Somogyi Néplap, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-26 / 49. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1967. február 86. PALOTAI BORIS: NEM YÄLOGATUN M ár nyolcadik hete... molni a perceket. Most pedig parkett miatt bánkódik — mondta az öreg- arról álmodozott, hogy a no- Olyan a lakás, mint egy asszony, és várta, teszában böngészgetve kije- zsibvásár. A gyerekek nem hogy a lánya sóhajtson. De lenthesse: sajnos, képtelen segítenek, önzők, akár azapa sóhajtás elmaradt. vagyok több munkát vállalni! juk! Természetesnek találják — Az a fő, hogy jobban — Na, mamikám... min- hogy elébük rakja az ételt’ vagy — mondta szigorú mo- den úgy megy, mint a kari- mosson, főzzön rájuk. Észre soUyal Vilma, s a szája szó- kacsapás. sem veszik, hogy az örökös le vibrált, össze kellett szó- — Hogy bírod... — hajtó- gondban elmorzsol ódik az mania, attól keményedett gáttá az öregasszony. — Az élete. meg a mosoly az arcán. — a sok bevásárlás, cipeke- Az’ öregasszony szempillája Beszeltem az orvossal. A jö- dés... nekem nem volt sok. megrebbent. — Szóval, győ- vő héten hazaenged. Egész életemben azt csinál- zöd — mondta színtelen hanA kórteremben megfülledt tam... ellátni a családot, gon. — lVIit adsz ma vacso— a levegő. A verejtékes testek úgy beosztani... de te so- rára? kigőzölgését nem tudta el- hasem tudtál beosztani. Mit tudom én, gondolta nyomni a kinti világ illata, — Most tudok... Az em- Vilma. Ezer dolgot kell meg amelyet a látogatók hoztak bér belejön. Egykettőre ősz- addig lebonyolítani Dudás magukkal. Vilma egy cserép szecsapom az ebédet... megígérte, hogy egy plafcáitervezést : verez r?kj Mit főz! Majd csak akad valami otthon. Ha más nem .. — Mit mondasz, mamikám" — ‘.emmlt. Vilma abban a percben megérezte, hogy a mama azt várta tőle, hogy kétségbe esve panaszolja, meg se tudok mozdulni mama nélkül, képtelen vagyok dolgozni, nézzen rám, ez a sok házimun- ka lenyúz, tönkretesz, kiszívja az energiámat. Az nyugtatta volna meg a mamát... Ha ő nélküle boldogul, akkor mirevaló az erőlködése, hogy ezt a rozoga szervezetét foltozgassa ... mi értelme az életének, ha nem tudja hasznukra fordítani, ha minden úgy megy, mint a karikacsapás?! — Faradicsomlevest főzök. Bontok egy üveget... — Ugyan — legyintett az öregasszony. — Ildikó utálja a paradicsomlevest — Nem válogatunk — mondta összeszűkült torokkal Vilma, mert valami gyengédet akart mondani, valami olyat, hogy a mama megsejtse, szüksége van rá, az éjszakáit átvirrasztja miatta, reszket érte, el sem tudja képzelni az életét nélküle, mama. mama! De csak ez a suta, szigorú mondat jött ki belőle: nem válogatunk! A mikor beadta a vacsio- rák Ildikó elfintorította az arcát — Paradicsomleves! Mikor jön haza a nagymama? — és zak- jácintot tett az asztalra, tá- » z öregasszony arca be- latottan, reszelős sírással —, madóan édes illatán kereszt A süppedt a szeme is mikor jön már haza? Min- tülszivárgott az öregasszony x x mintha hátrább csú- denért szidsz, és paradicsom- savanykás lehelete. szott volna. — összecsapni..; levest kell enni, és ideges — Jövő hét... aizt csak Mindennek megvan az ideje, vagy, és... — hirtelen fé’re- Úgy mondják — dünnyögte Képzelem, hogy néz ki a la- kapta a fejét, mint aki po- az öregasszony, és a falnak kás. A parkett összetaposva, font ved ki. fordult. Vékony hajfonata a szekrény teteje poros. Nem Sohasem értette meg, hogy szürke madzagként futott a is győzheted evvmagadban, a pofon helyett miért szoríhátára. — Én már el lennék segítség nélkül. tóttá úgy magához az anyja, itt..; csak miattad. Hogy — Győzőm — mondta Vil- . ... bírod... hogy bírod egyedül? ma eltökélt türelemmel. Sze- h°Sy a brosstűje recésre _ Azzal ne törődj, mama. gény mama, még mindig a nyomta a homlokát. L átod, bírom. Kóstold meg, reggel sütöttem. Az öregasszony gyanakodva harapott a piskótatésztába, — Nem szalon n ás. — Miért lenne szalonnás? A sóhajtás most hangzott el. Fegyelmezett sóhajtás volt, nem az a mélyről fakadó, kétségbeesett, mely az öregasszony idegeiben élt. — Mennyi bajt zúdítok a nyakadba, mennyi munkát! Bevásárlás, főzés .;. mikor jutsz hozzá, hogy a magad dolgát csináld? — Hát.!., úgy osztom be, hogy mindenre jusson idő. Épp most készültem el két borítólaptervvel — mondta Vilma egy árnyalattal lelkesebben, mint ahogy akarta. Nem tartozott a befutott grafikusok közé. Még mindig rengeteg utánjárás, telefonálgatás előzte meg. hosy megrendelést kapjon. Mire a rajzasztalához ült, elfáradt a könnyed csevegéstől, attól, hogy -fontos« emberekkel itta a duplákat, miközben azon töprengett, nem célravezetőbb-e. ha panaszkodik: két gyerek mes a mama... a férjem disszidált... úgy maradtam itt... Kislánvkorában, amikor tánciskolába járt. az volt a vágva, hogv azt mondhassa: minden négyesem foglalt már. De erre sohasem került sor. Nagylánykorában azt szerette volna. ha egyszer legalább késve érkezik a randevúra. Ez sem sikerült. Mindig előbb érkezett, mindig neki kellett várni, az ajtó- Ijrílást lesni, szorongva száFARKAS BÉLA: TAVASZI ÉBREDÉS (Szőnyi fiyula rajza) Polner Zoltán: SZÉP VOLT A verbénaillatú szélben arcom fölött beért a nyár, és elkövetkezett csavargásaim felejthetetlen évada. Szép volt menetelni a fákkal látomásaim tájai felé. Szép volt // az áttflzesedett föld a dűlök kérges tenyerén. Mindenre emlékszem. Az esték úgy ragyognak" szívem körül, mint megszegett kenyér // és mozdulatlan kés emlékeim asztalán. Láttam a madarak csőrében az éjjel lila fátylait úszni, s hosszú tűnődéseim után bordáimra zuhant a nap. Megkerestek a csodák, éa hajnalig daloltak velem. Egy öreg juhász elmondta életét, s mentem napkeletnek tovább. Harmincegy év Örömét vittem, az álmok próbatételét, hegy elhozza majd // szavaim igazát a férfi, aki visszatér. Szép volt nekifeszülni íjként s átsuhanni évek kemény kőzetén. Szép volt // hitemmel váltamra venni a földet és eget. S meg kellett járnom ifjúságom összes poklait, hogy igen helyett ne mondjak nemet, // s hogy megértsem a népdalok költészetét. Falu Tamás: Peter Weiss drámát ír Vietnamról Peter Weiss, a Svédországban élő német író dekadens kisregények, szürrealista kísérletek — aíhogy ő maga fogalmazta meg, -az élettől való menekülés kísérletei-« — után jutott a történelemmel való szembenézésig, a nálunk már másfél éve oly nagy sikerrel játszott -Marat Sade«-dg, majd a nemrégiben bemutatott -A vizsgálatiig. De a nagy francia forradalom problémái után a második világháború időszakának kérdéseivel foglalkozó író nem állt meg Auschwitznál és annál a frankfurti pernél, amelynek tükrében ott látható a fasizmus minden embertelen galádsága és az Is, hogy meg ma is vannak _ erők, amelyek védeni próbálják azt, ami Hitler Németországában — a legjobb német hagyományokat megcsúfolva — történt. Hiszen most mutatták be Stockholmban — Etienne Glaser rendezésében — Weissnek azt a sajátos -musical«-ját, amely egyszerre szól az afrikai portugál gyarmatosítás félezer esztendős történetéről és arról a Salazarról, aki -megállította az időt, megállította a középkort, és akinek ősz haja meg finom homloka alatt csillogó tekintetéből új Auschwitzek néznek szembe a világgal«. A legújabb idők kiváló drámaírója — aki megőrizte ifjúkora kísérletező kedvét, de a kísérletezést, az újszerű és egyéni hangvételt százezreket és milliókat érdeklő, érintő ügyek szolgálatába állítja — új művében fölidézi az 1961-es angolai fölkelést is, ' és azt a -külföldi finánchataLmasság«-ot is, aki erre föl 170 millió D- márkát kölcsönöz Salazar- nak, az -eLegáns 1 űzi tán szömy«-nek... Az író azonban nem pihent meg a korral való találkozásnak ezen a magaslatán sem. Svéd és más lapok tudósításai szerint már javában készül Vietnamról szóló új színpadi alkotása, -A vizsgálat« napjainkban játszódó párja. — Megint csak egy tárgyalóteremben zajlik le készülő drámám — nyilatkozik az ötveneszten- dős író —, és ez a mű, na lehet, még zártabb lesz, mint az, amit a frankfurti per anyagából írtam. Azt a sok borzalmat és szörnyűséget ugyanis, amelyet az állig fölfegyverzett amerikaiak hazájukat védelmező parasztokkal szemben elkövetnek, nem is lehet másképp megjeleníteni, mint egyetlen színtér és a rémtetteket már elvonttá tevő kérdésele és feleletek formájában. Nem tudhatjuk természetesen, hogyan sikerül majd művészileg a készülő mű, amelyen Peter Weiss — Jürgen Horlemann Vietnamban többször járt újságíró társaságában — most éjjelnappal dolgozik. Igen érdekes azonban, hogy Peter Weiss, a felelősség, az emberség, a népek élete iránti elkötelezettség írója ebben a formában vesz részt annak a társadalmi bíróságnak a munkájában, amelyet a múlt év végén Bertrand Russell, az idős angol filozófus és békeharcos hívott össze. Emlékszünk rá: Peter Weiss is vállalkozott rá, hogy — mint több más kiváló író és publicista — ő is ott legyen az agresszió tényeinek ösz- szegyűjtői között, és hogy az áprilisban összeülő bíróságon is hallassa szavát Ügy látszik azonban, fontosnak tartotta, hogy — az emberiség jobbik énjét képviselő bíróság munkájával párhuzamosan — a művészet eszközeivel, hiteles dokumentumokra támaszkodva megteremtse a maga saját -bí- róságá«-t is. A Peter Weiss megfogalmazta »vietnami vizsgálat«-ot. Peter Weiss sokáig csak az -izolált Én« belvilágában tapogatózott, hogy aztán szembenézzen — a Marat- drámában — a XVIII. század végének történelmi kérdéseivel. Fokról fokra haladt előre egészen napjainkig. Antal Gábor RÉGI MÁRCIUS A szobor körül sokan álltak. Dobszóval hívták meg a népet. Megjelent a képviselő úr, És a magas szószékre lépett. Nagy ebéd volt a vendéglőben, Fogyasztották az olcsó lőrét, Az asztalfőn az urak ültek, Es hajtogatták: Egyenlőség! Szabadságra, testvériségre Fogadkozott a fehér asztal, S a földesúr leereszkedve Kezet fogott néhány paraszttal. Szél fútt át a keskeny utcákon, S együtt futott a fellegekkel. A márciusi szél már tudta, Hogy másképpen fog fújni egyszer. A szerzőnek a Magvető kiadásában most megjeleni -Téli kikötő« című köteléből, amely a költő életművének legszebb darabjait tartalmazza. Erich Brehm: RÓZSÁT LÁTOTT A FIÚ A tisztviselő egy ideje már tátott szájjal ült a helyén. Nyilvánvalóan nagyon csodálkozott. — Szóval — kérdezte végül az előtte álló tizennyolc éves marós fiútól -r a maguk üzemi ifjúsági^csoport- ja kulturális estet akar rendezni? A fiú bólintott. — Ezért szeretnék beszélni a kultúrfelelőssel, hogy megmutassam a műsorunkat. — A kultúrfelelős most nincs itt, de alkalmasint én is foglalkozhatom az üggyel. A kultúra ugyan csak felépítmény, de nekünk szilárdan az alapon állva nagyító- üveg alá kell tennünk mindent, ami ahhoz tartozik. Majd később maguk is megtanulják ezt, ha nagyok lesznek. A fiú, aki szemináriumot vezetett a marxizmus—loti inizmus alapjairól, magában elmosolyodott ezen. A tisztviselő mohón kikapta kezéből a műsortervet tartalmazó mappát. — Ahá — mormogta olvasás közben. — -Népitől- tészet, népdal!« Szép cím, de hol marad ebből az alap? Meg ez is: »Rózsát látott a fiú.-» Ezt akarják maguk énekelni? A fiú bólintott. — Nem jó — szólt a tisztviselő. — Ez így nem jő. És én, aki szilárd alapon állok, azt is megmondhatón magának, miért. Először is itt van ez a »látott«. Ez megvolt, elmúlt, halott, mi pedig a jövőt alkarjuk építeni. Aztán: -egy fiú.« Tudtommal a szervezetnek sok ezar tagja van. Nem? — Igen — mosolygott a fiú —, milliós szervezet vagyunk. — Na, látja! — kiáltott tel a tisztviselő. — Milliós! És maguk még azt akarják énekelni, hogy -egy fiú«. Hol maradnak a többiek? És még -egy rózsa«!? — Az — bizonygatta a fiatalember —, -egy kis rózsaszál«. — Éppen ez az — mondta most már egyre nagyobb hévvel a tisztviselő. — Egy kicsiny satnya tárgy, igaz? A rózsát az emberiség már Micsurin előtt is ismerte. mi óriás rózsákat fogunk, termeszteni — lelkzndzzett, és két kezével kocsikerék nagyságú kört írt le a levegőben. — De nem egyet, hanem milliárdot. És egyáltalán. az sem helyes, hogy csak látta. Mi nemcsak megismerjük, hanem megváltoztatjuk a természetet. Nem mondom, hogy a rózsából egyenesen kenyérgabona legyen, de legalábbis szedjék le azt a rózsát, és kössek csokorba. — Szóval ön szerint úgy kellene kezdődnie a dalnak: »Egymillió ifjú egvmilliárd óriás rózsát köt csokorba«? — Valahogy így — helyeselt a tisztviselő. — Jelenlegi formájában ez a dal teljesen használhatatlan. _— Pedig Goethe írta — vetette közbe a fiú. — Hogyan? — képedt el a tisztviselő. — Goethe? Hm. Ezt előbb is mondhatta volna, mert akkor természetesen a dal kulturális örökségünk körébe tartozik, és így teljességgel rétidben van a dolog. — Öhöm — búcsúzkodott a fiú —, egyébként ma este az üzemi ebédlőben előadás lesz a tartalmas és széles látókörű kultúrmunkáról. Ön is eljön? — Hogyne. Én vagyok az előadó! Fordította: Zilahi Judit
