Somogyi Néplap, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-21 / 44. szám
AZ MSZMP MEGYEI BÍZÓT TSAGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Somogi/jád a magyar irodalomban Illyés Gyula új művének ősbemutatóján M agyar író látogatott vasárnap Somogy- jádra, egyik a legnagyobb élők közül: Illyés Gyula. Látogatásának célja ismert: a helyi irodalmi színpad Kikérésére ötven- perces oratóriumot írt az ősszel, és most a magyar színpadi irodalom eddig aligha ismert eseményére — ősbemutatóra egy kicsi falu még kisebb termébe — elegyütt egyéniségének természeti kincsei: mind olyan tulajdonság, amely csak a legnagyobbak sajátja. S ezt példázza a mű is, Az éden elvesztése somogyjádi ősbemutatója is. Megfeszített erejű, lelkiismeretes felkészülésről, véré j tékes munkáról tanúskodik a helyi irodalmi színpad vállalkozása. Szinte egyetlen szöveghiba nélkül folyt az nemlét kérdésében a társadalom, a jövő mellett Korszakunkban ez a problematika már az Illyés-mű mottójára kérdez: »Ha jő a harag napja // ha robban az atom.. Mi lesz az emberiség sorsa, hogyan alakul jövőnk e veszély századában, mit tehetünk kiűzettetés helyett az éden birtoklásáért és mit a veszély ellen? Kérdés — mély felelősséOsbemntató előtt —egy kicsiny falu még kisebb művelődési otthona előtt jött a szerző. Családostul, közeli jó barátokkal és tisztelőkkel, ahogy szokás. Ott volt a magyar sajtó; ott voltak a megye párt- és állami vezetői és ott a so- mogyjádiak ünneplő sötétben, összezsúfolódva a kicsi teremben. A «-nagy-« fogalma kinek- kinek mást mond. De ha valakit írónak,. embernek egyként megillet ez a jelző, az bízvást olyan író és olyan ember lehet, mint amilyennek a Puszták népe íróját eddig ismertük, és amilyennek Az éden elvesztése szerzőjét Somogyjádon megismerhettük. ,Névelők, népművelők, pedagógusok, írók, érdeklődők verődtek össze, délután az iskola tanári szobájában beszélgetésre. Sokféle gondolat szárnyra kelt itt: verstaní- tásról' költészetről, a magunk életéről, a magunk gondjairól. Illyés Gyula — a fotóriporterek pergőtüzében — a falu és a város kapcsolatáról beszélt, az elvándorlás világjelenségéről és arról, hogy Magyarországot falvak nélkül ezután se lehet elképzelni; tehát az a teendőnk, hogy kulturált életformát teremtsünk, igazi műveltséget adjunk a faluban. Ne messiásvárókként, hanem magunknál, helyben, alulról elkezdve: szemléletet • formáljunk a falu igazi kultúrája szolgálatában. Szavai egyszerűek. őszinték, szívből jövőek; szerényelőadás; becsülettel megtették azt, ami erejükből telt. Egyetlen alaposabb kifogásunk van: Nehéz elképzelni, hogy például Honegger vagy Sosztakovics valamelyik műve elé a karmester előjátékot írna, és így adná elő... Nemcsak azért, mert nem illik. A mű is csorbulna, műfaji törést szenvedne. így Illyés Gyula művét is szívesebben hallottuk volna (a helyben komponált) előjáték nélkül. A téma nem űj. Nagy gondolkodók, humanisták mindig is hallatták szavukat a lét és gű, megrázó kiáltás — és felelet, válasz ez a mű. Válasz a költészet művészi, elhitető erejével; a saját és mindnyájunk felelőssége ügyében, a történelem, a társadalom, a világ előtt. Somogyjádról, az alig ezerlelkes falu tenyérnyi színpadáról. Qrgonapont-koncepció ez. Ércesen zúgó, sötét tónusú alaphangon a főtéma-kérdés ezerszínű változata, ahol a záróakkord világos, tiszta és bizakodó. Hosszan kitartott és messze hangzó fortissimo: Legutóbbi kötetét dedikálja, »... ama végső napon, ff ama rettentő holnap i/ előtt még, emberek, // merjük a legnagyobbat, // kezdjük itt a legmélyböl // hűségünk erejéből ff Újra az életet.-^ Innen, SomogyjádróL Innen, és ezért messze hangzó mindez. Háromrészes mű Az éden elvesztése. Három tételt is mondhatnánk; a gondolatok zeneisége, a variációk, a visszatérő főtéma versenyműre emlékeztetnek. Az első rész keserű kérdés, keserű vád önhitten ágáló hamis prófétákhoz, kik hirdetik rögeszméjüket: Ha csak szikrája is megmarad az életnek, s »ha egy belőlünk, önzöH kergékből megmarad, .., mihelyt túl lesz azon, s szűz partra lép az ember...« Prózára vált a bölcseleti líra a mű második részében. Hogyan tovább e »szűz partról«? A társtalan emiber, a »csak néhány magányos párra csökkent emberiség« holnapjainak reggelén már ez a kérdés: »ki pusztulni vagy állattá válni?" Féldák sarából a követkéztetés: az emberiséget nem az öngyilkosság fenyegeti, hanem az elemiberietlene- dés. Az emberiség és az emberiesség pedig elválaszthatatlan. Létkérdés... »Dörögjetek, próféták, fi mátokkal báburút. »Edénkért és paradicsom nem volt; fogalma abból teremtődött, hogy lehetne; vagyis mindenkor már lehetőség volt; mint eljövendő. Ebből űzetnénk ki, illetve ennek a lehetőségétől töretnénk vissza. Nyilván nem először. De nem bizonyos, hogy ezúttal nem véglegesen-e ...« Fájdalmas, megrázó Urai kérdése visszatér még mintegy a középső rész zárógondolataként: Az ember, aki fénytől vakon hátranéz a maga teremtette sivatagon, »s meg siratja, mit elvesztett, a Kertet // megértheti vajon // fél-ember, fél-majom // agyát váltig gyötörve ff hogy 5. (akit kivertek) // épp ő az is, ki kerget ?« ... Próza és vers — költészet versben és poézis prózában — váltakozik a harmadik részben is, befejezésül odavarázsolva az eddigiek ellentétét. »'Vagyis mivé válna a világ, ha az emberiség az atom erejét nem a halál, hanem az élet szolgálatába fogná? ... Hogy mit lehetne ezzel az erővel megteremteni akár a Szaharában például vagy akár itt, Somogyjádon? ...« Tennünk kell érte. S mit tehet a falu, az egyén, a közösség? Himnikus sorok hömpölyögnek versben és prózában, refrénjük a mi világunk, az egyszerű emberek hitét zengi: »Így jön, a legmélyről jön // minden, ami jó a földön.« Két világ mérkőzik érte; lépcsők vezetnek e jó felé, s e lépcsőkön felérhetünk. Mikorra, nem tudni, de ne késsünk elindulni rajtuk. Hogy honnan? »Innen...« Innen, és ezért hangzik messze a záró gondolat fortissimo ja. A mű, Az éden elvesztése elindult. Egy alig ezerlelkes somogyi kis faluból indult el, egy kopott, tenyérnyi kis színpadról. Értő fül azonban érzi is, hogy nem áll, nem állhat meg a gondolat, a mű. S ha nagy kórussal, nagyzenekaron dübörög majd, emlékezni fogunk, honnan indult el és miért Walling er Endre Elbeszélések — egy mondatban írta: J. Osenka Történelmi elbeszélés. Az eset olyan régen történt, hogy pontosan már senki sem emlékezik í-ú. ... Optimista elbeszélés. Valahányszor autót akart venni, mindig kiderült, hogy drágultak a kocsik, ezért tovább kellett takarékoskodnia, így lett belőle milliomos. * * • Kísérleti elbeszélés. Keresztezte a tyúkot a dimy- nyével, de kiderült, hogy a tojásokban túlságosan sok a mag. ... Tudományos elbeszélés. A professzor olyan okos robotgépet talált fel, hogy őt magát elbocsátották, és a robotot nevezték ki a tanszék vezetőjének. * * * Szürrealista elbeszélés. Egyszerre megvilágosodott előtte, hogy ő tulajdonképpen nyúl: olyan gyorsan szaporodott. j* • * Nő író elbeszélése. Késő öregkoráig élt anélkül, hogy átlépte volna a 40. életévét » » * Antialkoholista elbeszélés. Az évi alkoholfogyasztás az egy lakosra jutó 8 literről hullánként 12 literre emelkedett. Ugandában történt »Reggel a megszokott időben indultam el hazulról — jelentette a rezerváció egyik tisztivelője a fölöt- tesének. — Már megtettem a fele utat, amikor utamat váratlanul egy anyaelefánt állta, amely alvó kicsinyére vigyázott az úton. Kénytelen voltam leszáilni a kerékpáromról, és a cserjésen át haladni tovább. De nyomban egy rinocé- rosszal találkoztam. Szörnyen megijedtem, és gyorsan felkúsztam egy fára. Mikor már azt hittem, hogy elmúlt a veszély, a fa tövében egy oroszlánpárt fedeztem föl. Addig maradtam a fán, míg az 'oroszlánok elballagtak onnan. Ez az oka, amiért elkéstem a munkahelyemről.« Édes a bosszú A társaságban a hazug annyira belegabalyodott háborús kalandjainak elbeszélésbe, hogy képtelen volt a mesét befejezni. Oda fordult a barátjához, hogy folytassa az elbeszélést, hiszen jelen volt a csatában. — Semmit sem tudok mondani — válaszolta az —, én már a csata elején elestem! > Somogyi Néplap Az MSZ1VTP Somos? megyei Bizottsága és a Somogy megye! Tanáe9 lapja. Főszerkesztő: WIRTB LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon: 11—510. ti—511 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 11—516 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.