Somogyi Néplap, 1967. május (24. évfolyam, 103-127. szám)

1967-05-21 / 119. szám

Vasárnap, 1967. május 21.

7

SOMOGYI NÉPLAP

KERTÉSZ SÁNDOR: A DUNA SZENTENDRÉNÉL

Vikár Béla-emlékplakett

LÁTOGATÁS KISFALUDI STRÓBL ZSIGMONDNÁL

Somom

megye

nagy fiának,

a hetesá születésű Vikár Bélának, a nagy kiváló ____ néprajztudósnak és műfordítónak erri- lókplakettjét a napokban fejezte be kétszeres Kossuth- díjas szobrászművészünk: Kis- faludi Stróbl Zsigmond. A nyolcvanharmadi k születésnapjához közeledő művész Vikár portréját a tudós nyolcvanadik születésnapján készült fényképéről mintázta.

— Nagyon szívesen készítettem ei a portrét, hiszen jól emlékszem ma is a mindig vidám, nagyon korán őszült hófehér hajú és szakállú kitűnő tudósra. Huszonöt évvel volt idősebb nálam, s mi, fiatalok mindig megilletődés- sel tekintettünk rá Sokszor olvastam el remek fordításában a Kalevalát, és hallgattam, olvastam élménybeszámolóját a dunántúli népdal- gyűjtés viszontagságos körülményeiről. Talán azért is, mert magam is azon • tájon születtem.

Budapesti műtermiében kerestem föl a művészt Akkor fejezte be csaknem háromévi munka után Két törökkel harcoló kuruc vitéz című kompozícióját A háromalakos hatalmas kompozíció Eger főterére készült Kisméretben, bronzban évtizedek óta az Országos Levéltárban áll. Most megvalósult ifjúkori álma, nagyban is elkészítheti: kormányunk megrendelte a kompozícióban a világon egyedül álló mű nagybani elkészítését A három alak közül kettő már az öntődében van, a harmadik még a műteremben áll. A nagy és fárasztó munka után, szinte pihenés volt a plakettkészítés.

A műterem földszintjén és emeletén hatalmas méretű domborművefk emlékművek, portrék, kerámia, terrakotta és fafigurá'k. Szobrok és szobor- csoportok. Bronzba öntött, márványba vésett költészet ez itt, ahol feloldódik a márvány hidegsége, a bronz merevsége. Klasszikus formáiból a szépség, a nyugalom árad, de ugyanakkor megtalálta az utat korunk lüktető életéhez, mindennapi problémáihoz is.

A magyar művész, akinek művei Európa,

.

______________ Amerika és

Á

zsia sok-sok városát gazdagítják, a szobroktól zsúfolt műteremben, az ő sajátos világában meséli szobrai történetét: melyiknek hol található az eredetije, mikor, milyen alkalomból készült; milyen volt a kritika. Egy kis tájképre mutat. Az üveg alatt halványuló aláírás: »U. B. (Uzborján) 1898. 7/ 14. Nagysomlyó, Stróbl Zsigmond.«

— Ezt a kis képet tizennégy éves koromban festettem kékí- tővel meg spenót kifacsart levéve!: Somlyó hegyéről. Nem volt festékem, mert én nagyon szegény gyerek voltam. Apám tanító volt, hol itt, hol ott tanítóskodott Zalában, Alsó- rajkon születtem, Nagypáliban nevelkedtem, később Borjádra került apám, oda, ahol Petőfi is élt Borjádon tizenkét éves koromban puha kenyérből szobrokat fabrikáltam. Később, egy kútásás alkalmával jó agyagra tettem szert, és akkor már abból mintáztam kis szob raimat: hazatérő parasztlányL munkásembereket, parasztokat Két Petőfi-szobrot is készítettem. Mikor a Sass uraság nővére, akihez Petőfi verseket írt, megnézte Petőfi- szobromat, csodálkozással mondta: »de szép ez a garabonciás! .., Mert ott így nevezték Petőfit Aztán azt mondta: »Adok neked egy eredeti Petőü-venset, mert ilyen szép szobrot készítettél, te Zsiga gyerek«. Így jutottam egy eredeti Petőfi-kézirathoz.

Mintha gondolatban újra ott jama, s kékítővel és virágok kifacsart levelével festené a dunántúli tájat a frissen ásott kút agyagjából gyúrná első szobrait Diákos rajongással beszél a vidékiről, pedig azóta volt alkalma megismerni a világ legszebb tájait.

Cseng a telefon. Külföldi delegációk látogatását jelentik. Amíg telefonál, jobban körülnézek műtermében. Szobrok és képek. A Tavasz, Guggoló, Vénusz születése, Gyik, Strandoló, Kis makrancos, az íjász, melyből egy Kaliforniában, egy Djakartában, a harmadik a leningrádi Emiitázs- ban, a negyedik Budapesten ált Finálé bronzcsoportja, a három barátnő búcsúja a fájdalom és a szépség megdöbbentően szép megtestesítője. Azután portrék. A művész öt esztendővel ezelőtt elhunyt feleségének finom vonásait tükröző márvány; Bajor Gizi, Kodály Zoltán, Germanus Gyula, Székely Mihály; fejedelmek és tudósok portréd. El Shaw 1932-ben készült büsz- téje láttán az író így kiáltott fel: »Ez jobb, mint az eredeti!«... Sommerset Maugham és Manyizer büsztéje és a Pe- tőfi-szobrok mellett II. Rákóczi Ferenc és Kossuth hatalmas méretű szobrai; mellettük az Ózdi hengerész, a Sarjúkaszáló, az 1946-Ban készült És újra megindul az élet erőteljes alkotása s a Kőfejtők. És ki ne ismerné a gellérthegyi hatalmas emlékművet, amelynek rajza oly sokszor került a békét hirdető plakátokra. A pálmaágat tartó nő alakja a béke szimbóluma lett.

Kisfaludi Stróbl Zsigmond, a Magyar Népköztársaság kétszeres Kossuth-díjas kiváló művésze két alkalommal kapta meg a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét.

A napokban a művész átadta a Vi'kór-partréról készített fényképet. Érdekes a kitűnő művész és az ismert tudós életének hasonlósága. Mindketten dunántúli kjs faluból indultak el tanítói családból, és szűkös viszonyok közepette készültek az életre. Kevés otthoni segítséggel, inkább a tudásukkal elért ösztöndíjra támaszkodva folytathatták tanulmányaikat. De az igyekezet, a munkába és az eredménybe vetett rendíthetetlen hit mindkettőt keresztül segítette a nehéz éveken, és kitartó munkájukkal célba értek. És még egy hasonlóság: mindketten őszinte rajongói Petőfinek. Vikár Béla könyvében, Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobraiban adott kifejezést ennek. Ma is leghőbb vágya, hogy Vándor Petőfi- jét életnagyságban készíthesse el Mezőberény részére.

— Remélem, rövidesen megkezdhetem a Vándor Petőfi-t mondta az ősz hajú Mester, és amikor búosúzásnál kezet nyújtott, arra gondoltam, hegy az ő kézfogásában egy világ művészeinek, tudósainak, vezetőinek, egyszerű dolgozó embereinek kézfogása olvad egybe. Államfők és gyári munkások, művészek és dolgozó parasztok, tudósak és írni tanuló gyermekek így találkoznak egy emberben, és így tárulnak mindnyájunk elé a világot összefogó kéz teremtő, alkotó erejében: márványba- vésett, branzbaöntött alakjaiban.

Schelken Pálma

Böhönye almafái alól indult

MEGEMLÉKEZÉS FORBÁTH IMRÉRŐL

F

odor András, Somogyba szívesen hazajáró költőnk adta meg a címét. Meghívtuk hozzánk, és küldtünk egy képes albumot a megyei könyvtárról. Nagy gyorsan, ez év március 27-én érkezett a válasz: »Szírből köszönöm a szép könyvet, s a megtisztelő meghívást. Bár utazhatnék! Egyelőre nagyon rossz áll^oiban vagyok. De sohasem szűnök nagy büszke lenni somogyi születésemre!... Sok szeretettel: Forbáth Imre.«

Négy nap múlva, március 31-én kelt a következő levél: »Múltkori soraimat nagyon rossz állapotban írtam. Most kissé jobban vagyok, utazom Prágába szakorvosi vizsgálatra. Hacsak valamiképpen lehetséges, aztán megyek Pestre, s onnan Somogyba. Feleségem fog elkísérni. Még egyszer hálásan köszönöm a szép meghívást. Éljenek boldogul! Szívélyesen üdvözli: Forbáth Imre*

De Forbáth Imre, sokak ismeretlenje, a csehszlovákiai magyar költészet reprezentánsa, a harcos kommunista publicista többé nem térhet vissza somogyi szülőfalujába, Böhönyébe. A művészeti forradalom és a társadalmi megújhodás harcos szavú költője örökre elhallgatott.

Élete útkereső nyugtalanság, sokszori menekülés az igaztalan üldözők elől és megalkuvás nélküli harc a társadalmi igazságért.

A Tanácsköztársaság bukása után emigrált Csehszlovákiába. Prágában fejezte be orvosi tanulmányait, és az osztravai munkások orvosa lett. 1939-ben a fasizmus elöl Londonba ' emigrált, ahonnan csak a felszabadulás után tért vissza Csehszlovákiába. Élete utolsó szakaszában már csak az írásnak élt.

»E kartotékos személyi adatokon túl él egy másik Forbáth Imre, »kinek délmagyar »idők zúgtak bölcsődalokat«, és aki elindult a »szőke Balaton« partjairól, hogy kikössön a »Moldva sötét vizénél«; »szép Somogv- ból, Böhönye almafái alól egy más, idegen nyelvű világba. És itt költő lett: magyar költő« — írja róla régi barátja és méltatója, Fábry Zoltán.

Versei szárnyalva szólnak az élet kivetettjeinek sanyarú küzdelmeiről, lázadozva serkentenek a hazug társadalmi rend elleni harcra, vagy szenvedélyesen tiltakoznak az esztelenül pusztító háború ellen. Festői palettájáról hiányoznak a derű, a gondtalan vidámság színe*

Asz*''* í Vt ’.o

»A költő legyen emberebb ember, forradalmak kürtöse, világítótorony, ember, aki mélyen mellreszivja a népek vágyait.«

1938-ban az antifasiszta írók párizsi konferenciáján (ezt megelőzően a prágai PEN-kongresszuson is) ő képviselte az egész magyar irodalmat, mert a magyarországi írók nem jelenhettek meg. Mennyi meggyőződéssel hirdette: »Az igazi művészet kivétel nélkül mindig haladó, humanista. Sohasem lehet jó a szövetsége regresszív* mozgalmakkal, sohasem lehet népellenes, barbár, irracionális erők akarják a történelem kerekeit visszafelé for * I

gatni.« Bátran síkraszállt az igazi magyar értékek védelmében: »... sokan vannak,

akik hamisan ismerik a magyar kultúrvilágot. Nem Molnár, Földes és Körmendi a magyar irodalom igazi képviselői« — hangoztatta.

römmel hívtuk szülő^ földjére, és készséggel mutattuk volna be Forbáth Imrét a költészet somogyi barátainak. Nincs többé, nem jön soha többé Somogyba. De itt lesz az ünnepi könyvhét könyvsátorainak asztalán életének foglalatja, első magyarországi kötete: a Csodavárók. Haladó szellemű, harcos emberbarát szól hozzánk soraiból.

Kellner Bernát

FORBÁTH IMRE KÉT VERSE:

Ének a parasztról

Meggörnyedt hátát látom s hatalmas lábait, mik nyugodt léptekkel járják a határt, mezítelenek és sárosak, mint maga a föld — s magvető kezének üteme-mozdulását,

a földből tavaszra kikéi a csira, tavasszal, midőn olvadni kezd a hó, <

s májusban, mikor a nap is pirosabb, nevetni kéne minden magvetőnek,

és nyáron szőke tengerek a földek, s a forró szélben illatoz a rozs, kék búzavirág integet és vörös pipacsok — jönnek már, jönnek a görnyedt aratók,

ne kérdezd tőlük, hogy miért komorak, kérdezd csak tőlük, hogy kié a föld, kié a föld, a rét, az egész szépséges világ, megérted majd vad sóhajtásukat,

megérted szemük szörnyű villogását, a súlyos, fekete bitang szitkokat, gerjedt kasráknak harcra lángolását,

4ózsa Györgyöknek tüzes trónusát!

A költőkhöz

Ó, költők, ha nem tudtok reflektorok lenni

és fároszok a sós vizek fölött, lesztek-e mécsesek az Ember kezében? vagy bulvárokon unott transzparens?

jaj, tán kandúmyávogás a háztetőkön, hirdetői a nyájas szerelemnek, vagy délesti gyönge szelecske, hang játékok herold jai..,

legyetek inkább kötéltáncosok lilaszínű mélységek fölött, kardnyelők és tüzevők,

tragikus pojácák és repedt hangú hisztriók.

ha nem tudtatok szuronyok lenni, legyetek reflexfény a szuronyok hegyén, farkasvér a steppék homokján: a nagy szürkében — koncentrált vörös!

József Attila nyomdásza volt

VÁGÓ JÁNOS: A CSERI PARKBAN

6S éves korában elhunyt Müller Lajos nyomdász.

A Cenzúra árnyékában című könyvében Léderer Emma így ír Müller Lajosról: »József Attila nyomdásza volt...« Az irodalom barátainak körében nem ismeretlen a nyomdász neve. Tulajdonképpen csak 1931-ig dolgozott a szakmában, mivel akkor a szakszervezet — baloldali magatartása miatt — kizárta soraiból. Munkát így nem vállalhatott, mégsem távolodott el az ólombetűktől, mert széles körű baráti kapcsolatai révén sok kisnyomda tulajdonosa meg- | engedte neki, hogy műhelyéI ben dolgozzék. Ebben az időszakban haladó magyar írók és költők munkáit nyomtatja ki sokszor a tördelést és a szedést Is egymaga végzi.

KIADÓKÉNT IS SZEREPEL. Kevesen tudják, hogy az ő gondozásában jelent meg József Attila »Döntsd a tőkét, ne siránkozz!« című kötete. E könyv kiadása miatt bíróság elé kerül, s törvény elé idézik egy ismeretterjesztő könyv kinyomtatásáért is. Max Hod- dan német kommunista író könyvét, az »Igazán a gólya

hozza a kisgyereket« című fel- világosító füzetet József Attilára bízza, hogy magyar nyelvre ültesse, majd ki is nyomtatja. Emiatt is József Attilával együtt kerül a vádlottak padjára.

NEHÉZ ÉLETE VOLT. Sokszor, mint csomagkihordó, kifutó, rikkancs — munkát vállal, hogy megéljen. 1929. március 15-én részt vesz a Petőfi téren rendezett tüntetésen, ekkor mint hontalant, kitoloncolják, de a következő évben hazatér, s ekkor bekapcsolódik az illegális kommunista párt munkájába. A háború alatt bujkálni kényszerül, de ekkor is dolgozik: üldözötteknek gyárt hamis igazolványokat, míg le nem tartóztatják; Börtönéből a felszabadulás hozza ki.

RADNÓTI, akinek szintén nyomdásza és kiadója is volt, egy versében így emlékezik meg róla: »Előttem Müller fi nyomdász (állt a mérleg előtt) megméretett (s hat hónapól Icavot*

a -í kori bíróságok mérlegén Müller Lajos megméretve hat hónapot »ért«. Az igazság mércéje szerint azonban része irodalomtörténetünknek.

k — b