Somogyi Néplap, 1967. május (24. évfolyam, 103-127. szám)

1967-05-12 / 111. szám

Péntek, 1967. május t?„ 3 SOMOGYI NÉPLAP A szakszervesetek XXL kongresszusa után MEGNŐTTEK A FELADATOK w—w1 iiii ''■■■ '■mii mm ...... '■ni—w—iinium— ingwnMmmnr»„n—ui M agasabb szintű mim ka verseny — Közösen a közös célért — A szociális ellátás csak jobb lehet a mostaninál fi csrgsi járás fermeliiszMezeteieeh helyzete A_ múlt évi zárszámadások megyei értékelése igazolta azt a tényt, hogy terrnelőszövet kezeteink tovább erősödtek, a célkitűzéseknek megfelelően javalltaik gazdasági eredmé­nyeik, s ezzel együtt tovább emelkedett parasztságunk jö­vedelme, életszínvonala. A megye egészére vonatkozik ez. Ha azonban részleteiben vizsgáljuk az eredményeket, járá­sonként elemezzük szövetkezeti mozgalmunk helyzetét, nem ennyire egységes, egyértelmű a megállapítás. Megkü­lönböztetett figyelmet érdemel pl. ebből a s»empon,tból a csurgói járás termelőszövetkezeteinek helyzete. Javulás helyett visszaesés — Az üj gazdaságirányítá­si rendszer lényegéből fakad, hogy a szakszervezeteknek is nagyobb feladatokat kell megoldaniuk — kezdte a be­szélgetést T ibold József, az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat szakszer­vezeti bizottságának titkára. Az elvek szakszervezeti bi­zottságunk feladatait is meg­határozzák. A kongresszus azonban sok mindenben konkrét tennivalókat is adott. Ilyenek: az eddigieknél sok­kal jobban kell ügyelni ar­ra. hogy a rendeleteket tor­zítás nélkül hajtsák végre, s előtérbe kerül a dolgozók ér­dekvédelme. A munkaver- senyt pedig éppen a megnö­vekedett feladatok miatt az eddiginél magasabb szintre kívánjuk emelni. Ehhez már megtettük az első lépéseket. A jubileumi munkaverseny jó lehetőség erre. A brigád- versenyek mellett ebben az évben már az építés- és a fő-építésvezetőségek is, ver­senyeznek. Ezektől a verse­nyektől a brigádélet föllen­dülését is várjuk, hiszen ne­kik is jól kell dolgozniuk ahhoz, hogy az építésvezető­ség teljesíthesse feladatát A szocialista munkaverseny így összetettebbé válik: egyrészt a brigádok, másrészt az épí­tés- és a fő-ép ítésveaetőségek versenyeznek. Ez az irányí­tókra több feladatot ró, s nagyobb felelősséget követel a dolgozóktól is. A legutób­bi termelési tanácskozásokon már sok szó esett erről a felszólalásokban. A verseny­hez a föltételekét mindig nekünk kell biztosítani. Eh­hez az emberek sok segítsé­get adnak azzal, hogy a hi­bákra felhívják a vezetők fi­gyelmét Nemegyszer pél­dául maga a kőművesbrigád jelzett, hogy késnek a bádo­gosok, s emiatt leázik a va­kolat. — A kongresszuson szó esett a munkaidő csök­kentéséről. Milyen lehe­tőségek vannak erre az építőipari vállalatnál? — A föltétel: új módsze­rek, új technológia bevezeté­se. Csak így érhetjük el, hogy se a kereset se a ter­melékenység ne csökkenjen. steledik a varászlói határban. A takar- mányos kocsi most bukkan fel az erdő alján. Süppedős, homokos út visz az új telepítés és a cserjés kö­zött a majorba. Ketten ülnek a magasan rakott kocsi tetején. Beszél­getnek, de azt már nem hal­lani, hogy miről. Lusta a messzi erdők csendje, a leve­gő sem mozdul. Közel érnek. — Pandur Maltá.r? — Én vagyok — válaszolja kicsit megilletődve az idősebbik. Fél szeme a lovakon, szoros­ra fogja a kantárszárat, őszülő hajú, csöndes szavú ember, ötvenesnek látszik. Az arca szelíd és fáradt. Fiatal társa csupa élet, csu­pa erő. A tavaszi határról, a munkáról beszélgetünk. Nyugtalanok a lovak, meg­megrántják a kocsit. A jó­szágot, ha már befelé tart a határból estefelé, nehéz visz- szafogni. Megegyezünk, hogy bent az istállónál folytatjuk a beszélgetést. A fiatalember óvatosan le­ereszkedik a kocsiról, és a kezét nyútja. — Szajkó vagyok. Szajkó Péter. Látom, a Makárt fag­gatja. Azért szálltam le, hogy tudjon róla írni valamit. Szorgalmas, nagy dolgos em­ber, de beszélni nem szeret. Gyalog baktatunk a szür­ke, homokos úton az istállók felé. A cserjés lombjai között sörös sikátorokat rajzol ma­A Tüskeváron építendő elő­gyártó telepem pl. már az idén nagy panelokat gyár­tunk: egy egész falat készí­tünk. A blokküzem kapaci­tása évi ötszáz lakás lesz. Ugyanezt tervezzük Siófo­kon, a SZOT-szállodaprog- ram - megvalósításánál. Az ipari létesítmények építésé­nél is a gazdaságosabb és a munkát meggyorsító előre­gyártott elemek alkalmazá­sára törekszünk. Nagyon lé­nyeges szempont a gépek kihasználása. Ebben szép eredményeket értek el a sió­foki fő-építésvezetőségen. Évek óta rozsdásodó rossz vakológépeket javítottak ki az emberek. Ezekkel a gé­pekkel egy hattagú brigád egy hét alatt megcsinálja-azt, amit hagyományos módon három hét alatt végeztek el. Űj dömpereket, teherautókat kap még ebben az évben az építkezés, hogy minél gyor­sabban haladjon a munka. — A szakszervezeti tiszt­ségviselőket hogyan ké­szítik fel az új felada­tokra? — A megnövekedett fele­lősség nemcsak az szb-re vo­natkozik, hanem minden em­berre, aki szakszervezeti munkát végez. Az építők me­gyei bizottsága a műhelybi­zottságok és szakszervezeti bizottság titkárainak szer­vez tanfolyamot. Mi pedig a reszortfelelősöket hívjuk ösz- sze, s ezen a legfontosabb feladatokat beszéljük meg A bizalmiak továbbképzését is megszervezzük. Az a célunk, hogy a kongresszus határo­zatait, a párt- és a SZOT- határoaatokat megértessük az emberekkel, hogy azokat jól alkalmazhassák a gyakorlata ban. A nagy feladatok vég­rehajtása közben csak így hangolhatják össze a közös­ségi és egyéni érdekeit Er­re nagy szükség van. Elő­fordult már például, hogy minden áron a gazdaságos­ságra törekedtek a munka­helyen, s emiatt elhanyagol­ták a szociális kérdéseket. Ezt helytelennek tartjuk. A mi álláspontunk az, hogy a dolgozók szociális ellátása a mostaninál csak jobb lehet, rosszabb semmi esetre sem. K. I. gának a lenyugvó nap. Csor­da keresztezi az utunkat, le­maradunk a kocsitól A mo­solygós, kerek képű fiatalem­ber a csibukjával szuszog: — Derék ember ez a Ma­kár. Nyolcvan jószágról gon­doskodik egymaga. Tíz csi­kót nevelt már a tsz-nek, ő a fogatosok csoportvezetője. Mindenkivel szótlan, inkább dolgozik. Harminckét éve tűzoltó a faluban és majd húsz éve, hogy tűzoltópa­rancsnokká választották. — Tüzek? Csak kisebbek voltak — kérdez és válaszol is rá nyomban. Két éve tüz- oltóhadnagy. Nemrég kapott kitüntetést. Beérünk az istállók elé. A faluszéli fák nyúlánk árnyai áthajtanak a magas épületek tetején, a csaholó pulik visz- szaforditjdk a tehéncsorda elejét. A meleget ásító is­tállók előtt beszélgetünk. Szó­ba kerül a neve is. A régi naptárszerkesztők január 2- át szentelték Makárnak. Fur­csa név. Nem lehet máskép­pen kimondani. Se kedveseb­ben, se egyszerűbben, se hi­vatalosabban, de még becéz­ve sem. Csak egyféleképpen: Makár. Volt ilyen neuű már a családban, az elődök kö­ROSSZ BEIDEGZETTSÉG Azt hiszem, hogy ennél jobb elnevezést nem találhatnék gazdasági életünk egyik ag­gasztó tünetére. Több tanács­kozáson is részt vettem a kö­zelmúltban, ahol általában és részleteiben szó volt a gazda­ságirányítás reformjáról, a mind sürgetőbb felkészülésről a sorra megjelenő határozatok szellemében. Nagyon sok okos gondolat, alapos terv hang­zott el, a tanácsi vállalatok vezetőinek, a kisipari szövet­kezetek elnökeinek megnyilat­kozása azt bizonyította, hogy értik a mechanizmus célját, s mindent megtesznek, hogy a hátra levő félévben megismer­lek a piac igényeit, terméke­ikről alkotott értékítéletet, így szervezzék meg a terme­lést, hegy a leggazdaságosab­ban, a legésszerűbben aolgoz- hassanak. Mindezt azért bo­csátom előre, hogy még job­ban éreztessem a kontrasztot. Sok szó esett a megbeszélése­ken, a tanácskozásokon az ön­állóságról. A jelenlegi helyzet ellentmondásait elemezve sor­ra vették, hol és miben nem érvényesül az önálló döntés lehetősége, mi csorbítja ez irányú törekvéseiket, milyen szervek állnak fölöslegesen köztük, mint termelő és a piac között. S itt jön a beidegzettség, a régi mechanizmus megszoká- sa. Befejeződhet-e hozzászólás úgy, hogy a mérnök, az igaz­gató vagy a főkönyvelő, a ktsz-elnök ne sorolná el, mi­ben támogassa jobban a fel­ügyeleti szerv. Fals hangok csúsztak be a csengő énekbe, olyat kértek — amit ma már nem kell kérni. Élve az ön­állósággal meg lehet oldani. Persze nem máról holnapra, a megoldás módján, útján és formáján törniük kell a fejü­ket, enélkül azonban nem megy. Csupán két kérést em­lítenék meg: alacsony a mű­szakiak fizetése, a felügyeleti szerv gondoskodjon az anyag beszerzéséről. Mit segíthet a felügyeleti szerv abban, amit csak a vállalatnál dönthetnek el? A merev előírások, muta­tók megszűnése lehetőséget teremt arra, hogy az arra ér­demes műszakiak bérét föl­emeljék. S éppen a mechaniz­musban, illetve annak a kü­szöbén furán hangzik, hogy az anyagbeszerzést a felügye­leti szervhez tenné át a vál­lalat. Tünet ez, s azt mutat­ja, hogy a friss gondolatok mellett még élnek és hatnak i régiek is. Egyetemes megyei érdek, hogy egyre több embert hó­dítsanak meg az új gondola­tok, s a rossz beidegzettség tűnjön el gazdasági életünk­ből. L. G. zött is. Így hívja a falu, csak a fiatalok teszik hozzá, hogy bácsi. Két felnőtt és egy úttörő tűzoltórajuk van. A leözség még ötszáz lelket sem szám­lál. — A fiatalokat nagyon ne­héz összefogni, alig vannak a faluban — mondja szelíd mosollyal az arcán a tűzoltó Makár. Hallgatunk egyet, az­tán folytatja. — Jön a nyár, itt az elő­készületek ideje. Ilyenkor átvizsgáljuk a fölszerelésein­ket, átrágjuk magunkat új­ra meg újra az elméleti anyagon, és gyakorolunk annyit, amennyi a szabad időnkből futja. A kerek ké­pű fiatalember segít: — A tsz vezetői jól meg­értik magukat Makárral. Minden évben megmondják neki: szerezzen be mindent, ami szüliséges, szervezze meg a tűzvédelmet. Ö aztán bök a társa felé — kijelöli a dohányzást tiltó helyeket, ki­hordja a vizesedényeket... —- Zárt pipával minden­hol lehet füstölni — jegyzi meg és hunyorít hozzá, tudva, hogy Makár ezt úgysem hagyja szó nélkül. Persze helytelen lenne azt mondani, hogy a csurgói járás termelőszövetkezeteit évek óta az egy helyben topogás jellemzi. Nem ez a valóság, hi­szen sok vonatkozásban bizo­nyítottak ezek a gazdaságok, erősödött, szilárdult itt is a mozgalom. Amikor a hibákat, a nehézségeket elemezzük, ok­vetlenül ebből a tényből kell kiindulni. Most azonban nem célunk az eredmények felsoro­lása, hiszen a kivezető út megkeresésének alapvető mód­ja a fejlődést gátló körülmé­nyek feltárása, majd pedig megszüntetése. És a jelenlegi helyzetben azon túl, hogy nyugtázzuk és elismerjük "a járás eredményeit, a figyel­met hatványozottan a nehézsé­geikre, a bajokra kell irányí­tani. Ez a törekvés jellemezte a megye és a járás vezetőinek a közelmúltban megtartott ta­nácskozását, melyen őszintén számba vették a helyzetet, és alapossággal, felelős gondos­sággal vitatták meg a legfon­tosabb tennivalókat. A múlt évi zárszámadás ok általános tapasztalata, hogy a járás mezőgazdasága nem fejlődött a meghatározott mértékben, sőt bizonyos vis­szaesés mutatkozik. Ennek bi­zonyítására megemlítünk né­hány adatot összevetve őket a megyei vagy a hasonló adott­ságú maroali járás adataival. Az első, ami szembetűnik, hogy gyengék a termésátlagok és rendkívül alacsony az áru­termelés, az áruértékesítés. A megyei 11,7 mázsás át­laggal szemben a csurgói já­rásiban 8,4 mázsa búzát ter­meltek holdanként. Kukoricá­ból itt 14,9, a marcali járás­ban 19, a megyében átlagosan 17,9 mázsát takarítottak be. 100 hold szántóra számítva a szarvasmarha-értékesítés a kö­vetkezőképpen alakult: megyei szinten 21,7 má^sa, a csurgói járásban 17 mázsa. Hasonló különbség van a sertés- és a tejértékesítésben is. A járás­ban előállított termelési érték — Éppen Varászlón kellett ilyennek előfordulnia! — szól közbe fejcsóválva Szajkó. — Itt, ahol kiváló tűzoltó­rajok vannak. A füst alatto­mos ... Hallgatnak. A sötétkék csönd ideért a mezőkről, és lustán letelepedett mellénk a küszöbre. Az arcukat hiába kutatom, besötétedett. Így is tudom, hogy a kerek képű, piros arcú kívül-belül mo­solygó. Boldog, hogy elmond­hatta, milyen derék ember a társa, a tűzoltó Makár, harminc százalékkal alacso- csonyabb a megye átlagánál. Különös figyelmet érdemel s a helyzetet nagymértékben rontja, hogy rendkívül magas a termelési költség. Ez és az alacsony árbevétel együttes hatásaként a termelőszövetke­zeti tagok közösből származó részesedése is jóval a megyei átlag alatt vorn. A megyében egy dolgozó tagja 12 143, a csurgói járásban pedig csak 7670 forint részesedés jutott. Az egy munkanapra jutó ré­szesedés a megyében 63, itt 49 forint volt, a munkaegység értélre pedig a megyei átlag­nak csaknem a fele, 15,63 fo­rint volt. A járás húsz közös gazdasá­ga közül 14 zárta mérleghiány- nyál az évet, s a mérleghiány összege csaknem tizenhárom és fél millió forint. A gyengeség okai Intő és figyelmeztető ada­tok ezek. Különösen ha szám­ba vesszük, hogy államunk évről évre tekintélyes összeget juttat ennek a járásnak. Mé­gis úgy tűnik, hogy ez a ha­talmas segítség valamiképpen itt elsikkad, nem eredményez olyan javulást, ami joggal várható lenne. A magyarázat több tényezőire vezethető vi sz­aza, s ezek szánté láncszerűen kapcsolódnak egymásba. Vi­tathatatlan, hogy mint objek­tív körülmény számottevően közrejátszik, a gyengeségben a járás eléggé kedvezőtlen köz- gazdasági helyzete. Történel­mi tényekből fakad ez, és nagy erőfeszítéseket tettek és tesznek, hogy a termelőszövet­kezetekben javuljon a vezetés színvonala, s ezzel együtt ter­mészetesen nőjenek a gazdál­kodási eredmények is. Hiszen ez az a terület, ahol a legna­gyobb tartalékok vannak, Előttünk a magányos fa­óriás körvonalait is elnyelte a sötétség, az idős ember ar­cát mégis magam előtt lá­tom, megfigyeltem még a kocsi tetején. Fáradt tekinte­tű, szelíd ember, aki mindig ott volt, ahol a legtöbbet kellett dolgozni az életben. Zömök alkat, olyan romolha- tatlan egészségű, aki csak a fogorvost ismerte közelebb­ről. A körorvossal mindig az utcán találkozott, csak kö­szöntein szokták egymást. Nagy József megjavítása nem csupán me­zőgazdasági, hanem össztársa­dalmi feladat. A termelési színvonal emelésének alapve­tő feltétele a megfelelő talaj­erő-gazdálkodás. E vonatko­zásban igen nagy elmaradott­ságot kell pótolni a járás szö­vetkezeteinek. Jelenleg évente a szántóterület tíz-tizenkét százalékára juttatnak csak szerves trágyát a gazdaságok, — s ez jórészt egymagában is magyarázatot ad a rendkí­vül alacsony hozamokra. Fel­tétlenül fontos, és a •járási ve­zetés helyesen szorgalmazza, hogy minél nagyobb területre juttassanak zöldtrágyát, s ez­zel együtt gondosabban végez­zék a talaj javítási munkákat a gazdaságok. Az anyagi-műszaki ellátott­ság sem a legkedvezőbb. . A gépsűrűség a járásban viszony­lag jó, a gépek azonban lé­giek, rosszak és nem utolsó­sorban gyenge a kihasználá­suk. A munkaerő-ellátottság sem kielégítő, ám meg kell je­gyezni, hogy nem a tagok szá­ma kevés, hanem meglehető­sen magas a keveset dolgozó tagok szárma. A rétek számot­tevő része kaszálaiüan marad, ugyanakkor nő a szántóföldi szálastermelés, bizonyos fokig elvéve a területet az egyéb növényektől. A gondokat sú­lyosbítja, hogy a termelőszö­vetkezetekben nagyon kevés a szakember. Szándékosan beszélünk a sor végén a vezetés színvona­láról. Az említett tanácskozá­son úgy fogalmazták ezt meg mezőgazdasági vezetőink, hogy a csurgói járásban ez a kérdé­sek kérdése. S addig, amíg e téren nem következik be vál­tozás, nem módosul a mostani szemlélet, nemigen remélhető, hogy a súlyos gondokkal bir­kózó szövetkezetek gazdálko­dása javul. Ezért mondta Szige­ti István elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, hogy >>u csurgói járásban a termelő- szövetkezetek megerősítése el­sősorban politikai murioit követel meg.-« ruházás nélkül a leghatható- sabb eredményeket hozhatja. Idejük java részét szinte ez a munka tölti ki, s egy kicsit úgy fest a dolog, hogy míg ők a nyomasztó gond miatt ide­geskednek, a községekben vi­szonylag nagy a nyugalom. Mintha az a szemlélet uralko­dott volna él: »Ha baj lesz, majd segít az állam, intézke- kedik a járás.« Súlyos szemlé­letbeli hiba, hogy némely he­lyen hiányzik a kellő felelős­ségérzet. S hadd tegyük mind­járt hozzá, hiányzik a követ­kezetes felelősségre vonás is! Nem tartható állapot — és a jövőben különösen nem —, hogy évente milliók vándorol­janak olyan gazdaságokba, melyek ezzel a segítséggel nem tudnak hatékonyan élni. A nehézségekről, a gondok­ról szóltunk, de mint koráb­ban említettük, abból az alap­állásból indultunk ki, hogy a járás termelőszövetkezeti moz­galma a bonyolult helyzet el­lenére is erősödött. A járás előtt álló feladatok elvégzése érdekében azonban okvetlenül változtatni kell a jelenlegi kö­rülményeken. Természetesen ez nem megy máról holnapra, és nem megy egyszerre min­denütt. Kitartó és megfontolt politikai munkára, közgazda­ságilag alátámasztott módsze­rekre van szükség. Hasznos kezdeményezés, hogy a közel­jövőben négy-hat termelőszö­vetkezetben részletesen felmé­rik a helyzetet, gondos, céltu­datos, hosszabb távra szóló in­tézkedési tervet dolgoznak ki. Határozott következetességgel kell, hogy munkálkodjék majd azon mind a járási vezetés, mind pedig az adott termelő- szövetkezet, hogy a tervek va­lóra váljanak, hogy a mostani, a fejlődést gátló tényezők fo­kozatosan megszűnjenek a csurgói járásban. Vörös Márta A TŰZOLTÓ MAKAR — Tilos még a vízipipa is — szögezi le. A füst, a láng nélküli alattomos tűz nemrég ke­gyetlenül el­bánt velük. Februárban nyolc ló pusz­tult el az egyik istálló­ban. Egyetlen pokróc égett el láng nél­kül, fojtó, sű­rű füsttel. — Nem vet­ték észre, az éjjeliőr a má­sik istállóban járt. Következetes, megfontolt vezetést A csurgói járás vezetői igen amely minden különösebb be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom