Somogyi Néplap, 1967. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1967-03-04 / 54. szám

Szombat, 1367. március 4. 3 SOMOGY! NÉPLAP NEM ÁLLNAK SORBA Még egyszer a Finommechanikai Vállalat munkájáról Ajánlója: a KISZ Í kommunistái is elfogadnak —, amit eddig is vallottam. Őszinték a szavak, nincs bennük semmi mesterkélt­ség. 1965-ben Mi van a sorbán- állás mögött? — című cik­künkben ezt írtuk: »A So­mogy megyei Finommechani­kai és Gépjavító Vállalatnak huszadszor adott munkabér­hitelt a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatósága. Ez az egyetlen adat is mutatja, hogy a vállalatnak súlyos pénz­ügyi problémái vannak. Meg­állapítottuk, hogy negyedév közben sok a befejezetlen ter­melés, a negyedik negyedév végén a kiszállított, le nem számlázott készlet, s a befeje­zetlen termelésről készített leltár nem a valóságot tükrö­zi. Továbbá a marcali telepen a szögverő részleg nem tesz eleget kötelezettségének, s végül, hogy a vállalat vezetői között nincs megfelelő együtt­működés.« Azóta megváltozott a Fi­nommechanikai és Gépjavító Vállalat helyzete. Egyszer se állt sorban; jelentős nyere­ségre tett szert. Előreláthatóan 20,6 napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést osztanak. A szeggyártó részleg jól dol­gozik. Az utóbbi időben kez­deményeztek a vállalat veze­tői. Pl.: a korábbinál korsze­rűbb babakocsi gyártására tér­iek át Üj profil megszerzésén fáradoznak. A változást elis­merik a megyei tanácsnál is. Arra a kérdésre, hogy mi­nek köszönhető a fordulat, a pénzügyi helyzet megszilárdu­lása, a vállalat vezetői meg­lepő választ adtak. Azt mond­ták, hogy a korábbinál jobb hitelpolitikának. Hozzátették, hogy 1965-ben az életet és a hitelt nem lehetett összhangba hozni. Baj volt az is, hogy a Magyar Nemzeti Bank igazga­tósága és a vállalat között nem alakult ki megfelelő kap­csolat. A bank a vállalat hely­zetének megmagyarázására el­méletet is gyártott. Azt állí­totta, hogy a vállalatnál nincs meg a vezetők között a kellő összhang. — Ez nem felelt meg a va­lóságnak. Amikor bíráltak bennünket, nem dolgoztunk rosszabbul, mint most — mondta Nagy Antal igazgató. A főmérnök számokkal igye­kezett az igazgató állítását alátámasztani. — Vállalatunknál állandó volt a fejlődés. A nyereség nőtt — jegyezte meg. A Magyar Nemzeti Bank Somogy megyei Igazgatósága vezetőjének, Tihanyi Zoltán­nak elmondtam azt, amit a vállalat vezetőitől hallottam. — A mi korábbi hitelpoli­tikánk valóban merev volt. Most már szabadabban gaz­dálkodhatnak a vállalatok. Hadd tegyem azonban hozzá, hogy most viszont több mun­kát, nagyobb felelősséget igé­nyel a gazdálkodás. A Finom­mechanikai Vállalat jól élt a lehetőséggel. Ez a vállalat- vezetők jobb munkájának kö­szönhető. Az utóbbit szeret­ném nagyon aláhúzni. Nagy Antal igazgató munkamódsze­re sokat javult. Viszonyunk­ról annyit: valóban nem volt meg a bizalom közöttünk. A bank abban a vállalatban bí­zik, amely hitelképes, idejé­ben visszafizeti a pénzt. A Dél-magyarországi Fűrészek­nek szinte látatlanba mernénk ötvenmillió forintot adni. Ilz- tosak vagyunk abban, hogy ki­gazdálkodna, visszafizetné. Sajnos 1965-ben a Finomme­chanikai Vállalattal nem így voltunk. Most már bízunk a vállalatban. Nincs is közöt­tünk nézeteltérés. A bank vezetőjének igaza van. Ha a rossz hitelpolitika olyan mértékben lett volna hi­bás, mint amilyen mértékben a vállalat vezetői hibáztatják, akkor Magyarországon egy vállalat sem működhetett vol­na jól, legföljebb egy-egy üzem véletlenül kerülhetett volna kedvező helyzetbe. A tények azonban azt bizonyít­ják, hogy sok jól gazdálkodó vállalat volt 1965-ben is. Te­hát a hitelpolitikában, a ve­zetésiben is volt hiba. A ked­vező változás a korábbinál jobb hitelpolitikának és a ve­zetés javulásának egyaránt kö­szönhető. Sz. N. A segesdl KlSZ-alapszer- vezet egyhangúlag java­solta az MSZMP helyi szer­vezetének, hogy Péntek Mária tanítónőt vegyék föl a párt tagjainak sorába» AZ APRÓ KIS ALBÉR­LETI SZOBÁ­BAN forró a levegő; a kály­ha is ontja a meleget, de az emberi szavak is tűz­ről, lelkese­désről tanús­kodnak. A tanítónő huszonkét éves, két éve végzett a Ka­posvári Felső­fokú Tanító­képző Intézet­ben. Növendé­kei negyedike­sek, csintalan, de naigyon-na- gyon szeretni való lurkók. A tanítónő szeme mély tűzű, érdeklő­dő. De ilyen az egész em­ber is. Érdek­lődő maá fia­tal. A közvéleményről kérde­zem: Mit szólnak hozzá az emberek, hogy nő létére — és ilyen fiatalon — a poli­tikus életét választja, egy­szer s mindenkorra egy esz­me szolgálatába szegődik? _ — Nem furcsállják ... Ügy érzem, a szülők egyet­értenek velem akkor, amikor arról beszélek velük, hogy nem lehet kettős szellemben nevelni a gyerekeket S nem csodálkoznak, ha a párttag­ságommal is bizonyítom -r- természetesen, ha a falu — Eddig is a párt tanítá­sainak szellemében neveltem a gyerekeket, de nagy szük­ségét éreztem annak, hogy a KISZ-titkárság mellett párttag is legyek. Egy pe­dagógusnak ez nagyon fon­tos, hiszen innen meríthet erőt a munkához ... MERT MUNKA AKAD BŐVEN, unatkozni aligha ér rá az ifjú pedagógus. Külö­nösen akkor, ha nemcsak az oktató, hanem a nevelőmun­kát is szívügyének tartja. Űttörő-csapatvezető és KISZ­titkár egy személyben, ugyan­akkor egyik szülési szabad­ságon levő kolléganőjét is .elyettesíteni kell. Es per­sze szórakozni is. Televízió mozi és énekeigetós a csöndes estéken barátnőivel, ez a program. — Amikor megválasztottal! KISZ-titkámak, bizony érez­tem, hogy idegenkedtek egy kissé az idegentől, hiszen nem idevalósi vagyok, hanem porrogszeintldrályi... — Ss most? Egyik kolléganője válaszol helyette is: — Tekintélye van ... Befo­gadták a segesdiek... Marika így fogalmaz: — A gyerekekre nagy ha­tással van, amit a pedagógus mond. És ez tovább gyűrűzik a szülők félé is. El lehet va­lamit mondani az embereknek, mert kell. De nem mindegy, hogyan mondja az ember. Ta­valy is tanítottuk például Se- gasd múltját, de ez csak ak­kor mondhatott valamit, ha összehasonlítottuk a jelennel, azzal, hogy nem ritka ma az olyan család, ahol hárman ia tanulnak. És mi volt ezzel szemben régen? ... Való igaz, nem könnyű egy fiatalnak idegenben megköt­ni. De Péntek Mária nem idegen Segesden, hozzájuk, közéjük tartozik. — Visszamenne a falujába? — Nem tudom... Nem hi­szem ... Jó itt, nagyon jó... A körzeti iskolában tizen­négy pedagógus felügyeletére kétszázhatvan gyerek van bíz­va. A szülők bizalommal kül­dik ed reggelenként apróságai­kat az iskolába, hiszen tudják; Katonafiatalok nagygyűlése Vietnami vándorkiállítás megnyitása a Latinka Művelődési Házban Tegnap délután ünnepélyes külsőségek között nyitották meg a Latinka Művelődési Házban — katonafiatalok és középiskolások jelenlétében — a KISZ központi bizottsága Veled vagyunk, Vietnam című vándorkiállítását. Ezután a katonafiatalok vá­lasztói nagygyűlésere került sor. Az elnökségben helyet foglaltak: Kovács Pál vezér­őrnagy, a néphadsereg politi­kai főcsoportfőnöke, Molnár György, a KISZ központi bi­zottságának titkára, Bogya Im­re ezredes, helyőrségparancs­nak, Sugár Imre, a megyei ta­nács vb-elnökhelyettese, Hor­váth Sándorné, a nőtanács megyei titkára, országgyűlési képviselőjelölt, valamint a megyei pártbizottság, a me­gyei és a városi KlSZ-bizotit- ság, a tömegszervezetek és a fegyveres testületek képvise­lői. Gombos Gábor alezredes, a magasabb egység pártbizottsá­gának titkára köszöntötte a nagygyűlés részvevőit és a vendégeket, majd Kovács Pál vezérőrnagy mondott beszé­deit. Foglalkozott a március 19-i választás, illetve az új vá­lasztód törvény jelentőségével, a legutóbbi választás óta elért eredményeinkkel, utalt a IX. pártkongresszus által az egész népünkre és a hadseregre is megszabott feladatokra, majd befejezésül arról szólt, hogy a nemzetközi helyzet alaku­lása milyen feladatot ró nép­hadseregünk katonáira. Felszólalt az ünnepi nagy­gyűlésen Molnár György, a KISZ központi bizottságának titkára is. A LÁTÓHEGYI JELÖLT Ötödször jelölték községi ta­nácstagnak. A gyűlésen meg­köszönték korábbi munkáját, és arra kérték, hogy továbbra is képviselje a látóhegyi em­bereket. — Mi benned bízunk, mert mindig okosan tetted le ér­tünk a voksodat — mondta az egyik idős ember. — Tudtál és akartál tenni a hegyért. Nem vagy te még öreg... Az ember, aki mindig oko­san tette le a voksát, a Zá­kányhoz tartozó Látóhegyen lakik. Ratkovecz János a ne­ve, de majdnem mindenki Ja­rd bácsinak szólítja. Vízmosá­sokkal szegélyezett, kanyargós út vezet a házához. A falu­ban azt mondták, menjek föl nyugodtan, biztosan odahaza találom Ratkovecz Jánost. — Amióta munkaképtelen­ségi nyugdíjat kapok, jobbára itthon körül teszek-veszek — kezdi a beszélgetést. Amikor először jelölték, hat holdon gazdálkodó egyéni pa­raszt volt. A nagvobbik lá­nyából azóta tanítónő lett, a kisebbik ezen a nyáron végez a gimnáziumban. — Én pedig a termelőszövet­kezettől kapom a nyugdíjat.. . Hogy a hegv mit kapott? Áhítattal mondja a választ: — Fényt. És ezt csak mi tudjuk igazán értékelni. Maidnem minden hegyi ház­ban villany világít. És az út mentén is, végig. Tudja, hogy mit jelent ez? És a rozoga, korhadt hidak helyett igazi betonhidak vannak. A salak- járdát közösen csináltuk. Ilyen összefogásra még nem volt példa ezen a hegyen. A bizalomról ennyit mon­dott: — Derék emberek élnek ezen a hegyen. Örülök, hogy én is köztük élhetek. És an­nak is, hogy a magam mód­ján tehetek a hegyért. n. a. Jobb együttműködéssel A Somogy megyei Állatfor­galmi Vállalat kirendeltségé­nek vezetőit és felvásárlóit megbeszélésre hívták össze. Az összejövetelnek két jelentős napirendi pontja volt. Az egyik azzal foglalkozott, hogy a szerződéskötés és a felvá­sárlás hibái, fogyatékosságai hogyan befolyásolják a válla- i lat jövedelmezőségét, s másik arról szólt, hogy milyen ki­hatásai várhatók a gazdasági mechanizmus reformjának a vállalat és a termelőszövetke­zetek, az átvevők és az eladók kapcsolatában. Az előadásban többek között ilyen mondatok hangzottak el: »Óvják, vigyázzák a szö­vetkezeti vagyont (mármint a vállalat dolgozói), biztosítsák a megtermelt javak optimális értékesítésének lehetőségeit... lírdekeink talá'kozzanak az árutermelők érdekeivel.« Miért — kérdezheti valaki —, ez eddig nem így volt? De így volt, csakhogy most némiképp megváltozott tartalommal, új vonásokkal beszélünk ezekről a dolgokról. És ez így van rendjén. Közös érdek a jobb munkakapcsolatok kiépítése árutermelő és felvásárló kö­zött, hiszen a termelő kára vagy haszna ugyanilyen kiha­lással jelentkezik az átvevő eredménylistáján is. Érdemes meghallgatni, mi­ként vélekednek a termelő­szövetkezetekkel való kapcso­latról vagy éppen a terme! 5- szövetkezeti közös és háztáji árutermelésről a vállalat ki­rendeltségvezetői. Stephaich István, a fonyódi kirendeltség vezetője: — Az eddiginél szorosabb kapcsola­tot kell tartanunk a szövet­kezeti gazdákkal, vezetőkkel. A zárszámadó közgyűléseken hallottam, amint a tagok fel­szólaltak, és elmondták az ész­lelt hiányosságokat. Ezt fog­ják tenni a vállalat munká­jában tapasztalható fogyaté­kosságokkal kapcsolatban is. Ezzel számolnunk kell, és nem szabad késlekednünk a hibák kijavításával. Bántó László siófoki kiren­del tségvezefő: — Fontos, hogy •seténként meggyőzzük a tsz- vezetőket arról: a pozitív te­hén, ha kitűnő tejelő és boa> júnevelő, lehetőleg maradjon tenyésztésiben, egyelőre ne en­gedjék vágóhídra küldeni. A felvásárolt lovakat sem kell mind levágni, hanem ha van rájuk vevő, el lehet őket ad­ni gazdaságoknak. Vajda László nagyatádi ki­rendeltségvezető: — A szö­vetkezetek önálló tervezésénél szükség van a mi segítségünk­re, tanácsainkra. Segíthetünk például azzal, ha felhívjuk a tsz-vezetők figyelmét a sza­bad és a szerződéses értékesí­tés helyes arányainak kiala­kítására. Szabad eladásra ter­vezzék a kevesebb árut, szer­ződéssel kössék le a nagyobb részt. Ez biztonságot ad ne­kik. Meggyőzéssel igyekezzünk elejét venni, hogy bárhol is az oszthatóság növelésének látszatát keltve illuzórikus számokat írjanak a tervbe. Se­gítség az is, ha oktatjuk az átadókat, és elvárjuk, hogy mindig legyenek ott az álla­tok eladásánál. Nem szabad szem elől téveszteni a takar­mányalap és a hizlalási, te­nyésztési előirányzat összhang­ját. Ha kevés az abrak, ne A Somogy megyei Pályaválasz­tási Tanács március 7-től 12-ig kiállítást rendez a Kilián György Ifjúsági és Üttörőház nagytermé­ben. — Mit láthatunk a kiállításon? — érdeklődtünk Pintér Kálmán­tól, a rendező szervek egyik ve­zetőjétől, a Mű. M. 503. sz. He­lyiipari Iskola igazgatójától. — Ellesett pillanatokat örökíte­nek meg fényképeink, amelyek a szakmunkástanulók munkáját mutatják be. A szakmunkáskép­zés ismertetésén túl a kereseti le­hetőségekről is tájékoztatjuk az érdeklődőket. A szakmunkástanulók iskolai szemléltetőeszközöket is készíte­Mérlegképes vizsgával és ellenőri gyakorlattal rendelkezőt ellenőrnek fölveszünk. Cím: Somogy—Zala me­gyei Élelmiszer és Ve­gyiáru Nagykereskedel­mi Vállalat. Kaposvár, Széchenyi tér 5. (2912) akarjon a tsz mindenáron sok állatot hizlalni. Magyarán mondva: addig nyújtózkodjon, ameddig a takaró ér... Javuljanak a kapcsolatok, egymást segítve munkálkodja­nak a felvásárlók és az el­adók — ez csendült ki minden felszólalásból. Gere Károly barcsi kirendeltségvezető mondta: — Ha megalakulnak a termelőszövetkezeti szövet­ségek, tudni kell, hogy azok munkája nem a jól dolgozó vállalatok ellen irányul. Bi­zonyos, hogy ez a szerv a szö­vetkezetek tevékeny érdekkép­viselője lesz minden fórumon. A mi feladatunk, hogy tuda­tosítsuk szövetkezeti pairtne- veiríkkel: a legfontosabb ten­nivaló a tenyésztés előtérbe helyezése, a tenyészanyagok gyors és szervezett kihelyezé­se. Ez a mi közös érdekünk. Az ilyen tartalmú megbeszé­lés hasznos, és bíztató előjel­nek számít. Most már a ki­mondott szavak gyakorlati megvalósításán a sor. Egymás kölcsönös segítésén — közös nek, ezekbél is kiállítunk. A ktsz-ek közűi az asztalosmunkátó! a kárpitosig mindenféle munka­kört ismertetünk majd. A Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói két hűtőszekrényben mu­tatják be készítményeiket, vala­mint egy ünnepi asztalterítést is láthatunk maid tőlük. A mezőgazdaság terményeit és még sok ipari munkát láthatnak maid a pályaválasztás előtt álló fiatalok. Készült egy tabló Is, ami arról tájékoztat, hogv a har­madik ötéves terv időszakában az egyes szakmák hány szakmun­kástanulót igényelnek a megyé­hogy jó kezekbe kerülnek, zsák jót tanulhatnak. Péntek Máriától is. AZ IFJÜ PEDAGÓGUS az idén választ először. Szavaza­tával hivatalosan is belép a felnőttek társadalmába, noha tanítói képesítése erre már két éve feljogosította. De ez a szavazás azért mást is je­lent — Milyen munkát szeretne végezni a pártban? — Ügy gondolom, ott sem lesz más, különleges felada­tom, iránt amit eddig csinál­tam. Azt hiszem, egy párt­tagnak sem kell csodálatos raigy dolgokat tennie ahhoz, hogy méltó legyen a bizalom­ra Azt viszont okvetlenül vé­gezze el, ami a kötelessége. És ha lehet mindig jobban. Tavaly kint jártam a Szov­jetunióban. Azok a kedves em­berek, akikkel találkoztam, soha nem mondtak nekem nagy szavakat. De abból, amit elmondtak, érződött, hogy szí­vükből jött, s nemcsak momd!- iák, hanem úgy is érzik, gon­dolják. Valahogy ez lebeg most is előttem — hangzik a vallo­más. Későre jár. Kihalt a seges- ii utca. Az ablakok mögül a televízió képernyőjének kékes ténye világít csupán. A tanítónő szobájában azonban lámpa ég. Hiszen sok dolga maradt még estére. A KISZ -szervezet következő tag­gyűlésére készül. Arra a tag­gyűlésre, ahol ifjúkommunisi- ta baráti — ezt előre közölték vele — párttagnak javasolják. Poles’z György Autószerelőket, karosszéria-lakatosokat, lakatosokat, autószerelésben jártas betanított és segédmunkásokat sürgősen felveszünk. Jelentkezni lehet: 13. sz. AKÖV, Kaposvár, Berzsenyi u. 1—3., munka­ügyi osztály. (38847) érdektől vezérelve. I-íernesz Ferenc A megyei pályaválasztási kiállítás megnyitása előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom