Somogyi Néplap, 1967. május (24. évfolyam, 103-127. szám)
1967-05-20 / 118. szám
Bsombat, 1967. május 2ft. 3 SOMOGY! NÉPLAP Gondolatok a barcsi KlSZ-kiildöttgyiiésrői Hosszú ideig Hazatisáo, tudatformálás lapozgattam jegyzeteimet, mielőtt írógéphez ültem, hogy beszámolót írjak a barcsi járás KlSZ-fiataljainak küldöttértekezletéről; olyan beszámolót, amely híven visszaadja ennek a több órás tanácskozásnak a lényegét, s tükrözi azt a nagy felelősségérzetet is, amit a tanácskozás részvevői, felszólalói tanúsítottak ifjúságunk életéért, fejlődéséért. A jegyzetfüzetemben egymás után sorakoznak a felszólalások, legtöbbjük mellett felkiáltójel áll: azt jelenti. hogy figyelmet érdemlő megállapítás. (íme. mutatóban néhány ezekből: Gőbö- lös Ferenc, a Barcsi Vasgyár KISZ-titkára arról beszélt. hogy egyik ifjúsági brigádjuk — kockáztatva a szocialista brigád címet — befogadott soraiba egy olyan fiatalt, akivel eddig mindenkinek nagyon sok bajagondja volt, s vállalták, hogy megpróbálják helyes útra téríteni. Batka Jenő barcsi gimnazista: »Tanulóink túlnyomó többsége bejáró diák. hajnalban kelnek és késő este térnek nyugovóra. Ez meglátszik tanulmányi eredményükön is, vizsgálják hát meg az illetékesek egy kollégium létesítésének a lehetőségét.« Korcz Ilona so- mogytarnócai küldött: »Gyakran hallja az ember, hogy némelyeknek minden csak külföldön szép. Közben pedig saját hazájukat, egyáltalán nem ismerik. A mi alap- szervezetünk azt tervezi, hogy rendszeresen eljárunk kirándulni, s megismerjük Magyarország szép tájait, vidékeit.« S itt látom, hogy csaknem mindegyik felszólaló szóba hozta a hazafias nevelés problémáját, a tudatformálás kérdését, s ez nem véletlen. Mert nem lehet a hazafiság kérdését csak az évfordulók megünnepléséhez kapcsolni, otthon és a munkahelyen egyaránt tenni kell érte valamit. Jó munkával, jó tanulással, becsületes életmóddal lehet bizonyítani ma a hazafiiságunkat. Mert hogy is mondta a küldöttértekezlet beszámolója? »A mai fiatalok már a felszabadulás után nőttek fel. Számukra a szocializmus természetes életforma. nincs mögöttük az új társadalomért vívott harc sremélyes élménye.-» Ma nem kell fegyveres csatákat vívni az ország jobblétéért, azért, hogy a szocialista, kommunista eszmék győzelemre jussanak. A szocializmus ma már természetes életforma, s szocialista társadalommal kell megtölteni. Ez állhat abból — mint Süveges Sándor. a járási pártbizottság első titkára mondotta felszólalásában —, hogy minden poszton művelt, szocialista, hazájukat szerető, jó szakemberek áll janak — vagyis a fiatalok állandóan és tudatosan törekedjenek a legújabb elméleti és szakmai ismeretek elsajátítására, hogy megfelelő helyet kapjanak a munka frontján —; állhat abból, amiről dr. Sólyom Gábor, a megyei párt-végrehaj- tó bizottság tagja beszélt, hogy a pártszervezetek a gazdasági kérdések mellett törődjenek egy kicsit többet az utódlás, az ifjúság kérdéseivel. Félreértés ne essék, nem célom a barcsi járási KlSZ-küldött- értekezlet felmagasztalása, hogy eddig csak a nagyon figyelemre méltó témákat ragadtam ki. Mint minden helyen, e tanácskozáson is hallottam gondokról, megoldásra váró problémákról. Csupán egyetlen tény: a legutóbbi küldöttértekezlet óta csökkent a járásban a KISZ taglétszáma. Az ifjúsági szövetség szervezettsege nem sokkal haladja meg a 33 százalékot a KlSZ-korosz- tályhoz tartozó fiatalok körében. Ez a helyzet nagy feladatot ró nemcsak a KISZ jelenlegi vezetőire, hanem a községi pártszervezetekre is. Nem szabad maximalista követelményeket támasztani a KISZ-be jelentkező fiatalokkal szemben, hiszen az ifjúsági szövetségnek »házon beliül« kell formálni, nevelni a csatlakozókat. Ehhez a témához kapcsolódik mindjárt, hogy nem lehetnek elégedettek a járásban azzal sem. hogy a KISZ javaslata alapján mindössze 27 fiatalt vettek föl a pártba az utóbbi években. Végül még egy gondolat — ugyancsak a járási pártbizottság első titkárától származik, de úgy vélem, nemcsak a barcsi járásban kellene megszívlelni, hanem szerte a megyében —: Csak úgy lehet előre haladni a járásban, ha a fiatalok is részletesen megismerik a járás terveit, célkitűzéseit, ha a felnőttek alkalmasnak tartják őket arra. hogy megismertessék velük a programokat, s ha velük együtt akarják megvalósítani is őket. Akkor a KISZ, az egész ifjúsági mozgalom betöltheti hivatását. A beszámoló végére okvetlenül ide kívánkozik, hogy az újonnan megválasztott járási KISZ-bizottság és a végrehajtó bizottság — Szi- halrhi Mártonnal az élen — alkalmas ennek a nagv feladatnak a végrehajtására, hiszen az eddigi munka már bizonyított, s biztosítékot jelent a jövőre nézve is. Polesz György ISTÁLLÓTRÁGYA- KOMPOSZTÁLÓ GÉP A Bacs-Kiskun megyei szakemberek a közelmúltban kukoricatermesztési tanácskozást tartottak Baján a kukorica sortrágyás vetésének Bács megyei módszeréről. Gépbemutatót is rendeztek, s felvonultatták azokat a valóban újszerű kombinált vetögépeket, amelyek a vetéssel egy időben a szerves és a műtrágya keverékéből álló vegyes trágyát is a sorokba adagolják. Láthattunk ott egy olyan gépet is — az istállótrágya-komposz- tálót —, amely nemcsak a kukorica vetésénél használt szálas istállótrágyát komposztálja, hanem más területen pl. a kertészetekben is alkalmazható. A gépet a Bajai Gépjavító Állomás gyártja. Mint a nevében is szerepel: a gép a szálas vagy a félig érett istállótrágyát aprítja föl annyira, hogy az a műtrágyával — esetleg más trágyával — így már könnyebben keverhető. A komposztá- lót villanymotor vagy RS—09 traktor hajthatja. Attól függően, hogy egy vagy két személy adagolja a garatba az istállótrágyát, óránként 8—15 köbmétert aprít fel. Fontos még megemlíteni: a gép ára 19 078 forint. Megkezdték a pecsen* ekacsafeldolgozását Kaposváron A Baromfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyárában megkezdték a pecsenyekacsa feldolgozását. A szalagot Dávid Lajos tervosztályvezető mutatta be nekünk. — Mint ismeretes, a Baromiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyárát korszerűsítették, bővítették A megnövekedett kapacitást csirke- és tyúkfeldolgozással nem lehetett volna lekötni. Ezért határoztuk el, hogy hozzálátunk a pecsenyekacsa-feldolgozásához. A kacsatenyésztés ugyanis nagyon gazdaságos. Már a múlt évben szerződést kötöttünk néhány halgazdasággal, téesszel pecsenyekacsa-tenyésztésre. Somogybán és Baranyában 10 tész-szel, 3 halgazdasággal és 3 állami gazdasággal állunk kapcsolatban. De nemcsak a kapacitás kihasználása volt a cél, hanem az áru- és szállítási veszteség csökkentése és a munkaerő foglalkoztatása is. Amikor a pecsenyekacsát innen az Alföldire szállították — jegyezte meg az osztályvezető — az áru mintegy 4 százalékot veszített értékéből. — Ez 200 vagonnál (az idén eny_ nyit dolgoznak föl) mintegy kétmillió forint veszteséget jelentett volna. Ehhez járult volna a szállítási költség. Végigmentünk a szaiag mellett. — Természetesen át kellett alakítani a csirkefeldolgozó szalagot. Műszakiainknak, szerelőinknek valamint a kecskeméti iparági javítóműhely dolgozóinak ez sikerült — jegyezte meg az osztályvezető. A feldolgozást kísérletezés előzte meg. Az utóbbi napokban nem mindig dolgoztak nyolc órán át. Csütörtökön már teljes műszak volt. Szeptemberig — mondta az osztályvezető — nem is csökkentik a műszakidőt, sőt ha a csirkék megérkeznek, valószínűleg két műszakot kell bevezetnünk. Sz. N. Balatoni építők Amikor átadták Siófokon az OTP-lakásokat, ott volt a takarékpénztár budapesti képviselője. Azt mondta a Tanácsi Építőipari Vállalat balaton- boglári fő-építésvezetőségének a mimkájáról: — I^em hittem volna, hogy ilyen szépen megépíti a vállalat! Ez az elismerés mindennél többet ér itt, a Balaton partján, ahol sok vállalat áll versenyben egymással. A bogiári fő-építésvezetőség birodalma Balatonszentgyörgytől Szabadi-Sóstóig terjed. Persze nemcsak a tó partján, hanem a belső községekben is építenek, renoválnak, toldanak, bővítenék, mégpedig üdülőket, lakóházakat, istállókat, pavilonokat állítanak fel, csinosítják az üdü- [ lőhelyeket. Most már szívesen adnak nekik megrendeléseket. Két évvel ezelőtt elmentek innen a vezetők s a munkások is. A változás érézékelésé- re írom ide: tavaly húsz munkás vándorolt el, de egy réFéltő gondoskodás j-jr add mondjak még né- hány számot, azt hiszem, ezek a legérdekesebbek. Hiszen a számokon. '.ehet a legtöbbet meditálni, gondolkodni — iratokat forgat a kezében Pavelka Béla, az andocsi termelőszövetkezet ílnöke. Véletlenül majdnem azt írtam, párttitkára, de így sem hibáztam volna, hiszen jelenleg mind a két funkciót ő tölti be. — A múlt ősszel iskolára ment az elnök, s a tagok engem bíztak meg a vezetéssel. így tehát nem tévedtek a közlemények, melyek róla jelentek meg annak kapcsán, wgy a tsz-kongresszuson beválasztották a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsába. Mert hol az egyik, hol a másik tisztségét említették. — Néha kicsit nehéz ez a kettőség — nem panasszal mondja ezt, csupán megállapítja. — Mert ha például az elnökhöz fordul valaki, és nem sikerül a problémát megnyugtatóan elrendezni, akkor segítség- adónak ott van még a párttitkár. De ha a kettő egy személy? — Tavaly például, amikor megalakult a faluban a nyúltenyész- tő szakcsoport, lucernát kértek az elnöktől. Azt a választ kapták: nincs rá lehetőség. Hozzám is eljöttek. Jártamban-keltemben fölfigyeltem, hogy emitt-amott van egy-két kisebb, ki nem használt földdarab. Miért ne adjuk nekik? Lehet, hogy később az elnök is ugyanezt a megoldást választja. Na, _ de így egykettőre elrendeződött a dolog... Hát ilyesmire gondolok, amikor amt mondom, hogy most nem könnyű. — Maga ez a község sem könnyű. Ennek a szövetkezetnek az irányítása sem ... Mielőtt szólna, helyeslőleg bólint a fejével, de aztán pillanatnyi gondolkodó szünet után így folytatja: — Vezetni sehol sem köny- nyű. És ha a korábbi andocsi nehéz helyzetre céloz, akkor viszont azt mondhatom, hogy itt nagyon lényeges fejlődés történt. Kinn a földeken kiegyensúlyozott tempóval sarabolnak az asszonyok. Míg korábban ilyenkor nyolc-tíz vagon volt már az abrakhiány, most augusztusig van etetnivaló- juk. — Mondjam azt, hogy a garantált bérezés oldotta meg a problémákat? Mert valahogy így van! Persze az is tény, hogy ennél a bérezési formánál nagyon helyén kell lenni a vezetők eszének. Sokat beszélgettünk már mi is róla. Jóllehet összegszerűen nem sokkal többet fizettünk ki, mint korábban, a jövedelmek mégis lényegesen emelkedtek, és nőtt a munka produktivitása. Hadd mondjak néhány számot — a rövidke kitérő után ismét belelapoz az iratokba. — Andocson 1965-ben egy állattenyésztési dolgozó egy nap alatt 46,66 forintot keresett, a múlt évben 68,80 forintot. A növénytermesztési dolgozók napi keresete 28,50- röl 43 forintra emelkedett, a fogatosoké 38-ról 53-ra. — Érdekes — hosszat, mélyet szív a cigarettájából —, sokan azt mondogatják, hogy emellett a bérezési forma mellett csökken a természetbeli részesedés. Hát ez nem így van. Mert például 100 forint munkabérre 1965-ben 12,14 kiló, a múlt évben 14,30 kiló kukorica jutott. Pillangósszénából 1,68 kiló helyett 4,20 kiló. Na, de nem akarok én túl sok számot mondani... Visszateszi az asztalra az iratokat. Köztük van a zár- számadási beszámoló is meg a község harmadik ötéves terve. Ezek a papírok sok hasznos, jó elgondolást tartalmaznak. Rengetek töprengés, gondolkodás, beszélgetés előzött meg minden mondatot, ami bennük le van írva. A szakmáját szerető fiatalember ambíciójával, lendületével beszél mindenről. A legkevesebbet perm magáról. Mert mit is mondhatna? Azt, nogy kertészként kezdte eb- oen a gazdaságban, aztán fél- jüggetíenített pártitkár és gépcsoportvezető lett, majd az elnök távozása ulan elnök is? Vagy azt, hogy hajnalban kel, és este tízkor végzi el a munkáját? Inkább a gazdaságról, az emberekről beszél. Hiszen azokban a szavakban kimondatlanul az is benne van, hogy ő mit csinál. — Valahogy úgy látom, hogy itt az emberekben alapvető változás történt. Akármerre megyek, mindenütt találkozom a féltő gondoskodás apró-cseprő megnyuvánulasai- val. S ehhez szorosan hozzátartozik az amolyan féltő-óvó bizakodás. Mert mi a lényeges egy gazdaságban? Ügy gazdálkodni, olyan javadalmazási formát találni, ami serkentőleg hat a termelésre, s amely mellett megtalálják az emberek a számításukat. Ez a két utóbbi dolog kölcsönösen hát egymásra ... Andocson, ahol korábban keresni kellett munkára az embereket, maholnap az a gond, hogyan foglalkoztassák őket. — Majd csak kiokoskodunk erre is valamit. Kifelé készülődik a határba. Napközben őt hiába keresik az irodán. Szeret mindenhová eljutni, ahová csak lehet. Persze, ha végez az iskolán az elnök, könnyebb lesz. Megoszlik a gond és megoszlik a munka. — Hogy hogyan lesz, pontosan még nem tudom Valószínű, majd én leszek akkor az üzemgazdász. Nem fcell_ bizonygatni, hogy a jövőben mekkora szükség lesz az ilyen beosztású emberekre!... A mezőn sarabolnak az asszonyok. Ha közéjük megy, mindig van miről beszélgetni ... Vörös Márta szűk visszatért Hogy mi köti ide az embereket? A vállalat központjában beállt változások hatása ide is kisugárzott, feloldódott a bizalmatlanság, most már hisznek az emberek az ígéretekben, — Amikor először tűztünk ki tavaly célprémiumot, azt mondták a munkások, ez is olyan, mint a tavalyi, úgy sem fizetik ki. Ledolgozták a szabad szombatot, mert sürgetett a határidő, s azonnal megkapták a pénzt este. Mindenki azzal indult haza: ezek nemcsak ígérnek. Meretei Lajos fő-építésvezető- emlékezik így a bizalom visszanyerésére. A vállai at törzs gárdájához tartozik, a műszaki osztály vezetését hagyta ott egy évvel ezelőtt, hogy rendbe tegye a főépítés- vezetőség szénáját. — Sokszor a kis kérdésék is nagyok. Például az egyik brigádunk nem tudott hazajárni. A vállalat vezetői hozzájárultak, hogy szombaton délben kocsival hazavigyük őket. Azóta hétfőn reggel pontosan munkába állnak ... Régen délben kezdtek el szállingózni. A munkások az ilyen intézkedések alapján ítélik meg. a helyzetet. Eddig az volt a szempont, hogy építeni, építeni. Most már így módosult a jelszó: gazdaságosan és jó minőségben építeni. Persze még csak a kezdet kezdetén áll ebben a fő-építésvezetőség, a változás jelei azonban már mutatkoznak. Eddig azt tartották erről a kollektíváról, hogy képtelen jó minőségű munkát végezni. Ma már egyre többször hangzik el egy-egy építkezés ellenőrzésekor: No, ez megüti a maszek minőséget S a jó munkát a dicséreten kívül minőségi felárral jutalmazzák. A Fonai-, a Szűcs-kömú- vesbirigád megkapta már a tabi lakóház, a siófoki irodaház építéséért a pénzjutalmat. Kimondva is sok, hát még munkában, hogy a fő-építésvezetőség körülbelül harminc- ötmillió forint értékben épít, újít fel a Balatan-parton. Ez hatmillióval több a tavalyinál. S hogy még egy új vonást említsek, mintaépítkezései is vannak már a bogiári fő-építésvezetőségnek. A leilei nyolcvanlakásos társasüdülő és a siófoki OTP-lakóház. A fő-építésvezetőség szeretné elnyerni az OTP új diját, amely nevében magában hordozza a dicséretet: »Legjobb lakásépítés.« Nincs hiány tervekben sem. Egyet említenék: az év második felében elemgyártó telepet létesít a fő-építésvezetőség, hogy megkezdhesse a panelüdülők építését a somogyi parton. Ez olcsóbb, gyorsabb az eddigi rendszernél. Lehet, hogy némely olvasónk kételkedve fogadja ezt a híradást. Azt ajánljuk, hogy nézze meg arra jártában az új szántód-révi hipermodern pénztárépületet. Ilyen parabolikus héjszerkezetet még sohasem készített ez a vállalat. A balatoni építők munkáját dicséri ez az épület. L. G.
