Somogyi Néplap, 1967. április (24. évfolyam, 78-102. szám)

1967-04-09 / 84. szám

A AA A A A A Ü> Őslények között a Nemzeti Múzeumban A hatalmas teremben, kö­röskörül a falak mentén, hosszan a terem közepén, részben üveg alatt számunk­ra már ismeretlen állatok megkövesedett maradványai, vagy tudományosan meghatá­rozott, többnyire kicsinyített modelljei, őslények. Letűnt évmilliárdok, vagy »csak« év­milliók megtalált, kiásott gondosan összegyűjtött és fel­dolgozott, kikészített tanúi: az ősi egysejtűek megköve­sedett mészházaitól a félel­metes gyíkóriásokig. A Magyar Nemzeti Mú­zeum őslénykiállításán va­gyunk. Az itt látható, rész­ben az élet kezdetét mutató, de egyszerűségükben is cso­dálatos őslények többsége akkor népesítette be és ural­ta a földet, amikor az em­ber még nem élt, vagy csak kezdetleges formájában léte­zett. Tallán hasonlóak voltaik akkor az emberi lények a vértesszöllősi előemberhez, a Homo sapiens paleohungari- cushoz, akinek koponyacsont- töredékét 1965-ben ásták ki, és most a múzeum előcsar­nokában kiállították, ötszáz­ezer évvel ezelőtt élt ez az ősünk. Sóik jellegzetességében még különbözött tőlünk, még voltak állati vonásai, kidudo­rodó szemöldökcsontja, erős állkapcsa, hátradőlő homlo­ka, de már Ember volt, fel­Az ember származását és fejlődését kü­lön terem ki­állításanyaga mutatja be. Az ősállatok közül még él­tek egyesen, amikor az em­ber megjelent a Földön. Így például az ős­szarvas, a bö­lények egy 1 változata, a | mammut és I ennek egy fa- | ja, a masto- | dón — utób- I binak négy-ö' | méter magasru 1 is megnőttek | —, és az ős- I ember vadász- | ta őket. Tér- | metben még § nagyobbak | voltak az em- Ez az ős-szarvas időszámításunk előtt bér megjelenő- mintegy 70 ezer évvel élt Magyarországon, sekor már ki­halt sárkánygyíkok. Időszá­mításunk előtt 70—170 mil­lió évvel ők voltak a föld korlártlan urai. Az őslények legnagyobb része kipusztult, de nyomaik itt maradtak. Csontjaikból már sok száz évvel ezelőtt is találtak, de a tudomány akkori fejletlen­sége miatt a leletek eredőiét megmagyarázni nem tudták. Így születtek meg a babo­községek kapuikra akasztot­ták az ellenség megbaboná- zására. A mammutcsont, amelyet a Tiszában találtak, állítólag Pásztón »védte« a községet az ellenséggel szem­ben. A tudósok, kutatók, res­taurátorok munkája mind közelebb visz bennünket föl­dünk történetének megisme­réséhez. A tudósok, és tudó­JÍLé k uj rpo n n L Im'A a pjf a az an páká ját B .««aw»-«­Az 500 000 évvel ezelőtt élt vértesszöllősi előember koponyatöredéke, cs az ebből re­konstruált ősember feje. egyenesedve járt, és agyve­leje már viszonylag fejlett volt, valamiféle szerszámot is tudott már használni elej­tett zsákmánya feldarabolá­sára, ezt bizonyítja a vele egy időben megtalált húsfel­dolgozó-helye, ahol az ehe­tetlen csontokat hagyta, mert odújába vagy lakóhelyére csak a húst és a velőscson­tokat vitte. A koponyatöre­dék formája és méretei nyo­mán rekonstruálták ezt az embertípust. nás hiedelmek a valamikor élt óriásokról — a mammu- tok maradványait vélték óriások csontjainak —. és az ősi orrszarvúak groteszk ko­ponyáit tűzokódó sárkányok fejeinek. A középkorban élő emberek a számukra megma­gyarázhatatlan csontleletek­nek varázserőt tulajdonítot­tak. Az őslénykiállítás falán ott függ egy megláncolt mammutfog, egy ugyancsak megláncolt mammutcomb- csont. Ezeket a városok és mányos munkatársaik ho­mok- és kőbányákban, víz­mosásos partok lelőhelyein mentik és gyűjtik az elmúlt élet maradványait, hogy meg­ismerjük a múltat — segí­tőik a restaurátorok, a helyreállítók pedig türelmes munkával, gyakran sok száz töredékből állítják össze a leletek egyes darabjait. Irta és fényképezte: Rózsa László izcmy, gyerekek, be­csapja! Pedig Mókus Panni jó kis­lány. Legalábbis mindenki úgy tudta eddig a Kerek-er­dőn. Dicsérték az énekes mada­rak, mert sohasem fosztotta ki a fészküket, mint a,zok a vásott mókusok, akik madár­tojást lopnak. Dicsérte őt Tüske néni, a rövidlátó sündisznó, mert mindig segített feltüzdelni a vadalmákat a tüskéire. Még a szajkó sem tudott róla semmi rosszat elplety­kálni, pedig az nagy zsi- vány! Egy szép napon Mókus Panni mégis furcsát gondolt a buksi fejében. Este kezdődött, amikor az erdőre már ráborult a sötét­kék alkonyat, és mókus anyuka megvetette a moha- ágyacskákat. — Lefekvés előtt menjetek szépen mosdani és fogat mos­ni, kicsikéim! — mondta kedves, de komoly intelem­mel. A mókus gyerekek már maguk tisztálkodtak. A kis Balázs úgy súrolta a kör- möcskéit, hogy öröm volt nézni. Pannika is. Csak az a fogmosás ne lett volna! Anyuka gondosan odakészí­tette mindegyiküknek a sa­ját kis fogmosó poharát és fogkeféjét, a rányomott, il­latos, fehér fogkrémmel. Csak föl kellett venni, és alaposan megkefélni vele a fogacská- at, amelyek közé bizony bebújt az uzsonnakor evett rima héja, vacsorára elro­pogtatott mogyoró maradéka. P anni mégsem így tett, hanem akkorá­kat sóhajtott, hogy a tövisfogason lógó törülközők is maglibbentek tőle. Hihe­tetlen lassúsággal tett-vett, kerülgette a kis fog mosópo­harát, mint macska a forró kását. Pedig igazán olyan szép volt! De Panni addig matatott, amíg ki nem ürült a fürdő­szoba, aztán usgyi, be az ágyba... fogmosás nélkül, mintha elfelejtette volna. Mókus anyuka azonban mindig észrevette az ottha­gyott fogmosó pohárkát. Pan­ni ilyenkor úgy tett, mintha máris aludnék, mert hiszen csak nem. lesz olyan ke­gyetlen anyuka, hogy egy édesen alvó mókuskisíányt felverjen holmi csip-csup fogmosás miatt!? Először nem is keltette fel, csak a fejét csóválta, de má­sodszorra szigorú ráncok fu­tottak össze a homlokán. Felrázta a kis haszontalant, és ő maga mosta meg alapo­san Panni fogócskáit. Panni visított, hadonászott, de nem volt menekvés. Ezért hatá­rozta el, hogy becsapja anyu­kát ... Attól kezdve fürgén mosa­kodott, perdült, fordult, a fogmosást is pillanatok alatt elintézte. Mire anyuka utána nézett, a kis pohár meg a fogkefe ragyogó tisztára öb­lítve állt a helyén. — No látod —■. mondta anyu mosolyogva —, ezt már szeretem, hogy így meg­változtál. Okos kislány zok­szó nélkül kimossa a fogát. Mókus Panni kissé elpi­rult. de a jánosbogárlámpák fényében senki sem vette ész­re, és időnként meg csattog­tatta a fogacskáit. Egyszer aztán, tavasz tá­ján, kirándulásra mentek. Panni megszomjazott. Jó­ízűt akart inni egy forrás üdítő vizéből, de az első korty után félrekapta a fejét. — Aúúú! Mi volt ez? A hideg víztől nyilalló fáj­dalom hasított bele az egyik fogába. — Lassan kicsim, hideg a forrásvíz! — intette anyuka. — Persze, persze — gon­dolta Panni az első ijedtség után —, csak azért fájt, mert j hirtelen ittam. Ezután vi­gyázok. És újra inni akart, de bi­zony a foga megint haso­gatott. a mókuskislány elsá- /J padt, nem mert szól­ni, de a játéktól egy­szeriben elment a kedve. Pe­dig milyen jó volt még az előbb! A nap átsütött a lombokon, lepkék táncoltak a virágok felett, most meg borulni kezd az ég, és egy rettenetes nagy darázs, egy szúrós, nagy darázs duruzsol valahol! Biztosan az csípte meg az arcocskáját is, amíg szundí­tott egyet uzsonnázás után, mert úgy dagad. Egész ko­molyan dagad, itt jobbfelől, és fáj... ejnye, de fáj! Már a nyelvét is hiába tartja a fogán, úgy is sajog. — Miért nem jössz kerge- tőzni, Panni? — kiabáltak vidáman az öcskösök. — Elfáradtam — motyogott Panni, és lefelé görbült a szája. Egy darabig hősiesen tit­kolta a dolgot, de azután már nem lehetett tovább tűr­ni a fájdalmat, és kitört be­lőle a sírás: — Anyu! Fáj a fogam! — Ö, szegény kicsikém, pedig mostanában milyen szorgalmasan mostad! — be­cézte anyuka. — Csak még holnapig tűrd el, mert ma vasárnap van, és vem rendel Harkály doktor bácsi. — De nettem nagyon fáj! —■ bőgött keservesen a mó­kuskislány. — Rettenetesen fáj! Ügy, hogy nem bírom ki! — No, várj, van egy kis fogcseppem. Az égerfa le- velészbogarától vettem. Rá­cseppentem a fogadra... ne félj, nem rossz... mandula illata van! Csepegtették, borogatták a fájós fogacskát, de a kirán­dulás már elromlott Mókus Panni számára, és egész éj­jel álmatlanul hánykolódott az ágyában. Másnap Harkály doktor bácsi rosszalóan csóválta a fejét: — Ejnye, milyen elhanya­golt fcgacskák! Ezt az egyet én most kihúzom ... hopp! Ni, már kint is ran... de ha ez a kislány nem fogja rendesen ápolni a fogait, altkor a többire is hamaro­san sor kerül!« — Nem értem — csodálko­zott anyuka, de Panni csak sírt és gyorsan húzta kezé­nél fogva kifelé az ajtón. Még akkor is sírt, amikor egy falevélbe burkolva ha­zafelé vitték a rossz fogat. — Nono — vigasztalta anyuka —, most már igazán nem fájhat az a csúnya fog! — A szívem fáj! — sze- pegte Panni. — A szíved? Ugyan, mi­től? — Attól, hogy becsaptalak. Sohasem mostam ki igazán a fogamat' csak leöblítettem a fogpasztát a fogkeféről és eltettem, amikor nem néz­tetek oda. — De hiszen ezzel nem en­gem csaptál be, hanem saját magadat! M ókus Panni fülig el­vörösödött. Lám, mi­lyen buti volt, hogy ez nem jutott eszébe! Egy szót sem tudott válaszolni anyukának. Egy pintyőke éppen ott ült a fejük felett az ágon, az mesélte el nekem ezt az esetet. Mert mókuskislá­nyokkal még megesik az ilyesmi néha. Igazi kislá­nyokkal biztosan nem for­dul elő... Fésűs Éva ÉVFORDULÓK ÁPRILISBAN Háztáji gazdaságára, illetményföldjére Űj KIBŐVÍTETT HÁZTÁJI BIZTOSÍTÁS! BIZTONöt-jOT NYÚJT: tűz, vihar, villámcsapás, gázrobbanás, árvíz, jégverés, betöréses lopás, víz és gőz, állatelhullás és kényszer­vágás. baleset és szavatossági károk esetére MÉG NINCS BIZTOSÍTÁSA? Nem mulassza el megkötni! VAN BIZTOSÍTÁSA? Kér - kicserélését az új, előnyös HÁZTÁJI BIZTOSÍTÁSRA? Részletes Mvilágosítást az ’’' mi Biztosító fiókjai, ki- rendeltségei, körzetfelügyelői és helyi megbízottai, to­vábbá a takarékszövetkezetek adnak. (4729) *0- SOROL AKKUMULATOR SZÁLLÍTÁSÁT kiskereskedelmi vállalatoknak és áruházaknak soron kívül vállaljuk. Kérjük hogy a megrendelések* az alábbi címre küldjék RAVL 12. sz. fiók Budapest, XIII. Kreßz Géza u 34. szár 1 2 3 4 a»*a BBRB aaaa BBaa 5 6 7 aaaa KKiaa aaaa 8 9 10 11 aaaa aaaa B- u* aaaa aaaa BBRB aaaa aaaa 12 aaaa aaaa aaaa ■ aaa 1 3 14 15 16 aaaa aaaa aaaa aaaa 17 BCBB BBBB aaaa IBII aaaa aaaa :::: iiü 18 19 :::: ■aaa aaaa 20 21 22 aaaa aaaa aaaa 23 24 aaaa ■aaa 2 5 aaaa aaaa aaaa aaaa 26 27 aaaa aaaa aaaa aaaa 28 :::i ntua aaaa 29 30 aaaa aaaa aaaa aaaa 3 1 32 33 34 aaaa aaaa aaaa aaaa 35 aaaa aaaa aaaa aaaa 36 VÍZSZINTES: 1. Szeretne. 5. Táncmulatság. 9. Lengyel forradalmár, 150 év­vel ezelőtt, április 2-án halt meg. 12. Majdnem króm! 13. Nem igazi. 14. 15 évvel ezelőtt, ápr. 2-án halt meg Molnár Ferenc. Egyik vígjátékának címe. 17. Bal betűi keverve. 18. Innen bányásszák a szenet, a föld . . . 20. Helyrehoz. 23. Fundamentum, ékezetfölös­leggel. 24. Utazási (pl. költség, előleg). 25. Eszter becézve. 26. Egyik testrészét. 28. A. O. 30. Érték, pénzben kifejezve. 31. 50 évvel ezelőtt, ápr. 24-én halt meg Tömörkénv István Egyik elbeszéléskötetének címe. I 34. Illat, az első kockában ket- i tős mássalhangzó. 35. Tagadószó betűi keverve. Heíyhatározói rag. FÜGGŐLEGES: 1. Cl. 2. Köves Oszkár. 3 Téli ruhadarab névelővel. 4. H. C. 5. Állam DK-Ázsiában. 6. Kertészszerszám. 7. Élesít, csak mássalhangzók. 8. Szovjet félsziget északon. 10. Kicsinyítő képző. 11. Az 1956-os ellenforradalom egyik áldozata . . . (Éva) 10 évvel ezelőtt, április 15-én halt meg. 15. Irománjrára. 16. Ibolya becézve. 17. üzletek. 19. Van-e hőemelkedése? 20. Mag v ar költő 30 évvel ezelőtt, ápr. 6 án halt m^g. Az utolsó kockában kettős mássalhangzó. 21. Világiíjúsági Találkozó betű­jele. 22. Halott test. 27. A. F. 29. Szántóeszköz. 32. C. N. 33. A forrásból ered. és később csermely lesz. K. J. * * * Megfejtésül beküldendő a víz­szintes 9., 14., 31. és a függőleges ll., 20. Beküldési határidő: 1967. április 14-én, péntek délig. A szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: »Gyermek kereszt- rejtvény-«. Múlt heti rejtvényünk helyes megfej ése: Bronzlovas; Balti; Szvoboda; Ermitázs; Kirov. Fekete István Téli berek című könyvével jutalmazzuk a követke­ző pajtásokat: Miklós Piroska, Se­bestyén Attila. Kaposvár: Csendes Mária, Csisziap’szta; Porcz And­rás, BaJatonboglár. I A könyveket postán küldjük e*-

Next

/
Oldalképek
Tartalom