Somogyi Néplap, 1967. április (24. évfolyam, 78-102. szám)

1967-04-09 / 84. szám

SOMOGTI NÉPLAP Vasárnap, 1967. április 9. Épül az új vízműtelep Egy emberként Oj kút született. Egy hónapja még hamuszür- ke iszapot küldött a felszínre a fúrófej, most azonban már kritálytiszta víz jön fel a föld­ből itt, a város határában. A kútfúrók befejezték a munkát. Néhány száz méterre tovább mennek a Kapos völgyében, hogy újra megvallassák a föl­det: van-e víz a kijelölt he­lyen? Nem egyedül dolgozik már a fúrótorony. Meghozták a második berendezést, s hama­rosan itt lesz a harmadik meg a negyedik is. Csepelnek kö­szönhető, hogy dolgozhatnak ezek a gépek. A csőgyáriak megértették, hogy a kétezer­ötszáz méter hosszú cső lét- fontosságú most a Kapos völ­gyében. A gyors segítség A segítség gyorsan érkezett. A Csepeli Csőgyár pártbizott­sága telexen értesítette a ka­posváriakat, hogy soron kívül gyártják a csövet, s április húszadikára Kaposváron lesz mind a kétezerötszáz méter. Az első szállítmányok ezek­ben a napokban indulnak el Budapestről. A fúrótornyok pedig elin­dultak a régebbi munkahely­ről, hogy mire a sántosd terü­letre érnek a csövek, minden készen legyen a fúráshoz. Szépen, gördülékenyen megy itt a munka. A haragoszöld mezőben sárga földutak jel­zik, hogy a Somogy megyei Ütépítő Vállalat érzi: sok függ attól, mikorra készíti el az utakat. Jankó Ferenc, az épít­kezés koordinálója ezt mond­ja: — Egy kútpár kivételével mindenütt elkészültünk a földmunkával. De ehhez a kútpárhoz is be lehet menni. Most a Cserben dolgozik a vállalat Ha itt nem vár is olyan gyors munka az útépítőkre, mégis fontos feladatot végez­nek. Hiszen a cseri kutakhoz is kell az út. Nehéz lenne eldönteni, hol van nagyobb munka: a Cser­ben-e vagy a sántosi terüle­ten. A Cserben több ember dolgozik, Sántoson inkább a gépeké a munka java. Társadalmi munkások A Kecel-hegy alatt a tavasz zöldjében szürke csövek fek­szenek. A gépek nyomán friss árok húzódik a réten keresz­tül. Ezek a csövek szállítják majd a vizet az északnyugati városrész nyomásfokozójához. Most még emberek dolgoznak az árkok mentén. Nem keve­sen, sokan. És nem is szak­munkások. Fiatalok és idő­sebbek: a város lakói. Tár­sadalmi munkában temetik az árkokat, mert tudják, hogy nagyon kell a víz. Rónai Gyula, a megyei ta­nács építési-, közlekedési és vízügyi osztályának munka­társa számadatokat sorol: a kaposvári fűtőház meg a vasútállomás dolgozói össze­sen kétezemégyszáz óra társa­dalmi munkát végeztek. Most a textilművek fonónői vették kézbe a lapátot. Reggel hat­tól a gyárban dolgoztak, ezt a délutánt pedig itt töltik a Kanizsai utca végén. — Minden vállalattól kész- ! ségesen jönnek az emberek. — És milyen a munkájuk? Szívesen, lelkiismerete­sen dolgoznak. Ennek a lelkiismeretes munkának az eredménye, hogy a cseri vízműtől érkező 2300 méter hosszú vezetékből nyolcszáz méter kivételévé} már valamennyi a földben van. Sántoson pedig a kiásott ezer méterből négyszázba le­fektették a csövet Sántoson kétségkívül nagy lendülettel folyik a munka. Pillanatnyilag úgy fest, semmi sem akadályozza az építkezé­sen a határidők megtartását. A munkák irányítói azonban már előre gondolkodnak. A program sűrített, végrehajta­ni csak úgy lehet, ha szinte napnyi pontossággal mindent megkapnak. Lesz-e betonvas? A második negyedévben már betonvasra is szükség lenne a sántosi víztároló épí­téséhez. Az ózdi és a diósgyő­ri vasgyár azonban csak a harmadik negyedévre ígért beton vasat. — Mindössze harminc ton­na különféle méretű beton- vasra lenne szükségünk — mondja Jankó Ferenc —, de ez nagyon kellene, hiszen itt már dolgozik a Dunántúli Vízműépítő Vállalat. De dolgozik már az útépí­tők mellett a városi tanács építőbrigádja is. Mint egy hatalmas fogaske­rék, úgy kapcsolódnak egy­másba a munkák. A gépek és az emberek egymást segítve dolgoznak. A sort az útépítő vállalat nyitotta meg, amikor semmivel sem törődve hozzá­látott a bekötő utak építésé­hez. Folytatta a Csepeli Cső­gyár azzal, hogy határidő előtt küldi a kútfúráshoz nélkülöz­hetetlen csöveket. S ezt az egymást segítő munkát egé­szítik ki a kaposváriak. A város minden részéről ér­keznek a társadalmi munká­sok, mert tudják, hogy nagy szükség van az erejükre, a segítségükre. S az építők mun­kája csak akkor lehet zavar­talan, ha mindent idejében biztosítani tudnak. Kercza Imre LENGYEL PONTY KAPOSVÁRON Tavaszonként minden évben gondot okozott a halellátás. Ennek megszüntetésére a Halértékesítő Vállalat nagyobb mennyiségű pontyot vásárolt Lengyelországtól. Az el­ső szállítmány már meg is érkezett, s ebből a vállalat kaposvári üzlete 30 mázsát kapott. A kilónként 20 forintért árusított hal Igen rövid idő alatt elfogyott. Novák József üzletvezető arról tájékoztatta lapunkat, hogy ezután Is rendszeresen kapnak majd halat Lengyelországból. A napokban újabb 80 mázsa halat várnak, s ez ki­elégíti majd az igényeket. Kulturáltabb kiszolgálással a nagyobb forgalomért Termelési tanácskozás a Vendéglátó Vállalatnál Balogh Lajos, a vállalat igazgatója — ugyanúgy, mint tavaly, most is azt közölhet­te a termelési tanácskozás részvevőivel, hogy nem fitt­nek nyereséget, mert ered­ménytervüket nem sikerült teljesíteni, annak ellenére, hogy az áruellátás — a bor kivételé­vel — a múlt évben jó volt. Érdemes — az igazgató be­számolója alapján — elemez­ni, mi az oka annak, hogy az 1965. évi 1,9 millió forint nye­reséggel szemben tavaly csak 606 000 forintot értek el. CSÖKKENT A FORGALOM Elsősorban az, hogy a ven­déglők, eszpresszók, cukrász­dák és büfék vezetői nem tö­rekedtek eléggé az igények kielégítésére. A saját készíté- tésű ételek forgalma az előző évi 35 százalékról 32,5 százalék­ra csökkent. Sok üzletben délután már csak pogácsát kínáltak, de több helyen még azt sem. A cukrászüzem ter­melése 10 százalékkal esett vissza a múlt évben, s így bizony a vendégek nem min­denhol válogathatnak, mert a választék csekély. Indoko­latlannak tartjuk azt is, hogy csökkent a közétkezte­tés forgalma, s 92 000 adag étellel adtak el kevesebbet, mint 1965-ben — holott az igény magasabb, mint az elő­ző években. MEGKEDVELTÉK, MÉGSEM GYÁRTJÁK Hogy mennyire keresik a vendégek az olcsó, ízletes hi­degkonyhai ételeket, a süte- méríyújdonságokat, ezt mu­tatta a cukrászati kiállítás és vásár nagy forgalma is, ám — érthetetlenül — a bemu­tatott és a fogyasztók által megkedvelt süteményeket nem készítik, s a boltveze­tők sem igénylik. Ezért per­sze nemcsak a boltvezetők a hibásak, hanem a vállalat áruforgalmi osztálya, a belső ellenőrzés is, mert — noha észlelték ezeket a hibákat — nem gondoskodtak megszün­tetésükről. Építőanyag-vásárlók, figyelem! A marcali Tüzép-telepen megvásárolt áruit a 13. sz. AKÖV házhoz szállítja Kívánságára a rakodást is elvégezzük Megrendelését a 13. sz. AKÖV-főnökségén (Marcali, Petőfi Sándor utca 44. szám, telefon: Marcali 74.) leadhatja. 13. sz. Autóközlekedési Vállalat. (4465) Persze nem ez a jellemző a vállalat munkájának egé­szére. Tavaly 13 százalékkal több fagylaltot adtak el, azonban eladhattak volna en­nél a mennyiségnél jóval töb­bet is, ha gazdagabb válasz­tékot tartanak, s nemcsak egy-két félét. Jelentős eredményt értek el a társadalmi tulajdon vé­delmében azzal, hogy a fon­tosabb helyekre — vezető, felíró, fizető, pénztáros stb. — régi, megbízható dolgo­zóikat tették, s azok az idénydolgozókat visszatartot­ták a túlkapásoktól. Egyetlen nagyobb leltárhiány volt ta­valy, emelkedett azonban a többlettel záró üzletek szá­ma, s ez arra figyelmeztet, hogy nagyobb gondot kell for­dítani a fogyasztók érdekvé­delmére. Úf CUKRÁSZÜZEM ÉPÜL Eredményes volt a Ven­déglátó Vállalatnál a munka­verseny, s elsősorhan a szo­cialista brigád címért folyta­tott küzdelem — erről adott számot Dani János verseny­felelős. A termelési tanácsko­zás meg is szavazta a Corsó és a Kedves cukrászda, a Béke Szálló egy-egy, és a Bisztró két brigádjának a szocialista címet. Ezek az egységek megkapták a kivá­ló címet is. A tanácskozáson több jo­gos kérelem is elhangzott: Czinkóczi József cukrász és Szabó Miklós — cukrász- üzem-vezető — azt kérte, hogy teremtsék meg számuk­ra a munka megfelelő fölté­teleit. Ez valóban indokolt, s az igazgató arról számolha­tott be. hogy az idén elkez­dik a kenyérgyár mellett az új cukrászüzem építését, s jövőre már ott . dolgozhatnak. Elmondta azt is, hogy má­jusban megnyílik az újjáépí­tett Corsó, ősszel a Kapos, s a városban a harmadik öt­éves terv idején több biszt­rót, vendéglőt építenek, Il­letve korszerűsítenek. — Kultúrált kiszolgálással nagyobb forgalmat — ezt kérte a tanácskozás részve­vőitől s a vállalat valameny- nyi dolgozójától az igazgató, s erről beszélt Ádám László, a megyei tanács kereskedel­mi osztályának munkatársa is. A NAGYOBB NYERESÉGÉRT — Elérhető, megvalósítható ez, ha a vezetők és a dolgo­zók összefognak — mondotta Varga József, a Béke Étte­rem vezetője. Az új gazda­sági mechanizmus adta le­hetőségekkel csak akkor tud­nak jól élni — s így várhat­nak jövőre nyereséget —, ha a vállalat valamennyi dolgo­zója: üzletvezetők, csaposok és felszolgálók felelősséget éreznek vállalatukért, és mindent elkövetnek a válasz­ték, s ezzel együtt a forgalom növeléséért is. Ehhez igen jó szakembereik vannak. Csak ezen a terme­lési tanácskozáson huszonki­lencen — köztük Rátfai Jó­zsef, Filep Józsefné, Rétsági Béláné, Tiszagáti István, Ker­eső Györgyné, Török Istvá.yné, Szelenszki Istvánná — kap­tak kiválójelvényt, illetve ok­levelet, s csaknem 100 dolgo­zót részesítettek pénzjutalom­ban. Összehangoltan, reális talajon Mezőgazdasági termelési szakpropaganáánk fontossá­gával — különösen egy me­zőgazdasági megyében — nyilván mindenki tisztában van. Ez a munka hosszabb ideje szervezetten folyik, részben az illetékes megyei és járási tanácsi előadók irányításával, részben társa­dalmi szervezéssel és támo­gatással. Ilyen feladata len­ne a Latinka Sándor Megyei Művelődési Háznak is, de miért, miért nem, a megye vezető kulturális intézménye szakirányú mezőgazdasági feladatokkal nem foglalko­zik. Jóllehet erre a munkára mezőgazdasági szakelőadó státuszban szeptember óta egy fiatal, népművelés sza­kos, egyetemet végzett mun­katársa áll rendelkezésére, aki látná, tenné a feladatait, de . .. Megkérdeztük efelől a mű­velődési ház igazgatóját, s el­mondta. hogy a munkájuk­hoz szükséges központi tájé­koztatást, irányelveket csu­pán néhány héttel ezelőtt kapta meg. A megyei mód­szertani központ termelési propagandamunkája ezért ké­sett. (Több évet... És késik szeptember óta is.) Most vi­szont az országos tájékozta­tás alapján kidolgozta már az e munkára vonatkozó főbb elképzeléseket. Eszerint a szakpropagandát — a műve­lődési ház keretében műköcio — kaposvári és vidéki mező,- gazdasági szakemberekből ál­ló, központi agrárklub irá­nyítaná. Lépcsős rendszer­ben, a járási agirárklubokon keresztül a községi tsz-klu- bokig. Havonta nívós rendez­vényeket — előadásokat, an- kétokat — tartanának a köz­ponti klubban különböző me­zőgazdasági témákról. Ezen­kívül kiállításokat szervezné­nek, és kiadványok szerkesz­tését is tervbe vették, a me­gyei szervezetekkel és intéz­ményekkel együttműködve. Az elképzelések szépek, föltételeinek hiányában és túlszervezettségénél fogva azonban megvalósíthatatla­nok. Részben azért, mert fa­lun a klub még nem elég érett forma ehhez. Részben pelig a háromlépcsős szervezés olyan lekötöttséget jelente­ne a járási agrár szakembe­reknek, hogy ilyen irányú és arányú bekapcsolásuk ir­reális elképzelés. Így a fa­lusi tsz-klubokba a Kapos­váron hallott új módszerek — még ha olyannyira hasz­nosak, érdekesek is — rövid időn belül nem jutnának el. Ezenkívül szinte minden já­rásnak más és más probléma állhat a termelőmunka kö­zéppontjában. S a szakpro­paganda feladatait végső fo­kon mégis csak ez határozza meg. Nem biztosítható ilyen mó­don a koordináció sem a termelést irányító megyei és segítő társadalmi szervek­kel, valamint az ismeretter­jesztéssel, a könyvtári mun­kával stb. Márpedig enélkül a népművelés megyei mód­szertani központja sem vé­gezhet eredményes munkát a szakpropagandíában. Sokat tehetne viszont például a működő mezőgazdasági szak­körök támogatásával — az elképzeléseik közt is igen he­lyesen szereplő — vándor- kiállításokkal, kiadványok­kal, szakfilm- és dia-összé- állításokkal, helyszíni látoga­tással a mezőgazdasági szo­cialista brigádoknál csakúgy, mint megyénk termelőszövet­kezeteiben. Természetesen körültekintő tájékozódással, mindenkor abból kiindulva, hogy milyen szakmai propa­gandára lenne szükség egy bizonyos területen vagy já­rásban. összehangolva ezt a tevékenységet a megye álla­mi irányítású és a különböző szervek, intézmények társa­dalmi úton végzett mezőgaz­dasági termelési propaganda­munkájával. S nem utolsó­sorban: teret, lehetőséget és támogatást biztosítva a mű­velődési ház szakelőadójának munkájához. YV. E. A kaposvári ideiglenes szennyvíztelep transzformátorállomását április 7-én üzembe helyeztük. A bekapcsolás utáni balesetekért sem az Áramszol­gáltató Vállalat, sem a Beruházás’ Iroda felelőssé­get nem vállal. (62666) Szalai László

Next

/
Oldalképek
Tartalom