Somogyi Néplap, 1967. április (24. évfolyam, 78-102. szám)

1967-04-23 / 96. szám

•OMOGTI NÉPLAP 7 Vasárnap, 1967. április SS. »ZRÍNYI I-BE, TEGNAP DÉLBE...* ermrnsi-*sstBam*w»ni~-iir,riTOinmrrniiiBWwwnm. m ■ n p ........... mnmiB A honnan az Aranykoporsó elindult Balataraíöldvár nemcsak a felső tízezer és a nagypolgár­ság kedvelt üdülőhelye volt. Számos nagy művészünk és írónk is fölkereste, s ha utá­nanéznénk, bizonyára több olyan nevezetes emlékre vagv kulturális hagyomány értékű adatra, helyre lelnénk itt is, mint amilyen példáiul a volt Zrínyi szálló a földvári strand mellett. (Ma a 35. sz. Építő­ipari Vállalat ücíűlöje.) Ez az üdülőépület Móra Ferenc Aranykoporsó című regényé­hez fűződő irodalomtörténeti emléket őriz. Az írót 1932 nyarán egyre mélyebben foglalkoztatta az Aranykoporsó témája. Június 20-án az akkor még csöndes Balatoníöldvárra vonul visz- sza jó egyhónapos vakációra. A Zrínyi szálló egyik föld­szintes szobájában lát neki re­génye vázlatának, ahogy írta »•csontvázának-« összeállításá­hoz, anyaga, gondolatai el­rendezéséhez. Leveleiben di­cséri a tájat, a csöndes, a zúgó nádasokat, és azt is megemlíti, hogy egy parti szakadékban bronzkori lelő­helyet talált Fölébred benne a a régész, a múzeumi gazgató: »... Nem szeretném, ha ko­molyra fordulna a dolog, mert ahogy magamat ismerem, ak­kor megint veszedelemben fo­rog a regény- — írta ezekben a napákba n. Megtudjuk éhből a forrás­ból azt is, hogy rengeteget ol­vas, könyveket kér postán. Sokan fölismerik, és az új is­merősök nem kevés idejét el­veszik. így az Aranykoporsó- konoepció formálásával, a »csontváz« kialakításával igen lassan halad. Ahogy később írta: -Csak döcögött a re­gény«; a fő idény beköszönté­sével »már nagy volt a nyüzs­gés a Balatonon« ... És még valamit megtudunk: Az öregségről szóló tárcájá­ban meg is írja fs egy tréfás rigmusában Is jelzi, hogy Itt, Balatomföldváran magányosan filS meg 53. születésnapját. Makói orvosbarátja lányának küldte képeslapon e sorokat: »Zrínyi 1-be, tegnap délbe I Beléotem az ötvennéoybe... f Kicsit rozzant már a kvártély / Elég kárt tesz benne nyár, tél, / De azért az ablakában f Magam szedte vadvirág van / S lesz is addig, míg maholnap t Az Isten ki nem lakottat / Sokszor csókol öreg barátod, a hazafelé készülő Ferkóka. — 32. VII 20.« Ahonnan az Aranykoporsó címfi regény egykori Zrínyi szálló parti homlokzata. elindult.. megszámlál tattafc, hihetetlen energiával vetette magát az Aranykoporsó rendkívüli erő­feszítést követelő megalkotá­sába« — írja egyik tanulmány- írója. S erre utal Móra is — Kalmár Danához írt — egyik levelében, néhány héttel föld­vári vakációja után: -Nagyon komoly könyv lesz, inkább történelmi tanulmány a ke­resztény destrukcióról, de lesz benne egy kis szerelem is. Itt előre elnézést kérek. Mega valószínűleg másképp nézi a szerelmet, mint a magamféle koros angol — ejnye, fölér­hettem volna ésszel, hogy a nyáron virágnevek helyett in­kább ezirányban cseréltem volna eszmét magával. Atiól félek, hogy Titania — így hívják a hősnőt — a maga tet­szését nem nyeri meg annyi­ra, mint az íróét.­Ennyiben különösképp je­lentős az író egyhónapos föld­vári tartózkodása. Az Aranykoporsó a földvá­rt nyaralás után alig több, mint négv hónappal készült el. Azóta itthon is több kiadást' ért meg, és holland, német, és szlovák nyelven is megjeleni. Móra egyéb műved — több le­génye, tárca és noveHásköbetei — a többi között angol, orosz, román, cseh, lengyel, svéd és török nyelven csaknem har­minc kiadást értek meg ed­dig. Az író emléke, földvári tar­tózkodása megérdemelne egv emléktáblát az egykori Zrínyi szálló falán. W. E. Bende Ibolya: EGV CSÉSZE Magda teát főzött az anyósának, aki fél órával ezelőtt érkezett az új me­nyétől. Tudta, hogy az új meny­nek félelmetes híre van, s az öregasszony éppen azért látogatta meg, hogy ezt a hirt személyesen ellenőriz­ze. Az új menyről, a negy­venéves özvegyasszonyról azt mesélték, hogy tporce- lánvödörben tartja a sze­metet, és naponta kétszer fényesíti a parkettát. Mag­da viszont hetenként egy­szer törölt port, s a teg­nap levetett ruhája még ott hevert a díványon. Ismerte az anyósát. Tud­ta: hosszabb beszámoló kö­vetkezik majd a pedáns menyről, félreérthetetlen célzásokkal azokra a szemé­lyekre, akik félórai tovább- alvást többre becsülnek, mint hogy becsukják a re- kamiét. Ezekre a beszámo­lókra ismeretségük óta több­ször sor került, s eddig az öregasszony fiatalkoráról szólták. Most azonban az új meny mindezt elhomá­lyosíthatja, sőt háttérbe szo­ríthatja. Az új menyre ugyanis az anyósa beszélte rá a fiát, az egyetlent, alá még nőtlen, sőt agglegény volt. Forrt a viz, de bosszan­kodva vette észre, hogy el­fogyott a kockacukor. Zso- zsó tegnap azt eszegette, mialatt beszéli párizsi élmé­nyeiről. Az öregasszony ter­mészetesen nem szól majd ezért, csak beszívja a felső ajkát, s ettől Magdának viszketni kezd a bőre. Leforrázta a teát, tálcái vett elő, csontszínűt, ünne­pit. Ezzel akarta ellensú­lyozni, hogy a rádió szélén feltehetően porcsik van, és az asztal lába még mindig törött. Kekszet is talált egy zacs­kóban s némi töredezett tea­süteményt. Az egészet he­'s ______________________________ e gyensúlyozta a szobába, aztán megadóan leült. Es megdöbbent. Az öregasz­szonynak sáros volt a ci­pője. Megszáradt sárfoltok éktelenkedtek a sarkán, és a harisnyája ráncot vetett. Az anyósa mániákusan tisz­ta volt. Hírhedt zsarnoka a pedantériának. Legendák keringtek róla, apró törté­netek, amelyeket mosolyog­va, de némi tisztelettel ad­tak tovább a délutáni sziesztákon. Most vette csak észre, hogy az anyósa sír. Utoljá­ra akkor látta könnyezni, amikor kanadai bátyjának gyászjelentese megérkezett. Akkor is csak néhány pilla­natig tartott az egész, mert rögtön szidni kezdte a só­gornőjét, aki harmadrangú gyászértesítőt csináltatott. Az öregasszony csöndesen sírt, halk csuklásokkal, és Magda hallgatott. Ült, és zavartan kavargatla a teá­ját. Aztán az öregasszony beszélni kezdett, szipogva panaszkodott, akadozó, tört mondatokban — az új me­nyére. A zavaros és hosszú történetből Magda egyetlen lényeges mondatot jegyzett meg: »... és aztán azt kia­bálta, hogy inkább igazít­sam meg a szőnyeg rojtját, mert összegubancoltam. Én.. Én, aki...« És folytatódott a történet tovább, de Magda most már mindent értett. Azt, hogy az öregasszony miért mm veszi észre a szekrényből kikandikáló pi- zsamaujjat, és miért dől hátra olyan otthonosan a fotelban. És a sáros cipőt is értette, a harisnyát is, az anyósa csendes hadüzenete volt ez az új menyének. Nagy diadalt érzett. Neki ugyan soha nem volt porce­lán szemetesvödre, de az anyósával egyetlenegyszer sem veszekedett. önmeg­tartóztató nyugalommal élte végig rövidebb-hosszabb lá­togatásait. — Anyuka — tolta most oda készséges mozdulattal a teáscsészét —, igya meg, egészen kihűl. Az öregasszony hálásan nézett rá és a bögrére, melyben a sötétbarnára si­került tea párolgóit. Ivott belőle, és azt mondta: — Nagyon jó ez a tea, fiam... lassan megtanu­lod ... (Erdei Sándor rajza) Szép versek 1966 HUéU &zéft? Negyedszer jelenik meg azonos címmel es az antológia, esak az évszám változik a cím mögött. Es hasonlóan a korábbi kötetekhez» ismét nagyszabású költői seregszemlét reprezentál: hatvanhat költő há&*omszázhuszonnyolc versét gyűjti egybe. A kötet — ez ma már nyilvánvaló — évről évre új lírai termésünk legrangosabb gyűjte­ménye. A meglévő olvasói igényt, a mai magyar líra iránti érdek­lődést jelzi az antológia harminc ezres példány száma. A most második kiadásban meg­jelent verselemzés-gyűjtemény cl* me gyakran hangzik el kérdés­ként a képzőművészetek, a zene, as irodalom kedvelőinek szájábóL A versek vonatkozásában a magyar költészet legjobb ismerői és értői adják meg a választ egy-egy vers elemzésében. A Földváron tőSött egy hó­nappal kapcsolatban kát iro­dalomtörténeti tény ismere­tes. A harmadikra pedig kő- vetJaeztethetünfc Itt, a Zrínyi szállóban dol­gozott Móra az Aranykoporsó vázlatán. Köziben — pénteki n apóikon — szorgalmasan megírta és élküldte vasárnapi tárcáit a Magyar Hírlapnak. Ezek azóta már az összes Mű- vek-sorozatban is helyet Kap­tak, mint e műfaj mesteri és művészi értékű gyöngyszemei. Ilyenek például a Daru utcá­tól a Móra Ferenc utcáig cí­mű kötetében található De senectute s A fele se tudomány című kötetben a Kincsásás ha­lottal meg a Jó gyerekekről és nem jókról című tárcád. Mind­egyik itt keletkezett. Az utób­biban megkapó líraisággal mesél a hotel reggelizőtera­szán mellé szegődő autogramm- kérő kisfiúról, aki azért nem kaphatott magaviseletből je­lest, mivel egy tárgyból meg­bukott. A harmadik körülmény: Móra itt, Balatonföldváron is­merkedik meg Kalmár Ilo­nával 1932. június 2I-én. »Kal­már Ilona maga is kiskunfél­egyházi származású, ez időben feltűnő szépségű fiatalasszony (róla mintázza Móra a k s Tit-et) rajongással nézett fel az ősz íróra, ki ekkor már ha­lálos betegsége csíráit hor­dozza magában; ki, mintha érezte volna, hogy napjai GYURKÓ GÉZA: EGY HOLD BÜZA C sak a csillagok, ame­lyek oly magasan hu­nyorognak az égen, csak azok látták, hogy vala­hol ott, ameddig az emberi szem el nem lát, lassú vonu­lással közeledik a hajnal. A tyúkok félálomban kottyarat- va néhányat, belepislogtak az éjszakába, aztán sárga cső­rüket visszadúgtáfe még egy versre a szárnyuk alá. A haj­nali szél hűvös, óvatos ujjai­val megsimogatta a fák leve­leit, hogy sorra beleremegtek a puha simításba. A kis ház, amely eddig, mint valami el­dobott, nagy göröngy, élette­lenül kuporgott a sötét ég alatt, most kinyitotta egyik szemét a hajnalodó világra — mintha csak azt vizsgálgatná: érdemes-e kinyitni a másikat is. A petróleumlámpa sárga fényében, féllábon táncolva, nadrágját húzogatta Balog János, Az asszony is talpon volt már, új élettől duzzadó testével nehézkesen topogott a földes konyhában. Az áfal- vetőbe pakolt egy kis szalon­nát, kenyeret, hagymát — ideit, zsengét —, aztán fordult ki az udvarra, beleborzongva a tiszta levegőbe, megtöltötte a füleskancsót vízzel. Mire visszajött, embere már ott állt az ajtóban, beleszagolva az éjszakát riasztó szélbe, ameily az érett búza, a kaszált szé­na, a nyártól terhes föld sza­gát öntögefcte ki láthatatlan tarisiznyáj ábóL — Hát akkor megyék... Ha megsegít a jó Isten, s nem ád áddást, akkor ma megle­szek. .. akármiíkorra — nézett az égre Balog, dóznijából pa­pírt szedve elő. Beleszórta a dohányt, tömpe ujjaival jói megsodorí tóttá, megnyálazta jó erősen... A füst kegyet­lenül megmarta a torkát, kö­högött, kicsit húzva, mint a hektikás öregasszonyok. Az­tán kiköpte a füst erejét. — Talán csak megsegít — sóhajtott bele a világba Ba- logné. — Mert, ha nem, ak­kor oda a kenyérnekvaló... Pedig télre már több kell — ejtette kezét óvatosan életet nevélő testére. — Isten áldjon! — Téged is, János — nézett embere után Balogné, aki már ott rúgta a port az út közepén, egyre távolodva, mígnem beleveszett az ég ár­nyékába. N apokon, szinte heteken keresztül esett az eső. Most néhány napja neg bejött a meleg, hogy a tyűkok is szédelegve tiká­csoltak a hűsön. Aztán hirte­len zivatar, hogy utána még fojtóbb legyen a hőség. A búza, az egy hold búza is megdőlt már, vágni kell, gyor­san, hogy kárba ne vesszen a kenyér, amely nélkül nincs élet, de tán még halál se. Mert egy karaj kenyérrel a kézben még a halál, is köny- nyebb. Balog János hát most lépked nagy serényen, hogy levágja, de csomóba is kösse, keresztbe is rakja a búzák Az asszony az jött volna, de a gyerek az nem engedi. Utol­só hónapos, úgy járhat ,ő is, mint a szórnazédék lánya: ott szült a föld szélén, a gyerek meghalt, az anyja ma is nyo­morékja a szegény ember tragédiájának. A falu végén balra fordult Balog János, végig az akácos dűlőn áit a kis hídon, s onnan már csak egy futamodás a föld, amely egy tagban rin­gatja a búzát. Megér kérik a tábla szélére, a csenevész akácfa alá teszi az átalvetőt, az átalvető alá a korsót, az­tán megnézi még egvszer a kaszák bütykös hüvelykujjá­val végigtapogatja az élit, suhint egyet-kettőt a levegő­be, aztán felfohászkodik a sápadó csillagoknak: — Na, jó isten, most nézz rám! Néri-e vagy sem, mit le­hessen tudni. Balog meg is feledkezik a földiekről, mennybeliekrőil egyaránt amint megindul a kasza, mö­götte ő, s lassan, szaporodva dűlni kezdenek a rendek. Ne­héz munka a dőlt búzában. A kasza helyét aláfordítani, megemelni, és úgy meghúzni... Aláfordítani ... megemelni... meghúzni... aláfordítani.... megemelni. . meghúzni.... S mindezt egyetlen ritmikus mozdulattal! V ilágosodik. A levegő­ben pacsirta énekli ki bolond kis szíve minden boldogságiák A bú­zán, a fűszálakon más-más színben játszik a harmat gömbölyű cseppje, a bogarak serényen futkosnak minden­napos dolguk után. .;. Aláforditani... megemelni.» meghúzni..: A sor végére ért. Kinyúj­tózkodott, hátranézett a tábla hosszában levágott búzára, és elmosolyodott.... Ha az asz- szony látná, hogy mennyit megcsinált virradatra, büsz­kén nézne emberére. Vissza- ballagott a sor elejére, el­kezdte a csomókat kötni szé­pen, sorban. Aztán beállt a rendbe, most már visszafelé, és újból meg in dúlt a kasza, mögötte az ember. A nap lassan kúszott föl­jebb az égen. Balog meg né­zett maga elé, csak a búzát, meg a kaszát figyelte, időn­ként megállt, megfente a ka­sza élét, és újból és megint.. aláfordítani.;. megeme1»' meghúzni.;. Sós izzadságcseppek csorog­tak végig az arcán. Érezte, amint végiggordülnek a szem­öldöke ívén, megállnak egy pillanatra szája szélén, aztán eltűnnek valamerre. Vagy a nap szívta fel őket, vagy lehull­tak a még mindig nyirkos földre. Azt4,n az izzadság megindult a hátán is, végig­futott a gerincén és gyűlni kezdett betűrt inge aljában. — Jó volna megállni egy pillanatra... — gondolta. De a keze és a kasza, mintha összenőtt volna, járta tovább a maga útját, s ő ment utá­nuk. A rend végén megállt egy pillanatra, kinyújtóztatta derekát, amelybe már bele- nyílailt a fájdalom, aztán haj­longott tovább, kötötte sorba az aranyló kévéket Ilyenkor mindig kiesett az ütemből: — Hiszen, ha az asszony itt lenne __ legalább szót l ehetne váltani valakivel — mormolta magában, miközben újból megmarkolta a fényes, sima nyelet T ávolabb mások is arat­tak. Egy tagban há­rom, négy kaszás.. t Még távolabbról, az uraság földjéről ide hallatszott as aratógép csattogása. De most senki se ért rá szót váltani, átballagni egy-két »hallód-e«, János—ra. Mindenki fogcsi­korgatva, éppen úgy, mint Balog János, küzdött a darab földön, a darab kenyérért Mintha valami végtelen ten­dereken apró kis sajkák ví- (Folytatás a S. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom