Somogyi Néplap, 1967. május (24. évfolyam, 103-127. szám)

1967-05-13 / 112. szám

Szombat, 1961. május 13. SOMOGT1 NÉPLAP-P'Ü'Li ^ 13TJ §Z.A.LLjO j\X AS Gépek markolják a földet, nemso­kára ássák az alapokat, s egyre magasodnak a felvonulási épület falai a hajdani piactéren. A Tanácsi Építőipari Vállalat megkezdte Kaposvár új autóbusz-pálySudvá- rának építését. KISZ-ÉLET A TEXTILMŰVEKBEN Többre lennének képesek Tizenegy alapszervezet negy­vennégy küldöttet delegált a Pamuttonó-ipari Vállalat Ka­posvári Gyára KlSZ-oizottsá- gának küldöttértekezletéire, ahol a bizottság két és fél éves munkájáról adott szá­mot. Herke Miklós KISZ-tit- kár terjesztette elő a végre­hajtó bizottság beszámolóját, amely igyekezett a teljességre törekedni, ám néhány iga­zán elismerésre méltó ered­mény felsorolása mellett kö­zépszerű munkát tükrözött. A mérleg egyik serpenyőjé­be a beszámolóban is elhang­zott eredmények kerülnek. A vállalat KlSZ-tagjai kivették a részüket a termelést segítő munkából, a brigádversenyek­ből, a társa dalmi immkaakciók- bóL A felszabadul ásunk 20. évfordulója tiszteletére indí­tott megyei versenybe 17 if­júsági brigád nevezett be az üzemből, s a lánccsévélő Dó- assa-brigádja harmadik helye­zést ért el. Szép eredménnyel dicsekedhetnek a pártkong­üzemvezető, Szabó Sándor, a személyzeti osztály vezetője, Papp Jánosné és Szijjártő Fe­renc is. Nem szabad előfor­dulni annak, hogy legyen olyan KISZ-tag aki nem is­meri a bizottság titkárát, vagy hónapok teljenek el vizsga idejére anélkül, hogy bárki is olyan főre csökken le. céllal közeledne hozzájuk, hogy az ifjúsági mozgalom­hoz kapcsolja őket. A KISZ tagjaira vár a feladat, hogy többet törődjenek az ipari ta­nulókkal, segítsék őket egy­más, az üzem megismerésé­ben, hisz belőlük kell, hogy kialakuljon majd a szakmun­kásgárda. Elgondolkoztató az is, hogy a gyárban dolgozó fiata­lok nagy többsége nem tagja a KISZ-nek. A pártépítésben elért szép eredmények mellett a KISZ erősítésére is figyel­met kellene fordítani, hisz sok olyan fiatal dolgozója van a gyárnak, aki méltó ar­ra, hogy az ifjúsági szövetség tagja legyen. Kis jóindulattal egyensúly­resszus tiszteletére indított ______________ ______ m egyei ifjúsági brfgádver- I ban láthatjuk a mérleget, ez senyben is. A könnyűipari brigádok között az első he- lyet az előfonó I. C műszak Gagarin brigádja szerezte meg. Az anyavállalaton belül a kongresszusi munkaverseny­ben a kaposvári KlSZ-bizott- ság hat gyár közül a harma­dik helyezett lett Az eddig végzett csaknem 17 000 óra társadalmi munka, a csatla­kozás a Tegyünk többet So­mogy ért!-mozgalomhoz; a szer­ződéses védnökségvállalás ki­váló teljesítése, a szellemi ve­télkedők, az önképzés, a po­litikai oktatáson való részvé­tel, a megyei hírű Fonómun­kás Kisszínpad megszervezé­se mind-mind azt bizonyítja, hogy tudnak dolgozni a gyár ifjúkommunistái, s összetéte­lüknél, felkészültségüknél fogva el tudják végezni a vál­lalt fetadatokat A másik serpenyőbe keve­sebb, de nyomosabb tények nehezednek. Ezeket biztos érzékkel el is találták vi­tában felszólalók. A józan kritika és segítőkészség csen­gett ki mind a tizenöt felszó­laló mondanivalójából. Való igaz, hogy a gyárban nagy méreteket ölt a munkásván­dorlás, főként az újonnan be­került fiatalok hagyják ott rövid időn belül a munkahe­lyüket. A. fluktuáció visszahú­zó hatása érződik a KISZ- munkában is. Viszont, ha azt nézzük, hogy a gyár KISZ- taglétszáma jelenleg 334, s az utóbbi két és fél évben 388 fiatal távozott el az alapszer- vezeteliből, ez azt mutatja, hogy alapvető nevelési prob­lémákkal küszködik a bizott­ság, nem fordítanak kellő gondot az »-újoncok« megnye­résére. Est fejtegette hozzá­szólásában Veress Zoltán azonban korántsem megnyug­tató. Többre képesek a gyár KISZ-fiataljai — ez jutott ki­fejezésre a vitában is. Évről évre meghirdetik pL a Szak­ma ifjú mestere mozgalmat, s a nagyszámú jelentkező a öt vagy hét Pedig ha minden fiatal kellő jártassá­got szerezne más munkafo­lyamatokban is, ezzel nem­csalt szakmai tudásukat nö­velnék, hanem nagy segítsé­gére lennének az üzemnek . is, könnyebben oldanák meg a helyettesítéseket. A küldöttértekezlet össze­foglalója jó néhány feladatot adott a következő évekre is. A szavazás után megválasz­tott bizottság és végrehajtó bizottság Herke Miklós tit­kárral az élen, Ladiszlai László szervező titkárral, Ge­lencsér Teréz agit.-prop.-os- sal, Zsidegh László termelési felelőssel és Nagy Károlyné kultúrossal eredményes tevé­kenységre mozgósíthatják az üzem ifjúságát S. M. Csillag a ka*m fölött Étüzeni lett a Mernyei Gépjavító Állomás Egy ellesett beszélgetés az udvaron: — Ketten is jelentkeztek. Azt írták, jönnének szíves örömmel. — Meg kell velük tárgyal­ni a dolgokat. És ha valóban jó szakemberek, szívesen fo­gadjuk őket. — Kik jönnének? — kér­dezem Deák Jánostól, a Gépállomások Megyei Igaz­gatóságának vezetőjétől, az udvari beszélgetés egyik sze­replőjétől. — Mérnökök — hangzik a válasz., — Valahogy híre ment, hogy itt Mernyén el­kelne még néhány szakem­ber. Ezután a hír után je­lentkeztek. SZAMOK Hogy mi minden van az •álüzem cím mögött? A me­gyei igazgatóság vezetője szerint: — Kiváló munkaeredmé­nyek, szalagszereién szerve­zett termelés és nagyon sok nagyszerű nfünkás... Öröm leírni ezeket a szá­mokat: a gépjavító állomás százhatvanhat állandó mun­kása a múlt évre tervezett 17 000 000 forint értékű mun­kával szemben pontosan 21 000 000 forint értékű mun­kát végzett. Németh Gyula igazgató szavait idézem: — Négy brigád érdemelte ki a szocialista címet. Tizen­hat dolgozónk kapta meg a kiváíl ódolgozó-jelvényt. Ennek a négy brigádnak összesen ötvenhat tagja van. Róluk túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy motorjai a hétköznapi munkának. A forgácsoló, az arőgépjavító, az adagoló-fel­újító és a porlasztó-felújító brigádok minden elismerést megérdemelnek. Én hiszek az emberekben, de ha egy év­vel ezelőtt azt mondta volna valaki, hogy ez a porlasztó- részlegben dolgozó tizenhat asszony együtt marad és rá­adásul szocialista közösséget alkot, azzal bizony fogadást kötöttem volna. És még néhány szám: je­lenleg négy mérnök és négy technikus dolgozik a gépja­vítónál. öt éve, az indulás évében egyetlen mérnök volt. Ma ötször annyi szakmunkás van, mint akkor volt Eb­ben az évben hatvannyolc ipari tanulót foglalkoztatnak. Külön műhelyt építettek ne­kik, és hamarosan elkészül az állandó jellegű ipari tanu­ló-szálló is. A vezetés kiváló törzsgárdát alakított ki. El­sősorban a fiatalokra ala­poznak. A gépjavító dolgo­zóinak átlagos életkora hu­szonnyolc év. A múlt évben tizianhét fiatal vett részt a szakma ifjú mestere-mozga- lom vizsgáin. Mindannyian eredményesen vizsgáztak. EMBEREK A forgácsoló műhelyben je­gyeztem le Kertész László párttitkár néhány mondatát: — A mi törzsgárdánkra mindig lehet számítaná. És azt hiszem, az sem lényeg­telen, hogy nines elvándorlás. iNem tőlünk mennek, hanem hozzánk jönnek a kaposvári ipari üzemekből. És tudja, miért van ez? Azért, mert itt is jók a szociális körül­mények és a jó szakmunkás­nak ml is tudunk többet fi­zetni. Látják és érzik a megbecsülést az embereik. Sorira végigjártuk a műhe­lyeket. A falakon ízléses szép keretben a kiváló dol­gozók fényképei. Tóth Árpá­dé, Kovács Dezsőé, Bánfi Pálé, György Ignácé, Pozso­nyi Jenőé és a többieké. So­kan vannak olyanok, akik végleg gyökeret eresztettek itt. Ilyen például a Cser csa­lád. Idős Cser Géza a gép­állomás egyik alapító tagja volt. Minden ide köti. Ügy mondják, hogy a Cser csa­lád még álmában is itt van. Ök a legjobb újítók, ha vala­hol valamit lehet jobban csinálni, azonnal összedugják a fejüket és ésszerűsítenek. Cser Feri gépkocsivezető, ifj. Cser Géza szerelő, Cser Pisti marós tanuló. Egerszegi I^a- jos is alapító tag volt. Trak­torosként kezdte, elvégezte a gépipari technikumot, most technikus. Kovács Dezső szerelő művezető lett. És a többiek: Lovas Ferenc sze­relő, Árvái Ferenc kovács, B ódis Lajos asztalos, Bánfi Pál és Cserzenék Vendel esz­tergályosok szívvel-lélekkel mindannyian dolgoznak. VALLOMÁSOK Kevés ipari üzemben lát­tam olyan gondossággal meg­valósított szalagszerű mun­kát, mint itt. Pozsonyi Jenő művezető így beszél erről: — Amikor 1949-ben meg­alakult a gépállomás, álmod­ni sem mertünk volna erről, Persze az is igaz, hogy an­nak a tíz Hoffer traktornak is nagyon, de nagyon örül­tünk. Mi már akkor is igazi mezőgazdasági üzemnek tar­tottuk a mi gépállomásunkat. Mostanában , sokan járnak nálunk. A szakemberek is ■elismerően nyilatkoznak a látottakról. Mi már termé­szetesnek tartjuk ezt a ren­det, tudjuk, hogy így gazda­ságos a munka. És az is leg­alább ennyire lényeges, hogy a szerelők is meg a műhely­munkások is megtalálják a számításukat. Jäger Sándor anyagkiadó: — Amióta ilyen rend van, megtanultunk takarékosan dolgozni. Stiehl József tizennyolc éve szerelő, a próbaterem ellen­őre. A múlt évben aranyér­met kapott a Szakma ifjú mestere mozgalom vizsgáján, így mondja: — Olyan jól dolgozik az MTZ-motorfelújító brigád, hogy néha nem akarunk hin­ni a szemünknek. Pedig itt a műszerasztalnál nincs pro­tekció. A felújított motorok egy százalékát kell csupán visszaadni. A többi abszolút tökéletes. György Ignácné, a porlasz­tó-felújító brigád csoportve­zetője az asszonyok szocia­lista brigádjának tagja: — Mi, asszonyok éppen egy évvel ezelőtt kerültünk ide. Mi csak annyit tudunk mon­dani, hogy mindannyiunkat megtanítottak jól dolgozni. Tessék megnézni, milyen szép a műhelyünk! Törődnek velünk, becsülnek bennünket, és szépen is keresünk. A jó munka mellett még ez van az élüzem cím mö­gött. Németh Sándor Bolgár vendégek a megyei könyvtárban Ilia Vaszilov, a Bolgár Tudományos Akadémia el­nökhelyettese és Viktoria Sztancseva, az akadémia ter­vező mérnöke meglátogatták a megyei könyvtárat. Őszinte tetszésük kifejezését jegyezték be a könyvtár vendég­könyvébe. j volt autójavító üveg- EMBEREK ÉS MÓDSZEREK /I tetős csarnokának bejá­rata előtt állunk Kosz­tolánczi János részlegvezető­vel. Itt készítik azoknak az irodagépeknek a nullszériáját, amelyeket nemsokára a Pa­tyolat mellett épülő új üzem­ben fognak gyártani. Néhány méterre tőlünk egy csoport munkás egy elromlott gép megjavításán fáradozik. — Nézze, milyen odaadással dolgoznak — mondja Koszto- lánczi János. — Fogadni mer­nék, addig nem nyugszanak, míg ez a masina nem műkö­dik, A kalapácsütések elnyom,- ják kissé az olaszos külsejű fiatalember hangját. Szinte úgy kiáltom a fülébe: — Van ennek valami köze ahhoz a kérdéshez, hogy mi­lyen módszerrel dolgozik? — Igen. Ezzel a géppel az isten tudja meddig el lehelne játszadozni. Az emberek azért fáradoznak teljes odaadással a hiba elhárításán, mert viszo­nozni akarják a megbecsülést, amelyet tőlem kapnak. Az én munkám alapja ugyanis az emberek megbecsülése. Egy szőke fiú érkezik. Fél­rehívja a részlegvezetőt, és valamit mond neki. Aztán be­ballag a műhelybe. — Ügy szeretem ezt a kis kölyköt — mondja a részleg- vezető. — Ma megint meg be­tegedett Kicsit vérszegény. Emlékszem, a másik telepen egyszer rosszul lett. Az ölem­be kaptam, és úgy vittem az elsősegélyhelyre. Különben arany keze van, nagyon jó szakmunkás lesz belőle. Hol is hagytuk abba1 Igen, Szóval SZÍV KÖZELBEN nekem az a véleményem, hogy a feladatot csak akkor lehet jól elvégezni, ha a vezető bír­ja az emberek bizalmát. Un sokat teszek azért, hogy ez így legyen. Mindenelcelött na­gyon tisztelem őket A hónap elején pontosan tájékoztatom valamennyiüket arról, hogyan dolgoztak az előző harminc napban, mi lesz a munka, s abból Pista bácsira, Józsi bá­csira és így tovább mi hárul. Otthon, este — bár munkásőri, tanácstagi, szb-titkári elfog­laltságom miatt kevés az időm — kiszámítom, hogy ha a fel­adatot ki-ki elvégzi, mennyit vihet haza a borítékban, sőt azt is, ha egy kicsivel többet dolgozik, mennyivel növekszik a bére. Ezek után senki se marad bizonytalanságban... gy idősebb munkás kö­zeledik. Toporog, lá­tom, előttem nem akar beszélni. Kosztolánczi János félrelép vele. — ö Lajos bácsi, öreg ba­rátom, szereti a bort. Amil Xr idejött, kereken megmond­tam neki, hogy nálam csak egyszer rúghat be munkaidő alatt. Utána elküldöm. Azóta az égvilágon semmi baj sincs vele. Most azért jött, hogy be E‘ jelentse, az új fiú a műhely­ben nem dolgozik, zsebre tett kézzel ácsorog. Nem baj, La­jos bácsi — mondtam neki —, én adtam az ácsorgásra enge­délyt. Lelkére kötöttem, hogy jól nézzen körül, ismerkedjen a környezettel, hogy a jövő héten már gyorsan és jól tud­jon dolgozni. — Azt mondta, az emberek­re nem úgy kell tekinteni, mint létszámra, hanem olyan közösségre, amely érez, gon­dolkodik. Ha valakinek közü­lük rossz a hangulata, ön ad­dig nem nyugszik, míg meg nem tudja, mi a baja. S ha tud, segít rajta. Sohasem érez­te, hogy a közvetlenségével visszaélnek? — Soha. Az emberekkel va­ló barátkozás nem föltétlenül jelent egyet a bratyizással, az elvtelenséggel. En a legmesz- szebbmenőkig igyeltszek követ­kezetes lenni, és őszinteségre, nyíltságra törekszem. Ott van az a fiú a sarokban — egy le­mezekkel bajlódó gyerekre mutat —, amikor ide jött, szinte mindjárt kifelé állt a szekere rúdja. Az első napon csinált valami disznóságot, Be­hívtam, s azt mondtam neki; édes fiam, ez volt az utolsó. Most szépen aláírod ebben a kis füzetben, hogy részlegve­zetői figyelmeztetésben része­sültél. Erről csak mi ketten tudunk, aztán vigyázz... Nemrég beszéltem a szülei­vel, azt mondtam nekik, hogy a gyereküket kicserélték. — Nem tartotta volna hasz­nosabbnak, ha a közösség elé viszi a témát? — Nem. Véle­ményem szerint nem szabad apróságokért megszégyeníteni az embereket. Az nagyon fáj nekik, s a legtöbb esetben dacot szül. Az ember nagyon érzékeny műszer. Csak indo­kolt, súlyos esetben szabad a megszégyenítéssel élni. Emlék­szem, egyszer az egyik mun­kás padjára tettem egy cédu­lát. Azt írtam rá, »én ezt a munkát nem így képzeltem«. Utána azt mondta, »Jó, jó, Ja­ni bácsi, de minek írta rá a cédulára. A többiek is látták, olyan kellemetlen volt.-" TXT úgy darab, csöndes be­J Y szédü fiatal munkás lép elénk. Egyike az előbb említett gépen dolgo­zóknak. Néhány szót vált Kosztoiávczi Jánossal. Egy vülállónak idegen szakmai nyelven folyt párbeszédből. Azt, hogy a gép hamarosan kész lesz. Megnéztük a na­gyon rendben tartott részleg­ben készülő új gép alkatré­szeit. Az igazgatótól azt hal­lottam, hogy Kosztolánczi a várakozásnak megfelelően ve­zeti az út elején álló részleget. Itt most másodszor bizonyít­ja, hogy jó vezető. A központi telepen a trafórészleget, ame­lyet rolólehúzás veszélye fe­nyegetett, életképessé tette. Megkérdeztem, milyen mód­szerrel dolgozott ott? Azt mondta, amilyennel itt. Az emberekre támaszlcodva tudta visszarántani a szakadék szé­léről a részleget. Enélkül nem lehet sokra menni se most, se az új mechanizmusban. Ez a részleg nagy jövő előtt áll — mondja. — Jól sínre rakjuk. Egy kicsit megfagy a mosoly az arcán. — Mire mindent elrende­zünk, , elmegy tőlünk ki a Pa­tyolathoz. No de hát végül is nem szabad emiatt bánkódni — mosolyog újra — hiszen az egész ország egy nagy család. Az új üzemmel is a nagy kö­zös célt, népünk jólétét moz­dítjuk elő. rTelyes alapállás. Vajon H Kosztolánczi nem azért tudott olyan közel ke­rülni a munkásokhoz, mert közel van a néphez, a szocia­lista hazához is? dolgot ki tudtam venni a ki-1 Szegedi Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom