Somogyi Néplap, 1967. május (24. évfolyam, 103-127. szám)

1967-05-26 / 123. szám

r Somogyi Néplap A Z MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A'MEGYEI TANÁCS LAPJ A DÖNTETLEN AZ ÉTEK HULLÁMAIN Az első nemzetközi akadály — Somogy becsülettel helytállt — Vitában a zsűrivel — Kvíz a barátság jegyében Látni kellett a nyüzsgést és hallani a zsongást a megyei könyv­tár előadóter­mében ahhoz, hogy valaki hű képet kap­jon a Magyar­ország—Auszt­ria nemzetközi rádiós vetélke­dő hangulatá­ról. Az izga­lom magától értetődő, hisz Somogy képvi­selte hazánkat. A magabiztos­ság azonban számomra kis­sé meglepő volt, ezért rám Mintha olyan embe­rek ültek vol­na az asztalok körül, hivatásuk ez a rádió riportere. játék. Szerez­tünk már némi rutint — meg kell vallani, de ahogy később kiderült: minden okunk megvolt a magabiz­tosságra is. A felkészülésről nehéz vol­na utólag képet adni, pedig az elmélyült munka és ku­tatás jobban kifejezné a ve­télkedő igazi értékét, mint maga a játék. Ennek pedig __ ahogy dr. Várkonyi Imre e lnökhelyettes is elmondta köszöntőjében — az volt a legfőbb célja, hogy elmélyít­se a népeink közti barátsá­got, elősegítse egymás megis­merését és megbecsülését. Hadd kezdjem hát egy ma- lícózus megjegyzéssel: való­ban, barátkoztunk inkább, mintsem vetélkedtünk — a szó szigorúbb értelmében. Kissé hosszúra nyúlt, s in­kább az osztrák rádióhallga­tók szórakoztatását hivatott biztosítani a csaknem húsz­perces bevezető ismerkedés az éter hullámain. Bécs — a rádióközpont —, a város IX. kerülete, Alsergrund és Kaposvár adta egymásnak a kedves baráti szót, s ez mind­két részről bővelkedett ud­variasságban, humorban, iz­galmat oltó légkör teremtés­ben. Bemutatkoztak a riporterek: Alsergrundból Willi Hoyer és Fiicár László, Kaposvárról Walter Waldherr és Menetel János, s megkezdődött a Kö­zép-európai Kupa — szá­munkra első — nemzetközi vetélkedője. Hajlamos volnék azt mon­dani, hogy mind a kilenc fordulóban könnyen vettük az akadályt, hisz minden al­kalommal — látszólag külö­nösebb töprengés, erőfeszítés nélkül — megszereztük a maximális pontot. A kérdé­sek azonban korántsem vol­tak könnyűek. Sikerünket azonkívül, hogy jó felké­szültségű, tájékozott ver­senyzők sokaságával dicse­kedhettünk, a kitűnő előké­szítésnek, az összefogásnak és a körültekintő szervezés­nek is köszönhettük. Mindjárt az elején egv-egy musicalrészlet hangzott el, s a partnereknek az ihletet adó irodai-'i mű szerzőjét és címét, kellett kitalálniuk. Esy- egy: döntetlen már az első fordulóban. S ez a kiegyen­lítettség — részben a zsűri jóvoltából -— később sem változott Hói az alsererundi. hol a kaposvári szienál hangzott fel először. A somogyiak gyorsabban reagáltak és vá­laszoltak a kérdésekre. A zsűri azonban ezt nem vet­te figyelembe. Jóindulatú volt osztrák barátainkkal szem­ben, ' bár lehet, hogy velünk is az lett volna. Erről azon­ban nem győződhettünk meg, hisz — önteltség nélkül mondhatjuk — nem adtunk okot rá. Részlet hangzott el latinul égy antik komédiából, s a választ azonnal tudtuk. Dvorák Oj világ szimfóniájá­hoz — a fölismerésen kívül — érdekes zenetörténeti ada­lékot is mondott kitűnő ver­senyzőnk. S ho"- a »-Mit tudsz a másikról-x-sorozatban nem vallottunk széevent, ezen masunk is csodálkoz­tunk. Űgv éreztük: sokkal nehezebb volt megmondani, hogy az Ausztria egvik for­galmas alpesi útián levő 311 méter hosszú alagút milyen magasan fekszik a tenser- színt fölött, mint osztrák ba­rátainknak azt, hoív mekko­ra a Balaton. A döntetlen azonban vem változott. A rádióhallgatókhoz cím­zett kérdések után az egyik legnehezebb feladat a nem­zetközi rádiójelek megfejtése volt, az MHS rádiósainak azonban ez sem okozott túl nagy fejtörést. Az adás ka­posvári színhelyén csak ak­kor lázadozlak a kedélyek, amikor a hetedik forduló vil­lámkérdéseiben s a kétnyelvű vegyeskórus produkcióidban nem talált különbséget a zsű­ri. Pedig volt, és elfogultság nélkül mondhatjuk: Somogy javára. A döntetlen azonban nem változott. Játszottunk tovább a jó­kedv, a barátság, a szórakoz­tatás jegyében. Igaz, hogy né­mi rábeszélésre óvással is próbálkozott a kaposvári ri­porter, de akkor már késő volt. 21—21 pontot kaptak a partnerek, ezzel végződött számunkra az első forduló, . amelyben nem volt túl ma­gas színvonalú a játék, de feltétlenül izgalmas és ér­dekfeszítő. Talán több ötle­tet, játékosságot vártunk | volna. Igaz, hogy ezt két | nyelven — korlátozott időben — nehezebb megvalósítani, mint a Tiszán innen Dunán túl hazai vetélkedőjén. Egy dolog azonban feltűnt nekem, többször is utaltam mér rá. Labdarúgó-mérkőzés­hez hasonlítom a játékot. Ha a kilencven perc döntetlen­nel végződik, ott egyik csa­patnak föltétlenül vesztenie kell ahhoz, hogy a másik kiegyenlíthessen. Az itteni kilenc fordulóban nem volt erre mód, s talán nem ha­ragszanak meg osztrák bará­taink, ha megjegyzem: ez ogy kicsit gyanús... Végül is játszottunk, jó­kedvvel, felkészülten és ba­rátsággal. A döntetlen So­mogy számára feltétlenül di­csőség s béosi partnereink­nek is az. A siker minden­képpen lelkes készülődésre, kutatásra ösztönöz a követ­kező fordulóhoz, amelyben egv előttünk még ismeretlen csehszlovákiai város lesz a partnerünk. Jávori Béla A szakágak képviselő! a vetélkedőn. Szakzsüri kellene závetőleg vagy sem. Az idén kijutott műsorok közül Vgn egy jelenség me­gyénkben, ami olykor eszé­be juttatja az embernek, hogy bizony elkelne néha a szigorú és határozott alap­állású döntés: eddig és nem tovább. Azokról a műsorokról van szó, amelyek minden ellen­őrzés, jóváhagyás nélkül or­szágos nyilvánosság vagy külföldi közönség elé ke­rülnek. Somogyra egy év óta egy­re több ablak nyílik. Mind gyakrabban kerül ez a me­gye valamilyen szempontból az országos érdeklődés fó­kuszába. Hogy mást ne mondjunk: ebben az évben két alkalommal is hosz- szabb időn át somogyi kul­turális eszménnyel foglalko­zott az összes jelentős — mintegy tíz-tizenöt — saj­tóorgánumunk. Kezdenek közelebbről ismerni ben­nünket és örülünk, hogy jó szívvel, érdeklődéssel tekin­tenek erre a megyére más­honnan az országból. Más­felől pedig mi is törekszünk elvinni és bemutatni mű­vészetünket, a népművészet élő emlékeit. 1957-ben pél­dául eddig három somogyi m’kedvelő-együttes szere­pelt külföldön néhány na­pig, s tudomásunk szerint rlyan hat-nyolc együttes készül hasonló fellépésekre. Jó érzés tudni, hogy van­nak ilyen lehetőségek. örömünk mégsem lehet teljes. Ezelcet a műsorokat ugyanis vagy ismerjük hoz­V __________________ p éldául egyedül a meizteg- nyöi népi együttesét bírálta felül a Népművelési Intézet. A többi összeállítását nem ismerjük és nem is ellen­őrizzük, hogyan kerül a közönség elé. S miután ed­dig is. voltak az összeállítá­sokban műsorpolitikai szem­pontból kifogásolható té­nyek, mozzanatok, a továb­biakban — enyhén szólva — sem lehetünk teljesen nyu­godtak. Nincs kézben, pon­tosabban senkinek sincs a kezében az ellenőrzés, a jó- váhaggyás. Pedig nem árta­na, sót határozottan jó len­ne ismernünk azt, hogy melyik műkedvelő együtte­sünktől mi és milyen szin- vonalon kerül a megyén túlra, az országos vagy kül­honi nyilvánosság elé 7 Igaz, ez nem könnyű, de nem is megoldhatatlan. Ar­ról van szó, hogy ki kelle­ne alakítani a megyei ta­nács művelődésügyi osztá­lya és a megyei művelődési ház mellett működő szak- zsűrit, amely esetenként a műsorokat megtekinti és minden szempontból felül­bírálva eldönti, mülyen le­gyen a külföldön is bemu­tatható műsor végleges for­mája. S ez pedig minden­képpen olyan legyen, amely­re nyugodt lelkiismerettel azt mondhatjuk, hogy — kifogástalan. W. E. _________________J T iszteletdíjas népművelők nyári továbbképzése A Somogy megyéd Tanács művelődésügyi osztálya és a Latánkia Sándor Megyei Mű­velődési Ház együtt rendezi meg a nyáron a tiszteletdíjas népművelők továbbképzését. Fonyódra hívják meg azo­kat, akik művészeti csopor­tokat1 vezetnek. Június 19-től július 8-ig a színjátszó cso­portok, az irodalmi színpa­dok vezetőinek, a bábjáték- és kórusvezetőknek, a pedagó­guskórus-, a néptánc-oktatók, a művelődési otthonokban tevékenykedő zeneoktatóknak, a képzi- és díszítőművészeti körök vezetőinek, a családi és társadalmi ünnepek rendezői­nak és szónokainak, valamint a honismereti szakkörök ve­zetőinek tartanak továbbkép­zést. Ugyancsak ebben az idő­pontban gyűlnek össze Fonyó­don a tiszteletdíjas múvelő- désiház-igazgatők és a népmű­velési ügyvezetők • is, nekik művelődéspolitikai tanfolya­mot szerveznek, ami alap­vizsgával zárul. A megyei könyvtár a gye­rekkönyv tarosok részére szer­vez háromnapos továbbkép­zést e.program keretében, a felnőtt könyvtárosok pedig egyhetes továbbképzésen vesz­nek részt. Az 1968-as művelődési év­ben a megyei művelődésügyi osztály és 3 Latioka Sándor Megyeii Művelődési Ház fel­méri, hogyan hasznosítják a gyakorló népművelők a tan­folyamokon szerzett tapaszta­latokat. A tárgyalóteremből A népszeriség-hajliászás vége Sok mindennel megpróbálko­zott már életében Büki László háromfai lakos. Egyebek között volt tanácselnök is, de ennek dicstelen vége lett, mert sikkasz­tott, visszaélt hivatali hatalmá­val, ráadásul, hogy elkerülje a büntetést, hamistanúzásra be­szélt rá embereket. Ekkor 2 évi szabadságvesztésre ítélték, s há­rom évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. 1964-ben Büki a háromfai Üj Barázda Tsz tagja lett. Ám nem tetszett neki a »szürke« tagság, szeretett vol­na vezető lenni. Az akkori­ban sokat betegeskedő elnök háta mögött gyakran hangoz­tatta: — Ha én irányítanám a szövetkezeteit, aranyélete len­ne itt mindenkinek ... Sok­kal jobban mehetnének a dolgok, ha az elnök hallgatna a tagságra, nem sértené meg a szövetkezeti demokráciát azzal, hogy véleményüket fi­gyelmen kívül hagyja ... Így ne is csodálkozzatok, hogy a jövedelem nem valami fé­nyes ... Ezeknek a 'gyakori suttogá­soknak, felelőtlen ígérgeté­seknek az 1964—65-ös gazda­sági évet záró közgyűlésen meg is lett az eredménye: Büki Lászlót elnöknek vá­lasztották. Büiki éis csoportja győzött, az ígérgető ember a tsz élé­re került. Ennek azonban csak ő és néhány kedves embere látta hasznát, viszont károso­dott és még sokáig inni fog­ja ennek a levét az egész szövetkezet. Büki — ígéretei ellenire — sem tudott csodát tenni. El­lenben az általa sokat emle­getett szövetkezeti demokrá­ciát az első alkalommal meg­sértette, s a továbbiakban sem vette figyelembe a tag­ság véleményét. Az őt meg- választóknak és természete­sen önmagának viszont, ahol csak lehetett, kedvezménye­ket juttatott. A premizálást a saját el­képzelése alapján megváltoz­tatta, saját magát «javasolta« a tsz pénzéből külföldi útra. Nem értett az elnöki tisztség­hez, és nem is törte magát különösebben, hiszen a leg­nagyobb dologidőben külföld­re utazott. A Nagyatádi Járási Tanács mezőgazdasági osztálya enge­délyezte, hogy a tsz erdejé­ből 982 köbméter fát termel­jenek ki, és azt a tagok kö­pött elárverezzék. Büki ennél 421 köbméterrel többet vága­tott ki, s hogy népszerűségét növelje, a fákat nem becse 1- tette fel, hanem értékelés nél­kül adatta el. Olyanoknak főként, akiket bizalmi embe­reinek tartott, de ő is vásá­rolt a »kedvezményes« fá bői Felelőtlenségéve], hanyag­ságával több mint 100 000 fo­rint kárt okozott a szövetke­zetnek. Büki Lászlót a társadalmi tu­lajdon hűtlen kezelése miatt — nem jogerősen — l évi és 2 hó­napi szabadságvesztésre ítélték, és 3 évre eltiltották a közügyeK gyakorlásától­SZo L. A milliomos hobbyja William Tnorensen mil­liomos san-franciscói la­kásain narminc tonna fegy­vert és lőszert, köztük pancéiökioket, lángszóró­kat és géppuskát találtak. A »zsákmányt« elkoboz­ták, a milliomos feleségét pedig (csak ő tartózkodott otthon) letartóztatták. De rövidesen szabadlábra he­lyezték, mert ügyvédje bámulatos ügyességgel be­bizonyította, hogy a har­mincéves férj pusztán, »hobbyból« gyűjti ezeket a szokatlan tárgyakat. írók mondásaiból Samuel Butler: ’Az ember az egyetlen olyan állat, amely barátja a megenni kívánt áldoza­toknak. Rudyard Kipling: Ezt írta a halálhírét közlő lap szerkeszkesztóségének: »Minthogy önök általában jól értesültek, az emlí­tett . hír valószínűleg meg­felel a valóságnak. Elzárt kérem, töröljenek az elő­fizetők névsorából«. Oscar Wilde: »Amikor a harmadik férje meghalt, bánatában megszokült«. Mark Twain azzal szó­rakozott, hogy kisvárosa kiváló személyiségeinek névtelen leveleket kül­dött az alábbi szöveggel: »Minden kiderült, mene­küljön!« Másnap a »tisz­teletreméltó személyisé­gek« közül négyen való­ban kereket oldottak. Croucho Marxot meg­kérdezte egy újságíró: »Nem kellemetlen magá­nak az a tudat, hogy nagyapa?« — »Szó sincs róla — hangzott a válasz —, csak az ikellemetlen, hogy egy nagyanya férje vagyok.« Jules Renard: »Olyan csúnya volt, hogy amikor fintorokat vágott, meg­szépült.« Jósé Giovanni regényei Jósé Giovanni most 40 éves; 9 évet ült börtön­ben és tíz »fekete« re­gényt írt meg, amelyek mindegyike azóta több mint százezer példányban jeleni meg, és mindegyi­ket megvették a filmesek. Giovanni nem volt haj­landó nyilatkozni bebör­tönzésének okairól; erről csak ennyit mond, hogy »fizetnie kellett fiatalkori tévedéseiért.« CSERE A Brémában (NSZK) megjelenő Weser-Kurier című újságban olvastuk: »Elcserélném a Waller-te- melőben megvásárolt sír­helyemet mérték után készített nyári öltönyért«. Paróka Minden idők legnagyobb parókáját készítette el Norman Anthonopoulasz fodrász St. Louis-ban (USA). Az álhaj 1.80 mé­ter magas és 10 kiló súlyú. Somogyi Néplap \7 Somoev megvel Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lap fa. Főszerkesztő* WíRTB LAJOfl. Szerkesztőség: Kapósait« Latinka Sándor u. 2. Telefont 11—510 11—511 Riadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S u. z. Telefon ti—518 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesftőkuél. Előfizetési clii egy hónapra 12 Ft. indev: 25067. Készült a Somogy megyei Nyonsds- ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom