Somogyi Néplap, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-07 / 32. szám
Kedd, 1967. február 7. 3 SOMOGYI NÉPLAP Szülők a laktanyában Nagyon meglepődtek a sasülők, amikor legutóbb katona- fiaikat látogatták meg Gyeb- nár János őrnagy egységlénél. Eddig is mindig barátságos fogadtatásban részesítették őket a parancsnokok, de a legutóbbi felülmúlta valamennyit. — Arra kérjük önöket, tekintsék meg a körletet, ahol a fiúk alszanak, a klubszobát, ahol szabad idejüket töltik ... Nézzék meg a fegyvereket, fölszereléseket, győződjenek meg arról, hogy jó helyük van — No, titeket aztán jól elkényeztetnek. Fiam, ezt a rendet otthon is tartsd majd meg, anyád és ha megnősülsz, a fe-1 leséged sem fog érte megharagudni — így dicsérte fiát a somogysárdi Kovács József, és anyja meg a húga is elismerő pillantással nyugtázta a példás szekrényrendet. Az első, elfogódott percek után kíváncsian járta végig a hozzátartozók serege a fegyverszobát, s hallgatta meg a körletparancsnok, Mikolai Vajon miről beszélhet mama, a menyasszony és a lufin? fsaiknak.,. Kérjük, szánjanak arra is néhány percet, hogy beszélgethessünk a gyerekek eddigi magatartásáról — üdvözölte a szülőket Gyöngyösi József őrnagy, a politikai helyettes. A vendég gyerekek, de a meglett férfiak is hamar éltek a meghívás lehetőségével. Néhány perc alatt valósággal megszálltak egy harckocsit, s a rendelkezésükre álló katona alig győzött válaszolni a rengeteg kérdésre. Az ágyak láttán nagyon meglepődtek: nemcsak azért, mert valamennyi olyan szépei! volt bevetve, mintha régi katonák csinálták volna, hanem azért is, mert valamennyiben szalmazsák helyett matrac volt. Tombor János húga nyomban le is ült az ágy szélére, s azt állapította meg, hogy a matrac minősége vetekszik az otthonival. A szülők és a vendégek csodálkozása tovább nőtt, amikor a szekrények rendjét nézték, s azt is meglátták, hogy valamennyi katonának »-kincstári « pizsamája van. katoIsmerkedés a harckocsival. Sándor százados magyarázatát, hogy mit mire használnak a fiúk. Kovácséknak tetszik a szekrény rendje. De azt is szívesen hallgatok, amikor Mikolai Sándor és Lábas Ferenc százados arról beszélt, hogy több fiatal: Héricséi János kiskorpád:, Kertai Tibor bélavári, Szilágyi Antal komlói, Chudi János akasztói a legjobbak közé tartozik. Példát mutatnak társaiknak a kiképzési feladatok elsajátításában. Valamennyi hozzátartozó: Schechingen Ferenc édesanyja és menyasszonya, Pankovics András szülei, Pozsgai József felesége és a többiek is jó érzéssel távozhattak erről a szülői értekezletről, megnyugtatta és közelebb is vitte őket a katonák parancsnokaihoz. Láthatták, hogy a néphadsereg kulturált körülményeket biztosít valamennyi katonafia- talnak. Tiszták és katonák között olyan emberi kapcsolat van, ami elképzelhetetlen volt régen. Ma pedig ez jelenti a hadsereg vasfegyelmének egyik igen fontos alapját Szalai László Segítőtárs a szakkönyv J o u-gyomány a mezőgazdasági könyvhónap. Minden év februárjában az átlagosnál több szó esik a szakkönyvekről, szakirodalomról, s bár máskor Is, de ebben az időben kiváltképp sok új, érték s könyvhöz juthatnak hozzá az érdeklődők. A mezőgazdasági könyvhónapnak és a ve'e járó ünnepélyes eseménysorozatnak évről évre nő a jelentősége. Érthető és természetes folyamat ez, hiszen nagyüzemi gazdaságaink erősödése, az eredményesség fokozása iránti igény, a mind nagyobb feladatok nélkülözhetetlenné teszik a szakismeret állandó megújítását, szüntelen, fokozatos gyarapítását. A szakembernek nem csupán barátja, segítőtársa is a szakirodalom. Ami tegnap új volt, arról ma. mint megszokott gyakorlatról beszélhetünk. de holnan már ennek helyébe érv újabb, egy sokkal többet ígérő módszer lén. Nagv iramban fejlődik mező- gazdaságunk. s ezzel a. lendülettel csak az tud l-'pést tartani, aki nyomon követi a változásokat, figvelemme] kíséri az úi tapasztalatokat, és sajátosságaiknak megfelelően alkalmazza is az új módszereket. Fhh-ez nyújt biztos támpontot, mindenki, álfal hozzáférhető segítséget a szakkönyv. Sok szó esik mostanában a szakismeretek, a szaktudás gyarapításának fontosságáról. Ismerve feladatainkat talán ezért is van az idei könyvhónapnak hatványozott, a korábbiaknál nagyobb jelentő, sége. Nem véletlen, hogy a Mezőgazdasági Értesítő januári száma külön is foglalkozik a mezőgazdasági dolgozók üzemi szakirodalmi ellátásának javításával. Űj szerű az az együttes állásfoglalás. amelyet az FM, a Me- DOSZ és a Hazafias Népfront adott ki. Felhívják a figyelmet, hogy a nagyüzemek az általuk vásárolt szakkönyveket adják ki azoknak a szakmunkásoknak, akik azokat hasznosítani tudiák. Hiszen nem az a cél, hogyegy- egy szövetkezet azzal büszkélkedjen, hogy ennyi és ennyi kötet könyvet vásárolt, hanem az, hogy ezeknek a könyveknek a segítségével ki-ki a maga területén jobban, eredményesebben dolgozhasson. A szakikönyvek, a szak- folyóiratok ünnepe ez a hónap. Jelentőségét, rangját emeli, hogy erre az alkalomra igen értékes és gazdag választékú könyveket .yújt át az olvasóknak a könyvkiadó. Szinte lehetetlen felsorolni azt a sok müvet, ::mely ebből az alkalomból megjelenik, közülük példának :sak egynéhányat ragadunk ki. Üjszerűen, kérdés-felelelek- e bontva dolgozta fel a takarmányozási ismereteket dr. Bállá István. Négyszáznyolc válaszában ismerteti az állatfajok szakszerű takarmányozását, útmutatást, tanácsot ad a gyakorlatban felmerülő problémákra. Figye- 'ernre méltó munka Csizmadia Ernőnének a termelőszövetkezeti új munkadíjazásról '.zóló könyve. Napjaink nagy gondjának megoldásához igyekszik segítséget, tanácsot adni a gazdasági reformalap- ü veinek megfelelően. Elemzi a munkadíjazási formák eddigi tapasztalatait, keresi az aránytalanságok megszüntetésének módját. Jórészt ehhez i témához kapcsolódik Eriéi Ferenc—Enesa László— Kalocsay Ferenc Üzemi szerezet és üzemvezetés a szocialista mezőgazdaságban című műve. Karl H. Jenisch Traktoros ABC című könyve pedig szinte nélkülözhetetlen a gépekkel foglalkozó szakemberek számára. A zöldség- termesztés homokon huszonkét szerző fáradságos munkájának gyümölcse. A címmel ellentétben a könyv nem csupán a homoktalajok zöldség- termesztőinek készült. Jellegét tekintve úttörő munka, hiszen a zöldségtermesztéssel kapcsolatos sokrétű ismereteken túl az üzemi szervezésről is írtak benne. Világviszonylatban is érdeklődésre tarthat számot az első nagyobb terjedelmű magyar monográfia. Somos András A paprika című könyve. Sokévi kutatómunka eredménye ez mű, és mind hazai, mind pedig nemzetközi vonatkozásban sok új, érdekes adattal bővíti a paprikával kapcsolatos ismereteinket. • Sorolhatnánk példákat: Rayman János—Szabó Árpád Gyümölcstermesztés, Oláh Sándor A családi ház kertje, dr. Nagy László A tsz-tagok- kal kötött munkamegállapodásokról, dr. Nechay Olivér Ai övényvédöszerek, a td agyar mezőgazdaság zsebkönyve című műveket. A címek is utalnak arra, hogy sokfajta, gazdag választékú könyv jelent meg erre az ünnepélyes -’Ikalomra. cm csupán a mezőgazdaságban dolgozóknak, egész társadatN A z öreg parasztházban talán a legfeltűnőbb a rend és a tisztaság. Nem az asszony keze érződik mindenütt, hanem inkább egy rendszerető, pontos ember keze által kialakított, talán évtizedek óta meglevő rendszeresség. Most nyolcvan- három évesen nem a legjobb egészségben ül a dobkályha mellett, s naphosszat tüzel. Időnként kiáll az ajtóba, az eget kémleli. Az öreg falióra monoton ketyegése végtelenné teszi az időt. A múltat egybeolvasztja a jelennel. A múltról egyébként csak eny- nyit mond Bérdi István: — Én mindig sokat dolgoztam, s látja, öreg korára milyen gyenge Lesz az ember? Pedig valamikor nem ismertem nehézséget. Elvállaltam én mindent: kepésaratást és árokásást, meg nem féltem a házak tetejétől sem. Ha kellett, zsúpot raktam. Dehát az erőm az már elhagy. — Véleménye szerint jobban élnek most az emberek? — Biztos, hogy jobban. Negyven esztendeje sok nincstelen ember élt itt a faluban. Most nem tudnák mondani egyet sem. És látja, a nép még gyakran nem elég okos. Sokszor úgy érzem, hogy valahogyan másként kellene csinálni egyes dolgokat. Valahogyan jobban, több szívvel. — Mire gondol? — Hát a munkára. Szorgalmas nép lakja ezt a falut. Mindig is az volt. Csak sokszor a gondolkodást erővel akarta pótolni. PARASZTSORSOK MULT ES JELEN Hogyan éltek negyven-egynéhány esztendővel ezelőtt az emberek7 Egyedül, magukra hagyatva. Ma már kordokumentum az a kérvény, amelyet 1920 márciusában ebben a faluban fogalmaztak meg, és hetven nincstelen paraszt irta alá. Ezt Írták benne: ‘-Dacára, hogy semminemű telkünk nincs, kérjük a Nagyméltóságú Földművelésügyi Miniszter Urat, nekünk — mind nincsteleneknek — o háztelket és legelőt kiutaltatni méltóztassék azon területből, ami Gamás község határát körülbástyázza, mert a községi terjeszkedésünk nem elég erős arra, hogy egyéni kívánságoknak eleget tegyünk. A lakásbéreket oly magasra emelték, hogy az 1913 évfo- lambeli földárakkal mérkőzik. Most pedig a Gamás községhez tartozó uradalmak vezetőn idegen munkásokat hoznak, dacára, hogy mi is hajlandók volnánk ezért a bérért a reánk eső munkát elvégezni — mint nincstelenek — miután, hogy Gamás község fentebb említett osztálya mindennemű hiányt szenved.A kérvényt aláírók közül már csak egy ember él a faluban: Bérdi István. A többit elvitték a pergő évek. Ez a kérvény azonban sem az ő sorsán, seat a többiél nem segített, mert a földművelésügyi miniszter szerint »o tulajdonosokat, illetve haszonbérlőket háztelkek eladására, legelő eladására vagy bérbeadására és az ö alkalmaztatásukra kötelezni nem lehet, mert arra törvényes alap nincs-. Milyen törvényes alapja lehetett az akkori Magyarországon az olyan emberek védelmének, akik tevékenyen részt vettek az alig néhány hónapja vérbe fojtott Tanácsköztársaság harcaiban, s múltjukat aratósztrájkok terhelik? Amire támaszkodtak, az egyedül a két kezük volt — Tizenkilenc miatt engem sem vettek be aratónak — mondja Bérdi István. — Pedig sokáig első kaszás voltam meg bandagazda. Most olyan fogalmak ezek, amelyekről a felszabadulás után felnőtt korosztálynak csak homályos elképzelései vannak. S az éjszakába nyúló aratásokban talán már inkább látnak romantikát, mint keserves kenyérkeresetet. Pedig az volt. S ezt a nincstelen keservet már nem lehetett sokáig tartani. Jött a porhintés. A Nagyatádi-féle földreform idején a kérvényt aláírók egy része is földet kapott. Másfélhárom holdat. Ahhoz jó volt, hogy na lehessen nincstelennek nevezni, ahhoz, hogy megéljen, nagyon kevés. — Akkor egész héten az uradalomban dolgoztunk, vasárnap a sajátunkon. Aztán hétfőn -kipihenten- mentünk ismét az uradalomba. Ez volt a múlt. S a jelen? A tsz-irodában az országos termelőszövetkezeti kangresz- szus előkészületeiről beszélgetnek az emberek. Egy szőke férfi később a nyugdíjeveket veszi számba, s ezt kérdi: — Hallott már maga azelőtt nyugdíjas parasztról? , Később a hajdani nincstelenek egyetlen élő képviselőjének teszem föl a kérdést: miből él? — Kétszázhatvan forint öregségi járulékot kapok. Meg van a háztájim, — Ki műveli meg a háztájit? — Eddig én kapáltam. Meg a gyerekek segítettek. Ennek az embernek a fia most tanácselnök a faluban. Magas, ősz fejű szikár ember. A faluban csak jó véleményt hallani róla. Néhány család nak ha hivatalos elintéznivalója van, még mindig nem az inídán keresi fel, hanem a lakásán vár rá. Ügy mondják, ott nem olyan hivatalos a környezet. Tőle tudom, hogy a hajdani nincstelenek külterületen építkeztek: Gyuládon és Tuskóson. Most amiatt fáj az elnök feje, hogyan tudná megkímélni a gyerekeket a három-négy kilométeres úttól. Ugyanis ennyit tesznek meg, mire beérnek az iskolába. — Kint hogyan élnek az emberek? — Jól. Gyulád nemrég kapott villanyt. Most Tuskós van soron. — Hogyan fizet a tsz? — Egy dolgozó tagra tizenháromezer forint jut. — Elégedettek vele az emberek? A kérdésre a választ délután a kocsmában egy piros arcú ember adja meg Sörösüveget szorongat a kezében, s arról beszél, hogy nem is olyan régen nagyon beteg volt. Most éppen áldomást isznak. Egy hízót adott el az Állatforgalmi Vállalatnak. Ilyenkor szállítás idején, mindig sok pénzt hoznak a faluba. Egy-egy ember nyolc-tiz- tizenkétezer forintot kap. — Ez egy évben egyszer van? A piros arcú ember nevet — Kinek hogyan sikerült: kétszer, háromszor. — Tehát jól megy minden kinek? Kacsint egyet: — Rosszabb sose legyen! • Kercza Imre munknak érdeke, hogy ezek az értékes kiadványok hiva- fásuknak megfelelően minél ^\több falusi emberhez eljutva valóban mindennapos segítőtársakká váljanak. Ezért is figyelemre méltó az az intézkedés, amely lehetővé teszi a Mezőgazdasági könyvbarátok köre tagjainak, hogy a könyvhónap idején — február 28-ig — ötven százalékkal leszállított árcm jussanak hozzá az értékes szakiroda- lomhoz. S ez nemcsak a régiekre, hanem az újonnan belépő könyvbarátokra is vonatkozik. Egy parasztember megfogalmazása szerint mind több azoknak a száma, akiknek már életszükségletükké vált a folyóiratok, a szakkönyvek mindennapos forgatása, tanulmányozása. A mostani könyvhónap bizonyára segít, hogy tovább szaporodjon, gyarapodjon ez a tábor. Vörös Márta Az Országos Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat Bala- tonboglári Kirendeltsége talajvédelmi munkák kivitele zéséhez Süsd telephellyel építésvezetőt, Balatonboglár telephellyel főépítésvezetőt fölvesz. i'izetés megegyezés szerint. Jelentkezés a balatonbogiári kirendeltségen (Szabadság Út 69.) (4500)
