Somogyi Néplap, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-22 / 45. szám
Sserda, 1967. február 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP Termelési tanár a SAUrfisfonohar A kommunisták példája Az újságíró percenként kapkodja a fejét, s kérdőjeleket ír a noteszába, mert olyan népiesen, szinte becézve beszélnek a munkásnők a gépekről, az alkatrészekről. S amikor vége a termelési tanácskozásnak, a gyűrűsfonó A műszakának száztizenhét munkásnője elsiet a buszhoz, szemléltető oktatáson kénytelen részt venni, hogy mindent tökéletesen megértsen. Még az a szerencse, hogy a tanácskozás az egyik tanteremben volt, s itt kéznél vannak a szemléltető ábrák, gépmodellek. S hogy milyen volt ez a munkaértekezlet? Azt hiszem, hogy jövőt megalapozónak nevezhetném leginkább, hiszen a tavalyi, hibák elemzésével éppen az idei legfontontosabb feladatokra hívta fel a részvevők figyelmét. A gyár megindulása óta itt dolgozik Niczinger József művezető. Sok tanácskozást tartott tizenhét év alatt. Most is tömören beszél. Nem szereti húzni az időt Minden észrevételével, tanácsával azt szeretné elérni, hogy javuljon a fonal minősége, minél kevesebb orsó álljon a gyűrűsben. Sokszor talán apróságnak tetszik, amit elmond, pedig nagyon lényeges dolgok. Például amikor már csaknem megtelnek a gépek, néhányon leállítják a gépet, mielőtt mind a hat leszedő odaérkezik. Értékes percek vesznek kárba. Egy gépen 384 orsó pörög. Csak két percig álljon, mennyivel kevesebb fonal készül! Ha például leesik az orsót meghajtó szíj, s a fanónő lusta visszatenni (ez öt másodperces munka), akkor kiesik a termelésiből négy orsó. Aztán itt van a ráeresztés. Ha nem keresik meg a szálvé- get, nem húzzák le a csévéről a fonalat, ez az orsózóban hátráltatja a munkát. Sokat segíthetnek a targoncások is: ha mindig ott rakják le a ládákat és a hüvelyeket, ahol kell, nem szaladgálnak fölöslegesen a leszedők. Sökszor hiány van nyomóhengerben, mert eldobálják a fonónőtk, pedig 190 forintba kerül egy kiló műanyag bevonat a hengerekre. Egy gépen összesen 21 kiló van ebből az importanyagból! A művezető arra is felhívta a figyelmet, hogy a nemes hulladék közé ne keverjenek olajosat. Vigyázzanak, ne kerüljön a hulladékos ládába fémtárgy, mert amikor elemi szálakra bontják a hulladék fonalat, tűz keletkezik a huila- déküzemben. Panasz, észrevétel, javaslat, versenykihívás és sok más hangzott el a felszólalásoknyát. Az üzemvezető rámutatott, hogy ne csak a C műszakban keressék a hibát, hiszen azok meg rájuk panaszkodnak. Most szabadult fel huszonnyolc ipari tanuló, segítsék át őket a nehézségeken. Ez közös érdek, ha megszerettetik velük a gyárat, nem mennek el innen. Kemény Lajos technológus arról bedefiáfrt tncgeiéc a &Sinadeágat ííucs-zik a mctlat faika Miéit dugják a dacaiéi a gépek alá? ban. Balogh István lakatos hasznos tanácsokkal látta el a. fiatal munkásnőket. Hat forint a bőrnadrág darabja (így becézik a nyújtóműszalagot), ha rákötik a vezető lécre, nem viszi el az elefánt, azaz a szálelszívó berendezés. Ha a lakatosok megjavítják a meghajtó szalagot, azonnal állítsák termelésbe az orsókat. Ne sértsék föl a kaparóval a nyomóhenger bevonatát, amikor bcgubózik a fonal. Sok malacfarok (fonalvezető) elveszik, mert nem törődnek vele, hogy a szemétbe kerül. Sok forintot lehetne megtakarítani nagyobb gondossággal. Szűcs Béláné, György An- talné fonónők az anyaghiány, Komáromi Erzsébet, Pereszte- gi Rózsa fonónők a C műszakban dolgozó váltótársuk miatt panaszkodtak. Baranyai Magdolna leszedő azt tette szóvá, hogy nincs partvis, sok szór összevesznek söpréskor egyen-egyan. Nyers Istvánné takarító a nagyobb rendre és tisztaságra hívta fel a figyelmet. Hodobás Erzsébet fonónő kifogásolta, hogy rosszak a darálók, azaz a tisztítóhengerek. Délutános és éjszakás hét után sohasem találnak. A jókat eldugdossák a gépek alá. Veres Zoltán üzemvezető megnyugtatta a fonónőket, hogy még a hónap végén megérkeznek a Textima-gépek. Ez megszünteti az előfonal hiáKözos ügyünk: a gy ermek* és ifjúságvédelem Balogh István, a BM megyei ifjúságvédelmi előadója a fiatalkorúak bűnözésének múlt évi tapasztalatairól tájékoztatta a Somogy megyei gyermek- és ifjúságvédelmi munkaértekezletet. Elmondta, hogy a fiatalkorúak bűnözése az utóbbi években hullámzó tendenciát mutatott. Somogybán 1965-ben — az előző évhez viszonyítva — a fiatalkorúak, által elkövetett bűncselekmények száma megközelítően 25 százalékkal emelkedett. Főként vagyon elleni búr cselekményeket követtek el. Kisebb mértékben garázdaság írható terhűkre. Elgondolkoztató, hogy a fiatalkorú bűnözők 11,2 százaléka visszaeső volt. A bűn- cselekményeket elkövető fiatalok többsége a zilált családi élet, a szülők helytelen nevelési módszere miatt tért rossz útra. Másik részükre — 35 százalékukra — a baráti környezet hatott károsan. Gyakran sodorja a bűnözés útjára a fiatalokat a mértéktelen alkoholfogyasztás. Legtöbbször ilyen állapotban sértik meg törvényeinket, követnek el súlyos testi sértést stb. Beszélt az előadó a megelőző munkáról is. Elmondta, hogy 1966-ban 235 jogpropaganda-előadást tartott a rendőrség szülők és fiatalok részére. Az előadások többségét azonban olyan fiatalkorúak és szülők hallgatták meg, akiknek magatartásával egyébként sem volt probléma. Több alkalommal jegyző- könyvi figyelmeztetésben részesítettek szülőket és fiatalkorúakat. Elmondható, hogy eredményesen. Kevés esetben kellett a figyelmeztetett, szülőkkel szemben súlyosabb intézkedést alkalmazni. A múlt évben nagyobb gondot fordítottak az italboltok és a nyilvános helyek ellenőrzésére. 51 esetben kezdeményezett a BM szabálysértési, illetve fegyelmi eljárást. Az ifjúságvédelmi munka hatékonyabbá tételére javasolta Balogh István, hogy vizsgálják felül a veszélyeztetett környezetben élő gyermekek nyilvántartását; a gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó társadalmi szervek rendszeresen számoljanak be munkájukról. A megelőzés eredményesebbé tétele érdekében helyes lenne — mondotta —, ha az iskolák és a társadalmi szervek rendszeresen tájékoztatnák a rendőrséget az ellenőrzéseik közben szerzett tapasztalatokról és ha a hatósági intézkedést kívánó ügyekben tájékoztatást adnának. Megéri szélt, hogy az idén nagyon nagy gondot kell fordítani a minőségre. Hosszú elemző munka után megállapították, hogy kihatott a minőségre a lélsaám felhígulása. Az új ion ónők nem megfelelő fogásokat alkalmaznak, nem úgy bánnak a géppel, nem úgy tisztítják, ahogy kellene. Azt is elmondta a technológus, milyen összefüggés van a minőség és a nyújtómű, a nyomóhengerek állapota között. , Hasznos órákat töltöttek a munkásinők 'a tanácskozáson. Ha megfogadják a tanácsokat, több és jobb minőségű fonalat adhat a gyár az országnak, olcsóbban termelhet. Lajos Géza *>.\z a tapasztalatunk, hogy azokban a brigádokban, ahol párttagok, kommunistáit dolgoznak, sokkal Jobb a munkafegyelem, és a minőséggel sincs annyi baj ... (Egy taggyűlési felszólalásból.) — AZON A TAGGYŰLÉSEN nekem kellett számot adnom az építőipari részleg munkájáról — mondja Nyári Ferenc, a Nagyatádi Komfort Ktsz főépítésvezetője. — Igaz, egész évben ott voliak a szemem előtt, s jól tudtam hogy különösen az első félévben elég sok reklamáció érkezett a minőség miatt, de azt is tudtam, hogy a második félévre már megváltozott a helyzet. És ezt annak köszönhettük, hogy a brigádokban dolgozó kommunisták nagyon a szívükre vették a fejmosást ... A »fejmosás« módszere célravezető volt. — Mit adna ezért a házért, ha magának készült volna? Ez százszázalékos munka? — fogta karon a főA TABI KAPTÁRÜZEMBEN az első félévben hatezer kaptárt készítenek el. szag minden részébe szállítanak. Az Megnőtt a kereslet a Kaposvári Textilruházati Ktsz termékei iránt. Ebben a negyedévben például harmincezer férfiinget készítenek. Hatvanezer férfi hálóing megrendelését azonban már nem tudták elfogadni, ugyanis nincs rá kapacitásuk. Ha fölvehetnének harminchat- negyven dolgozót, megindíthatnák a két műszakot, s vállalhatnák a megrendelést. Ehhez azonban az OKISZ segítsége kell. A KISZÖV ugyanis nem tud bért biztosítani ennek a harminchat—negyven dolgozónak. A ktsz a KISZÖV útján már kérte ezt, eddig azonban nem kapott választ. Pedig ezen a két műszakon mindenki nyerne: a ktsz az eddiginél többet tudna termelni, s enyhülne a nők elhelyezésének gondja Kaposváron. Ha viszont mindenkinek megéri, akkor érdemes megvalósítani. Reméljük, az OKISZ Is igy gondolkodik. Ke I» A pontos munka előtt korai kelés, kényelmetlen utazás »A bejáró ember duplán szolgálja meg a keresetét«. Egy Kaposvárról vidékre-költözött ember mondta ezt a Textilipari Vállalatnál. Ösz- szehasonlításában kétségkívül van túlzás, egy azonban bizonyos: azok az emberek, akik vidékről utaznak munkahelyükre, több időt töltenek távol a családjuktól, mint a helyibeliek. Emellett vállalják az utazás fáradalmait is. A munkahelyen viszont ugyanazt a teljesítményt kell nyújtaniuk, mint a kaposváriaknak. Elveszett idő Több emberrel beszélgettem a Textilipari Vállalatnál a bejáró férfiak közül. Domonkos József mondatát, ha nem szó- szerint is, de mindenki megismételte. Visszatérő refrénje volt ez a beszélgetéseknek: az utazás idején semmi hasznosat nem tudnak csinálni. Elveszett idő ez. — Télen néha olyan hidegek a kocsik, hogy téli kabátban kell állni, mert az embernek nincs kedve leülni. Sokszor úgy tetszik, hogy a peronon melegebb van, mint a kupéban. Ha pedig befűte- nek a vaskályhákba, akkor meg nem lehet kibírni a hőséget. Kellemes meleg szinte egész télen át nincs a vasúti kocsikban Csak zsúfoltság. Somogyvár negyven kilométerre van Kaposvártól. Az utazással együtt tíz, tíz és fél órát tölt el távol a családtól. Ha a délelőtti műszakban dolgozik, reggel háromkor ébred, s csaknem négy óra van, mire hazaér. — Éppen hogy csak körülnéz otthon az ember, már este van. Pedig a méhek körül meg a szőlőben lenne mit tenni. Csak a szabadságidőben tudok komolyabban hozzáfogni. — Pihenni, üdülni volt már? — Még egyszer sem. — Hány éves? — A hatvanadikba fordultam. — Mit csinálnak a vonatban? — Van, aki kártyázik, mások újságot olvasnak, beszélgetnek. Ha hideg van, akkor meg állnak. Pedig itt is nyolc órát állunk a vasaló mellett. Mindezt azzal toldja Váldi József né, hogy aki szeret kézimunkázni, dolgozhat a vonatban is. Aki nem, az alszik. — Minden vonat tömött. Az embernek igyekeznie kell, hogy helye legyen. Ez nemcsak az esti meg a reggeli vonatra érvényes. Barcs felé nem megy üres szerelvény a két műszak miatt. De mit csináljunk? Dolgozni kell. Nekem nem volt földem, tsz sincs a környéken, csak állami gazdaság. Ha nem kéne jönni, talán hiányolnám is. A nőknek nehezebb A kártyacsaták szinte hozzátartoznak már a munkás- vonatokhoz. A helyfoglalás is. A férfiak könnyebben elütik az időt. A nőknek azonban több a gondjuk, hiszen a család otthon marad. A vonat meg az autóbusz nem vár. Mire elérkezik az indulás ideje, otthon el kell végezni. — Ha délelőttös vagyok, akkor már fél ötkor indul az autóbusz, s negyed négy van, mire hazaérek Somogysárdra — mondja Szerencsés Vendel- né. — Még az a szerencsém, hogy napközis óvoda van a faluban, így a gyereket nyugodtan hagyom otthon. — Ha délutános? — Vagy a férjem, vagy az anyósom látja el a gyereket. S aki nem hagy otthon családot, annak is vannak gondjai. Ha más nem, hát bosszankodik a vonat miatt. Fekete Mária Ladról jár be. így kezdi a beszélgetést: — Negyed négykor indul tőlünk a vonat. Két órával később érkezik Kaposvárra. Közben a gyékényesbe harmincöt percet vár Kaposmérőbem. Ezen a vonaton műszakba induló munkások utaznak. Ha azzal a harmincöt perccel később indulna a vonat, azt hiszem, senki sem venné zokon. Hajnalban fél órával később kelni nagyszerű dolog lehet. — Mit tud csinálna a munkán kívül? — Majdnem semmit, mire hazaér az ember, már annyira fáradt, hogy semmihez sincs kedve. Sietnek haza A munkán kívül az üzemben nem számíthatnak a bejáró dolgozókra, pedig a Textilipari Vállalat munkásainak körülbelül negyven százaléka vidékről jár be. — Ha nincs hófúvás vagy egyéb közlekedési akadály, mindig pontosan érkeznek az emberek — mondja Nyitrai György műszaki vezető. — Hajnalban már negyed hat után érkeznek. Egy melegedőt csináltunk nekik, ott várják a műszakkezdést. A munkaidő lejárta után körülbelül egy órával mindenkinek elmegy a busza vagy a vonata. — A munkán nem látszik meg, hogy bejárnak az emberek — veszi át a szót Horváth István párttitkár. — Az utazás nem befolyásolja a teljesítményt. A szalagütemet ezek az emberek is tartják. De előfordul, hogy idegesebbek, fáradtabbak. Látszik, hogy nem olyan nyugodt idegekkel ülnek a gépek mellé, mint a kaposváriak. — A munkán kívül másba már nem nagyon tudjuk bevonni az embereket — folytatja a gondolatot a műszaki vezető. — Ha termelési tanácskozást tartunk, akkor nehéz. megoldani hogy ők is részt vegyenek rajta. Általában egy órát elveszünk ilyenkor a munkaidőből. De ha egy kicsit hosszabb ideig tart, akkor egymás után állnak fel az emberek: megy a vonatuk vagy az autóbuszuk. E miatt az állandó kötöttség miatt a társadalmi munkában és a szervezeti életben szinte soha nem vesznek részt a bejárók. Nem is kívánhatjuk tőlük, mert ha elszalasztják a buszt vagy a vonatot, akkor későn érnek haza. Ez másnap esetleg a munkán látszana meg. Ezen nem lehet segíteni, hiszen minden ember igyekszik a családhoz. De ha felülvizsgálnák a vonatok és az autóbuszok menetrendjét, s jobban a műszakkezdéshez igazítanák érkezésüket. talán csökkenteni lehetne a családtól távol töltött órák számát. S ha még az utazás körülményein is javítanának, biztosan ez is sokat segítene. A mellékvonalakon ez nem csupán beruházás kérdése. A kellemesebb környezet kialakításáé inkább. Kérem Imre építésvezető egy alkalommal a Kígyósi-brigád helyettes vezetőjét. — Hogyan lehet ilyen csúnyán bepucolni a teraszt? — Mutasson jobbat.. . — No, barátom, üljön fel a kerékpárra, aztán hajtson át a szomszéd utcába, a Csordás-brigádhoz. Azok az ipari tanulók különb munkát végeztek, mint itt az öreg építők, pedig ugyanilyen házat kellett nekik is megcsinálniuk ... Egy szó, mint száz, a Kí- gyósi-brigád nagyon szégyell- te az esetet, hogy tanulógyerekeket állítottak eléjük példaképül. Másna pra szó nélkül újra bepucolták az egész kifogásolt területet, s azóta nincs baj a munkájukkal. HAT VALAHOGY IGY KEZDŐDÖTT. És ott folytatódott, hogy van két munkásőr kommunista: Izsák István a Borsodi-brigádból meg Fü- löp József a Vámosi I.-brigádból. Velük a főépítésvezető nemcsak a munkahelyeken találkozott, hanem a munkásőrségben — szolgálatban vagy gyakorlaton — is, jutott idő a hétköznapi problémák, a termelési kérdések megbeszélésére. A villanyszerelő brigádban ugyancsak két párttag dolgozik: Ormai László, a KISZ- titkár és Nagy József. , Mozgatói a kollektívának. Nemcsak saját munkájukkal mutatnak példát, hanem a többiek segítségével, támogatásával is. Nagy Józsefek falu- villamasításan dolgoznak, s hogy eredményesen, azt a szövetkezet brigádjai között zajló munkaverseny második helyezése jelzi. Végeredményben a legkönnyebb dolga Jámbor Lászlónak, a ktsz párttitkárának, a festők részlegvezetőjének van — gondolhatja bárki, hiszen egy párttitkárnak van akkora tekintélye, hogy követik az emberek. Ez «er- sze csak részben igaz, hiszen a tizenkét tagú festőbrigádban csak egy kommunista van a titkáron kívül: Izsák Béla. Ez a brigád tavaly februárban kivonult egy vidéki munkára, s nemrég tértvisz- íza. Tarsolyukban jó néhány köszönőlevelet őriznek bol- dok háztulajdonosoktól, hogy becsülettel, tisztességgel helytálltak a munkában. Ez lehet a párttitkár személyes példájának hatása, de inkább a jó kollektív szellemet dicséri, hogy méltatlan dolognak tartják a rossz, pontatlan munkál Ugyanez mondható el Menyhárt István bádogosról is. Egyszer őt is rajtakapták, hogy lazsál, nem végzi úgy a munkát, ahogy kellene. Taggyűlési téma nem szeretett volna lenni, meg egyébként is: igaza volt a főnöknek. Öt ma már nem kell külön ellenőrizgetni, hogy ott van-e a munkahelyén, Sőt, ma már úgy emlegetik, hogy az az ember, aki a legjobban foglalkozik példa"! a tanulók szakmai és emberi nevelésével. — ÜGY VETTÜK ÉSZRE — mondja Nyári Ferenc —, hogy amikor a párton kívüli brigádvezetők mellett egy vagy két kommunista dolgozik, még akikor sem lehet lazítani, ha esetleg valaki hajlamos volna rá. Olyan érzékeny jelzőrendszert jelent kommunistának lenni, hogy okvetlenül számítanunk, figyelnünk kell rájuk. Nem tűrik el az anyaghiányt, a laza legyeimet, türelmesen, de határozottan ránevelnek mindenkit a jó munkára. »A brigád pénze egy kalapba megy — tartják —, mindenkinek egyformán kell beletennie, hogy egyformán vehessünk ki belőle«. Hát valahogy ezeket a dolgokat próbáltam egy mondatba belesűrítem taggyűlési felszólalásomban. Polesz György
