Somogyi Néplap, 1967. május (24. évfolyam, 103-127. szám)
1967-05-18 / 116. szám
Csütörtök, 1967. május 18. s SOMOGTI NÉPLAP Agyár alapköve (Így nevezte a Rákóczi műhelyt Szabó Dénes művezető. Ügyes kezű kaposvári, topo- nári, zimányi, nagybajomi és zselicségi lányok és asszonyok biztosítóbetéteket gyártanak itt. Már most fontos terméke ez a Kaposvári Villamossági Gyárnak, a jövőben azonban a legfontosabb lesz. Hatan kezdték a betétgyártást néhány évvel ezelőtt, kezdetben a Petőfi műhelyhez tartozott ez a részleg. Ma már százharmincnégyen dolgoznak itt, s ez a létszám sokkal nagyobb, a Petőfi műhelyénél. Amikor megkezdődött Kaposváron a betétgyártás, a biztosítékok zöme a fővárosban készült. Január 1-e óta mind a hét betéttípust Somogybán szerelik. S nem is akármeny- nyit, a terv huszonötmillió darab. Tavaly tizenhárommillió volt. A betétek hatvan százalékát külföldre szállítják. Dániába, Finnországba, Franciaországba, Görögországba, Törökországba, Iránba, Indiába. Most új piac kínálkozik Norvégiában, Svédországban, Hollandiában és Nyugat-Németországban. A 0,4—200 amperes betéteket a háztartásokban, varrógépekben, villanymotorokban, hálózatokban és máshol használják fel. A betétek szereléséhez kézügyességre, akaratra és nagy gyakorlatra van szükség. Csak a finom női kéz képes a hajszálnál is vékonyabb 0,08 átmérőjű olvadószálat a helyére illeszteni. A betanítási idő egy hónap, a szerelést azonban csak három-hat hónap elteltével lehet teljesen elsajátítani. — Ez a műhely üdülő a többihez képest, mert csendes és tiszta. A fizikai igénybevétel se nagy. Ezért szeretnek ide jönni a nők. Nem tudom, hogy volt-e kilépő az idén. Törzsgárda ez a százharmincnégy ember, a legfiatalabb dolgozónk is fél éve dolgozik a műhelyben — mondja Szabó Dénes. öt kiváló dolgozó van a Rákócziban. Szabó Dénes művezető, Putnoki József gépcsoport-vezető, s három nő: Viczián Antalné lomhá- sító, Csömör Béláné szerelő, Nagy Sándorné szerelőcsoport-vezető. — Mi kell ehhez a munkához? — kérdezem Csomor- nétól, aki már negyedik éve dolgozik itt. — Jaj istenem, sok türelem. — S mikor nincs? — Ha rossz az anyag. — Sokszor rossz? — Hát edég sokszor. A művezető kiegészíti azzal, hogy repedt, hólyagos, ferde porcelánt szállít a pécsi gyár, s ebből nem lehet exportképes betéteket szerelni. A porcelán és egyéb okok miatt lemaradt a műhely. Június 10-ig másfél millió exportbetétet kell elkészíteniük Törökországnak. A múlt héten három nap tizenkét órát dolgoztak, s vasárnap is voltak bent munkások. A gyár kért — a munkások segítettek. — Sajnos, a túlórát nem számolták el rendesen —tették szóvá többen is. A művezető kiszámolta, mennyit kellett volna kapnia például Csomóménak. Kiderült, hogy kevesebbet fizettek neki. Olvashatatlanok a bércédulák, nem tudnak rajta eligazodni a munkások. Ha reklamálnak, egy-két hónap is beletelik, mire kifizetik a pénzt. — Én például most kaptam meg a márciusi hatvanhat forintomat — mondja Parrag Józsefné kétgyermekes családanya, aki négy éve van a gyárban, s innen szeretne majd tizenhét év múlva nyugdíjba menni. — Szeretem ezt a munkát, szívesen csinálom, nem átjáróháznak tekintem az üzemet. Ezért fáj, hogy azt VISZONZÁS NÉLKÜL. NŐI MŰHELY. ROHAMOS FEJLŐDÉS. FÉNY ES ÁRNYÉK egy panasz mögött Nagyüzem a Rákóczi műhelyben. A Fonyódi Építőipari Ktsz három nyugdíjasának hozzánk küldött leveléből idézünk néhány mondatot: >*3YIi, hárman nyugdíjasok már évek óta látjuk el együtt az éjjeliőrséget a ktsz-nél. Fizetésünk személyenként 499 forint. Külön-kü- lön 176—184 órát teljesítünk havonta, ápr lisban 521 órát őrködtünk hárman együttvéve. Szabad szombat estén pénteken délután fél hattól hétfőn reggel fé! nyolcig úgyszólván egyhuzamban szolgálunk. Mi sokall- juk ezt az óraszámot. Tudjuk, hogy mint nyugdíjasok ennél többet nem kereshetünk, ezért azt szeretnénk, ha a szolgálati időnket csökkentenék.*• Major Jánossal, a ktsz fő- könyvelőjével beszélgettünk arról, hogyan is áll a dolga a három nyugdíjasnak. Megtudtuk — az irodában elol- vaistuk a 13/1962. OV határozatot —, hogy éjjeliőri munkakörben 12 órás munkaidő mellett legföljebb 1650 forintot kereshet egy személy. A szövetkezet vezetői nem egy, niás munkára is alkalmas, életerős fiatalemberrel, hanem három nyugdíjasukkal töltötték be ezt a munkahelyet. Három embernek adtak tehát kereseti lehetőséget, és 1500 forintot fizetnek nekik. Ez eddig rendben is volna. De vegyünk papírt, ceruzát, s számoljunk egy kicsit. Levélírónk egyenként 176— 184 órát őrködnek havonta. Ha számtani átlagot veszünk, akkor 180 óra, vagyis napi 6 óra jön ki. Ez igazán nem sok. De éppen fele annak a 12 órának, amire az 1500 fo'initot felosztották! Az éssze- üség most azt diktálná, hogy negjárna az 1500 forintnak is i fele. De csak 499 forintot xap egy-egy ember, mert a nyugdíjasnak nem űzethetnek ki többet. Ha az áprilisban teljesített 524 órát elosztjuk 30-cal (az éjjeliőrnek hétköznap és vasárnap egyaránt szolgálatba kell állnia), több Tűnt tizenhét órás napi teljesítmény jön ki! Erre kapják ízt az 1500, pontosabban a háromszor 499 forintot! Ha így embert alkalmaznának, ás az kapná a másfél ezer forintot, s nem kellene mást tennie, mint minden huszonnégy órából »mindössze« tizenhetet szolgálatban tölteni... Szeretném én látni azt az embert! Ezekkel a nyugdíjasokkal határozottan »jól jár« a ktsz, hiszen egyedül egy ember aligha vállalná a napi tizenhét órás szolgálatot, ők hárman viszont szépen megosztoznak rajta. Még örülnek is, hogy a ktsz gondoskodott a foglalkoztatásukról. Vagy mégsem teljes ez az öröm? Bizony néni — ez tűnik ki a levélből. Igazán kár, hogy az első hallásra olyan kellemes benyomást keltő tényt — mert mégiscsak örvendetes tény,' hogy foglalkoztatják a nyugdíjba vonult ktsz-tagokat — ilyen matematikai »tévedés« árnyékolja be. H. B. A közhivatalnokekról kiemelje, fölöslegesen fárasztja az ügyfeleket, kérelmeiket csak napok, hetek múlva intézi el, noha órák, esetleg néhány nap alatt is megtehetné. Az ilyen közhivatalnokok magatartáséból általánosítanak aztán a jogosan bosszankodó emberek. H ogyan is mondhatott volna jó véleményt a hivatalról az a kaposvári lakos, aki a múlt évben kisebb épületátalakítást szeretett volna házán elvégeztetni, ám hónapokig hitegették, különböző tervrajzokat készíttettek vele, fölösleges kiadásokba verték, majd kérelmét — mint teljesáthetetlent' — elutasították?! Az ügyintézők ezzel igen sokat ártottak a tanács tekintélyének, hiszen, ha azonnal megmondják az illető állampolgárnak, hogy kívánsága teljesíthetetlen, tudomásul vészi a határozatot, és nem idegeskedik, nem veri magát költségekbe. Nagy baj az, hogy néhány közhivatalnok altkor sem mer nemet mondani, amikor azt kellene, ehelyett hiteget, ígérget, s csak hetek, hónapok múlva mondja meg, hogy nem tud segíteni. Persze nem minden esetben csak a közhivatalnokok tehetnek arról, hogy az ügyintézés hosszú ideig elhúzódik. Igen sok az olyan jogszabály, amelyek között még azok is nehezen ismerik ki magukat, akik rendszeresen velük foglalkoznak. Némelyik jogszabály csupán arra »jó«, hogy körülményesebbé tegye az ügyintézést (pl. a családi pótlék folyósításához szükséges igazolások). Maguk a közhivatalnokok is látják, érzik, hogy túl sok a jogszabály: ezek számának csökkentése egyszerűsítené, gyorsítaná munkáját. Ezért hangsúlyozták a már említett tanácskozáson is, hogy valamennyi közhivatalnok feladata harcolni, a bürokratikus vonások ellen, illetve az ügyintézés meggyorsításáért,, egyszerűsítéséért. F ontos, közérdekű munkát végeznek közhivatalnokaink. Legalább olyan megbecsülést érdemelnek, mint azok, akik néha türelmetlenül és alap nélkül sértő, bántó kifejezésekkel illetik őket. Sí. h, Hárman a toponáriak közül: Czimmermann Tamásné, Csizik Mária és Kovács Irma. I mondták nekem, amikor reklamáltam, »mi az, annyira hiányzik magának az a hatvanhat forint?« Érdemes megszívlelniük a gyár vezetőinek a következőt: — Még sohasem volt any- I karika, abban pedig egy vilnyi eltérés a fizetésnél, mint mostanában. Állandóan reklamálni kell. A biztosítóbetéteken háromszög látható, benne egy lám. Kaposvárt jelenti Szegeden és Debrecenben, Ankarában és Párizsban, Athénban és Helsinkiben. Lajos Géza 3ATEK A HEGYEN Itt fönt a Látóhegyen igazi pompájában látni a tavaszt. Virágzó gyümölcsfák, hódító illatú orgonák és fény, zuhogó napsütés. Az ösvények tövében gyöngyvirágszőnyeg, és mindenütt csönd, csak a madarak énekét hallani, Már jó félórája ballagunk a vízmosást követő salakúton, de embert még nem látunk sehol. — Hangyaszorgalmú ez a nép — mondja kísérőnk, aztán még hozzáteszi —, és meg is van a látszatja. Csak be kell nézni a portákra ... A tetőről lenyűgöző panoráma tárul a szem elé. Az ember önkéntelenül is felkiált: csodálatos! A Dráva hol kéknek, hol zöldnek látszik. Ahol a vízsodorra esik a fény, ott tükröst játszik a víz. Följebb sok száz parányi szigetecske bontja pontokra a folyót. Mögöttünk a virágzó gyümölcsösök között itt is, ott is lakóházak vannak. — Az a ház kié? — lcérde- zem kísérőnket az egyik mutatós új épületre mutatva. — Az nem ház — mondja útikalauzunk, és hamiskásan mosolyog. Nem értjük a választ. — Hogyhogy nem ház? — Hát az is meg nem is. __ 7; — B onyolult dolog ez — kezdi magyarázni —; előre kell bocsátanom, hogy akik itt laknak, imádják ezt a. hegyet. Tavasztól őszig kerékpárral közlekednek a salakúton. Befele öt perc, visz- sza húsz-harminc perc alatt lehet megtenni az utat. Akik c gyékényest kavicsbányához, a cementüzemhez vagy a vasútállomáshoz járnak dolgozni, a világért se költöznének le a faluba. A termelőszövetkezeti tagokról nem is szólva. Az év nagyobb részében olyan ez a hegy, mint egy balatoni üdülőtelep: Szép, könnyen megközelíthető és ráadásul nagyszerű bevételi forrás. A sok gyümölcsös, gesztenyés valóságos kincsesbánya. Még mindig nem értem a dolgot. — A házról volt szó — próbálom figyelmeztetni lásérőn- lcet. — Sok ilyen épület van itt — folytatja a felvilágosítást— Szóval nem lakóház* — A valóságban az, de nincs papír róla. ■— És ez mit változtat a lényegen? — Tulajdonképpen nem sokat. Mindössze egy kis csalás van a dolog mögött. Az a ház ugyanis papíron álmatároló és az is ott meg az is odább, De még mutathatnék jó néhányat. — És miért éppen alma tároló? — Mert itt a hegyen mást nem lehet építeni. — És miért nem lehet? Újabb magyarázat következik: — — Mert van egy szabály, és az olyan, mint a szentírás. A cél az lenne, hogy a faluban építkezzen a hegyi lakosság. De hát a hegyiek nem akarnak lemenni. Így is falusinak tartják magukat, öt perc és harminc perc, az nem olyan nagy idő. Szerintük ez a csekély áldozatvállalás bőven megéli, hogy itt lakhatnak. Villanyt kaptak, salakjárdát építettek, öregek, fiatalok maradni akarnak. Hallgatunk. Alattunk a lucernásban egy fürj hívogatja a párját. — Játék ez, kérem. A rendelet megpróbálja kijátszani az életet. Az itt élők pedig furfangosan kijátsszák a rendeletet, Hát így épülnek itt két-, háromszoba-összkomfor- tos »almatárolók«. Németh Sándor B ürokratáknak, aktagyártóknak neveznek ben- " nünket, azt mondják, hogy csak nehezítjük a különböző ügyek intézését« — hangzott el nemrég a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei küldöttértekezletén. Nem szükséges bizonygatni, mennyire túlzott és sérelmes az a vélemény. Közhivatalaink munkájára szükség van és szükség lesz még akkor is, ha azt valljuk: törekedni kell a különböző hivatalok dolgozói számának csökkentésére, az ügyintézés egyszerűsítésére, gyorsítására, s küzdeni keld a bürokratikus vonások ellen is. Képzeljük el, mi történne altkor, ha teljesítenék az abszurd kívánságot, és máról holnapra rendelettel bezárnák ,a hivatalokat... Olyan zűrzavar támadna, hogy abban senki sem ismerné ki magáit. Egyetlen társadalom sem létezhet a közhivatalnokok munkája nélkül. Am nagyon sok emberből vált ki jo-gos bosszankodást, ha egyik-másik közhivataínok felületesen, nemtörődöm módon látja el munkáját; s csak azért, hogy beosztása fontosságát, személye »nélkülözhetetlenségét« BNV — 1967 Somogyiak a vásáron Holnap nyitja meg kapuit a Budapesti Nemzetközi Vásár. A kiállítási pavilonokban a látogató az idén is találkozhat a somogyi ipari üzemek termékeivel. A Finommechanikai Vállalat például az új típusú babakocsikkal szerepel a kiállításon. Ezeket a kocsikat már nem a marcali telep gyártotta, hanem Kaposváron készültek. Mély és sportkivitelben készítik a külsőre is tetszetős kocsikat Ezenkívül négyféle csomagolástechnikai kisgépet mutat be az érdeklődőknek a vállalat. A Kefeanyag-kikészítő Vállalat már két napja a vitrinéit rendezi a vásáron. Kefeipari tömőanyagok, különböző méretű pairtisanyagok, különleges festési eljárással készült festett szőr, disznóserte és textilszőr képviseli a vásár termékeit. A somogyi kiáll» tok közül a legjelentősebb kollekcióval a Kaposvári Ruhagyár jelentkezik. A napokban megtartott zsűrizésen dőlt el végképp, melyik ruhák mutatják be majd a gyár t munkásainak ügyességét, tervezőinek fantáziáját. A köny- nyűipari pavilonban a tizenkét darabos kollekcióban fiúkabátot, bébiöltönyt, kiskamaszöltönyt és lánykabátot találhatnak a látogatók kaposvári cégjelzéssel ellátva. KITÜNTETÉS A 5ZÖVOSZ VI. kongresszusa alkalmából a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter szövetkezeti dolgozókat tüntetett ki. A mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést kapta megyénkben Kányási Kálmán, a nagybajomi szövetkezet igazgatóságának elnöke és Nagy István, a MÉK barcsi kirendeltségének előadója.