Somogyi Néplap, 1967. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1967-03-14 / 63. szám

Kedd, 1967. március 14. 3 SOMOGYI NÉPLAP 4 céhektől az iparig (i) Jelölő gyűlésen javasolták JÁTÉKOK ÉS GÉPE Közös erőből építsenek üzemi konyhát Öreglakon Nem tudom, milyen szem­mel nézné Rozmanit ■ Antal uram azt a munkát, amelyet a füttyös kedvű kómúvesaa az öreg bőrgyárban csinál­nak. Egy biztos: a hajdani tulajdonos nem álmod,ott ar­ról, hogy a csersavas levegő­jű épületben valaha majd ügyes kezű asszonyok fehér­neműt készítenek. A marcaliak most már nem képzelődnek, hanem várják, hogy meginduljanak a gépek az átalakított üzem­ben. Néhány esztendeje, ami­kor a volt gyártulajdonos öreg — kétszáz éves — há­zát bontották, még kevesen hitték, hogy hamarosan a gyárra is sor kerül. AZ ELSŐ ÜZEMEK Sor került rá, mert ez az épület többet tud adni a já­rási székhelynek, mint amennyit eddig adott. Tény, hogy raktárra is szükség volt, de a műtrágya- és novcny- védősizer raktár nem enyhített Marcali foglalkoztatási gond­jain. Sőt ezek a gondok egy­re nagyobbak lettek. A járá­si székhelynek számottevő ipara nem volt. Pedig az iparosodás jó kó­lán megkezdődött. A tizenötödik században városjogot kapott Marcali. A cehek élénk kereskedelmet folytattak. Aztán jó ideig nem történt ‘semmi. Eltelt több mint háromszáz eszten­dő. mire a téglagyárat meg­építették. Ma arról panasz­kodnak a járási székhelyen, hogy kevés a gyártásra al­kalmas föld. Az öreg üzem elérkezett a hattyúdalához. Hogy meddig tart, azt sen­ki sem tudja. Az utóbbi években na­gyon megkopott ennek a gyárnak a jelentősége a köz­ségben. Ha a munkahelye­ket veszik számba, mindig az utolsók között emlegetik. Talán még a fűrészüzem is megelőzte. De a foglalkozta­tási gondokon ez sem tu­dott segíteni. Kevés embernek ad mun­kát. MosDc Állvány —kinek1? A mozin kívül egy üzem is épült Marcaliban. Ami az épületet illeti, modern. A gyártmányaira már nem lehet egyértelműen elmonda­ni ugyanezt. A Finommechanikai- Válla­lat marcali telepén így so­rolja a gyártmányokat Pé­ter Lajos üzemvezető: — Fém játékárut készí­tünk, drótot fonunk, van egy szögverő részlegünk, s szál­lítunk fém mosdóáílványokat is. — Kik vásárolják a mos­dóállványt'? — Nem tudom. De a ke­reskedelem elvisz évente tíz­ezer darabot Fogalmam sincs, hova viszik. Talán a munkásszállásokra? A szögverő viszont egyet­len üzem az országban. Het­ven ember dolgozik a zajos munkahelyen. A zaj hallatán az emberben hamar megfo­galmazódik a gondolat: ne­héz lehet ezt kibírni. Az em­berek, akik itt dolgoznak, már megszokták. Azt tart­ják, nagy szakértelmet kí­ván. S ezt a szakértelmet nemcsak a férfiak sajátítot­ták el, hanem a nők is. Az ötvenes évekig szakmá­nak tartották a szögverést. Most betanított munkások végzik. Az év második felében kő­művesek dolgoznak az üzem­ben. Űj, nyolcszáz négyzet- méter alapterületű csarnokot építenek, s az öreg elavult gyártmányok helyébe újak lépnek. A harmadik ötéves terv időszakában körülbelül ötszáz embert foglalkoztató modern üzemmé fejlődik a marcali telep. Ee a munka egyik része a járási székhely erőteljes ipa­rosításának. Az iparosítás pe­dig’ maga után vonja a ván­doremberek letelepedését. Akik ma még másutt keres­nek miinkát, néhány év múlva Marcaliban is kenyér- kereseti lehetőséghez jutnak. Ezt várják az emberek. Ez a várakozás nagyon sok levélből kicsendült már. (Folytatjuk) Sok tartalmas felszólalás, hasznos javaslat hangzott el Öreglakon a Sport utca ta­nácstagjelölő gyűlésén. Fel­szólalt Matt János, az öreg­laka Állami Gazdaság fő­könyvelője is. Az alábbiakat mondta: — Azt javasolnám, hogy a községi tanács, az állami gazdaság, a szakmunkásképző iskola és a termelőszövetkezet társuljon egy korszerű, közös üzemi konyha építésére. Tudo­másom szerint a gazdaságon kívül a szakmunkásképző is­kola és a termelőszövetkezet is foglalkozott már ezzel a gondolattal. A gazdaságnál és a szakmunkásképző iskolánál meg is van rá a pénz. Szerin­tem teljesen fölösleges lenne, ha mindannyian külön-külön építkeznénk. Azt kérném a gazdaság dolgozói nevében, hogy fogja össze ezt a teen­dőt a községi tanács, járjon el az illetékeseknél, mert így kívánja a falu érdeke. Műve­lődési ház építésére egyelőre még ígéretet sem kaptunk. A javaslat szerint épülő üzemi konyha éttermét évekig lehet­ne színházteremnek használ­ni. Mert közös erőből valóban szépet tudnánk építeni. És ab­ban is biztos vágyóit, hogy a tanács a községiéi jcsxtési hozzájáruláson túl társadalmi munkára is tudna mozgósíta­ni bennünket A mi falunk la­kossága már sokszor tanújelét adta annak, hogy minden okos ügyet örömmel pártfogol. A javaslat megismerése után kíváncsi voltam az illetékesek véleményére Mit mondanak ők? Völgyesi János, az állami gazdaság igazgatója: — Mi nagyon örülünk en­nek a jaavslatnak. A közel­jövőben két és fél millió fo­rintot tudnánk erre a célra biztosítani. Jelenlegi üzemi konyhánk ugyanis rossz, kor­szerűtlen. Három-négymillió forintból valóban minden igényt kielégítő üzemi kony­hát építhetnénk. Három- négy­féle menüt is lehetne ott ké­szíteni. Az óvodásoktól kezd­Kercza Imre SZŐLŐVESSZŐ EXPORTRA Három és fél millió szőlővessz öt készít a Balatonboglári Állami Gazdaság 220 dolgozója. A február elején megkezdett munkát fű­részporos előhajtatás Követi. Csak ezután kerülhetnek ki a vesszők a földekre. Az oltványok felét a gazdaság exportra készíti. UTAZÓ EMBEREK A kereseti lehetőség pedig nagy úr. Nem találtak ott­hon munkát a marcali em­berek, hát útnak váltak. A felszabadulás előtt több mint ötszáz iparos élt a járási székhelyen. Ezek egy részét ma is megtaláljuk a ktsz-ek- ben, de a többiek útra kel­tek. S útra keltek a járásiból azok is, akiknek nem volt szakmájuk. Most Kaposvárra, Ajkára, Budapestre és az Al­földre viszik a vonatok az embereket. Nem keveset, so­kat. Egy fölmérés szerint a marcali járásból 2146 férfi és 291 nő keresett másutt munkát. Csaknem annyi ember, amennyi a járási székhely la­kóinak egvhannada. Ebből az elvándorlásból nem marad ki Marcali sem: négyszáz fér­fit és ötven nőt tartanaik számon, akik minden nap vagy hetente egyszer térnek haza. De hazajönnek, mert szeretik Marcalit. Ezt a szeretetet tizenkét éve bizonyították először. Nem hiszem, hogy valaki ma neki merne állni egy mozi építésének harminchat- ezer forinttal. A marcaliak nekiláttak. S a község lakói egy emberként dolgoztak. A régi szemétteleu helyén ma modern mozi áll. Azt mond­jak, négyszázötvenezer fo* rintba került. S mindjárt hozzáteszik azt is. hogy kö­rülbelül ugvanennvi értékű társadalmi munkát végeztek a lakók. Rendkívül olcsó tűzifa Konyhafa méretre fel­fűrészelt hulladék fa Kaposváron házhoz szál­lítva mázsánként 43 Ft. Befizetés a TÜZÉP Ady Endre utcai megrende­lőirodájában és Zrínyi Utcai boltjában. (33804) Az emberség és a kitartás hat éve Amíg a férje élt, kettőjük fizetéséből mindenre tellett. Még aprók voltak a gyerekek, rájuk költött legszívesebben. Ügy öltöztette, gondozta őket, hogy saját gyermekéveiért is kárpótolhassa magát. Szerette szemük elevenségét, csintalan- ságukat, egészséges életrevaló­ságukat. Öröm volt velük a gond is, és amikor este, mun­ka után sorra kérdezte őket, úgy simogatta meg fejüket, ahogy ő is szerette volna, hogy megcirógassák gyerekkorában. A ' táska egyik zsebében min­dig hozott nekik valamit. A nagy veszteség, a férj ha­lála után hónapokig beteges­kedett. Amikor felépült, négy évig két munkahelye volt Délelőttre az egyik, délutánra a másik. Éjszaka főzött, mo­sott a négy gyerekre. Néha, amikor így sem volt elég a pénz, még külön mosást is vállalt Éjfél után, amikor megtán torodott a teknő mel­lett, egy percre leült, és nyomban el is aludt A leg­nagyobb fiú az ajtó mögül fi­gyelte, mert látta, hogy egy­re többször fogja el a rosszul- lét, a fáradtság. Másnap kezdődött minden elölről. Férje után csak ki­lenc munkában eltöltött évet tudott igazolni, így nem szá­míthatott egy fillérre sem. Csupán saját erejében bízha­tott Az ismerősök aggódva figyelték a törékeny asszony kitartó küzdelmét. Kérlelték, adja a gyerekeket átmenetileg állami gondozásba. Amikor erre gondolt, meg­fájdult a feje. Nem és nem adhatja fel a harcot. Egyedül azért akart, felnőtt lenni, hogy gyerekei legyenek, akiket ked­ve szerint babusgathat, ké­nyeztethet, akiknek érezniük kell, hogy van, aki vigyáz rá­juk, gondoskodik róluk. Ha napközben megfordult a fejé­ben, amit ismerősei tanácsol­tak, hangosan mondott nemet. Zolit, a legkisebbet sajnálta, Sanyit és Gabit nem lehetett elválasztani. Feri meg már nagy volt, őt azért nem ad­hatta volna intézetbe. özv. Kecskés Ferencné 1965. május 15-én jelentkezett munkára a Tabi Kaptárüzem­ben. A kőművesek mellé ket­te magát teljesítmény­bérbe, hogy többet kereshes­sen. Ügy dolgozott, hogy egy férfinak is becsületére vált volna. Sándor, aki akkor jár­ta a nyolcadikat, esténként könnyes szemmel nézte az anyját, milyen fáradtan ra­kosgatja az edényeket, mi­lyen kedvetlenül fog a mo­sáshoz, a vasaláshoz. Kivette volna kezéből a munkát, de anyja nem hagyta. Kimaradt volna az iskolából is, hogy otthon segíthessen, de nem le­hetett. Feri közben leérettségizett, Gábor villanyszerelő-tanuló, Sándor pedig az iskola után a kaptárüzembe jelentkezett a kőművesekhez, az anyja mel­lé. Ennek mind a ketten na­gyon örülték. Sándor szívesen fordult volna százszor is az építőanyaggal, csakhogy végre könnyithessen az anyján. Se­gítsége azonban már elég ké­sőn jött Kecsikésné többször is megbetegedett Amikor felépült, munkatár­sai könnyebb munkát java­soltak számára. A fiatal üzem dolgozóinak egyharmadát ma­gában foglaló pártalapszerve- zet tagjai is várták Kecskés- nét, ismerték gondjait, sze­rettek volna segíteni vala­hogy. — Köztiünk a helye — mondta róla az egyik párttag —, hiszen itt vizsgázott a sze­münk előtt, emberségből és kitartásból kitűnően. Kecskósné tavaly augusz­tusban tagjelölt lett. Amikor arról kérdezték, miént nem kérte előbb a fölvételét, csali ennyit mondott: — El akartam kerülni a le­hetőségét is, hogy rám fog­ják: saját gondjaim megoldá­sát várom a párttól. így sok­kal jobb, mert az elmúlt hat év alatt minden segítség nél­kül embert faraghattam a gyerekeimből. A hatodikos Zoli kivételével lábra állítot­tam, elindítottam őket. Ma­gamnak tartoztam ezzel, egye­dül is vállalnom kellett. Amikor estefelé beléptünk Kecskésekhez, együtt ült a csa­lád, a televíziót nézték. A szé­pen berendezett lakásban példás rend és tisztaság. Egy jóságos, melegszívű munkás­asszony keze munkája. Ezért küzdötte végig a legnehezebb napokat, hogy idáig elérjen. Mindannyian mosolyognak, -mint akik egy kimondhatatla­nul hosszú és fárasztó út után érték el céljukat. — Hat évig tartó nyomasztó álom, hat éven át élesztgetett reménység — mondja a meg­tört arcú Kecskésre. — A re­mény, hogy sikerülhet, az tar­tott életben. Annak lehetősé­ge, hogy dolgozhattam és ke­reshettem. A Magyar Szocialista Mun­káspárt IX. kongresszusának utolsó napján fölvették a kap- • árüzem párta' p~zervezete tagjainak sorába. Nagy József ve a felnőttekig 1000—1200 személy étkeztetését biztosít­hatnánk. Dancsó József, a szakmun­kásképző iskola igazgatója: — Tudomásunk szerint hat­millió forintot biztosít a Föld­művelésügyi Minisztérium az iskola részére. Ebből a pénz­ből egymillió forintot kéne a konyha és az ebédlő építésére fordítani. Szerintem okos do­log lenne, ha ezt a pénzt be­adnánk a közös vállalkozás­ba, és mi is tagjai lennénk ennek a társulásnak. ' Mi tá­mogatjuk ezt az elképzelést. Mezei Imre, a községi ta­nács vb-elriöke: — Mindjárt melegében be­széltünk róla. Számításaink szerint a tanács 300 000 forin­tot tudna adni a községfej­lesztési alapból. Ezenkívül 100 000 forint értékű társadal­mi munkát szerveznénk az építkezéshez. A termelőszö­vetkezet elnöke nincs most idehaza, nem akarok helyette nyilatkozni, mindössze annyit mondok, hogy a szövetkezet se zárkózik el a társulástól. Úgy tudom, szívesen adnának pénzt erre a célra. Tüsér Pál, a Beruházási Bank munkatársa: — Öröm hallani ez* a ja­vaslatot. A lehető legsürgő­sebben össze kell hangolni az illetékes főhatóságok vélemé­nyét. Ezzel nemcsak egyet lehet, de egyet is kell érteni! A javaslat jó helyen, á fa­lu fejlesztését szolgáló fóru­mon hangzott el. Az öreglaki tanács vezetői mindent meg­tesznek, hogy valóság legyen belőle. Bíznak abban, hogy az illetékes főhatóságok is tá­mogatják a javaslat valóra váltását. Németh Sándor Vietnami vasárnap a Tanácsi Textilipari Vállalatnál (Tudósítónktól.) A Kaposvári Tanácsi Textil­ipari Vállalat KISZ-fiataljai a Veled vagyunk, Vietnam cí­mű kiállítás megtekintése után haitározták el egy rendkívüli taggyűlésen, hogy vasárnapi vietnami műszakot tartanak, s a munkabért befizetik a szo­lidaritási csekkszámlára. A múlt évben sem tétlen- .kedtek: a KISZ-szervézet kezdeményezésére indított vietnami műszakok bérét — mintegy 20 000 forintot —------------i---------------------­a jánlották fel a szabadságáért küzdő vietnami népnek. Az utóbbi két vasárnap a KISZ- esek mellett a vállalat idő­sebb dolgozói is munkaasztal­hoz álltak. Bejöttek a nyugdí­jasok is, köztük a vállalat egyik alapító tagja, Eisten Károly bácsi. A két vasárnap mintegy 150 dolgozó vett részt a vietnami műszakban, s újabb tízezer forinttal növelték a csekk­számlára beküldött összeget 15 éves jubileumát ünnepelte a Nagyatádi Komfort Ktsz Megálltak a gépak, egy nap szünetelt a > munka. Ünnepi külsőt öltött erre az alkalom­ra az asztalc-süzem. Az átfes­tett falakra a megtett utat fölelevenítő színes grafiko­nok, rajzok és tablók kerültek. Ünnepeim és emlékezni jöt­tek össze a kiváló címet há­romszor elnyert Nagyatádi Komfort Ktsz dolgozói az üzem megalakulásának 15. évfordulóján. E másfél évti­zed eredményeiről, a ktsz fej­lődéséről beszélt Naigy Ferenc elnök az ünnepi megemléke­zésben. Érdemes eigy rövid pillan­tást vetni a megtett útra. A ktsz 1951-ben alakult, tizen- ketten írták alá a belépési nyilatkozatot, de csak nyolc kisiparos látott munkához a szövetkezetben. Izsák István, Csató Ferenc, Minauf József, Nagy István, Posta Ferenc, Schaff József, Huber István és Horváth Viktor voltak az alapítók. Meglehetősen nehéz körülmények között, sajat szerszámaikkal láttak munká­hoz. Ma kétszá'■'harmincán dol­goznak a szövetkezetben. A régi és korszerűtlen telephely csakhamar szűknek bizonyult. Ma már korszerű, tágas mű­helyek, irodaház, szociális lé­tesítmények állnak a tagok rendelkezésére. Az évről évre emelkedő taglétszám növelte az össztermelés értékét. Az 1352. évi 720 000 forinttal szemben 1966-ban már 16 mil­lió forint volt az összterme­lésük. Fölfelé ível a munka­bért ábrázoló grafikon is: az indulás esztendejében az egy­havi munkabér nem érte el a 700 forintot, most pedig az egy főre jutó átlagos havi bér majdnem 1800 forint. A szövetkezet szakmai ösz- szetétele sokat változott, iga­zi arculata pedig 1963—64-ben alakult ki. Az asztalos-, va­sas-, bognár-, kádár-, bádogos­szakmákon kívül igen erőtel­jes fejlődésnek indult az épí­tőipar, ez jelenleg a legna­gyobb létszámú. Ma már csak­nem húsz szakma mesterei találhatók meg a Komfortban.. Igen jelentős állomás a' ktsz történetében 1964, ekkor kezdte meg az üzem az ex­portot Termékeikkel jó hír­nevet szereztek maguknak Svédországban, ahonnan egy­re nagyabb megrendeléseket kap asztalosrólzlegük- A javí­tó munkák mellett legjelen­tősebb tevékenységük a kis­lakásépítés. 1968-ban 28 csa­ládi házat építettek föl és ad­tak át boldog tulajdonosaik­nak, és hozzáláttak a KISZ- társasházak építéséhez is. Ünnepeltek, emlékezteik, de nem feledkeztek meg ez évi feladataik számbavételéről sem. Az idén az export nö­velése mellett hazai piacra is gyártanak bútort. Több kisla­kás és társasház építése, szol­gáltatásaik kiterjesztése, a minőség javítása szerepel terveikben. Mindez megköve­teli, hogy jelentősein előrelép­jenek a szakmai képzettség fejlesztésében is. Ezt szolgál­ják a munkásakadémiák kü­lönféle tagozatai, a vezető­képző tanfolyam és az elő­adások. Öröm volt hallgatni az ünnepségen megjelent Mi­nauf József nyugdíjast, aki Pécsről utazott Atádra, hogy mint a ktsz alapító tagja részt vehessen a jubileumon. Az ünnepség végén majd négyszázezer forint nyereség- részesedésit osztottak ki; töb­ben »Kiváló dolgozó« kitünte­tést, sokan törzsgárdajel vényt, pénzjutalmat kaptak. Dorcsi Sándor Munkahelyi__eéoész^ építőipari általános építőgépész vizsgával és ÉM építőipari könnyűgépkezelő vizsgával rendelkező dolgozókat kaposvári és Siófok környéki munkhelyekre fölvesz az ’"‘’M Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat gépésze osztálya, Kaposvár, 48-as ifjúság útja 5. Munkásszál ást, napi háromszori ét­kezést térítés ellenében biztosítunk. (38152)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom