Somogyi Néplap, 1967. április (24. évfolyam, 78-102. szám)
1967-04-14 / 88. szám
Péntek, 1961. április 14. 3 SOMOGYI NÉPLAP 9 Uj előfonó gépeket szerelnek A változást először füllel érzékeli az ember. A Német Demokratikus Köztársaságból érkezett Textima előfonó gépek sokkal halkabban járnak, mint a régiek. Aztán a szem következik. Gyönyörködtető, ahogy pörög a nyolcvannégy orsó. Persze a szakemberek nem e szerint értékelik az NDK- tól vásárolt kilenc gépet Azt hangsúlyozzák, hogy kisebb helyet foglal el, nagyobb a termelékenysége, öt-hat gyűrűsfonó gépet ellát félkész termékkel egy Textima előfonó. S ha a fonónők szempontjából vizsgáljuk az új gépek előnyét, elmondhatjuk: a nagyobb csévéket kevesebbszer kell cserélni, s így csökken a munkásnők megterhelése. Az előfonó I. hatalmas termében már üzembe helyeztek hat keletnémet gépet. S szerelik az utolsó Textimákat is. Szerelők szorgoskodnak a gépek körüL öten végzik nagy gonddal az összerakást: Korbes János foszerelő, Becze János, Horváth István, Szilágyi Sándor és Novak Gyula szerelők. — Azt hiszem, mi sem diesen jobban a munkánkat, mint az, hogy egy hónap alatt üzemibe helyeztünk hat gépet — mondja Kovács János fő- «eereiő. — S mikor fejezik be a munkát? — Május 1-re egy gép kivételével mindegyik Textima termed. Az eredeti elképzelések szerint mind a kilencet üzembe szerették volna helyezni május elsejére, a régi gépek leszerelése miatt azonban elhú- sódott a szerelés. Nagyon nagy Szerelik az NDK-ból érkezett előfonó gépet. Itt már vígan pörögnek az orsók, hamarosan megtelnek a csé- vék előíonallaL segítséget adott Horváth Béla brigádja. A gyűrűsfonó generálbrigádja nélkül nem állna így a Textimák üzembe helyezése. S hogyan vélekednek az új gépekről a fomónők. Patczai Rózsa, a Gagarin brigád tagija elmondotta, hogy eleinte félt a géptől, most már azonban szeret rajta dolgozni. Ha elszakad a szál, kigyúl egy lámpa, s rögtön lelállnak az orsók. L. G. Lesz-e új keliépieek Kaposvárén az élelmiszeripari tanulóknak? Először egy adattal kezdem: az egy épületben működő Cukoripari Szakközépiskolának és az Élelmiszeripari Tanuló Iskolának mintegy kétszázötven növendéke van. Az intézetben nagy a zsúfoltság, hiszen a fiúkollégium is a házban van. A szakközépiskolás lányok a Kállai Éva Kollégiumban kapnak helyet, viszont az ipari- tanuíó-lányok elhelyezésére semmiféle központi lehetőség nincs, vagyis marad nekik: az albérlet. A zsúfoltság miatt a fizikai előadókból osztály- termet, a biológiai előadóból és a szertárakból pedig hálótermet kellett csinálni. Ez az éremnek az egyik oldala. A másik az, hogy az élelmiszeripari tanulókra — és természetesen a szakmunkásokra — igen-igen nagy szüksége van a népgazdaságnak. A sütőipari es a húsipari szak- imtnkásigény szinte fölmérhe- teilen, de a többi is nagyon fontos. Malomipari szakmunkásokat az egész Dunántúlnak — sőt Budapestnek is — csak itt képeznek. Mindez szemléltetően bizonyítja az iskola jelentőségét. De ha a megye mezőgazdasági termékeinek egy része »házon belül« kerülne feldolgozásra, akkor még nagyobb szükség lenne jól képzett élelmiszeripari szakemberekre. Az iskola fejlesztésének egyetlen akadálya, hogy nincs megfelelő kollégiumuk, ahol a növendékek nyugodt körülmények között élhetnének, tanulhatnának. Égetően szükség van arra is, hogy eredeti rendeltetésüknek megfelelően használhassák a szakmai képzéshez nélkülözhetetlen helyiségeket. Űj kollégiumra van szükség. Március közepén Kaposváron járt az Élelmezésügyi Minisztérium műszaki osztályvezetője meg a beruházási osztály főelőadója, és megbeszélést folytattak a kaposvári iskola vezetőivel. Itt hangzott el —- hivatalos jegyzőkönyv rögzíti —, hogy Lőczy Zoltán igazgató vegye föl a kapcsolatot az illetékes állami szervekkel az intézmény tőszomszédságában lévő épületek kisajátítása ügyében. (A Cukoripari Szakközépiskolához közvetlenül kapcsolódó kozmetikai szalont, illetve az útlevélosztályt magába foglaló házról van szó.) Ha a minisztérium legkésőbb április végéig értesítést kap a kisajátítási eljárásról, illetve a tervezői munka elvállalásáról, már ebben az évben kétmillió forintot biztosít az Élelmiszer- ipari Tanuló Iskola bővítésére, a többi összeget pedig folyamatosan adja égy kétszáz személyes kollégium megépítéséhez. Az ajánlat csábító, véleményünk szerint élni kell a lehetőséggel, nehogy kárba vessizen az összeg, s emiatt kór keletkezzék a tanulóképzésben Is. Balogh László, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője arról tájékoztatott bennünket, hogy a megye vezetői — a távlati fejlesztési program és a harmadik ötéves terv ismeretében — a minisztérium ajánlatával egyetértenek. Megkérdeztük a városi tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályát is, hogyan fogadták a minisztérium javaslatát. Stadler József főmérnök így válaszolt: — Most készül válaszunk az iskola levelére, illetve a javaslatra. Egyetértünk vele, s kérjük, hogy kezdjék meg az előkészítő munkákat. Ha a tervezők elvállalják a program elkészítését, keressenek meg bennünket, hogy a részleteket megbeszélhessük. Jól tudjuk, hogy a kiszemelt épület elég rossz állagú, s nem lesz kár érte, ha lebontják, illetve, ha egy modern, új emeletes ház épül a helyén. Egyetlen dolog aggaszt csupán min két: hová kerüljenek a lakók, i illetve a kozmetikai üzlet és az útlevélosztály. Ez persze nem lehet akadálya egy ilyen sok millió forintos program megvalósításának. Valóban nem lehet akadálya Az iskolaépítés nemcsak kaposvári érdek, hanem megyei is. Sőt, ha jól megnézzük, akkor országos jelentőségű. Polesz György Pétit vetni A műtrágyázás nem tartozik a kizárólag emberi erővel végzendő teendők közé. Sok helyen már repülőgép dolga ez. A szövetkezetek döntő többségében az erre a célra készített munkagéppel végzik tavaszonként a fejtrágyázást. Akad azonban néhány község, ahol nem gépek, hanem emberek szórják szét a növényserkentő anyagot. Olyanféle művelet ez, mint amikor a magvető dolgozik. Mondják is például Üj- várfalvám, hogy az asszonyok március elején »elvetették a pétit.« Ha jobban szemügyre vesszük ezt a kifejezést, tüstént láthatjuk, hogy nitrogén tartalmú műtrágyával, pétisóval van dolgunk. A vetés pedig? Ez a szó bizonyos hasonlóságot fejez ki, a munka jellegére utal. Nem elszórták, hanem úgy vetették el a pétit. Elszórni? A szónak van vala> mi felelőtlenséget, gondatlanságot, könnyelműséget, pazarlást, elkótyavetélést jelentő értelme. Ezért a gabonanövény gyorsabb fejlődésének előmozdítására való pétisó — a parasztember gyakorlatias észjárása szerint, a jó gazda gondossága követelményeinek megfelelően — nem szabad elszórni, nehogy kárba vesszen. Elvetni rendeli azt a közfelfogás szerint a mezőgazdász, a brigádvezető; gondosan elhinteni, mint a vetőmagot. A mag és a pétisó ilyen értelmű azonosításában más vonatkozásban is megfigyelhetjük, észrevehetjük a tudatosságot Ugyancsak Üj- várfalván mondják, hogy minőségi prémium jár a pétisózásra. Ha egyformán szépen fejlődik a növényzet, I akkor ez annak is bizonysága, hogy egyenletes elosztásban kapta a műtrágyát; tehát: gondosan vetették el a pétit. Megérdemli hát mindenki, hogy a pétisó vetésében szerzett valamennyi munkaegységére tíz-tiz forint jutalmat kapjon. K. J. Ai mm terv ELKÉSZÍTETTÉK IDEI TERVÜKET a termelőszövetkezetek, s a megyei összesítő jól mutatja az évi gazdálkodási programban érvényesülő törekvéseket. A szövetkezetek ez évi terve a növekvő önállóságnak is, a nagyobb felelősségnek is fontos bizonyító okmánya. Csak a kenyérgabona kivétel, az összes többi növény vetésterületét önmaga. a szövetkezet határozza meg. Központi irányszám helyett megannyi gazdaságpolitikai tényező mérlegelése és hatásának fölmérése járul hozzá a helyi . elgondolás kialakításához. A termelők és a termel- -tetők a kölcsönös előnyökre építik kapcsolatukat — ezek a szövetkezeti tervezési rendszer sarkalatos alapelvei. Érvényesülésüket meg a tsz-érdek és a népgazdasági igény általános összhangjának megteremtését az új mechanizmus követelményei szervezetten biztosítják. Már eddig is bizonyította a gyakorlat, hogy a mezőgazdaság elsőrendű feladatának tartja az ország kenyerének megtermelését Tudja megyénk szövetkezeti parasztsága, hogy ebből milyen kötelezettség hárul rá a továbbiakban is. A megyevezetés a szövetkezeti tagság köteles- ségérzstének és a terveknek ismeretében bizonyos abban, hogy Somogy takarít be a nyáron és elvet az ősszel annyi búzát és rozsot, amennyit vár tőle a népgazdaság. Másik fontos növényünknek, a burgonyának a termelését alapvetően a piaci kereslet szabályozza. Senkinek sem érdeke, hogy eladatlan készletek halmozódjanak föl; a termelés a szükségletek fedezését szolgálja. A vetőburgonya előállítása országos programjának keretében támasztott igényekkel meg a folyamatos fogyasztás reális szükségleteivel számolnak a szövetkezeteink. Március végéig 10 314 hold étkezési burgonyára szerződtek, s jó termés esetén az eddig vállaltnál többet is adhatnak erről a terűiéiről. A MÉK szervezésében az előirányzatnál 11 százalékkal több zöldséget kötöttek le. A javuló kapcsolatokról tanúskodik, hogy a konzervipar is leszerződhetett tervének megfelelően 2660 holdat. Szintén a várakozásnak megfelelően alakul — mintegy 8000 hold lesz — a cukorrépa vetésterülete is. Határozott törekvés tapasztalható az állattartás bizonytalansági tényezőinek kiiktatására. Takarmányból elegendőt termelni, önellátást biztosítani — ez a cél vezeti a szövetkezetek túlnyomó többségét. Ezzel magyarázható, hogy a tavalyinál mintegy négy százalékkal nagyobb területre, 67 630 holdra irányoztak elő szálas takarmányt. A legfontosabb abraknövény, a kukorica termőterületét pedig csaknem tíz százalékkal növelik. Hozamemelkedés is járulhat a terület növeléséhez, így — kevés kivételtől eltekintve — megteremtődhet az állatállomány és a takar - mányalap összhangja. A NÖVEKVŐ TAKARMANYTERMELÉSRE épül az állattenyésztés évi terve. Előirányozták, hogy a szarvasmarha-állományt 52 637 darabról 56 818 darabra növelik; ezen belül a tehénlétszám 18 246-ról 20 412-re emelkedik. Kocából is többet tartanak, mint tavaly, mert a kelleténél kevesebb van most nemcsak a háztájiban, hanem a közösben is. Az állatokért és az állati termékekért járó összeget a fcsz-ek idei terve a múlt évivel azonos nagyságrendben irányozza elő. Arra számíthatunk ebből és más tényezőkből, hogy az állattartásban ez az év sok tekintetben a helyzet tisztázásának, rendezésének, a jövőt szolgáló tenyésztés alapjai megszilárdításának az éve lesz. összegszerűen is néhány adatot. A fő ágazatok meg a bővülő segédüzemágak együttes bevétele 3,5 százalékkal haladja meg a múlt évit. A ráfordítások csökkentésével is számol a terv. Mindezek eredményeként a személyi jövedelem is növekszik: az egy dolgozó tagra jutó részesedés az idei 12143 forintról 12 684 forintra emelkedik. SZERVESEN HOZZÄTARTOZ1K EHHEZ A TÉMÁHOZ az is, hogy megalapozott tervekkel van dolgunk. Az előirányzatokban a valóra váltható elképzelések kaptak helyet Minden eddiginél jobb lehetőségekkel kezdtük az idei évet. A termelés és a gazdálkodás föltételeinek jobb kialakításában, javításában, a műszaki—technikai alapok erősítésében a megyevezetés fokozott erőfeszítéseinek eredményeként előbbre jutottunk. Ami a legfontosabb: a parasztemberek érzik, értik, mit tett és mit tervez életük további javításáért a párt. A tsz-ek erősödnek új tagokkal, munkabíró, tettekre kész emberekkel. Jó jel mindez, s azt ígéri, hogy az egész tagság megteszi a magáét a tervek megvalósításáért. Katas József VETÉLKEDŐN SZEREZTÉK A Rippl-Rórtai Ipari tanuló- iskolában Arató Árpád tanár arról tájékoztatott, hogy a Szakma kiváló tanulója országos versenyen a megyéből 37-en vettek részt A Faipari Vállalat két tanulója, Papp János és Schindler János szintén ott volt az országos vetélkedőn. Mindketten jól szerepeltek, és teljesítményük elismeréseképpen szakmunkás-bizonyítványt szereztek. A vállalat tanműhelyében Cselik Ferenc taraulófe- lelőssel beszélgettem a két. fiúról. Az ötven év körüli férfi, akit csak Feri bácsinak szólítanak, örömmel újságolta, hogy tanítványai abban az iskolában mutatták meg, mit tudnak, amelyben a jövő faipari mérnökeit képezik. •— Kérem, ezek megérdemelték, hogy elvigyék őket az országos vetélkedőre. Mindkettő nagyon tehetséges. Különösen Schindler. 114 tanulót neveltem az elmúlt tizenhat év alatt a vállalatnál. Állíthatom, ő közülük a legtehetségesebb. Egy intarziás dobozol tesz elém— Nézze meg — mondta — Schindler Jancsi csinálta. — Remekmű — feleltem csodálkozva. — Tudja, ez a fiú születet, tehetség. A Papp se marad el mögötte nagyon, az is ritkaságszámba megy képességével. Mondtam is a szülőknek, ta- nítassák őket tovább. És a magaviseletüik. El vagyok ragadtatva. Olyan jók és törekvők ezek a fiúk, hogy ezt már osztályozni se lehet. Három óv tapasztalata alapján mondom ezt... A vizsga izgalmas volt Nehéz feladatokat kellett megoldani. A fiúk nagyszerűen bir kóztak meg egyik után a másikkal. Felelevenítették, amit Feri bácsitól hallottak, tanultak. Schindler egyik alkalommal arra lett figyelmes, hogy az egyik oktató odamegy egy körfűrészhez, és igazít rajta, aztán odahívja őt. No, mondd meg csak, mi határozza meg a körfűrész forgásának irányát? — kérdezte. Jancsinak eszébe jutott az, amit utazása “lőtt Feri bácsi mondott erről. Beugratás kérdés. Itthon rosszul válaszolt. De miután Feri bácsi felvilágosította, már tisztában volt a dologgal. Kivágja hát a helyes választ. — Jól van, fiam — mondta az dktató. — Kár, hogy egykét kisebb hibád volt másban. Különben kitűnő lennél. Igen, hát Schindlemek, aki három év alatt egv kicsivel az iskolában és a vállalatnál is mindig jobb volt Papp Jancsinál, az iménti szerencse mellett pechje is volt. így történt aztán, hogy ő jó eredménnyel, Papp Jani pedig kitűnően végzett a vetélkedőn. Azt gondoltam, hogy a zömök, erős Pappnak saját sikere láttán fejébe szállt a dicsőség, és diadalittasan ezt mondta magában: »Évekig magad mögé utasítottál, Schindler egy árnyalattal, most megelőztelek.« De nem. Feri bácsi mesélte, hogy Papp Jancsinak, amikor észrevette, hogy a vézna, szőke Schindler elhibázott valamit, majdnem kicsordult a könnye. Most már mind a ketten felszabadult szakmunkásként dolgoznak. Papp Jani a gépházban simítózák, Schindler Dedig egy másik műhelyben íróasztal-alkatrészeket, készít. — Kapott már vissza munkadarabot azzal, hogy nem felel meg a követelményeknek? — kérdeztem Schindler- tőL — Még nem — felelte, s gyakorlott mozdulattal ragasztott föl egy lécet. Közbeszólt egy fiatal munkás: — Jól beválik a fiú. Sokféle feladattal bízzuk meg, hogy mindenbe begyakorolja magát. Nagyon kell ez. A szakmunkásképzés neon fejeződik be a bizonyítvány megszerzésével. Különösen nem lehet megelégedni a tudással a két .Jancsi gyere'- nek. Hiszem mindketten felsőbb is- i kólában akarnak tovább tanulni, és legalább technikusi oklevelet szeretnének szerezni. — Hogy hívják azt a munkást, aki úgy a szívén viseli a fiatalok további képzését? — kérdeztem az udvaron Cselik Feri bácsitól. — Buzsáki Györgynek. A tanítványom volt... A rövid látogatás alatt megismerkedtem két derék fiatalemberrel, egy tanulófelelőssel, néhány munkással. Megtudtam, hogy két újdonsült szakmunkás egyrészt szorgalmának, másrészt a gondos, alapos tanulóképzésnek köszönheti, hogy jól szerepelt Budapesten. Ám a kalapácsütésektől zajos tanműhelyben, amikor ránéztem arra a füzetre, amelyikben Cselik Ferenc szorgalmasan vereti tanulói nevét, és még azt is jegyzi, ki ment el közülük az élők sorából, ügy éreztem, hogy mély, “mberi kapcsolatok is kialakulnak munka közben. Ezek is hatással vannak a megye faipari szakmunkásképzésére. Eszembe jutottak Feri bácsi szavai: — Amikor a gyerekek. meglőttek a vetélkedőről, előbb hazaugrottak, aztán néhány nerc múlva bevágódtak Papp Tancsi k"“''4'"'ha. és eljöttek hozzám ?>'»->' ‘-.Ts-iom. könv- ny ez tern . . Szegedi Nándii»
