Somogyi Néplap, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-17 / 41. szám

Fél siker AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA KI AZ ANYUKA? Kitaláltam egy történetet. Közreadom, de nem azért, mintha jellemzőnek tarta­nám, csak azért, hogy min­denki meggyőződjék róla: ilyen már nincs a mi társa­dalmunkban. Az egyik járási pártbi­zottságon ültem éppen, vár­tam valakit, ráértem. Fan­táziám elkalandozott kissé, úgy képzeltem, mintha a régi ismerős — egy fiatal asz-, szonyka, aki a pártbizottsá­gon dolgozik — panaszkodna nekem. — Jaj, nem is tudom, hol a fejem. Megbetegedett a kisfiam, és nem tudom, mi van vele. Képzelje, reggel arra ébredtem, hogy az egész teste tele van nagy piros fol­tokkal. Rögtön skarlátra gondoltam. Mondanom sem kell, első utam a rendelőin­tézetbe vezetett. Kértem a doktor urait, jöjjön ki, nézze meg a fiút, nem mertem el­hozni hazulról. — Hány éves a legény? — Kilenc múlt. — Hát kérem, akkor ez már nem tartozik rám. Ugye, ennek az a módja, hogy ki kell hívni a körzeti orvost Szóval három megoldás kö­zött választhat. Behozza a gyereket ide, kihívja a kör­zeti orvost, vagy éppenséggel szívességből én is kimehetek. Az anya megköszönte a jó tanácsot és távozott. A má­sodik megoldást választotta, s a körzeti orvos meg is ígérte: ebéd után ott lesz, megnézi a gyereket... Ahagy ott ültem a párt­bizottságon, elgondolkoztam a dolgon. De nem sokáig, mert — mintegy látomásként — fehér köpenyes, középkorú hölgy toppant be. Rövidesen megtudtam: az orvos asz- szisztense volt — Jaj, aranyos elvtárs­nő... olyan kellemetlen. Tet­szik tudni, a doktor úr kül­dött ... sajnálja a dolgot. So­kat töprengtünk, mire rájöt­tünk végre, hogy hol is tet­szik dolgozni voltaképpen ... A doktor úr várja ám, ki is megy szívesen ... Különben elárulhatom, kitűnő szakor­vos, és igen rendes ember ... csak ugye ... hát reggel sie­tett is, ideges volt, egy ki­csit furcsán viselkedett... — Köszönöm, de én már »■választottam« — mondta az asszonyka —, délután jön a körzeti orvos hozzánk ... — Igazán nagyon sajnál­ni fogja a doktor úr... És zavartan ellibbent. Az anyuka rám nézett, értettük egymást Egy óra sem telt el, ko­pogtak a másik ajtón. Az or­vos jött lihegve, fújtatva, ahogy fölsietett a lépcsőn. Zavart volt kissé, de közvet­len, és arcán sokat sejtető mosoly jelent meg. — Hát asszonyom, egy órát vitatkoztunk, hogy tu­lajdonképpen kicsoda maga, mire kinyomoztuk. Igazán megmondhatta volna ... — De most nem is azért jöttem. Tetszik tudni, kint voltam a kisöregmél, megnéz­tem, megvizsgáltam. Igazán nincs semmi aggodalomra ok, bár néhány hétig eltart a betegség... S aztán részletesen beszá­molt a fiú állapotáról, a be­tegség kimeneteléről, a gyó­gyulás fázisairól, arról, hogy hányféle orvosságot írt fel, miből mikor mennyit kell bevenni, s hogy a másik gye­rek se mehet iskolába. — És legközelebb mindig tessék megmondani, hogy ki­csoda, mert különben nem tudhatom, hogy kiről van szó. Én igazán nem ismerhe­tem annyira a cs... (szóval a falu lakóit). Emlékszem, szerettem vol­na súgni akkor az anyuká­nak, hogy kérdezze már meg, mennyibe kerül a szí vesség... de 9 nem gondolt rá, megköszönte szépen és elbúcsúztak. Még mondott valami olyas­mit nekem, hogy szégyell! magát, mert a fia beteg, or­vosra van szüksége, s mi köze ennek ahhoz, hogy 6, az édesanya a pártbizottsá­gon dolgozik-e vagy másutt™ de aztán ködbe veszett a történet Fantáziám meg­szűnt működni, megjött az is, akit vártam. S most esak amért nem me­rem iáé írni rémképeim színhelyét, mert hiszen fan­tázia szülte azt is, s ha va­laki fölfedezné a helyet, uram bocsá’, még személyt is találna a jellemzés alapján. S én igazán nem akarok jog­talanul vádolni senkit... Jávort Béla Lakat alatt Semogyszii Január utolsó napjának éj­szakáján üvöltés verte föl So- mogyszil csöndjét A randa- lírozás az italbolt környékéről indult el, aztán folytatódott, végig a Szabadság utcán. Néhányan kinéztek megtu­dakolni a csendháborgatás okát, de aztán sürgősen visz- szamentek lakásukba: — A I|:baiak mennek ha­za... Azokkal pedig jobb nem kikezdeni... Hamarosan abbamaradt az üvöltés, de nemsokára üveg­csörömpölés kísérte a része­gek útját. Mert azok voltak Néhány litert benyakaltak, s mint az máskor is megtörtén* már, nem bírtak magukka? az erejükkel. Most azzal ve­zették le a dologtalan élei közben felgyülemlett energiá — noha erőteljes, húszéve" fiatalemberek, mégis műnk? nélkül csavarognak —, hogy sorra verték be az útjukbr eső házak ablakait. Elősző Cz. J.-t és családját rémítet­ték meg, maid F. K. ablak? következett. Beverték a Fod­rász Ktsz üzletének, a taka­rékszövetkezetnek, a plébá­niának, az iskolának és a oe- dagóguslakásnak az abltd T* — Babai Ernő vezette öl e* Bottal csinálták... V ele volt még Dörömböző Dénes és Ba bal János is ... Olyan része­gek voltak, hogy alig álltak a lábukon — mondták a ta­núk. —- Puszta kézzel kezdtük még össze is vagdostuk ma­gunkat — dicsekedtek, amikor letartóztatták őket. — Nem tudjuk, melyikünk javasolta ée olyan jó érzés volí arra gondolni, hogyan rémüldöz lek az emberek. Akkor már jóval szerényeb­iek voltak, amikor azt kér- iezték, hogy miért nem dol­goztak csavargás helyett. Ez- :el magyarázkodtak: — Betegek vagyunk, egy ki­isit pihenni akartunk. A jó dót vártuk, hogy kitavaszod­jon, akkor akartunk munkát .’állalmi ... Egyelőre erre nem lesz jondjuk. A fenegyerekek ro- /ásán ugyanis nagyon sok van nár. Babai Ernő többször ült bor- önben lopás, verekedés, testi értés miatt, s Babai János ■llen is emiatt indult eljárás 1 Kaposvári Járásbíróságom. Most derült ki, hogy ez a eszes társaság tavaly fejszé­iéi támadt egy önkéntes rend- írre, ezért ugyancsak bíróság ilőtt felelnek. De azért is, nert erőszakoskodtak egy fia- al somogyszili kislánnyal. I nlistájukon szerepel, hogy arácsony éjszakáján részegem i plébános lakása elé vonul- ak »megköszönteni«. Rugdos- ák az ajtót, pénzt, italt kö­rteitek, megfenyegették, hogy betörik az ablakát, ha nem teljesíti kívánságukat. S ami- :or az egyik szomszéd a lel­kész segítségére sietett, arra imádták rá ... Babai Ernő és dologtalan ársai valósággal rémületben ártották, terrorizálták _ So- nogys7.il becsületes lakóit. A bíróságnak szigorú ítélettel kell elvenni a kedvüket ha­somló garázda cselekmények­től! . Sa, h. Bemutató előtt az Eszterlánc gyermekszínpad Az ősszel alakult meg a Latinka Művelődési Ház gyermekszínipada. Tagjai a Tóth Lajos Általános Iskola V—VI. osztályos tanulód, szám szerint tizennyolcán. Munkájuk kezdetben játé­kos foglalkozás volt Meséket olvastak és dolgoztak fel ön­álló megfigyel (kekkel, értel­mezéssel és játékkal, drama­tizáltam. Vezetőjük, Újvári Je­nővé irányításával a próbákon gyre komolyabb feladatokat oldattak meg, így az utóbbi hetekben már kialakult első szereplésük színpadi műsora. Együttesük zenés, táncos me~ eműsorral lép először a kö­zönség elé. Kopányi György Okos Do­monkos című erdei hangulatú mesejátéka, Karcsai Kulcsár István Számháború című já­téka és Zelk Zoltán gyermek­versei szerepelnek ennek a bemutatkozáisnak a műsorá­ban, február 26-án a Latinka Művelődési Házban. A kaposvári Eszterlánc ’yermekszinpad bemutatkozá­sa után népi gyermekjátéko­dat fog megtanulni és előad­ni. A szevillai borbély Kecsegtető ajánlat volt a -íangversenyévad legutóbb, estje. Világhírű mester világ­hírű alkotásának keresztmet­szetét, Rossini A szevillai borbély című opera j ár? k részleteit vártuk nagy érdek­lődéssel. Várakozásunkat fo­kozta a múlt évi élmény, amely akaratiamul is felcsil­lant a hangversenyre készülés lázában- Kaposvárom akkor Ismerkedhettünk először a. opera ilyen jellegű és művészi hozzáértéssel párosuló feldol­gozásával. A Varázsfuvolaslő- adás részleteiben is megtalál­hattuk az egészet, teljes zen;i képet kaptunk a műről. Most éppen ezzel maradtak adósak a hangverseny rendezői, ezért kell fél sikerről számot adnia a krónikásnak. Keresztmetszetet kaptunk most is, de korántsem olyan hozzáértő és elmélyült váloga­tásban, mint akkor. Bár zenei leg értékes, a cselekmény szempontjából lényeg-ele? részletek kaptak helyet, s olyan áriák maradtak el, ami­ket szívesen hallottunk volna néhány kvartettel, tercettel egvütt. A koncert tehát nem adott áttekintést az operáról. S ebben Balassa Imrének is része van. Tavaly a mű zene' érékeit méltatta, elemezte, ze­nei szempontból kötötte össze részleteit. Most hosszú, terjen­gős — jóllehet a fülnek tet­szetős — Ismertetése csak az opera keletkezésére, főként cselekményére utalt, s a zenei méltatás elmaradt. Pedig a hangverseny-látogató közön­ségről ma már föl lehet téte­lezni, hogy az ilyen népszerű operák cselekményét jól isme­ri. Inkább a zenében bizonyul­na hálásabb útitársnak, ott volna szüksége a hozzáértő ka­lauzolásra. Zenekarunk Rossind köny- nyed, játékos muzsikájának megszólaltatásával nem •’ál­lóit könnyű feladatot A nyi­tányban, a viharzenében és a részletek tolmácsolásában is kitűntek technikai és ritmikai készségének hiányai. Breitner Tamás — fővárosi vendégkar­nagyunk — úgy éreztük, még­is a lehető legtöbbet »hozta ki« az együttesből; a prímbe gedük egyenetlen, ritmikai- lag széteső játékán, a klarinét állandó »hamískodásain« azon­ban ő sem segíthetett, A Magyar Állami Operahá7. és az Országos FUmhanmónia énekesei feledtetni próbálták a zenekari botladozásokat, jólle­het az ő teljesítményük sem volt egyenletes. Zeneileg egé­szen zavaros Figaró-belépőt hallottunk Sebestyén Sándor­tól, viszont Almaviva és Figa­ró kettősében kifogástalan s a későbbiekben is igen nagyra értékelhető teljesítményt. Az együttesből Erdész Zsuzsa Rossinája, Katona Lajos Bar- tolója emelkedett ki. Hangban kitűnő, játékban (azaz túlját- szásban) kifogásolható vol Domahidi László Basiliója. Sokszor látjuk, halljuk őt So­mogybán, s nem értjük, hogy színpadi magatartása miért nem méltó nagyszerű zened ké­pességeihez. A hangverseny­nek talán legkiemelkedőbb száma a szellemes, bőhumorú Almaviva—Bartolo kettős volt Bartha Alfonz és Katona La jós tolmácsolásában. Erdész Zsuzsától Rosina áriájára, Domahádi Lászlótól a Ráge- lomáriára emlékezünk szíve­sen. A szevillai borbély megfon­tolandó tanulsággal szolgált. Ha egy műfajban már magas művészi hőfokú előadást ad­tunk az operakedvelő közön­ségnek, akkor a mércét nincs jogunk leszállítani. Jobbat, teljesebbet, átgondoltabbat ad­hatunk, de gyengébbet néni. mert akkor csak fél sikerre számíthatunk. 3. B. Verseny a szakma kiváló tanulója címért (Tudósítóiktól.) Két alkalommal már országos versenyen is szerepeltek a Csur­gói Gépszerelő Szakiskola tanu­lói. Két éve első helyen végzett az iskola, és a tanulók közti ver­senyben is csurgói diák jeleske­dett. Tavaly is szépen szerepel­tek, a harmadik és a negyedik helyezést érték el az ország szak­iskoláinak vetélkedőjében. Az er­kölcsi siker mellett sok szép ér­tékes ajándéktárgyat is kaptak. A jó szereplés további munkára serkentette a nevelőket és a ta­nulókat. Az iskola és a KISZ já­rási bizottságának kezdeményezé­sére fogtak hozzá egy házivcé seny megszervezéséhez, melyet a közelmúltban rendeztek meg. A versenyzőknek írásbeli, gyakorlat és elméleti ismeretekből kellett számot adniuk egy háromtagú bi­zottság előtt. A tételek titkosak voltak, és a tanulók név helyett számmal indultak. Az elméleti és a gyakorlati tár­gyakban —- technológia, munka- és erőgépek, valamint növényter­mesztés — három-három kérdés­ben kellett megválaszolniuk, ahol legföljebb tíz-tíz pontot gyűjthet* tek össze. Az iskolaverseny első helyét — magas pontszámmal — Korcsmár Sándor érte el, a gyé­kényes! Március 15. Termelőszö­vetkezet szerződtetett tanulója. Szénen gyűjtögette pontjait a má­sodik he^vezett Spilák Lajos és a harmadik helyezett Szanyl Ti­bor is. ök hárman az iskola és a KISZ-bizotfcság könvv jutalmát és ajándéktárgyait kapták. Fgyút tál engedélyezték számukra a Szakma kiváló tanulója jelvény viselését. HÁROM TAVASZT ÜNNEPELÜNK Budapest felszabadulásának 22. évfordulóján indította út­jára ünnepélyesen a Gellért­hegyi Szabadság-emlékműnél a Magyar Üttörő Szövetség a Három tavaszt ünnepelünk úttörő ifjúsági mozgalmat, A Három tavaszt ünnepe­lünk jelszó arra szólítja az ország úttörőit, hogy felku­tassák az 1848. március 15-ét, az 1919. március 21-ét és az 1945. április 4-ét megelőző harcok hőseinek élettörténe­tét, s hőstetteiket példaként állítsák a jövő nemzedéke elé. Képünkön: Meggyújtják a szabadság és forradalom Lángját Camille Maistre, Ville- neuve francia városka polgármestere elrendelte, nogy minden reggel 5 óra­kor fizetett kürtös fújjon ébresztőt a városháza tor­nyán, este 10-kor pedig — akárcsak a középkorban — zárják be a város ka­puit, és aztán a reggeli kapunyitásig lélek az aj­tón se be, se ki. Mivel a rendelet nagy felháborodást keltett, Mon­sieur Maistre hajlandó volt némi módosításra. — Jó, jó, ha a trombita nem tetszik — mondta engedékenyen —, vég­eredményben ágyú is meg­teszi. • • * — Szerelmemért min­denre kész vagyok — je­lentette ki nemrég egy San Franciscó-i matróz, és annak bizonyítására, hogy nem a levegőbe beszél, a saját háta bőrére tetovál- tatta végrendeletét: »Min­denemet Lollóra hagyom.« A közjegyző ugyancsak elcsodálkozott, amikor meglátta a szokatlan hely­re írt végrendeletet, hite­lesíteni azonban nem volt hajlandó, mert hiányzik alóla a matróz saját kezű aláírása. A szerelemtől megkó- tyagoeodott tengerész most mindennap több órát szenved a tükör előtt, hogy begyakorolja, hogyan kell leírnia a nevét a sa­ját hátán. • • • — Tudod, mit álmod­tam az éjjel? — kérdezte Fernandelt egy reggel á felesége. — Megjelent előttem egy tündér, és azt mondta, teljesíti három kívánságomat. — No és mit kértél tő­le? — érdeklődött jó férj­hez illően a jeles komi­kus. — Azt, hogy ne garasos­kodjon. hanem legalább négy kívánságomat telje­sítse. * • • A londoni bíróság szi­gorú pénzbüntetéssel súj­totta Fred Gibbson taxi­sofőrt, mert megszegte a városi hatóságoknak azt a rendeletét, hogy az utasra várakozó taxisofőrök kö­zül az élen állónak sem­milyen körülmények kö­zött nem szabad elhagynia kocsiját, márpedig Gibb- somt tetten érték, hogy a rendeletre fittyet hányva igenis eltávozott munka­helyéről. Kihágását az a körül­mény Is súlyosbította, hogy a nyilvános vécé előtt, ahova lélekszakadva nyargalt, rálépett egy rendőr tyúkszemére. • » * Az igazi művészet mel­lett való kiállása juttatta a vádlottak padjára Wil­helm Krickeberger horne- burgi (NSZK) lelkipász­tort. Annyira bántotta íz­lését a szomszéd falu templomában álló fából faragott Krisztus-szobor, hogy ellopta, feldarabolta és felgyújtotta. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanár« lapla. Főszerkesztő: VVIRTH LAJOS. Szerkesztőség ■ Kaposvár, Latinka Sánfloi u i Telefon: 11—51«. 11—511 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. ä; Telefon 11—516 Felelős kiadó: Szabó Gábor, Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helvi postahivataloknál és postáskézbesítőUnél. Előfizetési díi egy hónapra 12 Ft. Index: 25(167. Készült a Somogy megyei Nyomda Ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom