Somogyi Néplap, 1967. május (24. évfolyam, 103-127. szám)
1967-05-21 / 119. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1967. május SÍ. Nagyobb mennyiségű, Egerben palackozott abasá- ri és verpeléti rizlinget kaptak nemrég a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek vendéglői, ugyanúgy 7 decis palackokban, mint a legutóbbi szállítmányt. Mivel szeszfoka és minősége is változatlan maradt, forgalomba akarták hozni üvegenként 22,40, illetve 21,70 forintért harmadosztályú áron. A borral számla nem érkezett, ezért érdeklődtek a VOSZK illetékeseinél, s ugyancsak meglepődtek a következő válaszon: — Ez a bor csúcsfeláras ... Az Abasári és a Verpeléti is drágább. Érdekes lenne megtudni, mit értenek csúcsfcláron. Talán csak nem azt, hogy kevés a bor, nagy a kereslet, hát miért ne keresnének ezen az üzleten? Szerintünk a csúcsfelárat becsületesebb volna burkolt árdrágításnak nevezni. És mivel nem tudunk róla, hogy bárhol is rendelet jelent volna meg a bor árának emeléséről, aján'1* h m esetet az Állami K“*:s s- delmi Felügyelőség figyelmébe. Sz. L. Csúcsfeláras hosszúság üvegenként 1,90 forinttal FEJLŐDŐ SOMOGYI VASUTAK Egy pp az igazgató kiiiönvanatában Régen elhagytuk már a kaposvári kötőtelepet. A MÁV Pécsi Igazgatóságának robogó különvonatán mégis újra és újra ide kanyarodik vissza a szó. A fehér tárgyalóasztal mellett a somogyi vasutakról beszélgetünk dr. Szabó Tiborral, az igazgatóság vezetőjével. Ha pedig a vasútról esik szó, nem lehet elhaliNAGYOBB gatni a kötőtelep nevét, hiszen a fejlődés egyik alapja a telepen dolgozó harminckét ember munkája. Itt születnek az új pályatestek. Székely Tibortól, a pályafenntartási osztály vezetőjétől tudom, hogy a telep naponta háromszázhatvan méter hosz- szú, talpfára erősített sínt küld szét az építkezésekre. A SEBESSÉG A fonyódi vasútvonallal kezdték. S az építés után máris szembetűnő a különbség. A múlt évben még harminc kilométerrel jártak itt a vonatok, s most a különvonatunk nyolcvan kilométeres sebességgel száguld. A vezető csak két helyen fékez: a somogy- jádi állomáson utómunkákat végeznek, Osztopán és So- mogyjád között pedig a talajmozgás miatt ideiglenes sínt fektettek le. í ; — Könnyen rásütik a vasútra, hogy nem fejlődik — mondja az igazgató. — Én erre csak egy példával válaszolok. Amikor én először Pécsre utaztam, a gyorsvonat több mint négy óra alatt tette meg az utat. Most ugyanez az út három óra hót percig tart. És itt van a fonyódi* pálya. A régi vágányon háromszázhatvan tonna volt a maximális terhelés. Most ezerötszáz-ezer- hétszáz tonnás vonatok haladnak rajta. Egy szerelvény visz annyi terhet, amennyit korábban néggyel-öttel továbbítottunk. Ehhez a szerelvényhez három vonat és egy forgalmi személyzet tartozik. Azelőtt csak a mozdonyon nyolc ember dolgozott, tizenkettő pedig a forgalomban. Látszatra csökkent ennek a vonalnak a forgalma. Pedig nem. Csak a vonatok lettek nagyobbak Az építkezésnek a nyoma sem látszik még Fonyód és Siófok között. A munkások följebb dolgoznak. A IIllaton déli partján a nyári idényben szünetel majd a vasútépítés. A munkások Balatonszentgyörgyiéi lefelé dolgoznak. Oít szedik föl a síneket, hogy javítás után újra lerakják. DIESEL-MOZDONYOK A BALATONON Nem a Balaton-parti vasútvonalra rakják le, hanem a Balatonszentgyörgy—Somogy- szob közötti szakaszt javítják vele. Kísérlet lesz ez. Először a szegedi igazgatóság területén végeztek ilyen kísérletet. Ez lesz a második Tizenkét és tizenöt méteres síneket hegesztenek össze a balatonfenyvesd bontótelepen. Mielőtt összehegesztenék ezeket a vágányokat, ultrahanggal megvizsgálják őket. Az eredmény: a Balatonszentgyörgy—Somogyszob közötti szakaszon a tengelynyomás a jelenlegi tizenegy—tizenkét tonnáról tizenhét tonnára növekszik. Jobb, korszerűbb lesz a vonal. — Így nem kerül olyan sokba a vonal építése — mondja az igazgató, hiszen csak a síneket kell megmozgatni. A talpfák és az ágyazat marad. — A mi igazgatóságunk területén ez lesz az első ilyen munka — teszi hozzá a pálya- fenntartási osztály vezetője —, s a fölszedett, jó állapotban levő vágányokat is fel tudjuk még használni. — Mi a vasút korszerűsítésének legfontosabb lépése? — A jó pálya és a korszerű vontatás. Ez Diesel-mozdonyokat kíván. A GANZ-MAVAG gyártja az M—40 és M—44-es nyolcszáz-, ezer, ezerkétszáz lóerős gépeket. Az igazgatóság ötöt kap belőlük. Ezek viszik Budapest és Nagykanizsa között a szerelvényeket. A nyári idényben Pécs—Fonyód között is közlekedik egy ilyen mozdony. SZÁZ KILOMÉTERES SEBESSÉGGEL. Ezek a magyar gyártmányú mozdonyok elsősorban a személyszállítást korszerűsítik. Az M—62-es szovjet gyártmá- •y Dieselt pedig a tehervona- továbbítására használják. Ilyen vonat fut Dombóvár— Gyékényes között április eleje óta. Ez a vasútvonal egyébként nagy feladatokat kap a teherszállításban. A Balaton- parti vágányok átépítése idején a teherforgalom egy részét erre terelik át. — Néhány állomástól eltekintve ezen a vonalén már befejeződött az átépítés. A vonatok sebessége száz kilométer — mondja az igazgató — Ötvöskónyi és Somogyszob között a rossz talaj miatt nem kész még a munka és nem építették még át a kaposvári és a somogyszobi állomást. A kötőtelepről indultunk el, s mire a különvonat begördült a siófoki állomás elé — gondolatban — csaknem valamennyi vasútvonalon jártunk. Ha nem is látványosan, de egyre fejlődik, korszerűsödik a somogyi vasútvonal. Nem ugrásszerűen, de gyorsabb, kényelmesebb lesz az utazás. ai Újabb két tsz foglalkozik haltenyész éssel Anyaharcsák Három és fél kilós amúrok Patosfán — A Dráva jobb kihasználásáért Tudósítónktól) 568 hold halastóban és 436 hold víztárolóban folyik haltenyésztés megyénk termelőszövetkezeteiben. Ebben az évben 143 holddal nőtt a víztárolók és halastavak területe. A somogyvámosi és a háromfai tsz-nek is van már halastava. Tizenhét tsz-ben kellett a tenyészanyagot felújítani. A halakat kihelyezték, pontyok, harcsák, compók és süllők kerültek a tsz-tavakba. Eddig gondot okozott a harcsaivadék beszerzése. Most Somogyvá- moson anyaharcsákat telepítettek a vízbe, s innen látják el ivadékkal a tavak egy részét. Már folyik az értékesítési szerződések kötése is. A HALÉRT eddig 700 mázsa hal átvételére szerződött A gazdaságoknak jól jön, hogy minden mázsa áruhal után 2,5 mázsa takarmányt kapnak állami áron. 1 Patosfán már negyedik éve tenyésztik eredményesen a növényevő, kínai amúr nevű, igen ízletes halfajtát. Most már három és fél kilós példányok is úszkálnak a tóban. A tsz-eken kívül a horgászegyesületek is telepítettek halakat a horgászvizekbe. A kaposváriak 4000 pontyot raktak a Kapos cseri híd fölötti részébe. A marcali, a gyéké- nyesi horgászegyesület is telepített halat. A barcsi halászati szövetkezet 15 000 csukaivadékot helyezett a Drávába. A Balatonon a keszeg ívá- sa már lezajlott, a napokban kezdi meg az ívást a ponty. A megyei tanács halászati felügyelője elmondta, hogy tárgyalásokat kezdtek jugoszláv halászati szakemberekkel. Ezek után várható azoknak a vízi korlátozásoknak a feloldása, amelyek eddig akadályozták a halászok munkáját a Dráván. A jugoszláv szakemberek még ebben az évben Somogyba látogatnak, és itt folytatják a tárgyalásokat. Mai falusi gyerekek »Mert milyen a mai falusi gyerek. Aki nem tanul tovább, • az mind traktoros vagy autós akar lenni. Csak a gép érdekli. Más paraszti munkának már nemigen van becsülete előttük . ..« # — Aranyat érnek ezek a gyerekek. Megbolor dúlnak a lovakért — hallottam Nagvbe- rényben. — A lovakért? — Igen. Mert ilyen is van. Például meg a Göcseji a Végh Lajos Jancsi. Hajaj!.. Pedig ők is mai falusi gyerekek. De mennyire azok! Bozontos szőke fejét az öklére támasztja. Orra alatt pelyhesen, szemérmesen serken a bajusz. Kamasz. — No, és hogy történt? — Ajkára jelentkeztünk vasbetonszerelőnek — nem néz föl, úgy felel Végh Lajos. — Hárman. Fritz Ferkó- val meg Rózsa Gyuszival. Aztán. .. Megrántja a vállát. — Aztán mi lett? — Elmentünk, hazajöttünk. Összebeszéltünk, nem megyünk sehová. — Miért? — Hosszabb szünet. Újabb vállrándítás után a másik kezére' támaszkodik. — Mikor még kisebb voltam, az öregapámmal ki szoktam járni dolgozni. Már akkor szerettem a lovakat. Hát aztán így jött az, hogy kocsis szeretnék lenni. — Hát ez sikerült. És mit dolgoztál eddig? — Ami jött. Megcsinálok én mindent. Most a kukoricaföldet jelöljük ki a Nagy Pista bácsival. Négyzetes lesz... — És a kereset? — Az jó. A nyáron megvan az ezeregyszáz-ezerkétszáz foszemmel láthatóan zavarba jön Göcseji Jancsi. — Odaadtam a gyeplőt egy kicsit az Ilonkának. Annyira kérte. Hóczik Ilonka mint »gyakorlott- kocsis, úgy áll be a szín alá. — Aztán milyenek a lovaid? — Most a Szedres meg a Manci az enyém. Ezek nem valami jók. Kicsit csökönyösek. Jó lenne valami jobbakat kapni.. De hát ez az én fájdalmam. .. — Micsoda? — Nehezen akaródzik kimondania neki, de aztán kiböki. — Valahogy úgy vagyok, hogy megkapok egy párat, feljavítom őket, aztán elviszik tőlem. — És hogy javítod fel őket? — Hát én nagyon vigyázok rájuk. Nem hajszolom, nem zavarom, rendesen etetem, ápolom őket. Szóval amit csak kell, meg lehet, megteszek... — Jó itt neked? — Persze. Van itt több fiatal. Az a jó! Az öregek meg ellátják az embert tanácscsal. Gép és ló. Melyiket szereti jobban? A kérdésre kölykösen, darabosan, szégyenlősen felel. — A lovakat. Picit szeretem a lovakat — de a szeme, a nevetése azt mondja: a pillanatnyi zavar miatt nem jött a szájára, hogy ez a mindene. A gépről egy szót sem szól. * * * — Rájuk lehet bízni, igen ügyesek ezek a gyerekek ... — Mikor magányosan ülnek a bakon, modern slágert fütyörésznek. Mai falusi gyerekek. De őket nem a gép érdekli.- — Igazi kocsisok akarnak lenni... Vörös Márta (Foto: Cservenka) Végh Lajos zán hagyhatta volna! — mondta az asszony kicsit szemrehányóan. *— Mert én Göcseji Jancsi tudtam róla! Észrevettem, de nem szóltam. Nekem igazán nem hiányzik az a pár cső. Hadd adta volna a lovainak, hiszen úgy odavan értük!... — Téged vártalak, aztán i lány hajtja a lovaidat? — | int. Húsvétra ruhát vettem... Fogja a vizesüveget, megy ■issza a kukoricaföldre. Uíazik a nagymama Egy kedves esetet hallottam. Valamelyikükkel történt, kukoricahordás idején. Paska Ferenc elnök így mondta el: —i Nem vettem észre, benn voltam az istállóban, mikor este behajtott. A háztáji termést hordtuk akkor haza. Figyeltem. Rendesen kifogott, és nagyon szépen ellátta a lovakat. öröm volt nézni, ahogy ezek gondozzák a jószágokat. Aztán látom ám, hogy valami csomagot emel le a kocsiról. Akkor előjöttem. »Mi ez?« Megszeppent a gyerek. »Kukorica« — mondta zavartan. Tudtam én már akkor, hogy miről van szó. Nem magának, a lovainak csapta el. »Most szépen bekötsz az istállóba, és gyalogosan hazaviszed annak, akié. Igen?« Láttam, hogy rosszul esik neki. Talán egy kicsit sajnálta.., is, mert tudtam azért tette, hogy minél szebbek, jobbak legyenek az ő lovai. De hiába. A rendet meg kell szokni. Meg hát gyerekek ezek még, nevelni kell őket... Másnap találkoztam az asszonnyal, megkérdeztem, visszavitte-e a kuko- r ricát »Vissza hát! De igaÓvatosan teszem föl táskámat a poggyásztartóba, az ősz asszony mégis fölébred. — Elnézést... Tessék csak tovább aludni, nem zavarom. Kimegyeik a dohányszagú fülkéből, és' megállók a folyosón, az ablaknál. Fújom a füstöt a suhanó erdők, rétek felé. Az asszony biztosan tovább szundít. Ki tudja, honnan jön? A vonat Nagykanizsáról, de a néni? De hát nem mindegy? Visszapillantóik. Már ő is a tájat nézi. Tehát mégis felriasztottam tsz imént? Ez bosszant, és igazán sajnálom. ötvöskónyinál visszaime-. gyek, és leülök vele szemben. A beszélgetés azzal kezdődik, hogy a váltakozó mezőről mondunk véleményt: a talajmurakáról, az itt is, ott is terpeszkedő belvizekről, a tovatűnő határ egy-egy foltjáról. Aztán mesélni kezd. Magáról meg a gyerekekről. Fiúkról, lányokról, akiket ő szült. Nyolcán vannak. És unokák 'tt is, ott is. — Most Kisbárapátiba megyek az egyik fiamhoz. Állatorvos. Biztosan nagyon vár... Nyolc gyerek — nyolc otthon. A kedves nagymamának nyolc otthona van. Egy-két hónap itt, ugyanennyi ott, amott, s a gyerekek alig várják, hogy megérkezzen. Olyan szeretettel beszel fiairól, lányairól, vejeiről, menyeiről és unokáiról, hogy érzem, nem szabad az ablakon túlra néznem, csak rá kell figyelnem. A fiairól mesél epizódokat, gyerekkori történeteket. Hogyan nevelték ők a gyerekeiket, mennvi áldozatot hoztak értük. És az a sok bizalom a háború alatt,.. Az egyik gyereknek már halálhíre jött a frontról, aztán mégis hazatért. Dörömbölt az ablakon, s ők nem tudták, ki zavarhatja őket éjszaka ... Sokba került a taníttatásuk, de egyik áldozatot a másik után hozták. S most olyan jó tudni, hogy mindez nem volt hiábavaló. Magas, törékeny, ősz hajú öregasszony, tele a gyerekei iránt érzett szenvedélyes szeretettel. Férje tanító volt Gyékényesen, ő maga megözvegyült, de nem maradt magára. Fiait becézi, úgv beszé1 róluk, mintha csak most engedte volna ki őket az életbe. Pedig mindez már rég volt. .. — Az állatorvos fiamat is nagyon szeretik az emberek Nem csoda, hiszen éjjel-nappal hívhatják, és ő mindig megy. Emlékszem. egyszer éppen náluk voltam, amikor °gy csomó tehén felfúvódott a faluban, mert elcsatangoltak, és túl sokat ettek. Egyik (istállóitól! a másikhoz szaladt, és kiizzadt, mire mindegyik jószágon segített. De nem panaszkodott. Hát ilyen az ón fiam. És mindegyikről tud valami szép történetet mondani. Hallgatom a történeteket, és ezekből kicsendül, hogy hiába kérdezném, melyik áll közelebb a szívéhez a nyolc közül. Nem tudna különbséget tenni köztük. Nagy az öröm mindenütt, ha megérkezik. S ha jön a levél a másik gyerektől, hogy utazzon hozzájuk, nem tartják vissza, bármennyire is szeretnének vele lenni. Tudják, hogy másutt éppen úgy várják, ott is szükség van rá, s őt is hajt- ía egyik gyerektől a másikhoz a szülői szeretet. Itt megvarrja az unokák ruháit, ebédet főz a családnak, ott a kicsikre vigyáz. így utazik a nagvmama eg'ik gyerekétől a másikhoz Somogyon belül és olykor Somogyon kívülre is. Sók száz kilométert viszi őt a vonat évente... És mindenhova vele érkezik az öröm s várja mindenütt a gyermeki szeretet. Kaposváron kiszáll, és pontosan tudja, mikor lesz csatlakozása Siófok felé, Kisbárapátiba. Gyékénves után ide, nyolc otthonának egyikébe várják az utazó nagymamát... Hernesz Ferenc
