Somogyi Néplap, 1967. április (24. évfolyam, 78-102. szám)

1967-04-06 / 81. szám

Mit jelent nekünk az üdülési idény? AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJ A Somogyi és elszármazott művészek alkotásai Átadták a Rippl-Rónai- és a Vaszary-díjat — Rendkívüli érdeklődr Ünnepélyesen megnyitották az I. Kaposvári Tavaszi Tárlatof „TISZTELET AZ ALKOTÓ EMBER KÉPESSÉGEINEK” Honiy Márta átveszi az idei Rippl-Rónai-díjat. Ünnepi találkozóra gyüle­keztünk hétfőn délelőtt a mú­zeum képtárában. Kaposvár a képzőművészet országra szóló eseményével ünnepelte a fel- szabadulás 22. évfordulóját: Ezen a napon, április 3-án délelőtt 11 órakor nyitották meg ünnepélyesen az I. Ka­posvári Tavaszi Tárlatot. Az esemény minden eddi­git meghaladó érdeklődést váltott ki a kultúra kaposvá­ri templomában; a megnyitó ünnepség alatt mintegy négy­százan szorongtak a képtár szűk szobáiban. Az érdeklődők között ott láttuk a megye, va­lamint a város párt- és álla­mi vezetőit, a megye számos közéleti személyiségét. Növel­te az ünnep jelentőségét az is, hogy első tavaszi tárlatunk megnyitása egyben a késő őszig tartó eseménysorozat, a Somogyi napok programjának kezdetét is jelentette. Ez a tárlat képzőművésze­tünk új színfoltja. Ezúttal nemcsak a megyében élő al­kotók jelentkeztek új művek­kel, hanem elszármazott mű­vészeket is meghívtak rá. így csaknem 120 kiállított mű 36 alkotója közül tizenöten másutt élnek, de »Somogy- országban« születtek, innen indultak. így lett az első Ka­posvári Tavaszi Tárlat igazán a somogyiaké. Ezt a gondolatot hangsú­lyozta ünnepi megnyitójában Böhm József, a Somogy me­gyei Tanács V. B. elnöke is, amikor a Somogyi napokról elmondta, hogy ezek a ren­dezvények a megye kulturá­lis hagyományainak ápolását, továbbfejlesztését; a különbö­ző művészeti ágak egyetemle­ges gazdagítását kívánják elő­segíteni. S az első Kaposvá­ri Tavaszi Tárlat betölti ezt a küldetését: — Örömmel tapasztalhatjuk — mondotta a szónok a töb­bi között —, hogy megyénk képzőművészeti életében az utóbbi években megindult pezsgés meghozta gyümölcsét: A kiállító művészek munkás­sága elmélyültebb, és sokré­tűbb lett. Ez oly mértékben szélesítette a kiállítás hatósu­garát, hogy Kaposvár felzár­kózhat azok közé a képzőmű­vészetükben számottevő vá­rosok közé, amelyek a szak­mai és közfigyelmet alkal­manként egy-egy kimagasló tárlattal országosan Is ma­gukra terelik. A továbbiakban a képző­művészet szocialista útjának lehetőségeiről, törekvéseiről és felelősségéről szólt a me­gyei tanács elnöke Merész kísérletek és vitathatatlan eredmények egyaránt igazol­ják: a fejlődés nem állítható meg. Ennek az útnak a szol­gálatában áll a megyei tanács alapította Rippl-Rónai-díj, a Kaposvári Városi Tanács — első ízben kiosztásra adott — Vaszaxy-díja, s ezt szolgálják a hozzájuk felzárkózó vállala­ti és üzemi képzőművészeti külön díjak is. — Tisztelettel adózunk az alkotó ember képességeinek, mert valljuk, hogy az alapel- veinkben azonos, de változa­taikban végtelen alkotások képesek csak az emberiség céljait, öröm utáni vágyát maradéktalanul megvalósíta­ni. E szavak és a közönség lel­kes ünneplése közepette nyúj­totta át Böhm József elvtárs a 8000 forintos Rippl-Rónai- díjat Honty Márta képzőmű­vésznek, az 5000 forintos Va- szary János-díjat pedig Né­meth József festőművésznek. A Balatonboglári Állami Gazdaság 2000; a Baromfiipa­ri Országos Vállalat 1000; a Cukoripari Vállalat 1500; az SZMT elnöksége 1500, és a Villamossági Gyár 2000 forin­tos különdíját Szabados Já­nos, Czinkotai Frigyes, Ruisz György, Somogyi Soma Lász­ló és Szekeres Emil festőmű­vészek kapták meg. Ezután a megyei tanács el­nöke az I. Kaposvári Tavaszi Tárlatot — a Somogyi napok első rendezvényeként — ün­nepélyesen megnyitotta, majd ir. Kanyar József, a Kapos­vári Levéltár igazgatója fel­olvasta a betegsége miatt tá­vollevő Takáts Gyula mú­zeumigazgatónak a dunántúli festőművészetről szóló mélta­tását. A jelenlevők ezután megte­kintették a kiállításnak a képtárban elhelyezett olaj­festmény, szobor-, érem- és gobelin-, illetve gobelinterv- anyagát, majd a Palmiro Tog­liatti Megyei Könyvtárban ki­állított grafikai anyagot. Az ünnepség után a megyei tanács elnöke fogadást adott a tárlat kiállító művészeinek. A fogadáson dr. Várkonyi Im­re elnökhelyettes mondott me­leg hangú pohárköszöntőt. A kiállítást április 30-ig tartják nyitva. W. E. Böhm József nyitotta meg az I. Kaposvári Tavaszi Tárlatot, Vendégvárás, vendégfogadás EGY SVÁJCI KÉRDEZTE MEG TŐLEM: Tudom-e, hogy milyen szép Magyaror­szág? Elmosolyodtam. Ezt tol­mács nélkül is megértette. De nem hagyta ennyiben a kérdezősködést. — Csodálatos ország, az idegen szeme talán többet ;: és mást is fel tud benne fe­dezni. Mégis úgy érzem, önök nem propagálják eléggé értékeiket. Talán túl szeré­nyek? ... Fölkerekedett a világ, min­denki, aki csak teheti, uta­zik. Távoli népek találkoz­nak össze az utakon. Mi szükséges az idegenfor­galomhoz? Elsősorban olyan alapvető dolgok, mint szállodák, meg­felelő étkezési lehetőségek, autósoknak lehetőleg korsze­rű utak, másolóiak jó és biz­tos közlekedés, aztán szóra­kozási lehetőségek, gazdag kulturális programok stb. Gondos házigazdaként néz­zünk körül portánkon. Min­ket, somogyiakat elsősorban a Balaton-part miatt keres­nek föl vendégeink. Kon­centráljunk most mi is erre a vidékre. szállodasorok nő­nek KI gombamódra. Szé­lesítik a 7-es számú ország­utat, csinosodnak a régi épületek is, szórakozóhelye nyílnak sorra, büfék, áruhá­zak, szolgáltató üzemegysé­gek, sátortáborok sokasága koszorúzza a partot. Évről évre újabb milliókat költünk el a Balaton fejlesz­tésére. Ez is hozzátartozik az idegenforgalomhoz. (Hogy mennyire és mikor térül meg, az is ide tartozik.) A siránkozóknak, hogy ez kevés, mi is azt mondiuk: több kell! Még több szálloda és még több üzlet, szórako­zóhely és még jobb utak. De csak erőnk lehet a fejlesztés alapja, semmiképp se illú­ziók. A svájci polgár gondolatai­hoz térek vissza, arra, hogy -önök nem propagálják elég­gé értékeiket«. És visszacseng ez is: -Tudja, hogy milyen szép Magyarország?« Valóban: tudjuk-e, hogy milyen szép hazánk? Hogy hol milyen értékeink van­nak, amelyek mellett nem szabad elmenni, mert belső birtoklásuk szinte értéke az embernek? A milliós költségű befek­tetésekről már szóltunk, és erről esik általában a leg­több szó az idegenforgalom kapcsán, azonban más olda­la is van a dolognak. Helytelen lenne, ha csak az idegenforgalomért ismer­nénk meg tájainkat. Ha csak azért tudnánk beszélni pél­dául Szántód-'usztáról, mert a külföldiek igénylik. Az ismeretterjesztésben igenis ott a helye az állan­dó honismertetésnek. Nem szórványos előadások kap­csán, hanem tudatos, tervsze­rű állandó jelleggel. A siófo­ki járásban például három előadást terveztek az Idegen- forgalomról, de egy máris elmaradt. — Mit jelent ne­künk az üdülési idény? A fi­zetővendég-szolgálatban részt vevők számára kívánták vol­na megtartani ezt az elő­adást Siófokon. Áprilisban Balatonföldváron Az idegen- forgalom mint népgazdasági ág — címmel hangzik majd el előadás, július elején a Balaton nevezetességei cím­mel szellemi vetélkedő lesz, ennyi és semmivel sem több a művelődési év programja erről a témáról a járásban. (Az iskolában is terveznek né­hányat.)-CSAK ARRŐL TUDUNK BESZÉLNI, AMIT ISME­RÜNK« — lehetne a mottó­ja e gondolatoknak. A ven­dégvárás, vendégfogadás nem­csak anyagi alapokon, ha­nem szellemieken is áll. A kettő összefügg, és egyfor­mán fontos is. H. B.­A „kisßlßjißzßit köwtwtvjßk“ és társai Mac üst nemegyszer érte már elmarasztaias fig elmctíensége miatt: másolatai hemzsegtek a sajtóhibáktól, törlésektől, át­ütésektől. A botrányt végül is eg y olyan súlyos értelemza­varó hiba váltotta ki, amit a hivatal főnöke nem tud elfe­lejteni, lévén az elírás éppen egy központba írt fontos je­lentésben. Ahogy mondják, az­óta sem műik el értekezlet, hogy felettesei no meg kollé­gái ne élcelődnének vele a hi­ba miatt. A botrány tehát kitört. A hi­vatal főnöke rendkívüli érte­kezletet hivott össze, s dühtől remegve felolvasta az azóta is népszerű mondatot — »körze­tünkben a termelőszövetkezeti tagok fedezőképessége jelentő­sen csökkent.« — Drága kartársnő! Hát ezt diktáltam én? Ha jól emlék­szem, én nem a termelőszö­vetkezeti tagokról, hanem a kanokról írtam jelentést! Ve­gye tudomásul, hogy ez így nem mehet tovább! A követ­kezőkben — büntetésből — nem írhat semmiféle fölterjesztést felettes szerveinkhez. Megér­tette? De még mennyire! Különben sem szerette az olyan mun­kát, amelynél minden betűre vigyázni kellett, minduntalan törölni meg újrakezdeni. A gépírók kuncogtak, a fő­nök elviharzott. Eitől kezdve Macus az eddigi átlagnál jö­vel többet fog'a!kozhatott a körmeivel, hódolhatott szenve­délyének a rejtvén fejtésnek. Kávét főzött, szomszédolt az irodákban leugrott bevásárol­ni, elidő ott a fodrásznál, és közben volt ideje azon gondol­kozni, milyen újabb bakival érdemelhetné ki a további munkacsökkentést. V _____________ N em kelleti: sokáig várnia. A legközelebbi elírást az egyik társszervhez küldött le­vélben • találták meg. A mon­dat így szólt: »Tájékozódásom szerint nem történt meg a kü­lönböző szervek kioperálása.« Újabb értekezlet, még sú­lyosabb ítélet: Macus ezek után már arra sem méltó, hogy a mellérendelt intézmények­hez küldött leveleket másolja. Maradtak tehát az alárendelt szervek. Mindaddig, amíg az egyik körlevél címzettje hiva­talos komolysággal az alábbi kérdéssel nem fordult a hiva­tal főnökéhez: — »Ekkor és ekkor kelt utasítására jelentve kérem, szíveskedjék közölni, hogy a kiselejtezett könnyeket mennyiért veszi át a MÉH, to­vábbá külön keli-e tárolni az öröm-, bánat- és kroko uilköny- nyeket.« A levél már-már az elbocsá­tás gondolatát váltotta ki a főnökből, amikor eszébe jutott Macus pártfogója, s elhesseget­te magától a bűnös kísértést. Maradt tehát az utolsó figyel­meztetés. Ami persze nem jelentette az elírások megszűnését. Az utolsó, amit elkövetett, így hangzott: »Sajnálattal állapí­tottuk meg. hogy a legutóbbi szakszervezeti rendezvényen a titkár elvtárs meghízása elle­nére, csak nagyon kevesen je­lentek meg.« Végső büntetés: Macus nem nyúlhat a gépéhez. tétlenül kell szemlélnie társai munká7 ját. A főnök végleg megnyugo­dott. Macus is. AZ EVÉS ÉS AZ ÉHEZÉS STATISZTIKAI A kétezredik évig a világ lakossága kétmilliárd főre nö­vekszik. A demográfiai bonv ba máris kezd robbanni: éven­te 65 millió ember születik. ♦ * * 1938—50-ben a világ lakos­ságának évi növekedése 1 szá­zalék volt, 19o0—60-ban 2,2 százalék. ... Ha földkerekségünk minden lakosát egyetlen asztal mellé ültetnénk, az asztal olyan hosszú lenne, hogy 25-ször körülölelné a Földet. ... A FAO adatai szerint a vi­lág lakosságának 10—15 szá­zaléka (320—480 millió ember) tartósan éhezik, és csaknem fele nem táplálkozik kielégí­tően. * * * A Távol-Keleten az embe­rek naponta átlagosan csupán 8 gramm állati fehérjét fo­gyasztanak, a Közel-Keleten 14 grammot, Afrikában 11 grammot. A felnőtt ember rendes napi szükséglete kb. 70 gramm fehérje. ... Az ENSZ statisztikái sze­rint naponta kb. tízezer ember hal éhen a világom. ... Kétmilliárd ember napi élelme 2000 kalóriát sem *ar- almaz, pedig legalább 2400 kalóriát kellene tartalmaznia. Mu tsikáló kenyér A római Nina Monetti asszony cipót vásárolt a péknél. Hazafelé menet meglepetve hallotta, hogy a cipó muzsikál. Belse­jéből zxne szűrődött ki. Monetti asszony végig­hallgatta a dalt, otthon pedig felvágta a szokat­lan cipót. Kiderült, hogy a pék sütés közben kiej­tette zsebéből tranziszto­ros rádióját, és belesü­tötte a kenyérbe. „Minden hatalmat a nőknek!“ Az egyesült államokbeli Buffalóban Mary Smi- Ihers asszony »Marci szö­vetség a teljes egyenjogú­ságért*' néven ligát alapí­tott, amely messzemenő célokat tűzött ki. — Minden hatalmat a nők kezébe kell adni! — jelentette ki az újság­íróknak Smithersné. — A nők sokkal jobban fog­nak kormányozni, mint a férfiak. A matriarehátus eszméje nem is olyan rossz, és korunkban is alkalmazható. A nők ala­posabbak, pontosabbak, kevésbé brutálisak a férfiaknál. A mi ural­munk alatt örök béke lesz a világon. Kinek kedvez a szerencse? Peru fővároséban,, Li­mában lottófőnyeremény­ként ingyenes vakbélmű­tétet tűztek ki. A lottó célja pénzt gyűjteni egy gyermekkórház építésére. SELECTÁK Azt mondják, hogy a delfinek intelligenciája megközelíti az emberét. — Ez azt jelentené, hogy Igen sok az ostoba del­fin? Mikor egy macska ki­múlik, az egereknek nem­zeti ünnepük van. A róka nem ismeri be, hogy lopta a tyűkokat. Azt mondja: meghódította őket. A pulyka: »Lehet, hogy a páva szebb, mint én. De sohasem hallottam, hogy valaki pávát evett volna párolt káposztával.« A humor enciklopédiájából Madeladne Brohan, a múlt század, egyik lege- szebb francia színésznője kellő időben visszavonult a színháztól, utána na­gyon szerényen öltözkö­dött. Egy barátja meg­kérdezte: — Miért öltözöl Ilyen egyszerűen? A színésznő ezt felelte: — Kedvesem, . az én koromban az ember már nem öltözködik, hanem betakarja magát. ... Charlie Chaplint meg­kérdezték, mit gondol, kik a leghűségesebb asz-, szonyok? A szőkék, a barnák vagy a vörösek? —• Az ősz hajúak — felelte Chaplin. Somogyi Néplap A2 MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség : Kaposvár* Latinka Sándor u. 2. Telefons Ll—510 11—511 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 11—516 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utc*

Next

/
Oldalképek
Tartalom