Somogyi Néplap, 1967. március (24. évfolyam, 51-77. szám)
1967-03-19 / 68. szám
Vasárnap, 1ÜG7. március 19. 5 SOMOGYI NÉPLAP Nevelésünk hiánycikke TÖRTÉNELEM SZAKOS TANÁR ismerősömmel találkoztam A cár és a tábornok című film egyik esti előadása után. Értékes, jó film volt, művészi élménnyel gazdagodva távozhattunk. Épp ezért meglepett, amikor ismerősöm — kissé felszínes véleményalkotással — lekicsinylőén nyilatkozott róla. Az persze, hogy tetszik vagy nem tetszik valami, ízlés dolga is. Tény, hogy ő megnézte a filmet. Hozzá tud szólni, ha netán a diákjai szóba hozzák. Statisztikai adat képtelenség itt, ezért távol áll tőlem az általánosítás szándéka is. De akkor, ott eszembe jutott: vajon hány irodalom és történelem szakos nevelő láthatta ezt a filmet? És a megye pedagógusainak hány százaléka rendszeres mozilátogató? Nem véletlenül ötlött fel bennem ez a gondolat Közismert, hogy a mozilátogatottság világméretű csökkenése ellenére is korunk legáltalánosabb és legnagyobb tö- megkapcsolatú művészete ma is a filmművészet Ámbár éppen ezzel a kapcsolattal: a közönség ízlésével, igényeivel és — ha valóban az — a művészi élmény befogadásával van és nyilván lesz is még problémánk. A filmművészet igen sokat változott az utóbbi néhány évtizedben, s kifejezési formája változásainak újabb és újabb hullámait nyomon kísérhetjük napjainkban is. önálló művészeti ág a filmművészet, amelynek alkotó módszerét, törvényszerűségeit, társadalmi mondanivalójának kifejeződését külön tudományág vizsgálja S ha egy-egy modern hangvételű, művészi értékű filmalkotás megtekintése után odafigyelünk a nagyközönség, a nagy többség megjegyzéseire, csalódottságára — miután hagyományos szórakozásigényét nem elégítették ki a látottak »7:88 Nem valami sportverseny végeredményét jelzi a címben közölt szám, hanem egy kétes értékű »vetélkedő« műit évi statisztikáját. 1966 ban a Som gy megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat üzleteiben 97 felnőttet és 88 gyereket csíptek rajta bolti tolvajláson. Az arány jelzi: több volt a felnőtt, mint a gyerek, tehát szó sem lehet holmi gyerekes csínytevésről. Tetten értek az üzletekben vasúti je^y- vizsgálót, adóellenőrt, ápolónőt, kereskedőt, gyógyszertári asszisztenst, gépkocsivezetőt stb. A gyermeki lopásoknál még könnyedén legyint az ember: megkívánta, elvitte, tisztában sincs azzal, hogy mit tett. Legföljebb gondolkozik, hogy miiyen nevelést« kaphat otthon a gyerek... De a felni t éknél nincs, nem lehet mentség! Sajnos a bolti lopások szaporodnak, hi ba a szabálysértési előadók súlyos bírsága, az 1200, a 800 vagy az 500 forintos pénz- büntetés. Gúnyolódunk sokszor, hogy miért nézik az önkiszolgáló üzletek eladói árgus szemmel a vevőket, de ilyenkor mez'rtjük a bizalmatlanságot: anyagilag is felelősek az áruért, s egyáltalán nem lehet számukra közömbös, hory levonnak-e a fizetésükből vagy sem. A legtöbb bolti szarkát a kaposvári 301-es és a 310-es üzletben fülelik le az üzlet dolgozói a vevők segítségével. Erre a segítségre a jövőben is szükség van: valamennyiünknek támogatnunk kell a kereskedelem dolgozóit, hogy az enyves k-zű vevők megkapják méltó bűn!'■tó ükét S mi éi a vásári k hatil- mas többsége egy véleményen van velünk, nem is lesz olyan nehéz ezt megtenni. P. Gy. —, akkor érezhetjük igazán, logy megdöbbentően sokan, köztük művelt, olykor művészeteikben esetleg jártas nézők is nem ismerik a filmművészet formanyelvéne!: lemi tényezőit, alkotó módszereit. Nem meglepő és nem ismeretlen probléma ez, mióta művészet létezik, mióta új korszakai, merész, új törekvései vannak a művészeteknek. Az impresszionizmus a képzőművészetben, az »Üj versek* az irodalomban, A kékszakállú herceg vára a magyar zenében — hogy csak egy néhány példát említsünk. Azóta beigazolódott, hogy a hiba nem Manet képeiben, nem Ady Endrében és nem Bartók muzsikájában volt, hanem a közönség hiányos felkészültségében; azokban, akik elutasítják, vagy nem törekszenek megismerni, befogadni az újat. Mindez fokozott súlyként nehezedik ránk a film esetében, hiszen mégiscsak milliókhoz elérkező, de sokaknál makacs értetlenségbe ütköző alkotásokról, specifikus művészeti irányokról van szó. MIT LEHETNE TENNI, hogyan juthatnánk előbbre? Vannak népszerűsítő kiadványaink. Ismeretterjesztésünk részben a társmüvésze- teknél, részben a filmmel kapcsolatban is megpróbált valamit pótolni, pótoltatni a hiányzó ismeretekből. Klubjainkban is néha eszmecsere tárgya egy-egy film. Azonban ide is — különösképpen fia- alsáigunk mellé — képzett, aktív filmesztétikai tudású és előadókészségű vitavezetőik kellenének. Ilyenünk pedig talán három, ha akad, egész Somogybán. A napokban Forradalmi filmnapok címmel sorozat indult a tanuló és a dolgozó fiatalság részére. A KISZ tervbe vette azt is, hogy a sorozat nyolc-tíz film jét az osztályfőnökök megbeszélik a tanulókkal. Azaz be szélnek róluk. Igen hasznos ■gén jó törekvés volna ez. De ihatatlanul eszébe jut az embernek ilyenkor az is, hogy a filmtudományi Intézet és a riT, illetve a Népművelési intézet által az utóbbi években megindított filmesztétikai anfolyamot talán hárman- ' égyen végezték, illetve végük el ebben a megyében. Közülük egy sem pedagógus. A minisztérium lehetővé ette, hogy középiskolákban ilmszakkörök működjenek Megyénkben egyedül a Ka tosvári Közgazdasági Szak középiskola indított ilyet. A szálékor vezetője nem pedagó- jus. Az oktatási reform keretében az utóbbi néhány évben íz ország egyre több közép skolájában kezdték meg a 'ilmesztétika című tantárgy ktatását. Kísérleti jelleggel, :z irodalom tanítás keretében, aintegy 350 filmszerető ma- yar szakos tanár irányításá- /al. Jelenleg a fővárosban hatvannégy, vidéken negyvenhat középiskolában huszon- yolcezer diáknak már tan- ttrvi, órarendi stúdiuma a hím. Somogybán nincs ilyen Iskola, és nincs ilyen taniár... Több területen is hiánycikk hát a filmről való értő be- zólgetcs, a filmpedagógia, a ílmesztélikai ismeretek elsajátítása. Pedig ha a film tár- adalmi—politikai és etikai áfását tekintjük, talán sehe Lsem volna annyira fontos s időszerű a széles apókra helyezett művészeti ízlésnerve- ő munka — filmekkel —, ránt éppen a mai fiatalok nevelésében; hozzá tennénk: iskolai nevelésében. És ezzel körülbelül választ is adtuni az előbbi kérdésre. • LEGYEN TEHAT somogyi középiskolákban is — legalább kettőben — a jövő tanévtől filmesztétikai oktatás. Teremtsük meg ennek tárgyi és személyi föltételeit: alakítsunk iskolai filmszakköröket, minél többet, és gondoskodunk '(esetleg nyári tanfolyam keretében) képzett vitavezetőkről a klubokba. Mindenekelőtt: pedagógusok részvételével , ■ a Wallinger Endre OLUPDIiS A téli szünidő utolsó nap- jaiban történt. Senke Miklós, Óvári Laci és Óvári JósKa lement a balatonszentgyörgyi művelődési ház mögötti jégre korcsolyázni. Kedvelt helye ez a falu gyerekeinek; le oiyástalan a terület, olyan egyméteres itt a víz és ha befagy, szabad a pálya a ivorcsolyázásca, csúszkálásra, hokizásra. Óvári Jóskán nem volt korcsolya, elindult a füzes felé, hogy hokibotot vágjon magának. A másik kettő figyelmeztette, hogy olvad, vékony arra a jég, a második osztályos legényke mégis el- ndu.t. Egyszerre csak eltűnt a többiek szeme elől, s ezzel egy időben segélykiáltások verték föl a csöndet. — Segítség! Meghalok! A két pajtás az első pillanatban mozdulni sem bírt az ijedtségtől. Meg kell menteni Jó kát — vi.lant át agyukon, s máris rohantak a gyerek felé. Pillanatok alatt kerítettek két botot, és odanyújtották a karjaival kétségbeesetten ka- pálódzó Jóskához, és kihúzták. A kisfiúnak nem történt baja, otthon teát kapott, lefektették. * Eddig a történet. A két életmentő úttörő tette megjelent fényképpel együtt a Pajtás ci- mű újságban is, nevüket beírták as. Üttörőbecsület Országos Könyvébe. ÍVJ őst a Balatonszentgyör■***■ gyi Általános Iskolában beszélgetek a gyerekekkel. A leglalpraesettebb közülük, Miklós röviden elmondta a történteket. — Ott szakadt be a jég... kisfiú. — mutatja a megmentett ÍGY NEM SZABAD... Ha nagyobb gonddal és körültekintéssel végc/mé munkáját a toidga alus, aki a kaposwiri strandfürdő építésén do'gozik, altkor nem fordulna elő, hogy az építkezéshez szükséges anyagokat eltemesse. Az ifyen munkával vállalatának csak kárt okozl Noíeszlapok A kultúra terjesztője Ékes fővárosunk egyik ■ukrászdájában baráti tárasággal töltöttem az estét. Egyszer csak feltűnt, hogy az ajtón belépő, eléggé zilált külsejű fiatalember nem foglal helyet, hanem papírköteget szorongatva a kezében, asztaltól asztalhoz lép. Agitál, magyaráz, aztán ha sikerül elsózni egy papírlapot, felderül az arca, ellenkező esetben pedig meglehetősen morózus ábráztál lép tovább. — Mit csinálhat ez a fér- iú? — szaladt ki a számon, mert akárhogy nézem, azok a lapok sehogy- ;em keltették sem a lottó-, sem a totószelvények benyomását. Nem kellett soká öprengenem, mert hozzánk is elérkezett. — Szeretik a verseket? Nos, ha igen, tessék választani. Ezek itt borongás versek, ezek vidámak, ezek pedig sanzonszövegek; ha netán önök közül valaki zeneszerző volna, ragyogóan udná hasznosítani. A jó vers felüdülés! örömet szeretnék szerezni. És nem ’dóm drágán! Mindössze két forint darabja. Tessék, meg lehet nézni! Nagyon tudnám ajánlani önnek ezt n szép, szomorú, szerelmes verset. Magam is szeretem. Igaz élményből született... Ajánlott, kínálgatott, magyarázott olyan hévvel, olyan ellenállhatatlanul, hogy arra sem volt idő, hogy egyik ámulatból beleessek a másikba. És azon vettem észre magam, hogy a kezemben van egy vers. Mit mondjak? Ilyet még nem olvastam. Ilyen »csodálatos« alkotást. És még mondja valaki, hogy nálunk nincsenek a kultúra terjesztésének önfeláldozó munkásai!... Javaslat kezett. Az összes jelenlevő meglepetten nézett rá, a tekintetekben benne volt a kérdés: hát ez az ember meg mit akar mondani? — Volna egy javaslatom — kezdte a ráirányuló figyelemtől egy kissé megzavarodva. — Ne úgy vegyék föl a jelölőlistára, hogy Pintér Júlia, hanem úgy, hogy Kovács Dávidné ... mivelhogy időközben férjhez ment a Julikat Így aztán a hiedelem ellenére mégsem telt el ja választógyűlés újabb javaslat nélkül. És ráadásul el is fogadták... Egy szakszervezeti vezetőségválasztó gyűlésen voltam nemrég. Olyan helyen, ahol valóban példás munka folyt. Remek baráti hangulat uralkodott végig, szinte egy pillanatig sem volt kétséges, hogy a jelöltekkel kapcsolatban nem lesz semmilyen ellenvélemény. Azonban a szabály előírja, hogy a jelölteket külön meg kell szavazni, és- meg kell. kérdezni, van-e valami észrevétel. Mondom, olyan volt a hangulat, az egész gyűlés, hogy csaknem biztosra vehette az ember, hogy ilyen jellegű hozzászólás itt nem lesz. Ezért lepődött meg mindenki, amikor az említett kérdés elhangzása után egy valaki szólásra jelentBölcs int elem A pesti utcán mindenki rohant. Főként, ha villamost vagy autóbuszt látnak a megállóhoz közeledni. Előttem szaporázza lépését egy, a külsőből ítélve idősebb apa és kamasz gyereke. A fiú meglátva a villamost, szaladni kezd: — Gyerünk, még elérjük! — Ne rohanj, ne rohanj! — inti az apa. — Hányszor mondtam már neked, édes fiam, hogy a nők és a villamos után sose fussál! Ügysem késel le egyikről sem!... Yörös Márta — Rosszabbul is elsülhetett volna— magyarázza —, mert ugyan nem nyelte még el Jóskát a víz, de becsúszhatott volna a jég alá, s akkor nincs mentség... — Nem féltetek, hogy ti is beleestek? Laci a fejét rázza. — Nem is gondoltunk rá .. . Csak arra, hogy ki kell húzni... Elvezetnek a színhelyre. Ballag a három kis legény, szeretettel beszélnek egymás ról, látszik, hogy jó pajtások. — Testvérek vagytok? — kérdem Óvári Lacit. — Nem. Csak unokatestvérem a Jóska — válaszolja csöndesen, s egy pillanatra elváltozik az arca., — Gondolom, nagyon hálás a nagynénéd, hogy megmentettétek Jóskát. Ugye, nagyon megköszönte? A gyerek lehajtja a fejét. — Nem. Visszatérünk az iskolába. A csapatvezetőt arra kérem, segítsen, mi az a feszültség, amit a két Óvári között ugyan nem érzek, de a térben sejtek. Egy Pajtás újságot mutat. Ott a rövid kis cikk, fölötte a kép, maradványai. Valaki leszagat- ta a fejeket. — Haragban van a két család. Amikor Jóska anyja meg átla a képet, kitépte Lacit az újságból... Megdöbbenek. Hihetetlen ez a hálátlanság, s elképesztő a a gyűlölet, melyet egy élet megmentése sem tud megszüntetni. Mi lehet az oka a két család közötti haragnak? F ö' keresem az asszonyt Egyáltalán nem örül a látogatásnak, s ezt igyekszik is értésemre adni. Harmánc-harminckét éves lehet, nagyon bizalmatlan. — Örülök, hogy kimentették a fiaimat, de nem úgy volt az, ahogy az újság írja ... Nagyon kiemelték ott az óvári Lacit. Pedig a Benke Miklós többet tett — Ez a lényeg, vagy pedig az, hogy a gyerek él? — De bosszantja az embert... — Haragszik Óvárdékra? Hallottam, hogy az újságbő1 kitépte Laci képét... Elsötétül az arca, szeméből szinte süt a gyűlölet. — Nemcsak kitéptem, de előbb kiszúrkodtam a szemét! — Mire jó az? Talán valami »rontás«? Nem gondolja, hogy tartozik nekik valamivel? Mi történt volna, ha Laci szintén haragból nem segít? — Én nem megyek oda könyörögni. A mama halála után történt minden. Az osztozás- nál... Nem volt igazságos. Mindenki tudja, hogy mi takarítottak meg az öregasz- szonyt. Tőlem ne is tessék semmit se kérdezni, jó? A beszélgetés tanúja a kis Jóska is. Egészen másként viselkedik, mint az előbb. Mukkanni sem mer, félénken néz az anyjára. Mert félelmet kelt az asszony a vagyon miatti gyűlöletével, hálátlanságává’, szemléletével. Félelmet kelt az a gyűlölet, ami apránként és naponta mérgezi a gyerek lel- ! ét. jV T agam előtt látom a há- rom fiút a vízparton. Laci bátorítóan tette Jóska vállára a kezét. Egymásra mosolyogtak. Közöttük nincs harag ... Strubl Márta Az ÉM Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali belépésre fölvesz ács. tetőfedő. asztalos szakmunkásokat, segédmunkásokat, kubikosokat Bérezép teljesítmény alapján. Szállást, étkezést biztosítunk. Napi háromszori étkezést 9,10 Ft ellenében. A jogosultaknak az építőiparra meghatározott fölemelt különélés! pótlékot fizetünk, és 24 munkanap ledolgozása után hazautazási költséget térítünk. Ha a jelentkezőnek egy évnél nem -égebbi tüdővizsgálati lelete van, hozza magával. Jelentkezés: Székesfehérvár, Ady Endre utca 13., munkaügyi osztály. (4517) »
