Somogyi Néplap, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-22 / 45. szám

Sserda, 1967. február 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP Termelési tanár a SAUrfisfonohar A kommunisták példája Az újságíró percenként kap­kodja a fejét, s kérdőjeleket ír a noteszába, mert olyan né­piesen, szinte becézve beszél­nek a munkásnők a gépekről, az alkatrészekről. S amikor vége a termelési tanácskozás­nak, a gyűrűsfonó A műsza­kának száztizenhét munkásnő­je elsiet a buszhoz, szemléltető oktatáson kénytelen részt ven­ni, hogy mindent tökéletesen megértsen. Még az a szeren­cse, hogy a tanácskozás az egyik tanteremben volt, s itt kéznél vannak a szemléltető ábrák, gépmodellek. S hogy milyen volt ez a munkaértekezlet? Azt hiszem, hogy jövőt megalapozónak ne­vezhetném leginkább, hiszen a tavalyi, hibák elemzésével ép­pen az idei legfontontosabb feladatokra hívta fel a részve­vők figyelmét. A gyár megindulása óta itt dolgozik Niczinger József mű­vezető. Sok tanácskozást tar­tott tizenhét év alatt. Most is tömören beszél. Nem szereti húzni az időt Minden észrevé­telével, tanácsával azt szeret­né elérni, hogy javuljon a fo­nal minősége, minél kevesebb orsó álljon a gyűrűsben. Sok­szor talán apróságnak tetszik, amit elmond, pedig nagyon lé­nyeges dolgok. Például ami­kor már csaknem megtelnek a gépek, néhányon leállítják a gépet, mielőtt mind a hat le­szedő odaérkezik. Értékes per­cek vesznek kárba. Egy gépen 384 orsó pörög. Csak két per­cig álljon, mennyivel kevesebb fonal készül! Ha például le­esik az orsót meghajtó szíj, s a fanónő lusta visszatenni (ez öt másodperces munka), akkor kiesik a termelésiből négy or­só. Aztán itt van a ráeresztés. Ha nem keresik meg a szálvé- get, nem húzzák le a csévéről a fonalat, ez az orsózóban hát­ráltatja a munkát. Sokat segít­hetnek a targoncások is: ha mindig ott rakják le a ládákat és a hüvelyeket, ahol kell, nem szaladgálnak fölöslegesen a leszedők. Sökszor hiány van nyomóhengerben, mert eldo­bálják a fonónőtk, pedig 190 forintba kerül egy kiló mű­anyag bevonat a hengerekre. Egy gépen összesen 21 kiló van ebből az importanyagból! A művezető arra is felhívta a figyelmet, hogy a nemes hul­ladék közé ne keverjenek ola­josat. Vigyázzanak, ne kerül­jön a hulladékos ládába fém­tárgy, mert amikor elemi szá­lakra bontják a hulladék fo­nalat, tűz keletkezik a huila- déküzemben. Panasz, észrevétel, javaslat, versenykihívás és sok más hangzott el a felszólalások­nyát. Az üzemvezető rámuta­tott, hogy ne csak a C mű­szakban keressék a hibát, hi­szen azok meg rájuk panasz­kodnak. Most szabadult fel huszonnyolc ipari tanuló, se­gítsék át őket a nehézségeken. Ez közös érdek, ha megsze­rettetik velük a gyárat, nem mennek el innen. Kemény Lajos technológus arról be­defiáfrt tncgeiéc a &Sinadeágat ííucs-zik a mctlat faika Miéit dugják a dacaiéi a gépek alá? ban. Balogh István lakatos hasznos tanácsokkal látta el a. fiatal munkásnőket. Hat fo­rint a bőrnadrág darabja (így becézik a nyújtóműszalagot), ha rákötik a vezető lécre, nem viszi el az elefánt, azaz a szálelszívó berendezés. Ha a lakatosok megjavítják a meghajtó szalagot, azonnal ál­lítsák termelésbe az orsókat. Ne sértsék föl a kaparóval a nyomóhenger bevonatát, ami­kor bcgubózik a fonal. Sok malacfarok (fonalvezető) el­veszik, mert nem törődnek vele, hogy a szemétbe kerül. Sok forintot lehetne megtaka­rítani nagyobb gondossággal. Szűcs Béláné, György An- talné fonónők az anyaghiány, Komáromi Erzsébet, Pereszte- gi Rózsa fonónők a C mű­szakban dolgozó váltótársuk miatt panaszkodtak. Baranyai Magdolna leszedő azt tette szóvá, hogy nincs partvis, sok szór összevesznek söpréskor egyen-egyan. Nyers Istvánné takarító a nagyobb rendre és tisztaságra hívta fel a figyel­met. Hodobás Erzsébet fonónő kifogásolta, hogy rosszak a darálók, azaz a tisztítóhen­gerek. Délutános és éjszakás hét után sohasem találnak. A jókat eldugdossák a gépek alá. Veres Zoltán üzemvezető megnyugtatta a fonónőket, hogy még a hónap végén meg­érkeznek a Textima-gépek. Ez megszünteti az előfonal hiá­Közos ügyünk: a gy ermek* és ifjúságvédelem Balogh István, a BM me­gyei ifjúságvédelmi előadója a fiatalkorúak bűnözésének múlt évi tapasztalatairól tá­jékoztatta a Somogy megyei gyermek- és ifjúságvédelmi munkaértekezletet. Elmondta, hogy a fiatalko­rúak bűnözése az utóbbi évek­ben hullámzó tendenciát mu­tatott. Somogybán 1965-ben — az előző évhez viszonyítva — a fiatalkorúak, által elköve­tett bűncselekmények száma megközelítően 25 százalékkal emelkedett. Főként vagyon el­leni búr cselekményeket kö­vettek el. Kisebb mértékben garázdaság írható terhűkre. Elgondolkoztató, hogy a fiatalkorú bűnözők 11,2 szá­zaléka visszaeső volt. A bűn- cselekményeket elkövető fia­talok többsége a zilált csa­ládi élet, a szülők helytelen nevelési módszere miatt tért rossz útra. Másik részükre — 35 százalékukra — a baráti környezet hatott károsan. Gyakran sodorja a bűnözés útjára a fiatalokat a mérték­telen alkoholfogyasztás. Leg­többször ilyen állapotban sér­tik meg törvényeinket, követ­nek el súlyos testi sértést stb. Beszélt az előadó a megelő­ző munkáról is. Elmondta, hogy 1966-ban 235 jogpropa­ganda-előadást tartott a rend­őrség szülők és fiatalok ré­szére. Az előadások többségét azonban olyan fiatalkorúak és szülők hallgatták meg, akik­nek magatartásával egyéb­ként sem volt probléma. Több alkalommal jegyző- könyvi figyelmeztetésben ré­szesítettek szülőket és fiatal­korúakat. Elmondható, hogy eredményesen. Kevés esetben kellett a figyelmeztetett, szü­lőkkel szemben súlyosabb in­tézkedést alkalmazni. A múlt évben nagyobb gondot fordí­tottak az italboltok és a nyil­vános helyek ellenőrzésére. 51 esetben kezdeményezett a BM szabálysértési, illetve fegyel­mi eljárást. Az ifjúságvédelmi munka hatékonyabbá tételére java­solta Balogh István, hogy vizsgálják felül a veszélyez­tetett környezetben élő gyer­mekek nyilvántartását; a gyermek- és ifjúságvédelem­mel foglalkozó társadalmi szervek rendszeresen számol­janak be munkájukról. A megelőzés eredményesebbé té­tele érdekében helyes lenne — mondotta —, ha az isko­lák és a társadalmi szervek rendszeresen tájékoztatnák a rendőrséget az ellenőrzéseik közben szerzett tapasztalatok­ról és ha a hatósági intéz­kedést kívánó ügyekben tájé­koztatást adnának. Megéri szélt, hogy az idén nagyon nagy gondot kell fordítani a minőségre. Hosszú elemző munka után megállapították, hogy kihatott a minőségre a lélsaám felhígulása. Az új ion ónők nem megfelelő fogá­sokat alkalmaznak, nem úgy bánnak a géppel, nem úgy tisztítják, ahogy kellene. Azt is elmondta a technológus, milyen összefüggés van a minőség és a nyújtómű, a nyomóhengerek állapota kö­zött. , Hasznos órákat töltöttek a munkásinők 'a tanácskozáson. Ha megfogadják a tanácso­kat, több és jobb minőségű fonalat adhat a gyár az or­szágnak, olcsóbban termelhet. Lajos Géza *>.\z a tapasztalatunk, hogy azokban a brigádokban, ahol párttagok, kommunis­táit dolgoznak, sokkal Jobb a munkafegyelem, és a mi­nőséggel sincs annyi baj ... (Egy taggyűlési felszólalás­ból.) — AZON A TAGGYŰLÉ­SEN nekem kellett számot adnom az építőipari részleg munkájáról — mondja Nyári Ferenc, a Nagyatádi Komfort Ktsz főépítésvezetője. — Igaz, egész évben ott voliak a sze­mem előtt, s jól tudtam hogy különösen az első félévben elég sok reklamáció érkezett a minőség miatt, de azt is tudtam, hogy a második fél­évre már megváltozott a helyzet. És ezt annak köszön­hettük, hogy a brigádokban dolgozó kommunisták na­gyon a szívükre vették a fej­mosást ... A »fejmosás« módszere cél­ravezető volt. — Mit adna ezért a há­zért, ha magának készült volna? Ez százszázalékos munka? — fogta karon a fő­A TABI KAPTÁRÜZEMBEN az első félévben hatezer kaptárt készítenek el. szag minden részébe szállítanak. Az Megnőtt a kereslet a Kaposvári Textilruházati Ktsz termékei iránt. Ebben a negyedévben például har­mincezer férfiinget készítenek. Hatvanezer férfi hálóing megren­delését azonban már nem tudták elfogadni, ugyanis nincs rá kapa­citásuk. Ha fölvehetnének harminchat- negyven dolgozót, megindíthatnák a két műszakot, s vállalhatnák a megrendelést. Ehhez azonban az OKISZ segítsége kell. A KISZÖV ugyanis nem tud bért biztosítani ennek a harminchat—negyven dol­gozónak. A ktsz a KISZÖV útján már kér­te ezt, eddig azonban nem kapott választ. Pedig ezen a két műsza­kon mindenki nyerne: a ktsz az eddiginél többet tudna termelni, s enyhülne a nők elhelyezésének gondja Kaposváron. Ha viszont mindenkinek megéri, akkor érde­mes megvalósítani. Reméljük, az OKISZ Is igy gon­dolkodik. Ke I» A pontos munka előtt korai kelés, kényelmetlen utazás »A bejáró ember duplán szolgálja meg a keresetét«. Egy Kaposvárról vidékre-köl­tözött ember mondta ezt a Textilipari Vállalatnál. Ösz- szehasonlításában kétségkívül van túlzás, egy azonban bi­zonyos: azok az emberek, akik vidékről utaznak munkahe­lyükre, több időt töltenek tá­vol a családjuktól, mint a helyibeliek. Emellett vállalják az utazás fáradalmait is. A munkahelyen viszont ugyanazt a teljesítményt kell nyújtani­uk, mint a kaposváriaknak. Elveszett idő Több emberrel beszélgettem a Textilipari Vállalatnál a be­járó férfiak közül. Domonkos József mondatát, ha nem szó- szerint is, de mindenki meg­ismételte. Visszatérő refrénje volt ez a beszélgetéseknek: az utazás idején semmi haszno­sat nem tudnak csinálni. El­veszett idő ez. — Télen néha olyan hide­gek a kocsik, hogy téli kabát­ban kell állni, mert az em­bernek nincs kedve leülni. Sokszor úgy tetszik, hogy a peronon melegebb van, mint a kupéban. Ha pedig befűte- nek a vaskályhákba, akkor meg nem lehet kibírni a hő­séget. Kellemes meleg szinte egész télen át nincs a vasúti kocsikban Csak zsúfoltság. Somogyvár negyven kilomé­terre van Kaposvártól. Az uta­zással együtt tíz, tíz és fél órát tölt el távol a családtól. Ha a délelőtti műszakban dol­gozik, reggel háromkor éb­red, s csaknem négy óra van, mire hazaér. — Éppen hogy csak körül­néz otthon az ember, már este van. Pedig a méhek kö­rül meg a szőlőben lenne mit tenni. Csak a szabadságidő­ben tudok komolyabban hoz­záfogni. — Pihenni, üdülni volt már? — Még egyszer sem. — Hány éves? — A hatvanadikba fordul­tam. — Mit csinálnak a vonat­ban? — Van, aki kártyázik, má­sok újságot olvasnak, beszél­getnek. Ha hideg van, akkor meg állnak. Pedig itt is nyolc órát állunk a vasaló mellett. Mindezt azzal toldja Váldi József né, hogy aki szeret kézimunkázni, dolgoz­hat a vonatban is. Aki nem, az alszik. — Minden vonat tömött. Az embernek igyekeznie kell, hogy helye legyen. Ez nem­csak az esti meg a reggeli vo­natra érvényes. Barcs felé nem megy üres szerelvény a két műszak miatt. De mit csi­náljunk? Dolgozni kell. Ne­kem nem volt földem, tsz sincs a környéken, csak álla­mi gazdaság. Ha nem kéne jönni, talán hiányolnám is. A nőknek nehezebb A kártyacsaták szinte hoz­zátartoznak már a munkás- vonatokhoz. A helyfoglalás is. A férfiak könnyebben elütik az időt. A nőknek azonban több a gondjuk, hiszen a csa­lád otthon marad. A vonat meg az autóbusz nem vár. Mire elérkezik az indulás ide­je, otthon el kell végezni. — Ha délelőttös vagyok, akkor már fél ötkor indul az autóbusz, s negyed négy van, mire hazaérek Somogysárdra — mondja Szerencsés Vendel- né. — Még az a szerencsém, hogy napközis óvoda van a faluban, így a gyereket nyu­godtan hagyom otthon. — Ha délutános? — Vagy a férjem, vagy az anyósom látja el a gyereket. S aki nem hagy otthon csa­ládot, annak is vannak gond­jai. Ha más nem, hát bosszan­kodik a vonat miatt. Fekete Mária Ladról jár be. így kezdi a beszélgetést: — Ne­gyed négykor indul tőlünk a vonat. Két órával később ér­kezik Kaposvárra. Közben a gyékényesbe harmincöt per­cet vár Kaposmérőbem. Ezen a vonaton műszakba induló munkások utaznak. Ha azzal a harmincöt perccel később indulna a vonat, azt hiszem, senki sem venné zokon. Haj­nalban fél órával később kel­ni nagyszerű dolog lehet. — Mit tud csinálna a mun­kán kívül? — Majdnem semmit, mire hazaér az ember, már annyi­ra fáradt, hogy semmihez sincs kedve. Sietnek haza A munkán kívül az üzem­ben nem számíthatnak a be­járó dolgozókra, pedig a Tex­tilipari Vállalat munkásainak körülbelül negyven százaléka vidékről jár be. — Ha nincs hófúvás vagy egyéb közlekedési akadály, mindig pontosan érkeznek az emberek — mondja Nyitrai György műszaki vezető. — Hajnalban már negyed hat után érkeznek. Egy melegedőt csináltunk nekik, ott várják a műszakkezdést. A munka­idő lejárta után körülbelül egy órával mindenkinek el­megy a busza vagy a vonata. — A munkán nem látszik meg, hogy bejárnak az em­berek — veszi át a szót Hor­váth István párttitkár. — Az utazás nem befolyásolja a teljesítményt. A szalagütemet ezek az emberek is tartják. De előfordul, hogy idegeseb­bek, fáradtabbak. Látszik, hogy nem olyan nyugodt ide­gekkel ülnek a gépek mellé, mint a kaposváriak. — A munkán kívül másba már nem nagyon tudjuk be­vonni az embereket — foly­tatja a gondolatot a műszaki vezető. — Ha termelési ta­nácskozást tartunk, akkor ne­héz. megoldani hogy ők is részt vegyenek rajta. Általá­ban egy órát elveszünk ilyen­kor a munkaidőből. De ha egy kicsit hosszabb ideig tart, akkor egymás után állnak fel az emberek: megy a vonatuk vagy az autóbuszuk. E miatt az állandó kötöttség miatt a társadalmi munkában és a szervezeti életben szinte so­ha nem vesznek részt a be­járók. Nem is kívánhatjuk tőlük, mert ha elszalasztják a buszt vagy a vonatot, akkor későn érnek haza. Ez más­nap esetleg a munkán lát­szana meg. Ezen nem lehet segíteni, hi­szen minden ember igyekszik a családhoz. De ha felülvizs­gálnák a vonatok és az autó­buszok menetrendjét, s job­ban a műszakkezdéshez iga­zítanák érkezésüket. talán csökkenteni lehetne a család­tól távol töltött órák számát. S ha még az utazás körülmé­nyein is javítanának, bizto­san ez is sokat segítene. A mellékvonalakon ez nem csu­pán beruházás kérdése. A kel­lemesebb környezet kialakítá­sáé inkább. Kérem Imre építésvezető egy alkalommal a Kígyósi-brigád helyettes vezetőjét. — Hogyan lehet ilyen csúnyán bepucolni a teraszt? — Mutasson jobbat.. . — No, barátom, üljön fel a kerékpárra, aztán hajtson át a szomszéd utcába, a Csordás-brigádhoz. Azok az ipari tanulók különb munkát végeztek, mint itt az öreg építők, pedig ugyanilyen há­zat kellett nekik is megcsi­nálniuk ... Egy szó, mint száz, a Kí- gyósi-brigád nagyon szégyell- te az esetet, hogy tanulógye­rekeket állítottak eléjük pél­daképül. Másna pra szó nél­kül újra bepucolták az egész kifogásolt területet, s azóta nincs baj a munkájukkal. HAT VALAHOGY IGY KEZDŐDÖTT. És ott folyta­tódott, hogy van két munkás­őr kommunista: Izsák István a Borsodi-brigádból meg Fü- löp József a Vámosi I.-bri­gádból. Velük a főépítésveze­tő nemcsak a munkahelyeken találkozott, hanem a mun­kásőrségben — szolgálatban vagy gyakorlaton — is, ju­tott idő a hétköznapi problé­mák, a termelési kérdések megbeszélésére. A villanyszerelő brigádban ugyancsak két párttag dolgo­zik: Ormai László, a KISZ- titkár és Nagy József. , Moz­gatói a kollektívának. Nem­csak saját munkájukkal mu­tatnak példát, hanem a töb­biek segítségével, támogatásá­val is. Nagy Józsefek falu- villamasításan dolgoznak, s hogy eredményesen, azt a szövetkezet brigádjai között zajló munkaverseny második helyezése jelzi. Végeredményben a leg­könnyebb dolga Jámbor Lászlónak, a ktsz párttitkárá­nak, a festők részlegvezetőjé­nek van — gondolhatja bár­ki, hiszen egy párttitkárnak van akkora tekintélye, hogy követik az emberek. Ez «er- sze csak részben igaz, hi­szen a tizenkét tagú festőbri­gádban csak egy kommunista van a titkáron kívül: Izsák Béla. Ez a brigád tavaly feb­ruárban kivonult egy vidéki munkára, s nemrég tértvisz- íza. Tarsolyukban jó néhány köszönőlevelet őriznek bol- dok háztulajdonosoktól, hogy becsülettel, tisztességgel helyt­álltak a munkában. Ez le­het a párttitkár személyes példájának hatása, de inkább a jó kollektív szellemet di­cséri, hogy méltatlan dolog­nak tartják a rossz, pontat­lan munkál Ugyanez mondható el Menyhárt István bádogosról is. Egyszer őt is rajtakapták, hogy lazsál, nem végzi úgy a munkát, ahogy kellene. Taggyűlési téma nem szere­tett volna lenni, meg egyéb­ként is: igaza volt a főnök­nek. Öt ma már nem kell külön ellenőrizgetni, hogy ott van-e a munkahelyén, Sőt, ma már úgy emlegetik, hogy az az ember, aki a legjobban foglalkozik példa"! a tanulók szakmai és emberi nevelésével. — ÜGY VETTÜK ÉSZRE — mondja Nyári Ferenc —, hogy amikor a párton kívüli brigádvezetők mellett egy vagy két kommunista dolgo­zik, még akikor sem lehet la­zítani, ha esetleg valaki haj­lamos volna rá. Olyan érzé­keny jelzőrendszert jelent kommunistának lenni, hogy okvetlenül számítanunk, fi­gyelnünk kell rájuk. Nem tű­rik el az anyaghiányt, a la­za legyeimet, türelmesen, de határozottan ránevelnek min­denkit a jó munkára. »A bri­gád pénze egy kalapba megy — tartják —, mindenkinek egyformán kell beletennie, hogy egyformán vehessünk ki belőle«. Hát valahogy ezeket a dolgokat próbáltam egy mondatba belesűrítem tag­gyűlési felszólalásomban. Polesz György

Next

/
Oldalképek
Tartalom