi évektől el­térően nem öt, hanem hat turnust fogadnak. A Szaktanács ősztől tava­szig több mint 16 millió fo­rintot költött üdülőinek fel­újítására, korszerűsítésére és a berendezések cseréjére, emellett szaporították a sportpályák számát, s gon­doskodtak arról is, hogy nö­veljék az étkezés kulturált­ságát. A szakszervezeti üdü­lőkben négyféle menüből vá­laszthatnak a beutaltak, az egyik menü kímélő. Ugyan­így gondoskodtak arról is, hogy két leves szerepeljen az étlapon. Az üdülő vendégeknek az idén is tartanak ismeretter­jesztő előadásokat és szapo­rítják a kirándulások számát is, hiszen a Badacsonyon kívül a beutaltak egyéb ne­vezetességekkel is szeretné­nek megismerkedni. Ezt szol­gálja a többi között, hogy a SZOT vitorlásflottája egy ví­zibusszal és két vitorlásha­jóval gyarapodott, s így rendszeresebbé válhatnak a vízi kirándulások. eu mese A Budapest Táncpalota siófoki vendégjátéka A Budapest Táncpalota mű­sorát bemutatták Siófokon, a nemzetközi idegenforgalmi nét keretében. Elsősorban küLföi- dii vendégeink tiszteletére, noha beigazolódott: nemcsak nekik kedves vendég a revü a BaLaton-parton. Az ezersze- mélyes Siófok Étterein egyik asztalánál, a táblás zsúfoltság és kitűnő hangulat kellős kö­zepén már az első impresszió megragadott. A lila színeket valami egészen sajátos vörhe- nyes pászmákra cserélték ' a színpadon, amikor fel búgott az orgona, és megkezdődött az Ejféli mese című kétrészes re­vü varieté műsor, a Budapest Táncpalota vendégfellépése, a tekintélyes — valóban nem­zetközi — publikum előtt. A külföldi vendégsereg a 3. szám után kezdte igazán ész- revétetni magát. Alfonzé kö­vetkezett Alfonzó, ez az el- nyűhetetlen, hj ganyínozgású parodistánk, aki számait, áfo­nyahumorú szövegét, poénjeit németül és franciául is el­mondja, kirobbanó kacajt, si­kert aratva a helyiség külön­böző pontjain. (Ahol persze azért magyarok, sőt kaposvá­riak is voltunk néhányan.) Filmfesztivál-jában egy gengszter- és egy francia új­hullámos film után egy szov­jet rajzfilm paródiáján ka­cagtunk. Híres száma, a Ká­link» maja, és híres poénje, a tüsszentését mentegető »ma- linki bronchi tisz«-e nyomán jólesően nyugtázta az ember, hogy ez a soknyelvű, mégis kollektív derű nemcsak az előadóművésznek szól. Így az ilyen szívből és szeretettel csak azon és azokon kacagha­tunk, amit és akiket őszintén tisztelünk, becsülünk. Alfon­zó méltó társa Rajkinnak. »Olasz tenoristaként- és »sze- nyor Rossznézni« zsonglőrként is ezt igazolta. Valóban zsong­lőr. Érzékeinkkel, kacagásra vágyó-hajló figyelmünkkel űz káprázatos játékot. Pedig eszközei korántsem ilyen káp­rázatosak, sőt, nagyon is egy­szerűek, természetesek. Az, amit csinál, a paródia művé­szete. Az énekesek közül Izsmán Nelli dalai tetszettek, a mű­sort a kitűnő Chappy-zenekar kísérte. Meg kell emlékeznünk a revü tulajdonképpeni sava- borsáról, a zenés, látványos táncokról. Változatosságuk, gazdag színeik, buja ritmiká- Juk és akrobatikus remekeik színvonalas lokálműsorból csak a látványos finálét fo­gadtuk vegyes érzelmekkel. A többi szám viszont kellemes meglepetést okozott. Wallinger Endre ÁTÉLÉS (Kép szöveg nélkül.) (Pollsch Weekly karikatúrája) HOL A GYEREK? (Stem karikatúrája) Levél Donyeckhől Nagyatádra — például, az apacstrió; a Kí- gyótánc, a Lass zó tánc; Balogh Edina és partnere artisztiku- san érzéki Vörös és fekete ci- mű száma — méltán támasz­tottak tapsviharokat. Vogel Eric habfinom jelme­zei a hajlékony testű görlö­kön és szólistákon mindent ta­kartak és mindent hangsú­lyoztak, amit egy éjszakai lo- kálműsorban, a kitűnő tánc­kar produkcióiban szépnek tarthatunk. Néhány igen ötle­tes koreográfia bemutatása különösen nagy tetszést ara­tott. Bizarr látvány volt az, amikor a gyertyatánc éneklő trubadúrját a lenge tüldköpe- nyes-bikinis tánckar — égő gyertyával a kezében körül­lengte. A Fantomas című szám viszont ötletszegénynek bizo­nyult Olyan félig sztripdz akart lenni ez —, amúgy ma­gyar módra, az illendőség ha­tárain belül, de azért — bi­zonyítékul, hogy tudnánk ép­penséggel mi is valamit eb­ben a »műfajban« ... Az egészében szoraköBUtós» A, községi tanácselnök ugyancsak meglepődött, amikor a napokban a reg­geli postabontáskor egy orosz nyelvű levél került a kezébe. Vajon ki és mi­lyen ügyben írhatta a le­velet? Sietett is vele az egyik ismerőséhez, aki mondjárt hozzálátott a több oldalas levél lefor­dításához. Egy szovjet elvtárs, jó barát — ahogy ö írja — Miklós Afonyin, az egy­kori felszabadító, aki 1945-ben hosszabb ideig tartózkodott Nagyatádon, küldte a levelet. »Én vagyok, Miklós ka­tona, az a Miklós, aki 1945-ben az önck ünnep­ségén énekelte a magyar és szovjet nép dalait. Őszinte üdvözletemet kül­döm mindazoknak, akik ott annak idején szeret­tek engem, lakást adtak, és kedvesen körülvettek.« A levélhez mellékelt há­rom nőt ábrázoló fény­kép hátlapján ez áll: »-Em­lékül sok szeretettel Mik­lósnak, Gizella, Vilma és Juliskak. A fénykép alapján kezdték el keresni, hogy kiknél is lakott 1945-ben Miklós. Vilma, Gizella és Ju­liska — már valamennyi­en javakorabeli asszo­nyok — nem tudtak szó­hoz jutni a nagy örönn- től, attól, hogy a régi kedves ismerős jelentke­zett. Erre még gondolni sem mertek volna a haj­dani szállásadók: Bicsálci József és Eller Vilma. Az ismerősök a donyec- ki levélre már megfogal­mazták a választ. »Kedves Miklós! Nagy örömmel olvastuk levelét, és örülünk annak is, hogy nem felejtett el bennün­ket. Szeretnénk viszont­látni, éppen ezért szere­tettel meghívjuk, látogas­son el Nagyatádra, és néz­ze meg, mit fejlődött községünk a felszabadulás óta.« A levél már útban van Donyeck felé. Miklós, a régi kiskatona minden bi­zonnyal örövimel fogadja a meghívást, és reméljük, hogy régi ismerőseivel együtt itt nálunk, Nagy­atádon ünnepli majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évforduló­ját. D. S. MEGÁLLT AZ IDŐ... a megyeszékhelyen. No nem a fejlődésre értve a fentebbieket, csupán a to­ronyórákra. Másfél évvel ezelőtt már szóvá tettem, hogy nagyon kevés az ut­cai óra a városban, érde­mes lenne megfontolni né­hány villanyóra elhelyezé­sét a legforgalmasabb út­szakaszokon és tereken. Különös változás azóta sem állt be, hacsak nem az, hogy a toronyórák sem jelzik már a pontos időt Kaposváron. Legszembetű­nőbb ez a város főterén: sem a templomtorony, sem a városháza órái nem jár­nak. A megyeszékhely túl­só végében járók szintén bosszankodva nézik a hő­sök templomának álló idő­jelzőit. Sok egyéb mellett, tu­dom, hogy nagyon apró bosszúság ez. Mégis azt javasolnám a város lakói­nak a nevében, hogy indít­sák meg a toronyórákat. L. G. HÁROM BOCI AZ ANYJÁVAL V V:i- m h *«<#»> ő" >aft Mozgóboltok a határban (Tudósitónktól.) Hasonlóan az elmúlt évek­hez, a falusi szövetkezetek az idén is gondoskodnak a föl­deken dolgozók ellátásáról. Tavaly 1 300 000 forint forgal­mat bonyolítottak le a moz­góboltokkal. A szövetkezetek 3 községek italboltvezetőit, boltvezetőit bízták meg a me­zőn való árusítással. A guru­ló üzletek sört, üdítő italokat, cigarettát visznek a. tsz-tagok­nak és az állami gazdaságok dolgozóinak. A járműveket a ;sz-ek és az állami gazdaságok biztosítják a áruszállításhoz. Somogybán eddig mintegy 200 községben kérték a moz- góboltok üzemeltetését, főleg az aratás idejére. A szövetkezetek ez évben kb. 120 mozgó fagylaltárust is munkába állítanak, akik ugyancsak a földeken keresik föl majd a mezőgazdasági dol­gozókat. Csaknem egyformákf Erősek, egészségesek mind a hár­man. Fodor József jutom pusztai gazda istállója egyszerre zsúfolt lett, ahogy a három ikerbe r-Jí decemberben világra jött■ Amióla jó idő van. uya kran kivezetik a bocikat az udvarra. Csodálkozásukról látszik, hogy még új kaput sem láttak. Fényképezőgépet úgyszintén. Mennyit fizetek? Kiszállok a taxiból, és nézem áz órát a szerel- vénypult alatt. — Mennyit fizetek? — kérdem a sofőrt, aká az órára pillant és úgy mond­ja: — A vállalatnak csak húsz forintot... Orvosnál — Fogadja meg a taná­csom, ez a legjobb orvos­ság — mondja a doktor —, és számoljon magában addig, amíg el nem alszik. — Már megpróbáltam, doktor úr. — Na és az eredmény7 — Számolás közben rámvirradt... Panzióban A portás pontosan el­sorolja az étkezési időket: Reggel 6 és 11 óra között van a reggeli, 11 és 15 óra között az ebéd, 15 és 18 óra között megkap Írat­ják az uzsonnát, majd pe­dig 18 és 21 óra között vacsorázhatnak. — Köszönjük — mond­ja az egyik vendég —, de akkor mikor tekintsük meg a környéket? Két régi iskolatárs ta­lálkozik. Beszélgetnék a múltról, a jelenről. — Én, kérlek, sajnos már tizedik éve nem tu­dom, hogy mi lesz holnap. — Miért, munka nélkül vagy? — Dehogy! Meteoroló­gusként dolgozom! Minden relatív Pistike sírva panaszko­dik a mamájának, hogy a papa szögverés közben ráütött az ujjara. — Azért még nem kell sírnod — mondja a ma­ma. — Először én is nevet­tem rajta, de a piapa megvert. G. B. Veronai Salamonok Verona olasz városban ismét fellángolt az ellen­ségeskedés a Montague és a Capulet család hívei között. Ez alkalommal azonban a vitát nem a tőr és a méreg, hanem a vá­rosatyák döntötték el. A városi hatóságok idegen- forgalmi indokokból elha­tározták, hogy emlékmű­vet állítanak a Shakespea- re-tragédia egyik hősé­nek. A Capulet-pártáak kategorikusan kijelentet­ték, hogy Veronában Jú­lia emlékét őrzi az erkély és a sír, Rómeóra viszont egyetlen kő sem emlékez­tet,. s egyáltalán »Romeo tipikus csábító volt«. A Montague-csoport viszont Júliát könnyűvérő leány­nak nevezte, aki éjsza­kánként találkákat szer­vezett. A városatyák úgy döntöttek, hogy — Sha- kespearenak emelnek em­lékművet. — Megjelent a cseresznye a kaposvári piacon. A tavasz elpo gyümölcsét apró cso­mókban 1—1,20 forintért áru­sítják. Somogyi Néplap \t Somot* v megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapla. Főszerkesztői WIRTB LAJOa, Szerkesztőség: KaposvA** Latinka Sándor u. 2. Telefon; 11—510 U—511 Kiadja a somogj megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár* Latinka S. u. 2 Telefon ii— áld Felelős kiadó; Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzttnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesf töknél. Előfizetési dii egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Sbrnógy megyei Nyomda' icari Vállalat kaposvári özemében, Kaposvár, Latinka Sándor utc® 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom