Somogyi Néplap, 1967. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1967-03-29 / 75. szám

\ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA LENGYELORSZÁG ELŐTT .1.1 i i Nagy sikerű kórushangverseny Kaposváron Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megye! Bizottsága és a Somogy megye! Tanács lapja. Főszerkesztő} WIRTB LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár# Latinka Sándor u. Z. Telefons 11—510, 11—511 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. n. 2. Telefon 11—516 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapi 12 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca á Ilyen is van Montrealban elloptak egy tartálygépkocsit, amelyben 22 5íí0‘ liter whisky ' volt. A lopás ak­kor történt, amikor a jár­mű sofőrje becsípve szu­nyókált egy motelben. Udvarias rabló Nagyon udvarias férfi lépett egy londoni bank pénztárához, és megkér­dezte: — Legyen szíves megmondani, mennyi ősz- szeg lenne, ha kétujjnyi magasságban ötfontosokat raknék egymásra? A pénztáros összerakta a bankjegyeket, és ugyan­csak udvariasan közölte a választ: — Körülbelül 1500 font sterling, uram. Az is­meretlen ekkor megragad­ta a pénzcsomót, majd villámgyorsan és nyomta­lanul távozott. KÜLÖNÖS STATISZTIKA Az UPI amerikai hír- ügynökség a következő jelentést adta ki: Kimúlt Bonn egyetlen szamara. A legutóbbi adatok szerint az NSZK fővárosában 772 disznó, 183 szarvasmarha és kb. 400 birka él. * * * Egy washingtoni pszichi­áter a rendelőjében így vigasztalta az egyik pá­ciens feleségét: — Asszonyom, ne aggód­jék túlságosan, amiért a kedves férje azt vette fe­jébe, hogy ő egy frizsider. Az ilyen bolondéria ma­napság nagyon gyakori nálunk, úgyszólván jár­vány ... — Szó sincs aggodalom­ról — jelentette ki a hölgy. — A baj csak az, hogy nyitott szájjal alszik, szemembe süt a kislámpa, és nem bírok elaludni tő­le... * * * Bika Jim, a farmer bemegy a Főnix vendéglőbe: — Pincér, hozzon egy ari­zonai loncsöt! — Milyen legyen az? — kér­dezi a pincér csodálkozva. — Nem tudja, miből áll egy arizonai löncs? Hát ide figyel­jen. Egy nagy bifsztek, egy va­dászkutya és egy üveg whis­ky. — Rendben van, uram ... De minek a kutya? — Hogy megegye a bifszte- ket, magától értetődik. Szolid svájci anekdota Az Appanzell kantonbe- liek közismerten apró ter­metnek. Rovásukra sok vicc hangzik el, de nem veszik zokon, sőt öngúny- nyal tetézik. Ha azt kérde­zik tőlük, hogy az appen- zelliek hogyan ölelkeznek legszívesebben, azt felelik: — Állva, az ágy alatt. * * * öcsinek tegnap estére há­romszor annyi pénze gyűlt össze, mint a többi srácnak. — Hogyan csináltad? — fag­gatják öcsit, aki nem irigy gyerek és az első szóra átadja értékes tapasztalatait. — Hát becsöngettem és ak­kor kigyött a néni és akkor megkérdeztem, hogy mennyi pénzt ad, ha meglocsolom, és akkor aszonta, hogy két fo­rintot és akkor megkérdeztem, hogy mennyit ad, ha nem lo­csolom meg, és akkor pszonta, hogy akkor öt forintot. És utána mindenhol megkérdez­tem eztet és mindenki so- kabbat adott, ha nem öntöttem a fejére kölnit. Ez volt — összegezi öcsi derűs képpel. G. Sz. J. Népművelők megyei továbbképzése se a kongresszus által kije­lölt célok megvalósítását. — A szocialista kultúra szocia­lista szellemű terjesztése — ez ma a népművelés terü­letén dolgozó embere': fel­adata — mondotta. Honfi István előadása után a rész­vevők a saját szakterületű­nek megfelelő előadásokon vettek részt. Továbbképzést tartottak a klub-, a honismereti, az iro­dalmi színpadok és színját­szók, az ének-zenei, a báb-, a tánc-, valamint a foto- és film-szakreferensek részére. Valamennyi csoport több elő­adást is végighallgatott a szakterületéről. A kórusmozgalomnak talán nyolc éve vojt utoljára olyan ünnepe a megyében, mint leg­utóbb, amikor egyetlen ve- gyeskar — gondos előkészüle­tek után — önálló estre vál­lalkozott. Több éves sikersoro­zat, megyei és országos elis­merés jogosította föl e szokat­lan adakozásra a kaposvári Vikár Béla Kórust, a egy len­gyelországi turné közeledése adott hozzá közvetlen ösztön­zést. E figyelemre, méltó hang­versenynek azonban az előz­ményektől és indítékoktól füg­getlenül is hatnia kell kórus­mozgalmunk további fejlődé­sére, hisz mindaz, amit az együttes produkált, ami jel­lemzi több éves tevékenységét, az mindannyiunk számára példamutató. Hozzáértéssel válogatott műsort ígért a meghívó. Az est első felében Monteverdi í. Haydnt, Mendelssohnt, Brahmsot és Brittent idézte meg az együttes, az ő muzsi­kájukon keresztül próbált mél­tó bevezetést adni egy széle­sen hömpölygő, átütő erejű népzenei csokornak, amely kétségkívül az est csúcsa, a kórus magával ragadó ké­pességeinek bizonyítéka. De maradjunk az első rész­nél, amely értékei ellenére is alulmaradt a műsorban. Nem kisebbíti túlságosan az együttes érdemeit, hogy ezek a számok távolabb álltak kar­mestertől és az énekesektől, korántsem voltak olyan éret­tek, kidolgozottak, mint a ké­sőbbiek. Monteverdi művének bizonytalan indítása, zenei kuszáltsága arra utalt: ebben nem talált magára a kórus, jóllehet tiszta éneklését, hang­zásbeli adottságait már itt is megmutatta. Az első részből mindössze két számot emel­hetünk ki: Haydn Az aggas­tyán és Brahms A szellő jár című művét; dinamikai gaz­dagság, tiszta intonálás és ki­egyenlített hangzás jellemezte az előadást. Általános észre­vételként hadd mondjuk el: nincs nivókülönbség az együttes szólamai között, de ha mégis valamiféle sorrendet akarnánk felállítani, akkor a szopráné az első hely, az alt és a basszus követi, s talán csak a tenort kellene erősíteni még. Ahogy egy művész alkatától, egyéniségétől függően általá­ban változó színvonalon tud­ja csak megszólaltatni a kü­lönböző korok, stílusok képvi­selőit, úgy ez a legnemesebb »hangszerre«, a kórusra is el­mondható. A Vikár Kórushoz és vezetőjéhez Járdányi, Bár­dos, Bartók és Kodály érzel­mileg, zeneileg is közelebb áll: műveik tolmácsolása nemcsak hatásosabb, hanem átéltebb, művészileg .teljesebb, tökéletesebb is. Zákányt Zsolt, a kórus ener­gikus, jó felkészültségű és a nagy »hangszeren« biztonság­gal játszó karnagya — éneke­seivel együtt — a második részben jutott el hivatásának magaslatára. Már az egyszóla- mú, Vikár-gyűjtésű népdalok is erőteljes hangzásról, a népzenével való azonosulásról árulkodtak. S ettől kezdve fo­kozatosan fölfelé iveit a pro­dukció. Vavrinecz Széles a Bafaíon-jában osak a zongora elmaradozása okozott gondot, de Járdányi Leányvására már a csúcsokat közelítette. Csak a »-ragyogó« jelző kíséretében emlékezhetünk meg Bárdos sodró lendületű, humorban bővelkedő Tréfás házasítójárói, amelyet talán műsorzárónak is elfogadhatnánk. A két egy- n*mű kórus közül a női kai­ba rtók-számát tartottuk jobb­nak, jóllehet a Bolyongás }s i#2n figyelemreméltó volt a férfikar előadásában. Két Ko­dály-mű illesztett koronát e nagy sikerű hangverseny szá­mai fölé. A Túrót eszik a ci­gány precizitásával, pergő rit­musával, hatásosságával tűnt ki. Karmester és kórus azon­ban a legtöbb figyelmet és a legnagyobb energiát a rendkí­vül igényes Székely keservesre fordíthatta.. E mű zeneiségé­ből, hangulatából, csodálatos harmóhiavilágából mindent tö­kéletesen adott vissza az együttes. Zákányi — jól ér­zékelhető — különös figyelmet szenteíen a művek befejezésé­re, a harmóniák végső kicsen­gésére. Ezt a törekvését is itt sikerült legjobban' megva­lósítania. Kodály Székely ke­servesének megformálása ma­gas rendű művészi teljesít­mény volt. A kórus hangzása kitűnő. Mégis jobb lett volna a csa­lóka zeneiskolai, terem helyeit nagyobb előadótermet válasz­tani, ahol biztonsággal lemér­hető az együttes hangereje. Pélő ugyanis, hogy külföldön nem várja mindenütt jó akusztikájú és kisméretű ka­maraterem a kaposvári éne­keseket. A kórushangverseny műso­rát egyébként néhány ének­szám, ének- és hangszeres trió, zongoraszóló egészítette ki. Ezek közül csak Chopin Polonaise-ét tartottuk a kó­rusest színvonalához méltó­nak Gallainé Tringer Margit előadásában. Megyénk legjobb vegyeska­ra, a Vikár Béla Kórus végül is érettségéről kitűnő felké­szültségéről győzte meg két hangversenyének hallgatóit. Biztosak lehetünk benne: a külföldi siker sem marad el. Jávori Béia Gépkocsivezetők értekezlete a megyei pártbizottságon A megyei pártbizottság és a járási pártbizottságok gép­kocsivezetőinek összevont ér­tekezletet tartottak tegnap Kaposváron, s ezen értékel­ték a múlt évi munkájukat. Tavaly négy brigád ver­senyzett, és közülük kettő ér­te el a szocialista brigád cí­met. A Sághi Tibor vezette Vörös Csillag brigád már harmadszor szerezte meg a megtisztelő címet, és a bri­gádnak mind a hét tagja megkapta a zöldkoszorús jel­vényt. A Béke brigád most nyerte el először a szocialista bri­gád címet Vezetőjük, Nagy Sándor Kiváló dolgozó okleve­let kapott, és nyolcnapos kül­földi utazásra szóló beutaló­val jutalmazták meg. A megyei pártbizottság és a járási pártbizottságok több gépkocsivezetője kapott kül­földi jutalomüdülést, kiváló­dolgozó-jelvényt, elismerő ok­levelet, tárgy- és pénzjutal­mat. A pártbizottságon dolgozó gépkocsivezetők fele már 500 000 kilométert vezetett balesetmentesen, Molnár Já­nos pedig már a 713 711. bal­esetmentés kilométernél tart. Hornyik István gépkocsi- előadó beszámolója után Bi- ezó Péter, a megyei pártbi­zottság gazdasági osztályve­zetője adta át a jutalmakat. „A HAZAFIAS MAGYAR IFJÚSÁG ÖRÖK PÉLDAKÉPÉNEK” Szoborleleplezés, zászlóavatás a Rákóczi iskolában Bensőséges hangulatú ün­nepség színhelye volt húsvét­hétfőn délelőtt a kaposvári Rákóczi iskola. Történel­münk dicső emlékű szabad­ságharcára, ennek vezéralak­előtt. Az ünnepség itt foly­tatódott. Ünnepi beszédében Somo­gyi József, a megyei párt-vb tagja, a városi pártbizottság első titkára méltatta az is­Szalagot kötnek a zászlóra, jóra, II. Rákóczi Ferencre emlékeztünk. Ez az ünnepség hatásában, jelentőségében túlnőtt iskolai keretein. Az alkalom, az ese­mény egy szoborral, az isko­la névadójának kőbe vésett mellszobrával városunkat is gazdagította. Erre a szobor­leleplezésre gyülekezett dél­előtt 10 órakor a tantestü­let, az ifjúság és a meghívott ünneplőközönség: közöttük ott voltak a megyei és vá­rosi párt-, valamint tanácsi szervek vezetői, a fegyveres testületek, tömegmozgalmak és a patronáló vállalatok ve­zetői, képviselői. A megjelenteket Jakab Lászlóné, az iskola igazga­tója köszöntötte. majd a zsibongóban felsorakozott ün­neplőruhás úttörők műsora következett. A fiatalok csak­nem egyórás megemlékezése a névadó Rákóczii fejedelem életútjának és a függetlensé­gi harcnak a fontosabb állo­másait elevenítette föl. Dra­matizált versekkel, kuruc dalokkal és szavalókórussal idézték meg a műsor sze­replői a hősi küzdelem éveit: a hegyaljai fölkeléstől a győ­zelmek és vereségek során át a bújdosás korszakáig. Ezalatt az úttörők, a KISZ. a munkásőrség és a fegyveres testületek egyenru­hás képviselői álltak díszőr­séget a fehér lepellel be- ivont szobornál, m epület kóla névadójának életét, a szabadságharc emlékét. Mél­tatását a leleplezés aktusa zárta be, majd a szónok a városi pártbizottság, , vala­mint a városi tanács nevé­ben ünnepélyesen átadta Németh Kálmán szobrászmű­vész alkotását a tantestület­nek, a tanulóifjúságnak . és a város dolgozó népének. >>Jelképezze ez a szobor itt a magyar dolgozó nép haladó hagyományainak megbecsülé­sét, a magyar szabadságharc méltó örökösének, a forra­dalmi munkásmozgalomnak a kegyeletét és tiszteletét« — mondotta befejezésül a váro­si pártbizottság első titkára. Két jelentős mozzanata volt még ennek a meghitt hangu­latú ünnepségnek: A leleple­zés után ünnepélyesen átad­ták és felavattak az iskola zászlóját. A vörös selyemlo­bogón — amikor első tiszte­letadáshoz meghajoltak —, ezt a feliratot olvashattuk: »11. Rákóczi Ferenc Általá­nos Iskola — Pro pa t rie et libertate.« Ennek a gondolatnak a je­gyében kötötte fel ünnepé­lyesen az új zászló első sza­lagját az MSZMP Somogy megyei Bizottsága nevében Kocsis László, a megyei párt-vb tagja, a megyei párt- bizottság osztályvezetője: »Szeressétek a hazát olyan hűen és olyan odaadóan, mint. ahogyan iskolátok név­adója tette; szerezzetek olyan becsületet a hazának, mint amilyet ő szerzett < ne­ki« — mondotta Kocsis elv­társ, majd átadta helyét Tóth Jánosnak, aki a me­gyei KISZ-bizottság szalagját kötötte fel az iskola új lobo­gójára. »A hazafias magyar ifjú­ság örök példaképének« Tori János oktatásügyi fő­előadó ezekkel a szavakkal kötötte fel a megyei tanács smlékszalagját. Öt követték a szalag elhelyezésével történő tiszteletadásban a városi ta­nács, az Üttöröelnökség, a Pedagógusok Szakszervezeté­nek megyei bizottsága, a Hazafias Népfront, a Megyei Rendőr-főkapitanyság, vala­mint az iskola patronáló üze­mei és vállalatai: az AGRO- KER, a Famutfonó-ipari Vál­lalat Kaposvári Gyára, a téglagyár, a DÉDÁSZ, a Ka­posvári Ruhagyár, az Ipar­cikk-kiskereskedelmi Válla­lat, a KPM Közúti Igazga­tósága és a Vízművek képvi­selői. Az ünnepség a Rákóczi in­uló hangjaival fejeződött be. W. E. Ünnepség szobor körül, Tegnap megyei népművelé- i továbbképzést rendeztek a Latinka Sándor Megyei Mű­velődési Házban a járások .szakreferenseinek, valamint az egyes szakágak területén dolgozó népművelőknek. Az egész napos programot Honfi István, az MSZMP Somogy megyei Bizottsága Agitációs és művelődési osz- tályvezettő-helyettesének tá­jékoztató előadása vezette be. Az előálló a IX. kongresszus szelleméből adódó általános népművelési feladatokról be­szélt a részvevőknek. — A népművelésnek az a felada­ta, hogy sokoldalúan, a ma­ga sajátos eszközeivel segít-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom