Somogyi Néplap, 1967. március (24. évfolyam, 51-77. szám)
1967-03-18 / 67. szám
Y1LAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Irai 50 füléé MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA A roegyénikben tartózkodó Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság első titkára, valamint dr. Orbán László és Tóth Mátyás elvtársak, a Központi Bizottság osztályvezetői tegnap délelőtt Németh Ferenc elvtársnalk, a megyei pártbizottság első titkárának és Böhm József elv- társnak, a megyei tanács vfa- elnök ének kíséretében az állattenyésztéséről híres Kapos- pulara látogatott el. Azokban a Kapos menti falvakban. amelyeken a vendégek gépkocsijai keresztülhaladtak, a dolgozó parasztok meleg szeretettel üdvözölték Kádár elv- társat és kíséretének tagjait. Taszáron, Batéban, Nagyberkiben és a többi útba eső községben százával lepték el az emberek a falun keresztül vezető út környékét. NAGYBERKI Nagyberkiben már jóval az áthaladás időpontja előtt ösz- sziegyűlt a falu lakódnak zöme, és várakozott izgatottan. Nagy volt az örömük, amikor megtudták, hogy kérésükre pár percnyi »szóváltásra-“ megállnak a vendégek. Amikor elérkezett ez a pillanat, az emberek tömege vette körül a Központi Bizottság első titkárát és a kíséretében levő elv- társa&at. Keresetlen, őszinte szavakkal és virágcsokrokkal fejezték ki tiszteletüket, szeve- tetüket és megbecsülésüket Kádár elvtárs és személyében a párt iránt. Havasi József, a helyi termelőszövetkezet elnöke, Gróf Bejegyzés a nagyberki úttörők őrsi naplójába. Lajos, a szövetkezet párttitká- ra és a falu többi vezetője megragadták az alkalmat, hogy megköszönjék Kádár elvtárs- nák és a Központi Bizottságnak azt, amit a párt tett és tesz a dolgozó parasztok életének megjavítása érdekében. Ebben az évben nem kevesebbet, mint ötven forintot ér egy munkaegység nálunk — mondta a párttitkár. — Meg vagyunk elégedve, jól élnek falunk parasztjai. — No, ugye, mennyire más, ha ilyen »grófja« van a falunak — fordította tréfára a szót Kádár elvtárs a párttitkár nevére célozva. A kedves, humoros megjegyzés nagy derültséget váltott ki a falubeliekből. Aztán jöttek az úttörők virággal, a bátrabbak az őrsnaplókkal, hogy Kádár elvtárs egy-két szót jegyezzen be a féltve őrzött kis könyvecskékbe. Egy perc sem telt el, máris a világ legdrágább kincseként szorították hónuk alá a színes kötésű naplókat Kádár elvtárs bejegyzett jókívánságaival. KAPOSPULA zet párttitkára, Ezeres Béla főagronómus és a környező községek szövetkezeteinek, dicsekvés és túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy ma még gazdagabbak vagyunk, jobban gazdálkodunk, és jobban élünk. Ugyanazon a területen, amelyen egyéni korunkban dolgoztunk, most majdnem kétszer akkora eredményt érünk el. Szebbek az állataink, kétszer annyi húst, tejet és más terméket adunk a népgazdaságnak, mint az egyéni gazdálkodás idején. Ennek eredményeként jobban, gondtalanabból is élünk. A falu 140 házából például ötven épült újjá az utóbbi években. Tíz személyautó van az alig 700 lakosú faluban, s ugyanennyire befizettek, és várják a kiutalást. Több mint száz család otthonában van televízió. És ami a legnagyobb öröm — mondta Retek elvtárs —•, a tagság helyesen értékeli ezt. Akik a tsz-szervezés idején kételkedve fogadták a szövetkezés gondolatát, ma a Kádár elvtárs válaszol a tsz-elnök tájékoztatójára. Kapospulán a kaposvári járás, a község és a termelő- szövetkezet vezetői várták a vendégeket. A szívből jövő fogadtatáson jelen volt Dombóvári IAszló, a járási pártbizottság első titkára, Csek József, a járási tanács vb-elnö- ke, Retek József, a termelőszövetkezet elnöke, Bíró ím- A kapospulai Ezüstkalász Tsz vezetőivel, re, a saövelkedolgozóinak vezetői és képviselői, Csek József üdvözlő szavai után a legifjabbak, a kisdobosok megkapó köszöntéssel és virágözönnel kedveskedtek Kádár elvtársnak. Érdemes papírra vetni a pöttömnyi lánykák szavait: »A kisdobosok nevéb&tt köszöntjük Kádár bácsit, akiről szüléinktől annyi sok szépet és jót hallottunk. Igen örülünk, hogy mi, kapospulai kisdobosok is személyesen megismerhettük.« A szövetkezet vezetői a művelődési házba invitálták a Központi Bizottság első titkárát és kíséretét. Itt Retek József tsz-elnök köszöntötte és tájékoztatta őket. Röviden, tömören vázolta a kapospulai parasztok sorsát. Elmondta többek közt, hogy nyolc évvel ezelőtt alakult meg a szövetkezet. Minden esztendő sikeres volt, évről évre gazdagabbak lettek. — Nálunk — mondta — a szövetkezet megalakulása előtt is jómódú középparasztok éltek és dolgoztak. Híres volt az állatállományunk. A község parasztjai jó állattenyésztők hírében álltak. Azonban minden tények láttán mind szorgalmasabban dolgoznak. — Nagy esemény volt a szövetkezet életében — foly- jtatta —, amikor 1962-ben az ajsóhetényi szövetkezettel egyesültünk. A kapospulai szövetkezeti tagok, akik valamikor jó középparasztok voltak, megtalálták a szövetséget az alsóhetényi volt cselédekkel. Megértésben dolgozunk, szeretjük, tiszteljük, becsüljük egymást. Kádár János elvtárs a tájékoztatás után barátságosan elbeszélgetett a kapospulai ak- kal és a környékbeli szövetkezetek parasztjainak képviselőivel. — Nagyon örülök annak — mondta —, hogy személyesen is megismerhettem önöket, akikről már annyi sok jót hallottam. Ügy érzem, hogy nemcsak önöknek, hanem nekünk is, akik a központban dolgozunk, igen fontos és hasznos ez a találkozás. Azért, mert a mi munkánk és a maguké szorosan összefügg. Hogy a helyes politika meg is valósuljon, az a maguk munkájától is függ. Kádár elvtárs ezután emSzekeres Sándor tsz-tag otthjnában. A pártaktíva szónoki emelvényén. (Folytatás a 3. oldalon) boldogan éljenek. — Igaza van, Kádár elvtárs — mondta Retek József lékeztetett a régi paraszti sorsra, a termelőszövetkezetek létrehozásának körülményeire és a jelenlegi helyzetre. — Mi tudjuk — mondta —, hogy a parasztoknak a szövetkezés nem volt könnyű, megrázkódtatás nélküli. Különösen az olyan jómódú községekben, mint az önöké. A dolog nem ment máról holnapra. És hogy mégis sikerült, ahhoz helyes szövetségi politikára, jó útmutatásra, emberségre volt szükség és természetesen olyan parasztságra, amely mindezt megértette és magáévá tette. A szövetkezet megszervezései, ahogy a tájékoztatóból is hallom, ebben a községben se ment könnyen. Hiszen itt igen jómódú parasztok éltek. Sokat kellett velük beszélni, míg megértették a hívó szét, és szövetkezetbe tömörültek. De ez nem baj. Valahogy ezzel is úgy vagyunk, hogy szívesebben megyünk olyan emberrel csatába, aki nem hamarkodja el az elhatározást, hanem először alaposan meggondolja, megfontolja a dolgot, és úgy indul neki. Az ilyen emberre lehet számítani. Örülök annak, hogy magukra is lehet számítani. Jóllehet ennek a falunak a lakói közül többen boldogultak volna egyéni módon is, de nekünk nem azt kell nézni, hogy száz emberből négy-öt boldoguljon, hanem azt, hogy mind a száz megtalálja számítását ebben a társadalomban, és boldog legyen. Hogy ez így legyen, ahhoz a maguk erejére, munkájára és tapasztalatára is szükség van. Büszkék lehetnek arra, hogy ezt megértették. Büszkék lehetnek arra, hogy hozzásegítették a ro6Z- szabb körülmények között levő embereket is ahhoz, hogy XXIV. évfolyam 67. szám. 1967. március 18., szombat kW5* l/T&flb KádárJá pénteki látogatásai \ \
