Somogyi Néplap, 1967. május (24. évfolyam, 103-127. szám)
1967-05-26 / 123. szám
r Somogyi Néplap A Z MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A'MEGYEI TANÁCS LAPJ A DÖNTETLEN AZ ÉTEK HULLÁMAIN Az első nemzetközi akadály — Somogy becsülettel helytállt — Vitában a zsűrivel — Kvíz a barátság jegyében Látni kellett a nyüzsgést és hallani a zsongást a megyei könyvtár előadótermében ahhoz, hogy valaki hű képet kapjon a Magyarország—Ausztria nemzetközi rádiós vetélkedő hangulatáról. Az izgalom magától értetődő, hisz Somogy képviselte hazánkat. A magabiztosság azonban számomra kissé meglepő volt, ezért rám Mintha olyan emberek ültek volna az asztalok körül, hivatásuk ez a rádió riportere. játék. Szereztünk már némi rutint — meg kell vallani, de ahogy később kiderült: minden okunk megvolt a magabiztosságra is. A felkészülésről nehéz volna utólag képet adni, pedig az elmélyült munka és kutatás jobban kifejezné a vetélkedő igazi értékét, mint maga a játék. Ennek pedig __ ahogy dr. Várkonyi Imre e lnökhelyettes is elmondta köszöntőjében — az volt a legfőbb célja, hogy elmélyítse a népeink közti barátságot, elősegítse egymás megismerését és megbecsülését. Hadd kezdjem hát egy ma- lícózus megjegyzéssel: valóban, barátkoztunk inkább, mintsem vetélkedtünk — a szó szigorúbb értelmében. Kissé hosszúra nyúlt, s inkább az osztrák rádióhallgatók szórakoztatását hivatott biztosítani a csaknem húszperces bevezető ismerkedés az éter hullámain. Bécs — a rádióközpont —, a város IX. kerülete, Alsergrund és Kaposvár adta egymásnak a kedves baráti szót, s ez mindkét részről bővelkedett udvariasságban, humorban, izgalmat oltó légkör teremtésben. Bemutatkoztak a riporterek: Alsergrundból Willi Hoyer és Fiicár László, Kaposvárról Walter Waldherr és Menetel János, s megkezdődött a Közép-európai Kupa — számunkra első — nemzetközi vetélkedője. Hajlamos volnék azt mondani, hogy mind a kilenc fordulóban könnyen vettük az akadályt, hisz minden alkalommal — látszólag különösebb töprengés, erőfeszítés nélkül — megszereztük a maximális pontot. A kérdések azonban korántsem voltak könnyűek. Sikerünket azonkívül, hogy jó felkészültségű, tájékozott versenyzők sokaságával dicsekedhettünk, a kitűnő előkészítésnek, az összefogásnak és a körültekintő szervezésnek is köszönhettük. Mindjárt az elején egv-egy musicalrészlet hangzott el, s a partnereknek az ihletet adó irodai-'i mű szerzőjét és címét, kellett kitalálniuk. Esy- egy: döntetlen már az első fordulóban. S ez a kiegyenlítettség — részben a zsűri jóvoltából -— később sem változott Hói az alsererundi. hol a kaposvári szienál hangzott fel először. A somogyiak gyorsabban reagáltak és válaszoltak a kérdésekre. A zsűri azonban ezt nem vette figyelembe. Jóindulatú volt osztrák barátainkkal szemben, ' bár lehet, hogy velünk is az lett volna. Erről azonban nem győződhettünk meg, hisz — önteltség nélkül mondhatjuk — nem adtunk okot rá. Részlet hangzott el latinul égy antik komédiából, s a választ azonnal tudtuk. Dvorák Oj világ szimfóniájához — a fölismerésen kívül — érdekes zenetörténeti adalékot is mondott kitűnő versenyzőnk. S ho"- a »-Mit tudsz a másikról-x-sorozatban nem vallottunk széevent, ezen masunk is csodálkoztunk. Űgv éreztük: sokkal nehezebb volt megmondani, hogy az Ausztria egvik forgalmas alpesi útián levő 311 méter hosszú alagút milyen magasan fekszik a tenser- színt fölött, mint osztrák barátainknak azt, hoív mekkora a Balaton. A döntetlen azonban vem változott. A rádióhallgatókhoz címzett kérdések után az egyik legnehezebb feladat a nemzetközi rádiójelek megfejtése volt, az MHS rádiósainak azonban ez sem okozott túl nagy fejtörést. Az adás kaposvári színhelyén csak akkor lázadozlak a kedélyek, amikor a hetedik forduló villámkérdéseiben s a kétnyelvű vegyeskórus produkcióidban nem talált különbséget a zsűri. Pedig volt, és elfogultság nélkül mondhatjuk: Somogy javára. A döntetlen azonban nem változott. Játszottunk tovább a jókedv, a barátság, a szórakoztatás jegyében. Igaz, hogy némi rábeszélésre óvással is próbálkozott a kaposvári riporter, de akkor már késő volt. 21—21 pontot kaptak a partnerek, ezzel végződött számunkra az első forduló, . amelyben nem volt túl magas színvonalú a játék, de feltétlenül izgalmas és érdekfeszítő. Talán több ötletet, játékosságot vártunk | volna. Igaz, hogy ezt két | nyelven — korlátozott időben — nehezebb megvalósítani, mint a Tiszán innen Dunán túl hazai vetélkedőjén. Egy dolog azonban feltűnt nekem, többször is utaltam mér rá. Labdarúgó-mérkőzéshez hasonlítom a játékot. Ha a kilencven perc döntetlennel végződik, ott egyik csapatnak föltétlenül vesztenie kell ahhoz, hogy a másik kiegyenlíthessen. Az itteni kilenc fordulóban nem volt erre mód, s talán nem haragszanak meg osztrák barátaink, ha megjegyzem: ez ogy kicsit gyanús... Végül is játszottunk, jókedvvel, felkészülten és barátsággal. A döntetlen Somogy számára feltétlenül dicsőség s béosi partnereinknek is az. A siker mindenképpen lelkes készülődésre, kutatásra ösztönöz a következő fordulóhoz, amelyben egv előttünk még ismeretlen csehszlovákiai város lesz a partnerünk. Jávori Béla A szakágak képviselő! a vetélkedőn. Szakzsüri kellene závetőleg vagy sem. Az idén kijutott műsorok közül Vgn egy jelenség megyénkben, ami olykor eszébe juttatja az embernek, hogy bizony elkelne néha a szigorú és határozott alapállású döntés: eddig és nem tovább. Azokról a műsorokról van szó, amelyek minden ellenőrzés, jóváhagyás nélkül országos nyilvánosság vagy külföldi közönség elé kerülnek. Somogyra egy év óta egyre több ablak nyílik. Mind gyakrabban kerül ez a megye valamilyen szempontból az országos érdeklődés fókuszába. Hogy mást ne mondjunk: ebben az évben két alkalommal is hosz- szabb időn át somogyi kulturális eszménnyel foglalkozott az összes jelentős — mintegy tíz-tizenöt — sajtóorgánumunk. Kezdenek közelebbről ismerni bennünket és örülünk, hogy jó szívvel, érdeklődéssel tekintenek erre a megyére máshonnan az országból. Másfelől pedig mi is törekszünk elvinni és bemutatni művészetünket, a népművészet élő emlékeit. 1957-ben például eddig három somogyi m’kedvelő-együttes szerepelt külföldön néhány napig, s tudomásunk szerint rlyan hat-nyolc együttes készül hasonló fellépésekre. Jó érzés tudni, hogy vannak ilyen lehetőségek. örömünk mégsem lehet teljes. Ezelcet a műsorokat ugyanis vagy ismerjük hozV __________________ p éldául egyedül a meizteg- nyöi népi együttesét bírálta felül a Népművelési Intézet. A többi összeállítását nem ismerjük és nem is ellenőrizzük, hogyan kerül a közönség elé. S miután eddig is. voltak az összeállításokban műsorpolitikai szempontból kifogásolható tények, mozzanatok, a továbbiakban — enyhén szólva — sem lehetünk teljesen nyugodtak. Nincs kézben, pontosabban senkinek sincs a kezében az ellenőrzés, a jó- váhaggyás. Pedig nem ártana, sót határozottan jó lenne ismernünk azt, hogy melyik műkedvelő együttesünktől mi és milyen szin- vonalon kerül a megyén túlra, az országos vagy külhoni nyilvánosság elé 7 Igaz, ez nem könnyű, de nem is megoldhatatlan. Arról van szó, hogy ki kellene alakítani a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a megyei művelődési ház mellett működő szak- zsűrit, amely esetenként a műsorokat megtekinti és minden szempontból felülbírálva eldönti, mülyen legyen a külföldön is bemutatható műsor végleges formája. S ez pedig mindenképpen olyan legyen, amelyre nyugodt lelkiismerettel azt mondhatjuk, hogy — kifogástalan. W. E. _________________J T iszteletdíjas népművelők nyári továbbképzése A Somogy megyéd Tanács művelődésügyi osztálya és a Latánkia Sándor Megyei Művelődési Ház együtt rendezi meg a nyáron a tiszteletdíjas népművelők továbbképzését. Fonyódra hívják meg azokat, akik művészeti csoportokat1 vezetnek. Június 19-től július 8-ig a színjátszó csoportok, az irodalmi színpadok vezetőinek, a bábjáték- és kórusvezetőknek, a pedagóguskórus-, a néptánc-oktatók, a művelődési otthonokban tevékenykedő zeneoktatóknak, a képzi- és díszítőművészeti körök vezetőinek, a családi és társadalmi ünnepek rendezőinak és szónokainak, valamint a honismereti szakkörök vezetőinek tartanak továbbképzést. Ugyancsak ebben az időpontban gyűlnek össze Fonyódon a tiszteletdíjas múvelő- désiház-igazgatők és a népművelési ügyvezetők • is, nekik művelődéspolitikai tanfolyamot szerveznek, ami alapvizsgával zárul. A megyei könyvtár a gyerekkönyv tarosok részére szervez háromnapos továbbképzést e.program keretében, a felnőtt könyvtárosok pedig egyhetes továbbképzésen vesznek részt. Az 1968-as művelődési évben a megyei művelődésügyi osztály és 3 Latioka Sándor Megyeii Művelődési Ház felméri, hogyan hasznosítják a gyakorló népművelők a tanfolyamokon szerzett tapasztalatokat. A tárgyalóteremből A népszeriség-hajliászás vége Sok mindennel megpróbálkozott már életében Büki László háromfai lakos. Egyebek között volt tanácselnök is, de ennek dicstelen vége lett, mert sikkasztott, visszaélt hivatali hatalmával, ráadásul, hogy elkerülje a büntetést, hamistanúzásra beszélt rá embereket. Ekkor 2 évi szabadságvesztésre ítélték, s három évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. 1964-ben Büki a háromfai Üj Barázda Tsz tagja lett. Ám nem tetszett neki a »szürke« tagság, szeretett volna vezető lenni. Az akkoriban sokat betegeskedő elnök háta mögött gyakran hangoztatta: — Ha én irányítanám a szövetkezeteit, aranyélete lenne itt mindenkinek ... Sokkal jobban mehetnének a dolgok, ha az elnök hallgatna a tagságra, nem sértené meg a szövetkezeti demokráciát azzal, hogy véleményüket figyelmen kívül hagyja ... Így ne is csodálkozzatok, hogy a jövedelem nem valami fényes ... Ezeknek a 'gyakori suttogásoknak, felelőtlen ígérgetéseknek az 1964—65-ös gazdasági évet záró közgyűlésen meg is lett az eredménye: Büki Lászlót elnöknek választották. Büiki éis csoportja győzött, az ígérgető ember a tsz élére került. Ennek azonban csak ő és néhány kedves embere látta hasznát, viszont károsodott és még sokáig inni fogja ennek a levét az egész szövetkezet. Büki — ígéretei ellenire — sem tudott csodát tenni. Ellenben az általa sokat emlegetett szövetkezeti demokráciát az első alkalommal megsértette, s a továbbiakban sem vette figyelembe a tagság véleményét. Az őt meg- választóknak és természetesen önmagának viszont, ahol csak lehetett, kedvezményeket juttatott. A premizálást a saját elképzelése alapján megváltoztatta, saját magát «javasolta« a tsz pénzéből külföldi útra. Nem értett az elnöki tisztséghez, és nem is törte magát különösebben, hiszen a legnagyobb dologidőben külföldre utazott. A Nagyatádi Járási Tanács mezőgazdasági osztálya engedélyezte, hogy a tsz erdejéből 982 köbméter fát termeljenek ki, és azt a tagok köpött elárverezzék. Büki ennél 421 köbméterrel többet vágatott ki, s hogy népszerűségét növelje, a fákat nem becse 1- tette fel, hanem értékelés nélkül adatta el. Olyanoknak főként, akiket bizalmi embereinek tartott, de ő is vásárolt a »kedvezményes« fá bői Felelőtlenségéve], hanyagságával több mint 100 000 forint kárt okozott a szövetkezetnek. Büki Lászlót a társadalmi tulajdon hűtlen kezelése miatt — nem jogerősen — l évi és 2 hónapi szabadságvesztésre ítélték, és 3 évre eltiltották a közügyeK gyakorlásátólSZo L. A milliomos hobbyja William Tnorensen milliomos san-franciscói lakásain narminc tonna fegyvert és lőszert, köztük pancéiökioket, lángszórókat és géppuskát találtak. A »zsákmányt« elkobozták, a milliomos feleségét pedig (csak ő tartózkodott otthon) letartóztatták. De rövidesen szabadlábra helyezték, mert ügyvédje bámulatos ügyességgel bebizonyította, hogy a harmincéves férj pusztán, »hobbyból« gyűjti ezeket a szokatlan tárgyakat. írók mondásaiból Samuel Butler: ’Az ember az egyetlen olyan állat, amely barátja a megenni kívánt áldozatoknak. Rudyard Kipling: Ezt írta a halálhírét közlő lap szerkeszkesztóségének: »Minthogy önök általában jól értesültek, az említett . hír valószínűleg megfelel a valóságnak. Elzárt kérem, töröljenek az előfizetők névsorából«. Oscar Wilde: »Amikor a harmadik férje meghalt, bánatában megszokült«. Mark Twain azzal szórakozott, hogy kisvárosa kiváló személyiségeinek névtelen leveleket küldött az alábbi szöveggel: »Minden kiderült, meneküljön!« Másnap a »tiszteletreméltó személyiségek« közül négyen valóban kereket oldottak. Croucho Marxot megkérdezte egy újságíró: »Nem kellemetlen magának az a tudat, hogy nagyapa?« — »Szó sincs róla — hangzott a válasz —, csak az ikellemetlen, hogy egy nagyanya férje vagyok.« Jules Renard: »Olyan csúnya volt, hogy amikor fintorokat vágott, megszépült.« Jósé Giovanni regényei Jósé Giovanni most 40 éves; 9 évet ült börtönben és tíz »fekete« regényt írt meg, amelyek mindegyike azóta több mint százezer példányban jeleni meg, és mindegyiket megvették a filmesek. Giovanni nem volt hajlandó nyilatkozni bebörtönzésének okairól; erről csak ennyit mond, hogy »fizetnie kellett fiatalkori tévedéseiért.« CSERE A Brémában (NSZK) megjelenő Weser-Kurier című újságban olvastuk: »Elcserélném a Waller-te- melőben megvásárolt sírhelyemet mérték után készített nyári öltönyért«. Paróka Minden idők legnagyobb parókáját készítette el Norman Anthonopoulasz fodrász St. Louis-ban (USA). Az álhaj 1.80 méter magas és 10 kiló súlyú. Somogyi Néplap \7 Somoev megvel Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lap fa. Főszerkesztő* WíRTB LAJOfl. Szerkesztőség: Kapósait« Latinka Sándor u. 2. Telefont 11—510 11—511 Riadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S u. z. Telefon ti—518 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesftőkuél. Előfizetési clii egy hónapra 12 Ft. indev: 25067. Készült a Somogy megyei Nyonsds- ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6
