Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-15 / 13. szám
▼asámap, 1967. január 15. 5 SOMOGYI NEFlAF Interpelláció mirelit-ügyben Nincs szerződés, rendszertelen az ellátás EQY ESTE SOMOQYFAJSZÓN A Hűtőipari Országos Vállalat múlt év végi tájékoztatójában azt közölte, hogy hét gyáregységében 18 féle gyümölcsöt, 20 féle zöldséget és főzeléket tartósítanak, ezenkívül 23 féle félkész ételt gyártanak, s hogy ezekből a belkereskedelem 1230 vagonnal kap, a tavalyinál 442 vagonnal többet — Zöldbabot, parajt, tököt, •ósfcát, lecsót az igények szerint szállítunk — ígérték, sőt jelezték azt is, hegy januárban hat új készétel gyártása kezdődik meg (ízes barátfüle, húsos derelye, rizses tavaszi sertésszelet, körömpörkölt, rakott kel, szalontüdő zsemlegombóccal). Megyénkben egyre kedveltebbek ezek a mirelit készítmények. Tavaly például 17 vagon félkész és készétel, gyümölcs, illetve főzelékféle fogyott eh Különösen a főzelékeknek volt nagy sikerük: 1195 mázsát vásároltak belőlük. A mirelit áruknak most van az igazi szezonjuk, s a legtöbb hűtővitrinnel, jégszekrénnyel rendelkező üzletben meg Is találja őket a vásárló. Sajnos azonban, nem olyan nagy választékban, mint ahogy a Hűtői pert Országos Vállalat ígért». SOI-es Cwmew, Széchenyi tér; — Átlag 10 000 forint értékű mirelit készítményt adunk el havonta. Jelenleg málna, ri- bizhe, dinnye, cukorborsó, spenót, zöldbab és hatféle félkész éAel van bojtunkban. Rántani való máj, kocsonyahús és pacai viszont éppen csak mutatóba érkezik. Legutóbb 120 dobon pacalt rendeltem, de esek 24 érkézért. A fcaprozoibt tök egy bete hiányzik, pedig a vevők nagyon kérésük — tájékoztat Fodor Imre boltvezető. 310-es önMszolgálő holt. Május I. ntca: Alföldi László ttrietvezejő sem dicsekedhet nagy választékkal: — Most várjuk az árut, de csak sóskát, spenótot, pacalt, székélykáposztát, körtét és dinnyét tudunk kínálni. Szilveszterre^ küldtek — sem előtte, sem azóta nem kaptunk, noha nagyon keresik — két karton, 48 doboz kocsonyahúst. Hiba, hogy a zöldborsót 50 kilós zsákokban kapjuk. Jó lenne, ha dobozolva is érkezne. Gyakran a tököt is csak ömlesztve küldik. Májat igen ritkán szállítanak, és hiába kérek, nem küldenek kék szilvát sem. 397-es élelmiszerüzlet. Rákóczi tér: — Pacal, kocsonyahús, szalon tüdő és zöldbab van — mondja Szabó Lajos üzletvezető, majd azt sorolja, mi mindent kér hiába: — Nem is emlékszem, hogy mikor küldtek májat. A cukorborsót ide is ötvenkálós zsákban hozzák, a vevők viszont a régi, félkilós csomagolásban keresik. Szilvát, málnát, epret hiába rendelek, nem kapok. Tökfőzelékét is nagyon sokan vásárolnának, ha volna. • • • Szönyl Ferenc, a megyei tanács kereskedelmi osztályának munlm- tár;a elmondta: az említett bajok o'.:a az, hogy a kaposvári hű- tűh'zat a bajaihoz csatolAk, és onnan meg S ékrsfehérvárrói látják el Somogyot. A kereskedelem azt tervezi, hogy a mirelit termékek forgalmát a tavalyihoz képest mintegy 5# százalékkal emeli az Idén. Ennek megvalósí!ásá~a szerettek volna szállítási szerződést kötni a Hűtőipari Országos Vállalattal, az azonban nem hajlandó erre. — Azt ígérték, hogy amire szükség van, azt szerződés nélkül Is szán tják — mondta Szőnyi Ferenc. Am az Idézett pél-’ák azt bizonyítják hogy a Hűtőipari Országos Vállalat eddig sem a választék növelé-ére, sem pedig a szálléásra tett Ígéretét nem váltotta be. Akkor viszont mit érnek a szép szavak? Sz. L. SOMOGYFAJSZ KIS KÖZSÉG a marcali j árasain, vlég messze esik a járási helytől. Az ilyen falukra mondják, hogy télen betemeti őket a hó. Hát a fajsziakat nem temette be. Itt is, ott is megnyikordult a kiskapu, emberek igyekeztek ugyanabba az irányba. Csöndes beszédű parasztemberek baktattak a .'árdán. Hideg este volt. Cipősarkunk alaitt csikorgott a hó. A szövetkezeti irodában melegedtünk föl. — Akkor hát maguk is meghallgatják az előadást — mondta Bagi Kálmán főagro- íómus. A hatvan három éves szakember ünneplőben volt. — Én is felszólalok, mert van mondanivalóm az emberek- ’■ez. A balatonboglári továbbképzésen a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője annyi érdekeset mondott, hogy azóta is folyton az jár az eszemben. Füzetet vett elő. — Itt van ez a mechanizmus. Meg kell mondanom az embereknek, hogy ez nem valamiféle csodaorvosság, nem ad róla receptet az orvos, és nem árulják a patikában. Arról van szó, hogy tökéletesebb legyen a gazdaságirányítás, jobban erősödjenek a szövetkezetek, jobban éljenek a parasztok. Régen hallottam szakembert •Tyen szenvedéllyel beszélni. Sok mindent mondott, a dolgokat Összefüggően rakosgatta egymás mellé, mint az, aki plőtt világosan kirajzolódott a mezőgazdaság jövője. Lendvaieknal az újság és a horgolás este kerül kézbe. Az Ismeretterjesztő előadásokat sokan és szívesen hallgatják. KAPCSOLATOK HELYETT ÉRDEKELTSÉG VT eghőkkentő ügyben folytaittak le fegyelmi eljárást az egyik nagyvállalat anyag- és áruforgalmi főosztályának csoportvezetője ellen. Az ügyeskedő tisztviselő a kooperációs szállítást sürgető társvállalat vezetőjét nyíltan felszólította, hogy ezer forint -különjutalom- esetén két nap alatt nyélbe üti a szállítást. Ha nem, hát nem, akkor marad a következő negyedévre visszaigazolt határidő. Az igazgató szobájában — a te- iefonhangosító segítségével — a történetesen ott levő iparigazgató is végighallgatta a beszélgetést, a így lett — lehetett — fegyelmi az ügyből. OTP-hitellevéllel vásárolhatja a modem, csupaszéin, 59 cm-es, nagy képcsöves, kitűnő készüléket. Ara 6600 forint. (211) Gazdag választékból vásároljon kaposvári, barcsi, nagyatádi, siófoki, balatonboglári és fonyódi szaküzleteinkből, ahol szaktanáccsal is szolgálnak. (2756) Az eset durva példája annak, mi minden rejlett és rejlik még napjainkban is vállalatok közötti kooperáció, a sokrétű termelési kapcsolatok mélyén. A legális céljutalmaktól az illegális »kenésig-“, a baráti kapcsolatok felhasználásától a jó ismerősök igény- bevételéig sokféle útja-módja volt annak, hogy amit nem sikerült egyenes úton elérni, ahhoz a sok-sok kiskapun át jussanak el vállalataink. A jelenlegi gazdaságirányítási rendszer merevsége, az anyag és a termelőberendezés hatósági elosztása és bonyolult volta, a vállalatok érdektelensége kooperációs kötelezettségeik tételes teljesítésében kü- lön-külön is elég ahhoz, hogy két vagy több állami vállalat kapcsolatait a személyes »nexusok«, az esetlegesség, a véletlenek szintjére szűkítse, s kerülő utakra kényszerítse azokat, akik különben nagyon is törvénytisztelő emberek. A szállítási szerződések új rendszere, mely a múlt évben lépett érvénybe, kibogozhatóbbá tette a vállalatok közötti kapcsolatok kusza szálait, de a végső' megoldást: a kapcsolatok helyett az érdekeltség elvének következetes alkalmazását a népgazdaság új irányítási rendszere hozza meg. A termelési technológiák gyors változása, az új gyártmányok kidolgozásának és piacra kerülésének mind rövidebb ideje világméretekben hihetetlenül szerteágazóvá tette a kooperációt, sőt igen sok esetben már az alapkutatásoknál, de még inkább az üzemi kísérletek, próbagyártások szintjén is megteremtette azt. A kooperáció sorsát, a vállalatok közötti kapcsolatok szűkítését vagy bővítését voltaképpen egyetlen alapvető tényező határozza meg: érdemes-e, kifizetődő-e? Éppen ennek, az anyagi és erkölcsi érdekeltségnek hiányát igyekeztek így vagy úgy, személyi kapcsolatokkal, ismerősök bevonásával, különböző címeken Tűzetett baksisokkal ellensú- yozni vállalataink, de — nem sok sikerrel! Nemhogy a különleges igényeket, hanem még a valós termelési költségeket sem tükröző árak eleve alapvető akadályai voltak annak, hogy a kooperáció — kisebb /agy nagyobb mértékben — üzlet legyen. A vállalati önállóság hiánya még csak megtoldotta ezt, s betetőzte, hogy — a kijelöléses rendszer miatt — az elégedetlen, az állandóan reklamáló partner máshoz nem mehetett, a gyártó vállalatnak pedig teljesen közömbös volt, uogy pontosnak, megbízhatónak tartják-e vagy sem. Az új gazdasági mechanizmus törvényes kereteket teremt arra, hogy a vállalatok kölcsönös érdekeik alapján alakítsák ki egymáshoz fűződő kapcsolataikat, s az csak természetes, hogy itt szerepet játszanak a személyes viszonyok is. Ez utóbbiak azonban nem a nexus, az összeköttetés vagy éppen a »kenés« szintjén jelentkeznek, hanem — összhangban az általános elvekkel — egy-egy termelői kollektíva érdekeinek képviseletében. Az üzemi önállóság, a társadalmi hasznosságot és izükségleteket kellő időben jelző rugalmas árrendszer, a vállalatok érdekeltsége a nye •eség növelésében, a termelői kapacitások kihasználásának fontossága a termékek minő- ' égére, illetve a határidőre történő szállításukra vonatkozó megbízhatóság előtérbe kerülése egyenként is nyomós indokok ahhoz, hogy a kooperáció »erővonalai« a mainál egyenesebbek, áttekinthetőbbek, tehát hamarabb célhoz vezetők legyenek. A vállalatoknak meg kell tanulniuk — kell, mert érdekeltségi kényszerük viszi rá őket —, hogy rövidebb és hosszabb távon egyaránt számoljanak, és ne áldozzák fel a közel jövő és egyszeri haszonért a lassúbb áramlású, de tartós többet, de azt is, hogy az egy-egy terméknél jelentkező kis haszon is jó pénz lehet. Ahogy a vállalatok belső életében — s ez a köny- nyebb — ki kell alakítani a termelés és a gazdálkodás szoros egységét, úgy kell megteremteni ugyanezt a vállalatok közötti kapcsolatokban. A vállalatok közötti, jól felfogott érdekeltségükön alapuló kapcsolatokban! M—s TELT HÄZ VART BENNÜNKET a művelődési otthonban. Zsúfolt széksorok, várakozással teli csönd. Hallgattak, amikor a Hol vagytok, fiatalok? című dokumentumfilm pergett. Csak akkor hallatszott némi moraj, amikor a film egy-egy mondata telibe talált. Meg később, a hajdúböszörményi szövetkezetek közös vállalkozásáról készült film vetítése közben. Figyeltek az emberek, tanulták az újat, egy kicsit bepillantottak a jövőbe. És elgondolkodtak a látottakon, hallottakon. Szinte itták magukba Tolnai Sándornak, a Marcali Járási Pártbizottság főelőadójának szavait. Arról beszélt, milehetőségek állnak a szövetkezet előtt a gazdasági mechanizmus reformjából eredően. önálló tervezés, garantált munkadíjazás, tsz-nyug- díj, a föld megváltása, hitel- törlés, termelőszövetkezeti szövetség, Üj fogalmakkal ismerkedtek a gazdák, s betekintettek a szavak mögé. És ki-ki haza- vitte magával gondolatait, hogy bőségesen legyen megbeszélnivaló a hosszú téli estéken. Gyakran töltik együtt az estét a üajsziak. A művelődési otthon gazdag programot kínál egész télre. Hat ismeret- terjesztő előadás, dokumentum- vagy játékfilm vetítése szerepel az idei műsorban. Mezőgazdasági szakelőadások, nótaestek, divatbemutatók bővítik a sort. ÉS MIVEL TÖLTIK A »SZABAD« ESTÉKET a családok, mit csinálnak »üres« idejükben a fajsziak? Erre is kiváncsiak voltunk, s nem messze a művelődési otthontól bekopogtunk Lendvai Jó- zsefékhez. A kis konyhában nemrég melegeit meg a család, ugyanis mindketten ott voltak az ismeretterjesztő előadáson. A vacsora megvolt, s mi kerül elő ilyenkor elsőként? A férfi Ebben az istállóban rend van. Az éjjeliőr estéje, éjszakája a majorban telik eh belelapozott az újságba, az asszony elővette a horgolást — Érdekes dolgok ezek ... A férfi — negyven év körüli — még az előadásra gondolt, amikor ezt mondta. Az asszony rövidre fogva így summázta véleményét: — Az kellene, hogy többet érjen az egység. Akkor itthon maradnának a fiatalok. Nem titkolózott, megmondta, hogy az ő lányuk is elment hazulról. Kereskedőtanuló Kaposváron. Hogy most már nyugdíjas »szakma« a szövetkezeti munka? Hát igen, ez biztosan jó lesz, majd nem szalad annyira széjjel a falu.Az újságolvasás és horgolás közben beszélgetés erről arról: így telnek az esték. — Kinek készül a csipke? — A kislánynak. Szép less ez majd a szekrényben... Odakinn erősödött a fagy, csípett a hideg, amikor kiléptünk az udvarra. Távolabb épületek körvonalai sötétedtek ki a hóból: a szövetkezet istállói. rr LASSAN NYUGOVÓBA TÉRNEK az emberek, vakii n merednek az útra az imént még világos ablakok. Az istállók körül is csend honolt Az éjjeliőr. Vámos Mihály bácsi kinyitotta az egyik ajtót Sűrű pára gomolygott Id a szabadba. Odabenn égett a villany, a tehenek jóllakottá« pihentek a száraz almon. — Jó, hogy jöttek, legalább nem unatkozom — mondta derűsen az éltes gazda, amikor ráköszöntünk. — Mivel telik az éjszakája, Mihály bácsi? — Négy istállóm van. Mir» körbejárom, és rendet teszek a tehenek körül, kezdhetem elölről. Nyolc éve vigyázok itt éjszakánként Reggel négyig, ötig tart a szolgálat. Este hatkor kellene elkezdeni, de ötkor már itt vagyok. — De nappal kialussza magát ugye? — Én már kevéssel is beérem, nem kell a sok alvás. Inkább csak pihenés. Vágok egy kis aprófát, aztán lepihenek ... Még egy pillantást vetett az istállóba, aztán bezárta az ajtót. Elbúcsúztunk, s elindult a másik épület felé, amelyik a szolgálati út során éppen következett. So- mogyfajsz már aludt. Végétért az este, az idő éjszakába hajlott. Az éjjeliőr munkaidejének azonban még az első fele se telt le... Hemesz Fere
