Somogyi Néplap, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-12 / 37. szám
\ SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1967. február EL FONALGYÁRI MUNKÁSÖRÖK PILLANATKÉP A Beregszászi József vezette munkásőrraj az 1966-os kiképzési évben elnyerte a nagyatádi munkásőrszázad legjobb rajának járó vándorzászlót. A raj tagjainak többsége — a parancsnokkal együtt — a Nagyatádi Fomalgyárban dolgozik, Beregszászi József raj- parancsnok főleg ebben látja, a két egymást követő észtén-' dobén elért kiváló eredmény alapját: — Nagyon jó a kollektív szellem. Tudjuk, hogy kitől mit várhatunk, és ezt meg is követeljük egymástól. De mivel szinte egymás mellett dolgozunk, azt is tudjuk, hogy mivel tartozunk a gyárnak meg a munkásőrségnek. A fonal minőségét ellenőrző Beregszászi József. Beregszászi József tizennegyedik éve dolgozik a fonal- gyárban. A festődében savmunkásként kezdte, majd gépre került, szorgalmával pedig síérte, hogy ma ennek az üzemrésznek a segédművezetője. A festöde adja a gyár munkájához az alapanyagot; ami ihnen kikerül, abból készül a Honleány és a Gyöngy fonal meg a különböző varró-, hímző- és horgolófonalak. A szivárvány minden színév?’ dolgoznak, s termékeiket külföldön is kedvelik. Romániába például a Honleány fonalat többféle színben szállítják. S ha rossz a minőség, vagy elmaradnák a mennyiségi tervvel, akkor hátráltatják a gyár többi részlegének munkáját is. Ez azonban még nem fordult János, elő. „ Beregszászi Józsefnek más feladata is van: a szakszervezet társadalmi munkavédelmi felügyelője. — Mindkét feladatát igen jól látja el. Nagyon sok javaslatot tett már a gyár dolgozói munkaköri) lmcnyeiiiek javítása érdekében. Lehetetlent soha nem kívánt, de helyes javaslatai végrehajtásához ragaszkodott. A termelésben elért munkájáért két alkalommal ki váló jel vényt, egy alkalommal a Könnyűipar kiváló dolgozója jelvényt kapta meg. A szakszervezet is kitüntette már... — mondja Bartus Gyula, a fonalgyárvezetője. Hogy a gépek fennakadás nélkül működjenek az üzem- | ben, ahhoz a karbantartóban munkájáról ismert dolgozó munkásőrök, Karafa László esztergályos és Bakos János lakatos munkája szükséges. — A pontosság mintaképei. S a kezük aranyat ér. Ez a vélemény hangzik el róluk társaik és a gyár vezetői körében. Ugyanilyen elismerő szavakkal szól róluk a munkásőrség parancsnoka, Marosi József: Folytatja a versenyt a Pártkongresszus-brigád A Baromfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyáregységében tavaly Pártkongresszus néven szocialista címért küzdő brigád alakult. A kollektíva a IX. kongresszus tiszteletére vállalta, hogy a bontott termékből a tervezettnél 0,2 százalékkal több készterméket hoz ki, továbbá, hogy állandóan 100 százalék fölött teljesíti tervét, és társadalmi munkát is végez. Az idén a Pártkongresszus- brigád tagjai folytatják a munkaversenyt. Nemrég gyűlést tartottak, ezen új brigádvezetőt és brigádvezető-helyettest választottak. Elkészítették vállalásukat. Ennek nagy része azonos a tavalyival. Tulajdonképpen azt bővítették ki. A vállalás pontjai közül legjelentősebb az, amelyik a társadalmi munkára vonatkozók. A kollektíva ugyanis az idén a város vízellátásának, megjavítását jelentősen elő akarja mozdítani. Ezért úgy határoztak, hogy a társadalmi munka mennyiségét egyelőre nem is szabják meg. , A társadalmi munka elől a brigád vidéki tagjai sem zárkóztak eL Ez is mutatja többek között, hogy a kollektívában dolgozó munkásnök a múlt évben sokat fejlődtek, jó közösségi szellemet alakítottak ki. Ciklusos javítás A Somogy—Zala meg}'« Tégla- és Cserépipari Vállalat gépészeti részlegénél szocialista címért küzdő brigádot alakítottak a műszakiak. Fő céljuk a gépállás csökkentése volt. Sikerült eredményt elérniük. 1966-ban 671 órával volt kevesebb a gépállás, m;ní 1965-ben. (671 óra alatt 3 500 000 téglát tudtak gyártani.) A gépészeti brigád az idén egy lépéssel tovább akar lépni. Be akarja vezetni az úgynevezett ciklusos javítást. Enne]? lényegét Pulai József csoport- vezető így fogalmazta meg: A korábbi években a gépek, berendezések javítását, karbantartását télen végeztük el. Most szeretnénk a nyersgyártás ideje alatt is javítani, karbantartani a bérén dezx|seket. Hogy mi indított bennünket erre? Felfigyeltünk arra, hogy egyes alkatrészek bizonyos idő múlva elromlanák. A VK—30 kotrógép járómű tengelye általában májusban szokott el- romlani. Ez rendszerint nagy kieséssel járt együtt. Ha bizonyos időközönként megvizsgáljuk a gépeket, berendezéseket, és az elkopott alkatrészeket ki- cseréljük, a kisebb, még üzemzavart nem okozott hibákat kijavítjuk, elejét vehetjük a kiesésnek. A ciklusos javítás nem akadályozza a munkát Ugyanis akkor végezzük el. amikór az üzemek egy-két na- pót állnak. Az új javítási mó ’ kivezetésével szerintünk a kiesett óra az összes munkaóra 4 százaléka lesz, míg korábban öt százalékkal több volt. A ciklusos javítás bevezetésére fölfigyelt a Téglaipari Tröszt is. A gépészeti csoporttól márciusra kéri a javítási programot. Ha a trösztnél is egyetértenek az új karbantartási móddal, akkor valószínű, hogy országosan is bevezetik.-arafa László esztergál. új munkadarabo — Nem fordult még elő. hogy a kiképzésről vagy a szolgálatból hiányoztak, és feladatukat nem a legjobb tudásuk szerint hajtották volna végre. Előfordult, hogy sürgős exportmunka elvégzése érdekében éjszaka kellett a javítást, illetve a karbantartást megcsinálniuk. Karafa László és Bakos János azok között voltak, akik zokszó nélkül vállalták a meghosszabbított műszakot • • • Három fonalgyári munkásőr. Üzemükben és a munkásőrségben is példamutatóan dolgoznak. Ezért kaptak mindhárman Kiváló munkásőr jelvényt, Beregszászi József ezenkívül rajának eredményes vezetéséért Kiváló parancsnok kitüntetést... Szalai László Százhatvan négyzetméter próbálkozás A pince kellemesen meleg, az embert megcsapja a komposztált föld jellegzetes szaga. A kúposán ösz- szerendezett föld olyan, mintha egy tréfás gyerek foltokat gatott rá, ha kedvű fehér rajzol- volna vagy mint- csipkés szélű penész verte volna ki. Pedig benn a földben nőnek, gyarapodnak a gombafonalak, hogy majd apró kis kalapok formájában egy idő után a felszínre tör- I jenek — Megpró- bálkozunk vele — mondja idős Miklós István elengedve a dróton lógó hőmérőt. Ki tudja, mikori, ősrégi pince ez itt a balatonkiliti szövetkezethez tartozó Pap- kutai-majorban. — Sohasem használtuk ki. Hiszen a burgonya csak néhány hónapig volt benn, ha itt tartottuk. És az ember mostanában annyit hall arról, hogy kifizetődő a gomba. Éppen ma ment el a kertészeti gyakornokunk. Szabó Vince Bálványosra. Egy kis tapasztalatcserére. — Kell az embernek az ismerkedés, hiszen sohasem foglalkoztunk vele. — Még nem végzett ilyen munkát maga sem? — Nem én! — vonja meg’ vállát az ősz hajú paraszt- ember. — Puílvkapásztor voltam azelőtt. Hát tudia. azok megficankoltattak. Bolondos iószágok. És hiába, hatvanhat éves vagyok. — És most vállalkozott erre. — Hát persze. Pedig tanulással, új, eddig ismeretlen gyakorlat megszerzésével jár. És nem fiatalember, akinek könnyű az átállás. — Mondtam az elnökünknek, próbáljuk meg. Hogy mi lesz belőle, majd kiderül. Százhatvan négyzetméter. Ha máshol megy, miért ne sikerülne itt is? Meg aztán lehet, hogy legelőször lesz valami hiba. De hogy van ez az ilyen új dolognál? Kell szerezni először tapasztalatot. Most már úgy vagyok, hogy azt mondhatom, kezdek hozzá érteni... — Kapott valami segítséget, tanácsot? — Voltam egy tanfolyamon, elővettem egy könyvet, és azt böngésztem. De a legtöbbet az jelentette, hogy kijöttek Kaposvárról, és mindent szépen elmondtak. Meg persze érdeklődtünk, ahol csinálják. A közgyűlésen szóba került a gomba. Ügy fogadta el a falu, hogy ez az első kísérlet, próbálkozás. — A legelső munkák egy kicsit rosszak voltak. Miután fertőtlenítettünk, csináltuk az ágyúsokat, komposztáltunk, 60—70 fokos melegben kellett dolgozni. De hát megéri. Van pénz benne. Űgv mondja, mintha engem akarna meggyőzni: megtérül a fáradozás. — És most? — Van itt munka mindig. Látja, itt ez a vödör, a tintagombát ki kell szedni állandóan, mert nedvesíti a trágyát. Aztán a napokban átrostáljuk a földet és beföldelünk. Utána, ha minden jód megy, március elejére, közepére gombának kell itt lenni. Majd akkor jöjjön el! Elhallgat. Végignéz a pincén, a kúposán összerendezett sorokon. És csöndesen hozzáteszi: — Sokat jelent ez nekünk, ha sikerül.., V. MAHOL KÖZÜGY LETT A KÖZSÉGFEJLESZTÉS Lassan megszokottá, köznapivá válik a falvak csinosodá- sáról, fejlődéséről beszélni. A törpe vízművek, az emeletes iskolák és a szép művelődési házak a nagyobb községekhez olyannyira hozzátartoznak, hogy hiányukat előbb észrevesszük. Parkok épülnek a régi, poros vásártelepek helyén, játszóterek az iskolák és óvodák mellett Ezekből a munkákból esztendők óta jelentős részt vállal a falvak lakossága is. A társadalmi munkák értéke a nagyobb községekben olyan számottevő, hogy a tanácsi vezetők minden nagyobb létesítmény megvalósításánál joggá’ számolhatnak vele. Nagyatádon — minden túlzás nélkül állíthatjuk — közügy lett az utóbbi években a község szépítéséért vállalt tár zadalmi munka. Ez a téma gyakran szerepel a községi tanács napirendjén, de napirenden kívül is. A tanácstagok szinte felelősei lettek egy-egy körzetben a társadalmi munkák megszervezésének. A járdaszegélyek beültetéséhez a virágpalántát a tanács biztosítja és a lakók gondozzák, ápolják. Ez is több éves gyakorlat már Nagyatádon. A járdaépítésnél az alapot mindig maguk a lakók készítik el. Tavaly a tervezett négyszáz- ezer forint helyett négyszáz- harminckétezer forint értékű társadalmi munkát könyvelhettek el a tanácsnak Csupán a sportpálya építésénél több mint ötvenezer farinit értékű munkát vállaltak a falusiak. A kérdésre, hogy minek köszönhető a nagyatádiak jól gyümölcsöztethető lokálpatriotizmusa, Kovács János, a községi tanács vb-titkára így válaszolt: — Ismerik terveinket, tudják, mit akarunk, és ha e» egy kicsit is találkozók az egyéni érdekkel, számíthatunk segítségükre. Szívesen segítettek a fürdőnél, az új park építésénél, a vízvezeték bővítésénél egyaránt Az új park földmunkáihoz az üzemek gépeket is adtak, hogy megkönnyítsék a talaj elegy engeitését. Nagyatád a tervek szerint sokat fejlődik a harmadik ötéves terv időszakában. Űj kór ház, új utcarészek épülnek; a fürdő környéke a község egyik legszebb része lesz. A vásártér mögötti park felszabadulásunk 25. évfordulójára készül el szomszédságában egy kézilab- iapályával. Olyan tervek ezek, amelyek nek megvalósításához szívesen járul hozzá anyagi és kétkezi segítségével a lakosság. N. J. A tárgyalóteremből ítélet a Nagyatádi Gépjavító Állomás kártevői ügyében Tavaly ismertettük lapunkban, hogy a többszörösen büntetett előéletű Tóth Zoltán — a Nagyatádi Gépjavító Állomás villamossági részlegének volt vezetője — és társai tudatosan, illetve hanyagságukkal milyen kárt okoztak a ársadalmi tulajdonban. Tó- ;hot és tíz társát a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás, hűtlen és hanyag kezelés miatt a napokban vonta felelősségre a Nagyatádi Járásbíróság. A szakértői vélemény alapján megállapította a bíróság, hogy Tóth Zoltán Hanyecz Imre volt főmérnökkel együttműködve jogosulatlanul vállalta el a termelőszövetkezetek villamosítási terveinek elkészítését, s vették föl ezért a munkadíjat. Ezzel összesen 27 328 forint kárt okoztak a gépjavítónak. Kiderült a szakértői véleményből az is, hogy a gépjavítónál — elsősorban a villamossági raktárban — teljes volt a zűrzavar, a legelemibb bizonylati fegyelmet sem tartották meg. Nemcsak a részleg vezetője — Tóth Zoltán —, hanem a gépjavító vezetői és a brigádvezetők is utalványozhattak anyagot, onyit, amennyi éppen nekik tetszett. Bár a bíróság itt szándékos kártevést nem állapított meg, ez a hanyagság végül is 47 732 forint népgazdasági kárt okozott. A bíróság Tóth Zoltánt 11 hónapi szabadságvesztésre, Hanyecz Imrét 15 százalékos bércsökken tessel 7 hónapi javító-nevelő munkára ítélte. Vádlottként vonták felelősségre a társadalmi tulajdon hűtlen és hanyag kezeléséért Dombóvári Józsefet, a gépjavító volt igazgatóját is. Dombóvári magánútjaira jogtalanul vette igénybe — fölöttese szóbeli engedélyére hivatkozva — a gépjavító autóját A bíróság ezért 5 hónapi — ] évi próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre és 1400 forint pénzbüntetésre ítélte. A többi vádlottat pénzbüntetéssel sújtották, illetve Pető Rudolfot az ellene emelt vád és következményei alól fölmentették, Szalai Lászlót pedig — büntetés kiszabásának mellőzésével — bírói figyelmeztetésben részesítették. Vádlottként szerepelt Gardi Istvánná, a gépiavító volt főkönyvelője is. Betegsége miatt ügyéiben a bíróság külön hoz majd ítéletet. Az ítélet jogSorozatos lopásért 4 évi szabadságvesztés Többszörösen büntetett előéletű csavargó, a 44 éves Vörös Pál állt a napokban a Siófoki Járásbíróság előtt. Volt már büntetve sikkasztásért, zsarolásért, csalásért, lopásért, tartási kötelezettség elmulasztásáért, közveszélyes munkakerülésért stb. Legutóbb a múlt év nyarán szabadult. Magatartásán ezután sem változtatott. Augusztus végén Balatonmáriafürdőn, szeptemberben Fonyód-Alsóbélatele- oen egy-egy, majd ugyanebben a hónapban Fonyódlige- <en négy villát fosztott ki. Kifosztott egy villát a balaton- szabadi fürdőtelepen, Balaton- széplakon pedig öt villába hatolt be. A bíróság — nem jogerősen — 4 évi szabadságvesztésre ítélte, és 5 évre eltiltotta a közíigvek gv^'-~"’.'"ítól. Meglopta alkalmi ismerőseit Az utóbbi tíz évben tizennégy alkalommal állót bíróság előtt Nagy Józsefné Kaposvár, Széchenyi tér 6. szám alatti lakos. Munkát soha nem vállalt, alkalmi ismeretségeket kötött. így tett a múlt évben is, amikor a börtönből kiszabadult. Sorra látogatta a kaposvári vendéglőket, férfiakkal ismerkedett, s pénzért viszonyt ajánlott fel nekik. Közben — ha azt látta, hogy alkalmi oartnere túlságosan ittas — a zsebtolvajlástól sem riadt vissza. Egyik férfiismerősétől 1300 forintot lopott el, egy másiktól 125 forintot és a zsebében levő összes apróságot, öngyújtót, zsebkést s még a ceruzát is. A Kaposvári Járásbíróság — nem jogerősen — 3 évi szabadságvesztésre ítélte, és 4 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Sz. L. A Tabi Építő és Vegyesipari Ktsz fölv esz ^cs és kőműves szakmunkásokat vala mint segédmunkásokat építőiparba azonnali belépéssel. Jelentkezés személyesen a műszaki osztályon. (4954)
