Somogyi Néplap, 1967. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1967-03-26 / 74. szám

Kisiskolások rajzpályázata ; MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Mit hozott, tanító néni? »Hogy gyűlölöm már ! amit még aifnyira szere­tek! / — A szegénység megáldott ereklyéit, / a befogott tehénkék kajla bánatát, / a zsugoriság nyávogó imáit, / a pislogó szemekben / a babonák ragályos ' trachomáját.« — Maga elé tekintve mondja a fiatal tanítónő a verssorokat, mintha a saját életéről beszélne. Váci Mihály Szegények ha­talma című kötetét leveszem a polcról, belelapozok köz­ben, de nem kell keresnem az idézett sorokat, egy papír­csíkkal meg van jelölve a vers. Egy bejegyzés is áll a cím mellett: -Maxa-«. Meg­kérdem, mit jelent. — Tavaly egy KISZ-esnek adtam oda a verset szaval­ni, Maxának hívják. Boros Lívia somogyszili ta­nítónő az igali körzeti kultu­rális vetélkedőn Váci Mihály Szabadság! Tégy gazdaggá minket című versének elő­adásáért a szavalok közül a legtöbb pontszámot kapta a zsűritől. A közönség hangos tapssal köszönte meg az él­ményt nyújtó versmondást. Engem elsősorban — isme­rem a tanítónő tehetségét, s tudom, hogy tavaly a kultu­rális vetélkedőn megyei első helyezett volt — a témavá­lasztás, a költő gondolata és annak a megértett tolmácso­lása és a poros művek mel­lett az új szellem jelentkezé­se egy faluban, ragadott ma­gával — »Segítségedért hango­san kiáltok — / szabad­ság! — Tégy gazdaggá minket! / Szabadság! Tér­delj ide mellénk* — Ezzel a verssel indultam el a pályámon két évvel ez­előtt — Miért éppen ezt a ver­set választatta tanítói nép­művelői hivatásának csilla­gául? — Az Eleit és Irodalomban találtam rá erre a versre még képzős éveim alatt. Az akkor alakult irodalmi szín­padunk felszabadulási em- lekműsorán mutattam be elő­ször ezt a verset. Egy író-olvasó találkozó is volt abban az időben Kapos­váron. Ott találkoztam sze­mélyesen Váci Mihállyal, s éppen ezt a versét mondta el a hallgatóságnak. Megnye­rő volt a költő személyisége. Költő, tanító és politikus egy személyben. Igazából csak ezek után fogadtam ma­gamévá az említett verset. Es az is hozzájárul ehhez, hogy egyetértek eszmeileg is VácivaL Ez talán a legfon­tosabb. — -Ujjaidat mártsd a homokba — megfogan­nak, / s szőlőgyökerekkel szorítsd magadhoz a ha­zát. / Szabolcsnak vegyél fémépítődobozt. / Adj a parasztnak a boci helyett / mu-t bőgő gépet, mely sze­líden követi'. ! Adj neki felhúzás kis gyárakat.« —- Váci a közösségi érzést, az örömet, a játékot, a teljes kibontakozást vázolja elénk. Mindez elérhető, ha vala­mennyien ennek a szellemé­ben, ezért dolgozunk. Ezért is ■ ezt szavaltam. A rádió, a televízió m>"so­rain kívül nem nagyon ta­lálkozhatnak az emberek itt falun a mai magyar iroda­lommal. Megszólalt bennem a népművelő. A költészetet pedig csak úgy lehet megis­merni, megszeretni, ha hall­juk. — Lelkiismerete szerint mi a tanító feladata ma a faluban, ahol dolgozik? •— A becsületes iskolai munka. — A pedagógus tanítsa az embereket is. — A népművelés, a kultú­ra fejlesztése örök felada­tunk, ma elsősorban igényt kell támasztanunk a maga­sabb kultúra iránt — Képletesen kérdezem: és 'mit hozott, tanító néni Somogyszilba? — Ügy mentem a tanító­képzőbe, hogy összeszedjek mindent, amit majd falun felhasználhatok. — Egy irodalmi kört sze­retnék létrehozni. A KISZ- Eiatalok körében már több­ször is beszélgettünk erről. — Egyszerűséget hoztam még magammal. Meglepő­dik? Városi lány vagyok, mégis ezt mondom ... — Hogy fogadják az em­berek az alig ismert fiatal tanító igyekezetét? — Köszönnek már az em­berek ... Horányi Barna ASZTAL ALATT Hagyjon békén, még nem vagyok álmos! (A Stem karikatúrája) TARTÓS BÚTOR o — Írja: Garantáljuk Irodabútoraink szilárdságát, (A Quick karikatúrája) Gyermekrajzp.ilyázatot hirdet 'tt az IBUSZ, fennállásának 65. évfordulója alkalmából. A részvevő általános iskolá­sok között értékes nyereményeket osztanak ki. Az első díj kéthetes tengerparti utazás. Már sok rajz és fest­mény érkezett a pályázatra. Képünkön: két negyedikes fiú iskolai rajzszakkőrben készül a pályázatra. Dramatizált Jevtusenko-novellát mutat be a Stúdió 67 Az idei évadban a Latinka Művelődési Ház Stúdió 67 néven működő irodalmi szín­pada egyfelvonásos színművel és több komplex irodalmi színpadi műsonral jelentkezik. Az utóbbi hónapokban dra­matizált székely népballadákat mutattak be a Somogy Tánc- együttessel közös műsorban a Kaposvár környéki községek­ben. A művelődési házban csa­ládi és kiscsoportos rendezvé­nyeken klubműsorral szere­peltek. Bemutatásra készen áll a költő nyolc eklogájából összeállított Radnóti-emlék- mű«oruk. irodalmi színpadi feldolgozásban. Csehov Háztüzrnézó című egyfelvonásos szúunűvét ma este a kaposszentjakabi műve­lődési otthonban mutatják be, najd pedig idei első önálló elő­adásukra készülnek. Az első részben Csehov darabját, a másodikban Jevtusenko Taliz­mán című novellájának szín­padi változatát adják elő. A Jevtusenko-novellát a csoport rendezője, Varga Tibor a Csiky Gergely Színiház tag- ta írta és állította színpadra. A novella: egy szerelem törté­nete. Az új műsort április 15-én mutatják be a Latinka Műve­lődési Házban. íörfértelem magnószalagon Az 1917-től 1945-ig terjedő időszak történelmi esemé­nyeinek jelentős epizódjait idézik föl azok a magnósza­lagok, amelyeket az általá­nos iskolák nyolcadik osztá­lyos történelemóráin forgat­nak majd le a jövő tanévtől. Egyebek között hallhatják a diákok annak a találkozás­nak a történetét, amely Le­nin és a párt megbízásából nála járt Németi Lajos kö­zött zajlott le. Pagonyi An­tal író — aki a legendás aranyvonat kísérői között volt — a magyar hadifog­lyoknak a Vörös Hadsereg harcaiban való részvételére, a külföldi intervenciós csa­patok elleni küzdelemre em­lékezett vissza. Kahána Mó­zes a Magyar Tanácsköztár­saság honvédő harcairól, Gáti Ödön a buchenwaldi koncentrációs táborról szól. A Gömbös-szobor felrobban­tásának történetét Padányi Mihály, akkor illegális ne­vén »Marót«, a robbantási akció egyik részvevője mond­ja el. Ültem a vonaton, és tüsszögtem. »Hapci, hapci.'« — harsogtam szakadatlanul, mint egy ezredtrombitás. Nem tehettem ellene sem­mit. Az útitársaim sértő­dötten néztek rám. Ez azért mégsem járja, nyilvános vasúti kupé­ban ilyen hangosakat tüsszenteni! Ha külön- vonatot rendeltem vol­na magamnak, akkor igen. Az más! De így, olyan emberek között, akik a vonatjegyüket épp úgy megfizették, mint én? Hova jut­nánk, ha mindenki a maga búbaját, fájdal­mát ilyen tűrhetetle­nül hangosan juttatná kifejezésre? A körülöt­tem ülők arcáról köny- nyedén leolvashattam ezeket a gondolatokat, szinte éreztem, hogy körülzár . az ellenséges érzelmek gyűrűje. Csak az volt a szerencsém, hogy senki nem ismert senkit, különben egye­sült erővel nekem es­nek, s talán szét is téptek volna. Pokolba kívántak, annyi bizo­nyos, de jámbor óha­juk engem teljesen kö­zömbösen hasított. Any­Jo Hans Rosier: nyira elfoglalt a tüsz- szögés, hogy más do­logra egyszerűen nem maradt időm. Ahogy múlt az idő, s én hajthatatlanul tüsszentgettem tovább, az ellenségeskedés egy­szeriben forró együtt­érzésbe csapott át. Ügy kezdődött a dolog, hogy a velem 'szemben ülő úr az egyik har­sány »hapci«-ra barát­ságos »prosit«-tal vá­laszolt. Én meg sem tudtam köszönni, csak kétségbeesetten intet­tem, mert az orromat már csavarta az újabb roham, s már szólt is, mint harsogó trombita, és utána felhangzott a szemközti úr vidám, kemény és tárgyilagos biztatása: Prosit! Az­tán ez így ment. Egy­szer ő, egyszer én. Csodálatos kórus volt, melynek én voltam az előénekese. Ekkor úti­társaink egyike elha­tározta, hogy kitünteti magát. Vidáman n tétiemre csapott, és azt mond­ta: — Tízig számolok, és ha közben újra tüsz- szent, kap egy márkát. — Ez a módszer csak a csuklásnál használ — — nyögtem bánatosan. A derék férfiú elállt a fogadástól. Én ismét hármat tüsszentettem egyvégtében. És ekkor mindenki­nek eszébe jutott va­lamilyen kúra. — Mondanék én va­lamit — kiáltotta P. úr. — Itt csak egy do­log segít: azonnal ágy­ba kell bújni. — Csakhogy az ágyam Münchenben van, mi pedig Eger- landban. — A legjobb a ko­nyak! — duplázott rá T. úr. — A Sligovica is segít, de a konyak sokkal jobb. Van ön­nél konyak? — Nincs — feletem lemondóan. 'A mellettem ülő idős hölgy a kézitáskájából bonbont vett elá. — Szopogasson el egy bonbont — bizta­tott —, az valósággal elfújja a náthát. — S ezzel egyet a számba is dugott. Sajnos ez sem hasz­nált, mert a követke­ző tüsszentéssel elre­pült a szemközt ülő, rendkívül barátságos úr irányába. — Nem tesz semmit — szólt az, mielőtt még bocsánatot kérhettem volna —, nincs is más segítség a nátha ellett, csak egyetlenegy: húz­zon nedves harisnyát. — Ezt nevezem me­rész állításnak, de mondhatnám azt is, hogy ostoba fecse­gés — kapcsolódott a beszélgetésbe egy úr, aki eddig mélyen hall­gatott. — A nedves harisnyától éppen hogy náthát lehet kapni! Nincs itt más teendő: a két mutatóujjával szorítsa össze jól az orrlukait. Az rögtön segít. Megtettem, amit mondtak. De most már nem­csak tüsszögtem, ha­nem valósággal menny­dörögtem. A szemközt ülő úr rosszallóan csóválta a fejét: — Tartsa vissza a lélegzetét! — Ellenkezőleg. Lé­legezzék nagyokat és mélyeket! Az egész kupé egy szív, egy lélek volt. Mindenki adott • vala­mi jó tanácsot. Min­denkinek támadtak újabb és újabb ötle­tei. Csak egy valaki ült némán a sarokban, és úgy tett, mintha őrá nem tartozna az egész. Ez feltűnt nekem, ezért végül is egyene­sen hozzá fordultam: — Mindenki javasol valamilyen kúrát a nátha ellen; ön miért nem tanácsol nekem semmit? A megszólított úr könnyedén elmosolyo dott, azután alázatos hangon felelte: — Én sajnos nem tudok. Orvos vagyok. Fordította: 2. 1. T áu. mmwö&OK Barum Heads ausztrá­lt tiu .adósai megalakí­tották a Civilizáció El­leni Szövetséget, amely­nek célja, hogy távoltart­sa a turistákat községük­től. Módszereik: a sátor­táborozás megakadályozá­sa végett homoki bolhá­kat és darazsakat telepí­tenek le a tengerparton. Egyidejűleg közölték a vil.amossági vállalattal, hogy a nyári hónapokban nem tartanak igényt vil­lanyvilágításra, sem pedig telefonszolgálatra. Expresszházasság Másfél perc alatt akár­ki köthet házaságot Las Vegasban. A békebírák a nap minden órájában a jelentkező párok rendel­kezésére állnak. Az ex­presszházasság ára: 5 dol­lár, a borravaló nem kö­telező. A két békebíró fe­jenként évi 100 000 dollárt keres, tehát annyit, mint állítólag Johnson elnök. • * * Kivonult a tűzoltóság az Indiana államban levő Rayal város lángokban ál­ló városházához. Sajnos nem láthattak munkához, mert a tűzoltó eszközök az égő épület raktárában voltak. Kiváncsi emberek Kilenc olasz újságíró meg akart győződni a bürokrácia fokáról, ezért kilenc különböző város hatóságához fordult azzal a kéréssel: állítson ki számukra új igazolványt, mert a régit elvesztették. Nápolyban négy óra alatt, Genuában — vesztegetés­sel — tíz perc alatt, Pa- lermóban pedig három nap alatt jutott hozzá a jelentkező a kért ok­mányhoz. A többi hat kollégájukat becsukták — mert nem volt igazol­ványuk. Unalom ellen kiváló újdonsággal szol­gált vendégeinek Donald Ship férfifodrász az ame­rikai Minneapolisban: vá­rakozás közben nudista filmeket vetített szalonjá­nak erre a célra elkerí­tett részében. Az üzlet forgalma jelentősen föl­lendült, de a feleségek hevesen tiltakoznak az újítás ellen. • * • A svájci Solothurnban egy gyermekrablással kapcsolatban a rendőrka­pitányság a következő hi­vatalos jelentést adta a sajtónak: »A tettesek — gyermektelen házaspár — régóta vágyódtak gyermek után. és éveken át a hosz- szú téli estéken azon töp­rengtek, hogyan juthat­nak utódhoz.« Foszlányok Egy ismerősöm nagy szamár, mégis leesett a szám árlétráról. Érdekes ho"v az üres­fejű ember fejébe nem fér semmi. Addig veszekedtek han­gosan, mígnem elváltaik csendben. B. V. Som~pyi Néplap A.2 M<=’7’vtp Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lap la. Főszerkesztő s WIRTH LAJOS. 1 Szerkesztőség: Kapos vár* Latinka Sándor u. 2 Telefo»3 11—510 11—511 Kiadja a Somog> megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 11—518 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében# Kaposvár, Latinka Sándor utói **

Next

/
Oldalképek
Tartalom