Somogyi Néplap, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-05 / 31. szám
▼asáraap, 1967. február 5. SOMOGYI NÉPLAP Találkoztam yele... Igen, egészen véletlenül találkoztunk. r! .tévedtem egy intézetbe; a lépcsőn apró és nagyobbacska gyerekek futká- roztak, az ajtóban ügyeletes állt, s az irodába vezetett. Ott, az asztal sarkán rejtőzött az élmény. Nem kerestem, nem kutattam utána, csak úgy véletlenül rábukkantam. Száznegyven papírlapon kusza sorok, s mögöttük érző, értelmes gyermekek vallomásai. Ezeken a papírszeleteken találkoztam legutóbb a haza- szeretettel ... És »-elraboltam«. Nem az érzéseket, nem a gyermeki vallomásokat, csak a gondolatok töredékeit, mert értéknek tartottam őket. őszintéknek, egyszerűeknek, igazaknak. Egyetlen gyerek nevét sem tudom, csak annyit tudok róluk, hogy tizenegy, tizennégy évesek, sanyarú körülmények közül kerültek ide, állami gondozottak. Iskolások, nevelőintézetiek, akiknek véleményük van. És ennyi pontosan elég. Néha naivitás, néha talán túlzott pátosz érződik szavukból, de tudják, hogy mi a haza, dolgozni akarnak érte, s nem mindig az óriás tetteket, a fennkölt gondolatokat, a hősiességet tartják hazafi- ságnak. Ez tetszik bennük. Legszívesebben csak idéznék most, s azt is kell tennem. Csak azért hagyom el az idézőjelet, mert gyakran ismétlődne. A gyerekek vallomásait itt őrzöm a fiókomban ... — Azt tartom hazafinak, aki hű a hazájához. Becsületesen végzi a dolgát, és nem a másik ember verej- tékes munkájából akar megélni. Nem futamodik meg, ha hibájáért megbüntetik, és nem vizet prédikál és bort iszik. Nem nézi le a másikat, aki erőben, szellemileg vagy jellemileg gyenge, hanem segíti és támogatja, ez a. hazafi. Egy valamire rájöttem: nem minden a fényűző Slétrhód, amit könnyen szerez meg az ember. Jobb úgy, ha megdolgozni érte... És két papírszelettel odébb meghökkentő önvallomás: — Ügy érzem, mi nem vagyunk igaz hazafiak, nem vagyunk méltók erre a névre. Mert egyetlen munkánk van, a tanulás, s ezt mi sohasem akarjuk elvégezni. — En magyar állampolgár vagyok, fia a hazának. Szeretek itt élni a közösségben. Az az igazi hazafi, aki hazáját tiszteli és becsüli, tisztességes úttörő, és mindenben segíti hazánkat. En nem vagyok elégedett, szerintem nem vagyok hazafi. De lehet, hogy még az leszek* Becsületes úton akarok dolgozni... Tízszer, hússzor is elolvastam a következő sorokat, engem is buzdít, s minden felnőttet, aki komolyan veszi a gyermeki vallomást: — Hazafinak azokat tartom, akik nem hátráltatják a haza fejlődését, hanem munkájukkal, társaik segít ségével küzdenek a jobbért, a szebbért. Azokat akik sohasem hagyják cserben hazájukat, keményen megdolgoznak mindenért, mintsem hogy másnak a kenyerén éljenek. — Nem hazafi az, aki képmutató. Az igaz hazafi nem okolja a hazát azért, mert nem tud mindent egyszerre megadni neki. Én nem tudnék elszakadni a hazámtól soha! Most így vélekedem róla, és szeretném, ha soha mást nem tudnék érezni... — Szívvel, lélekkel együ1' érezni a hazával, akkor is ha válságos helyzetbe kerül — ez a haza fiság. Igaz, én még nem sokat tettem a hazámért, de érzéseim és gondolataim akkor sem csalhatnak meg! — Küzdeni, és nem megriadni soha! De nem az a hős. aki csak szájjal mondja, buzdítja a népet és nem tesz semmit. Verseket ír és utána megriad, mint a nyúl... Én félig hazafi vagyok, félig nem. Hogy miért nem, azt nem írom le... — Régen a hazafiak vérüket ontották a hazáért. Ma már nem kell ontani a vérünket. Ma már a dolgozó ember munkájával és bé - keszeretetével védi a hazáját. — Azt tartom hazafinak, aki tiszta szívből építi a szocializmust és nem hagyja itt az országot. — Soha nem az a hazafi, aki csak szövegel, hanem az, aki a hazaszeretetét tettekkel bizonyítja. Az, aki a hazának él, a szocializmus építését munkájával segíti elő... És lapozgatok tovább a papírlapok között. Ezek a gyerekek nem akarnak meghalni a hazáért, ők élni akarnak érte. Sokan odaírták ugyan, hogy készek a halálra is, ha kell, de minden szavuk, minden gondolattik — érthetően — az életé, s a halál sötétsége csak a múlt ismeretében kísért __ — Én hazafinak tartom azt, aki a párt tagja, mert szívvel, lélekkel dolgozik embertársaiért... — En szeretnék olyan lenni, mint Lenin! Ő szerette és buzdította a szovjet népet. — Én nagyon szeretem az irodalmat és az éneket. Ez adott nekem buzdítást hazám megbecsülésére és sze- retetére. — Szeretem a hazát! Szeretem a kis közösséget és szeretem a nagyot is. Szerintem csak az lehet hazafi, aki megbecsüli azt, amiért a munkások dolgoznak! Morzsák ezek, sokat mondó töredékek száznegyven gyermek vallomásából. De hadd idézzek még egyet, amelyben a naiv kedvesség mély gondolatokkal párosul: — El sem tudnám képzelni, hogy e békés Magyar- országon még egyszer kitörjön a háború. De ha mégis megtörténne, ha tudnék harcolni és bátrabb lennék a legbátrabb embereknél, akkor megvédeném szép hazámat. Nem hagynám el az országot, ennek megvan az oka! Itt születtem, a magyar föld ad kenyeret nekem, ezt a népet szeretem, mert tanít, nevel, mindent megad nekem. És ez a nép sokat harcolt a hazájáért, az egyenjogúságért. Én és még sok társam meg tudnánk mutatni más embereknek, hogy milyen a magyar hazafi! Nem folytatom tovább, a találkozás örömét e néhány sor is kifejezi. Példaképek sorakoznak kincset rejtő dosz- sziémiban, ahol a gyerekek sorait őrzöm; a történelem, az irodalom, a mindennapi élet hősei, akik tettükkel bűz-, iítanak a könyvek lapjairól De olyan embereket is megfejtek a papírlapok mögött. akiket nem tartunk hősöknek sohasem jellemezzük őket a hazafi fogalmával, ritkán emlékezünk meg hazaszeretetükről, r>edig rászolgáltak. A Za- márdi Nevelőintézetben nincs cikk róluk a faliújságon, s a gyerekek sem emlegetik őket kusza soraikban. S most mégis arra gondolok az emlékezetes találkozás után: nagyon szerethetik a hazát azok, akik ilyen nemes gondolatok magvát ültetgetik, gondozzák nap mint nap a mindenre érzékenyen reagáló gyermekszívekbe... Jávori Béla Négy év a mérlegen Csöndes, kihalt a Balaton-part, alig látni egy-egy gépkocsit az országúton, s akiknek mégis erre visz az útjuk, inkább a fedett, meleg helyiségekben tartózkodnak szívesen. Ha ezt a szót halljuk: Fonyód, képzeletünkben nyüzsgő, színes kavalkád bukkan elő. A magyar tenger egyik legkedveltebb üdülőhelye okvetlenül a nyárral kötődik össze képzeletünkben, s arról nemegyszer megfeledkezünk, hogy van egy fonyódi járás is, vannak a Balatontól távol eső községek is. örömeik és gondjaik azonosak: a munkás- vagy parasztember — távol a tóparttól — éppúgy él. mint az ország bármely más vidékén. A fonyódi járásban is megélénkült a közélet az elmúlt hetekben, készülődnek mindenfelé a választásokra. A választott vezetők is készülődnek, hogy számot adjanak a lakosságnak, mi minden történt az elmúlt négy év alatt. . Hivatali helyiségében kerestük meg dr. Bagó Gyulát, a járási tanács végrehajtó bizottságának elnökét, hogy Fonyód és a fonyódi járás négyéves fejlődéséről beszélgessünk, mérlegre tegyük négy év munkáját, eredményeit. — Most, hogy számot kell adni választóinknak eddigi munkánkról, talán azzal kezdem a beszélgetést, hogy elégedettek lehetünk. Négy év alatt a járás vezetői igen nagy erőfeszítéseket tettek a termelőszövetkezetek megerősítéséért, a vezetés megszilárdításáért. Szövetkezeteink többségében megfelelő a szakvezetés, képesek a feladatok megoldására. Hogy néhány adattal szemléltessem mindezt: az elvetett kenyér- gabona ötven százaléka nagy hozamú fajta. Huszonhárom termelőszövetkezetünk közül tizennyolcban kizárólag ilyen búzát vetnek. Az átlagtermések is kedvezően alakultak, a burgonya kivételével legfontosabb növényeinknél hozamnövekedés volt. A gazdálkodási eredmények javulása magával hozta, hogy termelőszövetkezeti parasztságunk helyzete is megváltozott. Ma már a közösségért érzett aggódás hangját halljuk, bármerre járunk, az emberek bíráló megjegyzéseikkel nem lejáratni, hanem segíteni akarják a közös gazdálkodás ügyét. — Vagy nézzük az ipart: javult például az építőipari szolgáltatás. A két kátéesz évi nyolcmillióról tizenhatmillióra növelte kapacitását; munkába állt három tanácsi és termelőszövetkezeti saját- rezsis brigád, s például a balatonlelleiek negyvenkilenc munkással évi kilenc—tízmillió forintos kapacitással dolgoznak. Jórészt ezeknek a brigádoknak köszönhető, hogy az említett időszakban ötvenkét kilométer hosszúságban épült iárda, öt kilométer szilárd burkolatú belterületi út, kilenc kilométer vízhálózat. De sorolhatnám tovább a községfejlesztés valóban kiemelkedő adatait, hiszen az emberek tenni akarását dicséri a négy új óvoda, a három művelődési ház, a négv iskolai tanterem vagy például a buzsáki és az öreglaki törpe vízmű. Ügy gondolom, ehhez a témáihoz már csak egyetlen szám kívánkozik, mégpedig az, hogy a lakosság például tavaly csaknem hárommillió forint értékű társadalmi munkát végzett a járásban. KEZEK »7 gén tisztelt Gyógyszerész Ür, kegyes elnézését kérem, hogy kissé elkésve köszönöm meg lekötelező, szíves sorait és a gyönyörű fényképeket... Mindkét kép gyönyörű és valóban művészi, megragadó a szobrászművészeti alkotás, mely magában rejti a lélek emelkedettségét, a nemes szív szeretetét, rajongását az iránt, akit annyi tehetséggel és nagyrabecsüléssel ábrázolt!... Dr. Vikár György.« (A levél 1966-ban íródott.) A levél címzettje csak tévedésből lett gyógyszerész, kőműves szakmával indult neki a világnak, hgta mögött hagyva a cselédsorsot. Stadler József jelenleg a kadarkúti földművesszövetkezet dolgozója. Kezeit figyelem, miközben magáról beszél. Gondolatait cözben kezével is szinte meg- ormázza. Most anyag nélkül dolgozik a kéz, azaz önmagából alakít formát. Félelmes is ez a kéz. Eleven, sokat tudó és gondolni se lehet, mire készülő. Szobrászkéz. 1927-ben készítette el az első szobrot. Michelangelo hálására. — Szegény gyerek voltam. Szüleim cselédként dolgoztak. Éreztem, hogy a könnyű boldogulás a vagyonban rejük. Mások előtt az az ember valaki, aki vagyonos, gazdag. Tudtam, hogy nem a belső értékek a fontosak. Kőműves szakmát választottam az iskola után. Ott ismerkedtem meg az épületdíszekkel, a kariatidákkal, és olvastam a képes folyóiratokat, az újságokat is. Megmintázitam egy embert a faluban, aztán behívtam egy járókelőt az utcáról, s megkérdeztem tőle: ki ez? Ráismert a modellre. A háborúban talán még töb- f bet min ázott, az emberek hiúsága korlátlan. A katonatisztek leültek eié, és Stadler Józsefnek csak egy dolga volt, jó szobrot készíteni róluk. — Aztán hazajöttem, mindenkiben van büszkeség, meg akartam mutatni magamat. Csinálok olyat, amit más nem tud. így szerettem meg a szobrászatot véglegesen. A legtöbb műve csak fényképként maradt meg Petőfi arcán új vonásokat feOnmagából is formát alakít a kéz. Tanulmányfej az egyik kadarkút! lakostól, dezek fők — Keveset törődött magával, másoknak élt csak. Elhanyagolta magát — mondja Stadler József. Majd Kodály lágy portréja kerül a kezembe. — Az egész életét áttanulmányoztam. Lólekánilag is próbáltam aztán elemezni. Valamennyi műve portré. Az idézett levélben Vikár Béla arcmaisáról van szó. A Füttyös kisfiú, a Kendős lány lírai vallomás az emberről. Kár, hogy nem láthatom őket anyagban. Lakása mellett kis mosókonyhaszerű műteremben dől gozik. Csak meleg időben tudja kihasználni azt is, nem lehet fűteni, a hidegben szétfagynak az agyagformák. A félkész portrék máris szétre pedeztek a télben, hiába csomagolta be őket celofánba, rongyba. Nemesebb anyagra nem is mer gondolni. — Honnan, s miből? — kérdezi tőlem. A szobájában egy gipszke zet láttam. Csak egy kéz. A szobrász keze. Fiatal, könnyű vonalú. Ifjúkori önmaga. Horányi Barna — Mi a helyzet a Balaton-part fejlődésével, hiszen enélkül mégsem teljes a kép a járásról? — Évről évre visszatérő gond, hogy rohamosan fejlődik a turistaforgalom. Ez szükségessé tette kempingek építését, s ezzel egyidejűleg a vadkempingezés megszüntetését. Az igényeknek megfelelően nagy gondot akozott és okoz - jelenleg is Fonyód fejlesztése, elsősorban a központ kialakítása. Gondolok itt a Rianás-komplexum lebontására. illetve újjáépítésére, mely — minden érdekelt szerv segítségével — remélhetőleg hamarosan megvalósul. Nem tartjuk kielégítőnek a Fonyódtól Balaton- berényig terjedő terület ke- '■eskedelmi és vendéglátó-ellátását. A nyári idényben kisegítő pavilonokkal igyekeztünk megoldást találni. de ez csak szükségmegoldásnak fogadható el. Most a földművesszövetkezetekkel történt megállapodás alapján minden reményünk megvan ar- "a. hogy — összefogva a községi tanácsokkal — enyhíteni tudunk ellátási gondjainkon. A foglalkoztatottság — s ez ugyancsak' Balaton-parti gond — sem megoldott, különösen a háztartásban dolgozó nők elhelyezése. Tárgyaltunk a Háziipari Szövetkezettel, hogy bedolgozó rendszerrel tegyék lehetővé például a demizsoníonást vagy akár gyermekruhák, kötények varrását. A termelőszövetkezeti tagok téli foglalkoztatása érdekében szorgalmaztuk a nádvágást, illetve a jéghordást, Lengyeltótiban pedig a kaposvári Szíjgyártó Ktsz hozott létre egy labdakészítő részleget negyven munkással. Itt említem meg,, hogy a nyáron sikerrel foglalkoztattuk a gimnázium négyszáznyolcvan diákját egy-egy üzemben. Ez a módszer jól bevált, s a jövőben is élünk a lehetőségekkel. — Személy szerint mi az, aminek a legjobban örül, elnök elvlárs a járás négyéves fejlődésében? — Nehéz így válaszolni, hiszen a járás vezetői minden kis fejlődésnek nagyon örülnek. Ha mégis megszorít ezzel a kérdéssel, akkor úgy gondolom, a kulturális munkát kell megemlítenem. Végrehajtottuk az iskolák körzetesítését. Megkétszereződött a napközi otthonos csoportok száma. Űj óvoda épült Bala- tonmárián és Ordacsehiben. Az általános iskolákban a szakosítottan leadott órák száma ezerkilencszázhatvan- ban negyvenkét százalék volt, tavaly már hetven százalék. Ez a következetes káderpolitika eredménye is. Gimnáziumunkban Fonyódon hat- százan tanulnak, a levelező tagozaton pedig évente mintegy negyvenen végeznek. A kihelyezett mezőgazdasági és közgazdasági technikumban csaknem négyszázan tanuljak. örülök azoknak a szép eredményeknek is melyeket 7. ismeretterjesztésben, az 'fiúság munkára való nevetősében értünk el. Fejlődtek, gyarapodtak művészeti csoportjaink is. — Mindezek az eredmények — úgy gondolom — nemcsak az állami szervek jó munkáját dicsérik. — Természetesen. A járás fejlődésében nagy részük van a községi pártszervezeteknek, hiszen a kommunisták mindenütt ott voltak, ahol szükség volt a munkájukra. Mind a községfejlesztési munkában, mind pedig a termelőszövetkezetek erősítésében tevékeny szerepet vállaltak, érezhető volt irányító, ellenőrző tevékenységük. És nem utolsósorban sokat köszönhetünk a járási párt-végreh^jtóbi- zottságnak, hiszen következetes és körültekintő munkájuk alapja volt eredmé- j'reinknek. A járási tanács vezetői nyugodt lelkiismerettel adnak számot választóiknak az elmúlt néev évről rernAtve azt, hogy erőfeszítéseik "vümől- »se a továbbiakban "Tinién beérik. I’. G*.
