Somogyi Néplap, 1967. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1967-03-12 / 62. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1967. március 12. Tanúk és nyilasok VALLOMÁSOK A ZUGLÓI TÖMEGGYILKOSOK BŰNÜGYÉBEN ELTEMETTÉK KODÁLY ZOLTÁNT Tízezrek kísérték utolsó útjára a nemzet halottját A Fővárosi Flróság nagy tárgyalótermében napok óta folynak a tanúkihallgatások a tömeggyilkos zuglói nyilasok bűnügyében. A hallgatóság derm ed ten hallgatja azokat az embereket, akik a teremőir szólítására egymás után áll­nak a mikrofon elé, hogy fel­idézzék 23 évvel ezelőtti, ször­nyű emlékeiket. Azokat a na­pokat, amikor a meggyötört és megalázott áldozatok tehe­tetlen és kiszolgáltatott prédái voltak a bűnügy 19 vádlottjá­nak és társaiknak. alku öt Életért Az egyik tanú magas, ba­rázdált arcú, idősebb férfi: tömött, sűrű haja erősen őszül. Mérnök. 1944 decemberében feleségével, gyermekével és két idős rokonával egy zuglói házban bujkált. A menekülést, az életben maradás reményét azok a hamis igazolványok jelentették, melyeket barátai­tól kapott — Egy éjjel — kezdi vallo­mását — ránk törték az ajtót. Négy fegyveres ember rontott a szobába. Nyilasok voltak. Razzia — mondta a vezető­jük. — Mutassa a papírjait! — Megmutattam. — Ezek nem valódiak — üvöltött Tudtam, hogy elvesztünk. Egyetlen esély maradt, ha meg tudom győzni, hogy téved, igazolvá­nyaink valódiak, nem azok vagyunk, akiket keres... Érvelésére, magyarázkodá­sára a nyilas oda sem figyelt, hiszen nem az érvek érde­kelték. A mérnök ekkor meg­kísérelte az utolsó lehetősé­get: tudta, hogy a zöld inges csőcselék, nemcsak vérre szomjazik, hanem aranyra, ékszerre, pénzre is. Félrehív­ta a vezetőt, és amíg a töb­biek a székben terpeszkedtek, a másik szobában megkezdő­dött a halálos vásár: alku öt életért. A mérnök mindenét 'ódaadta: pénzét, ékszereit, majd levétte óráját is. Ami­kor kiléptek a szobából, az egyik nyilas éppen töltött pisztolyával bökdöste az egy­éves kisgyerek haját. — A vádlottak között föl­ismer valakit akkori látoga­tói közül? — kérdezte a ta­nácselnök. — Igen — mondja halkan a tanú: Kálmán Lász­ló. Ö ott volt — Álljon fel, Kálmán! Így történt? — Igen. Illetve nem... Azaz... — Szívósan bizony­gatja, hogy ő ugyan ott volt, de az csak véletlen, mint «■nemzetőrt-« hívták magukkal a nyilasok, rá csak azért volt szükség, hogy az igazolj tás törvényes legyen ... Elhallgat, konok gyűlölettel nézi a tanút. Értesítjük vásárlóinkat, hogy f. hó 14-én, kedden dél­előtt 10 órakor Siófokon (Szabadság tér 9. alatt) meg- nyílik a korszerűen beren­dezett és minden igényt kielégítő új villamossági és műszaki szaküzletünket Keresse fel Észak-Somogy legnagyobb szaküzletét. A FÉRJ DACHAUBÁN MEGHALT... Az illegális kommunista párt egyik mártírja, Richt- mann Sándor azt a feladatot kapta, hogy Magyarország ná­ci megszállása után fegyverek elrejtésére alkalmas helyet Keressen. Richtmann talált is megfélelő helyiséget, a Zuglói Textiliána Szövőgyár elha­gyott részén. Az illegális kommunistát az üzem náci­ellenes főmérnöke, Verschitz Emil segítette, majd amikor a párt illegális nyomdáját új helyre kellett telepíteni, a gé­peket Verschitz szolgálati la­káséba vitték. A nyomdát az ugyancsak illegális kommu­nista Rákosi Endre és felesé­ge kezelte. Több hónapig dol­goztak: ezer és ezer röplap­pal buzdították a náci meg­szállók ellen ellenállásra a bu­dapestieket. A nyomda mű­ködéséről később tudomást szerzett a Gestapo, és a nyi- laskaresztes párt főkerületét bízta meg a kommunista nyomda szétzúzásával. A fő­kerület pedig a zuglói nyilas pártszervezeteket utasította. 1944. október 4-én a zuglói nyilas pártszolgálatosok kö­rülvették a gyárat, majd be­csengettek Verschitz lakásába. Richtmann gyanútlanul ajtót nyitott, azt hitte: Rákosi End­re felesége jön, akit ebben az időben vártak haza. Amikor meglátta a küszöbön álló nyi­lasokat, becsapta az ajtót A pártszolgálatosok lövöldözni kezdtek, majd betörtek a lakásba. Richtmann ekkor már halálos sebet kapott, Rá­kosi Endrét és Verschitz Emilt a nyilasok magukkal hurcolták. Verschitz feleségét most tanúként kihallgatta a bíróság. Az asszony elmond­ta, hogy 1944. november 5-én, tehát a nyomda elleni nyilas támadást követő napon fel­jött vidékről meglátogatni a férjét. A lakáéiban nyilasok várták, őt is elhurcolták. Ki­hallgatták, vallatták, majd szembesítették férjével és Rá­kosi Endrével. — A férjemet — mondja halkan az asszony — ekkor már annyira megkínozták, hogy az első percekben meg sem ismertem. Csupa vér volt az arca, csak amikor a puló­verét láttam, akkor tudtam, hogy ő az ... Engem később elengedtek a nyilasok, de a férjemet elvitték, Dachauban halt meg ... „NEM EMLÉKSZEM...“ Csaknem valamennyi tanú- vallomás percekbe sűrített dráma. Huszonhárom év táv­latából is elevenen ható, meg­rázó élmény, hiszen azokat a szörnyűségeket, melyekről a tanúk — akik mindezt átél­ték — vallanak, sem a múlt, sem a jövő nem feledtetheti el. Egy-egy monoton, halk vagy nemritkán könnyekbe fulladó visszaemlékezés egy­aránt felkavarja a tanúkat és a hallgatóságot — csak a vád­lottakat nem. Egy-két társuk­tól eltekintve, akik talán szá­mításból (az őszinte, töredel­mes beismerő vallomást a bí­róság enyhítő körülményként értékeli), talán lelkiismeretük könnyítésére hajlandók szem­benézni bűntetteikkel, a több­ség azonban közönyösen üldö­gél, s ha róluk vallanak a tanúk, megátalkodottan ta­gadnak. Mindent tagadnak. Kröszl, az egykori kerületve­zető, kihallgatásakor társait — akikkel együtt fosztogatta, kí­nozta és gyilkolta számtalan áldozatát — sem akarta fel­ismerni. A tanúkat sem. Azt a tanút sem, aki a következő­ket vallja: — Nemcsak Kröszl Vilmost, de az egész Kröszl családot ismertem. — Honnan? — kér­di a tanácselnök. — Hosszú évekig egy utcában laktunk. — Kröszl! Maga ismeri a ta­nút? — A volt kerületvezet" bárgyún bámul a tanúra, szo­kása szerint az első kérdésre nem válaszol. Kröszl nagyot hall, de hiába van fülhallgató a fején, mégis akkor hall, ami­kor akar. Most például nem. — Ismeri a tanút? — hang­zik másodszor a kérdés. — Nem. Nem. hiszem... — A tanúvallomásból később ért­hető lesz, miért nem akar Kröszl emlékezni. Eddig ugyanis váltig azt állította, hogy amíg nem lett kerület­vezető, sem egyenruhája, sem fegyvere, még csak nyilas karszalagja sem volt. A tanú most szemébe mondja, hogy már jóval korábban naponta látta őt teljes harci díszben és fegyverrel hazajárni. De még mást is mond. Véletlenül megtudta, hogy Kröszl egyik szomszédját mint kommunis­tagyanúst a nyilasok el akar­ják hurcolni. Értesítette ezt a családot, azok még aznap elmenekültek a környékről, a lakásban csak tíz-egynéhány éves fiukat hagyták. Másnap a teherautóval érkező nyilasok már csak az üres lakást ta­lálták. Tehetetlen dühükben a fiatal fiút vitték el. Ennél az esetnél — mondja a tanú — Kröszl Vilmos is jelen volt... BARÁTH, AZ ÖRÖK KATONA... Folytathatnánk tovább a felsorolást: hogyan, miképpen akarnak, vagy legalábbis pró­bálkoznak kibújni bűntetteik felelőssége alól a vádlottak. Ha valaki csak néhány perc­re jönne be a tárgyalóterem­be és nem ismerné az előz­ményeket, talán még meg is döbbenne: a vádlottak padján csupa ártatlan, ahogy monda­ni szokás, a légynek sem ártó, jámbor ember ül, akik csu­pán »félreértésből«, a »körül­mények véletlen összejátszá­sából« kerültek annak ide­jén a zuglói nyilas pártházba. B aráth Kálmán példává — aki a nyomozás szerint az egyik tegkegyetlenebb, leg- bestiálisabb pribék voJt, s akit saját társai is »hóhér«- nak neveztek, — ahányszor szóba kerül — és mindig kín­zásokkal, kivégzésekkel kap­csolatban —, azt ismételgeti, hogy ez »nem igaz, ez nincs így«. Ez »valótlanság«, mert ő akkor, amikor a »szóban forgó eset történt«, éppen ka­tona volt. Az, hogy egyetlen katonatársat, egyetlen tanút sem tud megnevezni állítása igazolására, hogy társai sze­mébe mondják: »Te is vélünk voltál!«, nem zavarja. Sándor Alajos, aki többek között a nyilas főkerületnél és a ve­zérkari főnökség VI. osztá­lyán háborúellenes és kom­munista propaganda felderí­tési és elhárítási feladatokat is végzett, azt állítja, hogy őt mint katonát »vezényelték« a nyilasok közé. Az egyik tanú azonban — a vezérkari főnök­ség egykori magas rangú tiszt­je, akit a háború után súlyos börtönbüntetésre ítélt a nép­bíróság — elmondja, hogy ab­ban a propagandaalakulatban, amelynek Sándor Alajos is tagja volt, s amelyet a néme­tek láttak el technikai föl­szerelésekkel, csak a leg­megbízhatóbb, legkipróbáltabb nyilasok tevékenykedhettek... Mind több a bizonyíték, és mind több tanú mondja sze­mükbe elévülhetetlen és meg­bocsáthatatlan bűntetteiket. B. L. Véget ért a moszkvai nőszimpózium Szombaton# Moszkvában véget ért a nemzetközi nő­szimpózium, amelyen 85 or­szág és 10 nemzetközi szerve­zet küldöttségei vettek részt. A találkozó részvevői által élfogiadott zárciköziamény hangsúlyozza, hogy feltétlenül szükség van a nők egys 'gcra, mozgósítására és összefogásá­ra a békéért, a demokráciáért, a haladásért, a nemzeti füg­getlenségért, az imperial’z- mus, a fasizmus és a fajüldö­zés ellen folyó harcban. Az összejövetel követelte a VDK bombázásának beszünte­tését, az amerikai csapatok kivonását Dél-Vietnamból. (MTI) K izárták egymást Bomlás az NDP-foen Frankfurtba összehívták a szélső jobboldali Nemzeti De­mokrata Párt (NDP) országos elnökségét. A pártban a hely­zet teljesen zűrzavaros. Mint ismeretes, pénteken Thielen, a párt országos elnöke beje­lentette, hogy kizárta a párt­ból a helyettes elnököt, Adolf von Thaddent és'két másik vezetőségi tagot. Szombaton azonban a Bréma tartományi NDP-lnökség Thielen országos elnököt zárta ki a pártból. En­nek következtében az összehí­vott országos elnökségi ülésen sem az országos elnök, sem annak helyettese nem vehet részt. Az elnökség határozni fog afölött, hogy érvényesnek tartja-e ezeket a kizárásokat, és joga van-e azokat megsem­misíteni. Értesülések szerint Von Thaddent akarják rehabilitál­ni, amely esetben azonban' a párt mérsékeltebb szárnyának vezetősége fog kívülmiaradni a pórt keretein. Mindenképpen bizonyos, hogy megkezdődött a bomlás a szélsőjobboldali alakulatban. (MTI) Indira Gandhi asszony in­diai miniszterelnök egy saj­tóértekezleten bejelentette, Deszai volt pénzügyminisz­ter letett arról a tervéről, hogy ellenezni fogja Gandhi asfczony újramegválasztását az indiai kormány fejévé. A pénteki támadás fő cél-1 pontja — amint az AFP fran­cia hírügynökség az amerikai katonai szóvivő bejelentésére hivatkozva jelenti — a fém- hidak alkatrészeit, üzem­anyagtartályokat és vízi jár­műveket előállító feldolgozó üzem volt. A pénteki bombatámadá­sokról újabb részletek szivá­rogtak ki. Az AFP jelentése szerint a Haiphongtól 48 ki­lométernyire fekvő Hong Gai villamoserőművet is támad­ták az amerikai repülőgépek. Bombáztak ezenMvül egy rob- banóanyagraktárat is az erő­mű közelében. Hong Gai lé­tesítményeinek bombázását a saigoni amerikai parancsnok­ság fontosabbnak minősítette az acélipari kombinát megtá­madásánál. A bombázásban részt vett hatvan repülőraj, Szombaton — végakaratá­nak megfelelően — a Far­kasréti temetőben helyezlek örök nyugalomra Kodály Zoltánt, ahol első feleségé­nek hamvai is pihennek. A temetésen szinte az egész ország lakossága képvise.- tette magát. A párt és, a kormány, a Magyar Tudo­mányos Akadémia, a Ma­gyar Zeneművészek Szövet­sége és más vezető társa­dalmi intézmények koszo­rúin kívül száz meg száz helyről érkeztek a ravatalo­zóhoz és a Kodály-sírhely- hez a kegyelet és megemlé­kezés virágai. A végtisztességen ott volt Kállai Gyula. a Miniszter- tanács elnöke és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, llku Pál művelődésügyi minisz­ter, a Politikai Bizottság póttagja és Cseterki Lajos, a Központi Bizottság titká­ra. A főváros lakosainak tízezrein kívül eljött a te­metésre Kecskemét, a szü­lőváros küldöttsége és sok dolgozója, öregek és fiata­lok az ország minden ré­széből nagy számban utaz­tak fel a fővárosba, hogy leróják kegyeletüket. Ott volt a temetésen a diplomáciád testület számos vezetője és tagja. Az egyházi szertartás után a koporsót a téren felállí­tott ravatalra helyezték. A ravatal mellett állt Ko­dály Zoltánná a család tag­jaival. A koporsót Kodály Zoltánná és a család fehér szegfűből készült koszorúi borították. Ellőtte helyezték el bíborvámkoson az el­hunyt kitüntetéseit. A ra­vatal körül a pórt és a kormány, az Akadémia, a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Zeneművészek Szövetsége, a Hazafias Nép­front, a KISZ és más ve­zető testületek, külföldi kö­vetségek koszorúit helyezték el. A ravatalnál díszőrséget álltak a magyar művészeti, irodalmi és tudományos élet neves személyiségei, a tár­sadalmi szervek két>vis°lői. Ott voltak a díszőrségben azaz körülbelül kétszáz va- dászbomibázó. A TASZSZ jelentése szerint szombaton reggel az amerikai gépek ismét légitámadást haj­tottak végre Haiphong kikö­tőváros ellen. A vietnami néphadsereg lég­védelmi ütegei ártalmatlanná tettek négy amerikai repülő­gépet. Vinh Linh térségében február 22-én is lelőttek egy behatoló amerikai kaíozrepü- lőgépet. Ezzel a VDK területe fölött megsemmisített gépek száma 1711-re emelkedett. A 7. amerikai flotta hajói változatlanul rendszeresen lö­vik az ágyúik hatósugarába eső partmanti berendezéseket a VDK területén. Az AFP je­lentése szerint radarállomá­sokat, parti ütegállásokat, rg- kétakilövő-helyeket, valamint Kecskemét képviselői, vala­mint a szovjet, a lengyel és az NDK zen-s-otcrsadalmá­nak küldöttei. Az utolso díszőrségben Kállai Gyula, Szirmai Ist­ván, llku Fái, Erdei Fe­renc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtit­kára, Rusznyák István, a Magyar Tudorpányos Aka­démia elnöke. Szabolcsi Bence akadémikus és Tóth Aladár, az Operaház nyu­galmazott igazgatója állt Kodály Zoltán koporsója mellett. Pontosan 11 órakor kezdő­dött a gyászszertartás Ko­dály Székely keservesének hangjaival, amelyet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola vegyeskara adott elő. Ezután llku Pál művelő­désügyi miniszter a párt és a kormány nevében búcsú­zott Kodály Zoltántól. Rusznyák István elnök a Magyar Tudományos Aka­démia nevében mondott bú­csúbeszédet. Szabolcsi Bence akadémi­kus, a Zeneművészeti Főis­kola professzora, a Bartók- archívum igazgatója a ma­gyar zenésztársadalom és vezető intézményei nevében búcsúzott a mestertől. Rajeczky Benjamin tudo­mányos osztályvezető a leg­közelebbi munkatársak. a népzene-kutató csoport fáj­dalmát tolmácsolta. A gyászszertartás Kodály- dallamokkal fejeződött be. A Hegyi éjszakák, Árva va­gyok című első tételét, a Leövey Klára Gimnázium Kodály-kórusa adta élő, majd a negyedik tétel — Meghalok — következett a debreceni Kodály-kórus tol­mácsolásában. A gyászszertartás befejez­tével Kodály, -Zoltán érc-ko­porsóját gyászkocsi vitte’ az akadémiai körönében levő sírhelyhez. A koporsót tíz­ezrek kísérték végig az úton. Kodály Zoltán földi ma­radványainak elhantolásakor a temetésén egybegyűltek a Himnusz eléneklésével bú­csúztak a magvar zene nagy alkotójától. (MTI) folyami és tengerparti kikötő- :>elrendezéseket bombáznak. A Felszabadítás! Arcvo­nal aknavető osztagai szombatra virradó éjsza- • ka három amerikai kato­nai állásra mértek pusz­tító csapásokat a fővá­rostól északnyugatra. A saigoni amerikai katonai szóvivő négy amerikai halálát és 58 megsebesülését ismerte be. Szombaton az amerikai üte­gek ágyúinak tüzében . életét vesztette a 27 éves Ronald Gallagner amerikai újságíró- fényképész, aki több kansasi és missouri lapnak küldött harctéri jelentéseket Vietnam­ból. Halálát tévedés okozta — a tüzérségi lövedékek hibás bemérés következtében annak a századnak az állásaiba csa­pódtak be, amellyel Gallagner együtt érkezett a csatatérre. Rajta kívül a lövedékek meg­öltek négy amerikai katonát Tízen megsebesültek. Ronald Gallagner a kilen­cedik újságíró, aki életét vesz­tette Vietnamban, ahol eddig 30 haditudósító sebesült meg. (MTI) Bombázták Haiphongot Az Egyesült Államok légihaderejének a thaiföldi Tam Takli támaszponton állomásozó vadászbombázói szomba­ton délután ismét bombázták az észak-vietnami fővá­rostól hatvan kilométernyire északra fekvő Thai Ngu­yen fémipari kombinátját, a VDK nehézipari központját. A támadásban — a pénteki bombázáshoz hasonlóan — 14 repülőraj, vagyis körülbelül 45 gép vett részt. anyári gyümölcs íze-zamata GYÜMÖLCSÍZ J ► pohárban 2*70 iSkg üvegben (1965)

Next

/
Oldalképek
Tartalom